Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-22 / 296. szám
Iß 3 6 'december 22. BZZBNZÉK taamssmmaaam Fiú az apja ellen £sang-iZai-Csek fia a felkelők soraiban akar harcolni A Moszkvában tanult fiatalember Jóbarátja a felkelők vezérének és kommunista {elveket vallott régen PÁRIS, december 21. Külföldi lapok írják, moszkvai jelentések alapján, hogy Csang-Kai-Csek marsallnak Moszkvában élő fia, dr. Sin-Tian, aki az édesapjáéval ellenkező politikai nézetet vall, az utóbbi időben élénk tevékenységbe kezdett. Állítólag visszatérni készül hazájába, hogy csatlakozzék a felkelőkhöz. Sin-Tian különben személyes jóbarátja a felkelők vezérének, Csang-Hszu-Liang tábornoknak, akivel együtt Szun-Yat-Szen tanítványa volt. Ennek halála után Moszkvába ment és ott marxista folyóiratot szerkesztett kínai nyelven. Mint legutóbb kijelentette, most a szinanfui frontra megy és megkísérli felvilágosítani apját arról, hogy a kínai nép lélekben a felkelők mellett áll. Moszkvából vele együtt utazik egy kisebb önkéntes csoport, jórészt diákok. j~l (i^ÚA^rÚM' XyúAt' r Pecíig nem téliéi a rossz vetőiről! Ä rokkant csövek teszik tönkre a készülék kangjáf. Uj TUNGSRA és szent békéi- c ti Q Pop Ghita Beszélgetés a parlamenti affér után a megsebesült képviselővel: Pop Ghita: Azt hiszem, hogy a kisebbségi saijtót érdekli az ügy . . . — Igen, a feltűnő politikai események mértékéig. Pop Ghita: Nem közelebbről? Csodálkozom. Transs ylvá niai problémáról van szó. — iNélkülünk ..; A másfélórás beszélgetésből azért emeltem ki ezt a részletet, hogy megvilágítsam viele a politikai érdeklődésünk mértékvonalát. Különösebb politikán érdeklődést nem mutathatunk, Mr Pop Ghita képviselő a transsylvánlai probléma v? :;vvk a parlamentben. Transsylvániaá sérelmekről volt szó, de nem a mi sérelmeinkről. — És mert ugyebár: érdek nélkül nem alakulhat ki erőteljesebb politikai érdeklődés, nem is csodálkozhat Pop képviselő ur, ha az ő transsylván harcát nem tudjuk a magunk tüzén forr ősi tani. Azt mondja például íPop Ghita: — A mi (jranssylvánlai ügyünk. 'Ezt ki kell korrigálnom: — Az önök ügye, képviselő ur. És bár a pillanat nem éppen alkalmas a szemrehányásokra, a kikosarázott fegyverbarát kérdező tekintete egy kis magyarázatot provokál: — Amikor ön a Manáu-kormány kisebbségi szakreferense volt, sok alkalma volt hallgatni a mi panaszainkat. Akkor javában tartott a folyamat, amely azóta egyne gyor- sulóbb tempóban már csaknem befejeződött: az k'J.'/v’ kisebbségeknek a kiszorítása a közéletből. Ezért nézzük ma már egy kicsit üres tekintettel az ön transsylván harcát... Voltak ilyen kis szembefordulások a más- f él órás beszélgetés alatt és eztek megtisztították a helyzetet: nem a fegyverbarábság, hanem az emberi szolidaritás jegyében jelentkezik a kisebbségi sajtó j * * * » / v\v,VhfV-V y.VJv: \^V.y,vÍW ** * A részvét meleg érzése tölti el az embert, amikor Pop Ghita bekötött fejjel, \v w’é'!V ■•*' '.y, •> jelenik meg a dolgozószobában, ahol várni kellett rá, mert éppen orvos volt nála. Nem is lehetett mást kérdezni, mint amit a részvét diktált: — Nagyon gyengének érzi magát? Talán fárasztani fogja a beszélgetés... Pop Ghita nagyon készséges: — Nem vagyok éppen erős. Talán egy kis seblázam is van, de főleg a régi gyomoridegességem lépett előtérbe az izgalmak során. Leül egy karostszékbe és biztat: — Tessék csak. Szívesen beszélek, vannak mondanivalóim . .. Még mindig a részvét kérdez: v'.'va'k >'mVA «Lby’/iV? Sokan támadtak önre? Azt mondja ,pntndeiddM. És ezzel kezdődik a — politikai beszélgetés ... * — Persze nem ütött mindenki, csak néhány an ütöttek. De az atmoszféra olyan ellenséges volt etienem, olyan egységesen ellenséges, hogy egy segítő pillantást sem tudtam felfogni. És ez 'nem lepett meg. Erre számítottam. Indokolja ezt a „számítását“. — Nem számíthattam egyik párt segítségére sem, mert a mi parlamentünk összes pártjai oentráHis szerkezetűek. Minden párt megegyezik és összefog egymással abban, hogy a regáti központból szervezkedik a provinciák felé. Egyetlen (kivétel a nemzeti - panasztpárt, amely az országrészekben már meglévő pártokból mintegy főderációszerüen alakult meg. Transsylvania, Banat, Basarabia, Bucovina — a nemzeblparasztpárti keretben mint külön egységek szerepelnek és ezzel a mi pártéletünkben képviselve vannak az egyes országrészek különleges érdekei. Ezzel a koncepcióval a nemzeti- paraszt„Hittel, bizalommal egyesültünk az anyaországgal .. .“ — ez a vezérmotivum és e mellett sorakoznak a transsylván panaszok, amelyek abban kulminálnak, hogy a közhivatalokban a íregátiaik javára háttérbe szórni a transsylvániai románság. Itt van, olvasom azt a szót is, amelynél kitört a vihar. „Invaziile“. A jelenetet ismerjük jól a parlamenti tudósit ások hói. Ezek szerint: „ebben a pillanatban Robu és Urzicea- nu oda rohannak Pop Ghlitához és kel ten egyszerre fejbevágják. V,’\ ‘//A. Leírhatatlan szavak 'röpködnek. Pop Ghita nngynehezen tudott elmiemcküLni sebesülten is a válságos helyzetéből.. t" páint egyedül áll a pártok között és azért állítom az interpellációmmal az összes pártok ellenséges tüzében — egyedül. (Köztudomású, hogy Mibalache is kelleti lenül fogadta az interpellációt: erről kérdezek.) — Igen, Mühalache és a párt regáti frakciója is hűvös magatartást tanúsítottak, de csak az első órákban. Még tegnap elküldtem Mihalacbenak az eredeti szöveget, elolvasta és azt üzente vissza, hogy ,,«igy már nincs Mj“. — 'Mihalache meglátogatta képviselő urat? — Nem volt még nálam. Ma délután Maniu Gyula volt itt hosszú ideig. * Kas noteszlapok ceruzával megírva, ö&z- szesen kilenc darab. Ez az interpelláció, amely az óriási vihart és verekedést felkavarta a parlamentben. Pop‘Ghita ideadja, hogy olvassam el. Megilletődéssel olvasom, hiszen egy ország közvéleményét kavarta fel ez a kilenc kis noteszlap v fa 'V'pv* M'iA’ Ez a kis részlet valamelyik parlamenti tudósításból, itt fekszik Pop Ghita asztalán. Olvasom és hallgatom hozzá a képviselő élőszó-fudósitákáit: — Láttam, hogy a hélyzet menthetetlen'. Magamon éreztem az ellenséges tekintetek tüzét. Az ösztönöm azt tanácsolta, hogy most hallgatni kellene. De nem tudtam hallgatni. ITa mindjárt megöltek volna is, akkor sem tudilam volna hallgatni . . . * Pop Ghita keserű mosollyal mondja, hogy ót a nacionalizmus jegyében verték meg a szélsőséges „nacionalisták“. És ezzel kapcsolatosan elmoncfja a pályafutását: — A háború előtt ujságiró voltam az aradi úgynevezett „véresszáju“ Tribunánál. — A háború kitörésének a harmadik napján 'már Bucureşti ben voltam és önkéntes hadiszolgálatra jelentkeztem. — A B ucuresti-i „Minerva“ cimü lapban én Írtam az első cikket arról, hogy Romániának az antanthoz kell csatlakozni. — Fronton voltam a román hadseregben addig, amig flekkül uszt kaptam. — A betegségemből való felépülés után megbízásból Kiewbe mentem, ahol „Romania More“ cimü lapot csináltam a román nemzetiségű hadifoglyok számára. — Életveszedelmek utjain visszakerültem Bucuresti.be, amely akkor német megszállás alatt állott. — Bucurestiből GLujra mentem a forradalmak napjaiban és részrtrvettem az Aiba- Iuláa-i szervezkedésben. — December elsején Alba-Iulián voltam... Ez a pályafutás valóba^ 'megfelelhet a nacionalista követelményeknek és csak a korszerű „neo nacionalizmus“ számára nem elég, ha a pillanatnyi politikai érdekeik úgy parancsolják. * A ,,meo nacionalisták“ ahelyett, hogy a Pop Ghita pályafutásában egy nemzeti harcos múltját tisztelnék, ezt figyelmen kívül hagyják és egy másik, fontosabb momentumot kapartak ki a múltból: — A legújabb vádjuk ellenem az, hogy zsddóvér van bennem, mert az anyai nagyapámat ,rFrank“-nak hívták. Ugylátszik, a vád annyira komoly volt, hogy Pop Ghita szükségesnek találta alaposan felkészülni a védelemre. El is mond ebben az ügyben néhány argumentumot: — Nagyon sok „Francu“ nevű ux>mánt neveztek el Franknak, ha német vidékre került. — Megálilapitat tam, hogy az anyai nagyapám nemcsak hogy nem volt zsidó, hanem egyházgondnok volt a keresztény román egyházban. — Egyébként az, hogy Franknak hívták, egyáltalán nem bizonyíték a zsidósága mellett, hiszen a német kormánynak két Frank minisztere is van. Nem kevés munkát fektetett a „bizonyítékok“ összehordásába, a „Frank“ név tisztázása érdekében. Azt kérdem: — Mondja, képviselő ur, ha véletlenül mégis igaz lenne és az ön anyai nagyatyja — zsidó Frank lett volna... Megfelel őszintén: — Nem volna kellemes megállapitás számomra. Én azt mondtam ugyan a vádasko- dóknak a parlamentben, hogy „ha az anyai nagya'tyám zsidó lett volna, ezt büszkén váltanám“ — de megmondom önnek őszintén, a mai körülmények közölt, amikor elvakul szempontok uralkodnak — nagy tehertétel volna egy ilyen megállapitás. * Egy részletet még fel kel] jegyezni ebből a beszélgetésből. Azt mondta Pop Ghita: — Nem azért kell megoldani a kisebbségi kérdést, mert a kisebbségeket szeretjük, hanem azért, mert a hazánkat szeretjük. Az ország számára életkérdés ennek a problémának a megoldása. Tárgyilagos megállapitás, többet ér, mint valami szimpátia nyilatkozat. Persze, még többe! érne akkor, ha Pop Ghita abban a pozícióban mondaná, amelyben már többször volt és amelyben látjuk még talán. Addig: jobbulást a jelenben és — jobb belátást a jövőben . . . Jusson majd eszébe' annakidején: mi is transsylvánok vagyunk, i!leni kisebbségek. NŐI DIVATLAPOK a téli szezonra (ruhu, kabát, kosztüm) már hatalmas választékba kaphatók az Eílenzck konyvosztáiv íbar:, Cluj, Piaţa UniriiSELECT-MOZGÓ WT* f * * smmrmnsmmmmmmi (L/I’OfSO fHOflf IfCSÍl Mai kezde tel ! l&m? FENI.IIORE COOPER közismert, világhírű regényényének szenzációsan sikerült filmváltozata, főszerepekben : Henry WAcoxon, Randolph Se öli és Bruce CaboS, — Műsoron kívül : Uj hargos pólkép. Vásárodon Tungsram rádiócsövet csakis eredeti pecsételt csomagodban.
