Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-20 / 295. szám
193 6 december 2 0. ELLENZÉK TAVASZVÁRÁS írta: SZABÓ ZOLTÁN. Egyed Mózsi csaík úgy maradhatott meg a további szolgálatban, ha télire a havasi rak- X ^ tár őrizetét vállalja. Az idén késő őszre maradt az erdőőrök téli beosztása, előzőleg semmise halászott, róla, hogy ki hova kerül, rég fehérlett már a havastető, mikor a felebbez- hetettlen beosztást tudituladták. Egyed Mózes kimegy a havasra és egyetlen munkással az élelemhátakban töltő a telet. Erdőirtó munkások magasratolt élelemraktárának ítéli megőrzése volt a kötelessége. Indulhatott azonnal, odalent a faluban' már semmi munkát nem adtak neki. Élelem volt fenn bőven, ez nem okozott gondot, csupán a tüzrevalót kellett biztosítania. Nem irták elő ezt se, de a saját érdeke volt, hogy miinél több tűzifát gyűjtsön össze, hiszen a nyári éjszakákat se lehetett lüz nélküli kibírni, télen meg éppen nem volt szabad annak kialudnia. Ez a teendő meglehetősen sürgette már az indulâsţ. — Már csak vasárnap indulok! — mondotta özvegy édes anyjának, aki mélységes szomorúsággal szerzett tudomást egyetlen fia legújabb beosztásáról. — Annyi év után, most először válunk meg egymásról! — panaszolta az édes anya. — Hamar elmúlik a tél. November vége mindjárt! — Oh, milyen karácsonyod lesz, drága fiam! — ezt már zoikogva mondta és leült a fájdalom súlya alatt, úgy temelte kötényébe arcát. — Magamra leszek akkor is, mint máskor. Ha szép az idő, vadászni próbálok, ha meg nehéz idő ereszkedik a havasra, az ablaknál fogom nézni azt és közben hazagon dolok. — Abban bízom, hátha nem lesz nehéz telünk az idén és közben is lie jöhetsz legalább egyszer. — A havason mindig nagy a tél. Ott méteres a hó már most is. Amikor itt eső esett, odafent havazott, itt még a jószág legelni, jár, a havasi tetőkről pedig régen elmenekült minden élet. — Ott most még a madár se járf? — Legfennebb menekülés közben téved ara-aSíád n a!« Se azok a sék, amelyek az arrfeiflákaá megvasia- giíjáL Az emberi szervezetben előforduló mérgeket a test nem tud;a természetes utón eltávolítani és különösen a negyvenedik életév betö'tése után, ezek a mérgek a vivőerők falain rakodnak le és ez ulon előidézik a legelterjedtebb betegséget, az érelmeszesedést. A vivőerők megdagadnak, elvesztik ruganyosságukat és lehetetlenné válik bennük a rendes vérkeringés. A megbetegedett ember szédülésben, fmzugásoan szenved, rövid jírkálás után lélegzésében zavarok á la ak be, bőre fényes lesz és zsiros, emlékezőtehetsége és munkaképessége pedig jelentős mértékben lecsökken. Az egyedüli orvosság, amellyel ezt a betegséget 'e lehet győzni, a dr. Mlade- jowsky professzor Sklerosyrupja. A Skle- rosyrup feladata a vivőerekben lerkó- dott sók feloldá a és a betegség legyőzése annak kezdeti stádiumában.0 * Rögtön az e'ső üveg elfogyasztása után érezhető már a javulás és 5 üveg elfogyasztása után a betegnek egészen uj kinézése van, mintha ujjáteremtődött volna. A cukorbetegek (diabetikusok) „Dö Sk erocy upot használnak, amely cukor nélkül készül. Az a brosúra, amelynek címe „Az érelmeszesedés és annak uj gvógymőd'a a prof. dr. Mladejowsky-féle Sklerosyrup- nal“ és amely számos meggyárylt beteg és o vos köszönőlevelét tartalmazza, a gyógyszertárakban és drog'ríákban in- rren kapható, vagv kívánatra ingyen megküld postán a főlerakat: E. et L. Ciora Bucur sti, EI. Str Speranţei 37. na. Nincs mit keressen ott a madár se. — De a rossz emberek oda is elérnek! — Ketten leszünk Avrámmal. Azt meg mindenki tudja, hogy a szolgálati fegyvert nem hagyom itthon. — Vigyél el mindent, amire szükséged lehet. Nehogy elfelejts valamit! — MJiket vihetnék! Mindenünk megvan, amit a havasi élet kivan. Puhszkaliszt, szalonna, tea, rum, cukor, paszuly, krumpli meg só, paprika, ecet 'bőven van egyébre ott szükség nincsen. — Kenyér nélküli annyi ideiig1! — ször- nyüllködött az öreg néni ki mindig büszkén veregette a kemencétől a kamaraajtóig a kenyér széppiros oldalát, hadd tudják, hogy náluk milyen pompás kenyeret esznek. — Annál jobban esik, ha lejövök. — Messze van az nagyon! — Három hónap. —Jaj, sok az!... Es lkávé nélkül! — fűzte hozzá. — Sok minden nélkül, amit itthon megszokott az ember — sóhajtotta Mózsi. — Valamit mégis itthon hagysz, úgy érzem! — Drágia jó anyámat! — édaskedett Mózsi. —Más senkit!... Hát szegény Ilus!? Megdobbant a Mózsi szive. Eddig is bántotta, de most beleszurt, hogy Iiuskáját any- nyi ideig nem láthatja. Nem féltette, hiszen meg volt győződve a leány viszontszerelmé- ről, sőt tavaszra esküvő tervét szövögette a két szerelmes. Ilus is özvegy édes anyjával élt csupán, a 'két öreg szüle boldogan készitgette a fiatalok jövőjét, a Mózsi ék házában a fiatalok raknak fészket majd, az Ilusékéban pedig a két öreg fog meghúzódni, míg életet szán nekik ,a sorts. Mindenben megegyezett a két csailád, az öregek az egymás gyöngéit lesegették a ikényszerü ösiszeszokás idejére, a fiatalok pedig a vágyak szárnyaira feküdtek és végtelen örömök tengere fellé szálltak aranyos reményfelhők között. A boldog készülődés csendjét a Mózsi uj beosztásának vészharangja törte meg, a parancsadás után a banat madarai raboltak fészket maguknak négy álét örömdalos berkében. Egy szem pillantás alatt mintha eltűnt volna onnan minden' virág és minden tarka madár. Hamar eljött a vasárnap. Mózsi elkészült mindennel, hátizsákját a havasi élet nyomorúságait feledtető halmival tömte m<eg, szivébe pedig a remény csenevész madarát Ikényszeritette be a tavaszvárás őszi Az e I ö le e i <5 és modern hölgy csak az uj és eredeti dolgokat kedveli. A női varázshoz szükséges apró és nagy dolgok sorozatában a NOBLESSE parfüm és kölnivíz-ez a modern kreáció - tökéletesen egészíti ki a báj hajszál- finom árnyalatait. CSAKIS EREDETI CSOMAGOLÁSBAN VALÓDI I kölnivíz pákfüm 1 azt el'hordozni, esetleg kellemetlenség lett volna bdlőle, jobb volt így. Megnyugodott szívvel, megbékélt lélekkel folytatta útját, menekült .a lárma elől, nem volt szükségé oe biztatásra, se sajnálkozásra, ai csend után vágyott, mit ragyogó szépségükben integettek feLéje a fellegekbe furakodott havasok. a legnaifgobD válaszidői, a Segfsuis minőségénél, a leütlg'jelmtsebü frlszoîgâlâsl a szó’iá 395 eleső leszállított Karácsonyi iraltis eiiflén is w divolároüázáOan cint. Calea Segele Ferdinand Nr. îl isirámaá közé. A legfontosabb utravalót, Isten áldását kérni, együtt ment iákkor templomba a két fiiatai meg a két öreg. Dél fejé jár az idő, miikor Mózsi az utolsó faluiba ért. Onnan a havasi boraikig hlyen- kor nem alkadt több ember,lakta hely. A korcsmából mulatók éneke hangzott. Belesek ■az ablakon, erdőőr társai mulattak odabent. Eszébe jutott, hogy a kartársaktól el se búcsúzott még. Már szinte az ajtó felé lendül- teík lábai, mikor a szesztorz arcoktól vadó irtózás ütötte m-dlfbe és neki idegen nótába, kezdtek a mámorvadkortt kollegák. Visszarántotta magát s a korcsma helyett a havas felé vecte útját. A 'korcsma ajtó kinyiit s ezalatt vad röhögés ömlött az utcára, mint valami bűzös, undorító ffié. Mózsi örvendett, hogy nem ment be oda, hátha neki szólt volna ez az áJSfotseregJeci röhögés. Minden- íkággo* élete acre, otdu .volna Elhagyta a falut, nehány kaszálóföld volt még a hegy lábáig, az utolsó sima terület, azután neki vetette botját meg lábát a hirtelen emelkedő hegyoldalnak. Kis ösvény kanyargód a tető fele, sokszor végigment már najtn, de sohase volt ilyen nehéz a hegyi koptató. Szórakozottá tették gondjai meg szerelme, még a madarak se vették komolyan, tova se számítóik előle, sőt némelyik hangos dalkacagva, feje felett fáról-fára repdesve követte a bánatba merült ifjút. Olyankor eszmélt fel kissé, mikor a havasi levegő nyirkos hidege térítette magához, még csak a nyírfák övén járt, de .a hegy-alj novemberi melegéből semmit nem érzett már. A bükkösön keresztül hosszabb utat kellett tennie, Letört: hófoltokat látott, melyek vadak menekü- Estefelé járt iaz idő, mikor a fenyvesbe ért. Előbb alacsony kis lucdk elszórtan ugráltak a földhői elé, később surü karácsonyfafoltokkal találkozott, ezeknek láttán mintha megcsiklandozta volna valami gyermeki öröm melege, de közvetlenül utána a valóság, a távoliét vizes lepedőjét érezte reade- rülni életére. Nemsokára hatalmas fenyvesen keresztül vezetett az ut, távolról tompa kopogás hallszott, közel volt már a barak, odáig hallszott a favágó Avrám balta csapása. Mózsi Lassúbb menetbe kezdett. Megizzadt, hiszen pihenés nélkül jött, elkeseredett szive paripái vonták, a hátizsák mintha megkövesedett volna, úgy húzta ,a vállát, jól előrehajolt, a háti teher lökte tova, járásközben érzéketlenül helyezgette elé lehertarró lábait, melyek alatt erre már élesen csiikor- gott a hó. Az estével egyszerre ért a barakhoz, Mózsi lassú leplekkel közeledett* a nap éppen akkor függönyözte be magát az este kamrájába. Miután elég tüzrevalót aprított, Avrám is becsukta a barak ajtaját, mikor Mózsi odaért* az ilyen havasi menedékhelyeken szokásos kopogással és azonnali névmondással jelezte megérkezését. Avrám örömmel nyitott ajtót, pár pillanatig sápadt tüzfény vetődött a hóra, aztán 'becsukódott az ajtó, csend és éjszaka boruk a havasra, csak itt-ott hangzott koppanás, láthatatlan kezek a tiszta égboltra szegeztek egy-egy csillagot. A havas a tél ;bakarója alá temetkezett, megszorult vadak megszeppenve remegtek mély hótömlöceikben. A barak tetejét is belepte a hó. Ekkora télre senki nem emlékezett a faluban sem. A házak hóbundába burkolóztak, se nem láttak, se nem hallottak ott az emberek. Az erdészeti hivatalból szivárgott ki a hir, hogy Egyed Mózsit állásából elbocsátották, havasi őrszolgálata az utolsó, amit részéről ngénybevasznek és fizetnek még az intézkedő urak. Azután mehet, amerre lát. A hir lomha szárnyaikon szállt, nem juthatott be a Mózsi anyjához és Ilusékhoz sem, honnan ködszánkókon indult gondolatok vertek levegőutat fehér h-avasok felé. Az erdőőrök nevetve súgtak-búgtak a gőzös korcsma asztala mellett, sok helyen sajnálkoztak a faluban, ha Egyed Mozidról esett szó, a három női sziv pedig reménykedett, imádkozott, készülő kelengye felett görnyedtek hosszú éjszakákon át, mialatt a havason kínjában szarvasbika feszítette aggan- csait. e Vad se menekült , madár se szállt, a nagy hű vas féltő csendje csókolgatta Egyed Mózsi szivében a tavaszváró kicsi remény virágot.
