Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-13 / 289. szám

1936 réécemtér Í3i f5 Ma orvos.lag aj not, ;nt.s.eptkusan készí­tett és fertőtlen.tő „PrimerosM használjon, mert az egészségre nézve fontos, megbízható és finom. Egyre nagyobb méreteket ölt a bucureşti skarlát járvány BUCUREŞTI. (Az Ellenzék jelent*. A tisz­tiorvosi hivatal jelentése szerint a skárláljár- v:'.;T)y olyan nagy arányhan pusztít a fővá­rosban, hogy több iskolát be kellett zárni. Azokban az iskolákban, ahol: még folyik a tanítás, a hatóságok minden intézkedést meg­tettek. a járvány leküzdésére: állandóim fer­tőtlenítenek. Ha ilyen arányiban ter jed a jár­vány, akkor még a karácsonyi szünet előtt az összes iskolákat bezárják. ISMEB'l’E'I'W'i' kUU A/. ALADDIN: BLCUIÎKŞT ~~ XLHi^ÜAKA. I- C. I I, Ucgralú, II © Britianu 33, ^ÜÜ .VJ, jMeroorauiluIul, 12 VIDÁM TÖRTEMET a Bzermimasszitáról, a garanci változott házaspár­ról, a magvasai! feleségről s boszorkányságról — Boszorkányok pedig nincsenek — mon­datta jó Béla Király, de ugylátszik nagy­részben csaik saját egyéni véleményének adott kifejezést, mert a habona, amely a boszor­kányokat, hogv úgy mondjuk, a köztudatba bele plántálta, még mindg nem veszett ki az emberekből. Az embernek sokszor meg­áll az esze, hogy úgynevezett intelligens, sőt intellektuei emberek is mennyire babonásak. Igazán nem flehet hát felróni az egyszerű pa­raszti léleknek, ha naiv képzeletében hisz még a boszorkányban, hdércben, táltosban. Pszichológusok azt mondják, hogy a ba­bona nem más, mint a régi pogány vali&s tu­dat alá sülyedt csökevénye. A városi embe­rek babonájában nehezen lehet kimutatni az ős miihosz eredetét, a falusi lélek babonái­ban már sokkal inkább, minthogy -a vidék leikülete ikonzerválóbb. Mindez abból az al­kalomból jut eszünkbe, hogy egy nagyon kedves kis könyvecskében Bábalelte babona címmel összefoglalva találjuk egy-egy vidék babonokörát és miközben az egyes, moso- Jyogtató babonaeseteket olvassuk, jólesően is­merjük fel mögötte magát a magyar néplei­ket-, amely még egy ideig hajlékot ad a ba­bonás meséknek. A babonákat Luby Margit gyűjtötte össze. Boszorkányok pedig — vannak Béíla király véleményével ellentétben egy kis faluban lakó legény is hisz a boszorká­nyokban. Mikor egy ott nyaraló festő naki- állott egy (tetszető, házikó megfestéséhez, oda is szók a festőnek: Aztán nem tetszik félni ez; a házat le­rajzolni? — Már miért- félnék? — Mer hogy boszorkány ennek a gazdá­ja. Engem is elhurcolt valamék éjjel, ügy ha­jigáit egyik akácfáról a másikra, majd bele- hófltam. Hogy mi öröme telik -boszorkánynak le­gényeket az akácfára dobni, árra nem tud­tak feletetet adni és maga a boszorkány ért­hető okokból nem volt meginterjúvolható. Pedig egy ilyen boszorkány sokai tudna mondani praktikáiból. Ö maga azonban hall­gat s igy a babonagyüjtő kénytelen volt meg­szólaltatni az áldozatokat. —- Mán aludtunk, — meséli az egyik ál­dozat, — az uram is én is. Hát egyszer ér­zem, hogy átváltoztam keresztgerendává. Éreztem, én, hogy nagy bajba vagyok, akar­tam is az uramnak szólni, hogy segítsen, de nem tudtam szólni, csak szuszogtam. Még­is adclig-addig, hogy felébresztettem az ura­mat, de a meg azt mondta: — Várjál le, mert én is éppen úgy vagyok. így feküdt a két szegtény ,,keresztgeren­da“ több óra hosszan át, mig végül visszavál­toztak embernek, -ami mégis csak jobb sors. Hátha már önmagukra • estek volna, már mint gerendák? Fel sem ébredtek volna többé. A boszorkány jobb praktikája közé tartoz­nak a szerelmi rontások. Akt legénynek bal lába nyomát napfelkel­te előtt kilenc nyomon felszedik s azt rongy­ba kötve az ágy baisarka alá elássák, annak nincs nyugta. Oda kell- jám:a mindaddig, mig csaik utána nem hajítják a felszedett pont. A szerelmes — szita Egyszer egy ilyen boszorkányos ügyekben jártas katona, — még & régi világiban, — adószedés közben megkért egy lányt felesé­gül. A lány se nagyon kívánkozott a katona után, a szülők meg éppen nem akarták hoz­záadni. A (katona arra kérte a lány!, hogy adja egy hajszálát emlékbe. A lány, mind­járt sejtette, hogy boszorkányság lehet a dologban, adott- is egy -szálat, de azt a szilá­ból húzta Id. Mikor azután a katonának el kellett masírozni, hát nem legumit a sziita a falról és ment mind a katona előtt? Veszélyes próbák Aki boszorkány alkar lenni, annak három próbát kell kiállani. A próbált elég nehezek. Van olyan próba, ahol valakinek egy da­razsat kell az orrán keresztül bocsátania, vagy lebegő malomkő alá nyugodtan lefe­küdni. Ebből- azonban vagy lesz boszorlkány, vagy nem, attól függ, hogy leesik a kő vagy sem. Ha halandó ember meg akarja látni a bo­szorkányt, elég, ha forgó szél közepibe ki­KÖVESS ISTVÁN: nyitott bicskát hajit. Sokszor az embernek fogalma sincs, hogy milyen közeliben él a boszorkány. Egy legény unta már a szeretőjét, a íko- vácsnét. Viszont az asszony ördöngős volt, hát nem bírt vele. Azt ajánlották neki, hogy a gatyáját fordítsa ki és lökje által a mes- tergerendán. Ha bejön az asszony, üsse meg balkézzel. A legény meg is tette, mire az asszony mindjárt csikóvá változott, úgy, hogy a le­gény elvezethette a kovácshoz, m egvasal tat­tá mind a négy lábára, akkor ráült és egész éjszaka kurgáttá. Reggel felkél a kovács, azt mondja néki a felesége: — Jaj, de beteg vagyok, nem bírok fel­kelni. Megnézi az ura, hát keze, lába tiszta vér és rajta a patkóvas. Akkor tudta meg, högy a féleségét vasalta meg az éjjel, mert hogy az ördöngős. Hát ilyen meglepetéseknek lehet kitéve az ember. Külön fejezetbe tartozik a kocsis babona­kor. Ezek az ördöngős kocsisok száraz ke­rékkel tudnak áthajtani a vizen, tiz perc aloft több órás utat tesznek meg csak úgy: hipp-hopp, ott legyek, ahol alkarok alapján. Sokkal érdekesebbek azonban a Üdére, meg a táltos mesék. SZ A BAD I A regényes életű Károlyi Gábor grófot Braun pénzügynök csalta Londonba. A gróf ugyanis rangon-alul nősült, sze­gény leányt vett feleségül, ezért apja ki­tagadta. Az adósságok mind jobban sza­porodtak, a türelmüket vesztett uzsorá­sok pedig Braun vezetése alatt nyomást akartak gyakorolni a csalóidra és elha­tározták, hogy az „ adósok-börtönébe“ záratják adósukat. Elhitették vele, hogy kisebb tartozásai konvertálására ked­vező feltételek mellett nagyobb kölcsönt vehet fel az angol fővárosban s váltóit áttelepítve, úgy jelentették be érkezését, mintha állandó lakása leime London­ban. Károlyi a „börtön“ 1. osztályára ke­rült, hol néhány shillingért külön szo­bát s jobb ellátást kapott. Vaságy — vánkossal, pokróccal —, íróasztal, szék, mosdó volt cellájában s fehérkesztyüs inas szolgálta ki, mint a legelőkelőbb penzióban. Sonka, hal, rák, sütemény, tea volt reggelire, uzsonnára, vacsorára, délben pedig friss, meleg ételeket kapott. A börtönben aztán — amint felje­gyezte — gyermekkori, iskolai, fürdő-ba­rátságok után uj barátok következtek, kik épp oly feledhetetlen nyomot hagy­tak lelkében, mint régebbi meghitt ba­ráti kapcsolatai. Első perctől legszívesebben Stephen­son rabtársával beszélgetett, ki ügyvédet ajánlt számára. — Őrizkedjék a nagyravágyó fiskáli­soktól — magyarázta Károlyinak. — Ke­rülje azt, kinek magas barátai vannak s válasszon egyszerű, alkudozó, izzadó, loholó ügyvédet magának. Ez kiüríti ugyan a zsebét, de nem veszi le kabát­ját. Figyelmébe ajánlom Guld doktort, aki nekem is dolgozott. — Jó ügyvéd lehet, ha — ide jutott 1 — Ne csodálkozzon, ne féljen tőle! — erősitgette az angol gavallér és elmond­ta, hogy csinos táncosnővel ismerkedett meg egyik párisi orfeumban, kitől csak nagyobb áldozat árán tudott szabadulni. Egy szép napon aztán levelet kapott, melyben a táncosnő „apának** szólította. Zsarolásról volt szó, mire meggondolat­lanul újra pénzt adott. Nem gyanította, hogy örökbefogadott gyermekről van szó a valóságban. — Miért nem fordult a rendőrséghez? — kérdezte Károlyi, — Lovagias szempontból kifogásolható ut lett volna. Károlyi nem osztotta véleményét, vi­ta kerekedett köztülz, mire Stephenson az /. osztályon levő „rabokat“ összehív­ta s felkérte őket, hogy a kényes kérdés­ben nyilatkozzanak. Egyedül Gerves skót ezredes adott igazat Károlyinak. Stephenson ragyogó arccal kiáltotta — A rendőrségre tehát nem mehet­tem, utazni, bujkálni nem akartam — találják ki, milyen cselhez folyamod­tam? — Elmentem Guldhoz s megkérdez­tem: — Ügyvéd ur, be tud engem zá­ratni valahova? Börtönbe szeretnék ke­rülni anélkül, hogy bűnt követnék el, ha akadna olyan hely, hol a rab tetszés sze­rinti ideig kedélyesen szórakozhat. — így kerültem ide... ötszáz font ügyvédi dijat fizettem ezért Guld dok­tornak. — S a hölgy? — Ide is követett. — Hogyan?... — Guld — őt is idehozta... Ismét öt­száz fontot keresett... A ravasz róka azonban elhallgatta, hogy sohasem ta­lálkozhatnak itt nők — férfiakkal. A táncosnő tehát megunta a dolgot s most már kiszabadításért könyörgött, mire Guld újabb ötszáz fontot keresett a sza- baditással. Károlyi erre magához hivatta. — Mennyi pénz áll rendelkezésére e pillanatban? — kezdte az ügyvéd. Öss zesen ezer négy száz frank volt Ká­rolyi zsebében aranyban, eimek felét nyomban leolvasta. Nyolc nap múlva aztán ott volt az el- bocsátó-végzés. Nem volt nehéz munka, könnyű volt kimutatni, hogy Károlyi bejelentő-lapjával félrevezették az an­gol bíróságot. — Ügyeljen, nehogy Guld újra bezá­rassál — tréfálkozott Stephenson bu- csuzáskor. — Tehát?... — Legokosabb, ha elutazásáig állan­dóan mellette marad. Károlyi Szót fogadott s beköltözött Guld dr. nyári lakásába. A ház közelé­ben kis vasúti állomás volt, itt ült fel a személyvonat III. osztályára. — Szerencsés utat! — kiáltott az ügy­véd, mikor a vonat kirobogott az állo­másról. — Köszönöm... — Viszontlátásra! — visszhangzott Guld rekedt hangja. ... Egy fillér sem volt Károlyi zsebé­ben az aranyakból a szabadulás pillana­tában. Ki akar iidércet Arra a kérdésre, hogy mi a üdére, min­denütt egy a felelet: — Fekete jércének első tojása, melyet asz- szony vagy ember hóna alatt kiköltet. Ha valakin dk kedve támadna rá, mindjárt fi­gyelmeztetjük, hogy ómig a Iidércet ki nem költi, dolgoznia nem szabad. Megéri a fá­radtságot, mert a Üdére gazdájának minden parancsát teljesiti. Alighogy este lesz, az már kérdi: —- Mit? Mit? Mit? Hoz aztán, ha kell, Törökországból kin­cset meg élelmet. Megszabadulni csak úgy lehet a lidérctőd, ha olyan parancsot kap, melyet legjobb szándéka ellenére sem lúd teljesíteni. Tudni pedig mindent tud, ikét do­log kivételével: nem tud rostával vizet hor­dani és nem tud kötéllel homokot hordani. Ha ezt a kettőt tudná — tökéletes lenne. De hát a világon még a üdére sem tökéletes. A táltos mondákban a sámánnak az emlé­két őrzi -a magyarság. A sámán az, aki az ember és a szeleinek közölt az érintkezést közvetítette. Hogy egy gyermek itáltos-e vagy sem, az abból látszik, hogy születésekor van-e foga vagy nincs? Ha van foga — tál­tos. A táltos inkább jó, mint gonosz liatalom és a táltosoknak -többször meg kell „vívni“ ellenfelükké!. Ilyenkor kék és vörös lángra, fekete s szőke bikára, vas- és tüzeskerék alakjára változnak. A táltos meglátja a földbe rejtett kincseket és a halottakat. A rendkívül érdekes könyvecske végén a helyhez és időhöz kötött babonákat talál­juk fölsorakoztatva, példának iktassuk ide a tüsszentés jelentését egy hétre. Vasárnap prüszköl? — levelet jelent. Hétfőn, kedden — bosszúságot. Szerda, csütörtök — náthát. Péntek — örömet. Szombaton? — Hűtlen lesz a babája. Sok, nagyon 'sóik a babona s az embernek minden oka meg volna félni a sörtéthatal- maktól, de szerencsére, minden ártásnak, rontásnak megvan az ellenbabonija. így nem kei] félni a babonától, amit különben példáz a könyvecske ciméüi vádasztoit pompás rit­musú szólás is: Bábailelte babona, bodond, aki kap rajta. Miriáss Imre. Abc töri Q r~'v' Töprengéssel n pemjutelébh. -/pekulálhal hova.merre... ha nincs UCfiMCS MENETRENDJE Az ELLENZÉK & haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok elöhsrcosa. HUSII A BEDÖRZSÖLŐ llUKcBA tekűifli a nâliialâzt, ideglőjdalma- hal, Hűtést, renmatikiic fáiitaimaUöf Fifea’-al: PARFÜMÉRIA INTERNAŢIONALA BUCUREŞTI. Sír. CÂMPINEANU No 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom