Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-04 / 230. szám

Kihallgatáson Denes Irta: PAAL JÓB Trencsénteplicről jelentik: A köztársaság elnöke szerdán este kihallgatáson fogadta Vaád Job hírlapírót, az ismert nemzetközi riportert, az Ellenzék munka­társát. Trfiifséntt'pllr, 1936 szeptember végen. (Copyright by Jób Paul. Utánnyomás kivonatosan *s \ kastély kapujában feszes kaptákban all a várta... Kemény kezek rántják meg a fegyvei- s/ijjat, a bakancs talpa megkoppan az asz­falton: ezúttal nekem, a riporternek szól a tisztelgés, amely kijár annak, aki ezen a ka­pun át a csehszlovák köztársaság elnökéhez indul . . , . . . Karkötőórám pontosan egynegyed tizet mutat... A Grand Hoteltől a kastély bejáratáig hul­lámzik a nép. A tarka virágágy közepén színesen szökik a fonlaine luminoase, a kurparkban siste­regve szaladnak a magasba fényes csikbnn a rakéták, hogy odalenn lefelé bukva ben­gali vörösbe, vagy csillogó zöldbe pukkan­janak szét, gyorsan kialvó csillagokat dobál­va maguk körül, reflektorok világítják meg az Illyésházyak udvarán évszázados fák sár­guló dús koronáit és odakünn, lampionnal a kezükben most vonulnak el négyes sorokban valamelyik dalkör tagjai. Széles kőkockákon hangosan koppan az. érett vadgesztenye: első hírnöke a hervadás- nak és azoknak a szomorú napoknak, ami­kor őszbe torkollik a vénasszonyok nyara... Amig a kaputól az emeletre vezető szűk, körben szaladó lépcső bejáratáig jutok, vala­hogyan az jut eszembe, hogy: Istenem, de sok históriát látott már ez a kastély . . . ... A lépesőbejáratnál kicsiny kalitkában sárga papagályok. Lehetnek ketten, vagy hárman. Kicsinyre nőttek, ilyen a fajtájuk. Almosak szegények, de nem hagyja aludni őket a reflektorok fényes világossága. Valahogyan minden teli van romantikával és ebbe a hangulatba olyran jól illik bele a régi napóra a falon . .. ★ Emeleti lakásán Srobár Lőrinc dr.. Szlo- venszkó első minisztere, a pozsonyi egyetem tudós professzora látja vendégül meghitt ba­ráti körével a köztársaság elnökét, a vacso­rának már vége van, a hölgyek és urak a feketénél ülnek a szalonban és az én meg­hívásom is ide szól. * Hosszú folyosóba torkollik a lépcső, amelynek fehér grádicsait alaposan megkop­tatta az idő és vadásztrófeák díszítik a folyo­sónak mind a két falát. Fekete fába srófolt gyönyörű szarv as- aggancsok, kitömött vadmacska, és széjjel terpesztett szárnyaival hatalmas vércse — sasnak nézné az, aki nem ismeri az erdők lakóit — vigyorognak felém, a sarokban szarvasagancsból készült a székek támlája is és egy kedves karikatúrán furkós bottal támad a medve a vadászra. Ezek a trófeák a házigazda vadászatainak emlékei. Közöttük foglalok helyet, amig sor kerül rám. Szemben velem három szobában világos­ság ég és tárva-nyitva a szobák ajtaja. Baloldalon terített asztal. Kristálypoharak­ban csillogó bor gyöngyözik. Porcellán tányérok mellett ott van a szal­véta. Az asztalon tíz teríték. Kettő az asztalfőn és négy-négy jobbra, meg balra. A sarokban egy márvány szobor csillog. Vakító fehéren. Szárnyas ajtó vezet jobbról a szalonba és ennek mind a két szárnya nyitva van. De innen a folyosóról nem látni a bennülőket, viszont hallani lehet minden szavukat. A ne­vetésük is kicsendül és meg lehet állapítani, hogy kedélyes diskurzus folyik odabenn. . . . Akik odabenn disku-rálnak: barátok... Az urak beszédébe belevegyül a hölgyek csilingelő szava .. . Az ajtónál és a folyosón a Grand Hotel pincérei lesik a parancsot és a pincérek jól szabott frakkja alól kicsillog a plasztronjuk fehérsége. A Grand Hotel igazgatója szmo­kingban intézkedik: ezüst tálcán most visz­nek be fekete kávét a szobába, a konyha bejáratánál néha feltűnik magas fehér sap­kájában a Grand Hotel konyhafőnöke, oda­benn egy pillanatra csönd lesz és hallom, amikor az elnök ur a nevemet említi. * Magamhoz se térek, máris siet felém a szalon nyitott ajtaján át Srobár miniszter ur és ezt mondja: — Szerkesztő Ur, a köztársaság elnöke kéreti ... * — Jó estét! — csendült fel magyarul egy öblös fotőj mélyéből az elnök ur szava ab­ban a pillanatban, amikor a szobába léptem és hirtelen szemben találtam magam egy kedélyes úri társasággal ... Ujságrói pályámon megadatott, hogy bi­zalmas közelségbe kerültem világhires.ségek- kel és gyakran nyílott alkalmam hozzá, hogy aktiv, vagy volt szuverének tüntetlek ki egy- egy audienciával. Hiszen: két nap alatt há­romszor fogadott magán kihallgat ásón a világ katolikusainak feje, a római pápa és alig él Habsburg a világon, akivel ne beszéltem volna. Erre az. audienciára azonban nem voltam elkészülve . . . A legesapongóbb fantáziával se tudtam vol­na elképzelni, hogy egy államfővel ilyen külsőségek között kerülhetek sz.emtől-szombe. És nem túlzás, ha azt merem állítani, hogy államfő é*s újságíró talán soha nem kerültek egymással olyan közelségbe, ami­lyenbe Benes elnök úrral jutottam én Sro- bár miniszter ur trencsénleplici szalonjában. Annyira közvetlen, meghitt és ceremónia, etikett nélkül feszélytélén volt itt minden. Széles ernyöjü lámpa alatt állt egy kerek asztal a szoba jobb sarkában, kanapé húzó­don a fal mellett és egy pár fotőj a lámpá­tól jobbra. A fotőjök egyikében, a társaság központjába ült az elnök ur, tőle balra Sro­bár miniszter és mellette Kállay meg Slepa- nik volt miniszterek. A sor végén dr. Schieszl, a kabinetiroda főnöke és a pamlagon Hal- ková Helena, a prágai Nemzeti Színház mű­vésznője, Zdenek Stepanek felesége,, mel­lette az elnök ur neje, aztán Stefauikné, Országh József, Szlovonszkó országos elnöke és Topinka János, Trencsénteplic fürdő igazgatója. Az asztalon feketekávés csészék, cukor­tartó és ezüst fogó a cukortarté>ban, az ura­kon sötét ruha — de se szmoking, se zsa­kett — a hátam mögött a sarokban széles hátai fekete zongora és balra tőlem a nyitott ajtón át Srobár professzor orvosi rendelője. Középen hosszú műtős szék és a szekrények­ben csillogó műszerek . . . Benes Eduard doktor derűs mosollyal né­zett felém, őszbe vegyülő kicsiny bajusza beszéd közben meg-megremegett, kezei egy pillanatig se maradtak nyugton és miközben szólt, lehetetlen volt észre nem vennem, hogv a velem szemben ülő köztársasági elnöknek ma este nem voltak államfői gondjai és ez a kedélyes társaság, hölgyek és urak, sza­kasztott úgy ültek együtt a szalonban, aho­gyan polgári családok vacsora utáni feketé­nél meghitt körben az asztal mellett ülni szoktak . . . * Srobár miniszter ur mutatott be az elnök­nek. Szlovákul. Úgy Benes elnök szavait, mint az én mondanivalómat ő volt szives tolmácsolni. A miniszter hozzám magyarul szólt, ón magyarul szóltam hozzá. Én arra voltam elkészülve, hogy franciául, vagy né­metül beszélünk majd, valahogyan azonban ereznem kellett, hogy Benes elnöknek az volt az intenciója, hogy velem, a magyar újságíróval, ha tolmácson át is, de magyarul érintkezzék. A bemutatkozásnál Srobár miniszter ur ezt mondotta: — Bemutatom elnök urnák Paál Jób ma­gyar hírlapírót, akinek politikamentes cikkei igen érdekesek . . . Az elnök ezt felelte erre: — Örülök, hogy személyesen is megismer­hetem. Olvastam legutóbbi cikkét a tapol- csánvi kastélyról. Tornán ur nagyon büszke... Szívből kacagott hozzá . . . Ez a megjegyzése arra a cikkemre vonat­kozott, amelyet két héttel ezelőtt Írtam. Meg­írtam ebben, hogy amikor Drtína doktortól, az elnök magántitkárától megkérdeztem, mi a keresztneve az elnök szolgájának, a titkár azt felelte, hogy bizony ő nem tudja a szol­ga keresztnevét, mert a komornyikját az elnök is csak a családi nevén hívja. Egyéb­ként pedig a szolgának Tornán a neve és az elnök őt állandóan Tornán urnák szólítja. Cikkem az elmúlt vasárnapon jelent meg és értesülésem van róla, hogy az elnök még aznap elolvasta ... Én igy szóltam: Köszönöm azt a megtisz­teltetést, amelyben engem részesíteni szives volt.. g Srobár miniszter ur megjegyezte: A meg­tiszteltetés annál nagyobb, inert szloven- szkói kőrútján ön az egyetlen hírlapíró, akit az elnök fogadni szives volt. * Nem kaptam engedőimet arra, hogy kér­déseket jr.^íyek fel és kihallgatásom során — amelyj^jrl mindvégig hiányzott a ceremó­nia és a etikett — hangsúlyoztam, hogy nemcsak agy nem foglalkozom politikával, hanem nein is értek ahhoz. Nekem egyetlen célom volt csak: beszélni Benes elnökkel és engedélyt kapni arra, hogy erről a beszélge­tésről be is számolhassak. * Az államfői interjúk általában úgy készül­nek — magamnak is van e tekintetben gya­korlatom — hogy a hírlapíró, akit valamely lap akkreditál, írásban nyújtja be a kabinet­it ódának a kérdéseit és ezekre jóval az audiencia előtt nteg is kapja a választ. Ar- ról, ami tulajdonképen a kihallgatáson tör­ténik, nem szoktak írni. Én egyetlen kérdést se adtam be írásban, egyetlen feleletet se kaptam és ezt az Íráso­mat sem cenzúrázzák. Tehát: megírhatom a magam impresszióit és he is számolhatok arról, amiről a kedélyes, vacsora utáni feke­ténél, baráti körben az elnök elbeszélgetett. Politikáról nem volt szó. Ellenben: llalková asszony remek népdalokat éne­kelt. Csengő hangja betöltötte a termet. Volt egy né|>dal, aminek körülijeiül az a szövege: a baka bevonul és amikor a százada visszajön a harctérről, a szerelője rémülve látja, hogy a babája nincsen sehol. Meg­kérdezi a nótában: „Generális urak, hová tettétek a szeretőmet? Talán a kártyában vesztettétek el, vagy eladtátok?“ Mire a ge­nerálisok azt felelik: „Se el nem kártyáztuk, se el nem adtuk, a szeretőd a Duna menté­nek fekete földjébe van elásva ...“ A nóta után — összekulcsolt kezekkel fi­gyelte a dalt az elnök — nevetve jegyezte meg: — Na, szép generálisok lehetnek azok, akik a gondjukra bizott bakákat elkártyáz­zák, vágj' eladják ... Valahogyan szóba került, hogy rendeletére szükebbre vonták a kordont, mert az az óhajtása, hogy kerüljenek hozzá közelebb az emberek. Itt ezt mondta: — Én a néphez jöttem és nekem nincsen okom félni. Trencsénteplici tartózkodása alatt nagyon jól érezte magát és mindent alaposan meg­nézett itt. Srobár miniszter ur szalonjában igy nyilatkozott: — Ennek a gyönyörű helynek mindene megvan, amire egy fürdőnek és a közönsé­gének szüksége lehet. Sajnálom, hogy nem maradhattam itt tovább. * . .. Egynegyed tiz óra volt, amikor újra vigyázzállásba vágta magát előttem a várta a kastély bolthajtásos kapuja alatt és fél tizenegyhez közeledett az idő, amikor kilép- I tem a kapun. Egy óránál többet töltöttem el Srobár miniszter vendégszerető házában. az őszi és ééfi szezonra : Vegyes lapok (ruha, kabát, kosztüm, gyermek- ruhák). Star 180.— Smart íjo.— L'Elegant Fe­minine 135.— IrL 125.— Stella 90.— Elite 180.— La Mode de Paris no.— Wiener Chic 175.— Favorit Moden Album 75.— Revue Pa- risiene 185.— Grande Revue des Modes 185.— Supreme 180.— Toujours Chic 180.— Saison Pa­risienne 160.— Toute la Mode 140.— La Pari­sienne 120.— Votre Gout 95>— Album Special dela Revue 50 lej. Kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. — Vidéki rendeléseket azonnal intézünk. MII IR A ROMAN SA [TO Terni» lén Ipari n/emélywt I mértékeiéi» Politika ARCUS: Azt mondják, hogy 29 Htö.HO hektárt les/, ki a/ ország egész leiiib'te, nini közel ‘dili ezer négyzetkilométernek felel meg. A földművelésügyi miniszter statiszti­kája szerint ebből közel 13.200.000 hektárt szántanak évente igy 1/ ország területének felét bevetik. Mégis ngyszólván minden év Íren ekét sohasem látott, szűz területet szán tanuk fel. iMiután a síkságok tölgyerdőit kivágták, most már dombos vidékre vág az eke, hogy a bükkerdők helyét is elfoglalja. Szűz föld i! ez a jelszó. Ki tudná meg- állitani az ekét útjában? Hogyan lehetne visszatartani az ekét abban a keretben, mely ma már 13 millió hektárt foglal magába? Jól meg van művelve ez a terület s elég tisz­ta? A 13 millió hektárból 8 millió h»;ktár csak búzát és kukoricát ad, a többi úgyszól­ván egészben árpát zabot, rozsot, pnszulyl tenne!. A 13 millió hektár összesen közel 1,300.000 vagon mezőgazdasági terméket nyújt, miből átlag 1000 kg. jut c*gy hektár­ra. Ezzel a nevetséges eredménnyel a nem­zetközi statisztikák végén állunk évek óta. (.’gyeiniink kell tehát az ekére. Egyetlen uj barázdát sem szabad vágni, mig a termelést ! fel nem emeljük 2000 kg. kukoricára és 1500 ! kg. búzára hektáronként. Nem a hektárokat, I de a jó gazdákat kell szaporítani. Az eke tehát ne ordítson uj területért, hanem mé­lyen szántson és tisztítson. Millió hektár te­rület áll öblök, tavak, folyók mentén műve­letlenül. Ezt kell termékennyé tenni. Az eke szívesen i du In a el ebben az irányban is ab­ban az esctí>en, ha megindulna a lecsapolási munka s erdőinket megmentenénk. UNIVERSUL: Az iparügyi miniszter jelen­tése szerint az országban lévő iparüzermek vezető személyzete igy oszlik meg nemzeti­ségi szempontból: 60 százalék idegen, 3c százalék kisebbségi és 10 százalék román. Ennek a himek nem örülhetünk. A kimuta­tás a románság harcát igazolja, hogy a ro­mán is élhessen s egy darabocska kenyeret keressen Piomániában. Nem román az ipar­üzemek vezető személyzetének 00 százaléka s 60 százalék csak néhány érv óta útlevéllel tartózkodik az országban. Többet keresnek, mint együttvéve az összes ipari munkások. A kereskedelmi miniszternek kötelessége, hogy a románok számarányát minden vona­lon megállapítsa. Legalább az alsóbb sze­mélyzeti osztályokban legyenek a románok túlsúlyban. Meg kell könnyíteni a román elem elhelyezkedését az iparban. A román­ság uralkodjék minden vonalon. PREZENTUL: A kormány és a jegybank siettek közölni, hogy a frank leértékelésével kapcsolatban komoly veszteségre nem szá­mítanak. mert a lej fedezetében és a kül­földi tartozások kifizetésére gyűjtött tarta­lékokban nincs jelentékeny értékű arany- blokkhoz tartozó valuta. A kivitellel foglal­kozó cégek annál hangosabban panaszkod­nak. A francia, holland és svájci piacokon kötelességüknek úgyszólván eleget tettek az utóbbi hónapokban. Az ellenérték clearing- számlán van javukra írva, igy a pénz érté­kének közel egyharmad részét veszitik el, ha az uj rendelkezések figyelembe vételével eszközük a kifizetéseket. Az állam védelmé­be kell vegye őket. Meg kell törvényes utón tiltani az érvényben lévő szerződések telje­sítését, vagy biztosítékot kell nyújtani ré­szükre oly irányban, hogy a jegybank a számlák ellenértékét a régi árfolyam szerint fizeti. Vannak, akik ennél a megoldásnál nfem akarnak megállni és pénzszaporitást, árfolyamcsökkentést indítványoznak. Vizs­gáljuk meg röviden, mit jelentene ez szá­munkra. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a francia és svájci franknak, valamint a holland forintnak nem lesz többé arany- árfolvama. A francia frank 1928. évi 65.5 milligramos aranyparitásáról most 43—49 milligramos látszólagos paritásra zuhant. A rögzítés később fog megtörténni, addig to­vább tart majd az árfolyam változása. Ily körülmények között nem lehet szó a lej ár­folyamának pontos leszállításáról. A frank leértékelésével azt akarták elérni, hogy a külföldi alacsony árakhoz igazodjanak. Ez­zel szemben szó sem lehet a romániai áruk drágaságáról. Célunk épp ellenkezőleg: ár­emelés és nem az árak leszállítása. Mi fog történni, ha újabb leértékelések fognak kö­vetkezni? Lesz-e elegendő ellenállási képes­ségünk ? EPOCA: Szenzációs hir került forgalomba: egy sikkasztó törvényszéki jegyző főbelőtte magát Buzauban. Az elrendelt vizsgálat aztán egyes törvényszéki birák bűnösségét is ki­derítette. Két biró rendelkezési állományba került, a vezető ügyész lemondott és az ügy­védek névsorába való felvételét kérte a ka­marától. Hol a megtorlás? Borzasztóan hang­zik ez a hír, mikor a vizsgálat során min­den kiderült s az elkövetett bűncselekmé­nyek rendkívül súlyosak. A volt igazságügy- miniszter kénytelen volt engedni bizonyos politikai befolyásoknak. A Buzau-i liberális- párti tagozat elnöke ugyanis dr. Anghelescu. Nem akarjuk gyanúsítani közbenjárással, de kérdjük: miért nem lépett sarkára, hogy megvédje megyéje és Buzau becsületét? Meg kell tisztítani a politikától az igazságügy- mánisztériuiaati propagálására félnapos elfoglaltsággal keresünk cluji B evez etett gyó gyszer - specialitások gyógyszerészi, vagy kereskedői! Ajánlatok referenciákkal kéretnek az Orvosi Szemléhez, (Iorga 21. I.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom