Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-25 / 248. szám

I&36 október 25. ELLENZÉK 3 Látogatás Vásárhelyi János püspöknél Az emberek az ellesatételsel élezik ki és fiiem láíják ísieg a nemzetek ksiiinrá|ásiaii összekapcsoló vasgerenJájjái mon di 3 az AedeaJ-ä trelormátesok nagysraerii íőpásztera SgSSSHHHHHi sá maki Ítekx S zépségtől és bájtól ragyogóan, isteni mosollyal, a mozivászon hires csillagai elárulnak egy értékes gyöngysort és egy ép oly értékes titkot. Nem titkolják azt a tényt, hogy a kozmetika terén minden felfedezést a legélénkebb érdeklődéssel kisérnek, mert a szépség és az arcbőr ápolására a legújabb és legtudományosabb módszert akarjak használni. Miután hülönböző kozmetikai készítményeket és különböző módszereket kíséreltek meg az arcbőr ápolására, HOLLYWOOD csillagai végül is a legegysze­rűbb és leghatásosabbnál állapodtak meg: POND’S Amikor a mozi leghíresebb csillagai — akiknek módjában áll a legdrágább módszereket és a tudomány legutolsó vívmányait igénybe venni — a Pond’s kré­meket használják, bizonyos lehet afelől, hogyez azideális módszer, a l e g j o b b, a leghatásosabb, A szépség ápolására krémek és púder nélkülözhetetlenek POND'S, Használja mind ?< két Ponds krémet: C fi tt* Ti ff TZ >T' a festék eltávolítására IvrvlOiYllL 1 es é/jeli használatra­a „V” KREMET nappalra, mielőtt a Ponds PUDERT alkalmazná. Products of the POND’S EXTRACT COMPANY, — New-York, London CUM. október 23. Ülök a fekete bőrfotőjben s az ablakon kensztül nézem a szürke esőfelleget. A szom­széd szobából beszélgetés foszlánya szűrődik át az ajtón. A beszélgetés szaggatott, bucsu- jellegü. Tudom, hogv nemsokára rámkerül a sor és szembenállók azzal, akihez jöttem. Analizálom a helyzetet, analizálom magam. Itt vagyok a transsylvániai református püspök szobájában, hogy a köteles tisztelgő látogatáson kívül egypár kérdésre kapjak feleletet az őfelsége által püspöki méltó­ságában megerősített főpaptól. Egvpár mé­terre tőlem, a másik szobában beszélget a püspök, akihez jöttem. Bizonyos, hogy ami­ről most beszélget, egy darab Transsylvania. En, az alföldi ember ehhez a transsylván lélekhez jöttem el tisztességet tenni. Az újságíró üdvözölni óhajtja a transsylvánia! reformátusok legelső lelkipásztorát. Néha egy-egy erősebb szó áttöri magát a szom­széd ajtón. Most már tisztán hallom, hogy egyházi dolgokat tárgyalnak odabent. A sza­vak erősödnek, közelednek az ajtóhoz. Az érzés, ami bennem van — pattanásig feszült. Várom, mikor nyílik az ajtó s mi­kor állok szemközt Vásárhelyi János püs­pökkel. * Most, hogy ezeket a sorokat írom, már túl vagyok az interjúkkal járó feszültség nehézségein. Nyugodtan meg tudom Ítélni azt, ami volt. Így történt: Az ajtó felnyílott. Az első férfi, aki ki­jött, Ardeal egyik legkiválóbb művészembe­re, aki az egyik egyháznak a gondnoka. Rögtön utána megjelent a püspök is. Az arcán melegség, jóság. A tekintete egy pil­lanatra levezette a nyugtalanságnak azt az érzését, amely minden újságíróban megvan a találkozás, a szembenézés pillanatában. — Úgy emlékszem — szólt hozzám — hogy mi már találkoztunk. És én boldog örömmel vettem tudomásul, hogy országrészünk első református főpász- lora nem felejtette el azt a látogatást, ame­lyet évekkel ezelőtt a Beius-i hegyek alján elfekvő úgynevezett „tartomány“ reformá­tus magyarjai között tett. Mert ott álltam először szemben, meleg, meghitt beszélgetés­ben Vásárhelyi Jánossal. A hang, a fogadtatás, a tekintet és a közös emlék egy pillantásra bensővé, közvetlenné, emberivé tette a beszélgetést. S az interjú elmaradt. De, amit helyette kaptam — több min­dennél. Egy uj püspök uj programjára vol­tam kiváncsi és helyette beleláttam egy tar­talmas életbe. A transsylván református jö­vőnek irányítását szerettem volna megtudni és helyette megláttam egy ember életén és foglalkozási körén keresztül a múltat. A magas egyházi méltóságot betöltő püspök helyett az ember beszélt hozzám. A transsyl­ván ember, minden melegségével és min­den nagyságával. — Hagyjuk talán a munkaprogramot — mondta Vásárhelyi János püspök. — Erről majd akkor beszélek, amikor püspöki be­iktatásom lesz meg. Azonban, hogy üres kéz­zel mégse menjen el, beszélgessünk azokról a barátaimról, akik között éltem és élek továbbra is. A könyvekről? — és szemem végig­futott a fal melletti könyvszekrényeken. — Igen — mondta és bevezetett a másik szobába. Odament az egyik könyvszekrény­hez. Kinyitotta az ajtót. Ebben a mozdulat­ban valami egyszerű, de mégis fensőbbséges nyugalom volt. Csak az tud igy a könyvei elé állni, aki nagyon szereti őket. — Ezek itt a bibliák, üt alatla Kálvin lizennégykötetes írás-magyarázata. Ezek a teológiai tanulmányok. Végig. Le. Egészen a könyvszekrény aljáig. A szeme meleg szeretettel simogatja végig a könyveket. így nézni csak az tud, akinek mindene a betühirodalom. Aztán hirtelen hozzám fordul. Basedow betegek régi bevált gyógyintézete a Dr. GUHR "Sztinaiérlnm I TATRAS'SKÁ POLIANKA - TÁTRASZÉP­LAK a MAGAS TÁTRÁBAN, Csehszlovákiában A dr. Guhr-szanatóriumot klinikaihr-diabe tikusan vezetik, az int'zet különösen beíbe- tegeknek, any\gcserebántalmakban szenve­dőknek, kimer'i'teknek és üdülőknek nyu't nagyszerű tartózkodást. Hydrotherápia, terep- kúrák. A teli sportok paradicsoma. Egészéves üzem. Kérjen prospektust az igazgatóságtól. — Ezek között éltem le az életem és élek ma is boldogan. De nehogy azt hiigyje, hogy az érdeklődésem egyoldalú és türelmetlen. Azzal egy másik könyvszekrényhez vezet. — Itt vannak sorjában a többi barátaim is. Itt vannak a római katolikus egyház ki­váló képviselőinek munkái: a Prohászka püspöké, dr. Tóth Tibaméré, Hirschleré és a többi kitűnő katolikus egyházi embereké. Emezek, itt mellette a görögkeleti és a görög katolikus egyházi munkák remekei: az orto­j dox dogmatika, a pátriárka prédikációi, stb. Ezeket mind olvasom, mind ismerem. iA könyvszekrényben szemem megakad három egymás melletti könyvön. Iorga ro­mán, Teutsch szász és Jancsó Benedek ma­gyar történeti munkája békés nyugalomban fekszik egymás mellett. A három nagy transsylván nemzet múltja, törekvése, nem­zeti küzdelme és kultúrája simul egymás­hoz nagy mozdulatlanságban. Úgy érzem1, hosszasan nézhettem ezt a három könyvet és ezt Vásárhelyi János püspök is észreve­hette, mert igy szólt: — Igen, érdekel a három nemzet múltja, jelleme és egymáshoz való viszonya. Vallá­sos nézőpontból, de elfogulatlan szemmel igyekszem megérteni az Ardeal-i nemzetek lelkét. Három, évszázadokon át egymás mel­lett élő nemzet nagy és dicső történelmi múltja nyugszik itt, ezekben a könyvekben. Három egymásra utalt nemzet minden ke­serve és kevés öröme sorakozik fel ezekben a munkákban. Egymásrautaltság. Ezt olvas­tam ki ezekből a könyvekből. Ezt hittem és gyakoroltam papi és közéleti, pályámon a múltban és ez a hit vezet püspöki szolgála­tomban a jövőben is. őszinte szavak, igaz vallomások. Amit nekem most Vásárhelyi János püspök el­mondott, elfelejteni sohasem tudom. — Meggyőződésem — mondta a püsrpök — hogy a különböző felekezetek és nem­zetek kultúrája szoros kapcsolatban varrnak egymással. Sok bennük a közös vonás, a ■ közös szépség, az egy célra való törekvés és I fatális véletlen, hogy az emberek éppen az ! ellentéteket élezik ki és nem látják meg az egyes nemzetek kultúrájának össizekapcsoló vasgerendáját. Ezek a szavak olyan tisztán és élesen csengtek, mint téli hajnalokon a templomok hivó harangjai. — Vájjon meghallják-e az emberek ezt a hivó szózatot? Vájjon belátják-e a múltak tévedéseit, hibáit? Vájjon eljön-e az az idő, amikor a három nemzet igyekszik megta­nulni és megszeretni egymást. Kérdések, amelyekre feleletet csak a jövő adhat. Vásárhelyi János tovább beszél. — Az egyházak vezetői éppen ezért külö­nös feladatra hivatottak. Nyugtalan ez a világ. Nyugtalanok benne az emberek és nagyok az ellentétek. Nekünk kell elsimíta­nunk az ellentéteket. Nekünk kell megnyug­tatnunk őket és nekünk kell rámutatnunk az összekötő kapcsokra. Én — folytatta Vásárhelyi János püspök — aki foglalkoz­tam a kérdéssel és ismerem az Ardeal-i egy­házak vezetőinek Írásbeli megnyilatkozásait, ismerem ennek a három nemzetnek a lelkét is és éppen ezért merem mondani, remé­lem, hogy szeretettel mindent helyrehozha­tunk. És helyre is kell hoznunk. Hiszen kicsi dologban sem tud megegyezni két haragvó ember. Az ilyen emberek még a legkisebb PÁRIS, október 24. Madrid sorsa beteljesedés előtt áll. A nemzeti erők tegnapi döntő sikerei után a spanyol főváros többé már nem tart­hatja magát. Navalcarnero eleste után a nemzeti gyalogság előnyomulása olyan lendületet vett, hogy e pillanatban az első gyalogsági vonalak a fővárostól 14 kilométernyi távolságra vannak. Délnyu­gati irányból a nemzetiek előretörésük folyamán hatalmukba kerítették Madrid repülőterét is. Erősen tért nyertek a fel­kelők Srguenzánál is. számtani feladat megoldására sem képesek. Viszont megértő jóindulattal nagy kérdések­ben is rátalálhatunk az együttdolgozás és a békés továbbhaladás ösvényére. Ahogy beszél, nem is nekem, saját magá­nak mondotta. És azoknak, akik hasonló állásban és minőségben irányítói a nemzet­testeknek. Aztán igy folytatta: — A legnagyobb feladat, hogy a gyűlöl­ködést az emberek leikéből távolítsuk el. i Ebben a munkában az egyházak szolgáinak I — és igy köztük nekem is — részt kell vennünk. Részt is veszek. Erre érzem ma­gam elhivatottnak. Mindezeket gyakorolni és hirdetni is fogom. A széles tömegekben, a nehéz sorsba jutott városi és falusi embe­rek között és azoknak sorában egyaránt, akik missziós munkára vállalkoztak. Tu­dom, hogy ez a munka nem lesz könnyű, mert előbb a megbontott lelki egyensúlyt kell helyreállítani az emberekben. Én azon­Tegnap délelőtt Madrid felett három rajban 15 nemzeti bombavető repülőgép jelent meg. Egyik részük 40 perc alatt i elpusztította a madridi főpályaudvart, a másik részük valóságos röpcédulaesőt zúdított a városra. A röpcéken a nem­zeti hadvezetőség tudatta Madrid lakos­ságával, hogy néhány napon belül a fő­városnak buknia keil. Azana elnök és családja már elmenekültek és jelenleg Barcelonában tartózkodnak. SEVILLA, október 24. Sfguenza kör­nyékén a, nemzetiek elfoglalták San­ban hiszem, hogy ez a munkám nem lesz hiábavaló. Teljesen elfogadom azt, amit Iorga Miklós mondott a Văleni de Munte-i szabadegyetem megnyitásakor s amit min­den évben újból elismétel: „Tanuljuk me-g szeretni egymást, hogy tudjunk egymással dolgozni“. Ezt kell hirdetnie és tanítania minden egyház p .inak, de különösen püs­pökének. A püspöki udvar egyik öreg fájáról levél hullott a kezemre. Elsárgult, fáradt levél. lEgy darab mult. S én ezen az esős, őszi napon nem gondoltam az elmúlásra, de a lehullott sárga levél eszembe juttatta a ta­vaszt. A tavaszt az emberek között, amelyik az uj élettel elhozza — talán — az uj idők uj és örök ritmusát: a szeretetet. Azt, ame­lyikről az imént Vásárhelyi János püspök is beszélt. z. d. Cristobalt. Illescasuál a kormányerők tá­madását visszaverték, 250 halott maradt a harcmezőn. Megerősítik azokat hire- ket, hogy az oviedoi bányászoknál ta­lált fegyverek orosz eredetűek. Madrid­ban a milicia mozgósítása befejeződött. Mivel ez nem járt megfelelő eredmény­űvel, elrendelték az általános mozgósí­tást. Egyik rádióállomás szerint, tegnap 50 orosz repülőgép érkezett Spanyolor­szágba, a kormánycsapatok számára. Mára újabb 60 gépet várnak. M nagyi-’’^mást rommáSőtték a nemzeti csapatok remiiéi* -> Megérkezett Barcelonába 50 szövget repülőgép

Next

/
Oldalképek
Tartalom