Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-23 / 246. szám

6

Kl R11 Sí Ml IÁI V

I SÁRI DOLGOZNI JÁR

H KLGÉNY. 18. KO^LKMÉNY.

Hölgyeim és uraim, közölte ünnepies hun gon, általános figyelem között tisztelettel meglő

vom az egész osztályt másfél napos hétvégi szórakozásra, a Dunán . V tanyahelv a Sznnyogs/igelen épült egyik esonakha/ban lesz. Gyülekezés ma délután három órakor a Banán szigeten, a Berlini téren, a villanyóra alatt, indulás a legközelebbi újpesti ko csrval, hazatérés vasárnap este... Csónakokról, elszállásolásról gondoskodtam. Ideiem is lesz, de azért nem árt, ha — különös tekintettél Guttmann kolléga étvágyára — meglepetések elkerülése végett mindenki hoz magával egy kevés tartalék-elemózsiát...

— Hurrá! . .. Éljen!... — tört ki a lelkesedés az egész osztályból.

— Tehát, egyhangúlag elfogadják a meghívást?

— örvendezett Sári.

— Igen, de . .. — szólt most a kacér Kerékgyártó

kisasszony.

— Van valami kívánságod? — lepődött meg Sári.

— Tudod, édes, — hrmezett-hámozott Kerékgyártó — van egy ismerősöm ... a Gombos Feri ... a könyvelési osztályból . .. Vele szoktam a vasárnapokat ellógni... becs-szavamra mondom, komoly ügy... Most aztán mit csináljak vele? .. . Sajnálnám szegényt, hogy egyedül maradjon . ..

— No, az csak természetes, — jelentette ki Sári nevetve —, hogy mindenki magával hozhatja az ismerősét, úgy a lányok, mint a fiuk .. . Mert én csak csórakot, meg ellátást Ígértem, társaságot azonban nem... Erről gondoskodjék mindenki maga...

Erre még hangosabb éljenzés tört ki.

— Persze, — jegyezte meg szemét lesütve Kerékgyártó — mindenki csak egy partnert hozhat . . .

— Hát hányat akarsz?! — szörnyülködött az erkölcsös Molnár kisasszony. — örülj, hogy Földes egyet is vendégül lát... Bár én nem nagyon helyes lem ezt az engedékenységet... De nem akarok beleszólni. Utóvégre nem én vagyok a vendéglátó .. .

— Te talán nem tűrnéd, hogy a vőlegényem velem tartson? — kérdezte harcias hangon Kerékgyártó. •

— Vőlegény! ... — fitymálta Molnár. — Azt

mindenkiről lehet állítani.

— Kikérem magamnak, hogy kételkedj!

— Ne veszekedjetek! — szólt közbe Sári csitit- gatva. — Ne rontsátok a gyönyörűnek ígérkező szórakozást.. . Te is nyugodt lehetsz, Molnár. Az erkölcsökért én feletek!

így szítán a kedélyek lecsillapodtak. Persze, további komoly munkáról most már szó sem leheteti. A vikendről kezdtek beszélni s mindenki azt tárgyalta, mit visz magával. Aztán Sárit kezdték ostromolni.

— Miféle csónakház az, ahová invitálsz? — firtatták.

— Ne kérdezősködjetek — tért ki az egyenes válasz elől. — Biztosinak benneteket, hogy meg lesztek elégedve.

Nem is érdeklődtek tovább s immel-ámmal próbálták folytatni a munkát, de tekintetük állandóan az óra mutatóját leste. Pont tizenkettőkor aztán mindenki letette a tollat, lezárták az írógépeket és kapkodva rendet teremtettek az iróasztalakon.

— A viszontlátásra, pontosan háromkor! — köszöntek el egymástól és valamennyien siettek haza, hogy összekészüljenek a másfél napos szórakozásra s idejében megjelenhessenek a találkozón.

Már jóval három óra előtt kezdtek gyülekezni a Berlini-téri villanyóra alatt. Elsőnek, amint illet is, Sári érkezett s vele szinte egyidőben jelent meg az aszfalt-szigeten Berkes. Sárin csinos turista-ruha feszült, amely még jobban kiemelte a lány formás testének tökéletes vonalait. Hátán repedésig megtömött vadonat uj zöld turistazsák puposodott, fején pedig kacér kis zöld sapka lapult.

Berkes elragadtatással üdvözölte a csinos lányt.

— Nagyszerűen áll magán, Földes kisasszony, ez a turistaöltöny. Egész más igy, mint az irodai ruhájában.

— Azt hiszem, — mosolygott Sári — a vikende- zést a nők találták ki, hogy alkalmuk legyen más formában is megmutatkozni a férfiak előtt.

— Mindent csak a férfiakért! — nevetett vele Berkes.

— Fordított világot élünk — böJcselkedett a lány.

— Eddig azt hirdették, hogy minden a nőkért történik Ideje tehát, hogy viszonozzuk a férfiak sok évszázados áldozatait s mi is tegyünk valamit értük, legalább annyit, hogy újszerű kiállításban mutatkoizunk.

— Ez ugyan nem sok.

— De, vallja meg, jól esik a szemüknek az ilyen látvány.

— Nője válogatja...

— Nos, én tetszem igy magának? — kérdezte Sári és kacérul megperdült.

Berkes gyöuyörködve nézte a lányt, aki olyan volt most, mint valami harmatban fürdetett pompás friss virág.

— Nem szívesen nyilatkozom, — mondotta azBLLBN ZÚK

—1—ffll——IlM—IM mill HUM I I MIMMWPBMBMMiMMi

tán , mert csuk udvuriuskodúsuak magyarázná a

véleményeim I s nem hinne az őszinteségében.

ív/ rs nyilatkozat, még pedig a ravaszabb faj tóból nevetett Sári. De, nini, lette hozzá meglepődéssel csak most veszem észre, bogy maga egyedül jöll . . Pedig úgy beszéltük meg, bogy min denki elhozhatja az . . . ismerősét . . .

Berkes hosszan, jelentősen nézett a lányra.

Komolyan bitte, bogy nem jövök egyedül? — kérdenie aztán.

Sári vállat vont.

Miért ne gondolhattam volna? Hiszen maga is mai fiatalember ...

— Csak olyannak tart engem is, mint a többieket?-— Még nem ismerem.

— Igyekezni fogok, hogy megismerjem s megváltozzék a véleménye rólam.

— Annyira fontos magának az én véleményem?

— Talán ...

Nem folytathatták tovább a szokatlan irányba terelődött beszélgetést, mert most minden irányból egyszerre feltűntek a többiek. Kerékgyártó kisasszony a nyurga termetű, nyakigláb, bosszú kezű Gombos Ferivel jött, szorosan hoz/ásimulva a fiúhoz, miközben élénken magyarázott neki valamit. Komikus látvány volt, amint az aránylag alacsony lány valósággal pipiskédre beszéli fel a bosszú, létrntcrmetii fiatalemberhez. Az elegáns Csánki is feltűnt és pedig mindnyájunk őszinte csodálkozására —- Molnár kisasszony oldalán.

Hál li hogyan kerültelek össze? kérdezte Sári meglepődve. 'Talán véletlenül találkoztatok az utcán ?

Molnár kisasszony a hajalövéig elpirult.

Nem... — rebegte szemérmesen. — Még délelőtt megbeszéltük, hogy értem jön Pista . . .

— Hát igy állunk?! — csapta össze kezét Sári hangos kacagással. — És mióta tart ez a barátság?

Már három hónap óta — árulta el a szemérmes Molnár kisasszony.

— Tagadhatatlanul ügyesen titkoltátok!

A Yáci-ut felöl most a kövér Guttmann gördült a Berlini-téri aszfaltszigetre, még pedig nem egyedül. Egy szerényen, szinte kopottan öltözött, sápadt, szőke fiatal lány kapaszkodott a termetes fiúba. A többiek meglepődve és kissé tartózkodóan fogadták őket s titokban összen'ztek.

Guttmann hangosan, jókedvűen üdvözölte a társaságot. aztán igy szólt:

Engedjék meg. hogy bemutassam — a kis húgomat. Juliskának hívják. Sohasem volt még szegényke vikenden. És mivel Földes kisasszony megengedte. hogy mindenki elhozhatja ismerősét, rögtön a kis húgomra gondoltam, hogy milyen örömet szerzek neki, ha magammal hozom... Fogadják hát be a társaságba .. .

Az előbbi fagyos hangulat egyszerre feloldódott, barátságos mosoly ült ki az arcokra s titkolt könnyek csillantak meg a szemekben. Sári volt az első, aki magához ölelte az egyszerű kislányt.

— Isten hozott, Julika! — üdvözölte. — Nagyon örülünk, hogy eljöttél.

Utána a többiek is kezet fogtak vele s megölelték. Juliska pedig csaknem sírva fakadt a boldogságtól.

— Milyen kedvesek vagytok! — suttogta fojtott hangon.

— Nem eszik sokat — ajánlotta be Guttmann a húgát. — Igazán kevés gond lesz vele.

— Persze, mert te eleszel előle mindent s neki már nem juthat semmi — vélekedett Berkes.

— Juliska az én vendégem lesz, — jelentette ki Sári — s bátran ehet, amennyi csak jól esik.

— Ennek nagyon örülök, mert igy több jut nekem — jegyezte meg őszintén a kövér Guttmann. — Úgy sem sokat hoztunk — mutatott a hatalmas hátizsákra, amely úgy meg volt tömve, hogy csaknem szétrepedt.

— Ugv látom, — szólt most Berkes, körültekintve a társaságon —, hogy mindnyájan itt vagyunk.

— Akkor indulhatunk is — indítványozta Sári.

Átvágtak a túlsó oldalra, ahol a villamos megálló volt és felszálltak egy újpesti kocsira. Az újpesti vasúti hidig utaztak, ott leszálltak és Sári vezetése mellett átmentek a szigetre. A parttal párhuzamosan futó keskeny ösvényen, a sürii lombu fák között haladtak a sziget közepéig, ahol aztán a partra vezényelte a társaságot Sári.

— Már meg is érkeztünk! — közölte a többiekkel.

A társaság azonban hitetlenül és nevetve fogadta ezt a kijelentést.

— Jó vicc! — mondották egyszerre többen is.

Mert ott, ahol megállották, egy gyönyörű, fehérre festett, korridorokkal és erkélyekkel díszített, tökéletes tengeri hajót utánzó vikendház emelkedett ki a Duna vizéből.

Sári azonban magyarázgatás és bizonygatás helyett előre szaladt a házhoz vezető keskeny, korláttal ellátott fahidon s a zsebéből előkotort kulccsal kinyitotta a diszesen faragott ajtót.

A többiek, látva, hogy nem tréfál Sári, utána- nyomultak és követték a házba. Először egy tágas, hall-szerű helyiségbe jutottak, amely átszelte az egész épületet és a dunai oldalon széles, félkör alakú ter- raszba torkolt. A terraszon kényelmes kerti székek, nyugágyak, vesszőből font alacsony padok bevertek

I9 3h oki óh er 23.

szanaszét A lerrasz. közepétől széles lépi \osor ve/< lelt le a vi/.en nyugvó talphoz, amelyhez kötve nyolc darab könnyű, guruló üléses, két két személyi rsó link láncolt a viz enyhe hullámain

Már ennyi látványra >s nyitva maradt a vendégek szeme szá ja és szólni sem tudtak meglepetésük heu De a még nagyobb csodálkozásra csak akkor ke Dili a sor, amikor visszatértek a ház belsejébe, hogy leszereljenek. A haliból jobbra és halra keskeny fő lyosók vezettek s e folyosókból nyíllak a kajütszerü apró szobák. Ezek a szobák apróságuk ellenére is minden kényelemmel lel voltak szerelve. Valameny- nyiben csinos villanycsillár lógóit le a mennyezetről, egy-egy ágy, asztalka, éjjeli szekrény, mosdó és ruha- szekrény állott bennük, a Dunára néző kis, kerek ablakokat hófehér liill függöny takarta. A földszinti, illetve viz-sz.inti helyiségben hat, az emeleten pedig négy szoba volt, mely utóbbiakhoz keskeny falépcső vezetett fel. Amint kivid. úgy belül is fehérre voltak mázolva a falak s fehérek voltak a bt rendezési tárgyak is. Mintha cukorból faragták volna ki az épült lel. Ragyogott a tisztaságtól. A folyosókon piros kókusz-szőnyeg futott végig, inig a szobák padozatát ujjnyi vastag kék színű gummiszőnveg fedte. Mindezeken felül a hallban hatalmas, a legmodernebb rendszerű rádió állott.

Annyira odavoltak mindnyájan a csodálkozástól, hogy nem is mertek leszerelni s tétován állongtak a hall közepén, ahol a körültekintés után újra összeverődlek.

Honnan szerezted ezt a vikendházat?! — kérdezte gyanakodva Nyilas kisasszony Sáritól a többiek helyett is, mert mindegyikük ajkán ott volt e kérdés.

Sári nagyot nyelt, aztán szemrebbenés nélkül kezdte magyarázni:

Tudjátok. — mondotta — az édes apám a gondozója ennek a vikendháznak, amely egv gazdag vállalati-igazgató tulajdona... De az igazgató és csa- iádja most külföldre utazott és csak néhány hét múlva jönnek vissza... En oszt megkértem édes apámat, hogy adja ide a kulcsot, mert meghívtam hétvégi szórakozásra irodatársaimat. . . Az öreg egv kicsi! vonakodott, de megígértem, hogy nem lesz semmi baj. igy aztán megkaptam a kulcsot. . .

— Te. Földes, — szólt most Sterner aggodalmaskodó hangon — nem fog valami disznóság kisülni ebből a dologból?!

— Egész nyugodtak lehettek — nyugtatta meg Sári. — Helyezzétek csak kényelembe magatokat. Foglaljatok le magatoknak egy-egy szobát, akinek nem jut. az társuljon be valakihez, aztán öltözzetek át, hogy minél előbb elindulhassunk strandolni...

A társaság hangos vivalgással szétoszlott s néhány perc múlva már valamennyien fürdődresszben jelentek meg a terraszon. Ezután kiválasztották a hat legjobb csónakot s páronként kezdtek beszállni. Utolsónak — csupa udvariasságból — Sári maradt s csak ekkor vette észre, hogy Berkes is még pár nélkül ál long a csónakokhoz vezető lépcsőn.

— Hát maga mire vár? — kérdezte tőle.

— Szerénységem tiltja, hogy előbb válasszak csónakot. mint maga, Sárika.

— Erről ráismerek magára, Berkes: Mindent az utolsó pillanatra hagyni, mint az irodában.

— Igazán csak szerénységből tettem — erősit- gette a fiatalember.

— De igy nem akadt párja sem. Nézze, a többiek már mind elhelyezkedtek.

— Tényleg! — csodálkozott ártatlan arccal Berkes. — De hiszen még magának sincs párja... Ha tehát nem volna kifogása, mehetnénk együtt... De azért sem haragszom meg, ha visszautasít — sietett hozzátenni. — Legföljebb egyedül megyek. .. vagy itt maradok.

— Maga vikend-gengszter! — sziszegte feléje a lány. — Most már átlátok a csalafintaságán! Megérdemelné, hogy egyedül engedjem csónakba szállni.

— Megadással viselném a megérdemelt büntetést — mondotta a fiú, bűnbánóan lehajtott fejjel.

— Csakhogy én nem vagyok olyan tapintatlan..

— Gyerünk már! — sürgették többen az indu Iá st a vízről.

— No, .jöjjön! — szólt oda Sári a fiatalembernek.

— De vegye tudomásul, hogy egész utón nem szólok magához!

— Nem is szeretem a sokbeszédü csónak-partnert

— jelentette ki Berkes, miközben lefelé haladtak a lépcsőkön.

Beszálltak az egyik üres, egypár evezős csónakba. Berkes a lapátoknál helyezkedett el, Sári pedig, vele szemben, a csónak orrában a kormányhoz ült.

— Indulás! — adta ki ekkor a vezényszót az első csónakból Csánki.

A lapátok vízbe merültek, a bat csónak eltávolodott a kikötőtől s egymástól kellő távolságban, liba- sorban követték egymást, felfelé haladva a Dunán. A hosszúra nyalt sort a Sári és Berkes csónakja zárta be. Berkes nagy gyakorlottságra valló ügyességgel csúsztatta az evezőket a teljesen hullámmentes viz sima felületén s egyenletesen meritgetve alá a lapátokat, nagyokat húzott a csónakon. Sári akaratlanul is figyelte a dolgozó fiatalembert s előbbi haragjáról megfeledkezve, gyönyörködött kisportolt izmainak játékában. Végül, fogadkozása ellenére is megszólalt:

{Foiyiatjak.f