Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-16 / 240. szám

r m VLIBNZfíK oktfiber If,. in—nnimr RIPORTSORÓZÁT A NYÁRÁDMENTÉRÖL 4honnasD PaiaLy Kálmán, éghirü íewMx$$í® úriba induld Látogatás a Pataky ■‘Kúrián SAN VASI. (A/ Ellenzik tudósítójától.) Domb hátán, hatalmas gyiiniö'csüskertek kö­zön .szétszórva fekszik a falu. Messziről m’z- \ i' több széna l>oglyát és .szalmaka/lat lát az ember, mint házat, ami annak a következ­ménye, hogy itt nagybirtokosok és módos kisgazdák laknak. Annak dacára, hogy a falu nagy kiterjedésen fekszik, alig ’van több öt­száz lakosnál benne. A szomszédok sokhe­lyen félkilométeres távolságra laknak egy­mástól és telkeik között mind kertek lek ősz­nek, melyek nyáron és őszön át tele vannak almával, körtével, szilvávoJ. Régi nagynevű családok laktak itt a tör­ténelem folyamán s ök nö veit ék, fejlesztet­ték ezt a falut, oz ök adományaiból építették, illetve tartották fenn javítások által a hires templomot, mely a tatárjárás ideje óta áll és egyik legértékesebb építészeti műemlé­künk. A Ivaáli Nagyok és n Désfalvi Pata- kyak faki ja ez, de évszázadokkal ezelőtt itt lakott a híres Sügér-család is, melynek együk tagja. Sügér János kincstárnoka volt Báthorj István fejedelemnek. Uj iskolák Múltévá körútja során Angelestu közokta­tásügyi miniszter ebbe a faluba is eHátoga- tott és ígéretet tett, hogy Muresmcgyének ezen az állami iskolákban legkevésbé bené­pesített részén uj állami iskolákat fog léte­síteni és ebben a községben is állami iskolát fog felállítani. Eddig ugyanis csak egy uni­tárius felekzeti iskola volt itt, amely az ösz- szes tanköteles gyermekeket be tudta fogad­ni. Eravek az évnek elején meg is érkezett a község elöljáróságához az állami iskola fel­állításáról szóló miniszteri rendelet. A pár kilométerre fekvő szomszédos Roleni községben régebben volt egy' görög katolikus plébánia, de az ottani hívek lassanként a szomszédos falvakban telepedtek le. Ide is jött néhány család, mint az uradalmak mun­kásai. Rőtemben anyakönyvet vezetitek az ot­tani görög katolikus hívekről és most bizott­ságot küldtek ki, hogy ennek a régi anya­vagy balesetek esetén nyolcvan százalékig megtéríti a gujok álhrtállományában eselI kórt. Összeírták a gazdák lovait és szarvasmar­háit és ebből az összeírásból megtudjuk, hogy a község egész, állata Rományin 630 ezer lejt ír. Ennyire biztosították Ih\ De nemcsak esetleges kárt térit meg a társaság, hanem, ami sokkal fontosabb, a beteg ÓIM ok keze­léséről is gondoskodik, illetve fizeti (tz állat­orvosi vizsgálat és gyógyítás költségeit. A magúra utalt falunak igy a maga ere­jéből kell mindent megpróbálni és létrehoz­ni Csak egy l*aj vau, a hatóságok nem isme­rik el a társulatot, mert állítólag nincs jogi alap, melybe beleilleszkedhetnének. Pataky Kálmán szüleinél Az itteni Pataky családnak Ingja Pataky Kálmán, a világhírű tenorista. Édesapja és testvérei most is itt élnek az ősi kúrián. A 79 éves öregur végigvezet a parkon, mely va­lamikor gyönyörű lehetett. Megmutatja a Nyárád-völgyérc eső páratlanad szép kilá­tást. Kertjében különösen szilváimra és di- nyésére büszke, ny-áron ide vezeti a vendé- geit. Negyven éven keresztül volt tanár a Mura­közben és akihez bizalmas, annak Hónvan magyar közoktatásügyi miniszter elismerő sorait is megmutatja. melyet nyugdíjazása alkalmából küldött, köszönetét mondva hosz- szu munkásságáért. Most már évek óta él­vezi a jól megérdemelt nyugalmat. Érdekes véletlen, hogy címig fia lángjával gyönyörködteti a világot, az öregurnak a torkával van a legtöbb baja. Evekkel ezelőtt aulyod műtétet végeztek rajta, de hangjának nagyításáét ©Iveszített«. Este fehér asztal mellett Kálmán fia ifjú­ságáról beszél. Megtudjuk, hogy Pataky Kál­mán véletlenül lelt operaénekes, solvisem ké­szült erre n pályára. Művészi hujIninai az.on- lxi n miauiig 'voltuk és egy időtlen hegedűjénél ért el sikereket. Kálmán öccse, Fen-ne nagy köteg féngképet és szinbtpot vesz elő, kriti­kákat a világ minden Iájáról és újságjából. 1915-ból önként esi kjé]>e k<rrűl elő Pataky Kálmánnak. Kardosun, előkelő testtartással áll, de még nem a .színpadon. A Ludovi kára megy és mint jó megjelenésű és szép hangú katonatiszt, a budapesti társaságok közis­mert kedvenc alakja. Így társaságokban éne­kelt először és itt kezdik 'biztatni, hogy is­koláztassa hangját. Másfél évig tunul Gábor Józsefnél és lírai tenornak készül. Egyszerre vág neki a pályafutásnak. 1921 Imi jelentke­zik az Opena házban próba éneklésre. A töb­bit már elmondják a lapok. A Magyarság igy számol l*e róla: „Az Operaházban lefolyt próbaéneklések során feltűnt egy Pataky nevű volt székely tiszt tenor hang ja, mely még kiképzésre szo­rul, de ereje, csengése és terjedelme rend­kívüli. Patakyt mindjárt le is kötötték az Operaházhoz.“ Ekkor 24 éves volt. ETső operai fellépése 1922 január 10-én történt, amikor azóta is legkedvesebb szere­pét, a Rigolei to hcrcegé-t énekli. A lapok igy | számolnak be róla: ,,.4 hatás páratlan volt. A zenekar tusst adott, a bizottság tapsolt. Anther pedig igy nyilatkozott az uj tenoristáról: szebb hangja van, mint Donéinak. A kormánybiztos azon­nal öt évre szerződtette a szerencsés bemu­tatkozót, ellátta pénzzel és Pető karmester társaságában Keszthelyre küldte, ahol átve­szi szerepeit Nemsokára aztán a külföldi szereplések következnek. Becsben lépett fel először, szin­tén a Rigolettoban. A lapok áradozva szá­molnak be róla: ,,.4 herceg szerepét énekelte és felvonásról felvonásra fokozódó igen nagy sikere volt. A közönstég még az utolsó felvonás után is ott maradt és nyolcszor hívta a függöny elé. HARSÁNYI ZSOLT: Spanyolok könyvnek a*z alapján nyomozzák ki. kinek az ősei voltak románok? Á háromtagú bizottság, amelynek tagjai közt volt a szomszédos Maiad községbeli Barbulescu állami tani tó és Olteanu E Mesrcurea - Ni ra-j - i görög katolikus pap, alapos és odaadó munkát végzett. A nérvelemzés módszerével összeállították a falu I román lakosságáról a listát, amelyen 141 lel- | két írtak össze és kijelentették, hogy ezek számám kell az állami iskola. Az összeírt románok között van az unitárius egyházköz­ség gondnoka és több vezető embere. Elrendelték tehát, hogy az iskola költségeit vegyék fel a községi költségvetésbe. Egy ter­met szándékoztak kibérelni iskolákéiyiség- nek, amelyet azonban előzőlég a Gazdakör már kibérelt. A Gazdakörnek ezt o lépését sajnálatos tévedés folytán úgy vették, mintha ezzel az állami iskola felállítását akarták volna megakadályozni és a községi jegyző feljelentette a Gazdakör vezetőjét, Gsongvay Lajos lelkészt az ügyészségen államellenes izgatás címén, egyben pedig kérte a megye­főnökségtől a községi tanács feloszlatását. A megyefőnök azonban megértést tanúsított s kijelentette, hogy nem oszlatja fel a tanácsot, ha a Gazdakör lemond a bérletről, amely minden bajnak oka volt. A lemondás termé­szetesen megtörtént és a termet átadták az állami iskola számára. A községnek nincs pénze és nem vehetett fel az iskola céljaira külön rendkívüli kiadá­sokat. .4 felekezeti iskolának járó tizennégy- százalékos iskolaadó viszont kifizetetlenül maradt az elmúlt két évben és ezt az össze­get most az állami iskola javára Írták elő. Tejszövetkezet és állatbiztosító j egyesület Nagyforgalmu tejszövetkezete van a falu­nak, mely a nyárádmenti tejpiac erősségét képezi. A háború előtti években a szövetke­zet arra fordította jövedelmiének nagyrészét, hogy saját épületet emeljen. Az épületet az egyház telkén emelték, de a szövetkezet nem telekkönyveztette a maga nevére, csak most az elmúlt évben. A jegyző azonban megfeleb- bezie ezt és azzal az indokolással, hogy az épületet a falu emelte, a községnek követelte. A revíziós bizottság helyt adott a felebbe- zésuek és kimondotta, hogy a többszázezer lejt érő épület a községet illeti. Mivel az épü­letet nem a község, hanem o tejszövetkezet építette, a bizottság döntését tovább fe'ebbez- ték a legfelsőbb közigazgatási tanácshoz. Ek­kor vette kezébe az ügyet a megyefőnök, aki hamarosan megkereste a békés kiegyezés írt­jait. Ajánlatát, amely felerészben való ki­egyezésről szólt, a szövetkezet vb gül elfogad­ta és az épület felét átadta a községnek. \ falu birtokos gazdái állatbiztosító társa- j ságot létesítettek a tavasszal, mely betegségek 1 Mostanában gyakran gondolok spa­nyol ismerőseimre. Vagy talán nem is jó ez a szó. Vannak az embernek ismeret­len ismerősei. Nevüket nem tudja. De megjegyezte lényüket és emlékében élve maradtak. Emlékszem egy kisfiúra Burgosban. A szálló mellett, amelyben laktam, volt egy ház, egy kisfiú játszott a kapuban. Labdáját rugdalta, mindenáron fel akar­ta rúgni a gyalogjáróra a kocsiutról, de a labda mindig visszapattant a gyalog­járó pereméről. Eleven, csinos arcú fi­úcska volt, még jól emlékszem a voná­saira is. Aztán emlékszem San Sebastianban az akkori baszk kormánybiztosra. Fiatal­ember volt, magas, borotváltarcu. A ki­rályság felborulása után uralomra jutott uj emberek közül került állásába. Soká­ig beszélgettem vele különös fajáról, a baszkokról. Megkértem, hogy beszélges­sen előttem egy pár mondatot anyanyel­vén, ezen a titokzatos nyelven, amely­nek Európában semmiféle filológiai ro­kona nincs. Megtette. Hallgattam. Fur­csának, kellemetlennek, valahogyan in­dián hangzásúnak találtam. Aztán a Quipuzcoa-tartomány nemzeti labdajáté­káról beszélgettünk, amelynek palota a neve. Később, az ő biztatására, meg is néztem egy ilyen mérkőzést. Irunban egy vámtisztre emlékszem. Náthás volt és álmos. Nagy, magas em­ber, hasán kinyitotta egyenruhája gomb­jait, mert kihizta. Maga volt a nyugal­mas, kedvetlen tunyaság. Az unalmas béke. Aztán Toledo városára emlékszem vissza. A város bejáratánál megfogott egy gonosz arcú utcai árus. Apró ezüst holmit árult, afféle gyári portékát, tole- dói emlékeket, piciny kardot, filigrán nyakláncot, miegymást. Nagyon erősza­kos volt, alig tudtam tőle szabadulni. Végül is személyes hangon összevesz­tünk. Én is lármáztam, ő is lármázott. Meg mernék esküdni, hogy ha a székes- egyház környéke, ahova együtt érkez­tünk, nincs tele emberekkel, tettlegesen nekem jött volna kapzsi dühében. Bün­tetésül nem vettem tőle semmit, sőt a büntetés súlyosbításául szemeláttára vet­tem valamit egy másiktól. Sevillában egy függőkertre láttam a szálló ablakából, egy háztetőn tenyész­tett virágos udvarra. Ott egy ingujjra vetkezett fiatal apa játszott a gyereké­vel. Térdén lovagoltatta, majd magasra emelte a levegőben. A gyerek kacagva sikongott. Aztán emlékszem egy borbély­ra, aki valóban maga volt a sevillai bor­bély. Rendíthetetlen nyugalmu, vendé­geinek idejével nem törődő, lassú moz­gású, méltóságteljes ember volt. Üzleté­ben madarakkal telt kalitkákat tartott. Akit borotvált, azt egyszer csak ott hagy­ta szappanos képpel és a madarakkal kezdett bíbelődni. Granadáiból egy cigányleány emlékét őrzöm. Maga Carmen lépett ott elém a domboldali barlanglakások egyik odvá­bái, amelyet kissé színpadiasán hagytak úgy a külföldiek álmélkodtatására. Gyö­nyörű leány volt ez a Carmen, füléből arany félholdak lógtak, nyakán arany­pénzekből való lánc. Azt hiszem, ez a leány külön fizetést kapott az idegenfor­galmi hatóságoktól, hogy a világhírű spanyol cigányokat hivatalos órák alatt reprezentálja. Ott volt az udvarlója is, egy kérkedő külsejű. de féltékeny legény, aki két lépésnyi távolból ellenőrizte, hogy mit beszél az érdeklődő külföldi­ekkel. Avila városában egy ember arcára emlékszem. Valami egyházi körmenetet tartottak, vállon vitték a Szűz viasz­szobrát. Egyik hordozó nyurga, fekete ember volt, különös arcéit, amely nem volt szimmetrikus, mintha Greco festette volna. Salamancában egy élelmes, eszes, ut­cai sihcderrel ismerkedtem meg, aki utcasarki cipőtisztítással foglalkozott. Talpraesett, kedvesen szemtelen tacskó volt. Megkérdeztem tőle, miigen pedyá- ra készül. Azt felelte vigyorogva, hogy nagyon gazdag ember akar lenni. Egy madridi szociológusra is emlék­szem. Valakinek a révén megismerked­tem vele a Puerta del Sol egyik kávé­házi terraszának asztalánál. Szőke em­ber volt, rövidlátó, kesernyés, feltűnt, hogy milyen keshedt, gyenge ruhája van és hogy milyen szép cipője. Ugyanott ült egy madridi újságíró is, a Havas- ügynökség ifjú, borotválatlan, minden­be belebeszélő munkatársa. És voltam a cortez egy ülésén. A hevesen veszekedő Se Intik ifprryaló (íz rJ/Wnláií után Intól injait ölelgette Pulakgt éj örömmel grutulált neki. Pataki/ szerződésének eddigi tok idlens/gp" egyszerre elhallgat ott.“ Azután I927 Ixii Parisba megy, ahol el ageri az Ah'ulémia /tátmáját, ami a müvésrl pólyán a:: Pf/tjil: legiriggettehh kitüntetés Az egész bé-csi Opera olt voll Pat-a ky val. de sen­ki sem kapott kitüntetést, csak tud magyar, ö és Anday Piroska. KI pék következnek ismét, a világ minden tájáról é-s sziritpftdáról. Világhírű mii-vészek társaságában sótál a Riviérán, Páriában, vagy Amerikában. Es előkerül egy régi-régi iskolás csoportkép, a/. aLsólcndvui iskola énekkara. Hegedűs volt itt Pataky és az énekkar szólóénekese. Milyen különös a ké­pek találkozássá ., . Aztán levelek kerülnek elő. Pataky mindig uágyik haza az ősi kis nemesi kúriára, bár­hol is van a világon. Pár évvel ezelőtt is ezt Írja: — Nagyon vágyódom már a szentlászJói csendre és nyugalomra a sok izgalom és küzködés után . . .“ Bizony, itt az évszázados fák árnyékában nagyon jól lehet pihenni. A Pataky családban egyébként általánosan jellemző a művészi bajiam. Kálmán kiseb­bik öccse: István, aki különben a megszóla­lásig hasonlít világhírű bátyjához, igen te­hetséges festő, de c-ak magának fest, mesz- szibb menő vágyai nincsenek, a gazdálkodást szereti. Megfestette bátyja arcképét és első helyen függ az ebéd'őben. A családdal közeli rokonságban áll Patakg Etelka, az ismert ne­vű festőművész nő. Innen indult el a fényes pályafutás, az alacsony ereszd ház küszöbéről, honnan vi­gyázva figyelik Pataky Kálmán minden egyes lépését. Falusi embereket kérdezünk, hogy isme­rik-e őt? — Hogyne ismernek — válaszolják őröm­mel és valóban boldogok, hogy közöttük nőtt fel. És boldogság nekünk is látni, hogy egy ilyen egyszerű kis faluból elindulva meg le­het hódítani a világot. Bözödi György. képviselők közül még jól emlékszem négy-öt profilra. És megismerkedtem Azana miniszterelnökkel. Vagy egy ne­gyedórát beszélgettem vele. Irodalomról. Regényíró volt a spanyol miniszterel­nök. Eszes, érdekes, rideg, igen figye­lemreméltó ember. Akkor élte házassá­gának első idejét sokkal fiatalabb fele­ségével. Valakitől azt hallottam, hogy senki mást a világon nem szeret, csak ezt az asszonyt, soha senki nem férkő­zött közel hozzá, csak ez az asszony. A titkárjára jól emlékszem. Kövérkés, l gondosan borotvált úriember volt, vilá­gosbarna ruhát hordott. A spanyolok ál­talában szeretnek kávébarna ruhát hor­dani. Két apcicára emlékszem, akik imád­koztak a madridi villamoson, rózsafü­zérrel a kezükben. S egy katonatisztet láttam a burgosi székesegyház egyik mellékoltára előtt térdelve, mély imába merülve. És papokra, katonákra, soffőrökre emlékszem, narancsültetvényesre és xe- resi pezsgőgyárosra. A Prado egy te­remőrére, aki hebegett. Egy tánchelyi­ség feltűnően magas főpincérére. Egy bámulni valóan szép fiatal hercegre, aki jobban tudott angolul, mint spanyolul. Ezek most vérben és tűzben és bor­zalomban élnek mind. Egyikről sem tudom. hogy jobboldali lett-e most. vagy baloldali. Ha olvasom az újságban, hogy papokat petróleummal öntöttek le s ! meagyujtottak, azok között talán isme­rősöm volt. A lapok képes mellékletein nézem az utcán heverő halottakat. Ki tudja, melyiktől kértem tüzet az utcán, vagy melyik izgult mellettem a bikavia­dalon. Nem is lehet az ilyet megtudni soha. Azt hiszem, hogy akit igy futólag meg­ismerünk, az emlékünkben külön lénnyé válik s a valóságban élő eredetivel nem azonos többé! Az eredeti talán ebben a pillanatban hal meg utcai puskagolyótól, mikor most rágondolok. Emlékké vált mása azonban bennem tovább él s csak velem fog meghalni. Uj fogászati szakkönyv: WEISZ SZIGMOND: 4 fogászai kérdésekben és feleletekben Lexikon­alak, 640 oldal, 537 ábra, 4 szines tábla. Ára 1200 lej, az Ellenzék könyvosztá­lyában Cluj, Piaţa Unirii. Utánvéttel is szállítjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom