Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-13 / 237. szám

* ELLKN Zf! K 1910 október 13. Látogatás egy belvárosi bér ház pincelakásában Két öreg a házban. Marínén!, a S2 éves öregasszony és Karcsi, a 60 eves pa­para j — Kedves, ha beszél, de néha hajt csinál — A postást szereti, de u pénz­beszedőt és a CLUJ. (Az Kllon/vk tudósítóiától.) Boval- lom: a madárfólék közölt mindig a luks/im's, egzotikus öltözetű papagájt szerettem leg* jobban. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán tetszett nekem a költői össze- visszásáéba dobált rengeteg szin, korall es zöld, sziéna és hamnszürke értelmetlen ke­veréke, melyről az elsőt pillanatban leolvas­ható, hogy a természet nem divalvrrsenyre készítette részére és mégis olyan pompazóan szép, hogy öröm nézni. I s veleéreztem meg- báutottságában valahányszor kevés ízléssel, sok színbe öltözött növel hasonlítottak ösz- sze. De irigyeltem is, amire személyes okom vitathatatlanul máig is fennáll, mert a papa­gájnak nincsenek végzetessé válható fájdal­mai, vakbele és epehólyagja is hiányzik. Fáj­laltam. hogy a tudomány ezenkívül azt is megállapította róla. hogy kulcscsontja gyen­gén fejlődött és egész csontváza légtartalmu s arra gondoltam: az állatvilág ragadozói ta­lán ellesték életének ezt a nagy titkát, gú­nyolják érte, esetleg vissza is élnek vele. Es haragudtam a plánétás asszonyokra, akik jóslásra használták vasárnap délutánonként, egy lécre vagy vallókra ültették és minden indok nélkül Lórinak nevezték csak azért, hogv a két lejes tétért élénk rikácsolás kísé­rete mellett vastag, húsos nyelvét megeset- tintse és csőrének félkörben kampósra haj­lott felső végét a dobozba mártsa valami jövendölő papirosért, mert hát azért a két lejért meg kell vigasztalnia is kiváncsi ügy­felét a szerelemben mutatkozó bajok miatt. Minden okom megvolt tehát, hogy ked­venc állataim közé sorozzam a papagájt, messzi világrészeknek ezt a különös és titok­zatos madarát. Két öreg így kerültem most Mari nénihez, a városi bérház pincéjének öreg lakójához, kinek j ..igen szép és nagy időket látott“ papagája van. Szép? ... Itt álljunk meg egy percre. A tollazata olajharnássziirke és zöld. Es az egészet valami bágyadt sárgaság lengi át. Fejét hatalmas szalmasárga bóbita díszíti, porozója a legpuhább pehely. Teste zömök és fáradt. Tekintete réveteg, de azért okos és értelmes. Mari néni ezt mondja: — Ilyen nincs még egy a világon. „Kar­csi“ az én szememfénye. Még csak ő tart ki velem. Egy leányomon kivül mind meg­haltak gyermekeim. Férjem, ki állomásfőnök volt, a temetőben nyugszik, csak Karcsi és én élünk még együtt. Ki tudja meddig! .. . — Hány éves? — Én? Bizony már nyolcvankettő. — És Karcsi? ház in rat gyűlöli nyitva volt az ajtó, mindig kikiabállam a postásnak és Karcsi megtanulta. — És megismeri a postást?- Meg. Nem tudom, miről. A levelekről, vagy az egyenruhájáról. Mert például, ha számlával jönnek hozzám, vagy irattáskával, egészen más szöveget mond. Nem ismétlem, mert szégyellem. Erre a kis haszontalan cse­lédleány tanította. Nagyon érdekelt s ezért néhány ]>eívre kimentem s aktatáskával hónom alatt tértem vissza. Karcsi felszökik: — Marrrrrs ki! nincs pénzem! Marrrrrs ki' nincs pénzem! Marrrrrs ki! nines pén­zem! ... Hehe, nagyon jó. De én nem törődtem Karcsival, leültem egy székre és folytattam a beszélgetést. Nem volt nyugtom. A bolond Karcsi majd széjjel tépte a börtönét: — Marrrrs ki! nincs pénzem! Marrrrs ki! nincs pénzem! Marrrrs ki! nincs pénzem!... És addig nem csitult cl, inig ki nem men­tem. hogy eltüntessem előle a táskát. — Mit eszik Karcsi? — Mindent. Adok neki magot, főzeléket, szilvaizes kenyeret és kávét. Olyan jó étvá­gya van, az isten tartsa meg, hogy csuda. — Nem adná el? — Nem. A mult héten is jött egy cigány­asszony, hogy adjam el neki, mert az övé megdöglött s most nincs, aki planétát húz­zon. Mit gondol ö? Ilyen célokra adjam én oda Karcsit? — Nincs semmi abban Mari néni. A plá­néta és szerelem . . . — Épp azért ... — Ejnye nő. Hiszen a régi népeknél min­denütt előfordul a szerelmi históriákban. Az indusoknál a szerelem istene, Kama is papa­gájon lovagolt. . . — Az más. Dehogy adom. Hogy csufolód- janak vele. Úgyis elég szerencsétlen szegény. De ezt csak én látom. Régi tragédia — Szerencsétlen? — Egyik lábára sántít. Megboldogult fér­jem egyszer úgy földhöz vágta, hogy azt hit­tem, menten vége van. Feküdt is utána. Éh a kis lába eltört. Azóta sáutfkál. Miért tette? Miért? Igazán nem volt oka. Ugyebár elkerülhetetlen a liázasélelbon a vila. Karcsi ellesett egyszer egy ilyen diskurzust és aztán olyankor alkalmazta, amikor nem volt rá szükség s az lírámat mélyen felhálmritolta, meri minél inkább esilitóttá, annál dühöseb­ben ismételgette. Tessék elképzelni: vendé­gek voltak nálunk, javába beszélgettünk, az uram valamire válaszolt, úgy látszik Karcsi félreértette a helyzetet, mert elkezdett ordí­tani : — Hallgass! Fogd a szád, a kutya se ki­váncsi rád! Persze, a vendégele kacaglak, sőt a férjem is jól mulatott, de aztán ahányszor meghal­lotta a hangját, mindig rákezdte:-— Hallgass! Fogd a szád, a kutya se ki­váncsi rád! — Szegény jó férjem próbálta nyugtatni, de hiába. Kivette a kalitkából, ölébe tette és babusgatta, de mihelyt beszélni kezdett, Kar­csi fújta a refrént. Ez aztán annyira dühbe hozta, hogy a földhöz, vágta. — Mikor volt ez? — Bizony régen. Vagy ötven éve... — És leszokta? — Nem. Ha véletlenül olyan hangot hall, mint amilyen a férjemé voll, rögtön bele­szól. Így jártam egyszer a másik lakásom­ban a háziúrral. Későn kaptam meg a nyug­dijamat, már nyolcadik;! volt, egy délelőtt bekopog hozzám, hogy mi lesz már a bér­rel. Én mondtam, legyen türelmes, néhány nap múlva kapom a nyugdijat és fizetek, de ő hangoskodott, mire Karcsi közbeszólt: — Hallgass Samu! Irogd a szád, a kutya se kiváncsi rád! — Szerencsétlenségemre a háziurat B. Sa­munak hívták s ezt már nem lehetett kima­gyarázni. Elsején költöznöm kellett. Nem volt pardon. — Egyébként nem betegeskedik? — Soha. Egészséges, mint a makk. De, ha én gyengélkedem, oda van szegény. Folyton kérdi: Mi van veled? Mi vau veled? Mi van veled? Ezt meg az uramtól hallotta. Éles esze van ennek az édesnek s úgy vág, mint a borotva. Ráuézek Karcsira. Most, hogy tudom, hogy a hatvanon túl van, már öregebbnek tűnik. Sárgulnak a tol­lai? Igen, ez már a korral jár. Ezek a toll ráncai. A hangja se olyan üde, mint félszá­zaddal ezelőtt lehetett. Milyen furcsa, hogy még mindig Karcsinak hívják. Mennyivel szívesebben mondanám neki: Károly bácsi... Jenei József. A faros DdlerQletcn •: Hőén nem leaict aesMeoí lőváfiogyto a Ítelügyminiszleí az építési szabályrandefetéd — Hatvan. Megboldogult nagyapámtól kaptam leánykoromban. Azt mondta: ez volt az első Európában. Megnyugtatom, tévedett a nagyapa, mert az első, néhány héttel korábban. Krisztus előtt 330-ban került Európába s Nagy Sán­dor hadihajójának parancsnoka, Onesikritos hozta magával. — Igazán? — Persze, tessék elhinni Mari néni, a pa­pagájok történetében egészen véletlenül „ott­hon vagyok“. A rómaiak idejében is volt elég papagáj s ők is nagyrabecsülték, akár­csak Mari néni. Igaz, hogy ők fényüzési tárgyként, arany és ezüst kalitkában tartot­ták, debát ez lényegtelen, nem is azért mon­dom, hiszen ez a cinezett is épp olyan jó. Ne szomorkodjék Mari néni, mert a Karcsi azért kitűnő kakadu. — Hogy mondta? Mi az én madaram? — Kakadu. Tudniillik ezt a papagájfajtát igy hívják. Tetszik tudni Mari néni, ma- láji szó, magyarul „öreg apó“-t jelent. — Nagyapám azt mesélte, hogy Ausztrá­liából való. — Az lehet. Mert ezek a madarak Ausz­trálián keresztül a Salamon szigetekig min­denütt előfordulnak. Szóval valószínű, hogy igazat mondott az öregur. De nem is ez a fontos, hanem az, mit tud a Karcsi. Beszél? — Igen. — Ki tanította be? — :Egy-két mondatra a kis szolgálóleá­nyom, a többit elleste itthon, beszélgetés közben. — Beszéltesse. — Azt nem lehet csak úgy! . .. Karcsi „beszél“ Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és be­lép a postás. Karcsi szökik egyet és clkiáltja magát: — Hozott levelet Arankától? Hozott leve­let Arankától? Hozott levelet Arankától? Dehogy hozott. Csak benézett, hogy hallja a papagájt. Ritkán hoz levelet. Aranka az egyetlen élő gyermeke Mari néninek, Ma­gyarországon él s rossz levéliró. — Ezt tőlem hallotta. Nyáron, amikor CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) A közegészségügyi törvény rendelkezése következtében a városi tanácsnak át kel­lett dolgoznia az építési szabályrendele­tet is. Ez a szabályrendelet évekig tartó elökészitőmunka után csak két év előtt készült el és olyan teljesítmény volt, amely a mérnöki hivatalnak nagy elis­merést hozott. Most ezt a tökéletesnek vélt munkát is meg kellett változtatni. A szabályrendelet tervezete már elkészült, a tanács letárgyalta és a belügyminisz­ter is jóváhagyta. Munkatársunk felkereste hivatalában Ciortea Victor városi főmérnököt, aki a szabályrendelet módosításáról a követ­kezőket mondotta: — Alapelvként megállapítja az uj sza­bályrendelet, hogy jövőben gyártelepeket a város belte­rületén nem szabad létesíteni. Jelenleg az a helyzet, hogy az egyes gyárak szét vannak szórva a város bel és külterületén és a gyárak kéményeiből kiszálló füst állandóan rontja a város levegőjét. Gyártelepépitési célokra a vas­úton tuli terület van kijelölve, az, ahol most a Dermata-bőrgyár működik. Ez a terület nagyon alkalmas gyártelepek építésére, itt lesz a földgázvezeték elosztó állomása, állandó a nyugati szél, amely a gyárak füstjét eltereli a város felől. Valószínűleg itt fog felépülni majd az uj vágóhíd is, itt lesz marhavásártér, minthog}7 a vasúti vonalhoz közel fek­szik, a szállítási költségek is kisebbek lesznek. Megállapítja az uj szabályrendelet azt is, hogy a belváros területén a jövőben csak eme­letes házakat lehet építeni. Eddig az volt a helyzet, hogy a központ mellékutcáiban földszintes házak építé­sére is kértek és adtak engedélyt, a jö­vőben azonban a mellékutcákban is emeletes házakat szabad csak építeni. Foglalkozik az uj szabályrendelet a parcellázások ügyével is. A szabályren­delet a belsőterületen csak ház építésre engedi meg a telkek felosztását, a külterületen pedig csak gazdasági épületek részére engedélyezi a parcel­lázásokat és csak a legindokoltabb esetekben. Eddig az volt a helyzet, hogy a külterü­leteken megadott parcellázási engedély alapján apró házakat építettek, olyan helyeken is, ahol viz és villany nem 'olt bevezetve és egészségtelenül és szabály­talanul fejlődött a város. Nyilakozott a főmérnök a városfej­lesztési tervről is. Elmondotta, hogy Da- videscu Bueuresti-i mérnök, akit a vá­rosi tanács a városfejlesztési program elkészítésével megbízott, nemzetközi vi­szonylatban is ismert ember, aki a Bel­grad város fejlesztésére vonatkozó nem­zetközi pályázaton első dijat nyert. Da- videscu mérnök 3 hónap alatt készíti el a programot, amely a város geológiai és meterorológiai viszonyainak figyelembe­vételével készül el az összes hatóságok és közintézmények véleményének meg­hallgatása után. ISoIyzsáík a rucáik legbiztosabb nyári raegörzője Vigyázzon, csakis „Korres" gyártmányt használjon. 5 évi időtartamra impregnált zsákok, melyek a télire eltett ruhát teljesen beburkolva, védi a molyok támadásai ellen* Háromféle nagyságban készült, 35, 50, 85 lejért kaphatók az Ellenzék könyvosztályá- ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz elő­zetes beküldése mellett szállítjuk. Egy darab rendelésnél 10 lej, minden további darab- uál 5 lej küldendő portóra. Aláírták román—jugosztá v részről az u| Dana-hid építési tervezetet BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitó­jától.) Ismeretes, hogy Románia és Ju­goszlávia kormányai Luna hid építési t vették tervbe Turnu-Sevcrin mellett. Az üggyel nemrég minisztertanács foglal­kozott s megbízták ITanasovici közleke­désügyi minisztert, Írja alá a jugoszláv delegátusokkal együtt a hid építésére vonatkozó egyezményt. Az egyezmény aláírása megtörténte után nyomban hoz­zákezdenek a munkálatokhoz. A tulaj- donképeni hídépítés azonban csak már­ciusban veszi majd kezdetét és valószí­nű, hogy az építkezés ideje több évet fog igénybe venni. A hídépítésre vonat­kozó egyezmény ügyében az elmúlt hó­napban tárgyaltak Belgrádban Frana- sovici miniszter és dr. Spacho, kit a ju- ! goszláv kormány bízott meg a tárgya­lások lefolytatásával. Az uj híd elő fogja segíteni a Balkán és nyugati államok közötti kereskedelem Zavartalan lebonyolítását és a román és jugoszláv termékek Szaloniki felé való szállítását is szolgálja. A román petró­leumipar szempontjából is jelentőséggel bir az egyezmény. A bid építéséhez Jugoszlávia és Ro­mánia 150—150 millió lejjel járul hoz­zá. Románia azonban az egyezmény ér­telmében Turnu-Severin és Balota kö­zött köteles egy kitérő vasúti vonalat építeni s a megépítendő hidat és a Tur- nu-Severin-i vasúti állomást is köteles összekötni. Az uj vasútvonal a Belgrad—Pojore- vatz—Cucevo-vonal folytatása lenne Mai- daupek, Stinlik, Slatina, Brza Palanka és Cladoza fümegállókkal. A jugoszláv állam ezenkívül tervbevette a Slatina— Negatin közötti vasúti vonal kiépítését is. A hídépítésre vonatkozó egyezményt Bucuresti-ben a kisantant gazdasági ér­tekezlete alkalmával fogják végleges for­mában aláírni. Miután az egyezményt mindkét fél aláírta, annak szövegét jó­váhagyás végett a két ország törvény- hozása elé terjesztik. €Y g- -a .jci Mit hallgassunk meg? Kedd, október 13. BUCUREŞTI. 6.30: Reggc’i műsor közvetítése. 13: Grsonofonlemeze-k, 13.25' Sporthírek, 13.4°' Gramofon emezek, 14.15: Hírek, 14.30: Gramo­fon'emezek, 15: H'rek. 16.45: Eloadag 18: Szó­rakozható gramofon! emezek, 19: Fe:olvasas, 19.15: Gramofonlemezek további közveztése. 20: Felolvasás, 20.20: Mihejlescu Leírna, cnekü, 20.45: A MutaffFn-rr.andolinzenekar hangversenyének közvetítése. 21.15: Felovosás, 21.30: A ízimfó- nikus zenekar hangversenyének adás-., 23.30: Le­mezek. BUDAPEST. 11.05: Cigányzene. 13.30: Hrek, 14.20: Pontos időjelzés, 14.30: Rendcczenekar, 15.40: Hírek, 17.10: Asszonyok tanácsadó j.\ 17.4.5: Pontos időjelzés, 18: Turóczi-Trostler Jó­zsef élő-adása, 18.30: Hanglemezek. 19.25: Krúdy Gyula emlékezete. 19.50: Enge! Ivan zongorázik, 20.30: Ravasz László dr. előadása. 21: A rádió -zalonzenefcirä., 21.35: Hírek, 21.55: Cigányzene 23.10: Idő járás jei'en'és. 24: Kcrntlev-zongorghár­mas. 1.05: H:rek. BÉCS. 18.40: Hangverseny. — BELGRAD. 21: Szimfonikusok. — BERLIN. 21.10: Vonósnégyes. MILÁNÓ. 21.40: RigóleMo. — MÜNCHEN. 21: j Szevilki borbélv. — RADIO PARIS. 23.15: Ope j rert. — VARSÓ. 25.4s: Rádiózenekar. — ZÁG- i RÁB. 21: Opera. Szerda, október 14. BUCUREŞTI. 14.3°: Gramofonlemezck, 15: Hírek, 16.45: Előadás. 18: Sbiceamrzenekar. 20: Felolvasás, 20.20: Balett-lemezek, 21.25: A rádió- zenekar és Stadelmann János orgona művész hang­versenye az evangélikus templomból. Buxtxhule: I D-moIJ Passacaglia. Bach: G-moll ábránd és két j korái. Händel: D-moll orgona és zenekari ver- i seny. 22.10: IstraFy Edgár énekel. 22.40: Kis rádíózenekar. Suppé: Schubert, nyitány. Ryckten- wald: Bécsi Schra-mmelzene. Morzkovszkij: Spa­nyol táncok. Urbach: Mendelssohnrabránd. Mo­ren«: Egyveleg. BUDAPEST. 13.05: Kiss JwEt zongorázik, 13.30: Hírek. 13.45: Bencék István éneked. 14.20: Pontos időjelzés, 14.30: Gäganyzzrae. i5:4°: Hr rek, 17.45: Diákfé&óre, i7-45: Porst»? időjelzés, 18: Haydu István gordo-nkíztk, 18*30: Dóczy Jenő dr. előadása, 19: Sza&mötös, ry**oe Csiszár Béla előadása, 20.ro: A rádió szalottzenefcara,, ZT.05: Végh Istvánná elbeszélése, 21.30: Hámon- Imre magyar nóíákat ended, 22.30: Hírek. 22.50: Bartók Böa zongorázik, 23*30: Hanglemezek, 1.05: Hirdk. BÉCS. 20.45: Sámson és DeEla, — DEUTSCH- LANDSENDER. 22.15: Zeneka-r. — LIPCSE. 20: Szimfórrkusok. — MILÁNÓ. 21.40: Orgona. — P. PÁRISIÉN. 22.30: Hangverseny, — PRÁ­GA. 16: Harold Itáliában. Ber'íoz szimfónia. — STUTTGART. 23*30: Szimfonikus zene.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom