Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-13 / 212. szám
fÜW sfXv'-ftWmtttér T3. 'mv’BivrwR 15 KÖZGAZDASÁG Románia külkereskedelmi mérlege az év első két hónapjában Elhódítja a román áruk piacát a jugoszláv kivitel BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától-) A külkercskedelírni, hivatal összeállította az 193 6. év első hét hónapjának kiviteli és behozatali adatait. A kimutatás szerint a román-német külkereskedelmi forgalom az év első hét hónapjában Romániára nézve erősen passzív. Az dlimuJlt esztendő első hét hónapjában egymiliiárd 322 millió 553.000 lej értékben importáltunk német árut, az idén pedig ez az összeg kétmilliárd 422 millió 522-000 'lejre növekedett. Iílyenmódon a német áruk importja az idén egymiliiárd 104 millió 969.000 lejjel emelkedett. Ugyanakkor a Németországba irányuló román árukivitel csak jelentéktelen összeggel növekedett. Tavaly az első hét hónapban » román árukivitel a német piacra egymiliiárd 221 millió 475.000 lejt tett ki, az idén ez a tétel egymiíLliáird 657 millió 310.000 lejre emelkedett. A román-német külkereskedelmi forgalom mérlege az 1935. éviben 101 millió 78.000 lejjel volt passzív, míg az idén a passzíva ylo millió 212.000 lej. Amíg azonban a román-német árucsere mérlege nem kedvező, addig Angliával, Frundaországgall és Belgiummá;! kapcsolatban iá külkereskedelem kedvezően alakult. A három országba irányuló román export lényegiesen emelkedett, ugyanakkor, emukor a behozatal jelentősen csökkent- Az angol árubehozatal az év első hét hónapjában 402 millió 915.000 lej volt, ami azt mutatja, hegy a tavalyi összeggel szemben az idén 225 diá 90.000 lejjel csökkent. Ugyanakkor a román kivitel Angliába az idén 103 miHió 803.000 lejjel növekedett. Franciaor- szágsgai ás Belgiummal szintén kedvező a külkereskedelmi helyzet. A csesh-romám árucsereforgalom szintén 86 millió 801.000 Sej alkmát mutat fel * tavalyi 404 millió 430.000 iLej passzívával szemben. Jugoszláviával szemben is 12 milllio 817.000 lej mutatkozik -az idén Románia javára. Az év első hét hónapjának behozatala hatmililiárd 430 millió 365.000 lejt tett ki a tavalyi ötmiLhárd 996 millió 483.000 lejjel szem-ben. Viszont az export értéke 8 milliárd 941 millió 539.000 lejt tesz ki a tavalyi 8 milliárd 511 millió 381.000 lejjel szemben. Romána külkereskedelmi mérlege tehát kétmilliárd 51 x millió 174.000 lej aktívát mutat. Fővárosi szakkörökben mindjobban fokozódó nyugtalansággal figyelik azokat az erőfeszítéseket, amelyek a jugoszláv állatk’.vitel részéről nyilvánulnak meg és amelyeknek nyíltan bevallott célja a .szépen kibontakozott román áliatkivitel letörése. Az év első öt hónapjában a jugoszláv állatkivitel jelentősen megnövekedett és ez a növekedés kétségtelenül a román áliatkivitel terhére történt. A hivatalos kimutatás adatai szerint 1936. év első öt hónapjában Jugoszlávia 101.64 millió dinárral haladta tol az eknuílt év hasonló időszakában lebonyolított kivitel ösz- szegét, vagyis 32 százalékos emelkedést mutat. Az olaszországi megtorlások hatásaképpen a jugoszláv áliatkivitel uj tájékozódási irányt keresett és mind nagyobb figyelmet szentel a keleti piacoknak. Mint ismeretes, Románia hónapról-hónapra fejlődő, céltudatos munkával elérte, hogy az egyre gyengülő, m:nd nehezebben ellátható nyugati piacok helyett állatkivitelünk számára biztosította ia keleti piacokat, ahol 'minden különösebb nehézség nélkül növekvő állatmennyi- séget helyezhettünk el. Jugoszlávia most a román sikereken felbuzdulva, maga is rávetette magát a keleti piacokra, különösen a görög piac ellátásának biztosítására fordítanak nagy gondot. Az elmúlt esztendő első öt hónapjában Jugoszlávia 3778 darab szarvasmarhát szállított Görögországba, ebben, az évben — ugyancsak az első öt hónap során — ez a szám 10.417 darabra növekedett. Az elmúlt év első öt hónapjában Jugoszlávia egyetlen darab szarvasmarhát sem szállított Egyiptomba, idén «, megfelelő időszakban már 681 darab jugoszláviai szarvasmarha tál áh elhelyezést az egyiptomi piacon. Múlta tavaly az év első öt hónapjában 1095 darab szarvasmarhát vásárolt jugoszláv exportőröktől, idén. 3359 darabra nőtt ez a .szám. Palesztina tavaly mindössze 122 darab jugoszláviai szarvasmarhát vásárolt, idén már 1546 darabot adtak el itt a jugosz'áv kivitelezők. A jugoszláv lókivitel is fokozott mértékben kapcsolódik he a görög piac ellátásába, a csehszlovák piac pedig közei 40.200 darab" ball több sertést vásárolt Jugoszláviától, mint tavaly, mag Ausztria Jugoszláviából történő sertésbevitele több mint 20.000 darabbal növekedett. Ausztria uj agrárpolitikáját a jugoszláv külkereskedelem megfelelőképpen használta ki. Ausztria ugyanis végre hosszas kísérletezés után felismerte, hogy az importált kukoricával történő sertéshizlafltxs semmiképeru sem kifizetendő vállalkozás. Érdekes a kásáiktkivitelről készült jugoszláv kimutatás. A jugoszláv kisáilatk:v:tel mennyiségben 2.4 százalékkal növetíeaett, értékben azonban ez a növekedés 29.47 százalékos. A vágott szárnyas ki vite L .mennyiségileg 16.67 százalékkal, ár tekintetében 19.63 százalékkal' növekedett. Az év első öt hónapjában Jugoszláviának Csehszlovákia felé irányuló ki,vitele 158.1 százalékkal, Ausztria felé irányuló kivitele 69.6 százalékkal, Görögország irányába 55 százalékkal, Németország felé 47.1 százalékkal, Anglia piacaira 50.3 százalékkal és a svájci piacra 39.2 százalékkal növekedett. Ugyanekkor, ugyancsak az év első öt hónapjában, a román kivitel — az élősertés export kivételével, — általános csökkenést szenvedett. Mintegy 50 százalékkal csökkent szarvasmarha kivitelünk, a, friss hús exportja csaknem teljesen megszűnt és mis e .szakmába vágó kivitelünk átlag 84 százalékos esést mutat. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az uj kormány megalakulásával uj minisztérium 'születeti meg: a szövetkezetek minisztériuma, melynek élére Nqguna volt földművelésügyi államtitkárt nevezték ki. A szövetkezetek minisztériuma uj tervekkel lepi meg a, gazdasági köröket. Ezzel ,a körülménnyel áll kapcsolatban, hogy Sassu földművelésügyi miniszter összehívta a szőlősgazdák képviselőit és kifejtette előttük, hogy a szövetkezeti minisztérium mega kőtára folytán mód nyílik arra, hogy az alig néhány hónapja megszavazott törvényen kívül a bortermelés védelmére uj törvényt hozzanak. Az uj törvény az eddiginél is nagyobb mértékben védi majd meg a nemes 'szőlőtőkék termelését azonkívül a borfogyasztást mindenféle eszközzel emehk és megszervezik. A legmodernebb eszközökkel meg akarják teremteni a szőlőkonzerválást és J hatalmas propagandát kezdenek a bor és | szőlőfotgyasztás érdekében. A szőlőtermelők azt követelték, hogy törvényileg rendeljék el az összes direkttermő ■szőlők kiirtását. A minisztérium ennek a követelésnek azért nem tehet eleget, mert jelenleg 180.000 hektár van direkttermő szőlővel bevetve és 180.000 család él ennek megműveléséből. Több lap jelentése szerint nagy terv született meg a bortermelők védelmére. Arról volna szó, hogy 5 milliárd alaptőkével biró bankot létesítenének, mely a borkivitelt finanszírozná és uj 'lehetőségeket teremtene a borértékesités terén. A borbank alaptőkéjét a Nemzeti Bank előlegezné, viszont azt olymódon hoznák össze, hogy a jelenlegi boradót 2 lejjel felemelnék, ami évente 5 millió fejes bevételt jelent és ezen összeg háromnegyedrészét csatolnák az újonnan alakult borbank alaptőkéjéhez. A PIROS BELÉPŐ Irta: SZABÓ IMRE 1. KÖZLEMÉNY Valamelyik szürke napon, kora reggel, asztalom mellett ültem és dolgoztam. Kopogtatnak. Széles-vállas ember nyitja az ajtót, meghajol, levelet vesz ki a táskájából és átnyújtja. Üléssel kínálom, nyugodtan leül, mialatt én olvasom a levelet. „Drága Egyetlenem ! Átjöttem a határon és most itt vagyok Bucuresti- ben. Egy hónapos szerződést kaptam a „Sima Macskához^ címzett kabaréban, ahol vezető számom van, német dalokat énekelek balalajka-kiséret mellett. Te, micsoda publikum! Minél jobban be vagyok rekedve, annál inkább tetszem nekik. A múltkor egy kisenevi gyáros, aki kosszarvakból és disznósörtéből luxuscikkeket állít elő, meghívott asztalához és kijelentette, hogy soha a világon ilyent még nem hallott, pedig volt már nagy művészi centrumokban, békeidőben Odesz- szában is, ahova akkor a világ minden részéből özönlöttek az artista-világ nagy csillagai. Rendelt, rendelt és nagy reményeket ébresztett bennem, mert nagyon tisztességesen viselkedett, egyetlen kétértelmű szó el nem hagyta az ajkát, az ilyen emberek tapasztalat szerint a művészetnek igaz barátai, úgynevezett „palik“. De azért dicséret közben önmagát sem felejtette ki és elmondotta, hogy Íróasztala fiókjában két saját szerzeményű dala fekszik az elveszett boldogságról és egy balladája a csoda asszonyról, aki minden félévben ikergyermekeknek ad életet. Vájjon, kérdezte, hajlandó lennék-e ezeket a költeményeket valami régi germán hangszer, talán spinét kísérete mellett előadni. Nem reflektál, mondotta, semmi néven nevezendő külön honoráriumra, de kiköti, hogy a nevét — Smelke-Sepsevics — a dalok előadása előtt és után feltétlenül említsem meg. Kár volt, hogy ebbe minden feltétel nélkül belémentem, mert Sepsevics ur a cech fizetése alkalmával csak a felét volt hajlandó kiegyenlíteni, azzal, hogy a többit legközelebb fizeti majd, ha előadtam dalait és balladáit. A fizetőpincér mélyen meghajolt, ami azt jelentete, hogy ennek az urnák van hitele a Sima Macskában. Mindezekből pedig, egyetlen drágaságom gyaníthatod, hogy voltaképpen miről van szó. Arról kérlek, hogy bámulóim és tisztelőim engemet itt épp oly kevéssé látnak el pénzzel, mint Bulgáriában, hol a sors bennünket összehozott. Áldom a napot, amikor megismertelek és bizva bízom, hogy nem felejtettél el. Ne légy pedáns a sorrendre drágám és bocsáss meg, hogy nem az elején közöltem veled, hogy miattad jöttem át Romániába. Kimondhatatlan és leírhatatlan vágyakozás fogott el, amikor magamra maradtam a roppant bolgár hegyek között, támasz és vigasz és művész-barát nélkül. Emlékezz csak vissza, milyen önzetlen voltam hozzád. Másrészt azonban érezned kell, mennyire le vagy nekem kötelezve. Eddig nem vettelek igénybe különösen, de most feltétlenül számi- fok lovagiasságodra. Vagyis praktikusan és világosan kifejezve: küldj a futárral kétezer lejt, momentán ennyire van szükségem. Az ő dija háromszáz lej, ezt ne vondd le a 2000-ből, hanem fizesd ki, egyetlenem, külön. Figyelmeztetlek: nincs alku, nincs kifogás! Ea üres kézzel, vagy nem teljes kétezer lejjel jön vissza a futár, szerződésemet felbontom és jövök hozzád drágaságom. így azonban még két hónapig egyedül maradhatsz, tekintve, hogy slágerszám vagyok és minden valószínűség szerint, sőt bizonyára meg fogják hosszabbítani a szerződésemet. A jövő hónapra még nincs programom, küldj tehát, de okvetlenül nehány tőled telhető intelligens kupiét. Zenéről gondoskodom. Élj boldogul és gyüjts egy kis pénzt azokra a napokra, amikor magam állítok be hozzád, drága egyetlenem. Ölel, csókol és jó munkát kíván a Te Máriád. U. í. Művészi nevem itt is: Mária Annuciáta Immacu- láta. Az erdélyi lapokban mindenesetre elhelyezhetnél néhány kedves kommünikét, hogy cluji szerződtetésem esetére már tudjanak rólam az emberek. Pá! Mégegyszer: 2000 lej és külön 300 a futárnak és postán a kupiét.“ Megnézem a levél borítékját. Lakásom pontos címe, pontos emelet és ajtószám. Ez mindennél jobban megdöbbentett, mert a tejes asszonyon és a foltozó szabómon kivid, beleértve a házbelieket, senki nem tudja, hol lakom. Ezek Is csak a lakásomat ismerik, de nem tudják a neveme?. Idegeimen bosszús félelem táncolt, haboztam, odaadjam-e a pénzt, vagy jelentsem be az esetet a rendőrségen. Azonban a józanság felülkerekedett bennem, odaléptem köztudomású szalmazsákomhoz, kiemeltem a piros zsebkendőt és a becsomózott pénzből kivettem a követelt összeget. A futár udvariasan meghajolt, kérdezte, akarok-e nyugtát, elfogódottságomban nemet intettem, mire az ember eltávozott. Abban a pillanatban megszűnt a lidércnyomás. Gondoltam: két hónapi nyugodalmat vásároltam kétezer lejért. Elég olcsó, mert ha ez a Mária Immacu- láta Annunciáta a nyakamba varrja magát, a háromszorosával sem úszom meg. Most pedig áruljam el előzményeit ennek a levélnek. Valamely elmúlt ősz egyik nap ján a görög határtól néhány kilométernyire fekvő Filipopelben — egy történetileg és néprajzilag nagyon érdekes bolgár- török városban — rekedtem. A görög határon akkor a macedón forradalmi komrtácsik azzal szórakoztak, hogy a határmenti vasút sineit felszedegették és a görög granicsárokat bombákkal zavarták el posztjaikról. Az idegenek, akiknek ezek után is volt idegük és szándékuk átjutni Görögországba, Filipopelben várták be a nyugalom és a sinek helyreállítását. E kevés edzett idegii idegen között voltam én is. Ott lézengtem a Marica folyó partján mecsetek és régi om- ladékok között, fotografáltam, Magyarországról a Dunán lecsónakázott cigányokkal beszélgettem és nagv sétákat tettem a gyönyörű közkertben, amely azelőtt török temető volt. Ebben a szép árnyas-virágos parkban ismerkedtem meg Máriával, a levéliró művésznővel egészen romantikus körülmények között. Könyvvel a kezemben elmélyedve ültem egy pádon, amikor hangos magyar párbeszéd megzavart. — Van szived éppen most előállani azzal a piros selyem belépővel, amikor tudod, hogy négy hét óta már csak apró pumpolásokból élek! Öblös férfihang mondotta ezt. Mire egy női szoprán igy válaszolt: — Ha volt szived leütni azt az örmény birkakereskedőt a kezemről, akkor legyen szived egy selyem rongyot pumpolni valakitől! — Áz a konjunktúrában volt, kérlek. Most örülök, ha nem dobnak ki a hotelemből. — Örülsz, hogy nem dobnak ki? No akkor megtetézem az örömödet. Én ugyanis kidoblak. Szavamra mondom, ha holnap nem lesz meg a piros belépő, repülsz! — Ez mindkettőnk javát fogja szolgálni, — válaszolt a férfi, akinek hangjában a megkönnyebbülés öröme vibrált. Gondoltam, ezekkel meg fogok ismerkedni. Néhány nap és megnyílik a görög határ. Mire sor kerül a piros belépőre, én már valahol Szalonikiban nézem a szép Égéi tengert, semmi kockázat e néhány napos szórakozásért. Megfigyeltem, hová mennek séta után. Bekanyarodtak a Boris útra (minden bolgár város fontját igv nevezik) és bementek egy kávéházba. Jól begombolkoztam és néhány perc múltán az asztaluknál ültem. (Folytatjuk.) Bankot alapítanak a borkivitel céljaira
