Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-09 / 208. szám

* BLLBNZßK I O .? ft H x c (> t v /// ft r r O Mi a îegloniosabb az illatok gyártásában? Akai pariiimoheí „komponálnak“ BECS. (S/optcmlx'r hó.) Egy osztrák. Író­nő, liitswiirm Ellen. Parisban meglátogatott egy parfümöket komponáló művészt s igen szineson irta meg tapasztalatait. Leírását — mely elsősorban tenia's/elesen női tv!va.so tá- horunkái fogja érdekelni alább közöljük: Egy francia barátnőin szereidre méltó közbenjárása folytán meghívást kaplcun egy művész bíbora lóri ii tuba aki abban a lór­iién ál] —és éppen e réven fogja különösen érdekelni nöolvasóinkat — hogy a Iegindi- viduálisubb parfümöket gyártja. P. ur egv karcsu, elegáns fiatalember, egy francra és egy maláj i nő fia, aki tulajdon- ké|K'n csak szén vedéiylkil űzi hivatásai, olt- hona küszöbén fogadott berni linket. Rózsaszín márvánnyal burko't helyiséglve vezet bennünket. A keskeny ablakokat ne­héz, rózsaszín függönyök takarják, önkénte­lenül Jaipur, a rózsaszínű város jut eszembe, ahogy Indiában elém ragyogott. A teroinb'n elsősorban széles virágtartók mindenféle bi­zarr félmagas levél nő vénnyel. A terem kö­zepén egy óriási nagyértékü szőnyegen egy nehéz eziistláhakon nyugvó, egyiptomi ládá­hoz hasonlatos üvegvitrin. Néhány igényte- lenformáju üveget rejt csak. de milyen érté­kes tartalommal! És valóban ezekben az üvegekben olt vannak az egész fold illatai. És itt éltem át a nagy, a felejthetetlen csu­dát: ezeknek a pompás illatoknak a terem­tője valóságos varázslóvá változóit. Ambra és jázmin Óvatosan vesz ki P. ur a vitrinből egy üveget. Egv kis fordítás hosszú, vékony uj­jaival az üvegdugón és édesen mámoritva vesz körül berniünket a rózsaillat, könnyű- léptű, drága ruhákba burkolt barna asszo- nvokat varázsolva szemem elé. Rendkívül értékes ez a valódi rózsaolaj. Kilója körülbelül 160—200 ezer lejbe kerül. Nem eredetit már 6500—7000 lejért is kap­ni. De az igazán elsőrangú parfüm csak va­lódi étherikus olajat tartalmaz ezért a ma­gas ár. Harun al Rasid birodalmába vará­zsol a nehéz, izgató ambra- és jézminillat l'jra egy rengeteg párnával borított puha, egészen alacsony divánon heverek, pompás kandirozott gyümölcsöket csemegézek és re ­zem a felejthetetlen, vérforraló és mégis szemérmes fátyoltáncot. Lágy, elborongó ze­nének a hangjai muzsikálnak a fülembe. Es mint akkor, egészen a közelemben érzem az engem vendéglő fiatal arab nőnek sötét, a szabadságul ám vágy és bánkódás sóvárgá- | sával tele szemet . .. Csak az erős nyers bőrnek az illata ragad ki álmodozásomból. Mint szeretetreméltó há­zigazdám magyarázza: ezt az illatot egy bi­zonyos fának a kérgéből nyerik. És ezzel az eszenciával cserzik ki az orosz bőröket is. Az. ibolya és a gyöngy-virág gyengéd, üde illatai Can-nest juttatják eszembe Nizzát a hires Promenade des Anglaisjával, nemzetkö­ból nyert iiditő étheri olajok Olaszország örökké kék egét varázsolják elérni. A dzsungel víziója Es most egv apró, olajos korsócskához hasonlatos üvegesét vesz ki a vitrinlkíl. ön­kéntelenül köze'ebh hajlok. Es máris körül­vesz a kifürkészhetetlen dzsungel. Hallani vélem uz óriási, pompás vadmacskák lopód- zó léptei alatt eltörő ágak reccsenésél. I5, ur megértőén átenged impresszióimnak. És mi­kor újra felnézek, a varázsüvegcse újra vit­rinben van, szorosan bedugva s a varázslat eltűnik. Es csak a cigarettát és a feketekávét hatig nélkül felszolgáló nialáji inas-fiú eny­híti az átmenetet a valóságra. hen enged Ixdekinlésl alkotásainak miihely- titk uhu. Megtudom, hogy az. a hit, hogy <gy Jó poci ümkés/ilönek elsösorhatu kémikusnak kell Urturvi-e téves. A fődolog a finom orr, a szaglás, l.'/ért a parf ümkészitőre csalhatat­lanul jellemzők az orr formái, a nagy, moz­gékony, kerek orreimpa és a gömbölyű orr- hegy. <iz illatokat örökösen próbáló erős l>e- s / i vá so k e r< ■ < 11 nőn y e. A munka legfontosabb anyaga a preparált itatópa piros-szeletek, melyeiket a iniivé.sz óU'fi olajokkal és eszenciákkal itat te’e, hogy vizsgálhassa az illatokat. így nyer objektiv lxsnyent,Vst. Mert a parfümöknek nem általá­nosan Ívűiért sajátsága az, hogy minden par. fiiin minden 1 Wir ön más illáin. K’öbli a köny nvii iMűanyagok párolognak el, aztán a ne­hezek s végül csak az. úgynevezett fixaţi vált maradnak meg. Es itt szükséges aztán a mű­vészet és a szakismeret úgy keverni az illa­tokat, hogy a [Kirftint „tartson“, mert ebben rejlik a drága kivonat föértéke. Ami tisztán kézügyesség a keverésijén — világosit fel P. ur, az. bizonyos fokig bizto­san megtanulható. De ahhoz, hogy igazi, el­ragadó kompozíciót teremtsünk az. illatok művészi szimfóniáját éppen úgy, mint a szí­nek, formák és a haingok mesterei, ahhoz A „keverés“ művészete fíydz Smigly lengyel tábornok beírja ne­vét az Ismeretlen Katona arany könyvébe Párisban. Negyvenezer íenniszlabdát vittek Angliába az óceánrepülök Miért nem jutottak el Londonba az amerikai pilóták? nevető közönségével. A narancs-, a mandula- és a citromhéjá­Éz az a könyv-szenzáció, amire minden gazda és ker- ^SZ m^r Var ’ ’ hmMmmkm cím alatt most megjelent gaz- J» dasági és kertészeti encyklo­& pedia, a szakember nélkü­lözhetetlen kézi-könyve ! ! ! A következő gazdasági ágakat öleli fal: Növényié mésztés (A növény szervezetének és életműködésének vázlatos ismertetése. A talaj er met-e és a mái ás tényezői. A száatá?. Trágyázás. A vetés. Ré;zleUs nö­vénytermesztés. (A szántóföldi növény k csoporton áaa. A különböző érési időszakok. Rét és legelőmfivelés.) Állattenyésztés (Az állattenyésztés jelentősége. Faj és fajta. Takarmáuyozástan. Lótenyésztés. Szarvas- marhatmyésztés. Az ókirályság szarvas- marhafajtáL Juhtenyésztés. A tejgazdaság- tan. Sertéstenyésztés. Kecsketenyészté . Ba­romfitenyésztés- Házíny ült nyésztés. Méhé­szet, Selyemhernyótenyésztés.) Kisgazdasá­gok berendezése és vezetéss. — K rtészet. •fGyümölasterínesztés. Zöldségtermelés.) — Szőiőmivelés. Növényvédelem. Gyümölcs­fák. A szőlő betegségei (Kártevői és az el­lenük való védekezés.) Növények a növé­nyek ellen. Gazdasági növények. Egyéb szükséges felvilágo-itá3ok. — Kartonkötés, 645 oldal, £06 képpal, ára csak 9 0 lei az „Eliemzéfk SíönyvoszJályában Cluj, Piaţa Unirii, Vidékre azonnal, után­véttel is szállítjuk, — Kérje a gazdasági szakkönyvek jegyzékét könyvasztáiyunktól LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) Be­számoltunk arról, bogy Merül amerikai piló­ta és Ricbman newyorfci színész és bártulaj­donos óceánrepülése csak félig sikerült. Az óceánt «kérésén átrepülték, Londont azon­ban nem tudták elérni s a walesi grófság te­rületén kényszerleszállást hajtottak végre. Az amerikai gép — mint ismeretes — kö­zépeurópai időszámítás szerint szerdán este 9 óra 30 perckor startolt Newyorkból s a pi­lóta és a színész uj rekordot akartak felál­lítani nemcsak Newyork és London között, hanem az oda- és visszarepiilésiben is. Londonban mindössze két órát akartak tölteni s azután egyenesen vissza akartak repülni Newyorkba. Ezt a tervüket keresztülhúzta egy szjámitási hiba, mert alighogy elérték az angol partvidéket, kiderült, hogy kevés benzint vittek mayukked és már nem tudják folytatni az utat. , A walesi grófságban fekvő Lewynoelyan falucska határában kénytelenek voltak HeszóE lani s a croydoni repülőtéren összegyűlt többezer főnyi tömeg egész délelőtt hiába várt rójuk. A rekordrepülés hírére már a kora reggeli órákban nagy tömegek lepték efl Croydoni és környékét s mindenki az óceánrepülőket akarta látni. A sokasiág egész délelőtt kitartott s csak a kora délutáni órákban mentek haza a csalódott emberek, amikor megjött a telefonértesítés Walsből, hogy az amerikai gép kényszerleszállást hajtott végre. Merül és Richmtin telefonon mingyárt ben­zint is kértek Croydonból, ahonnan azonnal elindítottak egy üzemanyaggal megrakott re­pülőgépet. A két amerikai most már nem is repül el Londonig, hanem csak a London közelében fekvő bestoni repülőteret akarják elérni s azután visszafordulnak Newyork irányába. Az amerikai repülőgép meglehetősen ■sok fejtörést okozott az angol vámhatósá­goknak. Merill és Ricbman a repülőgép szárnyait negyvenezer tenniszlabdával aggatták tele, hogy — ha a repülőgép esetleg leszállásra kényszerül az óceánon — a könnyű lab­dák fenntartsák a vizen. Az angol vámtarifa huszonötszázalékos ér­tékvámmal sújtja a tcnniszlabdát s a két amerikainak jókora összeget kellett volna vám címén fizetnie, ha a labdákat valóban elvámolták volna. Erre azonban nem került sor, mart a vámhatóságok hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a tenniszlabdák a repülőgép felszerelésé­hez tartoznak és nem vámkötelesek. Ricbman és Merül repülők ezer lórős gé­pükkel tizenöt óra alatt akarták megtenni Groydonba az utat 10.000 láb magasságban a subsztratoszférában. Mint most megáll a - pitottákj mintegy' 15 óra alatt repülték át az Atlanti-óceánt. Richman a leszállás utón a következőket mondotta utjukrói: — Állandóan hárosmezeranéteres magasság­ban repültünk. Az Atlanti-óceánt egy óránál tovább sohasem láttuk egyfolytában.. Gépünk remekül működött és egész az utolsó percig minden tökéletesen ment. Utunk nagyon ké­nyelmes volt ugyan, de mégsem szándéko­zunk azonnal visszatérni Amerikába. INSPEKCTÓS GYÓGYSZERTÁRAK. Szep­tember 5—11-ig a kővetkező gyógyszertárak teljesítenek éjjeli szolgálatot: Fortuna, Piata Unirii 33., telefon 1—35, Hygea, P. Mihai Viteazul 14., telefon 4—04, Victoria, Calea Regele Ferdinand 82., telefon 3—52, Sotropa Emil, Piata Stefan cel Mare 1. Mind kevesell!» les/ azok száma, akik tu dalában vannak annak, milv nagy hidolyá-a van ;i kisebbségi kérdésnek az ország sor­sára. Még szomorúbb hogy ezeknél is keve­sebb azok száma, akik e kérdéssel az igaz­ság fényénél és a tényleges helyzet szem elöli tarlá ával a mai időkben foglalkoznak. Fehér holló s/ámL. meg) az ország vezér- egyéniségei között az, aki a kisebbségi kér- dést a maga mélyében látja, vagy látni akar­ja és rámutat az igazságokra. Nem a bátorság hiánya ennek az oka, ha­nem inkább csak az opportun!tás. A mai idők erre nem alkalmasak. Egyrészt e pro­grampont megvalósításáért megindítandó harc nehéz, másrészt a munka a hatalomtól való eltávolodást jelenti. Már pedig nem le­het ez önző pártpolitika célja. Pedig meg­követelné az ország érdeke a kérdéssel való beható foglalkozást. Hiszen fontosság tekin­tetében a gazdasági válság után második he­lyet foglalja el ma ez a kérdés Romániában. Mert hiábavaló minden kertelés, a tényt: hogy országunkban nagy tömegekben élnek kisebbségek, nem lehet letagadni. E kisebb­ségek sorsa pedig nem lehet közömbös az országra. E kisebbségekkel szemben kÄele- zettségeket vállaltunk és ha nem is vállal­tunk volna, akkor is épp úgy várnának elin­tézésre. így parancsolja a józan ész és saját létérdekünk. Tudom, hogy falra hányt borsó minden arra irányuló igyekezet, hogy e kérdés fel­színen tartassák. A mai divat, a túltengő nemzeti érzéssel való hivalkodásnak kedvez. Aki e divatnak nem hódol, vagy ennek ve­szélyes voltára hívja fel véreinek figyelmét, az ellenségnek számit. Ezért van az, hogy eseményszámba megy, amikor egy-egy mar­kánsabb és nagyobbsulvu egyéniség a nagy nyilvánosság előtt rámutat a kisebbségekkel szemben tanúsított magatartás veszélyes vol­tára. Iorga professzornak a közigazgatási törvény tárgyalása alkalmával a szenátusban elmondott beszéde óta, luniannak a Sighi- soara-i pártgyiilésen a napokban elhangzott beszédéig egy említésre méltó hangot sem volt alkalmunk hallani e kérdésről. És le­szögezendő, hogy mindkettő regáti, akiknek tehát nem volt módjukban kitapasztalni, hogy a kisebbségekkel szemben gyakorolt bánásmód milyen érzelme­ket vált ki és milyen helyzetet teremt. Tet­tük tehát még inkább dicséretreméltó. Iorga rámutatott volt azokra a következményekre, melyekkel járni szokott az ország lakóinak teljes és nem teljes .jogú, tehát két táborba osztása. Most meg Iunian, az éleseszü és demokrata eszméktől áthatott intellektuel mutatott rá az igazságra. Ugyanakkor bebi­zonyította, hogy nem fut méltóságok után, sőt otthagyja, ha eszméit nem szolgálhat­ja. Ennek tulajdonítható tehát a nagy nyil­vánosságnak szánt következő megállapítása: „Jönnek egyes újdonsült nemzetiek és azt mondják, hogy Románia a románoké. Sze­retném, ha én is azt mondhatnám. De nem lehet ezt mondani, amikor nálunk 19 millió­ból azok száma, akiknek más a val­lásuk és más nyelvet beszélnek, de velünk együtt dolgoznak, együtt szenvednek velünk, akik épp úgy fizetnek adót, mint mi ma­gunk, akik holnap áldozatokra hívhatók fel, mint jómagánk. Minek közösítsük, ki őket az újonnan alkotott határaink nagy család­jából? v ? Valamennyi román polgárnak, tekintet nélkül nemzetiségére, egy és ugyan­azon joga van az ország ügyeibe való avat­kozásra“. Ennél világosabb beszéd nem kell. Csak' hogy ez is épp oly pusztában elhangzott szó marad, mint más hasonló felhívás és figyel­meztetés. Ma a diktátorságot utánzók korát éljük. Sok az országot boldogítani akaró diktátorjelölt. Csakhogy ami más viszonyok, körülmények és adottságok között sikerült, nem sikerülhet másutt. A jövő embere és igy rendszere az lesz, aki, illetve amely meg fogja oldani a gazda­sági válságot. Aki honfitársainak nem csak száraz igét, hanem zsíros kenyeret' is fog nyújtani, mert elismert dolog, hogy nem csak igével él az ember. És mert a nagy­tömegek világszerte igével vannak tele, de nélkülözik a kenyeret innen a nyílt, vagy lappangó elégedetJenség. Pocol Victor. Heitai Jen«: A NÉMA LEVENTE. A lef* nagyobb budapesti színpadi siker konyvaíak* ban, illusztrált, amatör kiadásban Í19| lej MZ Ellenzék könyv osztályában« Clu£

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom