Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-29 / 225. szám

BL L E N Z &€> í?34> »* o pic ut b or 29. S MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Soőkely kérdés — Pacifizmus — Pártok — Mimin NAŢIUNEA ROMANA (a lil>erális párt Ardeal-i hivatalosa): Iuca belügyminiszter vezetésével fontos tanácskozás volt a bel­ügyminisztériumban, melyben az el.i/.eke- lyesitett megyék prefektusai és az ottani iskolai szervek vezetői vettek reszt. Elhatá­rozták, hogy a kulturális propagandát az el­idegenített románok között habhatósabbá te­szik. Örömöt kelt a hir, mert a székely pro­bléma komoly elintézéséi várhatjuk végre az államtól. Az elnemzetlenités kérdése las­san került szőnyegre, mind több érdeklődő fordult a részükre ismeretlen táj fele. A Sibiu-'i ..Astra“ vérelemzéshez kezdett s megállapította, hogy a három megye népe román eredetin ami mély benyomást keltett a vezető államférfiak lelkében. Egyedül az egyház fogta fel igazán, mit jelent ez az etnikai kérdés, hiszen minden faluban papja és hívők voltak valamikor. Az egyesülés után vissza akarta őket hozni, anyagiak hiányában és a kormányok közömbössége miatt azonban csak közepes eredményt mu­tathatott fel. A magánkezdeményezés ennek dacára sem tette le a fegyvert, inig végre sikerült hivatalos körök figyelmét is felkel­teni. Angelescu dr. közoktatásügyi miniszter elhatározta, hogy visszaszerzi azt, amit a nyelv és az ősi törvények elvesztettek. Kö­telezte az ország középiskoláit, legyenek az elszékelyesitett faluk patrónusai s harangot, könyveket, templomot, kegyszereket ajándé­kozzanak a pártfogolt faluknak. Ezzel pár­huzamosan az iskolaépítések is megindultak a nagyszámú magyar felekezeti iskola sovi­nizmusának ellensúlyozására. Most a belügy­miniszter is munkához fogott. Számos esz­köz fölött rendelkezik s segítségre siet. mert nem könnyű a célt elérni. A székely-kér­dés állami problémát jelent, melyet csak jól kidolgozott tervvel lehet elintézni. Csak a helyi kérdésekkel teljesen ismerős egyének dolgozhatják ki a tervet. Egységes vezetésre van szükség a nagy nacionalista munka sike­réhez. UNIVERSUL: A béke-politikusok, kik ma is lefegyverzést sürgetnek, nem használnak a demokráciának, melynek nevében felszó­lalnak, sem a nemzeteknek, melyek békét akarnak ugyan a valóságban, ugyanakkor azonban biztonságot is kivannak. A pacifiz­mus figyelmen kívül hagyja a valóságokat. Minden nép saját erkölcsi és anyagi erejét erősiti, hogy ne érje háború váratlanul. Az összes államok fegyverkeznek, beleértve Svájcot, melynek területén a Népszövetség dolgozik. A nemzetközi kongresszusokon ho­zott határozati javaslatok senkit sem köte­leznek. A genfi leszerelési konferencia meg­hiúsulása után nem sok jelentőséggel bír­nak a felelőtlen nemzetközi tanácskozások. A béke-propaganda veszélyt jelent a mai helyzetben, mert gyöngíti a békerevázióval | fenyegetett népek erkölcsi ellenállását. Gya­nús is ez a politika, mert azok a nemzetközi szervek tartják fenn, melyek antimilitarista propagandát folytatnak, polgárháborúra uszítanak s a nacionalista államok belső rendjének megbontására törekednek Euró­pában. Egyesek Romániában is béke-propa­gandához akarnak kezdeni. Nincs szüksé­günk erre. Románia béke-politikát folytat. Nem fenyegetünk senkit, de megvédjük jo­gainkat, melyeket a békeszerződések adtak. Legfontosabb feladat tehát a fegyverkezés folytatása és fokozása. Nacionalista védeke­zésünk ezt parancsolja. EPOCA: Néhány nappal előbb arról Írtak, | hogy a jobboldali pártok összefognak. Jó jelnek lehetett ezt tekinteni. Az összefogást a többi pártok is utánozhatták volna, igy megszabadulhatnánk a gyűlölködéstől és torzsalkodásoktól. Úgy látjuk azonban, hogy a pártok tovább viaskodnak. Elismerik, hogy szükség lehet nagy összefogásra, ugyan­akkor azonban mindig találnak valami cse­kélységet, ami felborítja számításukat. A vaidisták és nemzeti kereszténypártiak pél­dául a lista-jelen vesztek össze Ilfov-ban. Másutt személyi kérdések kerülnek előtérbe s a megegyezést hasonló kérdések borítják fel. Nézzük, mi történik magában a liberá­lis pártban. Tătărescu és Dinu Bratianu cso­portjai, hasistlák, szabadelvűek harcolnak egymással. A nemzeti-parasztpárton Costa- chescu az Ardeal-iak rabságban töltött idő­ből fenmaradt szelleméről beszél. Másnap fegyelmi intés érkezik s némi enyhülés áll be. A két tábor azonban továbbra is harcra készen áll szemben egymással. Nehéz idők következnek. Csúf kiütéses betegség pusztít­ja pártjainkat. Szaporodik a robbanó anyag a pártokban. ROMANIA NOUA: A háború befejezése után a Consiliul Dirigent az állami beavat­kozás növelését kívánta abban az iparban, mely elsőrendű szükségleti cikkek gyártásá­val foglalkozik. A szén és gáz tartozik ezek közé elsősorban. A Consiliul Dirigent meg­szűnt és a vasvillával végzett egységesítés folytán munkája félbemaradt. A központi kormányok nem értették problémáikat. A liberálisok saját elgondolásuk szerint kezd­tek hozzá a nacionalizáláshoz oly értelem­ben, hogy megszerezzék párttagjaiknak az államot illető javakat. A Consiliul Dirigent megszüntetése után nem emelkedett akadály Htjukba s az összes Ardeal-i ipwrüzcmekhez hozzájuthattak. Gostincscu miniszter mégis azt állítja, hogy államosítani kellett volna az iparvállalatokat és ennek elmaradásáért Mamut okolja. Tizennyolc év telt el a/oU nálunk gyorsan felejtik el a dolgokat. Mania csak a liberálisok törekvéseit akadályozta. Tegyük fel azonban, hogy hibázott. A Con­siliul Dirigent megszűnt 1920-ban, mit tet­tek azután a liberálisok a nacionalizálás- ban? Miért elégedtek meg „Petroşani“ és a földgáz nacionalizálásávaIV Nem volt pén­zük, mindkettőt töke nélkül hajtották végre. A Consiliul Dirigent megszüntetése után azokat az üzemeket államosították, melyek különben is az. állam birtokában voltak és strain kézben hagyták a többi magánválla­latokat. A GENFI GYÜLÉSEZÉS KULISSZATITKAIBÓL Színes beszámoló az abesszin-ügy elintézéséről GENF. (Az Ellenzék tudósítójától.^ A Népszövetség őszi ülésszakának, a köz­gyűlésnek és a tanácsnak a napii end jen összesen nem kevesebb, mini (>2 elinté­zendő kérdés szerepel. A helyes es táp­láló élelmezés kérdésétől a titkárság tisztviselőinek nyugdíjalapjáig, a szeren­csétlen iraki asszír lakosság telepítésétől a tenger vizének tisztántartásáig min­denféle nemzetközi problémát napirend­re tűztek, csak épen a kelelnfrikai kér­dés nem szerepelt többet sem a tanács, sem a közgyűlés napirendjén. Ezt a kér­dést de facto elintézeltnek tekintették es mindössze arra nézve kellett volna a közgyűlésnek megoldást találnia, ho­gy wi távol Hsa el Genf höl az ex-négus által küldött megbízottakat. mivel Olaszország kijelentette, hogy ad­dig nem küld delegációt Génibe, amed­dig fennforog a lehetőség, hogy az olasz delegátusok összetalálkoznak a volt csá­szár embereivel. Azt lehetett hinni, hogy a Népszövetség az elmúlt év nehéz ta­pasztalatain okult annyira, hogy levonja a következményeket a maga hibás tény­kedéséből. Mivel az egész abesszin pro­blémát, kezdve ennek az elmaradott or­szágnak a Népszövetségbe történt felvé­telétől egyenrangú országként, végig helytelenül, késedelmesen. részrehaj- lóan, valóságérzék nékiil kezelte, doctri- ner és személyes szempontokot fogadva el irányadóul, most szembe kellett volna néznie a tényekkel és a volt négus em­bereitől meg kellett volna vonnia a jo­got, hogy’ a közgyűlésen résztvegyenek. Ezzel pusztán egy fikciót áldozott volna fel, de viszont biztosítja Olaszország együttműködését, lehetségessé teszi a ?o- carnói tárgyalások magatartását, esetleg sikerül olyan enyhültebb nemzetközi légkört teremtenie, ami ismét kedvez a francia kormány által javasolt leszerelé­si és gazdasági tárgyalások megindításá­nak. Mussolini követelése Avenol főtitkár szeptember elejei ró­mai útja sem szolgált más célt, mint­hogy tisztázza a körülményeket, ame­lyek ismét lehetségessé tennék az olasz részvételt a Népszövetség munkáiban. Mussolini nem kivánt lehetetlent a Nép- szövetségtől. Nem ragaszkodott ahhoz, hogy elismerje Abesszínia bekebelézését, nem tüntette volna fel az olasz küldött­séget bejelentő hivatalos jegyzéken az olasz király abesszin császári címét. Re­álpolitikai érzékével és biztos Ítéletével, amivel a lényegeset a mellékestől mindig megkülönböztette, csak épen a Hailé Szelasszié emberei­nek távoltartását kívánta Genf tői. De a császár emberei megérkeztek, be­vonultak a közgyűlés termébe és amint az első nap reggelén nyilvánvalóvá vál­tak a nehézségek a delegátusok megbízó levelét felülvizsgáló bizottságban, amely­nek az abesszin urak megbízását érvény­telennek kellett volna nyilvánítani, Genfbe telefonálták a volt császárt is. Elvi nehézségek Hailé Szelasszié még hétfő délután megérkezett és ezzel el is oszlott a re­ménység, hogy Olaszország egyhamar ismét Genfbe jöjjön, füstbementek egy­előre az európai nagyhatalmak szoro­sabb együttműködéséhez fűzött remény­ségek és kínosan kiélesedtek a világné­zeti és a politikai ellentétek. Kétségtelen, hogy igen nagy rendezési hibák történtek a nagyhatalmak és a Népszövetség részéről, hogy ez a fonák helyzet előállhatott. Nem készítették elő kellő körültekintéssel a közgyűlést. El­mulasztották a jelek szerint azt is, hogy a kisebb hatalmakat diplomáciai utón meggyőzzék annak a szükségességéről, hogy elvi áldozat árún is elsősorban az európai és egyben a világbékéi kell biztosi- laniok és főleg nem számoltak a spa­nyol eseményekkel, sem a szovjet genfi ténykedésével. Litvinov sakk hu zása A delegátusok megbízóleveleit felül­vizsgáló) bizottságban Anglia és Francia- ország külügyminiszterei elég passzíve viselkedtek. ,t semleges államok nevében azonban a holland megbízott. Limburg külügy­miniszter tiltakozott az abesszin dele­gátusok eltávolítása ellen, főleg pedig felborított minden számítást Litvinov. A semleges államok magatartása részint clvluiséggel, a precedens miatti aggoda­lommal és bizonyos fokig azzal a bosz- szusággal is indokolható, amit a nagy­hatalmak ellen éreznek, meri úgy talál­ták, hogy a keletafrikai kérdésben, fő­leg a szankciós hadjáratban, a nagyha­talmak kihasználták őket saját hatalmi politikájuk érdekében. Egész más szem­pontok vezetik az orosz külügyi népbiz­tost. Litvinov magatartását két szempont irányítja: távol akarja tartani az olasz delegációt Génitől, mert a spanyol kor- I mány megbízottai fel akarlak vetni a fegyverkiviteli tilalom kérdését a tanács­ban, hogy a nemzeti hadsereget minden külső segítség elöl elzárják. Az olasz ta­nácstag távolléte ennek a kérdésnek a tárgyalásánál előnyt jelentene Spanyol- országnak. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy bár Portugália tanácstagsá­ga is megszűnik, egyhangúságot még igy sem fognak elérni a tanácsban, mert más országokról nem beszélve, teljesen valószínűtlen, hogy a délamerikai álla­mok segítségére lennének a spanyol kommunista kormánynak. A másik tá volabbi célja Litvinovnak, hogy egyáltalában megakadályozza vagy legalább is elodázza Olaszország együttműködését az európai nagyha­talmakkal. Mert bár emlegetik, hogy a locarnói ha­talmak megegyezése után sorra kerülne egy légügyi egyezmény tárgyalása is Oroszország bevonásával, a szovjet kor­mány a locarnói tárgyalásokat alapjá­ban a négy nagyhatalom tárgyalásának és a négyhatalmi paktum felelevenítésé­nek tekinti. Oroszországnak nem érdeke, hogy az európai nagyhatalmak egymással megegyezzenek. Oroszországnak egy meghasonlott Euró­pa előnyösebb, mert több beavatkozási lehetősége nyílik és növekedik a szovjet szövetséges értéke. Az elvi rokonszenvtől eltekintve, ezért is tesz meg Litvinov Genf'ben mindent, hogy a spanyol kor­mány ügyét előmozdítsa, az ellentéteket növelje és a lehetőség szerint megakadályozza, hogy Spanyolországban a nemzeti fel­kelők diadalmaskod jónak. A benemavatkozás kérdésének feszeges­se kitűnő eszköznek tűnik, hogy az eu­rópai nagyhatalmakat egymás ellen uszítsa. Végül pedig minél tovább tart a nemzetközi feszültség, annál messzebbre tolódik ki a Népszövetség tervezett re­formja is, amit a szovjetkormány már csak azért sem kíván, mert sem Japánt, sem Németországot nem akarja magával szemben találni Genf- ben. A reformtörekvések egyik főcélja pedig tudvalevőleg, hogy ismét visszahozzák a genfi együttesbe a kilépett hatalmakat és lehetőleg bevonják az eddig távolma­radt államokat is. Ez az alapfeltétele egy erős és valóban munkaképes Nép­szövetségnek. Szekula Ágnes. I ! i i RÖVID VlLÁGDiRADÖ Uiiáépitik Isztambult IsztsumÖMillíél jelentik: Isztambul várotót ii j terv szerint rendezik és kiépítik. A terv «-I készítésével egy frmicia mérnököt bíztak meg. A vén Wien de zés előkészítő munkálatait katonai repülök végezték, akik sok légi fel­vételi készítettek u városról. A városrendezés keretében teljesen újjáépítik a régi városne­gyedeket. ♦ Lord, aki teára hivja munkásait Londonból jelerűik: Lord Goivrie, Aus­tralia fökormányzója, a kormányzói palota átépítésének befejeztével teadélutánt rende­zett azoknak a munkásoknak tiszteletére, kik a palotában dolgoztai:. Lord és Lady Goivrie saját kezűleg aláirt, formaszerü meghívót küldtek 220 kőművesnek, ácsnak, kárpitos­nak, festőnek és szerelőnek, kiket személye­sen fogadtak és vezettet: végig egykori mun­kájuk szinterén. Lord Goivrie mosolyogva mondta vendégeinek: „Úgy illik, hogy akik a munkát végzik, ngugodtan szemlélhessék befejezett leljcsitmé,nyűket.‘t Ausztriában több mint egymillió a dolgozó nő Becsből jelentik: Ausztria lakosságából 3.17 millió emliernek van kimutatható fog­lalkozna, ezek közül 1.07 millió nő, ami kereken egyharmadrészne.k felel meg. Bécs­ijén a művészetek és zene városában nagy­számú irónö. színésznő, női zenész műkö­dik, sőt a dramaturgok, között is találha­tók nők. Érdekes adat még, hogy 27 ön­álló szobafestőim dolgozik az oszdrák fő­városban. 19 nőj géplakatos és .16 női esz­tergályos. Mérnöki oklevéllel 22 nő talált alkalmazást. 89 női gépkocsivezető közül 12 saját vállalkozásában vezeti kocsiját, orvosnő mintegy 300 von az országiján, a női mozigépészek száma 18. A női állami alkalmazottak száma az 1930. év óta csak­nem egyha rmod ára esett vissza. Hölgyek mint mozgó karácsonyfák Londonból jelentik: Az angol előkelő höl gyek legújabb divatja a ruhadarabokhoz erő­sített ékszer, mint: kalapokról lecsüngő fül­bevalók, készt tjükre erősített drágaköves kar­kötők. övcsati okba bedolgozott gyem fíntdí­szek és harisnyák, melyekbe bokái körülfogó drágaköves arcing vagy platinakarikák van­nak szőve. Az újításnak főként az a célja, hogy megóvja az ékszereket az elveszítéstől vagy ellopástól. jjz V. György király „második temetése“ A Fidzsi=szigeteken Londonból jelentik: A Fidzsi-szigetek ben- sziilötteinek vezérei Mbau szigetecskén „Ün­nepi Nagy Tanácsot 4 tartottak, amelyen ősi szokás szerint második temetést rendeztek „Nagy Főnökük“, V. György király emléké­nek tiszteletére. Az első jelképes temetési szertartást május 1-én tartották és a különös tiszteletnek örvendő nagyfőnök iráni hódo­lat a szertartás megismétlésében nyer kifeje­zést. A szertartás befejeztével a főnökök és papok remekművű gyékény szőnyegeket, ru­házati cikkeket, nemzeti ételecet, köztük né­hány óriás teknősbékát és bálnafogakat, « benszíilöltek fejedelmi ékszerét nyújtották át a jelenlevő J. T. Barton kormányzóhelyet­tesnek, hogy juttassa azokat az elhunyt ki­rály családjához. Ezek az ajándékok a ha­gyomány szerint az elköltözött szellemének táplálására, ruházására és díszítésére szol­gálnak. A kormányzóhelyettes megígérte, hogy VIII. Edward királyhoz juttatja a ajándékokat és biztosította a főnököket, hogy az uralkodót nagyon meghatotta Fidzsi né pének ragaszkodása az elhunyt király szelle­méhez. Verlaine=miizeum Párisban Párisból jelentik: A francia fővárosban Paul Verlaine-múzeumot fognak felállítani. A kezdeményezés a Paul Verlaine-szövet- séglől ered, amelynek elnöke, Guibert-Las- sale, azt óhajtja, hogy az uj muzeum mél­tó társa legyen a Victor Hugo-muzeuinnak. A francia szimbolista költői iskola fennál­lásának 50. évfordulója alkalmával a Nem­zeti Könyvtárijain rendezett nagysikerű ki­állításon kitűnt, hogjr a Verla ine-anyag egész múzeum betöltéséle elegendő volna. A sajtó rokonszenwel fogadja a tervet és •megállapítja, hogy itt a legfőbb ideje gá­tat vetni annak, hogy a negyven éve el­hunyt nagy szimbolista költő ereklyéi tel­jesen szétszóródjanak. Lehetséges, hogy a. múzeumot maga Páris városa fogja felál­lítani, már csak arra való tekintettel is, hogy a költő egyideig a városházán mint tisztviselő dolgozott. Uj csillagot fedeztek fel. Tricsetből jelentik: A: itteni csillagvizsgá­ló intézet e hó 9, 12, 16 és 19-ik napjain végzett fényképészeti megfigyelések alapján megerősíti a kopenhágai nemzetközi csillagá­szati egyesületi iroda felfedezését. Ar iroda —- mint ismeretes — közölte, hogy e hó 18- án uj csillagot találtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom