Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-22 / 219. szám
ELLENZÉK YV1W> *ze ptcrrt her 22. Gazdasági forradalmár, akii a politikai béhevágy teil azzá: Beszélgetés Wenter Sonbarttal 4 „kapitalizmus jövőjének'1, a emet szocializmus es „Három nctiizt tgaz- dasá<j“ írója a krízis gazdaság kulcsáról, az ideális szocializmusról, a fenyegetett Európáról és inflációról. RERiLlN, szeptember hó. A grunewaldi villa kapujának egyik kőtömbjén hatalmas, faragott bagoly gubbaszt s jelzi már élőié annak a háznak szel lenvét, melynek kiis/ö- hét átlépve az újságíró útja a világ egyik legnagyobb közgazdászához vezet. A világgazdaság szellemi vezérei, a stockholmi Gustat Cassel, a londoni J. M. Keyns, a párisi Charles Rist és a zürichi Somanarv még sohasem került oly:ui messzire a berlini Werner Somharttól, mint amennyire ezek a férfink éppen a legutolsó 3—4 év során egymástól eltávolodtak. Sombart legutolsó, kiemelkedő munkítja, a ..Német szocializmus“ szánté áthidalhatatlan éket ver Berlin és a többi gazdasági-szellemi metropolis közé s a legújabb korban legelsőnek mutatott rá a tulzott haladás és túlzott gazdálkodás veszélyére olyan ridegséggel, amelyet még egy Werner Sombarttól is megdöbbenve vett tudomásul a nagy világ közvéleménye. Sombart vádat emelt ebben a munkájában a tulzott emberi szaporodás, az emberiség bűnös meggazdagodása, az energiatermelés és fogyasztás, a forgalom megnövekvése és technika ellen. Tiltafcosk a kourfortixmus térhódítása eite®. hogy mint igazi ideált a természeteshez való gazdasági és erkölcsi visszatérést jelölje meg. Sombort körül három évvel ezelőtt akkor magasra csapott a kritika hulláma. Könyve olyan érdeklődést keltett, hogy kiadói az összes — úgy támadó, mint dicsérő — kritika kiadását még tavaly egy külön, löd oldalas könyvben valósították meg. kihangsúlyozva előszavukban, hogy: egy ilyen összeállítás a köz érdekeit szolgálja, mert csak a mai gondol ki wsás világ összessége szolgálhatja a vélemények babilóniai zavarának egyetlen harmóniában való találkozását. Sombart azóta azonban hallgat. Szavát csak a berlini egyetem katedrájáról hallani, a nyilvánosság számára nincsen mondanivalója, megfigyeléseit és gondolatait egyelőre magának irja. iNem csalódott, mert ahhoz szívóssága és eszméibe vetett hite túl erős, csak nem száll vitába a meg nem értéssel, hanem vár arra az időre, melynek szavában az ő mondanivalói is visszhangra találnak. Itt ülünk a kisebbik könyvtárszoba meny- nyezetig zsúfolt polcainak töv&>en. A 74 éves tudós evikkerét orrára téve, a kis k-ecs- keszakálla fölötti örökké ironikus mosollyal kérdően néz reám. Szinte hangját hallom: nos, jelölt ur. . . tessék hát vizsgázni, mi baja velem az embereknek? Az ujságiró belemegy ebbe az exaaninálás- ba s felelni kezd az anti-sombartizmusból: — Titkos tanácsos ur, On könyvében vád alá helyezte uj korunk szülöttét, a „homo oeconomicust“. Szembeszállt a haladással, kárhoztatta a termelés és fogyasztás, kereslet és kinálat, alkotás és felhasználás minden téren való megnövekvését. Elítélte tehát azt, amit ma a világon millió és millió ember tesz, valószínűleg egy „automatikus“, tehát kikerülhetetlen fejlődés folyományaként: vádat emelhet egy a milliók ellen, kinek az oldalán van az igazság és hisz ön abban, hogy eszméi, szemben ezzel a túlerővel, követésre fognak találni? „Bűnös a tulzott termelés és a profitéhség . ..“ — Ön tehát hisz a többség szavában — válaszol Sombart — hisz a sokaknak, kik már nem egyszer tévedtek és köveztek meg ártatlanokat. Nos, én nem hiszek nekik. Amit a milliók tesznek, az nem mindig helyes, még akkor sem, ha bekövetkezésük valóban feltartóztathatatlan. Hogy azonban a teoretikus igazságon kívül mi az eszmém praktikus értéke, azt ma még lemérni valóban nem tudom. Tudatában voltam eleve, hogy szavaim ellenvetésekre és meg nem valósulás- ra fognak találni, amit leírtam, annak ma tehát kétségtelenül egyelőre csak etikai súlya lehet, mert belátóin, hogy az emberiség fejlődésének utolsó 150—200 esztendejét nem lehet egyszerűen eltüntetni s a történelem kerekét oda visszaforgatni, ahol vagy másfél évszázaddal ezelőtt állt. Mégis fenntartom vadaimat. Bűnös csak kisebb mértékben a tulzott termelés, de vádolható annál inkább az a profitéhség, mely a fokozott termeléssel együtt járt. Az uj helyzet kulcsa lehat a munkának és a nyereségnek úgy felfelé, mint lefelé uj és egészségesebb megoszlásában keresendő, de áll ez legelsősorban is mindennapi életünk fontosabb elemeire, mig a nagyjában „luxus cikkeknek“ nevezhető kereskedelmi és termelési tárgyak egészséges árversenye ellen senkinek sem lehet kifogása. Hiszek tehát abban, hogy elkövetkezik még az az idő, amikor az emberiség felismeri tévedéseit, bűneit és ugy rendezi be életét,, hogy az nem súrolja percenként a becsületesség és igazi testvériesség, józanság és szerénység határait. Ez a kor napjaink rohanó tempója mellett pedig sokkal gyorsabban bekövetkezhet, mintsem sokan hiszik. Az emberiség már éppen eléggé kiábrándult magából, hogy az önmagától való megund or od ást el ne kerülhesse s akkor majd megvetheti egy okult és józanabb generáció a mai túlzásoktól mentes uj élet alapjait. — Feltételezhető ezek szerint, professzor nr, hogy a mai krízis állja el egyelőre az uj kibontakozás útját. Hogy Ítéli meg ön ezt a krízist és el tud képzelni egy ..kri/.ispoliti- kát'\ mely a mai bajokat már leplezetlenül ismeri fel, az életet a mának megfelelően i rendezi be, ha pedig van egy ilyen krízis- j politika, ugy melyik legyen ez, a természetes I gyógyulás, vagy pedig az energikus beavat- : kozás módja? Hare a gazdasági futidi/amis ellen — I hogy van „kriziapolitika“, azt nveg- nwutnttu már eddig Amerika, Olaszország, Németország s még nem egy állam. N<*n vagyok hive annak azonban, hogy ezt az időszerű módszert túl dogmatikus, sem túl pánikszerű hangulatban alkossuk meg. Az emberiségnek az 11 j megoldásokat nem a teóriákban, hanem magának a mai életnek tiszta felismerésében kell keresni s ezért biztos vagyok abban is, hogy ha felismerjük igazi lehetőségeinket s élünk is ezekkel, akkor szemben Spengler pesszimizmusával leküzdhetjük a gazdasági fatalizmust. Magunk vehetjük gazdaságunk sorsának irányítását kezünkbe, ne higyjiink eleve tehát már is a sikertelenségben, csak a jó vezérek hiányoznak a sikerhez, de ha őket is megtaláltuk, akkor a beavatkozással párosult helyes gazdasági irányítás semmiesetre sem tévesztheti célját.- Miben látja a titkostanácsos ur az ön „Német szocializmusának“ megvalósulását a mai német gazdasági életben? —- Kddigi listám a következő: az agrárpolitika erkölcsi térhódítása, szükségszerűségének csak most bekövetkezett felismerése, a német hitelpiac ellenőrzése, a telepítési politika egy része, a kézműipar uj kifejlesztése, szemben a túlzott gépiparral s annak termékeivel, az ugyancsak nemzeti alapon álló más államokkal való gazdasági összeköttetés ujraf el vétele, a parasztság vámsokba váló özönlésének s ezzel ottani elveszésének megakadályozása, végül az ipari termelés irányítása és a piacárak megszabásával elért eladási egyenrangúság és piac-stabilitás. Előnyt nyerhet Németország a „Német szocializmus“ követésével más államok felett? Bizonyos mértékben — igen. Ezt az. előnynyerést én azonban csak mint egy követhető jópéldát kívánom helyeselni. Biztosíthatok mindenkit, hogy a gazdasági elönv- nyerés hatalompolitikai felhasználása távol áll tőlem, annál is inkább, mivel ellenzője vagyok mindennek, ami egy jóakaratu európai együttesben, bármelyik részről is az annyira óhajtott s egyszer talán még elérhető egyensúlyt megbolygathatja. Nemzeti, vagy nemzetközi szocializmust? — Ez aktuálissá teszi azt a kérdést, milyen legyen tehát akkor az igazi szocializmus: nemzeti vagy nemzetközi, ön a nemzeti szocializmus alapján áll, de mint ideált a nemzetközi szocailizmusból fakadó összhangod jelöli meg. Ugyanez a probléma megtalálható különben — s ez tisztára csak mint a probléma minden eszmevilágban megtalálható fő kérdésének bizonyságául szolgáljon — például a kommunizmus két táborában. Trotzkáj nemzetközi szocializmusról beszél (ut hozzá a világforradalom), Sztálin ellenben már engedményekre hajlamos, ő beéri a szocializmusnak egyelőre legalább egy országon belül való megvalósításával is. Hogyan képzeli ön el az igazi szocializmust? — Csakis nemzeti alapon! A szocializmus nem mértékruha, amit az oroszra épp úgy rá lebet huzni, mint a németre, az amerikaira épp úgy illik, mint a franciára és az angolnak éppen olyan jól áll, mint az olasznak. Igazi szocializmus csakis minden nép sajátságainak tökéletes, tehát nemzet-egyéni felismeréséből fakadhat. A szocializmus to- vábbmenve azonban autoriter is, mert a szocializmus megvalósulásának feltétele, hogy mindenki egyazon törvénynek legyen alávetve. De ebből az autori térségből fakadhat csakis a belső rend biztosítása is, mely néf: kül pedig minden államnak előbb-utóbb tönkre kell mennie. Másik nemes feladata még a nemzeti alapokra fektetett szocializmusnak a nép földhöz való visszavezetése. Ez a kérdés hova-tovább a tuliparosodott Angliában válik legégetőbbé, hol az anyaországban a földnek csak alig 8 százaléka áll agrárkitermelés alatt, a gyarmatok, mandátumok és dominiumok elvesztése vagy elszigetelése tehát bármelyik percben a legnagyobb szociális veszélybe sodorhatja azt a szigetet, melyre — mint valami parányi szögre — akasztották azt az óriási képet, mely ma földünknek közel egy egész harmadát teszi ki. Európa-szövetség Ázsia és Amerika ellen — Hová tartson tehát a jövőben az igazi szocializmus alapján álló Európa? 'Milyen sors várhat Kelet- és Nyugat-Európára? — Nézetem szerint Európát ma már csakis egy nagy megegyezés mentheti meg. Nem ismerek sem Kelet-Európát, sem Nyu- gatJEurópát, csak egy Európát ismerek s ez pedig az egész kontinentális Európa, melyet ma két nagy veszély fenyeget. Szellemileg a kommunizmus és anarchizmus. Az egyik Kelet, a másik Nyugat felől támadja meg egyre inkább földrészünket. A kommunizmus az ember lelki értékeit teszi tönkre, az amerikánizmus pedig, ha nem is ilyen fokban, de épp olyan veszélyeket rejt magában az európai kultúrával szemben. Abban a bizonyos, sokat hangoztatott „sárga veszedelemben“ ezzel szemben nem hiszek. A szines fajok nem akarják területileg meghódítani Európát, dömpingjeik és más gazdasági ijesztgetéseikkel szemben pedig minden egészséges európai gazdaság még ma is bármikor ostromálló. A kontinentális Európának ezért tehát egy uj politikai és gazdasági — nem Népszövetséget! — hanem európai szövetséget kell alkotnia. Nincsen szükségünk például a kis délamerikai államokra, kik csak Genfben ülnek s kémyükre-kedvükre szavaznak olyan kérdésekben, melyek igazi súlyát objektiven fel sem ismerték s mely őket éppen annyira érinti, mint bennünket például itt Európában az ő tengerentúli apró sorsuk. Az európai koncertbe ezzel szemben mindenkit be kell tehát vonni. Faji és más különbségeket az európai nagy kérdések nem tűrnek el. Ez lehet a nemzeti alapokon álló államok bel- ügye, de a kontinensük sorsát igazán szivükön viselő államférfiak ezeknél a részlet- kérdéseknél nem állhatnak meg. — Újból hangsúlyozom: Európa fogjon össze, amíg nem késő. Nem igaz, hogy európai veszély van. Európát csak a Kelet és távoli Nyugat fenyegeti. Emez az európai qualitás létére a q-uamtitás előtérbehelyezésével, : amaz pedig az európai béke létére fegyverrel tör. Már pedig ez a militarista veszély semmivel sem kisebb, mint az európai kontines szellemi fenyegetettsége. Felállítok egy uj Monroe doktrínát: ugy a szellemi, mint politikai és gazdasági Európa maradjon az európaiaké, Amerika az amerikaiaké és Oroszország az oroszoké. Duna-kérdés: igen vagy nem? — Duna-probléma? Megoldható? — Mint a fentebb vázolt uj Európa kibontakozásának egyik szerves része — igen, mint önálló, megvalósításra váró kérdés: soha. — Infláció-veszély Németországban? — Tételem a következő: ha a javak termelése a fizetési eszközök értékével egyenes arányban nő, akkor és ott erről a veszélyről beszélni nem lehet. Speciálisan Németországban a piacok, az árak szabályozásával azt hiszem nagy mértékben sikerült ezt az eshetőséget kiküszöbölni. Hasonló törekvéseket látok azonban még egy egész sor európai államban, Franciaországban sajnos ennek éppen ellenkezőjét, ennek következménye tehát aligha maradihat el, nagyjában azonban bizakodással Ítélem meg Európa pénzügyi stabilitásának jövőjét. — Egy utolsó kérdés, melynek megválaszolása éppen Werner Sombart szájából tarthat érdeklődésre: forradalmárnak tartja-e magát titkostanácsos ur . . .? hogy látja saját magát a „Német szocializmus“ írója? Tűnődő felelet rá a válasz. —• Ezt a kérdést még nem adták fel eddig nekem. Politikailag nem vagyok forradalmár, a teljes béke és egyetértés hive vagyok, de éppen althoz, liogy ez az ideál megvalósuljon, v;uj szükségünk netn utolsó sorban egy uj gazdasági világra s ezért vagyok s tartom magrunt az uj világ gazdasági forradalmárának. Módszerem azonban konzervatív. Ezt a nagy célt csak lassan, kitartással, sok szeretettel és körültekintéssel lehet megvalósítani, minden frázist megfontoltsággal kel! helyettesíteni s akkor hízom az. uj eszme sikerében. • Werner (Sombart emlékkönyvet tesz elém. Beírom nevemet a világ minden tájáról jött látogatók — a hívők neve épp ugy benne van a könyvben, mint az előkelő ellenfelek autogramja — közé. Az előttem volt látogató dátumától a mai napig éppen elég sok idő telt el. Werner Sombart most bizonyára sokáig nem fog újból senkit som fogadni. I>oros Ferenc KISDEDF.K MAKACS SZÉKSZORULASA- NÁL f.S NAGYOBB GYERMEKEK GYOMOR- BÉLHURUTJANAL reggel felkeléskor már egynegyedpohár természetes FERENC JÓZSEF ke- ■erüv-:zet is kitűnő sikerrel adhatunk. Orvosok ajánlják. Barth Károly, a bázeli református teolv gla hírneves tanára varo: un bzn CLUJ (Az Ellenzék tudósítójától.) A Tavaszi) Sándor teológiai tanár szerkesztésében megjelenő Kiáltó szó legújabb, szeptemberi száma Barth Károly világhírű teológiai tudós közeli látogatásának van szentelve. A magas színvonalú református folyóiratban dr. Bene Ferenc Vásárhelyi János püspökről ir hosszabb cikket az uj püspökválasztással kapcsolatban. Tavaszy Sándor, Sándor Gyula, dr. Czirják János és Járási Andor Barth- ról, a kiváló bázeli teológiai tanárról és hitszónokról írnak tanulmányokat, aki október elején városunkba érkezik és három napon keresztül tart előadásokat a református teológia dísztermében. — Barth professzor Vasadi Béla dr. teológiai tanárnak és Pestalozzi bázeli kereskedőnek társaságában járja be Délkelet- Európát és felkeresi a különböző teológiai fakultásokat és protestáns egyházakat. Az illusztris vendégek október 3-án vagy A-én érkeznek városunkba. A kővetkező napokon Barth professzor a predesztinációról három előadást fog tartani. Mit hallgassunk meg? Hétfő, szeptember 21. BUCUREŞTI. 7.30: Reggeli műsor, 13: Gramofon lemezek, 14.15: Hírek. 1430: Gramofon- lemezek, 15: Hírek, *9': Rádiózerrekair, 20.10: Felolvasás, 20.30: . Híres énekesek gramofon-lemezei, 21.10: Felolvasás, 21.15: A Theodorescu négyes hangversenyének közvetítése, 21.55: Alkalmi csevegés, 22.05: Cretzöiu Valentina énekel, 22.45: A Dinícu-zenekar műsora. BUDAPEST. 17.15: Diákfélóra,. 17.45: Pontos időjelzés, 18: Szerb Zsigmond dr. előadása, 18.30: Gordonka. 19: Lukács Karoly dr. előadásai, 19.40: Hanglemezek, 20.40: Két költő előadása. 21.40: Operaházi zenekar. Közben: Időjá- rásjelentés. 24: Beszélgetés a legutóbbi magyarországi toralovaglás résztvevőivel,. 24.15: Jazz, 1.05: Hirek. BÉCS. 22. Filharmonikusok. — BERLIN. 22.15: Rádiózenekar. — LIPCSE. 19.35: Hangverseny. — MILÁNÓ. 21.40: Operett. Kedd, szep'ember 22. BUCUREŞTI. 7.30: Reggeli műsor, 13: Gramofonlemezek, 13.25: Sporthírek, 13.40: Gramofonlemezek, 14.15: Hírek, 14.30: Gramofon- lemezek, 15: Hirek. 19: Gramofoniemíezk. 20 Felolvasás, 20.20: Schnammmel-négyes, 20.40 Felolvasás, 20.55: A Lecoa nővérek éneke, 21.15 Felolvasás, 21.30: Szimfonikus hangverseny 23.20: Gramofonlemezek, 23.30: Hirek külföldre, BUDAPEST. 14.30: Hegedű-ének 15.40: Hirek, 17.10: Asszonyoknak, 17.45: Pontos időjelzés, 18: Lőrincz Jenő előadása, 18.30: A Magyar Pamutipari Sportklub Dalköre, 19.15: Ku- bacska András előadása, 1945: Cigányzene, 20.4c: Szinmüelőadás a Stúdióban: Nincs tovább 20.40: Hírek, 23: Lemezek, 24: Jazz. BÉCS. 21: Rádiózeneácair. — PRÁGA. 21.30: Opera. — VARSÓ. 22: Operett. — ZÁGRÁB 18.30: Zenekar, 21: Opera. HpManoi? és legnagyobb választékban az Ellenzék könyvosztályában!!
