Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-20 / 218. szám

Í936 szeptember 20. VEZßPtZßK _ j Hangyák az üveggolyóban Maurois Andre, a kiváló francia. író a műit esztendőben amerikai tanulmányúton jart s az egyik legmélyebb, legszínesebb könyvet irta Amerikái'ól. Alább egy kis mély értelmű szatirikus raj­zát közöljük: Egy nagy newyorki áruház játókosztá- ilya élő hangyákat adott el. Egy üveggolyó- naik. giimipapirostsal össze ragasztóit két felé­ben kis barna szörnyetegek népsége nyüzs- gött és dolgozott. Az eladó homokot szórt az összeragasztott üveggolyó aljára s a han­gyák a homokiba .sugáralakú utakat építet­tek. A sugárutak központjában egy, a töb­binél nagyobb hangya ült, csaknem mozdu­latlanul. A királyné volt, akit a dolgozó hangyák nagy tiszteletei tápláltok. — Semmi fáradságot sem fog okozni ma­gának — magyarázta vevőjének a kereskedő. — Az egész, amit csinálnia kell, az, hogy ebbe & nyílásba havonta egyszer egy csepp mézet! ejtsen. Csak egyedien cseppet s a han­gyák gondoskodnak az elosztásáról. — Csak: egy cseppet? — kérdezte a fiatal hölgy. — Egy csepp méz táplálni tudja az egész társaságot egy egész hónapon keresztül? A fiatal hölgy puha kalapot viselt, hom­lokán előretolva egészen a bal szemöldökéig, virágmintás muszelin-ruhát. Karja meztelen volt. A kereskedő, aki fiatal volt, megbabo­názva nézte. — Egy csepp elég — ismételte. — Mesés! — lelkesedett a fiatail hölgy. És megvette az átlátszó hangyaállamot. — Kedvesem — mondta a hölgy —, lát­tad a hangyáimat? A vékony, nyüzsgő üveggolyót vörösre festett körtmii halvány ujjal közt tartotta. Férje, (ki mellette ült, nyakának hajtását cso­dálta. — Milyen érdekessé tudod tenni az éle­tet, drágám. Tegnap este a> hangverseny: tegnapelőtt Adler előadása.; ma ezek ,a han­gyák... Ó, el1 se tudod hinini, mennyire fel- üdit, mikor esténként haza jövök... — Nézd, kedvesem — kiáltotta a hölgy azon a gyermekes követelő hangon, melyet férje — s a hölgy tudta ezt! — annyira sze­retett — , látod ezt az óriási hangyát? Ez a királynő. A többi mind őt szolgálja. Én táp­lálom őket. És képzeld, kedvesem, egy csepp méz elég nekik egy hónapra! Hát nem köl­tői? Férje megcsókolta■ Egy hét múlva a hölgy férje és vailameny­nyi barátnője megunta a hangyákat. Meg­unta maga a hölgy is. A hangyabojt az laronykeretes tükör mögé állította a szobá­jában, hogy ne 1 lássa többé. A hónap végén Ha az arcránc eltüntetéséhez, jobban mondva gyógyításához hozzáfogni akarunk, először pontosan meg kell állapitanunk a ráncot előidéző okot, vagy okokat. Ez adat ismerete nélkül a gyógyítás bizonytalan, csak bekötött szemmel való tapogatózás. — E szándékunk pontosan megegyezik a mai orvosi tanítás irányával. melyet okszerű gyógyításnak nevezünk. Ha a ráncot előidé­ző okot megszüntetjük, a ránc maga is el­tűnik. így leírva, egyszerűnek, könnyűnek látszik, de a gyakorlatban több nehézséggel kell megkezdenünk, mig az arcráncot gyó- gyultnak jelenthetjük ki. A legbiztosabb gyógyítás az, ha a ráncok kifejlődését egyáltalában — megakadályoz­hatjuk. Ez a prevenció, mely a mai nép­kozmetikának sarkalatos tétele. A biológiai alapokra helyezett arcápolás a ráncképző­dés lehetőségeit szűkíti. Ha az ilyen értel­mű bőrápolással párhuzamosan egész szer­vezetünk fiatalon tartására gondot fordí­tunk, azt a hormonegyensulyt sikerül fenn­tartanunk, melynek birtokában ránctalan ábrázattal nézhetünk a rettegett negyvenes­ötvenes évek elé. A hosszú fiatalság titka pedig a helyesen megválasztott életmódban és étkezésben rejlik. Mindenesetre a már meglevő ráncok el­tüntetése több gondot okoz. Vegyük sorra a gyógyítás lehetőségével rendelkező eljárá­sokat, melyek a ráncot előidéző ok szerint váltakoznak. Az eljárások könnyebb átte­kinthetőség szempontjából csoportosíthatók. Az első csoporba a külső kezelési módokat sorozzuk, melyek az ápoló (ipari) kozmeti­ka fegyvertárában találhatók. Ezek a követ­kezők: Először is a massage. Mindig igen értékes segítséget nyújt, — kivéve, ha ta­nulatlan kéz végzi, mely nem tudja, hogy a tulerélyes massage a bőrt kifárasztja s rugalmasság helyett a bőr ernyedését, la­zulását eredményezi. Ezt a tételt igazolja a vibrációs massage-zsal tett tapasztalat. A 45—50 évvel ezelőtt felfedezett vibráció az örökifjuságot ígért, de a durván és bősége­sen adagolt csodaszer a simítás helyett még elfelejtkezett a csepp mézről. A hangyák lassan éhen holtak. De egy c.sepp mézet vé­gig megőriztek királynőjük számára. Aki utolsónak halt meg. a fiatal arcra is ráncokat szántott. A hitelét veszitett massage a régi helyzetét alig tudta visszaszerezni. Ma vibrációt alig alkalma­zunk. A kéz a legértelmesebb gépezet. — Tekintve, hogy a ránc nemcsak hiányos vérellátás, hanem zsirhiány nyomán is képződik, a bőrtápláló zsíros krémek igen jó szolgálatot tesznek a ráncra hajlamos bőrnek. A bőr a helyesen elkészített krém fajidegen zsírjait is magáévá teszi, de e célra a legjobban mégis a lanolin használ­ható. A lanolin — mondhatni — a bőr vi­taminja. — A börerősitő (tonizáló) szerek a bőr rugalmas sejtjeire vannak élénkítő ha­tással és mint az előbbieknek szerves ki­egészítő szere, nemcsak intézeti kezelésnél, hanem állandó otthoni használatra is alkal­mazunk. — A szokásos areboritások mi­nőségük szerint, hol a vérellását fokozzák, hol ionizálnak, hol a bőr táplálkozását se­gítik elő. Előnyük, hogy legtöbbje szintén az otthoni szépségápolásban is alkalmazha­tó. — Az arcbőr védelmét szolgáló zsíros és félzsíros fedőkrémek nemcsak megelőzik a ráncképződést, hanem a meglévő ráncok gyógyításában is fontos szerepet visznek. Az időjárás romboló hatásának szabadon kitett arcbőr védőfelszerelés hiányában minden egyéb élettani öregedés nélkül is a korai ráncosodás áldozata lesz. Mondhatjuk: az arcot krémruhával és puder-kabáttal öltöz­tetjük fel. — Enyhébb esetekben, ha a ránc csak a helytelen arcgondozás következmé­nye, a most felsorolt külső kezelésekkel is célt érünk. Azonban, ha ráncképződés gya­nánt szervezeti elváltozás is szerepel, az alanti külső, vagy egyidejű belső kezelés nélkül gyógyitó eredményt nem igen remél­hetünk. A külső kezeléseknek második csoportjá­ba azokat a kezelési módozatokat soroljuk, melyeket — természetüknél fogva — csak orvosi kéz végezhet. E módszerek csak ma­gát a ráncot tüntetik el az előidéző ok meg­szüntetése nélkül. — Ezt a célt akarta elér­ni valaha a nagyközönség előtt is ismert pa­raffin bőralatti injekció a ránc-árok kitöl­tésére. Sok balsiker után ma senki sem vég­zi. A paraffin massza helyett vagy 20 évvel ezelőtt Holländer és Joseph az emberzsirt ajánlotta és alkalmazta a ránc kitöltésére. Ez eljárás érthetetlen módon egy időre fe­ledésbe merült, de értékét újabban ismét méltányolni és magát az eljárást a gyakor­latban is alkalmazni kezxlik. De csak na­gyobb és mélyebb ráncoknál használható. Cikkírónak ilyen irányú tapasztalatai min­denben megerősítik az eljárás értékét. — A kisebb ráncok, a szem körüli szarkalábak ellen egy újabb eljárás kezd tért hódítani. A ráncárok mély pontjait Galvan árammal érintjük, miáltal mesterséges bőrlobot idé­zünk elő. A többször ismételt beavatkozás a ráncokat eltünteti. — Egy bécsi orvos is­mét más utón keresi a ráncgyógyitás lehető­ségét. Abból indul ki, hogy a ráncokat sok fölösleges arcjáték, sok fölösleges bőralatti izomág mozgása okozza. Az eljárás bizonyos injekcióval a fölösleges izomág működését bénítja és bizonyos külső borításokkal az arcjátékot mérsékli. Az eljárásról közelebbi adatokat cikkírónak sem sikerült eddig sze­reznie. — Tüneti kezelésnek számítjuk a ráncok sebészeti kezelését is. A ráncoperá­ció — mint tudjuk — a lazulás következté­ben fölöslegessé vált bőrdarab kimetszésé­ben áll. Más szóval a kibővült arcbőrt sző­kébbre szabjuk, ami által a ráncokba esett I arcbőr kisimul. Az esztétikai sebészetnek I nagy irodalma, fiatal, de érdekes múltja és annál nagyobb jövője van. A harmadik csoportban a belső kezelése­ket sorolja fel. Első helyen a hormonkezelést említjük. A ránc elleni küzdelem a hormon- kezelések tekintetében sem mozog okvetlenül egy vonalon a fiatalító kúrával. Ugyanis ráncot okozó hormonzavarok fiatal korban is gyakori. A ránc elleni kezelés idősebb kod­ban, az élettani öregedés határán hormon- pótlás nélkül alig képzelhető el. Minden hor­monkezelést hormonvizsgálat kell megelőz­zön. Városunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy ilyen vizsgáló laboratóriummal rendelkezik. Minthogy a szervezet öregedésé­nek egyik tünete a kovasavhiány, egyesek a ráncok ellen kovasav injekciókkal kísérle­teztek. Az eredmények nem adnak egységes képet. — Annál érdekesebbek és biztosabbak azok az eredmények, melyeket a dr. Kapp- féle szérummal értek el. A Kapp bőrfiataKtó szérumot úgy7 szerzi, hogy fiatal disznóbőr kivonatát tengeri malacba oltja s az utóbbi vérsavója tartalmazza az emberi bőr fiatalí­tását eredményező fajlagos szérumot. A le­irt eredmények állítólagosán szenzációsak. A szer, melyet most Amerikában állítanak elő, itt nálunk megfizethetetlenül drága, ugv, hogy alkalmunk sem volt közvetlen tapasz­talatokat szerezni. Dr. Berényi Dezső. Rovatvezető az Ellenzék előfizetőinek a szépségápolásra vonatkozólag díjtalan taná­csot ad. Hogyan gyógyítják ez arcráncot? 4 PISIM BELÉP# Irta: SZABÓ IMRE 0 7. KÖZLEMÉNY A hősöknek kijáró néma megilletődés csöndes pillanatai következtek ezután, Dóra lehajtotta fejét, szemeiből könnyek estek. — így vesztettem el apámat. — Hány esztendős voltál akkor? Azért kérdeztem, hogy könnyítsék kissé a fájdal­mán, ami nagyon meglátszott a szeme fátyolozottsá­gán és sápadtságán, amely nem akart eloszlani. Úgy véltem, eltérítem a tárgytól és beszélgetni fogok is­kolaéveinek kevésbé tragikus eseményeiről. Azonban ezek még jobban felbolygatták a lelkületét. Tizenhat éves volt, gimnázista. Melléje és testvé­rei mellé gyámot rendeltek ki, szerencsére olyan em­bert, aki szivére vette az a tragédiát és továbbra is iskoláztatta Dórát. Az öccsét paraszti munkára fog­ták, a húgát pedig korán összeházasították egy falusi tanítóval. — Az egyetemre kerültem — folytatta — és a következő évben már ösztöndíjjal Párisban tanulhat­tam. Bevallom, keveset tanultam. Ehelyett a macedó- bulgárok összejöveteleire jártam, akik jól meglátták, hogy minden elszántságra képes vagyok és ezért fon­tos megbízásokat kaptam tőlük. Olvashattad, hogy az egyik szerb politikust valaki akkor terítette le egy autóból, amikor a szerb ur kijött szállodájából, hogy a miniszterelnökségre menjen. Ha tudni akarod, a gyilkos én voltam. Leteritettem és volt még pár őri­zetlen pillanatom, hogy aktatáskáját magamhoz ve­gyem. Macedón autóvezetőnk volt, aki az autó szá- mát ügyesen átfestette. Senki nem tudott bizonyságot felőlünk, húsz perc alatt a legbiztosabb helyen vol tünk, a festéket lemosták és este a komité bizalmas tanácskozásán már felolvashattam jelentésemet. — És a hires párisi rendőrség? — A párisi rendőrség a komité tiz tagját elfogta. Mindegyikük alibit bizonyított és egyikük sem ta­gadta, hogy ha alkalmuk lett volna, ők maguk is el­követik a gyilkosságot. Egy hónapig ültek, azután ki kellett őket engedni. Bátor magatartásuk miatt azon­ban mindnyájukat kitoloncolták az országból. Előbb Svájcba, innen Bécsbe jutottak. Nehány hónap múlva én is utánuk mentem és megalakítóttam a forradal­márok bécsi csoportját. Hidegen, amitől magam is megborzongtam, adta elő ezután újabb terrormunkáját. A bécsi komité úgy határozott, hogy valahány­szor szerb földön kioltják valamelyik macedon-bulgár életét, a bécsi csoport ugyanannyi szerb hivatali sze­mélyt tesz el láb alól. Válogatás nélkül. Katonai at­tasét, követet, vagy konzult, vagy bármilyen más fe­lelős embert. A munkát pedig kiterjesztik Bécsbe, Berlinbe vagy Londonba, mindenüvé, ahol a komité tagjai élnek és őrködnek. Adtam az objektiv embert, aki úgy veszi tudomá­sul ezeket, mint egy híradást az újságból. Mintha az angolok rajtaütöttek volna Abd el Krím csapatain és a felkelők közül négyszázat Ítélet nélkül kivégeztek volna. Dóra biztos érzékkel látta a vértől való utálatot, ami idegeimen végighömpölygött. Kissé odébb húzó­dott, lehörpintett egy pohár bort, anélkül, hogy koc­cintott volna velem. Csak ennyit mondott: — Hidd el, nagyon könnyített rajtam ez a kicsi beszéd, amivel most „szórakoztattalak“. Viszont tudom, hiába tagadnád udvariasságból, te rosszul érzed ma­gad... De eljön annak az ideje, amikor azt fogod mon­dani. hogy máskép nem cselekedhettem. Vannak hely­zetek, amikor az igazság fokmérője: az elszántság. Majd meglátod! Kicsit gondolkoztam a dolgok fölött, nem sokáig. A leány utolsó élményeit elég higgadtan adta elő, va­lahogy történeti stílusban, mintha a dolgok mögött év­századok pihennének. Olyan egyszerűen, olyan magá­tól értetődően beszélt emberi életek kioltásáról („itt is dolgoztam“), mintha egy divatos regényből olvasott volna. Egy frontcsendőr beszélte el nekem egyszer éj­szakai borozás közben, háborús élményeit. Elmon­dotta, hogyan lőtte le a rohamról visszamaradt kato­nákat. Ö is ezt a kifejezést használta: „itt is dol­goztam“! De az ő elbeszélése nem maradt meg élmény- szeriien az idegeimben. A Dóra gyilkosságai azonban lesújtottak. IV. FEJEZET. Még nem szabadultam föl szófiai benyomásaim alól. Éjnek idején, nehéz álmok után sokszor ijedtem fölébredtem. Kis korcsmákban láttam magam, ame­lyeknek falát apró revolvercsövek díszítették és lát­tam Dórát, amikor füstölgő bombák között táncolt a parketten. Némelykor, leghevesebb körforgásai köze­pette, nagyot dobbantott lábával, lehajolt, fölvett egy füstölgő vasalmát és a páholyba hajította, amelyben aranysujtásos díszruhában, balkáni diplomaták boroz- gattak. Vagy késő éjszaka kültelki házak között pil­lantottam meg, fiuruhában, cigarettázva, detektív kar jain. Vitte, hogy elárulja a komitácsik búvóhelyét. Megnyílt az ajtó és abban a pillanatban lasszót dob tak a rendőr nyakába, meghúzták a hurkot és a ver­gődő, a halódó ember zsebeiből Dóra előszedte a boxert, a kis töltött revolvert, a nyílt parancsot, amit nagy hahotázás közepette olvasott föl a társaság előtt Voltak látomásaim, amikor Dórát fején a jóság glóriájával pillantottam meg. Éhezők között járt, kar­jain kenyércipó és mindenkinek adott, aki feléje nyuj tóttá kezét. Amikor azonban leültem, hogy írjak neki, egyet len emlékre koncentráltam fantáziámat, azokra a per cekre, amikor Dóra elhagyta Kosta Nikolajeffet és melegen hozzám simult. Ekkor még nem tudtam, mi­képpen csinált balkáni történelmet. Akkor még úgy élt bennem, mint egy különös balkáni leány, a nyu­godtság és életigenlés szépségében. * Mária pontosan beváltotta fenyegetését. Valamelyik reggel alig egy órával azután, hogy ruhástól ágynak dőltem, föl kellett tápászkodnom. Peches baccarrat-parti után voltam, elkeseredve az ideges szívdobogástól, amit az altatók okoztak Kedvetlenül nyitottam ajtót. Mária állott ott a hordár­ral, aki három kofferjét hozta. Utolsó garasaimból ki fizettem kocsiját, emberét és bocsánatot kértem tőle, hogy ebben a züllött állapotban fogadom. Nincs sem mi hiba és megnyugtatott. Ezt a napot majd át fogja aludni lakásomon, ö sem tudott aludni a vonaton, mert harmadik osztályon jött és szintén le volt égve csúnyán. Nem csinált nagy kázust belőle. Afféle külső események ezek, átmenetiek, amelyek sokáig úgysem tarthatnak. — Mi van a nőddel? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom