Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-20 / 218. szám

2

B.L LEN Z ÉK

F9&6 9T,e p tvm her 20.

MIT IR A ROMÁN SAJTÓ

Kw4jrr*«N/,iiN S'/Aílypk V»i«la

O-uuptár

ÁRGUS: Ki no kivúiuiá a bókét? Egyformán kívánjak a népek és a politikusok. A béke azonban többféle alakban nyilvánul meg s igy tübbtule módon leltet megóvni. Volt idő, midőn a nemzetközi egyezmények erejében hittek s a különbö/ö szerződések he foglalt jogi kötelességek biztosítottak az egyensúlyt, Egykét év óla kézzel lógható eszközöket keresnek a U'ke biztositására. Hatalmas lendülettel indult meg a fegyverkezés minden vonalon s az. egyensúlyt a nyeTserö biztosítja. Agyuk, tankok és bomba- vető repülőgépek számával igyekeznek a békén segíteni. A jogászok békéjének helyét a katonák békéje foglalja el. Mikor fog vájjon az élniakaró munkások, iparosok s kereskedők táborára sor kerülni? Gazdasági téren is felfegyverkeznek és állami In-avatkozással rendezik a legnyomorultabb árucikk behozatalát is. Jobb időkre igy alig lehet gondolni. Mégsem szabad minden reményt feladni. Hinni kell abban, hogy egymással kezet foghatunk s a több term elé.síről segítséget adhatunk azoknak, akiknek erre szükségük van. Vannak, akiknek szemében a Bucureşti-ben összeült nemzetközi kereskedelmi konferencia furcsának látszik, mi azonban a megegyezés leire tőségének előjelét látjuk ebben. Tiszta szívből eredményes munkát kívánunk a kongresszusnak.

UNIVERSUL: A belügyminisztérium statisztikai hivatalának kimutatásaiban nem szerepelnek székeiyek s a magyarság közé vannak sorolva. Ugyanakkor az ukránoktól elválasztják a ruténeket, bár mindkettő orosz. Pedig a székelyeket etnikai és politikai szempontból sem lehet magyarnak tekinteni. 191£-ig mindig külön voltak feltüntetve a magyar népmozgalmi statisztikában. Bertha székely ellenállásról ir könyvében, midőn megemlíti, hogy a székelyek — a hunok ivadékai — nem akartak adót fizetni. Számos történelmi bizonyíték van erre vonatkozóan. De hagyjuk a múltat s foglalkozzunk a jelennel. Ion I. C. Bratianu, a román békedelegáció elnöke olyan kimutatást készített, melyben a magyarok és székelyek külön vannak feltüntetve. Ez a munka segítségére volt a románságnak. Apponvi 800 ezer magyar helyett ennek dacára 1 millió 306 ezer Ardeal-i magyarról beszélt. A békeszerződés szintén önálló kisebbségnek tekinti a székelyeket. Nincs értelme tehát annak, hogy a magyarok között tüntessük fel őket hivatalos statisztikákban. Visz- sza kell hozni a székelyeket a románság soraiba s teljes elmagyarositásukat meg kell akadályozni.

ROMANIA NOUA: Á németbarát politikusok között Vaida a legőszintébb, bár ezúttal

sem tud sajátos cinizmusától szabadulni. A többiek azt mondják.: Románok vagyunk s mindig az ország érdekét fogjuk szem előtt tartani. Amennyiben érdekünk franciábarátságot követel, azokkal megyünk, ha pedig a németbarátság kívánatos, ezt a politikát fogjuk szolgálni. Vaida nem gondolkozik sokat s egyszerűen kimondja: Menjünk Itáliával és Németországgal Oroszország ellen. Azt az érdekes megállapítást teszi, hogy nem a Népszövetség, de ez a két állam biztosítja határainkat. Két éven keresztül hallottuk ezt Beck lengyel külügyminiszter szájából, mig Danzighoz ért. Nálunk mégis akadnak, akik a Népszövetséggel szemben Németország segítségére számítanak, holott a Népszövetséget azoknak a határoknak védelmére alkották, melyek ellen Németország tiltakozik. Vaida azt szeretné, ha ugyanakkor Dáliával is összetartanánk. Olaszország szövetséges viszonyban van Ausztriával és Magyarországgal, bizonyára nem a békeszerződések liszteletbentartása ennek a megegyezésnek alapja. Végül felszólítja a kormányt: segitse elő Németország megegyezését Franciaországgal. Tudjuk, hogy maga sem hisz ilyen megoldásban. Azt akarja, ne tartsák olyan veszedelmesnek s rá akar mutatni, hogy mindennek dacára Franciaország barátja. 1919d>en Vaida határaink biztositására egyezséget akart kötni a bolsevista Oroszországgal, ma — 1936-ban — bármily megegyezés ellen tiltakozik. Tizenhét évre volt szükség, hogy az igazságot meglássa? Ha igy van, akkoT újabb tizenhét évig kell várnia, mig a német biztosítékok kérdésében tisztán láthat.

•rr—rfT'-trTT'ii'—?i,TrruTTimrerfflr'yi"*.“''TT;T i'tiWiP» nmm j«

SZENTPÉTERI GAZDAC-FÉLE

Elemi iskolai egységes ©Ivasókösiyyek

KANDRAY-TITZ-FÉLE

Elemi iskolai száimkstolí

MINDEN OSZTÁLYRA

az ElSeircséSk fkosayvosváályában,

Cluj, Piaţa Unirii, kap- h tók! ! — Iskoláknak jehntős árkedvezmény !

OURKNTUL: Az ó-mrptár hívei l égtől mozgolódnak, de neon tulajdonítottak ennek nagyobi» fontosságot. Felületesen nézve, útim lehet veszélyesnek tekinteni a mozgalmat. Lényegében a stilisták naptárharcot folytatnak s bűnnek tartják a/ ó-naptár elhagyásai. Látszólag toltál vallási harcról van szó, mely kizárólag az egyházra tartozik. Ha azonban a letartóztatott Glieherie szerzetest közelebbről megnézzük, felfedezzük a kommunizmust. Zavarkeltésre a vallási villongás legalkalmasabb. Lázadó szellemet tart ébren Moldovában és Basarahiában és szó ml Kihelyezi a tömeget a hatóságokkal. A primitiv hívők semmit sem értenek a politikához, mégis Románia belső rendje ellen dolgoznak. Mentői nagyobb a fanaţi/amisük, amiál jobban terjed a bolsevizmus. Kitünően 'szolgálják a bolsevista érdekeket a vallási fanatizmussal. Anarchiára van szüksége a kommunizmusnak. A Isolsevizmust nem érdekli a mozgalom vallási tartalma. Ezt csak a robbanószer festékének, csomagolásának tartja. A lényeg, a társadalmi rend fellxim- lása. A stilisták az egyház tekintélyének lerombolásán fáradoznak. A hatóságok megvédik az egyházat, igy magával az állammal találják szemben magukat. A papság és nem a csendőr dolga, hogy rendet teremtsen az egyházban. Mi laikusok — csupán a ?rti- listák vörös árnyékával foglalkozunk.

A hét viláö EÍikáia

■WMlilMMMMBIWBIWaMMP’Wt'.'MftI'niMIIHI III 1 III—MBB—MMaMMM—M———

A genfi tanácskozások előtt

A háború befejezése óta még nem torlódott össze annyi súlyos és következményekkel terhesnek látszó külpolitikai esemény, mint az utóbbi időben. Néha azt hinné az ember, hogy közvetlenül a nagy, kat-asztrófális kirobbanások előtt állunk. Hatalmas birodalmak vezetői nyilvánosság előtt fordulnak olyan éles hangon egymás ellen, amilyent régi időben közvetlenül háború előtt is alig használtak. A rohamosan fejlődő újabb technika is, melynek pedig ma már minden lehetősége megvan az emberi tömegek gazdasági jólétének megteremtésére, szinte kizárólag csak a Iradiiper tökéletesítésére szorítkozik. ,,'Társa da Imi misztikák, melyekből KV» > » , y ’ » ► y t r, ’ II j‘.

Európa népei táplálkoznak“, olyan kibékit- hetetlenül gyűlölködő harcban állanak egymással, hogy az ellentétes indulatok lecsillapítására alig lehet remény. És mégis van valami, talán az egyedüli akadály, mely a háborús veszedelembe sodródástól még visz- szatartja Eurójxll: a bizonytalanság. Senki sem tudja, hogy7 mai viszonyok között egy háború milyen k öveke zmén vekkel járhat. Csak annyi bizonyos, hogy ezek a következmények úgy a harcban résztvevő egyes államokra, mint az egész civilizációra l>orzal- masak lennének. Pierre Cot, francia légügyi miniszter, mint hozzáértő, következőképen ecseteli egy légiháboru lehetőségeit:

„F elelösségem teljes tudatúban figyelmeztetem a világ közvéleményét, hogy jelenleg négy vagy öt olyan légi hadsereg áll készen, amelgek minden pillanatban képesek az ellenséges o^rszúg fővárosát a földről eltüntetni és képesek megtizedelni bármelyik ország lakosságát. Viszont egyet'en légi haderő sem képes arra hogy az ellenséges légi haderő támadásával szemben megvédje saját országának határait. Mi következik ebből? Az, hogy a következő háború egymás értékeinek legkegyetlenebb elpusztítása lesz, a védelem lehetősége nélkül. Ez a kijelentés nem odadobott álitás, mert a valóságot mint légügyi miniszter eddig szerzett tapasztalataim alapján biztonsággal ellenőrizhettem.“

És hozzátehetjük ugyancsak a tévedés veszélye nélkül, hogy egy mai háború végeredményben nemcsak országok háborúja volna egymás ellen, hanem a biztosra várható szén- védések és nehézségek következtében egymással elkerülhetetlenül szembekerülő társadalmi osztályoké is. Ha kell ok rá, hogy Európa vezetői minden erejükkel a béke megőrzésére törekedjenek, akkor az okok tömegében ma olyan bőséggel dúskálhatnak, mint még soha. Érthető tehát, hogy különböző nemzetközi tanácskozások mind a béke megőrzésének jegyében hozzák határozataikat akkor is, ha a valóságban nem nagyon járulnak hozzá az európai béke megerősítéséhez.

A népszövetségi ülésszak

A béke megmentésének jegyében ül össze mindenekelőtt a rnsot kezdődő őszi népszövetségi ülésszak is. A tárgysorozat legfontosabb pontját az alapszabályok elkerülhetetlenné vált módosítása képezi. Az utolsó évek eseményei, különösen az abesszíniái háborúval kapcsolatos nemzetközi szövődmények, mindinkább nyilvánvalóvá tették, hogy az alapszabályok megfelelő módosítása nélkül teljes erőtlenségbe és tehetetlenségbe zuhan ez a nemzetközi intézmény. Az okot kétségtelenül az alapítás körül elkövetett hibákban is kereshetjük, de megtaláljuk a háborút követő másfél évtized alatt bekövetkezett változásokban is. Mikor a genfi intézményt megalakították, négy fontos dolgot biztosnak tételeztek föl. Mindenekelőtt biztosra vették, hogy a Népszöveség rövid idő alatt magához kapcsolja a világ minden államát és igy egyetemes jellegűvé épül ki. Biztosra vették ezenkívül, hogy a Népszövetség közbelépésével az országok kölcsönös lefegyverkezését lépésről-lépés re meg lehet valósítani. Lefegy- verkez'ós nélkül a beké biztosítása már előre utópiának látszhatott volna. A harmadik dolog, amit föltételeztek, politikai jellegű volt.

Meg voltak győződve, hogy a demokratikus államforma elkerülhetetlenül általánossá válik mindenhol. A negyedik föltételezett dolog pedig, amelyben talán leginkább csalódtuk. az volt, hogy a népek gazdasági élete eltekintve természetesen a teljes elszigetelésre Ítélt szovjetorosz birodalomtól — a háború előtti keretek között fog tovább- folyni.

Takln szükségtelen megállapítani, hogy a négv alaplehetőség közül ma már egyiket sem lehet az európai élet adottságai közé számítani. A genfi intézmény reformjának tehát mélyrehatónak és légkörűnek kell lennie. ha azt akarják, hogy a megmentésre szorult világi>ékének komoly támogatója legyen. Egyelőre azonban ilyen mélyreható reformra alig lehet gondolni. A Genf ben egymással szembenálló erők az utóbbi idö- l>en változtak ugyan, de annyira nem változtak, hogy a néj)szövetségi tanácskozások sze’leinénck teljes átalakulásáról beszélhetnénk. A Népszövetség működésének másfél érvtizedes múltjában eddig még sikertelen volt minden kísérlet, mely az alapokmány valamelyik pontjának megváltoztatására, vagy egyik-másik pont tágabbkörü magyarázatára, vagy szűkítésére vonatkozott. Nem sikerült a Briand-Kellog jxiktum előírásainak összeegyeztetése sem a népszövetségi alapokmány megfelelő pontjaival, joedig ennek a kis rietnek sikertelenségét szégyenletesnek tartották a Népszövetség legodaadóbb hívei is. Ma a Genfben egymással szemben álló érdekek és szenvedélyek harca még ösz- szehasonlithntatlam.il kiélezettebb, mint a Briand-iKellog paktum létrehozásának mai szemmel nézve aránylag békés idejében volt. Igaz, hogy a békés megoldás visszautasításának kockázata is jóval nagyobb, mint akkor volt. Mégis, ezúttal is valószínűleg halasztásra fog kerülni a sor, bár az események torlódása miatt a megoldás hosszas halogatása már szinte lehetetlennek látszik. De előbb alighanem bevárják a London által összehívott öthntalmi értekezletnek, az öt ..locarnói hatalom“ In te kéz leiének eredményét. Olasz részről ugyanis az a felfogás, hogy az értekezlet céljai közé tartozik Németország Genfbe való visszatérése is, ebben j az esetben pedig kívánatos volna, hogy a. népszövetségi reform létrehozásának munka- jában Németország is résztvegyen. Csakhogy éppen német és olasz kívánságra a locarnói értekezletet újra el kellett halasztani, sőt legújabb londoni hírek szerint már az értekezlet megtartásának lehetősége is kétségessé válik. A jövőheti genfi tanácskozások, melyekre Anglia és Franciaország teljes politikai fegyverzettel vonulnak föl, talán világosságot hoznak ebben a kérdésben is.

Hatalmi csoportosulások körvonalai

a láthatáron

Egyelőre egy újabb és az utóbbi időkben megállapithatónál szarosabbnak látszó francia—angol együttműködés körvonalai rajzolódnak ki a láthatáron. A francia—angol együttműködéssel szemben viszont az újra kialakuló német—olasz együttműködés még bizonytalan körvonalait is elég jól lehet látni, ennek az együttműködésnek többirányú középeurópai megnyújtásával együtt. A háború utánihoz hasonló szilárd külpolitikai frontok azonban napjainkban nem igen alakulhatnak ki, mert belpolitikai . áramlatok olyan viharos változások lehetőségeit rejtik magukban, amelyek biztosra vehetően tartós nemzetközi kötöttségeket szinte kizárnak. Anglia lármás gesztusok nélkül, mindenesetre szívós következetességgel gondoskodik ar- j ról, hogy a most következő hatalmi játék I számára újabb barátokat szerezzen magá- ! nak. Alig szenved kétséget, hogy VIII. Ed- j ward király balkáni utazása is főleg ezt a I célt szolgálta. Egyik nagy londoni lap, a News Ghronicle szerint diplomáciai körökben ezt az utazást általában az angol külpolitika sakkhuzásának. tekintik Nem marad észrevétel nélkül, hogy az angol uralkodó,

' akit utazásában Duff Cooper hadügyminiszter tn elkísért, ineglâlojŞtttta a jugoszláv tengerpartnak iumdüZOkÄt s» JKKiAjait, aiiK-ly*k adott esetben tán/|>onlul szoIgAiixitiiak az angol haddengerónzet « az angol hadi repülés számára, Ea r*«n maradt énzrevétk-nú 1 az sem, hogy ezzel az úttal pórin)zmnosan Sir Sámuel Ho«re haditeugeróazeti miniszter is utazást tett a keleti Földközi-tengeren, aminek következtében Ciprus-szigetének nagyszabású megerősít AsóImíz kezdtek hozzá. Különösen Vili. Edward király törökországi látogatását kisérték diplomáciai körökben nagy figyelemmel, mert ez a látogatás janidén jel .szerint szoros közeledéshez vezetett Anglia és Törökország között. A török hadiflotta rövidesen látogatást tesz Málta-szige- tén, ami természetesen különösen Rómában kelt feltűnést. Blum francia miniszterelnök és Detbos külügyminiszter október elején szintén látogatásra készülnek Jugoszláviába és Törökországba. Törökország részéről viszont egy szokatlanul népes küldöttség látogat még októberben Londonba, ahol a török miniszterelnök vezetésével, a külügyminiszter, u gazdaságügyi miniszter, a két minisztérium államtitkárai, a török vezérkari főnök, a helyettes vezérkari főnök és minden török fegyvernemnek egyik vezető tábornoka fognak tárgyalásokat folytatni. Vili. Edward királyt még trónörökös korában az angol birodalom utazó nagykövetének elnevezésével tisztelték meg. Ezúttal, ugylátszik, mint uralkodó is fel tudta használni pihenő idejét arra, hogy jelentős szolgálatot tegyen a birodalom külügyi érdekeinek.

A k isa n ta n t - ér tekezdet

Igen jelentős szerep jut a külpolitikai események szövedékében a hét elején bevégződött pozsonyi kisarrtaníiértekezletnek is. Ezen a tanácskozáson kétségtelenül fontos kérdések kerültek szőnyegre. Fontosak a kisan- tant belső megszervezettsége szemjxmtjából és fontosak az európai külpolitika szempontjából is. Az értekezletről kiadott hivatalos jelentés mégis alig különbözik az előbbi értekezletekről csendesebb időkben kiadott jelentésektől. Felvilágosítást tehát inkább a hivatalos jelentéstől függetlenül tett kijelentésekben lehet keresni. Ezek között kétségtelenül egyik legérdekesebb az a nyilatkozat, melyet Anonescu külügyminíszíe tett az olasz Stefan:-ügynökség tudósítója előtt. Antonescu kijelentette, hogy Románia a lehető legbarátságosabb viszonyt keresi Olaszországgal és újra meg akarja szilárdi- tani azokat a kapcsolatokat, melyek az utóbbi időben kissé lazábbá váltak. Jugoszlávia féltékenység nélkül nézi ezt a jóviszonyt, ugyanúgy, ahogy Csehszlovákia is csak jószemmel nézi, hogy Románia és Lengyelország között a jóviszony továbbfejlődjék. Ezzel szemben Jugoszláviának és Romániának semmi kifogása nincs az ellen, hogy Csehszlovákia és Szovjetoroszország között szívélyes barátság áll fenn. sőt katonai együttműködés lehetősége is.

E kijelentések bizonyos tekintetben fölvi- lágositásokat adnak a kisantant álláspontjáról. Nem látszik azonban belőlük, bogy Szovjet- oroszországgal szemben, ami az érekezlet- nek kétségtelenül egyik legfontosabb pontja lehetett, valamit változott volna ez az álláspont. Jugoszlávia továbbra is az egyedüli eur.pai állam marad, amely még diplomáciai kapcsolatokat sem tart fönn Szovjet- oroszországgal. A kisantant másik tagja, Csehszlovákia pedig nem tagadott katonai együttműködésben él Moszkvával is. Románia, amint Sztojadinovics miniszterelnöknek a pozsonyi értekezletet megelőző Bucuresti-i látogatása valószínűvé teszi, a két kisantant állam közül alighanem Jugoszláviához áll ebben a tekintetben közelebb. E fontos kérdéstől eltekintve a pozsonyi tanácskozás kétségtelenül a szoros együttműködés jegyében folyt le. Az együttműködés pedig a kisan- tan+nak változatlanul továbbfolytatott cédját szolgálja első sorban, hogy a Duna-meden- cében területi változás ne történjék.

BEKÜlHt^íT HlüElí

A brailái református egyházól. Kedves testvérem! A braitai református rzórványegyház jaj" szavj, bizonyára minden gyülekezet fülébe eljutott. Beszédes bizonyság emellett az a tény, hogy több testvérközösség küldötte d kisebb-nagyobb adományát egyházközségünk iskola-alapjára. A felmerülendő költségek fedezésére azonban ez a jóak^ratu adomány igen csekély összeg. Ezért igyekszünk úgy segíteni magunkon, hogy megpróbálunk két kiadványunkkal igénybe venni a hivek jóindulatát. Kérjük azért Testvéremet, szi- vefkedjék övéi között előfizetőket szerezni , két könyvünkre, amelyeknek ® címe: ,,A 75 éves bradai református egyház“ és ..Presbiteri levelek“. Első: emlékkönyv formájában adja egyházunk 7S éves életét. Második: nyolc presbiteri levelet tartalmaz bibliamagyarázatos alakban, szólván a gyülekezetek őráíóihoz. külőnö? tekintettel a szórványokra. Mindkét munka körülbelül $o—60 oldali terjedelmű lesz, 3c—30 lejes árban. Szíveskedjék legkésőbb 2 hét leforgása alatt szándékát tudtunkra adná. Testvéri szeretettel: Hegyi Mózes lelkész (Parochia Reformata (Calvina) din Braóla).

NŐI DIVATSZALONOK divatlapjaikat Itf (dcsóbban és legnagyobb választékból Ellenzék könyvosztályában^ Cluj, P« Dóm# vábároik8iják<