Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-15 / 213. szám

7936 szeptember IS. arca B ULENTßlC San Simeon ura Európában William Randolph I le ar st, a kaliforniai iijsápkirály mese­beli vagyona, különc gyűjteményei és házi szabályai KOMA. (Szeptern bor hó.) Néhány na p óta érdekes ventk'ge \;ui Olaszországnak: Hearst, az amerikai ujsúgkirály, aki szabadságidejét Európában tölti r,s most sorra járja Itália városait. Természetesen ahol csak megjele­nik, t’pp olyan, ha meg nem nagyobb, érdek­lődés fogadja, mint ff leggazdagabb indiai maira rád zsákot, ami nem is csuda, mert Hearst tahin még a maharadzsáknál is gazdagabb, de mindenestere nagyobb a hatalma. E. S. Bates professzor és Olivér Carlson nemrég érdekes cikket írtak egy nagy ame­rikai folyóiratban az ujságkirályról és me­sebeli vagyonáról. Kalifornia — írja a két amerikai publicista — három részből áll: az egyik San Francisco, a másik Los Angeles és a harmadik — William Randolph Hearst és e három rész közül William Randolph Hearst ha nem is a leg­nagyobb, de mindenesetre a leghatalma­sabb. A tenger és a l>egvek mentén, szimboliku­san csaknem félúton Los Angeles középosz- lálv-paradicsoma és a félig fasiszta San Francisco között terül el Hearst csaknem legendásáéra birtoka, San Simeon. Az idő­sebb Hearst korában közönséges ranch volt mintegy tizenötezer hektár terjedelemben, amely csak szép fekvésénél fogva különbö­zött a többitől és a Santa Rosa és Piedra Blanca ranchokkal együtt központja volt a baromfitenyésztésnek. Ezen a dombos vidé­ken nevelkedett a gyermek William Ran­dolph Hearst és már korán lovaglásra szok­tatták. Vadászott az erdőkben, halászott az öblökben; hideg kék szemeivel sorra megbe­csülte atyja birtokait és látta, hogy jó bir­tokok. De férfikora delén mégis egész más terület felé fordult érdeklődése: az újság felé. Noha többször megnagvobbi «itta Son Simeont, nem ott választott maga- | nak állandó lakóhelyet, a régi birtok csak arra volt n-után jő. bogy tulajdonosa itt pi­henje ki fáradalmait. ly20 körül azután amikor Hearst érdek­lődése Hollywood felé fordult, a tisztes San Simeont mesebeli filmbirodalommá változ­tatta át. A birtok kellős közepén kastélyt építte­tett, amely spanyol missziósházra emlékez­tet, étterme pedig a kolostorok refektoriu- mára; építtetett Cottage-okat is, amelyek vi­szont francia kastélyokra hasonlítanak; ál­talában minden mást mutat ezen a birtokon, mint ami a valóságben, kivéve a repülőteret, a teniszpályákat és az úszómedencéket. A birtok urának a tulajdonában van a ’áhlg legszebb fegyvergyűjteménye; vi­lághírű az ezüstgyüjteménye is. De gyűj­tött Hearst ezenkívül képeket, szobrokat, gobelineket, függönyöket, jelmezeket, régi faragott templomi padokat, sőt mennyeze­teket is. De Richelieu bíboros ágya is ott van a gyűj­teményei közt. Egy kastély — ládákban De ez még nem minden. A ,,La Cuerta Encantada“ lábánál — ezen a birtokon ugyanis mindennek spanyol neve van: „La Cara Grande“, ,,Le Gara de Sol“, ,La Gara de Monte“, „La Cara dd Mar“ — félmér- földnyire kincses ládák sorakoznak a völgy­ben, amelyek tartalmának még nem talált megfelelő helyet a birtok nagyhatalmú ura. Es Newyorkban is van egy nagy raktárépü­lete ugyanerre a célra. így például ládákba csomagolva várja felépülését egy egész spa­nyol kastély, amelyet lebontottak, szétszed­tek — akár az ,,Eladó kísértet?“ cimü ame­rikai filmen — hogy azután a megszámozott köveket az eredeti terv szerint újra össze­rakják. S mennyi kincs van még az egyip- j Inmi, római, spanyol és olasz gyűjtemények- [ ben s a nagy angol könyvtárban, amely még ! Hearst régi newyorki házában van! De csak a ,.halott‘i művészet érdekli Hearst- et, az élő művészet nem, legfeljebb a film. Soha sem törődött a festészet, szobrászat, építészet, zene vagy irodalom aktuális moz­galmaival, úját sem mozdította egyetlen élő művész támogatáséra sem. TissejsötmtUlió dollár személyi kiadás Hearst személyi kiadásait évente tizenöt- millió dollárra becsülik s ennek a roppant összegnek tekintélyes részét a San Simeonba érkező látogatók megvendégelése emészti fel. Rendszerint ötven-hatvan vendég van egy­szerre San Simeonban. A Cottage-ok és kas­télyok f ad i sz ek rény síbe n teljes ruhatár áll a hölgyek és urak ren­delkezésére: vadász- és sportruhák, könnyű házi köntö­sök és estélyi ruhák. A vendég napfürdőz- j bet, billiálrdozhat, vagy ping-pongozhat a j középkori templomi padok között, vadász- Ü hat, halászhat, vagy tennisze/.het — a birtok 72 éves ura még ina kitünően tenniszezik — s ha kedve van, úszhat a két nagy meden­cében, amelyek közül az egyiket édesvíz, a másikat Iehnelegitett tengervíz tölti meg. ILi a vendég a gazdaság iránt érdeklődik, meg­látogathatja a tyukfannot, vagy a tehenésze­tet, ha a kertészet érdekli, az exotikus fák mesterséges erdejében kóborolhat, de ha vé­letlenül zoológus az illető, rendelkezésére áll külön ál lat kort, amelyben négy oroszlán, négy zebra, négy láma, három kazuár, két emu, két puma, egy leopárd, egy yak, több elefánt, sok medve és egész csorda bizon, gazella, antilop, zsiráf és kenguru van. Ha a látogató jelentéktelen ember, autón szál­lítják a (>f> kilométernyire fekvő San Luis Obispo-ba, ha azonban hires jfolitikus vagy iró, Hearst nagy ezüstös repülőgépe röpíti el San Simeonból oda, ahová utazni akar. Bejutni azonban igen nehéz Hearst mese­birodalmába. Néhány kilométer távolságra egymástól három kapu zárja el a birtokot a betola­kodóktól. Szigorú örifk vigyáznak ezeknél a kapuknál s mielőtt bárkit is bebocsátanak, az első kapu portása telefonutasitást kér San Si­meon urától. A birtok területén négy szabályt kell szi­gornál! betartani, ellenkező esetben már szedheti is a vendég a sátorfáját. Az első szabály: a vendégszobában tilos az ital. Ez­BECLEAN. (Az Ellenzék tudósítójától.) Somes-megyében érdekes kakasra bukkan­tam rá, mely kétségtelenül igen értelmes, okos és ügyes jószág, s amit érdemes meg­bámulni. Semmi akadálya nincs annak, hogy a kiváncsiak megnézzék s ezért szívesen köz­löm pontos lakhelyét. A község ahol lefek­szik és felkel, Dejtől 25 kilométernyire van: Beclean. A kakast Gyurinak hívják és ke­nyéradó gazdája: Nagy András, 72 éves nyu­galmazott pénzügyi tisztviselő. Gyuri 5 éves, világos, kendermagos fajtá­hoz tartozó liliputi, rövidlábu, tarkabarka kakas, szép korall-szinü tarajjal és csinos, időnként félárbócra ereszkedő tokával; ezen­kívül van egy gömbölyű, kedves kis feje — és gazdája szerint gallérja, én ugyan inkább bubifrizurának nézem azt a tulrövidre nyirt izét ott a nyaka körül. No és aztán, pont az ellenkező oldalon, egy szabályosan meg­rajzolt kérdőjelhez hasonló farka is van, persze toliból, mint ahogy az a kakasoknál általában divatos és szokás. Vizitben A kakasnál kétszer tettem látogatást. Első alkalommal délután 7-kor. De nem volt szerencsém, a kakas már aludt. A házi­asszony volt csak otthon s bár mindent el­követtem, hogy találkozhassak ezzel a hires legénnyel, a kísérletek eredménytelenek vol­tak. — Sajnálom, uram, a kakas már lefeküdt és nem kel fel, még nekem sem. A férjem meg nincs itthon. Odamentünk a ketrechez, öt jól megter­mett tyuk állt őrt az ajtónál. Be akartam nyitni, hogy kiemeljem onnan őuraságát. de lehetetlen volt. Majd széjjel téptek a testőrök. — Hiába, kérem, tetszik látni? Ha Gyuri alszik, még az uramat sem engedik közelébe a tyúkok. — Szeretik? — Meghiszem azt. Imádják. Másnap már kora reggel viziteltem. Gyuri már ébren volt. Gazdája a kapuban várt. — Nézze, Nagy András ur, én annyi min­dent hallottam az ön kakasáról, most végre szeretném látni is. — Szívesen bemutatom. /ii] szemben :i kastély bárja egész nap nyit­va van és ott korlátlanul ihat minden ven­dég a drága italokból. A második szabály: minden vendégnek kötelessége minden este megjelennie La Casa Grande nagytermében. IU a eoktail-partyn mutatja be a ház udvarmestere a vendégeket egymásnak, később maga Hearst is megjele­nik, rendszerint Marion Davies, a hires Fi lm - s/inészü kíséretében, aki a háziasszony sze­repét tölti be. Azután felvonul a vendég­sereg a spanyol várkastély kolostori étter­meim vacsorára. Vacsora után lép életbe a harmadik házi­szabály: valamennyi vendégnek meg kell jelennie a filmelöadáson. A negyedik, utolsó sza­bály a legjellemzőbb: semmi körülmények között sem szabad Hearst jelenlétében a halálról Imszélni. A régi újságíró, aki fél évszázad óta a leg­borzalmasabb gyilkosságokat közli újságjai­ban, a hires háborús uszító Hearst nem tudja elviselni a gondolatul, hogy egyszer neki Is meg kell halnia. Azt mondják, hogy Hearst nem érzi jól magát San Simeonban. A vendégek nem az ö barátai, hanem Malrion Davies ismerősei. S mialatt a vendégek jx>mpásan szórakoz­nak, a hajlotthátu öreg ember elhagyatva ül egy sarokban és egy tömbpapiron vezércik­ket ir. Ejfél után telefonon felhívja lapjai­nak szerkesztőségeit San Franciscóban, Los Angelesben és Newyorkban, hogy valami je­lentéktelen hiba miatt megrójja őket, nem is a hiba miatt, hanem azért, hogy el ne feledje: ő az ujságkirály. Most Itáliában utazgat Hearst. Talán ott keresi a boldogságot, a napsugaras olasz ég alatt, ahol olyan könnyű megfeledkezni a Nagy András értelmes, intelligens, fiatalos mozgású, ugylátszik örökké vigkedélyü em­ber, nyugdija, háza és kertje gondtalan meg­élhetését biztosítja, igényei se nagyok; igy könnyen érthető, hogy nagy türelmét kama­toztatni akarja: idomította kakasát. Úgy be­szél róla. mint egy neves sztár színészről, vagy országoshirü artistáról: — Ó, kérem, Gyurinak hire van. Sokan jönnek megnézni, csak olykor felsülök vele, mert makacs s akkor nem birok vele. Ezt azért mondom, hogy esetleg, ha Gyuri nem viselné jól magát, ne tessék félreérteni. Gyu­ri! Gyuri! Gyere szépen elő, vendégünk van. Alig telik el néhány másodperc, az udvar mélyéből, méltóságteljes lépésekkel jön a ka­kas. Az imént leírtam, hogy néz ki, mármost méltóztassanak elképzelni: ez a kakas, szó­fogadón, illedelmesen, mint egy kisfiú, jön. Óvatosan, de büszkén és biztosan. Nyomá­ban a háremhölgyek: az említett öt tyuk. Ugylátszik Gyuri röstelte ezt tőlem, mert erélyesen hátraszólt valamit, olyanfélét, hogy pityikokóóóó, pityikokóóóó, de olyan ellentmondást nem tűrő hangon, hogy a kí­séret, minden megjegyzés nélkül a leggyor­sabb tempóban, szinte röpülve kereste a vi­lágtájakat. Ma sem tudom, mit mondhatott. Talán azt, hogy mit leselkedtek utánam, menjetek innen. A szivembe dobbant. Irigyeltem Győrit. Kezdődik a bemutató És Bttost elhangzik a vezényszó: — Gyuri állj meg! Megáll. — Szalutálj! El voltam készülve arra, hogy a szárnya alól kinyújtja az eldugott kezét, vagy leg­rosszabb esetben az egyik lábát emeli a fe­jéhez, de csalódtam. Csak megállt feszesen, a fejét magasratartotta és hátraszegte. így is szép volt. — Gyuri mutasd a fogad! Bevalljam, mit gondoltam? Azt, hogy ez a kakas egy jót nevet, ujjaival benyúl a szájába, kiveszi a müfogsorát és odaadja; nesze! Ehelyett Gyuri csak kitátotta a szá­ját. De ezt becsületesen és kötelességtudón. halálról. .. Bucurestí-ben ül össze a ki&antant gazdasági tanácsa BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kisantant pozsonyi politikai tanácskozásainak befejezése után a szövetséges államok gazdasági tanácsa e hó végén Bucurestihen összeül. Ezen az értekezleten a román—jugoszláv—cseh árucsere intenzivebbé tételét fogják megtárgyalni. A román bizottság vezetője Teodorescu volt miniszter. A tanácskozást a kereskedelmi és iparkamara épü­letében tartják meg.-------------------- ————»■Ilii IMI ------------------­GYURI KAKAS Nagy András nyugdíjas tulajdonában van egy kakas, mely vezényszóra a legkülönbözőbb mutatványokat végzi: szalutál, ugrik, busul és megdöglik. Nem adnám el semennyi pénzért — mondja a gazdája —, egyetlen szórako­zásom és örömöm ez a kakas A/, órámat u<zUan: Űzetik iU-ji< g bírta.- Ez semmi, leérem! - nyugtat Nagy La esi — tud ez egyebet i«. Szétvetett lábakkal ;i kakas elé áll, Jeha jól, kezét n/ ujjúknál összekulcsolja viz.s/in tes irányban é.s akkor elkiáltja magát: — Gyuri hopp! A kakas a lábak közt hagyott résen átsé­tál é.s anélkül, hogy egy pillanatra i.s meg­torpanna ;|z akadály előtt, jóval fölötte át­ugrik. Ix-anértem a magasságot. Hatvan centi volt. Olimpiai eredménynek is lieillik. fin ötéves koromban nem ugrottam ekkorát. — Ib- ez még semmi — mondja az öreg ur. — Tessék idenézni. Megfogja a kakast és felteszi az asztalra. — Gyuri busulj! Gyuri meg se moccan. — Gyuri nem érted? Busulj! Na, ne okos­kodj. már megint kérded? Megint izé'sz? Gyuri busulj! Aki azt hiszi, hogy Gyuri zsebkendőt vett elő és sirt, az téved. Gyuri expresszionista és szimbolista. Az asztalszélre jött, legug­golt és a fejét mélyen lehorgesztotta. Igazán húsúit. Lehet, hogy azért nem fogadott szót azonnal, mert idő kellelt ahhoz, hogy átélje a produkciót. — Mutassak még valamit? A kakast hátára fektet; az asztalon és ki­adja a parancsot: — Gyuri, dögölj meg! Szegény kakas. Lábait magasra emeli, szárnyait szétveti é.s fejét az asztal alá ló­gatja. Tragikus. — Nos? Van még valami? — Igen. Még egy. A hátára fektetett kakast fejére teszi. Előbb a közepére, aztán oldalt, bokrétának. Gyuri mozdulatlanul fekszik. Időnként, ami­kor egyensúlyoz, a lábait az égfelé nyújtja. De nem esik le. Aztán leveszi és igy szól: — Jól van Gyuri, mehetsz. Köszönöm, hogy nem hoztál szégyenbe! Gyuri kakas egyszer-kétezer jól megrázza magát, nyújtózik, megropogtatja a csontjait, nagyot kiált, de most már öntelten, büszkén: — Pitvikokóóó! Pityikokóóó! Azt kell hinnem, hogy a szárnyasok vilá­gában a hangsúly adja meg az értelmet, mert az első rikoltásra boldogan, örömíel- ten szaladtak felé az imént még ijedten szét­rebbent tyúkok. Aztán Gyuri kakas még né­hányszor, de ismét más hangsúllyal pityiko- kózott nekik, körülbelül ilyesmit: na, látjá­tok, ezt megcsináltam! és a háremhölgyei élén elvonult. Nagy bácsi ezt mondja: — Egyetlen örömöm ez a kakas. Négy éve tartom, ügy vigyázok rá, mint a szememre. Nem adnám semmi pénzért. Én el is hiszem. Jenei József. GYOMORSAVAS SZELLEMI MUNKÁSOK­NÁL, NEUR ASZTÉNIÁS EMBEREKNÉL ÉS BETEGESKEDŐ ASSZONYOKNÁL reggelen­ként éhgyomorra egy-egy pohár természetes FERENC JÓZSEF kererüviz rendkívül jótékony hatást fejt ki Orvosok ajánlják. Nemzetközi mintavásárt akarnak rendezni Oradea-n. Oradea-ról jelentik: Az Oradea-i kereskedelmi és iparkamara a Kereskedelmi Csarnokkal egyetértésben elhatározta, hogy a jövő nyáron nemzetközi mintavásárt ren­dez Oradea-n. A vásár keretében a belföldi iparon kívül a csehszlovákiai, magyar, osz­trák, német, belga és olasz ipar termékei kerülnének bemutatásra, ha a mintawásárt valóban sikerülni fog megrendezni. Az Athenaeum 53 lejes regénye. Kötve 72 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj. Az ELLENZÉK a haladást szolgaija. 4$ kisebbségi és emberi jogok elöhareos&

Next

/
Oldalképek
Tartalom