Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-06 / 180. szám

BEEVNTáK MIT IR A ROMÁN SAJTÓ (IrM/dák. — tlrifl. — Utak. Vád. CURENTUL: A földművelésügyi minis/.­Kisebbségi színigazgatók és színészek harca a jövőért tor bizottságot küldött ki a mezőgazdák tö- mörü lósón ok tanulmányozására. Régi I>ró- bálkozás oz uj formában. ‘Mimién terv meg­hiúsult töke es átvételi szerv hiányában. A szövetkezetek nem váltak be erre a célra, mert nincsenek mindenütt megszervezve s különleges céljaik vannak. Az uj tömörülés a többi szakképviseletek mintájára szindi­kátus formájában történne úgy, hogy a ta­gok semmiféle egyéni haszonra nem töre­kednének. Az. altruista megmozdulást öröm­mel fogadjuk. Nem kényszerítésről, csupán magánkezdeményezésről és propagandáról van szó. A megmozdulásnak Jonescu-Sisesti volt földművelésügyi miniszter a spiritns rektora. Meg lehet érteni szavait, melyek követésre méltók. A kisajátítással alkotott kisbirtok nem váltotta he a hozzá fűzött reményeket, újból össze kell fogni, össz­hangba kell hozni a tökét és a munkater­vet. A megszervezett mezőgazda jobban megérti a kiadott rendeleteket, igy fontos állami érdek az elkészült törvénytervezet megszavazása. Nem szabad a tulajdonjogot és a gazda függetlenségét érinteni, csupán igy lehet népszerűvé tenni a mozgalmat. ZORILE: Néhány hónappal ezelőtt hírül adták, hogy a Basara-baia-i éhezők javára indult Vörös Kereszt-gyűjtést befejezték és az ország különböző vidékére szállított gyer­mekek is visszatértek a szülői házba. Egy Galat-i hir azonban megzavarja örömünket. Arról van szó, hogy az ottani Vörös Kereszt kukoricát, tengerilisztet és paszulyt bocsá­tott áruba. Ez nem lenne olyan nagy baj, bár tudtunkkal a Vörös Kereszt nem fog­lalkozik kereskedelemmel. A termény azon­ban a Basarabia-i éhség leküzdésére adott adományokból ered. Nem értjük. Annyi ju­tott volna a népnek, hogy felesleg maradt? Ha többet kaptak volna egy adag élelem­mel, akkor sem haragudtak volna Basara- biaban s nem került volna sor arra, hogy idegen vidékre küldjék éhes gyermekeiket. A Basarabia-i éhes emberek és az adakozók egyformán kívánhatják a Galati-i eset ki­vizsgálását. UNIVERSUL: Néhány évvel előbb került tárgyalásra a természetbeni munkaszolgálta- tás ügye a román parlamentben. A vélemé­nyek megoszlottak. Voltak, akik jogosnak, voltak, akik barbárságnak tartották ezt. Vé­gül úgy döntöttek, hogy a munkaszolgálta­tást megszüntetik azokra a falusiakra néz­ve, akik pénzbeli megváltást fizetnek. A köz­ségi és megyei utak pedig úgy maradtak, mint az ősidőkben. A politika igy akarta. Pedig nem barbárság, ha az ut rendbentar- tására kötelezik a parasztokat s megvédik őket, hogy ne tegyék tönkre az utón az ál­latokat és a szekereket. A demokrácia érde­keit akarták kielégíteni. A paraszt örült, hogy szabadul, majd előteremti az alapokat a miniszter. A diákok példát mutatnak s utakat köveznek. Mig a demokrácia pihen, a példa erőre kap és mind jobban terjed. EPOCA: Nem állunk egyedül a visszaélé­sekben. A politika másutt is áldozatokat szed, a különbség csupán a megtorlásban van. Jól emlékszünk arra a vezető angol politikusra, aki nem is oly rég olyasmiért volt kénytelen távozni, amit nem méltatnak nálunk figyelemre. Kinevetnék azt, aki itt ilyen vádakat emelne. Brüsszeli jelentés szerint a belga ügyészség vádat emelt Seu- lent pénzügyi államtitkár ellen, akit hatbavi szabadságra küldtek. A „La Nation Beige“ jelentése szerint Seulent több bűncselek­mény terheli azokkal a részvénytársaságok­kal kapcsolatban, melyeknek igazgatóságá­ban helyet foglalt. A legtöbb igazgatóságba úgy került, hogy az államot képviselte. A lap értesülése szerint a vizsgálat meglepő eredménnyel járhat s más személyek is érintve lesznek. Ezideig csak házkutatáso­kat végeztek és lefoglalták azokat a bizo­nyítékokat, melyeket szakértők vizsgálnak. Belgium hasonlít a Keleti-Belgiumhoz. Deg- relle küzdelme a politika ellen Bucuresti-t juttatja eszünkbe. Belgiumban nem kiméi­nek senkit azért, mert a piramis tetejére ér­kezett. Nálunk a politika mindig közbelép, hogy megmentse a gyanús személyeket. Megelégszünk egy szegény pályaőr megbün­tetésével. Alkalmaznunk kell a törvényeket mindenkivel szemben, csupán igy remélhe­tünk javulást közéletünkben. A szépirodalom, gazdaság, technika, filo­zófia, műtörténet, természettudomány, stb. értékes müvei. Hihetetlen olcsó árakon. LEPAGE-nál, Cluj. — Menjen be LE- P/iGE-hoz, mert ilyen alí<alom talán soha­sem adódik. — Kérjen ingyen jegyzéket. Tanulságos példák — a most befejeződött színházi szezonból. Sikerek és bukások. — Hogyan lehet változtatni? /. KÖZLEMÉNY. CLUJ. (Julius hó...) Országrészünk egyik legszomorubb kisebbségi problémája a ma­gyar színészet kérdése. Az utóbbi években egyre tragikusabbá váll a magyar színját­szás helyzete és az anyagi nehézségen túl nivó szempontjából is annyi kívánnivalót hagy hátra a kisebbségi színészet ügye, hogy az. minden jóérzését magyar embert gondolkozásra kényszerit. Most újra meg­indult a harc a koncesszióik után. Színészek és színigazgatók versenyeznek uj elhelyez­kedési lehetőségekért. Most kell komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel, amikor még nem történt meg a játszási engedélyek ki­adása. Van még idő arra, hogy a magyarság illetékes tényezői, elsősorban pedig a kisebb­ségi sajtó orgánumai, felemeljék szavukat a magyar színészet érdekében és követeljék azt, hogy a magyar színjátszás sorsát olyan emberek vegyék kezükbe, akik kellő erköl­csi és anyagi biztosítékot tudnak adni az uj színházi szezon zavartalan lefolytatására. Követendő példák. Nem akarunk lokálpatrióták lenni, de örömmel kell leszögeznünk azt. hogy az abszolút művészi értékii színházi előadá­soknak ma is megvan a közönsége. Nem igaz az, hogy a magyar közönség el­fásult a színházzal szemben. Városunk színtársulata olyan gyönyörű eredményeket mutatott fel a most lez-á- mlt szezonban, amilyenekre csak a bol­dog húboruelötti években volt példa. Nemcsak nálunk, hanem Brasov-ban, Ora- dea-n és Targu<Wurese-n egyaránt lelkese­déssel fogadták a Thália-társulat színészeit. Sajtó és közönség elismerése bizonyította, hogy a színtársulat minden szempontból ki­fogástalan előadásokat tartott és ez hozta meg a színház évi mérlegének reális ered­ményét. Nagyon jó eredményt tud felmutatni Szabadkai József Satu-Mare-i színigazgató is, aki a rendelkezésére álló eszközökkel becsületes és korrekt módon vezette végig szezonját. Még most is játszik társulata valahol a Fel­vidéken. Színészeinek egyetlen baltival sem maradt adós és ha nem is fizetett .sztárgázsikat, azok, akik a tagjai voltak, csak jót mondanak pon­tosságáról. Előadásaival a közönség és a sajtó az egész szezon alatt meg volt elégedve. Ez a két példa mindennél beszédesebben mutatja, hogy nem lehet hiba ott. ahol arra való embe­rek állanak a magyar színház élén. Máshol kell megkeresni országrészünk ki­sebbségi színészetének kórokozó csiráit. Botrányos bukások A magyar színészet lezüllésére legjellem­zőbb az Arad. illetve Timisoara-i színház ügye. Erről a kérdésről már cikksorozatot közöltünk aradi munkatársunk tollából. A cikkekből meg lehetett állapítani, hogy a színészeknek nem volt bizalmuk az időseb­bik és ifjabbik Szendrei Mihálvokból, vala­mint Róna Dezsőből álló vezetőség iránt. Az igazgatók a szir^szeket hibáztatták, a kö­zönség a direkciót és a társulatot is. A vége az lett, ahogyan már történni szokott: csúfosan megbukott a színtársulat, a szí­nészek nem kapták meg illetményeiket és az egész országrész* telesirták keser­veikkel. Aradon már a hatóságok is borzonganak, ha színházról hallanak, annyi kérvény, fel­jelentés, egymás ellen való acsarkodás jel­lemezte a Szendrey-társulat most „lezárult“ szezonját. Vannak, akik mindezekért egyedül Szend- rev Mihályt teszik felelőssé. E sorok Írója nem akar követ dobni Szendrey Mihályra. Tisztelettel vagyunk hetvenéves öreg ko­rával szemben és elismerjük azt, hogy élete harcos korszakában becsületes és értékes művészi dolgokat produkált. Azt azonban nem tudjuk megérteni, hogy miért nem akar félreállni, ha látja, hogy már évek óta nem sikerül a szezonja. Miért kísérletezik, hol a fiának, hol másoknak a neve alatt újra az aradi színházzal? Elfogadjuk, védekezésnek azt is, hogy nem egyedül benne van a hiba. Ha azonban igazán jószándéku ember, akkor adja meg a lehetőséget: csinálja az Arad—Tiniiscara-i színházat olyan em­ber, aki art érzi, hogy jobban tudja, őszintén szólva, Arad város magyarságának vezetőin is csodálkozunk, akik sorozatos botrányok után is minden szezon kezdetén a Szendrey-család'ot ajánlják a színház ve­zetésére. Még jóhiszeműségnek is túlzott már ez az álláspont, mert az általános magyar érdek azt kívánja, hogy minden személyi szemponton túl, a magyar közösség érdekében kell döntést hozni kultunigycinkben. Az aradi színház nem maradt azonban társak nélkül a botrányos bukásban. Csak­hogy, amig a nagy társulat felbomlása or­szágszerte visszhangot keltett, addig a kis társulatok csődje megmaradt a helyi kere­tek között. De ha figyelemmel ldsértük a lapok szinházrovatait, megdöbbenéssel láthattuk, hogy ebben a szezonban működtek társulatok olyan igazgatók vezetése alatt, akiknek nevét sohasem hallottuk és társulatuk megalakulása után csak aklcor szerepeltek mégegyszer a nyilvánosság előtt, amikor kiderült, hogy szégyenteljes bukás­sal merültek el újra az ismeretlenség homá­lyában. Hol van a hiba? A mult hibáin okulva, változtatásokat szeretnének úgy a színé­szek, mint a színigazgatók. Széleskörű mozgalom indult meg annak ér­dekében, hogy a jövőben elkerüljék a ma­gyar színészet megdöbbentő botrányait. So­kan azt javasolják, hogy a mostani rendsze­ren kell változtatni és a szabadverseny he­lyett újra vissza kell térni a kerületi beosz­táshoz. Komoly színházi körökben ezt a tenet éppen úgy visszautasítják, mint ahogyan a magyar társadalom veze^ tői sem tartják szerencsésnek. A szabad művészi verseny egy már elért eredmény, amelyről lemondani nemcsak könnyelmű­ség. hanem vétek is volna a magyar szí­nészettel szemben. Nem lehet megakadályozni azt, hogy vala­melyik város rosszabb és nivótlanabb szín­házi előadásokat kapjon, mint a múltban, amikor pedig módja lenne jobb társulat el­tartására is. Az egyetlen lehetőség tehát a szírigazgatók és színészek számának természetszerű csökkentése. Ne lehessen magyar színigazgató mindenki, aki koncessziót kér, hanem csak arra hivatott komoly művészi múlttal ren­delkező szakemberek. Ugyanez áll a színészekre is. Nem követel­hetik olyan emberek, hogy a magyar társu­lat eltartsa őket, akik egyik napról a má­sikra azért mentek erre a pályára, mert máshol még száraz kenyér sem jutott a számukra. * Mostani cikkünk keretében csupán ki­sebbségi színészetünk jelenlegi helyzetére akartunk rávilágítani. Olyan probléma ez, amelyet egyetlen újságcikk keretei között nem lehet kimenteni. Foglalkozni fogunk azokkal a tervekkel és lehetőségekkel, amelyek most vetődtek fel a játszási engedélyek kiadatása előtt. Teljesen tárgyilagosan akarjuk vázolni az egymással szembenálló véleményeket. Szent meggyőződésünk az, hogy a magyar színészetnek csak javára szol­gál, ha gyökereiben keressük meg a bajo­kat és országrészünk egész magyar tár­sadalmának figyelmét ráirányítjuk a se­gítés módozataira. Megszólaltatjuk a hivatalos tényezőket is, mert az viszont a hatóságoktól függ, hogy kinek adnak játszási engedélyt. Reméljük, hogy cikkeinknek meglesz a kívánt eredmé­nye és az a lelkesedés, amellyel az ország egész közvéleménye fáradozik most a ki­sebbségi színészet sorsának megjavításán, uj, reményteljes és sikeres művészi korszak bajnalhasadását fogja jelenteni. Végh József. Tombolaest (Quarru-ro). Nemcsak fagylalt espresso és casnfrte van a HtotOl Urabertoban, a Ralace- buo, a Quarneroban és a többi nagyszálló­ban és a többi szórakozási (izemben. Az öt­letes igazgatóság mindig kitalaj valamit, hogy a vendégeknek programjuk legyen s ne csak egyenek és táncoljanak .szegények. Egyik este drvutrevü van, aztán szépségverseny, majd tánc verseny, majd gran‘ halló, melyen, a leg­szebb toalettet dijjazzák. D Jután gyermek­bál van, miikor kétéves hölgyek nyolcéves urakkal totyognak. Többé-kevésbé taktusra vagy kétéves urak nyolcéves nőkkel, ami még kedvesebb a túlzott testi különbség miatt. A gyermekik»] csillaga barátom, a há­roméves Fischer, aki Meránból jött s mikor a nevőt kérdeztem, (miután ü előbb megkér­dezte, hogy hol hagytam a mamámat s mért nem hoztam magammal) férfiasán csak a ve­zetéknevét mondotta meg. Fischer üroliasan van öltözve s nem táncol két percnél tovább egy növel. Ez a gyermekhál, mikor a dé­mon ián szép és karcsú (és férfi ismerőseim szerint elképesztően huta) elő táncosnők s a Ramon Novanro-szerű nő-ölő pillantásu elő- táncos gyermekgondozók, illetve láncmeste­rek lesznek. De este, mikor hangulat világítás van, előkerül a frakk és estélyi ruha és meg­kezdődik a felnőttek számára való játék. Ma tombolaes* van. Ez talán még a gyermekbál­nál is mulatságosabb. Mivel 12 óra irtán legfeljebb a bárban le­het tovább táncolni, korán 10 óra után kez­dődik a dolog. Minden asztalon kis fehér megszámozott tombolacódulák — ingyen — gratuito — frei! Különböző asztaltársasá­gok felosztják, maguk között a cédulákat, hölgyek rendszerint ötöt-hatot csípnek fel maguknak, férfiaknak egy-kettő marad. Még egy slow-fox s kiáll a piacra a Ramon No­va rro-s zer ü, bódibó-szemü gigoló és bemond­ja, amit úgyis mindenki tud, miszerint tom­bolaest lesz. Egy asztalon behozzák a nyere­mény tárgyakat. Ezúttal csupa remek harap­nivaló. Homár, lazac, rák, halak, torták, mig­nonok — főnyeremény egy üveg valódi fran­cia pezsgő. A szálló egy alkalmazottja kör­bejár a kosárral, amelyben összehajtogatva vannak a számok s a vnedégekkel huzat egyet-egyet, amelyet az olasz Ramon Novarro olaszul és németül világgá kiált. — Cento e venti due — -Hundertzweiund- zwanzig! Valaki felemeli az ujjait egy távoli asztal­nál. Előrejön, félszegen mosolyogva. Fiatal lány. Egy tál cukrász-süteményt nyert. Ügyetlenül elveszi, még pukkedlizik is, úgy köszöni meg. Megtapsolják, erre fülig pirul s hanyathomlok menekül vissza társaságához. Minden' nyerőt kicsit jellemez az, ahogy átveszi a nyereményt. Szégyenkezve, félsze­gen vagy diadalmosollyal. Van egy fékét éré­sűit kövér férfi, akinek dupla szerencséje van. Előbb nyer egy aszpikos hatalmas, ha­lat. öt perc múlva nyer hozzá egy hatalmas kenyeret. Ez a kenyér másfélméter hosszú, pirosbarnára sült, soha nem látott darab. A kövér nyerő, egy darabig nem tudja mit kezdjen vele, nézi, megtapogatja s aztán egy hirtelen mozdulattal úgy veszi a vállára, mint egy sideszkát s peckes léptekkel elvo­nul vele. Egyre fogynak a nyeremények s végül csak a pezsgő marad, félredülve ezüstös vedrében és várja, hogy ki fogja meginni. A gigolo már rekedt, a közönség már tü­relmetlen, táncolni szeretne. Kikiáltják a számot. Senki sem jelentkezik. A dolog há­romszor, négyszer ismétlődik. S egyszerié Liny illik egy emeleti ablak zsaluja, kihajol egy kócos fej s kikiált egy hang, egy a ho­telben lakó vendég hangja: — Hetvenötös! Enyém a hetvenötös! Mutatják neki, amit nyert. Rázza fejét és nevet. — Nem mehetek le. Hálóingben vagyok. És hozzáteszi: — Pezsgő? Ó, azt én nem ihatom meg. Diétán vagyok. Odaadom jótékonycélra. Taps, a zenekar tusst húz. A pezsgőt az egyforma selyemszmokingba öltözött két szép és buta előtáncos nő s a gigoló issza meg. Legalább a családban marad ... (M. L.) PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON kapható az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Fehér szalvéta 50 darab Í0 lej, mintás szalvéta 25 darab 10 lej. Pension© Victoria Âbbazia öítss®1 ‘ BSiKwz?:'---'-'---" v ziában ! A Pension Victoriában már napi 30 Lírától, a legkényesebb igé­nyeknek is megfelelő teljes penzió, napi háromszori bőséges étkezéssel. Â ház gyönyörű pálmakertben, a tengerparton áll. Vendégei számára külön, ingyen strand. Szobákban folyó­víz. A legjobb társaságok kellemes otthona. Pár hét a Pensione Victoriában felejthetet­len élmény. — Kérjen prospektust az Ellenzék könyvosztályától.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom