Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-30 / 200. szám
193 6 au gusztus 30. BLLBNZßK 9 iOLLANDIA! ÚTI KÉPEK II. Modern holland építészet. — A mult nehéz színei és hangulata. Hilversum és Amsterdam ellentéte. — Városok képe s benne a holland ember élete Meleg nyár van augusztusban a hollandok földjén, de reggel valami párás köd üli meg a tájékot s hajnaliban, amikor elindultunk egy kedves barátunk autóján, eleinte alig láttunk valamit a vidékből. Arnhembői indulva még erdők között vezetett az utunk, de egy óra múlva elliagytuk Gelderiand vidékét és Zurdeeg barátunk az ő kedves am- goi-holland-német keveréknyelvén figyelmeztetett, hogy megérkeztünk a síkságra- Sajnáltuk, hogy az utolsó dombkanyar tetején a reggeli párás levegő eltakarta előlünk a Zuidersee kékes-zöld víztükrét: és nem láttuk a csendes kis falvakat, melyek ott húzódnak meg az ut mentében. Hilversum város neve ismerős minden rádiózó előtt, mert egyike a hollandiai leadóállomásoknak. Kisebb városka, minden látszólagos érdekesség nélkül, de nehány esztendő óta a hollandiai kirándulások egyik középpontja lett. A holland építőművészet most keresi az uj formákat. Sokat tanult a német építkezés sachlichkeit-jából, van benne valami az amerikai felhőkarcoló, egetostromJó merészségéből is, de a holland építészeit a két irányzatot valami kellemességgel, puha, finom árnyalattal kombinálták és gondosan ügyeitek arra, hogy az égbenyuló és teljesen modern szegletes épületek mentében kellemes zöid pázsitot, színes virág-csoportokat, kis apró tavakat varázsoljanak elő, hogy az egész zord épület barátságos külső környezetben nemcsak újszerűén, de kellemesen is hasson. Hilversum ban három ilyen teljesen modern épületet találtunk. Egyik a hatalmas városháza, mely valóban grandiózus képet ■ad kívülről és belülről egyaránt. Igaz, hogy a jó hilversumi polgárság még a konjunktúra evében kezdte meg az építkezést, de azt csak nemrégiben tudta befejezni s most a depresszió napjaiban bizony keserves lehet az adófizető polgárok hangtalan lépése a városháza zajtelnyelő gumrniszőnyegein és csendesen, gyorsan suhanó liftjein, a tiszta szobákban, ahol az asztalok, székek, de még a pénzt egybegyüjtő nagy vastrezorok is mind az uj építkezési stílushoz hasonultak alakjukban és kivitelükben egyaránt. Az épület belső szinhatása nagyon szerencsésen oldotta meg a kellemest .a szemnek megnyugtatóval s ugyanez a tónus vonul végig azon az uj szállodaépületen is, mely az Amsterdams trech ti útkereszteződésnél a hirers rumi központban csak nehány héttel ezelőtt nyilt meg, A kényelmes, levegős szobákban reggelivel együtt körülbelül napi ötszáz lejért pihenheti ki a fáradt utas fáradalmait s ez az általában nem szokatlan ár ietzi egyben ennek az országnak jólétét is, ahol az egyszerű, mindennapi utazó nehézség nélkül megfizeti az ilyen szállodai árakat. A gimnázium uj épülete is a levegő és napfény kihasználásának technikai csodája és ékes bizonyság amellett, hogy helyes terűi etkihasználássail a folyosó helyett a tanterembe süt állandóan a nap, nem a poros könyveket elraktározó szobák a világosak, hanem azok a helyiségek, ahol fiatal gyermekek töltik napjaikat. A tornaterem pedig felszerel ésével s a mellette berndezett fürdő es öltözoszobákkal olimpiai bajnokok igényeit is- kielégíthetné. Hosszú ideig nézegettük a városháza égbenyuló tornyát, az épület szegletes és körben elsimuló oldalfalait és Kovács Lajos barátommal együtt elgondoltuk, hogy ebben a hatalmas épületben- teljesen elférne egy or- szágrészünkbeif rendes kis falu, biróstól, esküdtekkel, lakossággal és minden szarvas- marha állományával együtt -s még mindig maradna nehány szoba üresen, obol az igaz- -.ágszolgáltatás munkáját is el lehetne végezni. Holland barátunk, -akit éppen most választottak meg a hilversumi szabadelvű protestáns-unitárius gyülekezet lelkészének, azonban sietett, mert vitt a stúdióba, ahol hetenként ötször, reggel negyedórás áhítatot közvetít a hilversumi nagy-adó a világ .minden. tája felé az istenikereső emberek lelke elmélyítésére. Ismeretlenül csengtek a holland nyelven olvasott bibliai igék, a zsoltárok dallamait, azonban már mi is dudokuk- A hangtalan, csendes ima szavai minden egyes Iáikét egyformán megfogtak és vitték a bünbánat utján az örökkévaló felé. Reggel a munkakezdés perceiben nehány pillanatig tartó elmélyülés segítséget, erőt és kitartást ad s olyan jellemeket nevel, mint a hoAkndi. melynek személyes bátorsága, kitartása s minden látszólagos hidegsége melllett is jószive közismert. Ez a lélek nyilatkozott meg Emma 'királynőben is, akinek kastélya mellett nem sokká] Hilversum elhagyása után tovarobogtunk s aki a nagy világégés lezajlása után felhívja népének gyermekeit, hogy fogadjanak be családjukba nehány hónapra szegény, elesett, éhező magyar gyermekeket s táplálják azokat szeretettel és jósággal. A ridegnek látszó hollandok háza pedig szélesre kitárult és sokat befogadott az éhezők és nyomorkodók közül. Azok között, akikkel itt és ott is találkoztunk s akik megszólítanak az utcán vagy a villamoson, ha magyarul beszélgetünk, nem egy van azok közül, akik 1920—22 közötti esztendőket töltöttek el a vendégszerető hajlékokban s ott, ahol jutott kenyér négy-öt apró gyermeknek, jutott a hatodik, idegenből odaszakadtnak is. Ezek közül sokan letelepedve, ma már félig magyar, félig holland lélekkel, örvendeznek, ha olyanokkal talákoznak, akik anyanyelvükön beszélnek. Amsterdam A város körvonalai már bontakoztak, amikor mégegyszer letértünk, a hatalmas autcstradáról. hogy megtekintsük Naardem városában Komenius János Ámos nagy cseh nevelőnek emlékére emelt táblát. Komenius a magyar Apáczai Csere Jánoshoz hasonló hányatott élet után idegenben fejezte 'be sokat szenvedett életét. A holland nép vendégszeretete az üldözött, nyomorgó és szenvedő emberrel szemben nemcsak a világháború után, de a múltban is számtalanszor megnyilatkozott. A német földön üldözött mennoniták és a lengyel földről jezsuiták parancsszavára elüldözött szociniánusok nagyrésze mind itt talált menedékre s gazdagította a ho.land nép kultúráját, melynek nagy apostoláról, a rotterdami Erasmusról, halála századik évfordulóján .a müveit világ minden népe megemlékezett. Délről érjük el a várost s néhány perc alatt benne vagyunk a modern uj városrész háztömbjeiben. Nyílegyenes utcákon, egyforma házak között vezet az utunk s különösen hat egy teljesen modern és uj hatalmas, vékonytornyu remonstráns templom, mely egyik téren a folyóvíz partján áll. A kanálisokon, melyeket Grachtnak neveznek, gyorsan és egymást ügyesen kerülgetve szaladnak a nehéznek és szinte megmozditha- tatlannak látszó teheruszályok s amíg a francia bürokrácia szenvedéseit élvezte végig utitársam vizumoztatása ügyében, addig éppen három tele uszály lerakodásé; bámultam végig a Heerengracht mentében, ahol a város forgalma zajos, színes, hangos egyvelegben összetorkollik Egyik holland ismerősünk közvetítésével nagyon olcsón, reggelivdl 180 lejért kaptunk szállást egy éjszakára. Egyik munkás- otthonban, ahol négyszáz kicsi szoba várja az átutazó, vagy állandó munkáslakókat. Ahol férfiak és asszonyok kényelmes, tiszta és higiénikus otthonokban lakhatnak, vendéglőkben hollandiai fogalmak szerint hihetetlen olcsó áron étkezhetnek, s ahol minden kényelmük megtalálható a könyvtár, o vasó és társalgótermekhen. Milyen ellentétben álllott ez az egyszerű, de mégis becsületes és tiszta száLlás a modern és e'őke'ő étteremmel, ahová vacsorára gazdag angol Ismerőseink vittek el magukkal, a Lidóban, ahol válogatott inyencfailatok fogyasztása közben eszünkbe jutott egyszerű, de mégis tápláló ebédünk, amelyet a munkásotthon barátságosan tiszta ebédlőjében vidám, mosolygó és megelégedett arcok között fogyasztottunk el. A Rijksmuzeum hatalmas termeiben elvész az ember s az a szorongó érzés, amely lelkünket megüli' ennyi hatalmas művészi kincs láttára, már szinte hasonlatos a fejfájáshoz, amit még csak fokoz egy-egy különös Rembrandt-kép nyomasztó hatása. A holland mesterfestők munkáinak tanulmányozására nehány órai idő annyi, mintha a tenger vizét egy üveg tintával akarnám feketére festeni. Nehány komor vonás, a hetes szám ismétlődése a kisebb csoportképeken, a komor, öntudatos protestáns arcélek jellegzetessége s a múltban sok fegyvert viselt és nehéz harcokban megedződött nép egyszerű, de bátor vonásai maradnak meg emlékezetünkben. Alig itt-ott egy barátságos tájkép, színes, pompázó színek. Mindenütt egyforma komorság, fekete és sötét színárnyalatok, nagyon kevés üdeséggel, úgy, hogy szinte öröm volt újra kiérkezni a napfényre, hogy az üzletekből és irodákból hömpölygő tömeggel együtt, mely sietve igyekezett este hat és hét óra között elfogyasztott vacsorája felé, mi is tovasodortassuk magunkat az utcákon s a> vidám, mosolygó emberarcokon a jelenben felejtsük el ,a mult ’sötét színeit, nehéz emlékeit. Este a Leidenscbe Plein egyik csendes, kis kávéházában . beszélgettünk s amikor hazafelé haladtunk a hamar néptelenedő nagyvárosi utcákon, akkor eszméltünk csak arra, hogy tizenkét óra alatt, milyen keveset lehet egy ilyen város fényéből és árnyából meglátni s milyen a Kailverstnaat, mint az amsterdami zsidó getó s a Grach tok környékének éjszakai békessége, mint a mozgalmas pályaudvarkörnyéki lárma, melynek hangjai mellett másnap elbúcsúztunk az egyik holland fővárostól, Amsterdamtól, hogy a másikban, Hágában, a királynő és a diplomácia városában a minisztériumok közelében folytassuk a holland élettel való ismerkedésünket. Kilyéni József iU átoeatá Becs első kofdustá bora ban BÉCS. (augusztus hó.) A külváros kopár fáit kegyetlenül veri az eső. Szürkén és komoran áll szélben és viharban a sivár épület: Bécs városának koldustábora, amelyet a hajléktalanok menhelyének házában rendeztek be. A kert magas falai majdcsiak- nem az első emeletig nyúlnak. A bejárattal szemebn silány kis 'park, helyesebben szólva, inkább egy park karrikaturája. Vézna, osenevész akácok és bokrok között durva fakereszt, gyermeki naivitással alraj- zolt pléh -K. ró ztussal, A szegények szegényeinek legszebb szimbóluma. A fák gyér dombjai alatt mint összepréselt heringek szoronganak férfiak és nők, hogy egymást védjék a, szakadó zápor elől1. Az emberi társadalom kivetettjei, nyomorultak között is az utolsók: a hajléktalanok. Mezítlábas, rongyos ruháju emberek, piszkosak, szemükben gyilkos kétségbeesés, vagy a minden-mmdegy megtört, közönyös kifejezése- Fiatalok, akik talán még remélnek a reménytelenben is és öregek, akik már mindennel leszámoltak. Miért állnak ezek a szerencsétlenek ide- kmt, ebben a rettenetes záporban? — gondolom magamban. És hamarosan meg is tudom a magyarázatot. A hajléktalanok csak lakást kapnak a menhelyen, reggel hatkor el kell hugyniok ,a házat és csak este hatkor (télen négykor) szabad vhszatérniök. Mivel töltsék a napot az istenverte nincstelenek? Acsorognak az utcákon, üldögélnek a padokon, fáznak, koplalnak. Amellett még örülMa orvosilag ajánlod, tntiszeptikusan készített és fertőtlenítő „Primeros“-t használjon, mert az egészségre nézve fontos, megbízható és finom. nek, hogy legalább a fejüket van hová lehajtani. A menhely kapujában is egész csapat tolakodik. Bizalmatlanul méregetnek végig, talán „hatóságot“ sejtenek bennem. A gondnok bevezet a felvételi terembe és megkér, hogy pár pillanatra foglaljak helyet. Uj jövevények érkeztek, előbb ezeket kell jegyzőkönyvbe venni. Nézem a nyomornak és feneketlen szenvedésnek ezt a felvonulását. Négy öreg ember ilép ba, csapzott szakálla)!, véraláfutásos szemekkel, féltestüket valami rongyféle takarja el, ami’ egykor talán ing lehetett. Félénken teszik le kis batyujukat (már amelyiknek van) és reszketeg hangon diktálják be a nevüket. A hivatalnok gépiesen ir, anélkül, hogy felpillantana. A harmadik névre azonban hirtelen felfigyel. — Pelzl ur? — kérdezi. (Nagyon szép, hogy a legutolsó koldust is azért urnák titulálnak itt.) — Maga ugy-e volt már nálunk? — Vofltam kérem, — hangzik a szégyenlős válasz, — 1932 augusztusában. Hanem akkor még. csak hajilék talan voltam. Most ■azonban már koldus vagyok. Ezt olyan hangon mondja, mintha előlépett volna. Mint egy bankigazgató, ha a praktikám koráról beszél. Ezután minden átmenet nélkül letelepszik mellém és magyarázni kezd: — Tetszik tudni, az agy van, Hogy irtózatosan nagy a különbség hajléktalan és koldus között. Hogy mekkora, azt majd akkor fogja csak igazán megérteni, ha látta a hálótermeket. A polgármester ur tavai;y ok- - tóberben elrendelte, hogy a koldusokat egész Bócsben össze kell fogdosni és be kell hozni őket ide, a táborba. Tetszik tudni, azt akarják, hogy egész Bécsben ne legyen egy koldus se. Ezért kérem mindenkit, aki leáll az utcára kéregetnl, a rendőr idehozza. Akár férfi, akár asszony. Itt hat hétre becsuknak minket. Ezalatt az idő alatt szorgalmasan kell dolgozni, mert különben azt mondják, hogy javithatatianok vagyunk. Ha valaki suszter vagy szabó volt odakint, az továbbra is megmaradhat a maga munkája mellett. A többiek papírzacskót ragasztanak, a doktor ur, mármint az orvos, szabja meg, ki menynyit. Aki egészséges, az naponta kétezret ragaszt, akinek csak ezret kell, az szegény, már ebből is megtudhatja, hogy nagybeteg. Harminc garast kapunk ezért egy napra és a teljes ellátást. De hetenkint csak egy schilling húszat kapunk ki, a többit visszatartják, hogy ha hat hét muilva kikerülünk, nagyobb pénzösszeggel kezdhessük újra az életet. Végre is két schilling negyvennel igazán el llehet már valamit kezdeni — teszi hozzá halálos komolyan. — A cipész és a szabó — magyaráz tovább Pelzl ur —, a többiek holmiját javítja ki, mert tetszik tudni, hat hét múlva nem mehetünk ki az utcára, mint egy koldus. Nem is képzeli, micsoda jó társaság van itt együtt. A múltkor egy volt kávé- háztulajdonos és egy mérnök közt feküdtem. Az ember némi műveltséget is szerezhet persze, ha megvan hozzá a kellő alap — dülileszti ki1 büszkén a mellét. De már jön is a gondnok, aki körülkalauzol a helyiségeken. 2600 ember alszik itt, ezek közül 200 koldus. A hálótermek igen nagyok, nagyon világosak, az ágyak szorosan egymás mellett vannak. A nagyteremben kétszázötvenen alusznak, a többi há; óhelyi iségek ben 80— 100-an. A tisztaság feltűnő. Itt alusszák fáradt, reménytelen álmukat a hajótöröttek, külön a férfiak, külön az asszonyok, távol egymástól és gyermekeiktől, szűk, kemény ■priccsükön. A hajléktalanoknak még szalmazsákjuk sincsen, az ágy sodrony betétjére csak egy flanellcakaró van terítve. Szalmazsák csak a koldusoknak jut, akik ennek a szedett-vedett népségnek amolyan elitcsapatai itt. Kétszer senki se olhatik ugyanabban az ágyban. Meg akarják akadályozni, hogy barátságok alakú, janak, amelyekből esetleg közös betörés-tervek születhetnek. Átmegyünk a munkaterembe. „Pariez moi d‘amour“ — énekli Lucienne Boyer a rádióban és a legtöbben elégedetten fütyülik vele a melódiát. Hová lett itt az utcán kolduló szerencsétlenek kutyuszerü tekintete, emberhez nem méltó, alázatos könyörgése? A munka öröme megint embereket csinál ezekből a szomorú figurákból... A koszt: háromszor naponta leves. Reggelire, ebédre, vacsorára leves. Vasárnap egy kis gulyás. Amikor kilépek a kapun, egy ko dusasz- szony csatlakozik hozzám. — Már egy óra óta várok magára, nagyságos asszonyom, — szólít meg halkan. — Láttam, hogy egyetlen nővel sem beszélt odabent. De meg kell, hogy hallgasson minket, asszonyokat is. Ezt az é’etet nem lehet elviselni. Igaz, hogy jobban megy a sorunk, mint odakint az utcán, megvan a meleg levesünk és a mindennapi falat kenyerünk, de a gyerekeke,: elvették tőlünk. Két kicsi lányom van és egy csöpp, kis fiam. A város elvette őket és nevelőszülőkhöz adta. Csak egyszer egy hónapban szabad meg .bogát nőm őket. Jól el vannak látva, de nekem megszakad a szivem, hogy nem szőri thatom őket a keblemre, — Hogy férnek össze egymással az asszonyok? — kérdezem. — Hát kérem, veszekedünk, amennyit csak tudunk. De ezek az asszonyok legalább becsület esek. A szegény emberek nem lopnak, ilyesmi csak jobb körökben fordul e'őAz eső elállt. A parkban úgy ácsorognak ezek az Istentől elhagyatottak, akár a Há- romgarasos-opem ipanopcikumfigurái. Egy fához támaszkodva szerelmes fiatal pár néz elragadtatottan az egymás szemébe. Koldus és koidusasszojiy. J. S.
