Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-28 / 198. szám

2 BELENZÉK /tJÍ attpanwittn 28. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ DIMINEAŢA: Tovább folytatjuk áletün­ket, közben nagy veszedelmek — bábom, vagy anarchia — fenyegetnek bennünket. Az előjelek nem álmok, liánom valóságok. Itt egy mozdulat, ott egy tett, egy szó, lá­zitó beszéd teszi kétségessé emberek és or­szágok jövőjét. Reggeltől délig, az uj lap megjelenéséig, telve vannak a vezetők aggo­dalommal. Itt konfliktus, amott meghiúsult a kísérlet, hogy a békét biztosítsa. Nem le­bet tudni, merre visz a világ útja s mi lesz a ma végbemenő események következmé­nye. Az államok közötti ellentétek növeked­nek. Zátonyra jut minden nemzetközi kísér­let a béke ellenségeinek munkáján. A revi­zionisták, akik eddig csak platonikus szava­kat hangoztattak, láthatóan dolgoznak. — Olyan nemzetközi kombinációkról beszél­nek, melyek esetleg erőszakkal változtatják meg Európa mai helyzetét. Ily körülmények között nálunk a kormány gyöngesége a szélsőségeseket bátorítja. Nem tudjuk felso­rolni az eseteket, melyek utat törnek az anarchiának. Olvasóink bizonyára tudják, mire gondolunk, igy csupán a különböző mozgalmak ellensúlyozásával foglalkozunk ezúttal. Mindenekelőtt újságok és gyűlések utján kell felrázni az. emberek lelkiismere­tét. Az önérzetes ember munkához kell lás­son s véleményét szabadon kell hangoztassa, hogy felemelje szavát azok ellen, akik za­vart akarnak. A tartózkodás bűntényt jelent ezekben a napokban. DREPTATEA: Megemlékeztünk arról a ..mozgósítási parancsáról, mely halállal fe­nyegeti Luput és Madgearut. Megállapíthat­tuk. hogy: 1. Nincs elszigetelt mozgalomról szó. Központi irányítás mellett jól szerve­zett összeesküvéssel állunk szemben, mely pontos parancsot kap. Jól ismerjük ennek forrását. 2. A merényletet azzal az ürüggyel tervezik, hogy meg akarjuk gyilkoltatni ka­pitányukat. A targumuresi diákper vádlot- tainak védői nyíltan megmondták, hogy a diákkongresszus határozatait végre kell haj­tani. Corneliu Zelea Codreanu izgalomban szeretné tartani embereit, hogy vakon telje­sítsék parancsát. Madgearu aláírásával kör­leveleket hamisítottak, hogy a támadó kön­töse helyett, a védelem jelmezében jelenje­nek meg a közvélemény előtt. A nemzeti parasztpárt fegyvertárában nincs orgyilkos­ság. A paraszt gárdák csak védelmet szol­gálnak. Akkor állítottuk fel ezeket, mikor próbára tették türelmünket. Honnan veszi Codreanu a bátorságot, hogy rólunk azt a mesét terjessze, mintha a nemzeti-parasztpárt meg akarná őt gyilkoltatni? Az ország jól tudja, ki gyilkolt. Kicsoda Duca, Manciu, Stelescu és Stoenescu gyilkosa. A bizonyíté­kok kétségbevonhatatlanok, meg kell állapí­tani a felelősséget. Indítsanak eljárást Cor­neliu Zela Codreanu ellen, aki a mozgósítási parancsot kiadta. Tatarescu miniszterelnö­köt saját személyében tesszük felelőssé azért, ami történni fog, ha eltakarja a ter- rosiiákat és kihívásaikat. VIITORUL: Az antifasizmus után most pacifista mozgalmat indítanak, melynek primhegedüse Lupu dr. ezúttal. Ismert könnyelműségével és nagylelkűségével ösz- szetéveszti a külföldi pacifizmust a romá­niai kommunizmussal. Ha jobban nézne, nyomban észrevenné, hogy mesterkélt szer­vezkedésről van szó, mert nálunk nincs olyan ember, aki ne lelkesedne a békéért. Kit akar besorozni mégis pacifistának? Sen­ki sem óhajt itt háborút s mindenki kész megvédeni az ország határait, ha erre szük­ség volna. S ne feledjük, hogy minden pa­cifista-államot megtámadhatnak. A békét nem népgyülések, de hadsereg garantálja legjobban. iMit akar Lupu dr. pacifizmusá­val? Azt kívánja mondani, hogy az oli­garchia háborút akar? A vezető osztály el­len szeretné vezetni a tömegeket? Azt kí­vánja feltüntetni a külföld előtt, hogy Ro­mánia háborús ország, melyben szükség van pacifista mozgalomra? Lupu uj taktikával jön. Eddig Maniuról beszéltek, miért ne be­széljenek most Lupu dr. taktikájáról? Egy dolog bizonyos: a hatóságok nem fogják engedni, hogy megcsalják a népet pacifista cégér alatt. EPOCA: A halállal való fenyegetés nevet­ségessé kezd válni. Szerencse, hogy ritkán valósítják meg ezeket a fenyegetéseket s el­jön az idő, mikor nem fogjuk ilyen levél­írással tölteni időnket. Egy dolgot akarunk leszögezni a Sinaia-i eseménnyel kapcsolat­ban: Minden lehetséges a Tatarescu-kor­mány alatt. Nem feltűnő, hogy a sorshú­zásnál oly sok igen fiatal embert küldenek ki a parancsok végrehajtására? 17 és 19 éves egyének voltak -a sinaiai csapatban. Alig nyitották ki szemüket, hogy lássák a vilá­got. Nem lehet állítani, hogy saját maguk Ítélkeztek volna. Ha tőlünk függne, meg­változtatnánk a rendet s csak katonaviselt, idősebb elemeket jelölnénk ki a parancs végrehajtására. Biztosabb lenne a végrehaj­tás. Olyan embereket jelöljenek ki, akik nem mondják: „esküt tettem“, hanem azzal állnak elő, hogy: „igy akartam!“ Reméljük, illetékes helyen figyelemre méltatják indít­ványukat. Kérjük a belügyminisztert, jár­jon közbe ilyen irányban. Török Erzsébettel - pár órával a hangversenye előtt CLUJ. (A* Ellenzék tudósítójától.) Az Új­ságíróidul) előszobájának falán Török Er/sé- Ixi cstélyiruhás képe s ballad a -estélyének programja. Mellette a kép eredetije áll esökü- penyben. Rossz kép — mondom Erzsikének. Erre odajön egy szőke hölgy. — Jaj — szól — hál ön az? Életben sok­kal jobb. Életben nem ilyen fekete. Rossz fényképercom van — feleli a népszerű „Zsike“ és mikor kimegyünk a Newyork lerraszára, ahol tovább lieszéliink, hozzáteszi — s a hangom sem fonogéav. Rechem van. Mit érzel a mai hangverseny előtt? — Izgulok. Málha bejön a terembe egy pár hóstáli ember? Mit fognak szólni hoz­zám? Mikor Hódmezővásárhelyen énekeltem, a falusiak úgy tapsoltak, hogy kiestek a székből. Pont a hóstátiak miatt izgulsz? Pont. Ugyanis a Kostáiból származom. A nagyapámra vagyok büszke, aki mint szol­ga-diák kezdte pályáját a kollégiumban, amelynek később a/ igazgatója leli. Szóval népi származás vagyok . . . No, azért nem bicskázok — teszi hozzá nevetve. Most egy feketeruhás, öreg lmlgv jön oda hozzánk s érdeklődik Erzsébettől, hogy hol lehet jegyet váltani. Aztán Antal István zon­goraművész köszön az énekesnőnek s leül hozzánk. Mesélj mondom Erzsébetnek. — Kérdezz — feleli. — Vágjon fel Zsike — szól pestiesen An­tal mondja el, hogy állandóan szerepel a legelőkelőbb pesti irodalmi társaság, a Vajda János társaság estélyein. Mesélje el, hogy milyen kitűnő társaságba jár. Beszéljen a ze­neakadémiai sikereiről. így kell interjút adni! — Ugyan — legyint Erzsiké. — Hát akkor azt mondd meg, kitől tanul­tál énekelni? — legelőször apámtól. Népdalt elsősorban tőle. De nem Balázs Árpád-féle dalokat, ha­nem igazi népdalt. Bakanótákat. Ilyesmit. Most Kelen Hugótól tanulok Pesten, ö a leg­kitűnőbb tanár s — legelső stilusismerő. Most már bclemelegszik „Zsike“. 15 éves koromban Ady ős-kajánját sza­valtam a Marianumban s Adv—Reinitz da­lokat énekeltem. Ma is Ady és a népballadák a kedvenc müsorszámaim. — Terveid? Csak tanulni. És el ne felejtsd megírni, hogy Dolly Szabó Géza kisér ma este! Nem felejtem el Erzsiké! (M. L.) ■nmm ! OPER \-V.OZl Csütörtök, péntek, szombat és vasárnap : OPERA-MOZI A TÉLI SZEZON LEGNAGYOBB FILME ! - - ­.....--== I 1 í j KflRERIR ARRA I A fő-zerepet GRETA GARBO alakítja. ? r í Helyárak: 10 és 20 lej! Előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 órakor “ Megkezdődött a Bucure előtt a demokrata-blokk vádlottadnak tárgyalása Több napig fog tartani a tárgyalás BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) A Bueuresti-i hadbíróság most kezdte meg a demokrata blokk 27 vád alá helyezett tag­jának tárgyalását. Badescu ezredes, tárgya­lási elnök a következő sorrendben szólítja maga elé a vádlottakat: Juliu Kessler, Gh. Amzuica, Gh. Stoica, Barbu Dumitrescu, Petre Bobalca, G. Grimberg, Stefan Marin, S. Kanigher, Matei D. Constantin, A. Pák, M .V. Barbulescu, I. Beír, Clara Griber, R. Zac, J. Keindner, Semlyén Zsuzsanna, Leib Sajovics, User Levenzohn, Misu Krammer, Dimitriu Alexandrescu, Gheorghe Valceanu, Simiona Kramer, Elisa Silberstein, R. Maga- zinic, Ruhla Dubersachi, S. Mahagon és Isac Leibu. Több ügyvéd védi a vádlottakat, akikkel szemben a vádat Angheluta katonai ügyész képviseli. A tárgyalás megkezdése előtt Moscauteanu védő hatásköri kifogást emel s rámutat arra, hogy az alkotmány 105. paragrafusa értelmében a politikai bűn­cselekmények esküdtbiróság elé tartoznak s a Marzescu és Mironescu törvény rendel­kezései ellentétben állnak az alkotmánnyal. A demokrata blokk tanácskozásai nem titok­ban, hanem nyilvános helyen folytak s az alkotmány 28. paragrafusa a gyülekezési szabadságot biztosítja. Ezután Stelescu meg­gyilkolásával foglalkozik s rámutat arra, hogy nem hadbíróság, de polgári bíróság elé kerültek a gyilkosok. Grigorovici védő csatlakozik védőtársának állásfoglalásához. Kifejti, hogy az ostrom- állapot fenntartása is ellenkezik az alkot­mánnyal. A katonai ügyész a hatásköri kifogás el­utasítását kéri a hadbíróságtól, mely rövid tanácskozás után helyt ad az ügyész indít­ványának és megkezdi a vádlottak kihallga­tását. Keszler Gyula vádlott azzal védekezik, hogy ma már nem kommunista és a demo­krata blokkhoz tartozik. Elnök: Honnan vett tudomást arról, hogy a blokk megalakult? Vádlott: Az újságokból. — Miről tárgyaltak? — Szokásos, szőnyegen lévő kérdésekről. — Mi a demokrácia? — Az állampolgárok szabadsága, mely ki­zárja a diktatúrát. — Mi a béke? — Romániának nincs szüksége háborúra, igy az ellen kell harcoljon, aki háborút akar. — Eszerint mi is a béke mellett vagyunk. — A demokrata blokk békét akar s visz- szautasitja a támadó háború gondolatát. Elnök ezután részletesen tovább kérdi vádlottat a kenyér, béke és szabadság ügyé­ről. Mata védő: Megvédene fegyverrel kezében az országot? Vádlott: Igen. Következik Gheorghe Amcuzia vádlott ki­hallgatása. Elnök: Tagja a demokrata blokknak? Vádlott: Véletlenül — nem. — Hogy került ide? — Nagy tömeget láttam a kérdéses ülé­sen s azt mondtam Stoica barátomnak, men­jünk mi is s hallgassuk meg, mit monda­nak. Néhány pillanat múlva jött a rendőr­ség és engem is elfogtak. 'Maurer védő: Hány órakor lépett be az ülésterembe? Ügyész: A védelem útmutatást akar adni a vádlottnak. Elnök: Ügyész ur, miért nem engedi, hogy az ügyvéd eleget tehessen hivatásának? Ügyész: Elnök ur . . . Elnök: Egy kicsit siet. Én öregebb vagyok. Clara Gabier vádlott következik sorra. Elnök: Miért iratkozott a demokrata blokkba? Vádlott: 'Mert azok között foglalok helyet, akik szenvednek, akik verést kapnak és nem volt kenyerük. — S a demokrata blokk kenyeret ad? — Nem ad, de sorsunk jobbra fordulá­sáért harcolunk. Alig volt fizetésem. — Négy középiskolai végzettsége van, mit akar? — Vannak, akiknek ennyi végzettségük sincs s mégis milliókkal bírnak. A kérdés mindig az: van-e mit enni? — Ellene van az ostromállapotnak? — Igen, mert korlátozza a szabadságjogo­kat. Nincs gyülekezési jogunk, lapot sem adhatunk ki. — Sajnállak, fiatal leány vagy, megrom- lottál. Misu Krammer vádlott előadja, hogy near tagja a demokrata blokknak. I. Leibu és Simona Krammer szintén igy vallanak. R. Dubereschi vádlott kifejti, miért kér­tek béremelést és munkaidőleszállitást. Elnök ezután bejelenti, hogy a tárgyalás folytatását holnapra halasztja. AMIT A FIATALASSZONYNAK TUDNIA KELL. Orvosi tanácsok újszülöttet váró fia­talasszonyok számára, irta: Dr. Caba Mar­git. 112 lejért kapható az Ellenzék könyv­osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. NEON őszintén szólva nem a legnagyobb öröm­mel irom mag ezt az apróságot, mert ha a kezébe kerül annak, akiről irom, hát egy­szerűen nekem tárnod, bosszút áll rajtam és összemar. Igen, a szó szoros értelmében ösz- szemar s lehet, tollat forgató kezemet is megharapja. A riporter hőse ugyanis egy kutya. Egy kicsi, nyáriasan megnyirt, békebeli, vidéki cirkuszok kutyamüvészeire emlékezte­tő „valaki“. Itt találkoztam vele házunk kö­zelében. Helyesebben megláttam, ahogy hal­latlan flegmával üldögél egy üzlet lépcső fe­letti küszöbén és nézi az élet kirakatának, a felforrt és kábult nyári utcának a „forgata­gát“. En is, mint annyi más ember, szeretem a kutyát, hűséges jópajtásnak tartom s talán mondhatnám azt is, újabban sokkal több a kutya, mint az ember — jó Ismerősöm. Nem­rég történt, hogy kósza és igaztalan szóbe­széd miatt egyik régi barátom úgy fogadott lakásában, hogy vörösödve hagytam ott. Ám francia bulldogja kitörő örömmel rohant elém, egyre kezet akart csókolni a maga ter­mészetes kutyamódján, ő nem ítélt el, nem hitte el a vad híreket, hü maradt barátsá­gunkhoz. És nyilván igy (viselkedik a jövőben is. Mondom, néha, hă igazságtalanul elver­nek maguk mellől az emberek s gyenge em­ber vagyok, helyesebben gyengeségekkel teli , ember, — ilyenkor megborzadok tőlük ma- • gam is. De valljuk be, kissé túlzott méreteket ölt már ez a mi kutyakultuszunk. Ha a népek mindenkoron megadták a császárnak, ami a császáré, legyünk liberálisak lefelé: adjuk I meg a kutyának is azt, ami a kutyáé. Helye- j sebben ne csak adjuk, hanem hagyjuk is I meg ... Ha már amolyan kutyaphilantrop- hiáva] lenyiratjuk nyárára szegényke bundá­ját, ez még hagyján, nem szenved a kániku­lától. De ne Építtessünk vele makrapipát, higyjék el, nem jól áll neki. No, de ne rak jam zsákba a fölös szót, visz- szatérek a „találkozás“-ra. Mondom, ott ül­dögélt a megnyirt kis eb az üzlet küszöbén, szépen, nyugodtan, cseppet talán apatiku- san is, nézegette a fél-ájult utcát, én meg őt. Egyszerre riadtan látom, hogy véresek a kör­mei. — Ejnye, ejnye kutyusom, szegény kis öreg, mi bajod? Vérzel? A kis üzlet tulajdonoshölgye mosolyogva jött oda hozzánk s megnyugtatott. Jaj, job­ban vigyáz ő Neönkára, dehogy is véresek a körmöcskéi, nem tetszik látni? Prima kö­römlakk az, kérem! Igen, látni „tetszettem“. A kutyus körmei be voltak festve égőpiros­ra, ugyanazzal a lakkal, amit őnagysága használ . . . Hogyan is mondják? Valahogy igy: — Hát ilyen még nem volt. Nem is volt. ! Kutya-pedikür (pardon, úgy látszik, mani- ; kür és pedikür, ha az elülső és hátulsó lá- j bakat egybeveszem), szóval, kutyaköröm­lakk eddig még nem volt, de ime, van ilyen is. ' Bevallom, cseppet elrösteltem magam. — Túlzás ez, nagyságos asszonyom ! — Ugyan' miért? — dobta felém a szót őnagysága — a mi Neonkánk nem szaladgál porba, sárba, piszokba, tiszta kis állat ő, szinte nem is állat. Es ölbe vette és „babusgatta“ és fényesit- gette a lakkozott körmöket, annyi, szinte ön­I feledt szeretette], hogy csak álltam döbben­ten és pirulva s már-már mentem volna to­vább, de még megkérdeztem: — És miért tetszik Neon-nak hívni ezt a... ezt a kis flegmás (kutyát? — Mert olyan> a szeme, mint a Neon-fény. Csupa kékes-íilás misztikum. Csupa mese. Hát jó. Ez a mi korunk. Vannak csodatankjaink, most akarnak Ausztráliában földalatti várost építeni mesterséges napfénnyel és levegővel, van újságpapírból készült fürdődressz Miá- miban és van már, ime, kutyakörömíestés is, egyelőre emberkörömlakkal. Bár, véleményem szerint, most már feltét­lenül fel kell találni a kutyaköröm-lakkot is. Mert az ellen1 tiltakozom — bármennyire is szeretem a négylábuakat —, hogy az én körmöm s a kutyáé közt semmi különbség sincs . . . Ezt láttam az utcán. Bizony, az utca az élet furcsaságainak ki­rakata. '(—!■) Quj-í diáklány badesete Constanta-ban. Bucuresti-ből jelentik: Radulescu Maria Cluj-i diáklány egyedül csónakázott a Con­stantán kaszinó közelében. A könnyű csó­nakot a hullámok elkapták és egy sziklához vágták. Radulescu Maria súlyos sérüléseket szenvedett. Lakásán ápolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom