Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-02 / 177. szám

W ttSyBSSft» 2.

mmmmmmmamm

15

a

Rovatvezető: DR. BRÚDY MIKLÓS.

/ 'f. sz feladvány Barthebmy A-tói

(Sötété)

14. Bhi—ih3,

15. Fci—23,

16. Baixa3,

17. Ffi—bs!

(Érdekes kombináció

18. Fxd7 tisztnyeréssal, kikényszeritett.)

17. ,

18. C3—C4,

19. Hd2—€4!

20. Hgjxeö!

'Í1—ff

F«7X®3

g 7—%6 8 • • *

bevezetése; fenyeget ezért az ellenlépés

b7—b6

djxc4 Kf8—C7

1 (A kombináció csattanója! d7—d 5 -{- dönt.)

20. ... I

21. Vf4—gs-f

22. Vgy—f6-K

23. He4—g5,

24. Hl^xJy,

25. Vféxh8-f~,

26. VhS—h6,

27. Bh3—g3,

20. Kxe6-ra

Fd7xeö Ke7—f8 Hh6—f7 Fe6—dj Ve7x f7 Kf8—e7 Ke7—e6 Ba8—g8

28. Bg3—g5> , Í5—U

29. Bgsxhţ, VÍ7—e?

30. B<a3—«14, Fdj—C4

31. Vh6xÍ4

(Meglepő, de korrekt áldozat. Ha most 31. g6xhj, úgy 32. Vxe4, mire Bxaj rs fenyeget. Ha pedig 31, Fca, úgy 32. Bhy! és nyer.)

31. . . . Ke6—dj

32. ej—e6+! és sötéc feladta.

Boros mester, — ki a feladványszerzés terén is nemzetközi nagyság, — finoman és erősen vezette a támadást.

HÍREK a SAKKVILAGBÓU

A podiebnad-i (Csehszlovákia) nemzetközi mesterversenyen az utoilsó fordulók vannak soron. Az utolsóelőtti, (16-ik) forduló már körülbelül tiszta képet ad a díjasok sorrendjéről. Az állás ekkor a következő: Aljechin dr. 12, Fllohr 11 Vi (1) (a zárjelben levő szám függő játszmát jelent), Pirc 10 (i), Stahlberg 9Vi (1); Foltys, Frydman 9 (1), Eliska- ses, Richter: 8 (1), Pelikán, Petrov: 7% (2); Steiner L -jYi (1), Opocensky 7 (1), Mencik k. a. 7, dr. Skálákká 5V* (1) Zinner 4lA, dr. Fazekas 3 fi, Thomas 3.

(Világos 12.)

Világos indul és a második lépésre mattot ad.

A f. hó 12-én közölt 2. sz. feladvány (Mac—Carthy) megfejtése:

1. Hhj (fenyeget: Hf6 9tb.) gxhs.

2. Ve8 stb.

KÖZGAZDASÁG

(A)

i

................. i. Fxg4

2. Vd4 stb

(B)

1. , . . . i. Fb3

2. Vd3 stb.

Hetesen fejtették meg: Balogh K„ Borsai A., Paneth ö. és Várady Miklós (Cluj); Balogh Gy. (Semlac); dr. Davidovits E. (Dumbrăveni); Gaáll István (Teius); László K. (Brasov); dr. Sólymos I. (Zalau).

6. számú játszma

(Játszották a Bad-Liewerda-i mesterversenyen, 1934-ben).

Világos: Boros S. ’ Sötét: Blümich M.

1. e2—e4) C7—C 5

2. b2—b4, C5xb4

(A szicihái megnyitást gambits zerüleg kezelni, mindenesetre bátorságra vall. A gyalogáldozat elfogadása után világos fejlődési előnyben marad.)

3. a2—a3,

d7—d 5

4. e4—e5,

Hb8—c6

5. da—d4,

e7—ed

6. a3xb4,

Ff8xb4+

7. C2 —C3,

Fb4—ey

8. Ydi—g4,

Ke8—f8

9. I12—I14,

I17—h5

1

>

ő

Fc8—d7

ii. Hgi—f3,

Hc6—a 5

Hf3—g5,

?Ig8—h6

(Ha i2% Fxg5,^ úgy 13. ;—g6 világos előnyére.)

hxg5, HB3, 14.

13. Hbi—d2,

Vd8—C7

Bor- és szőlőkivitelünk Csehszlovákiába

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A szőlőtermelőket közelről érdeklő emlékiratot intézett a román—csehszlovák kereskedelmi kamara a földművelésügyi minisztériumhoz. Az emlékiratban a kamara rávilágít arra, hogy a csehszlovák piac ismét számításba jöhet a romániai borok és szőlő kivitele szempontjából. Csehszilovákia évente 7—8 millió liter importált bort fogyaszt el. Ehhez a mennyiséghez a romániai borok 155 ezer literrel járulnak hozzá, úgy, hogy alig érik el az évi' bevitel 2.15 százalékát. Eddig a romániai borok bevitelét főképpen más országok nemes és elsőrendű borainak versenye akadályozta meg. Föltétlenül szükséges lenne tehát a kivitel megszervezése végett a romániai borok standardizálása. Arra kell törekedni tehát, hogy termeljünk olyan borokat, amelyeket Csehszlovákiában kedvelnek. Ezek közé tartoznak elsősorban a 15 fokos borok.

Az elmúlt esztendőben Csehszlovákia 8 millió liter bort vásárolt külföldről összesen 23 millió cseh korona, vagyis 138 millió lej értékben. A behozatalt az alábbi országokból eszközölte: Olaszország 39.000 hektoliter 8 millió 920 ezer cseh korona értékben. Spanyolország 12.825 hl. 3 millió 788 ezer korona értékben. Görögország 10.497 hl. 2

millió 257 ezer korona értékben. Magyarország 9318 hűi. 2 millió 959 ezer korona értékben. Jugoszlávia 4507 hl. 1 millió 54 ezer korona értékben. Franciaország 3887 hl. 2 millió 238 ezer korona értékben, Románia 1551 hl. 345 ezer cseh korona értékben.

A román—csehszlovák kereskedelmi kamara erre az esztendőre magára vállalta a romániai borok Csehszlovákiába irányuló kivitelének megszervezését. A kamara máris közölte a földművelésügyi minisztériummal, hogy a romániai termelőknek a bor literjéért 10 lejes nagybani árat tud biztosítani. Ha ehhez az árhoz hozzászámítjuk a kiviteli illetékeket, valamint a fuvardíjakat, akkor — a román-csehszílovák kamara, véleménye szerint — az itteni borokat 25.50 lejes (körülbelül 4 koronás) literenkénti áron helyezhetjük el a csehszlovák piacon, az ottani piac jelenlegi 36 lejes ára helyett. Ilyen körülmények között a román borokat nagyban az ottani piaci árnál, 2 cseh koronával alacsonyabb áron értékesítenék. A román—- csehszlovák kereskedelmi kamara reméli, hogy ezen a versenyképes áron niagymenny- nyiségü romániai bort tud majd elhelyezni a csehszlovák piacon.

Ami a szőlő Csehszlovákiába irányuló kivitelét illeti, ebben Románia' eddig egyáltaimmmm

Sürgős figyelmeztetés! Óvakodjon a mindig rossz minőségű hamisítványoktól. Kérje mindig az orvosok által ajánlott egészséges és antiszeptikus „Primeros“ gumi-készitményt

Ián nem vett részt. Csehszlovákia évente 2500 tonna szőlőt importál. Az elmúlt esztendőben 7 millió 200 ezer korona, vagyis 43 millió lej értékben Jugoszláviából, Bulgáriából, Spanyolországból, Görögországból, Olaszországból vásárolt szőlőt. A román- csehszlovák kereskedelmi kamara ebben az esztendőben a romániai szőlő Csehszlovákjába irányuló kivitelét is meg akarja szervezni. A kamara segítségével egyébként a földművelésügyi minisztérium már a legközelebbi jövőben erőteljes propagandát kezd meg Csehszlovákiában a romániai bor és szőlő érdekében.

A piacon egyébként megjelent az első idei szóló. Ezzel kapcsolatban a földművelésügyi minisztérium jelentést adott ki az idei szőlőtermés helyzetéről. Eszerint a mi országrészünkben, különösen pedig a Tárnává mentén kitűnő lesz úgy a szőlő-, mint a bortermés. A tőkék szokatlanul gazdag termést adnak és a kedvező időjárás megmaradása esetén a bor cukor, és szesztartalma is kiváló lesz.

A kedvező terméskilátások hatása alatt a borárak esni kezdtek, helyenként 2 lejjel literenként. Az áresést a gazdáknak az a félelme idézte elő, hogy miután nincs elég hordójuk, nem lesz miben tartaniok az uj bortermést. Erre való tekintettel valósággal elárasztották a piacot finom minőségű borokkal!. Különösen Sibiu környékén lehet az alba-juhai borok versenyét érezni, amelyeket jobb minőségük ellenére olcsóbban kínálnak, mint a helyi termésű borokat. A küküllő- menti bor betörése nagy izgailmat idézett elő a verseny által károsuló termelők között. Hir szerint kérni akarják az illetékes tényezőket, hogy akadályozzák meg a más vidékről való boroknak nyomott árakon való piacra dobását.

Ez a helyzet az ország belsejében, ahol ki- adósabb esők voltak s ez volt a helyzet az Arad-környéki szőlőkben is a szárazság beállta előtt. A tartós esőhiány azonban megállította a szőlőnek a fejlődését és a nagy szemek mellett sok apró szem marad, amelyet most már az eső sem tudna normálissá fejleszteni. A szemek fejletlensége azonban csak a szüret mennyiségére van befolyással, minőségileg a bor annál jobb lehet.

B. TRAVEÍ^a KORDE

33.

Regény §

FORDÍTOTTA: SZLGÖ ISTVÁN

A katolikus egyház azonban, amely nem kíván meggazdagodni sem bálokon, sem eladott harisnyakötökön, még csempészett viskin sem, anyagi eszközeit más utón kénytelen megszerezni.

8.

Baloldalt, körülbelüli középen az oltár és a főbejárat között, talapzaton állt Szent Caralampio, ugyanaz, akinek tiszteletére az ünnepet megülték.

Voltaképpen nem állt a falszéken, hanem térdelt. Fából volt, sugárkorona fénylett feje körül, merev üvegszeme és szakálla volt. Ruházata sötétkék bársony palást. Arccal az oltár felé fordulva térdelt. Nem lehetett megismerni, vájjon az oltár a szent személyének szólt-e. Tenyerét összekulcsolta és imára emelte. Az sem volt megállapítható, miért imádkozott és kihez imádkozott. Nem is törte magát . senkisem, hogy ezt megtudja. Mindenki megelégedett azzal, hogy a szent itt volt és hogy személyesen lehetett látni.

Jóllehet, csak egészen kevés ember volt itt a templomban, aki úgy tekintett rá, mint valami fényképre, vagy faragványra. Az emberek zöme, az indiánok valamennyien és az alsóbb osztályú mexikóiak kilenctized része erős hittel hitte, hogy a figura maga a szent, akihez imádkozni jöttek, saját személyében és hogy kővé vagy fává vált, vagy elszáradt. Mert valóban tekintélyes mennyiségben maradt ott örökségül a szentektől megszáradt testrészecske: hajzatok, csontocskák, ujjak, fogak, aranyszelencékben besózott szivek és ébenfaládikákban koponyacsontok.

De bármilyen messze mehetett is egyeseknél a hit, hogy a figura valósággal maga Szent Caralampio, mégis kivétel nélkül valamennyinek erős meggyőződése volt, hogy legalább a szentnek szelleme és lelke bujt bele ebbe a szoborba, amelyet örök lakóhelyül választott ki magának. Ha egy ostya isten valóságos testévé változhatott át egyszerű ceremóniával, akkor elsősorban és különösképpen változhatik át egy valódi szent faszoborrá, a maga erejéből, vagy szertartások segítségével. Ezeket a ceremóniákat nyilván sokszáz évvel ezelőtt végezték el és azóta volt a figura a valódi Szent Caralampio.

Miután a nagymise véget ért, valamennyi jelenlevő sorba állt, hogy Szent Caralampio előtt illendő hódolatot nyilvánítson.

A sötétkék bársonyköpeny a szentnek testét teljesen betakarta és lába alá hullott; a szent mezítelen talpát az ott álló emberek felé fordította. Akire sor került, közvetlenül a szent lábatalpához furako- dott, mormolt valami imát vagy esküszöveget, vagy fogadalmat, aztán felemelte a bársonyköpenyt jó magasra, hogy a szent meztelen lábszára látható lett és három csókot nyomott a figura talpára. Azután a hivő többizben keresztet vetett magára, megint mormolt néhány formulát és előbbre lépett, hogy helyet adjon egy másik hívőnek a szent talpát megcsókolni.

De most még nem eresztették el azt, akinek módjában állt a talpakat megcsókolni. Amint tovább ment, egyfajta korláthoz ért. És ennél a korlátnál egy ember állt persellyel, melyet a hívőnek egészen az orra alá tartott, aki meg óhajtotta csókolni Szent CaralamSpio meztelen talpát, annak fizetnie kellett.

Andreu látta volt fajtája orvosságos embereinek, varázslóinak mesterkedéseit, álarcait és ugra-bugrá- lásukat, volt már cirkuszban és most résztvett egy katolikus templom istentiszteletén egy nagyünnep alkalmából. Nem a ftu bűne volt, hogy téves összehasonlításokba keveredett. Ebben azok voltak bűnösök, akiknek kötelességük volt, hogy jónevelést adjanak

neki. De a mexikói katolikus egyház urai az indiánokat gyermekeknek tekintették. És istentől rájuk bízott feladatuknak tartották, hogy az indiánokat és a többi szegénysorsu néposztályt örökkön-örökké gyermekeknek hagyják meg, akiknek atyja a szentatya volt Rómában és társatyáik és nagybátyáik a curas, a főtisztelendő urak.

Anélkül, hogy tudta volna, Andreu bizonyára az egyetlen volt a templomban, aki intelligenciája folytán, — mely az utolsó hónapokban nála erős fejlődésnek indult, — oly összehasonlításokat tett, amilyeneket a jelenlevők közül senki más nem tehetett, mert gyermekek voltak és tunyaságból gyermekek akartak maradni. Hiszen olyan kényelmes nem gondolkodni. De amint itt állt a csordához hasonlóan viselkedő tömegnek hatása alatt, elfogta az utánzóösztön, miként a többit. Mivelhogy valamennyien ugyanazt cselekedték, közöttük sokan olyanok, akik öltözékükről ítélve okosabbnak látszottak, mint amilyennek magát hitte, úgy gondolta Andreu, csakugyan kell lennie valami rejtett és ismeretlen titoknak a dolog mélyén, ami arra birta az embereket, hogy valamennyien egyöntetűen cselekedjenek. Tűnődött, hogy talán bensejében történhetik olyan változás, ami kifelé nem látható. Hogy megtapasztalja, vájjon igy van-e és csakugyan uj megismerést szerezhet-e, végül maga is beállt a sorba. Nem akarta,, hogy kitaszítottnak érezze magát a nyájból és ezért azt tette, amit a nyáj. ő is Szent Caralampio-hoz járult és megcsókolta lakkozott talpát, pontosan azon a helyen, ahol száz más nedves száj hagyta ott nyálát. És a perselyes embernek is megfizette, amivel tartozott.

Amikor végül kilépett a templomból, rájött, hogy nem ment végbe benne semmiféle változás sem; noha remélte, hogy változást él meg, ha megcselekszi mindazt, ami a templomban szokásos volt.

CFolgtatjuk,}