Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-02 / 177. szám

193*6 augusztus 2. I■■mm imii iw iniriT ELLENZÉK 9 Spanyol bonyodalmak idején mindig eszembe jut a „béűsi-tmo“, moly — mfont neve is mutatja — bárom tagból állt s dél- utánonként uzsonna-tangót játszott a barce­lonai Krisztobal-szanatóriumban. Fritz — a prímás — bécsi fixa volt. Juan — a brácsás — becsületes nevén: Izsépfailví Lavotta Já­nos, magyar a javából s a. harmadik — a zongorista lány — Ágnes: Pozsonyba való, kit osztráknak kereszteltek. A tüdőbajos bécsi fiú eredetileg vésnökséget tanult, pe­cséteket, írásokat hamisított, igy szökött el Lavotoa Jánossal Szovjetoroszországból Eu­rópába. Útközben aztán Barcelonában meg­álltak. Elbűvölte őket a narancs, ciprus és datolya hazája, a kék tenger s a meleg nap­sugár a zord szibériai éghajlat után. János tudta, hogy az enyhe spanyol klíma meg- gyógyi'thatja barátját. Rábeszélte, keresse­nek egy zongorista lányt s szegődjenek be ,,triónak“ valahová. Bízott hegedűjében, mely sohasem hagyta cserben gazdáját. Nem hiába panaszkodott mindig apja. hivatalnoktársainak: — A nagy Lavottára üt! Nagybátyja sem szerette csak a verseket, zenét és színdarabo­kat! Nem fogja többre vinni! János valóban olyan volt, mint a hatszá­zas évek Lavottája. Örökösen dalolt, szive­ket vésett a ligeti padokba s hegedünyakat faragott kacagó emberfejecskékkel kemény akácfából a számtan óra alatt. Nem akart tanulni, végül a tótáalui kis szőlőgazdaság­nak élt s legnagyobb öröme volt, ha segíthe­tett ia napszámosoknak. — Nincs elveszve a fiú! — vigasztalták apját borkóstoló közben a szürke, hajlott- hátú számtisztek egymásra hunyorgatva. — S ha egyszer más szeszélye támad? — sopánkodott az öreg Lavotta.. — Ha egy­szer ő is, mint ,-a virtuóz-Lavotta“ — szí­nész akar lenni és észrevesszük, hogy egy szép napon eltűnt hazulról? Elmegy és neki­vág a nagyvilágnak... Aztán neki adja fejét az kainak... — Ha igy áll a dolog — vélekedett a vendégek 'közt a lagvékonyabb - legokosabb odaadni katonának! Ott? majd rendre tanít­ják! — Ferenc Jóska ezredébe adnám Becsbe, ha az enyém volna! — tette hozzá cérna- hangján az öreg Lavotta szomszédja, ki szemüvege fölött fájdalommal tekintett az üres pohárba. Ezzel meg volt pecsételve János sorsa- A sorozás után az apa boldogan ölelte keblére fiát, mikor piros cédulával kalapja mellett berontott a kis utcaajtón. A bevonuláskor aztán telerakták a kis katonaládát enniva­lókkal s kiktisérték Jánost az állomásra. Oly szép volt az a kép a vonatinduláskor! ölel­keztek s százszor bucsuzkodtak. A kis hegyi vasút nagy lendületet vett s elvitte a színes kendőket lobogtató fiatalo­kat. Nem is három évre, de sok esztendőre, mert utolérte őket a háború s a hadifogság, míg János ,,haza“ kerülhetett Fritz társasá­gában Európába. A barcelonai Trokadero-mulatóban akad­tak rá a zongorista-lányra. Hires kocsma le­hetett ez valamikor, midőn néhány évszá­zaddal előbb lebujókban folytak a börzejá­tékok, hol tengerészek, zsiványok és katona- szökevények adtak egymásnak találkozót. A spanyol ,,infernk>“ bujt itt meg, az alvilág, melynek oly nagy szerepe volt és lesz min­dig Spanyolországban. Idők folyamán mind rosszabbul ment a Trokadero. A törzsven­dégek kimaradoztak, nem volt már mit lop­ni, a nemzeti ételre — a spanyol puliszkára: olla podridára sem jutott azoknak, akik ré­gebben heteken át tivomyáztak, hordók te­tején ittak, mig a rablott pénztől megszaba­dultak. Változtak az idők. Forradalom sze­lei fujdogálnok, a rablók együtt búsultak az árok szélén a kiszemelt áldozatokkal. Állástalan zenészek, ,,művészek" s kenyér­nélküli női-ailkoimazottak találkozó helyévé változott a Trokadero. Ágnes is itt pihent meg a délelőtti lócás-futás után, mikor János és Fritz ráakadtak. A kopasz, fogadon pin­cér aztán az újságokból kihal aszta, hogy triót és kiszolgáló személyzetet keresnek a Krisztobal-szanatóriumba. Felkerekedtek és elindultak. Kolumbusz vagyonból épült a szanatóri­um. Nem abból, amit a jeles ős ivadékaira hagyott, mert ,,Hatrész főid és egy rész viz!“... ez a titok volt mindaz, amit örök­ségként átadott s ez a megállapítás is — ha­zug volt. A jócsengésü név, gazdag házas­ságok aztán oly bőséget biztosítottak az utó­doknak, amit nem élvezhetett az öreg Ko­lumbusz. Egyik előkelő ,^rokon“ magas ál­lást töltött be a rondőrmmiszténuntban, az építéshez meglévő pénzhez ez adta a taná­csot, mert tudta, hogy forradalmi idők kö­vetkeznek s ilyen vállalat nagyszerűen bo1- dogulihat. Kitűnő menedék lehet azoknak, akik bűnhődni nem akarnak. A szerződés megkötése után ,,próbát“ tar­tottak. Elfoglalták helyeiket a pódiumon s bécsi keringőt játszottak az uzsonna alatt. ,,T“-alakú asztal állt megtéri tve a szoba közepén. Az asztalfőn a szanatórium legöre­gebb lakója: Emilio tábornok foglalt helyet. Rájuk meresztette fátyolos szemét, aztán fa­radtan lehunyta azokat az örökké álmos tá­bornok, hiszen Napoleon óta nem volt mi tüzelje a spanyol tisztikart, hol annyira el­szaporodtak, hogy nyolc közlegény jutott minden aranyka rdbojtna. , Emilio tábornok jobbján, a néhány héttel előbb ,,bevonult“ történelemtanár busult. Azért került ide, mert az iskolában a Mar- seiliaiset énekeltette tanítványaival. Magas- rangú csendőrtiszt ment el a nyitott ablak alatt, lletartóztatta, majd a bíróság, nagy összeköttetései révén, ide utalta. A tábomoktóll balra, az agglegény biró töprengett magában. Az igazságügyminiszter okozta vesztét, miatta került szanatóriumba. A miniszter képét ugyanis aranykeret helyett fekete szinü keretbe rámáztatta. — Talán forradalmár? — kérdezte bíró- társa. — Bizigen! — válaszolta szent nyugalom­mal. — Két éve vagyok tagja az Ateneo- egyesületnek, elég ha ennyit mondok! Nem is volt szükség bővebb felvilágosí­tásra. Az Ateneo.egyesület ugyanis Unanu- m-oval, Madriagaval, Blasco Ibanez, Galdos Perez írókkal, a spanyol Adykkal kérlelhe­tetlen harcot folytattak a köztársaság érde­kében a kormánnyal. Az ügyész aztán megszánta s előterjesz­tést tett a bűnös biró „elmeállapotának megvizsgálására és megfelelő szanatóriumba való utalására.“ A zene elhallgatott. — Még mindig rajong a franciákért? — kérdezte a tanárt Emilio tábornok. — Jobban, mint valaha! Higyje el, ked­vem volna meghirdetni valamelyik világ­lapban: „Egy Napoleon kerestetik!“ Mert csak a császár tudná rendbetenni a világot! — Ostobaság! — mormogta a tábornok bajusza alatt. — Mi lett volna, ha Bonapar­te véletlenül nem a tüzérséghez, de a gya­logsághoz kerül? Senki sem ismerné! — Sohasem értheti meg a spanyol nemes a francia demokratákat! — vágott vissza a tanár, aztán sértődötten kisietett a szobá­ból. Nem csoda. Egy egész világ választotta el őket. A tábornok: baszk-származású volt, a tanár meg katalán. S a harmadik? A sevil­lai származású biró? Ismét más véralkat, ki juhiakol és bikaistállók mellől került nagy­városba. — Biró ur, áttanulmányozta ügyem? Sze­metet vettem át buza helyett a hadgyakor­laton? Nem tudtam, mit írok alá. Mit akar a kormány tőlem?... — kérdezte a tábornok m él tatlankodva. A sikkasztó grand az asztalvégén gubbasz­tott szótlanul. Mellette Urilov herceg ült to­lószékén, kit az elosapott postafőnök szóra­koztatott. Le nem tette volna egyenruháját, ezért „vezérőrnagynak“ csúfolták a szana­tóriumban. A nagy spanyol íróké az érdem', hogy köztársasági párti lett ez a postatiszt, miközben Vincent forradalmi röpiratait cenzúrázás nélkül továbbította. Itt volt a szanatórium igazgató-főorvosa is: Krisztobal doktor. Első percben szemet vetett a zongoránál' ülő lányra, ki úgy tett, mintha észre sem venné az orvost s démon helyett a fehér hableányt játszotta. így aztán ,,fényesen sikerült" a bemutat­kozás. A szanatórium lakói megkedvelteik a triót, különösen a, történelemtanár ragasz­kodott Jánoshoz. — Magyar?... — merengett el s elmondta mindazt, amit a magyarokról tudott. Negy­vennyolcról, Kossuthróíl, szabadságról vitat­koztak. — Hogyan gondolják az urak? — kér­dezte János. — Úgy, amint Lenin csinálta, vagy amint Adler Frigyes akarta Németor­szágban? A tanár meghökkent ilyenkor. — Úgy értem — folytatta János — merre akarják vinni a népet? Vérfürdőbe taszítják, vagy kiegyeznek ellenfeleikkel ötven száza­lékra? A tanár bámulva nézett Jánosra. — Kár... Kár... — sóhajtott. — Kár, hogy nem született sponyoL — Nincs erre szükség — folytatta János. — Testvéremnek tartok mindenkit, aki be­csületesen él és megvédi a szabadságot. — S ha arról volna fezó, hogy közénk állj s a spanyol barrikádokon harcolj? János hallgatott. — Nem bízol bennünk?... Az aranyváros fia elgondolkozott. Rég fi­gyelte uj környezetét. Tudta, hogy három éghajlatú nép lakja Spanyolországot s ez kü­lönbözőkép alakítja a vérmérsékletet. Ki tudná egybeolvasztani a természettől ren­delt ellentéteket? Sevillát s a Márton-bar- lang odúit, Sierra Moréna hókupjait, ia vég­nélküli sivatagokat s Don Quijote szülőha­záját, a szélmalmokat? — Nein bízol bennünk? — hangzott is­mét. — Ha mindeki: kicsi és nagy, tisztában lesz azzal, miért 'kell erőszakot alkalmazni — erőszak ellen, akkor nem fékem a for­radalmat, különben — elpusztultok... Ne tá­madjatok, ne erőszakoljátok ki a köztársa­ságot, csak védekezzetek, mig eljön a ked­vező pillanat í üt a történelem órája. Ágnes (lépett a szobába s vége szakadt a vitának. A tanár elbúcsúzott. — Buták vagytok ti, férfiak! — kezdte a lány. János oda sem figyelt, most is a ta­nár szavaival foglalkozott: — Ostoba ember ez a Krisztobal doktor! Szerelmet vallott nekem ebben a pillanatban. — Csípd meg magadnak! — szólt János komolyan. — Félek tőle! — S tőlem nem félsz? — Nyugodt lélekkel reád bíznám magom! — Ne tréfálj! Én csak parasztlánnyal köt­hetek házasságot. Túlságosan romlott vagy ahhoz, hogy paraszt légy! Ágnes szemei megteltek könnyel. Mikor belépett, nem igy gondolta. János megszánta: — Az én húsz földem, nem tarthatna el ilyen asszonyt... — mondta s a lány fejét ci­rógatta. — Menjünk moziba! — ajánlotta Ágnes s Fritz barátukkal hármasban elindultak. A bécsi vésnöknek harmincnyolc-kilenc re szökött fel a láza váratlanul. Addig köhé- cselt, mig a jegyszedő kiutasította. — Hol vagyunk János? — kérdezte barát­jának karjaiba kapaszkodva. — Spanyolországban... Barcelonában... Szedd össze magad! Szótlanul vitték haza az élő halottat, ügyelve, hogy az utca zajában csöndben ma­radjanak, mintha koporsó után haladnának. János szobájában az ágyra fektették a hal­doklót. Oda térdeltek mellé, a legjobb ba­rát és az ismeretlen lány, kit a közös sors testvérükké avatott. — Itt vagy mellettem János? — kérdezte Fritz magához térve egy pillanatra. Miért szomorkodtok? Nem könnyű a halál! Hány­szor kerestem s mégis itt maradtam!... Da­loljatok, muzsikáljatok! Elringat, megnyug­tat a hegedű, mikor hallgatom... Előkerült a hegedű és János rákezdett hal­kan. „Lavotta első szerelmét" játszotta. So­ha nem Írtak ennél szebb gyászindulót. A beteg lecsukta szemét, mosolyra derült ar­ca, úgy érezte, mintha anyja ölében volna. Ágnes behívta az orvost. Fritz mosolygott, lelkét már tova vitték az angyalok. — Vége! — súgta Krisztobal doktor. — S most hordjátok el magatokat! — Haragu­dott, miért haláleset történt a szanatórium­ban. — Majd a szemeteskoosi korán reggel kiviszi a temetőbe a halottat! A temetőőr alig akarta őket bebccsátani. — Éj jel-nappal csak temetnek! — mor­mogott. — Az utcán lőtték le a nyomorul­tat? — A nagy háborúban katonáskodott, itt adta ki lelkét útközben — magyarázta Já­nos. — Katona volt a háborúban?... > — Káplár... — Én is altiszt voltam! — melegedett fel az öreg. — Jó helyet érdemel! Ide tegyétek, az ut mellé, hadd legyen közel hozzám, hogy sírját ápolhassam. Gödröt ástak és a holttestet elbántok ák. Letérdeltek. Múatyáhkot mondtak, keresztet vetettek magukra. Az öreg temetőőr mele­gen szorongatta kezüket s szavukat vette, hogy minden vasárnap eljönnek látogatóba. Nem bánta volna, ha ők is Fritz mellett fog­lalnának helyet a sirhantban. Furcsa dolgok történtek ezalatt a Kristo- boLszanatóriumban. A széles utón, előttük motorkerékpáros rendőrök száguldtak, mint­ha nyakukba ugrottak volna. A rendőrség zöld rabszálli tó-kocsi ja robogott előttük. Mire a szanatórium elé értek, bilincsbe ver­ve hozták kifelé Krisztobal doktort és a töb­bi lakókat. ARANY j Irta: KÖVESS ISTVÁN. m A háziasszony leghasznosabb segédeszköze —a gyümölcsök es gyumölcsszörpök frissentar- fására és konzerválására — a Minden wak üzlet ben kapható (gyógyszertárakban, drogériákban ruszerüzletekben) A név és a ß kereszt kezeskednek a soha­sem változó, kifogástalan minőségért Koldusruhába öltözött katonatiszt rohant a társaság felé ebben a pillanatban: — Szabadok vagytok! — ordította. — A tüzérkaszámyában győzött a forradalom! — Finita la commedia! — örvendeztek mindnyájan. — Mi lesz most? — kérdezte Ágnes Já­nostól. — Hazai... — Melyik hazába? — Magammal viszlek az aranyvárosba! — Maradjon! Kitűnő elhelyezést kaphat — szorongatta János kezét a történelem- professzor. —S ha helycsere lesz holnap?... Ha fordul a kocka?... Flazia indult a lánnyal. Nincs távolság an­nak szemében, ki a világot járta. Úgy érke­zett vissza a régi Iris állomásra, mintha teg­nap indult volna hazulról a bécsi útra. A hegyek között diadalkaput emeltek a rég- látott fiú tiszteletére. Nagy becsülete van nálunk a messzi földrőil érkező utasnak. — Ketten érkeztünk, nem haragszol? — kérdezte János édesanyjától. — Megbízható? — Szinarany! A tisztítótűzből hozom. — HaLlod, apjuk? Aranyat hozott János magával! Arany!... Arany!... — terjedt el futótűz­ként. Egy óra sem telt el s mindenki tudta a ,t,átkot" a bányászsoron. Este az uj pár tiszteletére nagy vacsorát adtak, melyre Róbel Pál, az öreg diploma nélküli ősjogász is hivatalos volt. Nagy ver ses-köszöntőt mondott, majd kocintás köz­ben János fülébe súgta: — Hová tette az aranyat? Jól vigyázzon, nehogy a csendőr megtalálja! — Ide ni! — nevetett János és a szivére mutatott. — Legokosabb lenne, ha őrizetre nekem adná... Elásom... Olyan helyet tudok!.,, — Nem adhatom!... Félrehúzták az asztalt s a bányászbanda régi klarinétosának nótájára táncba fogtak- ,.Lavotta első szerelmével“ szunnyadtak el a hajnali csillagok. Fonios Isáz4ar£ás; újdonság] A gondos háziasszony könyv 100 recept a burgonya elkészítéséhez (ve- L. getáriánus konyha) — — —• — 33 100 mód főzelékek és saláták elkészítésire (francia és vegetáriánus konyha — 33 100 rögtönzött étel (könnyű francia konyha) 100 francia tojésátel (vegetáriánus konyha) 100 mód gyümölcs elkészítés ér 3 (francia konyha, eddig nem ismert receptek) 3- 100 sütemény, torta és desszert. Milyen tésztát készítsünk (cukrász receptek) 100 diétás recept és étrend (a budapesti diétás étterem vezető orvosának ösz- gzeállitásábaa) — — — — — — 3j Kaphatók az Eüsnzék könyvnszíályáb Cluj, Piaţa Unirii 9. szám. — Vidék.-) azonnal szállítjuk — utánvét mellett i kisebbségi és emberi jogok ciöhsrzoxM Az ELLENZÉK a baladást szolgálja, M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom