Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-20 / 191. szám

mm

'/Wí aMganxta * 20.

*

Szenyoríta Cabrera

Turul;/ nyáron egy nemzetközi konferencián, egyik előkelő srájei szálloda halijában a: ismerkedési estélyen feltűnt egy alacsony, szűrős fekcteszentü nr, aki sorban röviden beszélgetett minden delegátussal és megkérdezte, hogy nem tud-e valaki közülük spanyolul, merf szeretné azt leányának bemutatni, aki anyanyelvén kivid nem beszél más nyelven. Tn is sajnos, nemmel válaszoltam, de az egyik udvarias rendező, aki abban a hitben volt, hogy a román és a spanyol nyelv, mint közös eredetű román nyelvek, csak kell. hogy hasonlítsanak egymáshoz, a vacsoránál egymás mellé ültetett. .Ír eredmény nem ütött ki a nyelvészeti tudomány nagyobb diadalára, de azért kedvesen mosolyogtunk egymásra. .-1 szép, bamabörü spanyol leány figyelmesen igyekezett, hogy a számára lehetetlen hangzású angol szavalzat megtanulja s or egy hét elteltével már ötvt n- hatvan némi beszélgetést is tudtunk folytatni.

.-Ír első este azonban még csak a jelbeszédnél kellett maradnunk. A vacsora végeztével kisétáltunk a Montreux feletti szálló termoszéira s lenéztünk az alattunk sötétlö Lac Lehman vizére, melyet haragosra kavartak fel a készülő vihar szélkergette hullámai. Nemsokára be kellett húzódnunk a fedett üveges veranda mögé, odakürtnt hatalmas cseppekben esett az eső, a nagy vihar egymásután kergette a sötét fellegeket, dörgött és viliám- lott s a csodálatosnak és a félelmetesnek az érzése egymást kergette a svájci hegyei: kozott. Ebben a pereben Szenorda Cabrera megtartatott egy szóra, melyet ha jól emlékszem, donnerának keil ejteni s mely spanyolul vihart, égzengést. mennydörgést jelentett.

Müge különös, hogy az egyetlen spanyol leány, akivel életemben találkoztam, épj>on erre a szóra tanított meg. El tüdőm képzelni, hogy a svájci vihar láttán elképzelte, hogy odahaza a spanyol ég alatt is milyen szép a vihar — a mostanság, amikor húsz és harmincezer hal ott u spanyol polgárháborúról olvasok nap-nap után, akkor eszembe jut találkozásom szenyorita Cabrerával, aki éppen az égzengést tanította meg nekem spanyol nyelven s aki szegény mast Madridban benne él abban a legrettenetesebb viharban, villámlásban és égzengésben, melyet odalennt az ő meiegtüzü és napfényes országukban is, tesfirérjiábctrunak neveznek . . .

(k. j.)

üAOiÖ MŰSOR

Szerda, augusztus 19.

BUCUREŞTI. 14.30: Gramofonlemczek, 15:

Híreik, 19: Ridid-zenekor. D‘Albert: HegyekaJ- jan, ábránd. Mac Jowd: Idil. Weber: Oberon, nyitány. Muszgorszkij: Fantasztikus Iá tornái1. Glazunov: Roymanda, nyitány-. Berlioz: Tündértánc. Gounod: Pausz® részletek. 20: Felolvasás. 20-20: A zene folytatása. Travoglia: A titokzatos Velence. Deliben: A forrás/ balettszvit. 20.55: Üzenetek. 21.10: Theodor eseu Sándor hegedül. PvcchmatiinoV: AJbumlap. Rimszki-Korszakov: Naphvrramsz. Suk: Szerelmi dal. Sarasaié: Mala- guena. AJbeniz: Tangó, 21.40: Alkalmi csevegés, 21.45: Füvek. 22.4-5: Kis rádtózenekar, 23.45: FErek külföldre németül és franciául, 23.55: Hírek.

BUDAPEST. 7.45: Torna. Utálna: Gramofon, 8.20: Étrend, ír; Hirek, 11.20: é«i 1 x.45: Felolvasás. 12.10: VÎzjelzőszolgá 1 at, 13: Harangszó,

13.05: Katonazene. 13.30: Hirek, 14.20: Pontos időjelzés, 14L30: Hegedű, 15.05: Ének. 15.40: Hirek, 17.15: Vádnál Hermin felolvasása, 17.45: Pontos idSjeizés, 18: Magyar nóták cigányzene- k if érettel, 19: A Magyar Anyák Nemzetvédő

Bizottság ünnepségének közvetítése, 19.35: Gute ppe Longó előadása hanglemezekkel^ 20: Szalonzene, 21.10: A Budai Színkör előadásának közvetítése: Csárdás, 22.15: Hirek, 23.45: Hírek, 24.35: Hanglemez, 1.05: Hírek.

BRÜSSZEL. 22: Szimfonikus hangverseny. — DEUTSCHLANDSENDER. 17: Kis rádiózenekar. — PÁRIS. 21.20: Bailly-Talazac zongoraművésznő játéka, 21.30: Szimf, hangverseny. — VARSÓ. 23.25: Rádiózenekar.

Csütörtök, augusztus 20.

BUCUREŞTI. 7-30: Reggeli adás, 13: Gramo- fonlemezek, 13'.25: Sporthírek, 13.40: Gramofonlemezek, 14.15: Hirek, 14.30: Gramofonlemezek. 15: Hirek, 19: Kis rádiózenekar, 20.50: Időszerű anyag, 21: Alexandrescu Eremia énekel, 21.20: Felolvasás, 21.35: Co rol ogos - jazz, 22.30: Hirek, 22.45: A Marcu-zenekar hangversenyének közver tincse, 23.45: Hirek kififöldre németül és francául, 23.55: Hírek.

BUDAPEST. 9: A Szent István-napi körmenet közvetítése, 10: Egyházi zene és ítzentbeszéd, 11.40: Hírek, 12.15: Hanglemezek, 13.20: Pontos

időjelzés, 13.30: Orségy$iájs közvetítése a budavári palotából, 13.20: Rádiófcrónika, 14.40: Az Operaház tagjaiból alakult zenekar, 16: Vitéz Faragó Ede ifjúsági előadása, 16.30: Cigányzene, 17.10: Móricz Zsigmond elbeszélése, 17.40: Magyar ének- és tárogatónégyes, 18.20: Szalonzene,

BECS. 16.50: A magyar kiállítás a bécsi őszi vásáron, 20.05: Verdi: Falstaff, háromfelvonásos opera Salzburgból, vezényli Toscanini. — RÓMA. 21.40: Az i6oo^as 1800-as évek operáiból. Monteverdi: Orfeo. — VARSÓ. 20.45: Magyar zeneest.

KIEFER USA,

<1 100 m.-es hűl uszíts olimpiai bajnoka és rekordere (1 p. Ud.Ü mp.)

LÉGHAJÓ az olimpia szolgálatában

Kiéiben, a uitorlázóversenyck színhelyén kötött léghajóról filmezték le a versenyeket.

DOROS FERENC RIPORTJA:

Isten veled Olimpiász!

Búcsú a nemzetek nagy versenyétől

BERLIN. (Az Ellenzék tudósítójától.) Még fülünkbe csengenek a nemzetek himnuszai, szemünk még maga előtt látja a stadionbeli százezrek élő tömegét, életünkben még mindig azzal a különös ritmussal lüktetnek az elmúlt napok, melyek még a legelfásultabb szemlélőt is magukkal tudták ragadni. Az ollmpiásznak vége !

Utoljára csendült el a harangtorony méltóságteljes érce, az ötgyürüs zászlókat többet nem lengeti a szél, kialudt a magasan lobogó szent tiiz is, a tribünök elnémultak, a távírók nem kattognak, telefonok nem csörömpölnek . . . elnémult ez a tér, mely annyi diadalt látott, egy nagy ünnepnek vége. Uj dicsőségek születtek Berlinben, régiek hullottak porba,

5500 sportember jelentkezett a nagy vizsgára,

hogy tudása és akarata gyümölcsét a nagy világ előtt mutassa be.

Az elektromos starterpisztoly mindenkinek egyformán adta meg a rajta!-jelet, a salakpálya vöröse, az úszómedence kékje mindert küzdőt egyformán hordott hátán, mégis a célfotografáló gépek és stopperórák mindenkinek más és más kalkulust juttattak, mert szigorú tanárok voltak ezek az emberteremtette masinák, melyek csak e való igazságnak kedvezlek.

„PAX“

Coubertin báróval, a nagy eszme élharcosával hirdetjük mi is: „Az olimpica játékok célja, nem a győzelem, hanem a részvétel, céljuk nem a harc, hanem a lovagiasság“. Hisszük és valljuk, hogy azok, kiknek a szerencse itten, Berlinben nem juttatott csillogó arany, ezüst, vagy bronzérmeket, semmivel sem különbek a győzteseknél, az ő elszomorodott arcuk előttünk éppen oly kedves, mint a sampionok örömtől sugárzó boldogsága . . . Ok is küzdőitek, ők is mérkőztek, 'nekik éppúgy szól utolsó üdvözletünk, mint amazoknak.

Az, ami ebben a nagy találkozóban szép volt, az öt földrész fiainak békés s nemes ideálokért küzdő mérkőzése volt. Az emberiességnek ez a nagy önkéntes ünnepe bennünket, eziden különösen válságos időkben talált, mert gondokkal s látszólag szinte megoldhatatlan problémákkal küzd mindenütt, ahová csak nézünk az emberiség. Meg- memértés, konokság és fejveszettség uralja napjainkat, gyűlölet környékezi meg azokat a sziveket, melyeket nem ellenségeskedésre, de megértésre adott az élet.

193-6. évben egy „pax-olimpiát“ kötött 2 hétre az egész világ, hogy ezúttal a béke közös harcából vegye ki részét majdnem kivétel nélkül.

Ötezerötszáz sportember ennek az eskünek adott fogadalmát tartotta be, ellenségek itt baráti kezet nyújtottak egymásnak s ki tudja, hány fog közülük majd később is emlé- i kezni erre a gesztusra, amikor egy utolsó j percben fog megálljt! kiáltani azoknak, kik ! éppen megint gyűlölködést szitának.

Ezek az emberek hazájukba térnek vissza. : A férfiak ismét felveszik munkaruháikat, a nők az élet másik legnagyobb feladatára készülnek majd boldogsággal ... Az élet megy tovább s éppúgy nem fog kedvezni az olimpiai győzteseknek, aminthogy részrehajlás nélkül nyújt majd egytformán gondterhes jövőt a veszteseknek. Az élet csak nagy egyenlőséget ismer , >

EREDMÉNY

A Berlinben megjelentek, innen most az egyformán bizonytalan jövőbe ismét visszatérők között igazi bajtársiassággal összetartó szigetről is meg kell emlékezzünk s ezek: a magyarok. Hitet tettek kivétel nélkül az olimpiai eszme mellett, küzdeni akartak s harcoltak is sikereikért.

örültünk, hogy alkalmunk nyilt Berlinijén a velük közös, sokat szenvedő földön élő más nemzeteket is megnyerni.

Meg lehetünk elégedve szereplésükkel s akik ezzel az eredménnyel elégedetlenek, azok vonják le belőle a taniüságot: másoknak még ennyi sem jutott. Nyitva áll változatlanul is a továbbfejlődés sora s pusztán csak rajtunk múlik majd, hogy miként gazdálkodunk a reánk bizolt sportbeli javakkal.

AZ ÚJSÁGÍRÁS

hasábjairól most 4 évre ismét lekerül az olimpiász patinás jelszava. Helyét a biztonsági szerződését, adóproblémák, öngyilkossági statisztikák, közgazdasági problémák, a mindennapi élet annyi nyomasztó más kérdése foglalja el. Azokat az oldalakat, melyeket sikerült az olimpiai tudósításokkal színessé tennünk, már is — állítólag égető — problémák igényelik. S ha erre az olvasót, sajnos, elő kell készítenünk, akkor tartozunk ezen a helyen egy vallomással: igenis, szánt- szándékkal adtunk nagyobb helyt az olimpiai cikkeknek, mert az az érzésünk volt, hogy erre a narkózisra szükség volt. Kellett, mennyire kellett ez a két hét, melyben alkalmat találtunk, hogy a politikát, krízist, bajt és nyomorúságot tisztán nyomdatechnikai okokból kurtítsuk le, de ha lehet töröljük egyszerűen hasábjainkról . . . s valóban: milyen örömmel s boldog várakozással fogadta is a közönség a végre, egyszer nem mindennapi riportokat s sok a száma azoknak a leveleknek, melyek ezt hálás köszönettel tudatják.

AZ ÚJSÁGÍRÓ

legnagyobb elégtétele ez. A redakció minden munkása érzi ezeket a felénk nyúló köszönő kezeket, melyeket mi meghatva szorítunk meg. A pillanatok alatt aktualitásukat veszítő, tiszavirágéletü kéziratokat egy kicsit elmerengve dobjuk el ezúttal, az ólomszülte fekete betűket, mintha több szeretettel futnók át, mint máskor, életünk egyik érdekesen szép fejezete zárul le ismét, hogy szivünk egy nagy eszmével gazdagabban diktálja már is toliunkba az ezutáni napok minden krónikáját.

Az ujságiró, kit annyiszor szokás a cinikus

jelzővel illetni, megtanult lelkesedni. Apró ceruzáját szakadó esőben lázasan (futtatta végig a notesz lapjain, a gyorsíró sohasem tudta neki eléggé gyorsan 0 messziből szóló szavakat jegyezni, agyában' a jelzők, az adatok, a kritika és percek, méterek egymást követték . . . Valami transzszerü állapot uralta a világ 1200 újságíróját, kik ide sereglettek, hogy -tanúi legyenek a nagy eseménynek.

köszönjük neked olimpiász.

hogy ezzel a boldogsággal megajándékoztál bennünket.

Elfeledjük ezért azt a sok munkát, kínlódást és hajszát is, mely ezeknek a cikkeknek ára volt. El akarjuk felejteni mind azt, ami tőlünk áldozatokat kívánt, de sohasem akarjuk elfelejtetni mind azt, ami ezt a felejthetetlen két hetet oly közel hozta szürke életünkhöz . . .

Eloltjuk szépen, csendben a stadion telefonfülkéiben a villanyt, reátesszük az írógépre a fedelet, a oeruza ismét a zsebbe kerül, fogjuk a kalapunkat s visszatérünk a mindennapi életbe.

Nehéz ettől az ötkarikás szimbólumtól elbúcsúzni, összenőttünk vele már, hiszen számunkra többé nem idegen- eszme, hanem saját életünk egyik letűnő múltja . . . s benne talán éppen ezért magunkat búcsúztatják.

A naptárra 'nézünk: augusztus 17 . . *

Isten veled, Olimpiász ! . . .

Lágy Bajor Gizi Pestre érkezett Rietzbühel- ből és tegnapelőtt, hétfőn már próbálta a Néma leventét;

bogy Buday Dénes, a Csárdás kitűnő szerzője, elkészítette Jan Kiepura uj filmjének muzsikáját és ő komponálta Erna Sach, a hires énekesnő filmjének zenéjét is;

hogy ebben a pillanatban egészen bizonytalan, hogy színre kerülhet-e Molnár Ferenc Pál-utcai fiuk cimü regényének dramatizált formája a Vígszínházban. Hevesi Sándor ugyanis Vaszary Piroska számára irta át Molnár Nemecsekének szerepét. Molnár Ferenc azonban a legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy női szereplő játsza Nemecsek romantikus szerepét s mivel Hevesi Sándor nem talál megfelelő fiú szereplőt, talán semmi sem lesz a premierből;

hogy Sibiuban nagyszabású szabadtéri előadásokat fogak rendezni, klasszikus operettekből. Az előadások primadonnája a városunkban közkedvelt, kitűnő Hienz Helly lesz s azoknak külön érdekessége az ott fellépő, ugyancsak városunkból elszármazott operaénekes Katona Gyula és feleségének vendég- fellépte, akik nemrégen nagy sikerrel v in- dégszerepeitek a Román Operában;

hogy a Magyar Filmiroda Szenzáció címmel készíti el első egész estét betöltő filmjét, A film Herceg Ferenc Két ember a bányában cimü egyfelvonásosából készül.

AZ EUROPA

Modern konfort, p ensió szisztéma, f ürd ők, stb. Egyéni pausál-kurák Mérsékelt árak II

Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit

Carmen Sylvan

május hó I5-én megnyitotta!

HOTEL MOVILA, HOTEL SAILOR, HOTEL MMI,VRAJA MĂRII VILLÁM