Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-02 / 177. szám
1936 augusztus 2. Kisebbségi diák a pálya- választás keresztaljén Megjegyzések a „Fiatalok“ pályaválasztási Scindes- adójának margójára CLUJ, (julius hó.) Országrészünk fiataljai unos-untalan hallották már, hogy milyen nehéz elhelyezkedni a kisebbségi sorsban. Nem is lehetne csodálni azt, ha a kétségbeesés magjait hintené el lelkűkben az a megszokott, rettenetes szólam, hogy „kilátástalan és nehéz az élet“. A mai diák, ha nagynehezen keresztüljutott a baccalareatusi vizsgán, tanácstalanul áll a tanácsok között. Végre megnyíltak előtte a pályaválasztás lehetőségei. Nyolc gimnáziumi esztendőn keresztül várt erre a pillanatra. És most, amikor végre elérkezett a vür- vavárt perc, egész fénye fölött kételyek lesznek úrrá. Rokoni köre, ismerősei, mindenki, akivel csak tcdálkozik: „jótanácsokat ad“. Nagyhangú szólamok., lemondó kézlegyintések, fölényes ígéretek zavarják össze terveit és pozitívumot eddig legfeljebb a főiskolák ismertetései nyújtottak a számára. Ezek is csak arról, hogy a különböző egyetemi J és más főiskolai szakokon mennyibe kerül a tandíj. Ezekután münden magyar szivet jóleső örömmel és lelkesedéssel tölthet el azt a tiszta és világos pályaválasztási tájékoztató, amely a „Fiatalok“ cimü folyóirat legújabb számában megjelent. Nem mehetünk el szótlanul, vagy hézagos ismertetéssel a romániai uj magyar nemzedék folyóiratának nagy murdeája mellett. Kisebbségi szülő és diák egyaránt értesülhet az itt közölt kimutatások alapján arról, hogy a különböző pályákon milyen elhelyezkedési lehetőség vár a magyar ifjúságra. A munka, amit a „Fiatalokszerkesztősége végzett, nemcsak értékes, hanem alapos is. Puffogó frázisok helyett számok állanak rendelkezésünkre, amelyek mindenkit tájékoztatnak arról, hogy melyik, pályán van szükség magyar diplomás emberekre, hol van többlettermelés és hol kellene javítani az eddigi helyzeten. Felbecsülhetetlen fontosságged bir, hogy a nagyközönség is tudomást szerezzen — minél szélesebb rétegben -— az itt közölt adatokról. Éppen ezért részleteiben is ismertetjük a „Fiatalok“ pályaválasztási tanácsadóját. 1. „Az ifjúság a gazdasági pályán“ címmel dr. Török Bálint közöl tájékoztatót a magyar ifjúságnak a gazdasági pályán való elhelyezkedéséről. Mindenekelőtt megállapítja, hogy kisebbségi gazda állami birtokon való elhelyezkedésre nem számíthat és alig van olyan nagyobb magyar birtok, amely külön, akadémiát végzett gazdát alkalmazni tudjon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar ifjaknak visza kell riadnia a gazdasági pályától. Török Bálint leszögezi azt a tényt, hogy minden földbirtok, vagy olyan tőke felett rendelkező magyar ifjúnak, mely a földbérlet szerzés lehetőségét megadja: el kell végezni a gazdasági akadémiát. A földben és a föld kihasználásának ismeretében kiszámíthatatlan erő rejlik. Minél több okleveles gazdánk lesz, annál hasznosabb tanácsokat tudnak adni népünknek és igy hozzájárulhatnak az egész magyar kisebbség felvirágoztatásához. (Sajnos a lap más helyén közölt statisztika kimutatja, hogy ezen a pályán sérelmesen kevés a magyar ifjak száma. A négy évfolyamon 233 román növendékkel szemben, mindössze 16 magyar diák van.) 2. Nagyon figyelemreméltó dr. László Tibor főállatorvosnak, a helybeli vágóhíd igazgatójának cikke az állatorvosi pályáról és az ött való elhelyezkedési lehetőségekről. László Tibor leszögezi, hogy az országban mindössze 700 állatorvos van, holott háromszor ennyire volna szükség. Melegen ajánlja ezt a pályát kisebbségi ifjaink figyelmébe, mert a diploma megszerzése után, tehát a beiratkozástól számított hat évre, minden elhelyezkedési lehetőség megvan a jelenlegi helyzetben. Az uj állatorvos ideiglenes minőségben szolgál legtöbbször egy közigazgatási járásban, 5—6000 lej kezdő állami fizetéssel. (Az állatorvosi főiskolán jelenleg mindösz- sze 4 magyar hallgató van.) 3. Dr. Jancsó Béla részletes és mindent felölelő tanulmányt közöl az orvosi pályaválasztás akadályairól. Mindnyájunkat joggal megdöbbenthetnek és késztethetnek gondolkozásra azok az adatok, amelyeket felsorol. Megállapítja, hogy az orvosfakultás alsó éveiben egyre kevesebb a magyar orvostanhallgatók száma. Ennek magyarázata a gazdasági válság fokozódásában keresendő, mert kisebbségi szülök mostanában inkább olyan pályákra íratják be gyermekeiket, amelyeken rövidebb a tanulmányi idő és a diáknak mellékkeresetre is inkább nyílik cdkalma. Rámutat a cikkíró arra, hogy ebből a helyzetből 5—6 év múlva elkerülhetetlen magyar orvoshiány fog kialakulni. Ez az orvoshiány nem a városokon lesz érezhető. Főleg a falvak egészség- ügyi állapota hagy egyre több kívánnivalót hátra, mert a legtöbb orvos az amugyis túlterhelt városokban kísérli meg az elhelyezkedést. Jancsó Béla doktor figyelemreméltó cikkében nemcsak statisztikát állít fel, hanem a jövő tennivalóit is megszabja. Szakszerű tanácsokkal jelöli ki az utat, amelynek segítségével egy-egy vidék orvoshoz, egy orvos pedig kenyérhez juthat. Mindenekelőtt pedig megcáfolja azt, hogy reménytelen a magyar ifjak számára az orvosi pályaválasztás, mert ezen a pályán kisebbségi embernek nincs már helye. Bebizonyítja, hogy a legmagya- rabb megyékben is aránytalanul kevés a magyar orvos és kellő szervezettséggel számos magyar ifjú számára nyújt komoly életlehetőséget ez a pálya. Hogyan ieUek szenvedő emberek ismét mnnkatheţSeSek ? Mert a legsúlyosabb ideges gyomorbajok, máj, vese és epebántalmak ellen a világhírű áfír használták. Kapható gyógyszertárakban és drogér. ív x.& mjp * riákban, vagy megrendelhető UO— lei utánvéttel Császár gyógyszertárban Bucureşti, CJea Victoriei i24. szám. 4. Legszomorubb része a pályaválasztási tanácsadónak és egyben a statisztikának a fiatal magyar tanárnemzedék kérdéseiről szóló közlemény. Ezzel a súlyos problémával Biró Sándor foglalkozik a „Fiatalok“ hasábjain. A cikk annyira figyelemreméltó és közérdekű, hogy azt lapunk más helyén teljes terjedelmében közöljük. Éppen ezért itt mellőzzük részletesebb ismertetését. 5. A jogászok elhelyezkedési kilátásairól sem mondhat semmi jót a pályaválasztási statisztika. Ez annál szomorúbb, mert a magyar egyetemi hallgatók legnagyobb része (pontosan 60 százalék) joghallgató. Az ügyvédi pályán máris nagy a túltermelés. Semmi remény nincs, hogy a jövőben megváltozzék a helyzet. Dr. László Ferenc tanulságos cikke azt a végső következtetést vonja le, hogy ilyen körülmények kö- \ zött érdemes-e szülőknek anyagi helyzetét meghaladó áldozatot hozni azért, hogy a jogvégzett ifjú diplomával a zsebében beálljon a szellemi proletárok táborába. 6. A „Fiatalok“ pályaválasztási tanácsadóját Kóréh Béla statisztikája fejezi be. A statisztikák rendesen unalmasak. Ez a kimutatás azonban, amely a helybeli egyetem egyes fakultásainak adatait közli, érdekesebb a legizgalmasavb olvasmánynál is. Már legalább is magyar ember számára. Megtudjuk, belőle, hogy az egyetem különböző fakultásain hány magyar ifjú indult el az élet különböző utjain. Pontos számadatokat kapunk arról, hogy hány magyar és hány román ifjú van ugyanazon a pályán. Ha ezeket összevetjük az egyes pályákról szóló tanácsadókkal, azonnal megtudjuk, hogy milyen pályára érdemes biztatni ifjúinkat. Ismételjük: olyan kérdéseket vetett fel a „Fiatalok“ legutóbbi száma, amelyek megérdemlik, hogy minden magyar ember részletesen és komolyan foglalkozzék azokkal. Leghelyesebb talán az volna, ha magyar társadalmunk minden vezetője hozzászólana a pályaválasztási tanácsadóhoz. Fontosabb ez a magyar szülök és diákok számára minden politikai kérdésnél, mert a jövő magyar társadalmának életlehetőségeiről van szó. Már pedig mindnyájunk érdeke az. hogy a jövő magyar intellektueljei ne nyomorogjanak, hanem tisztességes anyagi életlehetőségek között dolgozhassanak a magyar sorsközösség érdekében. VÉGH JÓZSEF. A fiatal magyar tanárnemzedék kérdései % Ha a romániai egyetemeken jelenleg tanuló magyar kisebbségi tanárjelöltek jövőjére s általában a fiatal magyar tanár nemzedék helyzetére gondolunk, csak a legmélyebb hit óvhat meg a legszélsőségesebb pesszimizmustól Hinnünk kell abban, hogy j a román nemzeti kizárólagosság szélsőséges ■ tanát nem fogják alkalmazni az iskolapadNői lélek A férfi és a nő négy évig szerették egymást, Ott ismerkedtek meg valahol a kék Balaton mellett ahol az érzések felszabadulnak és az emberek különös szenvedéllyel keresik a szerelmet. Először nem volt egyéb köz ük, mint két egymáshoz hasonló teremtmények rokonszenve. Mindketten szerették a könnyelműséget. Az élet vakmerő helyzeteit keresték. Rajongtak a cigány-muzsikáért. Egy-szóval mindent kerestek, ami rózsaszínű ködfátyollal vonja be a rohanó élet ezer gondját, baját. A barátságból később szerelem lett. Vad, szenvedélyes, veszélyekkel tel, Mindkettőjüket vonzotta a tiltott gyümölcs varázsa. A nőnek otthon egészen más volt a helyzete, mint a balatoni fürdőhelyen. Férje, családja volt, akiktől elszakadni nem tudott. Talán nem is akart. Talán csak szint keresett, ami hiányzik a kispolgári életből. Lovagregényeknek, régelmult világoknak hangulatát kívánta megeleveníteni a szerelmében. A férfi egyedül élt. Sorsát feltette erre a szereimre, mint ahogyan a hazárdjátékos néha egész vagyonát kockáztatja egy- izgalmas tét kedvéért. Uralkodnivágyó természet volt, éppen úgy, mint az asszony. Amikor a szerelem első szenvedélyes lángolásai elmúltak, élesen kiütközött, hogy mennyire egyformán vannak alkotva. Mégsem tudtak elszakadni egymástól. Szenvedélyes összeütközéseken, kétségbeesett vitákon túl, négy évig tartott az a kapcsolat, amely a sorsnak egy szeszélyes pillanatában összehozta őket. Négy év pergett le. Természetük egyformasága meghazudtolta szerelmi vallomásaikat. H.'ába esküdte az asszony, hogy a férfi nélkül nincs élet számára és hiába mondta a férfi, hogy neki az asszony a levegőt jelenti. Semmiségekből sokszor halálos gyiilölség keletkezett közöttük. A férfit sodorni kezdték a szenvedélyek. Keserves vitáiknak mérgét fékevesztett mulatságokban próbálta kiirtani, A nő ezek miatt lassanként mind távolabb és távolabb került tőle. Talán meg is ve: ette a férfit, akiben az erős egyéniség megtestesülését látta valamikor, amiért ilyen könnyen kikerülte az életharcckat. Végül, az összeveszések egyik keserves f napján, az asszonyt felkereste a régi udvar- : lója. És amikor a férfivel újra összekerültek, szemébe vágta, hegy ez az udvarló mennyivel különb ember nála. Újra felvi- harzott a gyülölséggel határos szerelem megrázó szimfóniája. Úgy búcsúztak el, hogy véglegesen elválnak. A férfi napokig kínlódott. Nem tudott belenyugodni abba, hogy nem fogja érezni az asszony csókját, parfümjének különös keleti illatát, hogy nem hallja maró, de mégis kedves megjegyzéseit és hogy elvi- tathatatlanul uj irányt kell szabnia az életének. Szinte cinizmussá vált már benne a szerelem és ebben a kétségbeesett hangulatban levelet irt a nőnek, akivel négy év örömét, bánatát megosztotta. Életuntság, mindenre való elszántság és fölényes gúny csendült ki a levélből. Olyan volt az irás egész hangija, ahogyan csak nagyon kétségbeesett és nagyon szerelmes férfiak tudnak imi. Többek között azt is megirta, hogy köszöni az asszony szerelmét, de nem büszke rá, hiszen egy jelentéktelen, alacsony, törpeszerü emberrel hasonlította össze. Lázban égett, miután a levelet megirta. Azt hitte, hogy a levél ugyanolyan hatást vált ki az asszonyból, mint amilyent férfiak éreznek olyankor, ha női vádakon és könnyeken túl hallani vélik a szerelem hárfájának gyönyörű zenéjét. Ebben a Iélekölő válságban mult el az egész napja. A választ hiába várta. Hiába kereste, hogy az asszonyban is megszólaljon a mindent legyőző szerelem. Azt hitte, hogy vérig sértette az asszonyt. Hogy durván és hirtelen haragjától indíttatva széttépte a négyéves szerelem szent kötelékeit. Hajnal- banyuló cigányzenés, mámoros, pohártöré- ses, vad mulatsággal enyhítette a kétségbeesését... ... Ezalatt az asszony rongycafattá gyúrta a levelet. Kívülről tudta minden szavát. Semmivé foszlott szemében az egész szerelem. A levélnek egyetlen egy kitétele hagyott maradandó nyomot benne és ezt idézte újra és újra egész álmatlan éjszakáján keresztül: Istenem, miért is van az, hogy a másik férfi törpe volt!... Megtudta, hogy törpe volt... ‘ (—n.) tikéban. Bíznunk kell erősen egy megértő és szabadelvű kormányzás eljövetelében, a békeszerződések, <a párisi kisebbségi egyezmény és más politikai pártok programjában szereplő kisebbségi jogok megvalósulásában. Ha ezekben nem bizunk, ha lelkűnkben csak egy percre is m égért hetőnek találjuk a román nacionalizmus jelenlegi felfogását, akkor a fiatal magyar tanároknak és tanárjelölteknek csak egyetlen kérdésük lehet: mielőbb más pályát választani és ennek lehetőségeit előkészíteni. Mert a romániai országos tanáregyesület folyó évi április 17— 19-én tartott kongresszusán magáévá tette a nemzeti kizárólagosság tanát, melynek az iskolapolitikában ezentúl döntő jelentőséget káván adni. A határozati javaslatban a román tanárok követelik a kisebbségiek teljes kizárását a tantestületből. Miután véleményük szerint ,,teljes mértékben szükséges, hogy a jövő nemzedékek kialakításának feladata csak románokra bizassék“, a határozati javaslat további pontjaiban leszögezi álláspontjukat a kisebbségi tanárokra vonatkozólag. „Ha a kisebbségek fiai Romániában akarnak élni, mondják, a 8-ik pontban, akkor neveltetésüknek is román szellemben, román tanárokkal és román nyelven kell történnie-“ Ennek az elvnek a megvalósítására pedig, legelső lépésnek a kisebbségi iskolák megszüntetését, illetve államosítását tartják, aminek érdekében széleskörű mozgalmat szándékoznak indítani. Az a magyar kisebbségi fiatal tanár, vagy tanárjelölt, aki ezt a pályát választotta, feltétlen gondoljon a fentiekből következhető helyzetre. Nem azért, hogy elcsüggedjen, hanem azért, hogy minden eshetőséggel számolva nézzen a jövőbe. Hogy tudjon küzdeni a kisebbségi jogokért, tudjon dolgozni azoknak védelméért már főiskolás korában. Hogy számoljon le egyszersmindenkorra a régi diákélet csillogó romantikájával és könnyelmű gondolkozásával. Hogy tudjon belekapcsolódni már diákkorában a kisebbségi jogokért vivott küzdelembe, legalább a szellemi felkészülés minden lehetséges fegyverével. Mert ha igy felkészülve és a veszedelmeket látva, de egy megértőbb időnek eljövetelében bizva fog hozzá munkájához, akkor remélheti, hogy révbe jut. Akinek pedig nincs ehhez hite, az ne menjen erre a- pályára, mert időelőtt elfásult, megfáradt és „a minden mindegy“ szomorú világába sülyedő ember lesz belőle. * Részlet a ..Fiatalok“ pályaválasztási tanácsadójából.
