Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-15 / 188. szám

193 6 augusztus TS. BLLTBNTtK 31 Äff olds nyaralók V A pydr évek ót,a átlőtt; telepe elhagyott, csendes volt. Csőik a munkáslakások előtt tengődött a nyom or uságos élet, halkan, szo­morúan. A munka nehéz, darabos muzsikája nem vidította az arcokat: állott a gyár. a szegénység volt a gyári lakosok egyetlen ki­térője. A remény azonban éli bennük, hogy egyszer megindul a gyár, megkezdődik a munka. Egy évig várt a gyártelep népsége, de nem kezdődött uj élet, a gépek mélyen hallgattak a lecsukott ajtók mögött. A csend egyre jobban el urasod ott. mozdulni sem akart a gyártelepről. így hát a munkanélkü­lieknek kellett engedelmeskednünk. Sokan elhagyták a lakó-negyedet. Nem bírták éb­ren tartani reményüket. Az elköltözőitek helyett írj lakó pár érke­zett a taviassza!. Hangos volt, jókedvű. Nem elegyedett senkivel.. Megvetette a nyomorta­nyákat s a nyaralók pazarló módjával a gyár legmagasabb helyét foglalta le magá­nak. Az égbenyuló kémény tetején rakott fészket a vendégpár: gólyák voltak. A telep ősi lakói szívesen fogadták az alföldi nyara­lókat. Nem láttak bennük ellenséget, kik esetleges munkájuktól fosztanák meg. Ven­dégeknek Id járó tisztelettel üdvözölték. Kü­lönösen a gyermekek nézték nagy csodálko­zással és szeretettel az idegen madarakat. — Hogyne. Hiszen őket is a gólyák hozták. A távoli kirándulók lázas munkához lát­tak. Építkeztek. Kora reggeltől késő estig dolgoztak, úgy látszik fiatalok voltak, most kezdték az életet. Munkájuknak meg volt a tátszatja, néhány nap alatt készen állott a fészek. A fiatal nász utasok vidám kelepelé- scvel avatták fel első otthonukat az óriási gyár kémény tetején. A nyaralási időt nagyszerűen eltalálták. A forró nyár égető napjai alatt nem is vették észre, hogy szomszédságukban havasok, fe­hér csúcsú havasok kezdődnek <s éles szelet kőidnek a Maros mentén, hogy a sik déli- bábos róna helyett beláthatatlan terjedelmű komor erdők állanak előttük s hogy itt he­gyekre mászik a nap s ha elfárad, hegyekre hajtja pihenni fejét. A fiatal nászutasok sze­relmével mindenről elfeledkeztek, a nyara­lók felületes 'szemlélődésével semmiről sem vettek tudomást. Boldogságuk s talán a Holt Maros állandó béka-koncert zenéje egészen magukba ford itatta tekintetüket s vakon úszkáltak a nap hevítő sugaraiban. Egyszer csak aggódni kezdtek a mélyen lakó munkásgyermekek. Mi lett az egyik gó­lyával ? Csak egyet láttak repülni, szálldogál­ni, vagy féllábon szundikálni a kémény tete­jén, nem kelepelve, nem hangoskodva. Hiá­ba találgatták, hiába figyelgették, nem mu­tatkozott a második kedvenc nyaraló. Már belenyugodtak abba, hogy elszállt vagy el­pusztult az egyik gólya, amikor éles, sűrű kelepeléseket hallottak a kémény alatt. Köl­tött a~ amyamadár, vitték a hirt s végtelen boldogok voltak, mikor békával látták haza­térni a gólya-apát. Közben a kémény alatt is megkezdődött az élet. Szétnyíltak a kapuk. Emberek lepték el az elhagyott telepet, dolgoztak, alakit at­tak, építettek, vonatok szaladtak a rozs­dás síneken, rengeteg fatörzset hozva ma­gukkal. Indul a gyár! Kezdődik az élet! Az emberek arcáról elköltözött a szomorú­ság. — Felcsendült a gépek szimfóniája. A hasitó fűrészek és kerekek visítottak, a kazánok dohogtak, a sziréna váltást jelzett az éjjeli és nappali munkások között. A gölycrfiókák hangosan kelepetek any­juknak a kémény tetején, szegények nem sejtették, hogy akrttuk a pokol tüze ég. Az apa-madár talán éppen a Holt-Marosba száltt béka után, amikor égbenyuló vörös gé­géjén szikrákat kezdett kilehelni a gyár és tüzet fogott a fiatal család hajléka. A gólya­anya hangos kelepelésbe kezdett, csapkodott szárnyaival. Hasztalan ... A láng kő rüh za­lait fa a szára- fészket s nrinţ egy tüzrózsa, visított a kémény tetején. Csak pillanatok múltak és a fészek eltűnt, az imént még ke­lepéit fiókák anyjukkal együtt összeégtek s belezuhantak a gyár dohogó gyomrába. Az apa-gólya akkor szállt fel zsákmányával 5 boldogan sietett fiaihoz, de amikor fészke he­lyéhez ért, elejtette csőréből a békát. Kele­péit. keringett a kémény körül, de csak tár­sa két fekete szárnyát találta, mint egy el­pusztult hajlékra kiszegezett két szamom gyász!obogócskát. Megérezte a tragédiát. — néhányt kört irt le a gyár felett, aztán bocsn tekintetet vetett a kékes havasok felé és el­indult a bronzárnyékos naplementébe, nyugat felé. Szabó Lajos. il Ilii I' UIMIM II —fi HU I H'W MIIIBII——|J_M Az uj közigazgatási törvény magyar lor- ditása (dr. Kiss Endre ügyvéd fordításában)] 50 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályá- ban, Piaţa Unirii. Vidékiek 60 lej pénz, vagy posíabélyeg beküldése ellenében bérmentve Lakják. A VA D o R Z Ó A forradalmi idők után feltűnően emel­kedett a vadorzók száma, boldog-boldogta­lannak fegyvere volt. A ksi'putskáisok egész rajával! találkoztunk szolgálat közben. Olyan lalkalomszülte vadorzók voltak ezek, de volt köztük Olyan is, kit a szenvedély hajtott, kinek vérében volt, aki talán élni- sem tu­dott volnias puska ás erdő nélkül. Az ilyen aztán egymaga veszélyesebb volt, mint öt­hat a másik fajtából. JÓI emlékszem: december 14. volt. Beren­deltek a központi erdóhi vattaiba s az erdő- - tana esős a következő szavakkal fogadott: — Következnek a karácsonyi ünnepek, a legszigorúbb szolgálatot követelem, a leg­nagyobb óvatosság mellett- Azt hiszem ezzel mindent megmondtam. Különös figyelmet fordítsanak Orbai Balázsra. Orbai Balázs a havasok réme volt, iki nem egykönnyen hátrált és legelső pillanat­ban odafüstölt karabélyából üldözőire. Rit­kán Tehetett otthonában látni, állandóan az erdőt bújta, de itt sem volt látható. Óva­tos volt, mint a nyest, ravasz, mint a róka s ka reá került a sor, vérengző, mint a hiuz. Legjobban tudta, hogy a vad hol tar­tózkodik; mikor és hová vált ki tápra ® ha a csalfa rókát vakogni hallotta, vésze­kéin! kezdett, mint a csapdába került nyúl, mire a róka ravaszságát feledve, villámként rohant a hang irányába, hol nyulpecsenye helyett a kis karabély 'acélgolyója fogadta. Orbai Balázs ugyanis a futó vadat is egy szál golyóval lőtte, serétes puskája ott rozs­dásodott, valamelyik öreg fa odvábán. Az erdő tanácsos parancsa után társam­mal! befordultunk a korcsmába, hogy egy­két pohár bor mellett megbeszéljük teen­dőinket. A korcsma, üres vólt, csak a fe- j kete kutyácska melegedett a- tűzhely szom- j szédságában. Belépésünkre felemelte fejét, j majd ásítva eg.yet, megint elnyúlt, nagyo- ! kát szuszogva. Elfogyasztottuk a párolgó j meleg bort s a szolgaiad tervvel is készen | voltunk. Hazaérkezve, puskát, hátizsákot vettem magamhoz és elindultam, hogy a megbeszélt helyen lekéssek. A hó fétaéter vastagságban feküdt a* föl­dön. Semmi nyom, minden fehér volt, csak itt-ott egy-egy varjú, mint fehér papíron a tintáid;t. ösztönöm után haladtam, né­hányszor hófúvásba sülyedtem, melyből csak úszva tudtam kivergődni. Végre kiértem a Remete kúthoz. Ezt a kutat magam raktam ki kővel, melléje pi­henésre alkalmas zsámolyt építettem gyep­téglából. A forrás az előre hajló szikla lá­bától eredt, mely télen megvédte a zsá­molyt s nem temethette be a hó. Szét te­kintettem, nem ilátok-e valamerre nyomo­kat. A kút vize táz métert folyt párologva, további útját jégkéreg alatt tette meg, me­lyet a levegő hidegebb hőmérséklete vont felé. A közelben tartózkodó vad, szomját ezen a tiz méteren oltotta.. A szikla háta meget't nyolcvan hold szeder- és málnai bokrokkal telt vágás terült el, a szarvas ilegkedvasebb tartózkodási helye, innen in­dult ki egy vad-csapás, mely pihenőm mel­lett ért véget. Ezen jártak a vadak a vízre. Csupán egyetlen csapás volt, más nyomot nem lehetett látni. A vadnak ugyanis az a szokása, hogy magas bóállásnál: egy nyo­mon jár s ctsak kivételes esetben ugrik ki a csapásból. Megnéztem a csapást és megállapítóttam, hogy többféle vad használja, majd tovább folytattam utam. Alkonyodra kezdett, mi­korra ta , ,Póterm<enykői szikláihoz értem. Vitányi alvadász még nexn érkezett ki. A sziklába barlang nyúlt be, vaflamikor havasi betyárok tanyája lehetett. A barlang bejá­rata kúszónövényekkel volt eltakarva, csak avatott tudott rátalálni. Miután jól körülnéztem, nem-e vezet áll­ttá tnyom belsejébe, a barlangba léptem. Beljebb, az őszön odakészátett fából tüzet raktam, így vártam Vitányi érkezését. Fél­óra is elmúlt, beesteledett, mire az taílvadász kiért. Ruhája ipárolgott, fegyverét, hátizsák­ját ledobta és leheveredett a tűz mellé. So­káig hallgatott, majd megszólalt: — Találkoztam Orbai Bialázszsol! Azt mondta, ne kisértsem az ördögöt. — ö vett észre — folytatta —, a szed­res lábánál. Fegyverének csövét nekem irá- nyiitotta. Lekaptam fegyverem, de nem ve­hettem vállhoz. „Ne kísértsd az ördögöt!“ — 'kiáltotta. Van vallatni hangjában, ami megfagyasztja az emberben a vért. Talán a nyugodtság, vagy az a tompaság, mély úgy hangzik, mintha a föld morajlana. Nem, va­gyok olyan ember, aki megijed saját árnyé­kától, de ettől az embertől félek, nagyon félek... Megtömte pipáját és mindketten sokáig hallgattunk. Vitányi újra 'megszólalt: — Most találkoztam' harmadszor vele. Kétszer megmenekültem, de érzem, hogy az uj találkánál kény ér törés re kerül a sor. — Az uj találka pedig ma- éjszaka lesz — szóltam közbe. — Ha a szedres lábánál' ta­lálkoztatok, akkor Orbai a Remete-kuti vá­gáshoz indult alkonyati lesre, de a találko­zás megzavarta, Így tehát az alkonyati les elmaradt. Az éjszakát biztosan a szarvaskői sziklaoduba tölti és hajnalban leereszkedik a vágáshoz. Legokosabb lesz tehát, ha egy­két órával hajnal előtt lesre állunk a vágás szélén. Felkeltem $ kinéztem' a barlangból. Az ég tiszta volt, a hóid sugarai sziporkázva ját­szadoztak a fehér havon. Visszatértem a ■tűz mellé s falatozni kezdtem. Az aiivadász nem evett, mozdulatlanul ült, ha megszó­lítottam, úgy felriadt, mintha álmából kel­tették vóina. Aztán felkiáltott: — Első pilftomatban belelövök! Széttöröm fejét! Nem tudok szabadulni szúró tekinte­tétől! Nem tudtunk aludni, kiléptünk a bar­langból. Lassan, óvatosan háiadtunk « Re- mete-kuti szikla felé. A vékony szél1 szeme­inkből könnyet facsart, fagyos hó sírt balk- kancsaink alatt. A Bagoly-bérc tájékáról farkasvonitás hallatszott. Megálltunk. Most a Szarvaskőtől hangzott vonítás, utána nyi- vákolás, olyan szüküilésféle, milyet a nős­tény farkas hallat párzási idő alatt. JÓT tud­tam, hogy ez Orbainak a hangja, mellyäl puskacső elé csalija1 a szerelmes himet. Hall­gatózva: álltunk, aztán elindultunk, tudva, hogy Orbai még búvóhelyén van. Megérkeztünk a sziklához s elhelyezked­tünk. A igöncölszekér rudjára á&T, a hoUd ha­nyatlóban volt, közeledett a hajnali. Az Ör­dögvölgy felől egy őz ugatása ballLaüszott, pár pillanat iratává kiugrott az előttünk el­Tökéletesen megfelel ennek a feltételnek kocsija, ha BOSCH jelzővel int az utfor- dulóknál és BOSCH- stop hátsólámpával, valamint a többi meg­bízható BOSCH fel- szerelési cikkekkel In­dul útra. A BOSCH- gyártmányok minden szaküzletben kaphatók Europa—-Ellenzék egyéni nyaralási akció! Nyaraljon velünk a gyönyörű fenyves erdők alján fekvő rUSNAD-FÜRDŐN , Fausálfrak: jul.-aug. hőnapokban szeptember hónapban I 7 nap: 1.925"— Lei 14 nap : 3.850"— Lei 21 nap : 5.775— Lei 28 nap: 7.700— Lei Fenti pausálárakban 7 nap : 1.540"— Lei 14 nap: 3.080"— Lei 21 nap : 4.620— Lei 28 nap : 6.160*— Lei következők foglaltatnak benn: lakás a fürdőtelep legszebb villáiban, napi háromszori kitűnő étkezés a fürdő legjobb éttermeiben, tetszés szerint, minden napra fürdőjegy (a strandra vagy az Ilona kádfürdőbe), kurtaxák, összes borravalók, zene­dijak és adók. Bármelyik nap indulhat, de indulását és előjegyzését tartozik 7 nappal indulás előtt bejelenteni ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN CLUJ Piaţa Unirii 9., vagy az ECONOMIA menetjegyirodában, Piaţa Unirii 23. Bármilyen felvilágosítással készséggel szolgálunk. — Vidéki érdeklődéseket azonnal intézünk v^oOSCH áttétes* ^ „ legmegb«haţb^ tWléte. Minden szaküzletben kaphatói Romániai vezérképviselő: LEÖftlDA €§ 1ARSA, Bucureşti és vidéki fiókjai. terülő hóval fedett tisztásra, megállt, hatra nézett, ugatott kettő-hármat és kecses ugrá­sokkal áthaladva a tisztáson, eltűnt a sűrű­ben. Vitányi suttogva megszólalt: — Orbai jön! Negyedóra telhetett el, mire éles csattanás haJlüatszott, melynek visszhangja tompán zú­gott végig a völgyön. A vágásnak mintha minden bokra elindult volna. Rövid csend után szarvashim ugrik ki a tisztásra, össze­esik, megint csülökre -kap, két-három ug­rást tesz, újra összeesik, két első lábával föi- ágaskodik, baloldalára vágódik, hármatLné- gyet rúg, mégegyszer felemeli fejét és többet nem mozdulj. Térdre ereszkedve figyelünk a sziklafal mögül. A szarvastehén 15—20 lépésre fek­szik tőhiník, haéáHhörgése jól hallszik. A sű­rűben megroppan a hó, szétnyílik egy bo­kor s a tisztás szélére kilép Orbai. Jobbkezé­ben súlyban tartott fegyver, előreha-jlott de­rékkal. Megáll, nehány másodpercig figyel» .látszik, hogy a hócsikorgás idegeski. Meg­fordul s visszalép a sünibe. Az izgalom és hideg átjárja testünket, reszketünk. Orbai ismét kilép a süniből, megállás nélkül az el­esett szarvastelrémg jön, körülnéz, térdre ereszkedik, puskáját a tehén nyakához tá­masztja, kése után nyúlj. — A törvény nevében! — kiáltom felé. Orbai hasra vágódik, fegyvere után nyúl, de nincs ideje, mert kezemben csattan a fegyver. FeLordit s balkezével: puskáját reánk süti­— Ne kísértsd az ördögöt! — kiáltom. Eldobja fegyverét s menekülni akar. Irtó­zatos káromkodással fogad, amint lövésre kézen tartott puskával! közeledünk felé. Rá- parancsökHik, Induljon el* előttünk. A nap sugarai elöntöcték a havas élét, mire leértünk'. Kimostam Orbai sebét, jobb váRcsontját roncsolta szét a golyó. — Most lőttem az első szarvast, azt hi­szem ez volt az utolsó — sóhajtotta maga elé. Rázmán Gábor. KERTGAZDASÁG gyümölcs-, virág-, konyha-kertészeti, szőlészet:, gyógynövénytermelési, baromfitenyésztési és méhészted Ép. Megjelenik havonta egyszer. A juiiusi szám tartalma: Kertgazdasági iskola. A jó kert hátrom főkelléke. Virág- és zöldségkertésze tanácsok. Kaktuszbetegségek. T«Éjfüté<j elektro­mos árammal. A mai kertes ház. Zöldnyesé». Korai burgonya — Őszi vetéssel. Szőlősgazdák — fel a fejjel! Gyógynövénytermelés. Ribarbari. Baromfi — a gyümölcsösben. Méhlegelő. Kér: gazdasági tanácsok. Halkcitető láda. Hírek. Adás-vétel. Üzenetek. Kertészhumor. — Egyen szám ára 20.— lej, vidékre 13.— lej, pénz, vagv postabélyeg beküldése ellenében azonnal küldi ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYA, Cluj Pian Unirii. Előfizetési árak: egy évre 200.—, félévre 100.—, negyedévre so.— lej. Mutatványszámé.' S.— lej postabélyeg ellenében készséggel küldünk. Az ELLENZÉK a bal adást szolgálja *. kisebbsági és emberi Jogok elát&ttosá*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom