Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-15 / 188. szám

4M8 B L L BNZÉ K 1996 artffttnztan IS. Egy nap a székely ÍKE-íáborozáson Ahol békét hirdetnek a hivatalos kiküldöttek Az evangéliumi szellem terjesztésének szükségessége BAT ANII-M ARI. (Az Ellenzék tudósi lójá­tól.' Fényes, tiszta tekintetű fiatalok nyu­godt, derűs társaságát találom Batanii-Mari- han, a zöldlombu, jólmegmüvelt Erdővidék szép, nagy községében összegyűlve az Ifjú­sági Keresztyénegyesület székely táborozá­sán. Lányok, fiuk tizenhat évtől feljebb, libben a tevékeny-békés társaságban idege­nül hatnak az újságok címei véres harcok­ról, vértelen, de véresnél is szörnyűbb küz­delemről, elszánt készülődésekről, hogy a népek minden eddiginél öldöklőbb háborút kezdjenek egymással. Kis csoporthoz lépek a papilak zöldgye­pes udvarán és leülök egy pad szélére, me- lyen diáksapkás gyermekek foglalnak he­lyet. Odább, fatuskókra helyezett deszka- szálon ülnek a nagyobbak, egyetemi hall­gatók, kiket ismerek. Közbül egy tiizifatus- kón helyezkedik el a fiatal lelkész, ki biblia­órát tart a csoportnak. Odafigyelek. Egy diáksapkás gyermek imát mond, a kezdőimát, halkan, elmerülve. Két karját térdére támasztva ül a pádon, előre hajolva arcát kezeibe temeti és na­gyon egyszerű, természetes szavakat mond az Úristenhez csendesen. Azután előveszi a bibliát, nagyon nyugodt minden mozdu­lata, fellapozza a szöveget és olvasni kezdi. Közben kocsi kanyarodik az udvarra, a szomszéd egyházmegye helyettes esperese jött családjával, hogy meglátogassa a kon­ferenciát. Leszállnak, betérnek a papilakba. A kocsis elhajt mellettünk az üres kocsin^ a lovakat ellátja, azután közelebb lép cso­portunkhoz, majd maga is szerez a fásszin- ből egy tüzifatuskót magának és becsatla­kozik a kis társasághoz. Láthatólag csak magam figyelem mindezt, a többieknek cseppet sem terelte el figyelmét a biblia- olvasástól, mi zavartalanul folyik tovább. A diákgyerek nyugodt hangján olvassa Pál Korinthus- beliekhez irt I. levele verseit a lelki aján­dékokról. Utána a kötött szöveget a maga keresetlen szavaiban feloldva ismétli, úgy ahogy ő az apostol szavait megértette. Az előző nap bibliaóráján, mikor a mai biblia­magyarázat bevezetését vállalta, kapta ezt a textust és nyugodtan egymásba fűzött sza­vaiból látom, hogy szeretettel foglalkozva vele, jól megértette. Jobban és helyeseb­ben, mint én, gyakorlatlan, negyvenéves fejemmel. Köziben a gyermek rátér arra, mi ragadta öt meg legjobban az apostol által felsorolt lelki ajándékok közül? Azt mondja, a szolgálat — és csendesen tovább beszél. Elmondja, hogy mint negyedosztályos diák, egy másik intézetbe került, hol olyan diáktársakra akadt, akik cifrán káromkod­tak, vallásórára nem jártak — felekezetűk­nek ott talán nem volt papja — sok min­denben magukra voltak hagyatva. Ezért úgy érezte, hogy küldetést kapott foglalkozni ezekkel a társakkal, hogy szolgáljon nekik mindazzal, amiben ő az Aáud-i kollégium­ban részesült. Barátságba lépett, megszeret­tette magát velük úgy, hogy lassan a bibliát is elővehette és olvastatni kezdte és a barát­ság köztük benső lett, mint testvérek kö­zött. Nagy öröm volt tehát ez a szolgálat neki, ami ilyen eredményeket hozott, ezért ragadta meg őt leginkább a szolgálat a lelki ajándékok közül, miket az apostol felsorol. Nagy nyugalommal mondotta mindezeket, rezzenésnyi dicsekvés nélkül a hangjában, azzal a természetes magátólérthetődéssel, ami itt mindenen megérzik és ami olyan mássá teszi ezeknek az Ikés fiataloknak a világát és őket magukat öntudatosokká, tér mészetessé változtatja, mit kint a nagyvilág­ban csak sok tapasztalat után kiegyensú­lyozott felnőttek között talál az ember. Tapasztalat Az előitéletnélküliségnek ebben az őszinte természetes légkörében a bibliával foglal­kozásnak egy másik, meglepő hatását ta­pasztaltam — magamon. Az ilyen biblia­órán csodálatosképen nem érez az ember ko[különbséget. Bámulatosan kiegyensúlyoz ez a szellem mindent, mi különben szörnyű szakadékokat és küzdelmeket támaszt fia­talok és öregebbek között. Nem támadt el­lenérzés bennem, amikor látnom kellett, hogy gyermekek bizonyos dolgokban, mik nagyon lényegesek és elhatározók az élet­ben, mondhatnám: tapasztaltabbak, többet tudnak, mint én, nemcsak ilyen elméletinek, különlegesnek mondható dolgokban, hanem megoldásokban, gyakorlati keresztülvitelben is. Nem szégyenkeztem emiatt, hanem igazi benső örömmel örvendtem, birtokába jutva ezzel egy másik lelki ajándéknak a bibliá­ból: Az árnyéktalan örömnek. És felsóhaj­tott bennem a vágyakozás, hogy láthassak bár csak villanásnyira is magam előtt egy másik ilyen ajándékot: az árnyéktalan sze­re tetet. Felekezetközi béke A szétoszlott kis bibliaköri csoportok nemsokára együtt előadásra és ennek nyo­mán megbeszélésre mentek fel a sírkövek­kel borított hegyen épült református tem­plomba, hova a táborozás szigorú feltétele­ként a hatósági engedély utalta őket. Bensőséges ének és ima után megkezdő­dött az előadás, mit részletes megbeszélés kellett, hogy kövessen és aminek kitűzött tárgya volt — az istenszolgálat a felekeze­tek között. Súlyos és nehéz kérdés a felekezeti meg­oszlás, akárcsak a nemzeti, minden vonat­kozásban, különösen nálunk, hol felekezeti különbségek nemzeti különbségekkel is pá­rosulnak. A tennivalók megbeszélésének rendjén sor­ra került a felekezetek közti béke és együtt­működés kérdése is, a krisztusi felekezeteket egyesíteni kívánó ökonomikus mozgalom, en­nek kongresszusai, az anglikán egyházfők keleti látogatásai, többek közt Bucuresti-ben is, a román pátriárka londoni látogatása és ezekkel kapcsolatban az, hogy mit tett az ardealj IKÉ ezen a téren? Megtudom, hogy igyekezett evangéliumi alapon felvenni a kapcsolatokat más felekezetek tanult ifjúsá­gával az országban, ami különösen a román ortodox ifjúság rokon felfogású köreiben ta­lált élénk visszhangot. Felsorolták az IKE- vezetők részletesen a kapcsolatfelvételek me­netét és eredményeit. És amikor már hinni lehetett, hogy áldásos következményei lesz­nek ennek az igazán evangéliumi békemun- kának, egyszeresek abba maradt minden, az ardeali IKE meleg baráti kézszoritásra ki­nyújtott keze a levegőben maradt, a megkez­dett kapcsolatok gyökerei pedig láthatólag veszendőbe mentek s ma legfeljebb egyesek rokordelkében élnek még tovább. E beszámolót követő megbeszélésen több egyetemi hallgató egész sor érdekes utat és módot vetett fel és ajánlott arra, hogy a kapcsolatok felvétele e hivatalos módjának ■meghiúsulása után miképen lehetne folytat­ni az egyesek között tovább a megkezdett békemunkát? Elismerés Az általános figyelem és érdeklődés köz­ben, ami ezt a megbeszélést kisérte, csak ke­vesen vették ész-re, bog}7 már jóval előbb há­rom idegen érkezett és csendesen helyet fog­lalt hátul az asszonyok padsorában. A járás- főnök, az ortodox lelkész és egy bucureştii lap tudósítója. Utóbbi szorgalmasan jegyzett, a lelkész pedig tolmácsolta a megbeszélések tárgyát a járásfőnöknek. A templomi megbeszélések után aztán a e község szép református kulturházának, mit Kos Károly tervezett, derűs világos nagyter­mében gyűlt össze a (fiatalság ebédre. Egy- szercsak a vendéglátó egyházmegye espere­sének kíséretében megjelenik a három ven­dég is és szives marasztalásra helyet foglal­nak egyik asztalfőn. Közelükben ülök. Be­szélgetésük tárgya délelőtti benyomásaik a templomi megbeszélésről, amelyen váratla­nul 'vendégkép megjelentek. Mikor leves után a helybeli nőszövetség lelkes, vendéglátó asszonyai feladták a sül­Csak pasztőrözött, labora­tóriumi vizsgálattal készült higiénikus vaj mentesít a fertőzéstől!! — Követel­jen mindenütt pasztőrözött RANSSILVANIA SaWETKEZEI! VAUT Kapható Cíujon: Főelárusitó „Méhkas“ szövetkezet, Str. Memorandului és az alábbi üzletekben Konkoly Antal, Str. Reg. Maria. Tóth Sándor, Str. Reg. Carol ti. Fodor Sándor, Calea Moţilor. Babcsák Gerő, Calea Moţilor tét — amikor n megszokott, köszöntök kez­dődnek, ahol Ixjr van <iz asztalon, ködlő szi­var füst a levegőién, felállt a járási önök és lvcszélni kezdett a füstiden, tiszta levegőién, a bornélküli fehér asztal feleli. Fiatalember korbítni nem állhat távol a felnőtt Ikés fia­taloktól. Elmondta őszinte szavakkal, milyen meglepetést szerzett számára délelőtti láto­gatása a templomban, miután ma éppen ki­szállt a községbe a jegyzői iroda vizsgál a- | tára. Nemrégen jött ide, az ókirályságból való, nem ismeri még az ittlakó népet és szellemet. Éppen ezért volt meglepetés azá- márn a templomi megbeszélés tárgya és hangja, mert lapokból úgy értesült, hogy ez a nép ellenséges indulatai, amire most maya eleven cáfolatot hallhatott, hogy véletlenül megjelent egy komoly fiatal társaság megbeszélésén, amelynek tagjai több megyéből gyűltek össze és széles rétegek fel­fogását képviselik. Ellenség helyett festvőrszem(rk<rt hallőtt, aminek jelentőségét felfogta és mély benyo­mást keltett benne. A járásfőnök üdvözlő szavaihoz ţ csatlakozott az ortodox lelkész is, kiemelve az evangéliumi szellem terjesztésé­nek szükségét, aminek terén az IKE-munka oly kiválóan bevált ebben a megbolygatott, békéden világban. Elek-apó szülőföldjén Délután meglátogattuk a szomszéd község­ijén néhai Elek apó kúriáját derűs szép kert közepén, minek sudár fenyőit és gyümölcs- terhes fáinak nagy részét maga ültette, rét­jét aggkorában is maga kaszálta és e plán­táló derűs munkában termékenyült meg lel­ke, aminek életadó csiráit azután tovább ül­tette a gyermekszivekbe, miknek talaja fo­gékony, mint a Benedek-kúria kertjének a földje. Csak épen nem olyan hálás. Mert a i magas kora ellenére még ereje tcljél>en levő j mesemondót és tanítót, a gyermekek nagy j barátját az vitte sirba, hogy7 a háború után i az aTdeali magyar gyermekeknek irt lapját, j a Cimborát elsorvasztották, aminek száraz A legideálisaltij feriöilenítföszer a Mert antiszeptikus készítmény, nem Fu­tamai/. maró anyagokat és mégis elpusztítja a mikrobákat. Trioximetilene és aluminium alapon állítják elő. GYRALDOSE-t kell használjon minden hölgy — aki vigyáz egészségére — úgy reg­gel, mint este. A GYRALDOSE-nak, amelynek tekinté­lye ma már világhírű és mindennap még nagyobb le-z, — nincs versenytársa, mert valósággal lehetetlen, hogy egy készítmény­ben még megfelelőbb és még tökéletesebb keverésben találjuk meg a szükséges alkat­részeket. A GYRALDOSE elsőrendű készítmény, nem tartalmaz mérgező anyagokat, megaka­dályozza a pangást, nagy felszívóképessége van, elősegíti az elheggesedést, a fehérfolyás speciális gyógyszere. Illata nagyon kellemes, biztositj i a szervezet kellemes közérzetét. Kapható: gyógyszertárakban és drogé­riákban. légkörében ő, a bőven*termő xnesefa, nem tu­dott élni tovább. Estére szállás után néztem. A teljesedések e napjának estéjén tisztán éreztem magamban az élet emberi célját és lényegét, a termő bé­keakarat szolgáló szellemét, mely még a fia­talkorban levő járásfőnököt is kimozgatta előitéleteinek sáncai közül és az őszinte elis­merés és szeretet szavaira késztette, minek ajándéka ennek a tiszta tekintetű IKE-fia- talság szellemének köszönhető. Nyugodt, derűs munkájú szellem ez. Ál­dott fényesség ez, melynek csak termékeny világossága van és megtartó melege. Aüpy Mihály. Doros Ferenc rsporSja: a berlini olimpiáról Nos, és Japán?... Tokió már is készül a XII. olimpiászra.— Átéli játékok helye azonban még eldöntet­len, lehet, hogy Helsingfors kapja meg őket BERLIN, augusztus hó. Kemény küzde­lem előzte meg azt a döntést, mely közvet­lenül a berlini olimpiász megérkezése előtt, az előkelő Adlon Hotel zöld szalonjában megszületett: Japán kapja meg a legközeleb­bi nagy sport-világtalálkozó megrendezés'! jogát. 36:27 arányban mutatkozott a távolkelet számára győzelem ezen a titkos szavazás so- Tán, a felkelő nap országa pedig ezzel négy és gyönyörű kitüntetéshez jutott, mert az olimpiászt megrendezni ma már legnagyobb dolgot jelent, melyért nagy és kishatalmak egyformán vetélkednek. London, Róma és Lausanne kérte magának a kis Helsingfors mellett a legközelebbi olimpiászt, de gróf Igora Kano, a japánok olimpiai komité-dele- gáltja épp oly szívósan küzdött, mint dijak­ra áhítozó honfitársad a vízben, földön és levegőben. A tanácskozók újból és újból sza­vaztak, végül is azonban, az eredmény való­ban Tokió javára dőlt el, a hirtelen felrepü­lő szárnyas ajtóban az ujságirók előtt első­nek a japán főnemes örömtől kigyulladt ar­ca állott . . . s a hir már is kilométer szán nyakon repült távolkeletre: Japánnak, a nagy császárbirodalomnak jutott a kitüntetés. Olimpiász 19 hé — Budapest? Tokió joga ma már tehát biztos. A nem­zetközi komité azonban már is felvetette a legközelebbi olimpiász után soron következő olimpiász színterének kérdését. Az 1940-re le­maradt jelenlegi aspiránsok igényüket nem vonták vissza, mégis a berlini versenyeken egyre inkább előretörő, ma már 3. helyet el­foglaló 1. USA, 2. Németország és 3. Ma­gyarország) magyar színek előrelátható ked­vező helyezése arra mutat, hogy Budapest is felkerül az igénylők listájára. Ebben a kérdésben az IÖK valószínűleg azonban csak jövő évben dönt, épugy, mint abban a kérdésben is, hogy a XII. téli olim­piász hol kerül megrendezésre, hiszen Tokió kiimája ennek a fontos versenysorozatnak semmiképen sem kedvez. Felmerült így an­nak lehetősége, hogy a meg nem felelő mé­retei miatt elejtett Helsingfors kapja majd a kisebb keretben mozgó téli olimpiász jogát... magyarul mondva: úgy oldják majd meg te­hát a legközelebbi olimpiászt, hogy Tokió is jól lakjon, de Helsingfors is megmaradjon. Toldó visszafizet Kano gróf Berlinben nyilatkozott már az újságíróknak, miként valósítja majd meg To­kió a reá bízott feladatot. így legelsősorban I is, a japán kormány hosszabb sürgönyben közölte az IOK-kal, hogy a nagy távolságra való tekintettel, minden Tokióba utazó ver­senyzőnek, hivatalos kísérőnek, stb. a jegy árát 90 százalékig megtéríti, a nézők útikölt­ségeiből pedig 40 százalékot kíván a japán olimpiai vezetőség megtéríteni. A jelenlegi olimpiász 5000 versenyzőjét s 100.000-en felüli nézőtáborát véve alapul, csillagászati számot kapunk majd, de Tokió ezen felül még 7.5 millió dollárral lát majd neki, bogy a már meglévő két hatalmas stadionját „olimpiai formára“ hozza, további millió­kat kíván majd kizárólag propagandára köl­teni. Mivel 1940-ben ünnepli Japán egyben a császárság 2600 éves fennállását, ez az olim­piász valószínűleg felülmúlja a már amúgy is csodálatos és lenyűgözően szép berlini nagy találkozót, de Tokió legnagyobb ambí­ció ja ezen az ünnepen' egyben a Keletet a Nyugattal összekötni s Japánt közelebb hoz­ni Európához, hogy az a sok téves legenda, mely a „titokzatos“ Ázsiát körüllengi, végleg szétoszoljon. . ... s Berlin szállítja az olimpiai zász­lókat A tokiói Meiji stadionban már most is 60 ezer néző nyerhet elhelyezést, mégis az itteni tribünök befogadóképességét is 100.0-00-re akarják kiegészíteni, üzembe helyezik azon­kívül a másik 50.000 személyes — régebbi — tokiói stadiont is, valamint azt a pompás uszóterepet, amelyben már egyszer az Ame­rika—Japán közti nagy mérkőzés lezajlott. Berlinben a japánok mór most is állan­dóan ceruzával a kezükben járkálnak. Min­dent felírnak, elkérték az építkezési terveket, fotókat csináltattak s mindent lemértek, man­dulavágásai, lapos szemük: ezúttal egész ke­rekre nyílik a sok nézéstől . . . Japán jól készül a nagy feladatra, melynek megoldá­sában sem fog majd takarékoskodni az olim- piászon megismert szívósságával és hfhetet len becsvágyával. Úgy halljuk, hogy sárga barátaink ajánla­tot tettek Berlinnek az öítgyürüs olimpiai lo­bogók megvásárlására. Talán be lehet ezen a vásáron spórolnia néhány yent, de az is le­het, hogy valami rizsszáUistási tranzakció van a dolog hátterében . . . Mindegy, a japánok semmiképen sem járnak rosszul, a dologba hiba nincs, Tokióban tehát a berlini nagy napok zászlóit lengeti majd a szél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom