Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-19 / 165. szám

1936. juíius 19. eLZBNiam 7 Hétszáz évvel ezelőtt indult el Julián barát, hogy felkutassa az ősmagyarok nyomait Érdekes történelmi emlékek a magyar szerzetesek kutató­ijáról. — Hiteles-e a Richardus-féle levél? hét múlva, miután kér es esőkre minden utat BUDAPEST, (julius hó.) Az a rettentes csapás, amely Magyarországot 1241 tava­szán a Mohi-pusztán érte, nagy megdöbbe­nést keltett egész Európában. A menekülök leírásai, a tatár kegyetlenkedések rémségei lázas mozgalmat keltettek minden európai népnél, de különösen az uralkodóházak közt. Ezekről a pusztító tatárokról az első hirt magyar szerzetesek hozták Európába. III. Honorius pápa hittérítő szándéka sze­rint ugyanis 1230 körül négy magyar do­minikánus elindult Ázsiába, hogy a keresz­tény hitet terjesszék és megkeressék azokat a magyarokat, akik nem jöttek Álmossal és Árpáddal a Duna-Tisza, hanem inkább visz- szatértek ősi lakhelyükre, az Ethil (Volga) és ia Jajk (Ural) folyók vidékére. A négy szerzetes három esztendőn át bolyongott a Fekete-tenger környékén s három el is pusztult közülük. Az egyik azonban, akit Ottónak hívtak, szerencsésen eljutott a Káspi-tenger vidékére, ahol azt a hirt hal­lotta, hogy a magyarok onnan észak felé, több heti járóföldre laknak. Ottó fráter sietett haza a jó hírrel Magyar- országba. Az volt -a terve, hogy mihelyt kipihente magát, többedmagával ismét út­nak indul s megtéríti a visszamaradt s még bizonyára pogány magyarokat. Szándéka azonban nem sikerült. Megviselt teste nem bírta már az életet, hazaérkezése után ha­marosan meghalt. Richardus levele Ottó barát utazásáról egy IX. Gergely (1227—1241) idejéből származó levél szá­mol be, amelyben egy Richardus nevű ba­rát tesz jelentést a pápának. Fehér György szerint ez a ,,Richardus szerzetes a prédi­kátori rend magyarországi vizitátora vagy komisszáriusa volt“. A levél igen eredeti módon Anonymus-szal, a Gesta Hungaro- rum-mal kezdődik, erre hivatkozván, mint a magyarok őshazájáról szóló első forrása. ,,A keresztény Magyarok tettei“-ben ta­láltatott, — mondja a levél, — hogy van egy másik, nagyobb Magyarország, melyből a hét vezér népeivel kijött vala, hogy lakóhelyet keressen magoknak, mi­velhogy földjük a lakosok sokaságát el­tartani nem bírhatta­Kik is, miután sok országot bejártak és le­rontottak, végre azon földre jövőnek, me­lyet most Magyarországnak hívnak, akkor pedig rómaiak legelőjének neveznek vala; melyet a többi földek közül bkhelyökül választanak, meghódítván azon népeket, melyek akkor ott laknak vala. Holott végre első királyuk, szent István által a keresz­tény hitre téríttettek, az előbbi magyarok, akiktől ők származtak volt, hitetlenségök- ben megmaradván, amint mai napig is po- gányok. A predikator-barátok tehát, miután eze­ket „A magyarok tettei“-ben megtalálták, azokat a magyarokat, kiktől való származ- tobat megértették, megsajnálván, hogy még mindig ai hitetlenség tévelygésében maradtak, elküldenek négy barátot, hogy keressék őket, az Ur segélyével akárhol találhat­nának rajok. Tudják vala a régiek Írásaiból, hogy keletre vannak, de hol vannak, teljességgel nem tud­ják vala. Az említett barátok tehát, kik el valónak küldve, magukat sok fáradtságnak kitéve, tengeren és szárazon őket három esztendőnél tovább keresték volt, de mind e mellett sem találhatták meg az utak veszedelmei miatt, egyikök, egy Ottó nevű pap kivételével, ki csak kereskedő név alatt boldogulhatott. Ki is a pogányok bizonyos országában ta­lálta néhányat azon nyelvűt, kik által érte­sítve ilőn, mely tájon lakoznak, de tartomá­nyukba be nem mcne; hanem visszatért Ma­gyarországra, hogy több barátot vegyen ma­ga mellé, kik vele vissz amen vén, azoknak a keresztény hitet hirdessék. Azonban a sok fáradtságtól eHöEŐdve, visszajött« után egy megtmagyarázott, a Krisztushoz elköltözött. Julián útnak indul Ottó barát nyomdokait Julián barát es három lársa követte. Pauler Gyula szerint utazásuk 1235—36-ra esik. Királyi meghatalmazásuk volt, mert IV. Béla nemcsak pénzzel látta el őket, hanem meghagyta nekik, hogy ha a távol Keleten élő rokonokat megtérítették, ha le­het, vezessék őket a Duna vidékére. Van itt hely nekik elég. A négy barát a mai Balka­non keresztüli utazott Konstantinápoly felé. Előzőleg barát-csuhájukat közönséges ruhá­val cserélték fel s szakállukat, hajukat po­gány módra megnövesztették. Konstantiná­polyból tengeri utón harminchárom nap múlva a Fekete-tenger keleti partjára, Sy- chia tartomány Matrica (ma Taman) nevű városába jutottak. Keresztény nép lakott ezen a földön, írá­suk és papjaik görögök voitak. Fejedelmüknek a szóbeszéd szerint száz fe­lesége volt. Ezek közt a legfőbb úrasszony jóindulattal fogadta a barátokat és ellátta őket mindennel, aminek csak hasznát vették. Innen tizenhárom napig utaztak a pusztá­ban, amíg; Alania földjére, a mai Kuma és Terek fo­lyók vidékére értek, ahol keresztények és pogányok vegyesen laktak. Ahány a falu, annyi volt itt a fejedelem, akik közül egyik sem tekintette magát a másik alattvalójának. Falu falu ellen, feje­delem fejedelem ellen örökös harcban állott. Aratás idején egy-egy falu valamennyi férfia együtt ment ki a mezőre s mind együtt aratott. Akármi dolguk volt a falun kívül, vala­mennyien együtt mentek ki a határba fel­fegyverkezve és sohasem jártak kevesedma- gukkal életük veszedelme nélkül. Csupán­csak vasárnap voltak biztonságban reggeltől estéiig, mert annyira szentnek tartották ezt a napot, hogy még rokonaik gyilkosát sem bán­tották volna ilyenkor, még ha fegyverte­len kézzel került volna is a szemük elé. A keresztényeknek az volt a szokása, hogy abba az edénybe, amelybe egér döglött vagy amelyből kutya- evett, se nem ettek, se nem ittak, amig csak papjaik fel nem szentelték azt az edényt. Aki nem igy cselekedett, azt kirekesztették a kereszténységből. Az ember­ölést nem igen tartották bűnnek. De a kereszt maga oly nagy tiszteletben volt náluk, hogy ha dárdájukra tűzve lobogós keresztet hordozlak magukkal, akkor sem a keresztények, sem a pogányok nem bán­tották őket. Két barát visszafordul Ma­gyarország felé Alania útjáról a tatár pusztákon vitt vol­na -az ütjük. De a tatároktól való félelem miatt ide már nem kaptak úti társakat. Egyébiránt is nagy nyomorúságban laktak itt hat hónapiig,, mely idő alatt sem kenye­rük, sem vizen kívül más italuk nem volt- Az egyik barát kanalakat faragott és egyéb holmit készített, ezért kaptak irnitt-amott egy kis kölest, ebből éldegéltek. Két társu­kat el is akarták adni, hogy az értük ka­pott áron folytathassák az utat, de mivel azok sem szántani, sem őrölni nem tudtak, nem akadt vevőjük. A nagy nyomorúság miatt elcsüggedve, kettejük visszafordult Magyarország felé, Julián és Gerardus azon­ban nem akart elállni megkezdett szándéká­tól. Egynéhány pogány társaságában útra kel­tek ismét, most már csak ketten, a nagy pusztaságon keresztül. Harminchét napig mentek folyvást, miközben csak huszonkét hamuban sült kenyér volt az eledelük. Köz­ben Gerardus barát is megbetegedett a sok nélkülözésben, úgy, hogy társa csak nagy üggyel-bajjal vitte ki őt a pusztából. annaq\/ amelikai stúdiókban le- fotytatott ankét n/ieq a 10 mozicsillag közül 7 a POND’S szépitö- szereket használja. H a arcbőrét tudományos alapon akaría gondozni, alkalmazza Ön is e módszert: PONDS A PONDS krémek, amelyek speciális formula alapján készülnek, a bőr alatti sejtekre gyakorolnak hatást, azokat serkentik és regenerálják. Az anyagok, amelye< ezt a krémet alkotják, az arcmirigyekre gyakorolnak hatást, miáltal megakadályozzák az epi­dermis időelőrti fonnyadas/t. Az arcbőr szépsége nem függ a kortól. Gondozza figyelmesen arcbőrét, állandóan’ és meg fogja tartani szépségét, üdeségét, hamvasságát. KEZDJE EL IDEJÉBEN ÉS KEZDJE EL HELYESEN A Ponds krémek a !eg- rudományosabb és leg- haiäiaiosabb kezelés eszközei az arcbőr ra­cionális e s higiénikus ápolására. Használja mindkét Ponds krémet: a C KRÉMET a festék eltávolítására és ■—ez mindennek a titka — és legyen igen figyelmes a szépitőszerek megválasztásánál, ami rendkívül fontos. A Ponds készítményeket Ameri<a és Európa legki­válóbb bőrgyógyászai ajánlják, Ponds az a módszer, amelyet a legmagasabb társadalmi körök legszebb női és az egész világon a nők milliói, szerény anyagi viszonyok között elő nők használnak, mert a Ponds készítmények nem drágák. mg 1 öÉ «rfí %■; MJ KREMEK • PUDER éjjel; a V KRÉMET nap­pal, mielőtt a rendkívül finom és tapadó Ponds PUDERT használná. Products cf íhe POND’S EXTRACT COMPANY— New-York, London Pogány utitársaik is rájuk támadtak és majd hogy meg nem ölték őket, mert azt hitték, hogy sok pénz van náluk. A harminchetedik napon a szarác énok (mohamedánok) földjére érkeztek, melyet Velá-nak neveznek, Bundaz városába (in terram Sarracenorum, que vocatur Vela, in civitatem Bunda-m). Itt is nagyon barátság­talanul fogadták őket, ugyunnyira, hogy még szállást sem adtak nékik, hanem a mezőn kellett hálniuk esőben, fagyban. Julián koldulgatott alamizsnát a városban beteg társa számára is és kapott is étek- kait itt-amotí, „kivált a város fejedelmétől!-, ki megértvén hogy keresztény, örömest nyújtja neki alamizsnát. Mivel azon ország­nak mind fejedelme mind népe nyilván mondja, hogy nemsokára keresztényekké s a római egyház alattvalóivá kell lennlök.“ Innen más városba mentek, ahol Gerar dús barát meghalt egy szaracén házában, aki Isten nevében befogadta őket. El is te­mették ott, azon a helyen. Julián megtalálja az őshaza magyarjait Most ismét szóról-iszóra idézzük Richar­dus beszámolóiját: „Azután Julián barát, ki maga maradt, nem tudván hogyan boldo­gulhasson, egy szaracén paip és felesége szol­gájává lön, ki Nagy-Bolgáronszágba vala in­dulandó, hova együtt el is jutának. Nagy. Bolgárország nagy és hatalmas ország, gaz­dag városokkal: de mind pogányok. Azon országban közönségesen beszélik, hogy nem­sokára keresztényekké kell lenniök s a ró­mai egyház alá kell vettetniük, de napját, mint mondják, nem tudják. Mert igy hallot­ták bölcseiktől. Azon országnak egy nagy városában, mely­ből, mint mondják, ötvenezer harcos áll ki, a barát egy magyar asszonyra akada, kit azon földről, melyet keres vala, azon táj­ra adtak volt férjhez. Az megmagyarázá a barátnak az utat, me­lyen majd menjen, állítván, hogy két napi járóföildre magukat a magyarokat, kiket ke­res vala, kétség nélkül megtalálhatja. Mi úgy is történt. Mert megtalálá őket a nagy Ethil folyó mellett. Kik őt látva s hogy magyar, megértve, megérkeztén nem kissé örven­denek, körülhordozván őt házán leint és falvankint s keresztény véreik királyáról és országáról hiven tudakozódván. És bármit akar vala nekik akár a hitről, akár egyébről előadni, a legszorgalmatosab- ban hallgatják vala, mivei nyelvük teljes­séggel magyar vala és megértik vala őt és ő azokat. Pogányok, Istenről semmi isme­retük nincs. De bálványokat sem imádnak, hanem úgy élnek, mint a vadállatok. Földet nem nuvelnek, ló- farkas- s efféle húst esz­nek, lótejet és vért isznak. Lóban, fegy­verben bővelködnek és igen serények a ha-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom