Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-11 / 158. szám
BLLfíN 7fíK t + J* f ti § 1 u m II. * •'rrr'-'T:v:xsr. .:. jjHawaBMEB MysSik ur — a dudás Az ősrégi hangszer, melyről a monda azt tartja, hogy az ördög cimborája, Aradon van s mesterével kőrútra készül. — Ezermester, aki napi tiz lejért jegyeket tép ARAT). (Az Ellenzék tudósítójától.) I'.lől- | tern all a művész és kezemben van a hang* szer. Mvslik Henrik 30 éves zenész; a harla. zongora, hegedű, trombita, piccolo, flota meg a duda mestere. Értelmes szemeiből az okulárén át felémsugár/.ik a tehetsége es nagy szerelme a muzsika iránt. Zeneszobája zsúfolva van a legkülönlnizőbb instrumentumokkal s amikor valamelyikről beszél, felé fordul, gyöngéden megsimogatja s csak éppen hogy azt nem mondja: te édes. Legújabb és legkedvesebb hangszere — a legrégibb, legősibb zeneeszköz: a duda. Hullák, csövek, sípok, tömlők keveréke, a monda szerint az ördögök cimborája. Egyetlen szerkezet, mely egy csomó hangszert egyesit magában. Eredetét senki sem tudja pontosan, legvalószínűbb, hogy a görögöktől indult el, jóval a középkor előtt; nincs nép, amelynek históriájában ne szerepeljen, mint templomok, esküvők és népi ünnepélyek hangszere. A görög nép mitológiájában svtnphoneianak, a régi zsidóknál ugyanúgy, a rómaiaknál tibia utricularisnak hívták, a skót'ok bakkpipának. végeredményben mindenütt ugyanaz a szerszám és ugyanaz a hang — a fájdalmat és áhítatot nyers őszinteségében, élesen sikoltó disszonáncia. Ahogy a duda kinéz Nehéz leírni a hangszer külsejét. Legszívesebben lerajzolnám. Körülbelül egy méter hosszú és úgy veszik a vállra, mint egy átal- vetőt. Elöl és hátul mélyen lenyúlik egy-egy melódiacső-kar, melyeknek végén visszahaj- litott szarukürt van. A vállon nyugvó tengelyről a hónaljak alá balról egv fújtató, jobbról egy meglehetősen nagy levegőzsák lóg alá. lEzek a facsöveken keresztül, melyekben rejtett sip van, összeköttetésben állanak a középen, körülbelül a mell magasságában álló klarinéttal. A fajtától a balkqr- hoz szijazza — és kezdődik a dudálás. Amint a fajtatot balkarral mozgatja, levegővel telítődik meg a tömlő, ahonnan aztán a jobbkarral szabályozható erősebb-gyea- gébb nyomással levegő szalad a melódiacsöveken át: a klarinétba, melynek billentyűzetét tiz ujj kezeli; a tenor hangot adó kisebb és a mély basszust intonáló nagyobb kürtbe. Az összes mozgások egyszerre történnek; egyetlen érintésre egy egész sor hang szabadul fel, mely ősprimitivségével ţ talán monumentálisabb, mint bármely más hangszer. A dudának bakkecske feje van fából. A levegőtömlő kutyabőrből készült, a hangvezető csövek cseresznyefából, a kürtök tehénszaruból, réz és más fémlemezekkel díszítve. Ezt a hangszert maga Mvslik csinálta, sajátkezűiéi*. Úgy bánik vele, mint anya szokott legkedvesebb gyermekével. Amikor magáraszijazza és hónaljai alá dugja a tömlőt és fujtatót, megcirógatja a kecske- fejet és csak aztán kezd rajta játszani. — A mintát egy 300 éves, eredeti dudáról vettem le — mondja Myslik — amely Csehszlovákiában van, régi lakhelyemen. Tudomásiom szerint az a legrégibb, amelyik magántulajdonban van. Nagy összegeket ígértek érte, de nem adom, pedig olcsón jutottam hozzá. Vagy tizenöt esztendővel ezelőtt egy öreg bajor cipész padlásán találtam s jelentéktelen összegért megvásároltam. — Honnan ismeri a kezelését? — Magam sem tudom. Akármit a kezembe veszek, eltalálom a fortélyát. A duda nehéz hangszer és ritka. Tudomásom szerinl hárman vagyunk, kik játszunk rajta. Egy .F'ormanek nevű prágai tanár, egy régi zenész barátom, ki most Amerikában hangversenyezik és én. Falvakon, havasokon és templomokban, ahol divatban volt százévekkel ezelőtt, ma már üldözött hangszer lett, a hozzáfüződö rengeteg mese és babona miatt. Talán a skótok még használják. Az ördög cimborája — Ismer néhány ilyen babonát? Igen. Egész régen, amikor még n nagyhatalmú bírók parancsszava döntött a falu népe élet-halála fölött, kötélre Ítélt egy legényt, mert ahelyett, hogy dolgozott volna, örökké csak a dudáját fújta. Kora reggel, amikor a falu kivonult a határba akasztást nézni, az elitéit, utolsó kívánságaként arra kérte a bírót, engedje meg, hogy még egyszer megszólaltathassa a dudáját. A biró nem csak, hogy eleget telt a kérésnek, de a hangszer varázslata alatt magához ragadta a dudát s anélkül, hogy valaha is játszott vvdna rajta — a legcsodálatosabb melódiákat hozta ki belőle, melynek hallatára az odasereglett nép, a hivatalos személyek, sőt még az. őrök is eszeveszett táncra perdültek. Mire a biró észhez tért, a halálraítéltnek hűlt helye volt. — tEgy másik monda mélyebben belenyúl a lélekbe. Egy dudás, amint éjfélkor hazafelé tartott, mulatós társasággal találkozott, mely arra kérte, játszón el egy dalt. De ő nem akart mindaddig, mig meg nem csörgették előtte az aranyakat. A dal végeztével alig győzte összegyűjteni kalapjában az odadobott pénzt. Az isten fizesse meg! Az isten fizesse meg! — köszönte az adományokat — és összeesett. Másnap reggel, amikor kimentek megnézni, hogy mi történt vele — helyén egv akasztott embert találtak. Az ördög munkáját látták benne. Országos körút előtt Alig fejezi be Mvslik a legendát, már belekezd egy különös izü melódiába. — Egy régi karácsonyi ének. Messziről, Pausból hoztam magammal. Esztendőkön ál jártam a bajor, a magyar és román falvakat. összegyűjtöttem a népi motívumokat és dalokat, aztán lekottáztam. Rengeteg szerzeményem van — ezek felhasználásával. — És mi a terve? — Turnéra készülök, szorgalmasan próbálok. Beutazom hangszeremmel az országot és hangversenyeket adok. Viszek magammal egy hegedűst is, mert a kettő gyönyörűen kiegészíti egymást. Az ősi hangszer uj élményeket fog szerezni a hallgatóknak s azt hiszem, a koncerteket mindenütt érdeklődés fogja kisérni. Mvslik, az ezermester Valamit el kell még mondanom erről a nagyszerű emberről. Egy egész csomó igen ügyes és életrevaló találmánya van s valamennyinek szabadalmát is megszerezte. Csak pénze nincs, hogy a kivitelezéshez hozzákezdjen. Ezért megy körútra. Az igy szerzett summával akarja valamelyiket a valóságba vinni. Van egy szerkezete, amelyet ha zongorára szerel, minden leütött hangot azonnal leotla- papirra ir; aztán egy önműködő kottaforgató állványa; egy Írógépe, amely betűk helyett hangjegyeket kopogtat: egy villamos, vagy autóbuszszerencsétlenséget elhárító készüléke és az ég tudná felsorolni, hogy ezenkívül még mi minden. Más, ilyen sok és gyakorlati jelentőséggel biró szabadalommal már milliomos lenne. De ő? Mikor azt kérdem, mi a vágya? A művészektől szokott szerénységgel csak eny- nyit mond: — hogy üzletember is legyek. Igaza van. Tudja, miért mondja. Mert akkor már pénze is lenne s nem kerülne sor arra, hogy esténként, a színházi előadásoknál 10 lejes napidijért jegyszedő legyen. Jenei József. AZ ÉLELMISZEREK ÁRA ESETT. Bucures- tiből jelentik: Hosszú idő után az elet olcsóbbodását mutatja a statisztika. Az olcsóbbodás azonban csak néhány idénycikknél észlelhető és nem mondható tartósnak. A drágaság! index- szám az öltözködési cikkeknél egyenlő a muh havi indexrzámma!i, de az élelmiszereknél 344Í- ről 3415-re esett vissza. Az élet május hónapban általában 35.37-yzer, mig júniusban 35.27-szer volt drágább, mint 1916 augusztusában. 5*3?' 7? Modern konícri, er.sió szisztéma, Ú i dők, stb. Egyéni pausái-kurák ! .ér.:ékeit ér; k 1 Román Nemzeti Utazási és Idegen forgalmi vállalat sajátvezetésealatt álló szállodáit Carmesi Sylvára rrájus hó 15-én megnyitotta! HOTEL MOVILA, BOTEL BĂILOR, HOTEL i@PJ, VRAJA MĂRII VILLÁK BUCURESTIBEN C L U J O N AZ EGÉSZ ORSZÁGBA ísl számos sorsjegyet ad el a HIVATALOS SORSjECYÁRUDA Falvakban, az egész országban Post ah ivata!ok osztják, szót a sorsjegyeket a levélhordók által, minden illeték és költség nélkül. A falvak szerencse elképzelhetetlen volt. A Postahivatalok által az egész országban kifizetett rnillók a legjobb bizonyiték minden Játékos Á ^ számára. £ szaKemoertíc adtai vezetett szervezet - rendkívül gyors - minden játékossal egyénenként törődik — szétoszt sorsjegyeket — közli a nyereményeket — azonnal fizet. A 11. Sorsjátékra a Hivatalos Sors jegy árudánál vásárolt sorsjegy SZERENCSÉT hoz! Hallgassuk meg a háziasszonyi! CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Meg kell hallgatnunk háziasszonyaink jogos panaszait. A piaci árak állandó emelkedésével szemben a jövedelmek inkább csökkennek, amikből mindenféle társadalmi, nemzelgaz- dasági s családi bonyodalmak kerekednek elő. A krumpli, saláta, vagy paradicsom árhullámzásait nem szabad lebecsülni. A Mihai Viteazul-i piac egyik érzékeny műszere az ország gazdasági helyzetének s ha földrengést jelez, hót földrengésnek is kell lennie. Mikor az egyik ismert cluji közgazdásszal beszélgetünk, a piaci árak szemérmetlen ugrásáról, szakértőnk az egész dolgot inflációs tünetnek jellemezte, mely egyenes kapcsolatban áll a májbeteg francia frankkal. Hát ilyen messzire mi nem mehetünk, de megjelenhetünk például csütörtök reggel a cluji pályaudvaron. Reggel — a pályaudvaron Idő, hajnali 5 óra. Ilyenkor kérj a számlát a lokálban virrasztó bohém, ilyenkor tántorog haza csukló jókedvében a tisztességes szalmoözvegy, iljrenkor kél fel iszonyú csicsergéssel a fecskecsalád és végül ilyenkor futnak be Clujra a munkás és élelmiszer- vonatok. Arad vidéke és a Banat, valósággal ontják a könnyű zöldségféléket és gyümölcsöket. A cluji nagy viszonteladó rendelte őket tisztességes üzlet, nincs mit szólnunk róla. De ilyenkor érkezik meg a falusi kistermelő is, hátán iszákban. átalvetőbcn a portékával. A falusi társaság egy csoportba verődve várakozik. Szelid galambnyáj . . . Most jön a héjjá. No nem valami légies jelenség, hanem rendesen széles alapokon, nyugvó, öntudatos, külvárosi hölgy. Különösen beszédtechnikája az, ami még minket — minden, zsirral megkent városiakat is elkápráztat. Előadása tehát a jámbor falusiakra egyszerűen végzetes hatással van. Közli velük mindenekelőtt, hogy az állomástól a piac mintegy „három kilométerre“ van, a csizma pedig bizony kopik. Élénk, sziliekkel festi az élelmiszervizsgáló bizottság tűrhetetlen szigorát. Aztán meg akár egész délelőtt ot/t sülhet a gyilkos hőségben a piacon, mig árujára vevőt talál s ezzel elvesztegeti az egész napját. Mi lesz tehát az aratással, a kalangyákkal? A lendületes és szemléltető előadás szegény kistermelőnek egyszersmindenkorra elveszi az étvágyát Cl újtól. Mégegyszer elismétli. magáiban a piacon rá leselkedő rémségeket és ezzel megszületett a lélektani pillanat. Az előadó gyorsan összevásárol hagymát, borsót, tiiesköt-bogarat, teherszekérre pakolja a vételt és már robog is a Vashid (felé. Hol az ellenőrzés? Nem mondjuk, akadnak jellemszilárd gazdálkodók, akikre a kofa-szónoklatnak nincs hatása, de mi ez a nehány fehér holló, a (körülbelül) 200 zugkofával szemben? Természetesen van szabályrendelet, amely d. e. 10 óráig eltiltja a zugkofát a vásárlástól, hogy a háziasszony köz vet Hő nélkül szerezhesse be szükségletét a termelőtől. Azonban ez a rendelet inkább az irattárbani van, mint az állomáson s ettől eltekintve egy kis ravaszsággal meg is kerülhető. Jön a háziasszony ... így robog be a vetemény-ügynök a piacra. Gyorsan kirakja áruját, hozzácsapja a maga szerény G0—70 százalékát és — figyel . . . A helyi bulgár kertészt figyeli. Ez is csak ember, hamar rájön a bölcsességre, hogy kis pénz kevesebb, mint sok pénz, kicseréli te hát az uborka, hagyma, paprika és paradi csőm ár-tábláit, a kofaáraknak megfele löen. Reggel liet óra, a front elkészült, jöhet a háziasszony. Jön is szegény . . . Ma csütörtök van, a pecsenye mellé uborkasalátát rendelt a ház ura. Két óra hosszat kutat, keres . . . hiába, az árak, mint acélfalak úgy őrzik az uborkát. Még egy órát lelkiismeretesen cserkészik, alkuszik, vesz és visszatesz. Előre látja az ebédet, mely a következő körülmények között zajlik le. Otthon Férj: Én nem értem magát fiam . . . Becsületemre! Hajnalban kel fel, kiszalad a piacra, megvesz három torzszülött véleményt, amit öt perc alatt akármelyik gyermek megvásárolhat. Ezzel szemben maga fiam délben érkezik meg a piacról. Tessék... fél kettőkor éhesen jövök a hivatalból, de ebéd, az sehol. Feleség: Az Istenért, ne türelmetlenkedjék, azonnal tálalok. Addig olvasson újságot. Férj: (Végzett a Dardanellákkal, kialakult a nézete a négus amerikai kőrútjával kapcsolatban, majdnem végig elolvasta Attle őrnagy interpellációját, mire megérkezik a leves.) Kicsit ízetlen ez a leves, de nem csodálkozom. Ahhoz képest, hogy félóra alatt főzte, szinte ehető. Feleség: (hallgatva adja fel a pecsenyét.) Férj: (Olvas. A közgazdasági rovat mellől). Mondja, nem bégetett ez a sertés bélszín annakidején? És ez a keserű uborka? . .. Ezt remélem ingyen kapta? Megjegyzem, én elszállítás címén még egy kis készpénzt is kértem volna. Feleség: Az uborkának négy lej volt darabja, ha érdekli. Erről jut eszembe, hogy a kosztpénzt okvetlenül fel kell emelnünk mert már nem lehet vásárolni . . . Férj: Uugy?? Négy lej volt darabja? Ebben a pillanatban olvasom, hogy Aradon 10 lej kilója az uborkának. Ne haragudjon kedves, de. ha a maga piaci bevásárlásaira gondolok, bizonyos tiszteletet érzek maga iránt. Feleség: Hogyhogy? Férj: Mészárosnál veszi a zöldséget. Feleség: Nem. Férj: Akkor nem értem, hogy tudják magát igy levágni . . . Intézkedni kell Félretéve minden tréfát, a zugárusok garázdálkodásai már tulmennek minden határon. Nem kétséges, hogy a városi tanácsna5 módjában áll ezt az uzsorát letörni. Akkor, amikor a cluji polgár elképedt szájába még a sültgalamb is városi illetékkel terhelten repül, a városvezetésnek meg kell védenie a közönséget miniden árdrágítással szemben, ha kell, éppen olyan kíméletlen és eredményes eszközökkel, mint amelyek a különböző illetékek beszedésénél általában érvényesülnek. Urálit
