Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-11 / 158. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ÁRA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Pí ó kkí adó h i v«1 tal é* köny vosztály : Piaţa Unirii 9 tz/Lm. — Telefon szám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési ának: havonta 70, negyedévre 210, félévre 44-°, évenw 840 lej, — Magyarországra: negyedévre xo, félévre 20, évente 40 pengő * A többi külföldi államokba cs«k a portókülönbözette! több LV lío ÉVFOLYAM, 15 8. SZÁM. SZOMBAT 1936 JULIUS 11. Hitler fontos külpolitikai lépéseikre' Készüli Megegyezés;@íí létre Ausztria és Német&rsság között. — Tiiulescu elutazott Moatreuxöól. Abesszíniában tovább tartanak a giseriiia karcok Külügyminiszterek utazásain tépelődik a megnyugodni nem tudó európai közvéle­mény. Legnagyobb figyelem Neurath német külügyminiszter útját kiséri, aki az utolsó napokban kikapcsolódott a hivatali munkából. Kisült, hogy a német külügyminiszter Berchtesgadenbe utazott Hitlerhez s a kies fürdőhelyen most nagyjelentőségű tanácsko­zások folynak. A világ minden külügyminisztériumában feszülten találgatják, hogy mit főznek ki a német tárgyalásokon. A legtöbb gondolat e percben a német—osztrák viszonyt latolgatja. Ámbár az osztrák alkancellár: Baar Bahrenfels a leghatározottab­ban megcáfolta, hogy fontos tárgyalások folynak Berlin és Bécs között és minden alap nélkül terjesztik a hirt, hogy legközelebb három nemzeti szocialista lép be az osztrák kormányba, mégis a ki Santa nt körök komolyan riad óznak, hogy Németország és Ausz­tria megegyezett Olaszország égisze alatt ’ " ' r ^ „ Valószínű azonban, hogy a berchtesgadeni tanácskozáson más két kérdés áll inkább előtérben. Mindenekelőtt a locarnói értekezlet, amelyre Német­országot csak utólag akarják meghívni, amiért Olaszország vonakodik a részvétel meg- igérésével. A másik a danzigi kérdés. A „szabad“ államban egyre fokozódik az izgalom és ingerültség. Greiser szenátusi elnök emuje-vi inii»j fenyegetőbben lépnek !öl & nem horogkeresztes pártok, főleg a szocialisták és a kommunisták ellen. Bár nagyon vigyáz­nak a lengjél érdekek tiszteletben tartására, a levegő mégis tele van azzal a njuigtalan hirrel, hogjr a lengjrel kormány leiratot intézett a danzigi szenátushoz és jegyzéket kül­dött Berlinbe, tiltakozásul a danzigi alapokmány módosításának minden terve ellen. Állítólag a szenátus megnjmgtatta már a lengje! főbiztost, hogjT nem történik meg a belső önkormányzati jog törvénjdelen kiterjesztése. A nagjrhatalmak körében mind­amellett fokozódik a gj'anu, hogjT Németország teljes szuverénilásának helyreállítási politikájába szervesen be fogja illeszteni Danzig ügj'ét is. A Saar-vidék visszaszerzése, az általános katonai kötelezettség bevezetése és a Rajna-öv felfegyverzése cgjTformán a német népfölség címén történt. Hátha Danzig is... Viszont ez a politika megnyug­tató lenne Ausztria felé. A másik nagy utas Eden, aki beteg szive miatt nyolc napos szabadságra utazik. Az a roham, amely másfél év előtt Prágából való repülése alatt Németország fölött érte, megismétlődött. A lapok esetleges gyanúját, hogjr ez a szabadság meghosszabbodhatik és Eden bukásának a bevezetése lehet, úgy akarják csirájában megfojtani, hogjT Eden betegségét hivatalosan könnjrebb természetűnek minősítik és bejelentik, hogjT Julius 22-én, a belga nemzeti ünnepet nyomban követő locarnói értekezleten Eden feltétlenül résztvesz. Hivatkoznak a hosszú angol minisztertanács döntő rendelkezéseire. Ezek közül a legfontosabb, hogy a Földközi-tengeri hajórajokat lénjregesen meggyöngitik Olaszor­szág kibékitésének az érdekében. Montreuxben nem engednek szemernyit se az angol álláspontból és ez is egjTezik az olaszokéval. Edén tervét nem zavarja meg a locarnói értekezlet sem: ennek programját elkészítették. A harmadik utas Titulescu, aki a mon- treuxi értekezletet éppen a legválságosabb pillanatban hagjda el és pedig épp azután, liogjr kifejtette Románia álláspontját, amely a Balkán-szövetség s Románia külön érde­keire való hivatkozással a török és orosz álláspont feltétlen támogatását jelenti szem­ben az olasz—angol fölfogással. Ezt magyarázná meg most Titulescu Sinaiában, holott erre nincs szükség. Ezért utazását mások a belpolitikai helyzettel okadatoiják meg. A legnagyobb valószinüsége van egy harmadik föltevésnek: Titulescunak most a legtöbb gondot az osztrák—német—olasz összefogás kristályosodási foljramata okozza és ezt a lehetőségét nem vitatták meg akkor, amidőn jeles külügjrminiszterünk hosszú időre Genfije utazott a junius elején Bucurcstiben lezajlott hármas államfő találkozó és kis- antant megbeszélés után. üider kiilpoliükai sakkhuzásai „Kék nefelejts“ érzelgős és vontatott dallama hangzott a nyolcvanas évek elején minden magyar szá­jon. Nincs az a „slágerli ma, mely ilyen is­mert és elterjedt volna s annyi ideig élne, mint ez a méla-bus népies müdal. Minlegg harmincnéhány társával együtt Bánffy György br. alkotásának tudták az emberek. A korán elhalt zeneköltő városunk egyik legnépszerűbb embere volt — itt nyugszik a Házsongárdi temetőben ás ebben a korban az volt, aki később Dankő Pista és Fráter Lóránd lett. A nótafa. Néhány zajos színpadi siker hőse. Szívesen vásárait hangjegy-füze­tek országos hirü szerzője. Az ösztönszerü művészt aki dalainak páratlanul egyszerű, szinte már kezdetleges fölépítésével még a batfülüek szemérmét és tartózkodását is föl tudta oldani. Valósággaj becsempészte közis­mert dalait rossz hallásukba és mindenki megtanulhatta, hogy >rNem akar az ökörcsor­da legelni“. Miért emlékezünk meg most Bánffy Gyur­káról, ahogy mindenki nevezte? Nincs ünne­pélyes évfordulója születésének vagy halálá­nak. Elfelejtett színpadi alkotásainak sem következett el a felújítása. A hely-hazafiság szokatlan árama száguld át véletlenül az em­lékezetünkön e viharos légkör idején? Vagy tevékeny újságíró kiásta ennek a saját ide­jében rendkívül érdekes embernek az elfe­lejtett jelentőségét és működését? Nem. Csak egy érdekes, furcsa, „Fütemüleie-szerű pör idézte vissza múltak fekete ködéből Bánffy György nevét. Az agg karmester, aki váro­sunkban félszázad előtt vezényelte a nép­színművet, amelyben a „Kék nefelejts“ hires dallama először fölhangzott. Serig Lajos 30 esztendős amerikai távoliét után jelentkezik ás magának tulajdonit ja a szerzőséget. Hol van már a dal, a színház, a név? De a kiadó zcnemü-cég, amely Bánffy György alkotásait uj életre kívánja támasztani, megvédi ország­részünk főúri zeneköltőjének a szerzői jo­gait és a két leánya is napló-jegyzetek alap­ján megerősíti ezt a magatartást. Erre a ma­gyar kúria megsemmisíti az eddig hozott Íté­leteket és uj tárgyalást ir elő, melyben ko­ronatanú lesz egy másik, városunkban kelet­kezett gyönyörű név hordozója: Pálmay Ilka. Az érdekes és megható pör szóval tovább fo­lyik Bánffy György és mások szépséges ide­je, nemes emlékezete és neve újra éled, in­kább, mint eddig köztudottá válik. Az ilyen külszines műveletek sokszor jobban helyre­állítják a halhatatlanság lekopott aranyozá­sát, mint a tehetség közvetlen jelentősége vagy az egykori siker tárgyilagos értéke. Minket ez az eseménysorozat több szem­pontból érdekel. Jólesik egy transzilván név és jelentőség föléledése környezetével együtt. Aki a Házsongárdi temető jobboldali mellék- ufjának kriptasora előtt ezentúl végigmegy és az egyik sírbolt udvarán megpillantja az oldalra helyezett szürke márvány csonka oszlopot, amelyre Bánffy György nevét vés­ték, elgondolkozik majd róla, eltűnt színhá­zunkra, a művészi ellentéten, amely a ré­gebbi „münépdalok“ és a Kodály—Bartók gyűjtötte vagy átdolgozta ősi alkotás között tátong. És jólesik tudni, hogy az évtizedek óta elvándorolt öreg karmester a messzi Amerikában joggal, vagy jog nélkül, de részt kér az otthoni dicsőségből. És jólesik tudni, hogy a hírnév és alkotás öröme még most is érték, sőt buzdító tényező, hogy jogát és valódiságát az emlékezés, a hűséges gyerme­kek, a zenesajtó, a bíróság érdekkel kisérik és megoltalmazzák. A pör nem szép dolog. De az ilyen pör megható és egy meleg fény­nyalábbal riasztja korunk súlyos árnyékait. Bizonyára nem vaktában, hanem a sors pa­rancsából. Mintha világosság akarna deren­geni az egész világon. Az élet szeretne me­gint egyszer ragyogni és melegíteni. Valami derülását kísérletezik. ( BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Tegnap este Hitler kancellár Von Neurath külügy­minisztert Rerchtesgadenben sürgős kihallga­táson fogadta. A kihallgatással kapcsolatban tudni vélik, hogy Hitler kancellár megvál­toztatta előző álláspontját és rövidesen vála­szolni akar az angol kérdőívre. BÉGS. (A Presa jelentése). Budapesti és berlini hírek szerint a magyar fővárosban tud túl adták azokat a feltételeket, melyeit mellett Papén és Schuschnigg helyreállítot­ták az osztrák—német barátságot. A meg­egyezés feltételei állítólag a következők: 1. A német birodalom lakói szabadon vi- uiselhetik a horogkeresztes jelvényt osz­trák területen. 2. Az osztrák emigránsok visszatérhetnek hazájukba azzal a felté­tellel, hogy nem politizálnak. 3. Politikai amnesztia. 4. Segítség a német politika számára Európában Itália helybenhagyá­sával. A megállapodás szerint Németország biztosítja Ausztria függetlenségét és nem ellenség* többé a Habsburg-restaurációnai, Természetesen ezt a hirt a legnagyobb j fenntartással kell fogadnunk. Célja valószi- J nüileg az, hogy a kisantant figyelmét is föl­rázzák. „Ököllel üssünk az asztalra !“ VARSÓ. (Az Ellenzék távirata.) A lengj'el sajtó a Danziggal kapcsolatos eseményeket nagy izgalommal tárgyalja. A lapok nagyré- sze erélyes hangú cikkben foglalkozik a leg­utóbbi eseménj'ekkel és erélyes intézkedéseket követelnek. A Cur­rier Poranszky ,,ltt az ideje, hogy ököllel üssünk az asztalra“ címmel közöl cikket. A legtöbb lap hangoz­tatja, hogy minden támadás, amely Danzigot érné, Lengyelország szempontjából casus bedli-t jelent. BERLIN. (Rador.) A német lapok ma idé­zik a Danziger Vorposten cikkét, amely sze­rint a népszövetségi főbiztos minden bizonj7- nyal rövidesen tudatára jön annak, hogy je­lenléte csak súlyosbíthatja a helyzetet és hosszú szabadságot vesz ki magának, amiről sohasem fog visszatérni. Titulescu elutazott Montreuxból Londonból jelentik: Titulescu román kül­ügyminiszter a montreuxi értekezletről még a befejezés előtt eltávozott és tegnap este 6.45-kor Bucurestibe utazott. A hivatalos közlemény szerint Titulescu azért utazott vissza Bucurestibe, hogy a tárgyalások eredményéről jelentést tegyen kormányának. A Reuter-iroda értesülése szerint azonban a külügyminiszter sürgős hazautazását bel­politikai okok tették szükségessé. Van ko­moly vélemény, mely szerint Titulescu az osztrák—német—danzigi kér­dés miatt utazott haza. Montreuxíban a látszat szerint ugyűs elhú­zódik vagy elhal as ztódik a helyzet megol­dása. Az utazás feltűnést kelt, mert most a Titulescu „alap“ lett a tárgyalás sikja. MONTREUX. (Az Ellenzék távirata.) A tengerszorosok értekezletének tegnapi ülésén Titulescu is felszólalt, hogy a megegyezési tervezet 23. szakasza szövegének Litvinov ál­tal ajánlott megváltoztatását támogassa. Titulescu felszólalásában hangsúlyozta, hogy az a szöveg, amelyet az angol bizott­ság a 23. szakaszra ajánl, figyelmen kívül hagyja a Balkán egyezményt, amelyben Tö- rökország segélynyújtásra van kötelezve Romániával szemben. A „regionális megegyezéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni“ — folytatta a ro­mán külügyminiszter. A 23. szakasznak az angolok által ajánlott szövege igazságtalansá­got teremt Romániával szemben, mig a Lit­vinov által ajánlott változás tekintetbe veszi Románia létérdekeit. Hasonlóképen Románia nem hajlandó olyan határozatot sem elfogadni, amely a francia segélynyúj­tást egy montreuxi határozat alapján, a szárazföldön vagy tengeren kiküszöbölné. A tengerszorosokat nem szabad elzárni — jelentette ki a román főmegbizott — majd köszönetét mondott Rusdi Áras török kül­ügyminiszternek a Romániával szemben ta­núsított barátságos magatartásért. Az angol megbízott Titulescu beszédére válaszolva ki­jelentette, hogy Anglia hajlandó figyelembe venni minden olyan javaslatot, amely az egyezmény 23-ik szakasza alkalmazási köré­nek oly7an értelmű kibővítésére irányul, hogy Törökország teljesíthesse a Balkán-egyez­ményben vállalt kötelezettségeit. Holtpontra jutott a Dardanella­értekezlet MONTREUX. (Az Ellenzék távirata.) A Dardanella-kérdésben Anglia és Oroszország ellentétes álláspontja között közeledés még mindig nem jött létre. Az oroszok pótinditványt terjesztettek elő és remélhető, hogy a pótinditvány szövege módot fog adni orra, hogy hétfőn másod­szori olvasásban tárgyalják az együttes ja­vaslatot. Az angol kormány tagjai tegnap minisztertanácsot tartottak, amelyen a mon­treuxi értekezlettel összefüggésben álló kér­déseket vitatták meg. Az értekezleten egyébkénif Japán javaslat ára a népszövetség hatáskörére vonatkozó indit- vány tárgyalását el hal osztották. /(Folytatása a 8- oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom