Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-08 / 155. szám
/ *) J U j ti 11 ii n H. V nr.Lfíjy 7 UK B. TRAVF.N fl KORDE FORDÍTOTTA: SZLGÖ ISTVÁN S/ctmálló kötömegrk zúdultak le, elrothadt talör/srk dőltek rá, viif;v faröukök állták ki. Itt nem volt könyö riilet a earreteroknak, kegyelem a/ ökröknek es nem volt megváltás ember és állat ezer szenvedéséből Mert Suehiapa, Tuvtla, Chiapo de Corso, lxtapa, San C.iis- tobal, Comitan, Sapaluta városában soke/.er ember élt, akiknek szükségük volt sóra, ruhákra, könyvekre, mandolinokra, lakatokra, likőrökre, órákra, cipőkre, írógépekre, fonográfokra, poreellánlindzsákra, se- ! verni ngekre, fülbevalókra, fény képező-kész ü lékek re, illatszerre, nemezkahipokra, gyulákra, lahéjra, aszpirinre, olajképekre, horgolótűkre, palacksörre, ceruzákra, biztonsági borotvakésekre, szemüvegekre, gumicsövekre, csavarokra, levelesnaptárokra, gombokra. Nincs civilizáció szállítás nélkül. 6. Kúszott és kapaszkodott a karaván, fel a Calva- riora. A csörtető zajoknak hatalmas kompozíciója volt ez, olyan, aminőt még egy muzsikus-művész sem tudott volna megalkotni. Mert bármennyire is különböző és ellentétes volt valamennyi hang, mégis, együtt és egyszerre, csodálatos harmóniát adtak. Zihálás hallatszott, néha egyik vagy másik ökör elbődiilt, jajgattak a szíjak, csikorogtak a kerekek, nyikorogtak a tengelyek, ropogott a carreta állványzata, a ládákban csörömpöltek és zörögtek a rosszul csomagolt tárgyak, a kordék zötyögtek és mcg/örren- tek a köveken, egy kerék éles, metsző hangot adott, amint lecsúszott egy szikláról, a carrcta egyik oldala beesett vagy bezuhant valamelyik utvájódásba, lemerült egy alámosott üregbe, a koráé zűrömbőlt egy göröngyös sziklaszakaszon, zörgőit a vastag gyökereken, a carreterok kiáltoztak, átkozódiak, káromkodtak, es- küdöztek és nógatták az állatokat; az egyik egy dallamot fütyül, a másik énekel valamit, a harmadik meg dörmög magában. Aztán az egyik carreta olyan mélyen ül egy gödörben, bogy nem mehet tovább. A szomszédos carreták legényei segítségül mennek és a kordét kiáltozások és nyögések közepette kiemelik. Erre az egész karaván nehézkesen ismét mozgásba jön. Az ut mellett, a bozótban és fűben cirpelnek és fuvoláznak a tücskök és a kabócák, valahol madarak énekelnek, méhek zümmögnek a fénylő levegőben, lepkék röpködnek ide és tova és követik a karavánt az ökrök nedves ganéjára várva. A karavánt beburkolja a pornak hosszú palástja Ha néhány helyütt szél fujdogál, vastag, nehéz porfelhők szállnak fel, olyaji tömöttek, hogy a carretero oiig-alig látja az előtte haladó carretát. A carretero szempillája nehéz a sok portól. A legényeket mintha lisztbe hempergették volna. Arcuk fekete az összekotyvadt verítéktől és portól. Ha az ember fent áll a hegytetőn, közvetlenül a hágó előtt, ahonnan az ut számtalan hajlata egyszerre áttekinthető, az a benyomása a marsoló karavánról, mintha hatalmas, különös idegen féreg kúszna az utón felfelé. Minden egyes carreta: gyűrű a féreg hosszú testében. És mert a kordék ide és oda himbá lóznak és botladoznak, az a benyomás, hogy valami nagy féreg mászik fölfelé, csak még valószerübb lesz A magasból ugyanis nem lehet felismerni, hogy kordák. A távolság és a forró, csüiámló levegő, mely mint valami könnyedén rezgő ködfehér fátyol borul a föld fölé, olyan dolgokat láttat igaziaknak és valóságosaknak, amik világos észlelés esetén nem lehetnek valódiak. De a nyomasztó tropikus nap alatt, hullámzó porfellegekbe burkolva, amikor az ut nehézségeinek és veszélyeinek állandó tudatában kell feljebb kapaszkodni, még egy, egyébként világosan gondolkodó ember is elveszíti minden képességét, hogy józan szemmel lásson és elfogulatlanul ítéljen. 7. A karaván elérte a hegyszorost. Kijutott az utolsó mélyutból is és egy meredek sziklakapun keresztül El Calvario tág fennsikjára érkezett. Három rancho volt ezen a fennsíkon. Közülök a legnagyobb az El CalVario-rancho, peonjainak számtalan kunyhójával egy falu benyomását keltette. Egy másik, kisebb rancho, amely fehérre meszelt házával és porticojának oszlopaival csinos és idillikus lát ványt nyújtott, a fennsik túlsó szélén feküdt. Rendszerint ez a rancho szolgált szállásul a lovon érkező utasoknak, ugyanis csaknem pontosan a Tuxtlá-ból San Cristobal-ba vivő ut közepén állott. Az utasok, akik San Cristobal felől érkeztek, állandóan megpróbálkoztak azzal, hagy elérjék ezt a kis ranchot, mert az útvonal innen le Tuxtlá-ba rövidebbnek tetszett, mintha lxtapa városkájában maradtak éjszakára. A fensikot mindig, egész éven át kövér fii borította. A száraz időszak vége felé a fii persze igen sovány volt. Keményen dolgoztatott ökrök, mulék és lovak azonban, ezeken az utakon teljesen leszoknak arról, hogy eleségükben válogatósak legyenek. Láthatóan vidámak, hogy a pihenő helyet végre elérték. A barátságos füves térség látványa, még ha a legelő még oly fonnyadt és tüskés is, az állatokat nyerítésre és högésrr készleli. Különösen a/ öklökéi, amelyek cjfé.sz életükben megszokták, hogy ül pibeiiól tartanak, bajosan tudta volna még a legügyesebb carretero is egy kilométerrel tovább vinni A leghosszabb s/.a kas/ az egész utón Arriaga és Halun Cunun között, ez a menetelés, Chiapa de Corsolól a lemisikig. Mert ezen az utón a earrelák sehol sem állapodhatnak meg. Az ut fölöttébb keskeny, útközben nincs állaleleseg es viz csak s/.ükösen. Es vízre nem csak az állatoknak, hanem elsősorban a earreteroknak van szükségük A fennsíkot egyik szélén meredek sziklák és hegyvonu latok határolják, a másik oldalon sűrű, tüskés, trőpi kus bozót. 8. A carreterok, amidőn a fennsíkra megérkeznek, semmit sem tennének inkább, minthogy magukat a földre vessék és elaludjanak ott, ahová lerogynak. Fáradlak és agyonnyuzoltak utolsó porciká jukig. Most azonban uj munkájuk kezdődik el Szorosan egymás mellé hajtják valamennyi carretát, úgy, hogy egyik carrcta haránt oldalával szorosan a szomszédos kordé melleit áll. A carreterok- nak, miként minden indánnak, veliiksziiletett .szépér- zékük van. Egy tüzérezred ágyúit nem vonultathatják fel a táborhelyen szebben és katonásahban, mint egy karaván a carretákat Kiáltozás és vezénylő szavak között, emelve és taszítva, a carretákat léniába H11 ifjak. Az ökrököket kifogják és leveszik róluk a jármot. A carretákat mindig egyenes vonalba igazítják. De eléggé gyakran megtörténik, hogy a carreterok olyan baromi fáradtra dolgozták magukat, hogy az ökröket nem jármolják ki. A nehéz járom az ökrökön marad, a súlyos igásrud a szarvakon. Az állatok kénytelenek tehát párosával egymás mellett maradni. Ahol az egyik füvei, ott kell a párjának is legelnie. Fejüket csak kevéssé tudják oldalt hajtani és ha az egyik állat jobbra fordítja fejét, a szomszéd állat arra kényszerül, hogy fejét hasonlóképpen jobbra fordítsa. A meghatározott pihenőhelyeken még egy másik oka van annak, hogy az ökröket járomban hagyják, noha ez elviselhetetlen kin az állatoknak. Ha az állatok egyenkint legelnek, akkor messze szétszóródnak, hogy a legjobb legelőhelyet keressék meg. Nem ritkán ötkilométerre is eltávolodnak a pihenőtől. A carreterok kénytelenek ekkor megkeresni az állatokat, azokat néha messziről a hozót mélyéről kell kihozniok, ahol az ökrök bizonyos fáknak lombját a száraz fűnél többre becsülik. A carreterok ezzel a keresgéléssel gyakran fél, sőt egész napot vesztenek. Előfordul, hogy az egész karavánnak valamennyi car- reteroja két vagy éppen csak egy ökör keresésére kénytelen menni. Ez nehéz dolog nappal, annál inkább éjszaka, amidőn az emberek lámpákkal és fe nyöfáklyákkal törtetnek a dzsungel bozótján át, hogy az elszéledt állatokat befogják. A carreterok igen gyakorlottak a kitört ökrök keresésében. Sokkal jobban értenek ahhoz, hogy helyesen olvassanak minden letört ágból, minden letaposott cserjéből, minden lerágott fücsomóból, mint az olvasókönyvből. Pontosan tudják, hogy egy patanyom egy napos vagy két he^ tes, hogy a nyom egy közeli rancho szabadon legelésző marháinak vagy pedig egyik ökrüknek a nyoma. Mindamelett előfordul, hogy álló hétig sem tudnak megtalálni ökröket, vagy mert nagyon gyors futók és hazai ranchojuk felé igyekeznek, vagy mert összekeverednek egy csordával és azokkal az állatokkal az idegen ranchoba mennek. A kitört állatok keresésével kárbaveszelt időt a carreterok kénytelenek valamilyen módon behozni. Ha a fuvarjukkal fölötte gyakran késlekednek, akkor gazdájuk a sárga földig lehordja, esetleg keményen megbünteti, vagy elbocsátja őket. Alkalmatlan és megbízhatatlan earreteroknak számítanak azután és csak fáradság árán tudnak megint valahol munkát találni. így hát nem szabad elhamarkodottan állatkínzónak nevezni a carreterot, ha néha nem jármolja ki az ökröket. A ki nem fogott ökrök nem szabadulhatnak el messzire, mert a nehéz igásrud miatt, amely keresztbe fekszik rajtuk, mindenütt fákba ütköznek és ez feltartja őket. A carretero azonban azt sem merheti, hogy az állatokat mindig járomban hagyja. Mert az állatok, amelyek egymás mellett maradnak a járom miatt, nem abrakolhatnak annyira jól és bőségesen, mint szabadon legielők. Az állat éhesen marad, lesoványodik, nincs elég ereje huzni, vagy éppenséggel kidől útközben. Nem lehet a carretákon takarmányt vinni és az állatokat a pihenőhelyeken megkötni. Igen nagyok és ezért bőséges eleségre van szükségük, amikor kiadósán kell dolgozniok. Ha pedig a carretára abrakot kell felrakni, akkor egyéb fuvar nem fér rá. A kukorica, amelyet az állatok részére vinni kell, mert nem kapható mindenütt, már éppen elég helyet foglal el és súlyával alaposan megterheli a kordét. Bármit , gondol jon is ki egy jó carretero, hogy urának éppen úgy, mint állatainak, valamint a kereskedőnek, akinek a portéka meghatározott időben kell, eleget tehessen, mindenütt olyan körülményekbe és feltételekbe ütközik bele, amelyek hatalmasabbak nála és legjobb szándékainál is erősebbek. Állatok százezreinek és emberek millióinak kell szenvedniük és kell elviselhetetlennek látszó dolgokat eltűrniük, hogy civilizáció lehessen és hogy a civilizáció eljuthasson a föld legtávolibb sarkába és szögletébe, mindenüvé, ahol emberek laknak. VI FEJEZET. A J '.irretak szépen és rendesen léniáim igsizodlaf. Az ökröket kilógták és kijánnolták, az dl dől. heverölielye! kereslek ki maguknak és :t földre rogv lak. Túlontúl fáradlak voltak ahhoz, hogy legeljenek. A carreterok odéhh mentek, hogy elkészít ék egyszeri; ételüket Mindegyik a maga csoportját kereste fel. Menetközben a carreták úgy haladtak, amint sorjában érkeztek. Amikor azonban pihenőt tarlót tak, akkor mindegyik munkaadó gazdának «amt« rúi külön csapatokba verődtek, úgy hogy Don Laureat) o carreterói alkottak egy társaságot, egy másil comisionistának, bizonyos Oon Nicasionak emberei, megint egy másikat s egy harmadikat gazda rarrete rói ismét külön s/.akácscsopoi tol alakítottak. Ételei két ugyanis azokból az adagokból készítették, am« Iveket uraik az útra velük adtak Mindegyik csoportból a patakhoz futott egy ember, horpadt és szétvágott gazolin kannákkal, hogy vizet hozzon. Néhányan a cserjésbe eredlek, hogy lé1, szerezzenek. Mások a botokat vagdosták szét, anie lyekre a főzőüstöket akasztották Késő este volt. Szerfölött hosszú ut maradt mögöttük. Csakhamar valamennyi csoportnál fellángoltak a tábortüzek. Álltak a tűz körül; és a tűz fölött, gyorsan é mégis ügyesen elkészített állványokon, a legkülönfélébb tartóedények lógtak, amelyekben főztek. Az emberek feketehabot készítettek elegendő mennyi ségben, hogy a hah, amely hosszú ideig fő, még reggelire is elég legyen. Rizst készitettek. Tortillákat melegítettek fel. lés mindenütt kávét főztek, amely Mexikóban elmellözhetetlen ital az utasemberek minden étkezésénél. Ha kávé csak szűkén volt, néha pinolt is főztek. A pinol porrártört pörkölt kukoricamag. Ha ennek is híjával voltak, akkor teát főztek citromlevelekkel, melyeket valahol az utón szedtek. A bab puhára főtt és azután olvasztott disznózsírral, mely üvegekben volt és a forró kiima miatt mindig olyan folyékony, mint az olaj, — Ízletesen elkészítették. A rizst nem európai, hanem mexikói módra főzték. Egy lábasban, vagy serpenyőben disznózsírt for- rósitottak. Amidőn a zsir elég forró volt, a száraz rizsmagvakat lábasba öntötték és addig kavarták ide és oda, amig megbámulták. Azután lassan, majdnem csöppenként, vizet öntöttek hozzá. Ha ügyetlenül csinálták, a lábasba csapott a láng és olyan hirtelenül lobbant fel a tűz, hogy sokszor az egész rizs odaégett. A kávét is mexikói módra főzték. Egy kúpalaku bádogkannácskába vizet öntöttek. Majd egy marék darált kávét tettek bele és egy jódarab barna, tiszti- tatlan nyerscukrot. Ezt együtt jól felfűzték, mint valami levest. A kávét nem szűrték meg, hanem az alja benne maradt és azzal együtt itták meg. Néhány carretero az utón nyulat fogott, mások egy vadpulykát lőttek, egyesek egy páncélos állatot ejtettek el, mások viszont egy peseuintle-t zavartak ki kutyáikkal egy üreges falörzsből. A tüzek mellett mindenütt kutyák heverésztek és csontokra és egyéb ételmaradékokra vártak. Valamennyi carretero magával vitte a kutyáját. Mintahogyan egy európai embernél nadrághoz a kabát, úgy tartozik az indiánhoz a kutyája. A earreteroknak menetközben elég alkalmuk volt, hogy szerteszét futkosó tyúkokat és malacokat fogjanak étkezésük bővítésére. Carreterok azonban nem lopnak farmerektől és a legkevésbé lopnak meg indián kisparasztokat. 2. Most ez egyszer sok nő tartott a karavánnal. Nők, akik egyedül utaztak, asszonyok gyermekeikkel, asz- szonyok szolgálólányaikkal. Egyesek San Cristobaíba igyekeztek, mások Comitan-ba vagy beljebb az állam közepébe, vagy éppen egészen fel Tabasco-ig utaztak. Valamennyien a legalsóbb néprétegeknek asszonyai voltak, ahol a férfiaknak nem volt elegendő pénzük arra, hogy az asszonyokat lóháton utaztassák. Meri ha a férjnek volt talán egy vagy egynéhány lova, akkor vagy az asszonyokkal kellett utaznia a férfinek is és emiatt ideje kárhaveszett volna, üzletét pedig idegen felügyeletre kellett volna hagyma, vagy megbízható legényeket kellett felfogadnia, hogy feleségét kisérjék. Ez nagyon sokba kerül. Ha viszont az asszonyok karavánnal utaztak, helyükért egy pesot, vagy talán csak egy fél pesot fizettek. És mivelhogy mindig több asz- szony utazott egy karavánban, egyik sem érezte magát olyannyira elhagyatottnak, mintha teljesen egyedül lett volna idegen férfiak között. (Folytatjuk.) la síiért akar, hirdessen íz Ellenzék-ben! \
