Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-31 / 175. szám

4 WLLBN'TfíK 1*36 Inllnn 31. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Parasztság. Harcok. F<»ţţy asz­ta*. Munkanélküliség. VIITORUL. Végre szociális indokot talál­tak a parasztgárdák tc-lállitasara. A nem* /oti-parasztpárt hivatalosan közli, Rogy a gárdák segít sógort* voltak a nu*zógazdaknak s Petre Andrei megyéjében Ipatele-—Vaslui faluban száz szegény családot segítettek a mezei munkában. Nem tudunk semmi biz Ha­sa t ezekről a szegény családokról, csupán annyit hangoztatunk, hogy egy demokrata párt nem versenyezhet anarchikus csopor­tokkal ezen a területen. A Dreptatea téve- sen Írja, hogy ezek a gárdák tlclcnziv célt szolgáltak az időszaki választásokon a re­akcióval szemben. Nagyon offenziv-clemek- nck bizonyultak, kikről Mnniu azt mondot­ta a parlamentben, bogy ifjú diplomások alkotják soraikat. A Dreptatea a holnap-fa­lujáról ir, melyben a parasztság megkapja a/ őt megillető helyet. Tellát egyszerű de­magógiáról van szó. Az építő munkát a i.emzeti-parasztpárl igy szolgálja. Ma segíte­nek az aratásban, holnap felgyújtják majcj az ellenpárthoz tartozók kazlait. A paraszt­ság Mihalache segítsége nélkül vet és arat ezer év óta. A legnagyobb sértést jelenti, ha •Mihalache a segítség szükségességét hangoz­tatja. Az ingyenes segítségnyújtásban a bá­la lerovása is benne van. A nemzeti-paraszt- párt anarchikus elemekkel szövetkezik a pa­rasztság kijátszására. EPOCA: Mihalache a következő képet festette a helyzetről: „Olyan háború küszö­bén állunk, melynek az oroszok és németek lesznek a főszereplői. Nem lartozom azok közé, akik kétségbeesnek, bízom hazám jö­vőjében s ha pesszimista kijelentéseket te­szek, ez azt jelenti, hogy megbízható hely­ről ilyen híreket nyertem.“ Kétségkívül igen súlyos az európai helyzet. Hogyan áll a bel- l>olitika ezzel szemben? MihaJache válasza nem bátorító. Rosszul állunk. Nem azért, mert a hadfelszerelés ügye nincs kellően el­intézve. Ezenkívül sok függ attól a bizalom­tól is, amelyet a vezetőkbe helyeznek. A bi­zalomtól, mely nem ismer szakadékot s egyedül a nacionalista érzést tartja tisztelet­ben. A gyűlölet nő a határokon kívül s mi egymásközt gyűlölködünk ugyanakkor. Pár­tokra szakadunk, melyek készen állnak az összecsapásra. Közel áll ez a polgárháború óhajához. Nézzünk körül nagyobb figyelem­mel. Nincs idő belső harcokra. ADEVERUL: A Dreptatea a parasztság helyzetével foglalkozik vezércikkében. Meg­állapítja, hogy tavaly vetőmaggal együtt 240 ezer vagon búzát fordítottak belső fogyasz­tásra, bár 2-51 ezer vagont tett ki az átlagos fogyasztás az utóbbi öt évben. Nyilvánvaló tehát, hogy a belső fogyasztás 11 ezer va­gonnal esett. Ez a búzatermés korlátozásáts a fogyasztás csökkenését egyformán bizo­nyltja. Mindenki tudja, hogy a kenyérfo­gyasztás a faluban, sőt a város egy részében is fényűzést jelent. A Dreptatea megállapít* ja, hogy gyöngülést mutat a parasztság el­lenálló képessége. A tömegbetegségek mind jobban terjednek, amit a sorozóbizottságok igazolhatnak. A falusi lakosság degeneráló­dik, az állam pedig nem tesz eleget ugyan­akkor kötelességének. A sötét kép, sajnos, valónak mondható. Aki faluinkban járt, megállapíthatta a nyomort. Basarabia, Moldva északi részén, Bucovina egy részén stb. a szélsőségesek támadják a straineket, akik ugyanúgy szenvednek. A háború bár­mely héten kiüthet. Nem lehet táplálék nélküli parasztokkal háborúba menni. Min­dig nyomor lesz, mig szélsőséges mozgal­mak lesznek. A kormány kötelessége, hogy* a falvak segítségére siessen a demagógia ki­küszöbölésével. ROMANIA NOUA: Megszámlálják, hány munkanélküli intellektuel van az országban. A kormány azt hiszi, hogy igy véget vet a tüntetéseknek. Kétségkívül helyes a számba­vétel. A jó kormányzat szempontjából min­den adatszerzést helyeselni kell. A kormány azonban úgy akarja feltüntetni, hogy csak most jött rá a munkanélküliségre, mely rég- • tői tapasztalható volt. Nem azért van mun­kanélküliség, mert sok a diplomás. Más oka van ennek. Nem helyezték el őket okosan az állami szervezetbe. A tisztviselők számá­nak leszállításával emelkedni fog számuk. Ugyanakkor helyükön maradnak egyesek kettős-hármas fizetéssel. Törvény tiltja az álláshalmozásokat, a törvényt alkalmazni kell fiatalok kinevezésével. A kormány most vette észre a diplomás munkanélküliségek ha igy megy, akkor három év múlva esetleg gondoskodás történik majd arról is, hogy a munkanélkülieket elhelyezze. VELENCE ­VENEZIA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Két nap Púiéban, egy nap Brionibun. És most a „Compagnia Adriatiea di Navigazio- ne" teher hajóján a Lorenzo Marcellon Ve­lence leié megyünk. linóm zöld szigete után eltűnnek a szige­tek s a part. Csak ég és viz körülöttünk. A fedélzeten dr. Németh Antal, a pesti Nem­zeti Színház igazgatója feleségével. Először mezőgazdasági .szakkönyvet olvasott a direk­tor, most kedvenc foglalkozását folytatja: elmerül egy színdarabban. A Márkus-téren folyó ünnepi játékokra utazik. Abbáziáitól jövünk, hárman magyarok. Nincs sok utas, meleg van, elálmosit a sok fény, a sirályvijjogás. Milyen nyugalom van itt ég és viz. között. Semmi sem zavar. Az utasok sötét szemüvegben hevernek a fek- vöszékeken, csak a steward jön fel néha a fedélzetre, udvariassági körsétájára, megkér­dezni, hogy nincs-e valamire szükségünk. Mindenki nagyon nyugodt, vagy kicsit ál­mos. Egyedül egy kis fekete lány rohan nagy robajjal le és fel félóránként a mere­dek lépcsőn, le az alsó fedélzetre. Ez a já­téka. A nap egyre lejjebb siilycd s zöld lesz a tenger. Holnap eső lesz — mondja az egyik matróz. Hét óra körül a látóhatár szélén keskeny, szürke sáv. A szürke sávból pará­nyi tűhegyek merednek felfelé. Velence 99 temploma. Meggyorsul a hajó remegése. A matrózok macskaügyességgel lehúzzák a fedélzet pányváját s komplikált műveleteket kezde­nek el a különböző kötelekkel. És Velence egyre nő, majdnem szalad elénk. Tavaly Trieszten át s autón közelitet­tük meg és akkor nem volt ilyen nagyon szép. A tenger 26 szigeten épült királynőjét mégis csak hajóról kell üdvözölje az utas. Hét óra 30 perckor már az elöszigetek között megy a hajó. Feltűnik San Giorgio magános temploma, amely mintha a vízből nőtt volna ki a Szent György kis szigetén, kerek kupolájával s görög homlokzatával. Pár |>erc és megnő a Campaniile is, a Már- kus-templom, a két oszlop, a két colonne, az oroszlánnal és az emberi alakkal — kikötőben vagyunk. 1936, JULIUS Gondola jön elénk. .Fekete öreg uzsorás :i gondolás malrózgallérral. Furcsa kisfiú­nak. tűnik, ahogy olt áll a gondola szélén, elül cl eszi tett lábbal és lassan kormányozza fekete jármüvét u part felé. A Már kus-teret éppen most zárja el egy rendőrkordon. Ma este szabadtéri előadás lesz, a „Ressurectione di Christi“ cimü ope­ra a milánói Scala tagjaival. Itt tornyosul, forog, örvénylik Velence |w>- koli zsufollságu népe. Boriszülóitok, tenge­részek, külföldiek a Márkus-téren s a kör­nyező utcákon. Szállodáin, a Hotel Interna­tionale, amely a prospektus szerint két percre van a kikötőtől. Igen, ha egyenesen mehetne oda az ember. De igy félóráig tart az ut, keskeny és fülledt utcákon hőségben, lépésben a sok ember miatt. A liajó nagy csöndje után megzavar a sok fény, az utcá­ra kitett kávéházi székeken fagylaltozó han­gos emberek, a nevetés, a sötét, magas, furcsa zsalus házak ablakai mögül kiszűrő­dő ének, zsivaj. A hidak alatt a sötét lagú­nákon gondola-gondola mellett. A hotel után kérdezősködünk, de mindenki túlságo­san elfoglalt ahhoz, hogy részletes magya­rázatot adjon, inkább a kezével mutogat és pergő beszéddel ad felvilágosítást, aztán el­tűnik s otthagy minket, a Hotel Inlernatio- naleba tartókat, az apóidul polgármestert, a feleségét, meg engem ebben a labirintusban a teljesen tanácstalanul. Mindhárman voltunk már itt és mégis egészen hutának érezzük I magunkat. Az idegen hetek alatt sem ismer­heti ki magát ezek közölt az utcák között. 'Taxira nem ülhetünk, mert nincs taxi, gon­dolára pedig nem merünk ülni, mert a gon­dola a világ legdrágább közlekedési eszkö- i ze, a gondolás párméteres, nevetségesen rö­vid utért 12 lírát kér, ami mégis csak sok ki­csit. Végül is egy fiatal borbély kiugrik boltja ajtajából és elvisz az Internationale- ba, ahol jó hűvös a renaissance stilusu hall s ahol megnyugtat a jégbehütött tej, a sok kristályüveg és fafaragás. Régi, patrícius palota ez is, mint annyi más velencei szálló, tiszta szépség és művészet. A francia szoba­pincér megmutatja a szobámat. A lagúnája nyílik, csupa stilus, az ágyon moszkitóháló, a levegőben terjengő parfö mi Hatnak neţn nevezhető laguna-szag. a A Márkus-téren A Krisztus feltámadása liturgikus opera. Zenéje lenyűgöz, rendezése gigantikus, sze­replői a mi számunkra teljesen ismeretleji nevek. Pedig az egyik tiszt a Laurenzo Mar­cellon, aki fiumei magyar gimnáziumban tanult és még tud magyarul, áhilatosan mondotta, hogy Mária megszemélyesítője: „Hires énekesnő“. A hires énekesnő gyö­nyörűen, átszellemülten énekel, az előadás, amelynek, sajnos, késésünk miatt csak tö­redékét hallhatjuk tökéletesen, összevágó, felemelő és megrendítő hatású. A campa- nillére szerelt reflektorok soha el nem kép­zelt fényhatásokat varázsolnak elénk s a sokezres tömeg, idegenek s a templomok városának vallásos hangulatú népe, egy em­berként figyeli az örök dráma fenséges je­leneteit. Velence reggel. Egész korán ébredek, azaz felébreszt egy g\rönyörü zengésű, mély férfihang. Olasz canzonét énekel. Kibújok a szúnyogháló alól, az ablakhoz megyek s lenézek a lagú­nára, amely igy nappal kevésbé titokzatos és sokkal piszkosabb. A gyönyörű zengésű férfihang most igy ordít a gondolájáról, amelyhez zöldséghegy tornyosul: — Hé, Mario, mit csinálsz? Megvesztél Mario!? vér, kedvesarcu pappal. A templomot reno­válják, de az egyik mellékoltárnál mise van éppen. Apácák, lila miseruhás pap, orgona- bugás, ájtatos kis öregasszonyok, akik felé súlyosan és hihetetlen magasságban borul a templom nagy kupolája. Liften fel a Campaniile tetejére, innen a legnehezebb elmenni. Az utas nem tud el­búcsúzni Velence madártávlati képétől. A sok-sok téglavörös tetőtől, a szigetektől, a Márkus-tértől, innen felülről talán a leg­szebb az egész. Csak egy angol hölgy nem sétálja körül a tornyot s nem áll percekig a különböző ablakoknál. Levelezőlapot ir. Véletlenül és illetlenül belenézek. Dear Boy — igy kezdődik. Aztán végig a Mercerián. Nemsokára dél lesz, csak lépésben lehet haladni. Azok a boltok, az a sok ember, át a hidakon, a Ri- alton (amelynek márványát ellepik boldog emberek boldog sorai. Szeretsz? Köszönöm! Imádlak! Aztán nevek, évszámok, szivek — nászutasok) végig a halcsarnokig — a siető élet csak itt érzett felfokozott tempójában. Lárma, idegen arcok, vásárlók, boltosok. És most újra feltűnik, hogy itt minden legalább 80 százalékban az idegenforgalo­mért van s hogy ennek a különös városnak egész berendezése, gazdasági helyzete a tu­listákon, illetve a turisták vásárló k<dv< ás kíváncsiságán alapszik. A/ iţ/Hz Mnc ria ezüst selyem csipke- és bőráruival idegen szemekért rakja főleg kincsdt csillogó kirakatokba. Mindcnii11 esupa ol:« kéz alkotta holmi, cipöslwdtokban \>:> szankciók előtti időből maradt Jiala eip vagy a röfösnól néhány vég külföldi ói ■Most, hogy megszűntek a szankciók, uj megtelnek az üzletek külföldi *peciálítá*o kai Pólóban töltöttük a nagy napot, leik mámoros tömeg, lobogó zászlók, nemzeti ü néppé avatták a szankciók eltörlésének p i lanalát), de Velence kereskedőnegyedém igazi vonzóereje mégis a sok aranyozott bői tárgy, a sok csipke, s a sok üveg és ezir holmi marad, fős ezt a turisták vásárolja főleg, mint ahogy turisták fizetnek 3 és 1 lírát hogy felniehessenek liften s másfele hogy gyalog felkapaszkodjanak a Campam! lére, turisták adnak 12 lírát a Dozse-palot megnézéséért (ólomkamrákba menni külö belépődíj), turisták fizetik le a drága heh pöjegy árát a különböző templomokba, lie a műkincsek miatt még imádkozni sem It bet díjtalanul. Velence, nagyon érthetően, Márkus-tempiom kivételével, muzeumna számítja most is, mint mindig templom i és kizárólag szépségéből él. mint rossz, a » szonyok. Ebéd a szállodában. Es délután vapore! ton ki a Eidóra. Erről külön kell irnoir az 1936-os Lidóról, amelynek hires stran: élele olyan, mint tavaly — de mégis má kicsit. Még két nap a nyüzsgő Velencében - párszor végig a Canale Grande-on, egy áh: tatos félóra a Frari templomban, a felhő)’ közölt lebegő Tizian Madonna előtt, amelv nek felséges istenanva-alakja mintha ott h begne testi valóságban és mégis isteni elé: hetetlenségében előttünk. A Ca d'Oro csip kepalotája, templomok, száradó ruhák, két kenv lagúnák és még keskenyebb forró-le vegőjü utcák, amelyek közül néhányba csak kinyújtja az ember a két karját é megérintheti az egymással szemközt lév két ház falát. És bárom napig újra az a érzés, hogy ami itt van épitészetben, szép ségben, művészetben, tudás, raffinéria, ka lóz-módra összegyűjtött kincs — az párái lan az egész világon. És harmadnap este a Laurenzo Marcell felszedi horgonyait, szirénabugással üdvöz! városát, Veneziát. Vihar van készülőbet sietnek a matrózok, hullámokat ver a ki kötő vize, rohannak a motorosok, kényelme sen siklanak a kis ócska párnákkal, puh paddal felszerelt gondolák. Utasnélküli ga; dáik a parton gesztikulálnak, fények gyű! nak ki, Flóriánnál a téren a karcsú női kai mester taktust verve hegedül. A viz szül kés ezüst lesz, a távolban éles-feketén, szi lüett-szerüen mozognak a gondolák és vb jármüvek. Aztán pár perc és újra tüheggy válva mered a sötét tenger szélén, a látható ron Velence kilencvenkilenc temploma. Marton Lil A GYOMORFÁJÁS, gyomornyomás, bélsá pangás, a-lhosi vérbőség, nagyfokú erjedés, ros emésztés, fehér nyelvlepedék, kábuitság, fülzug: halvány arcszin, migrén, kedvetlenség & term szetes „FERENC JÓZSEF* keserüviz használ« áltail igen sok esetben hamarosan elmúlik. Hamis pénzgyár a csendőrőrsparancsno! lakásán. Bucurestiből jelentik: A Capitals jelentése szerint hamispénzgyárat leplezte! le Bucuresti-ben a Lupeasca nevű külvárcr egyik utcájában. Az országos állambizton sági hivatal közegei pénznyomáshoz szűk séges gépeket és anyagot találtak Mihalcet őrsparancsnok lakásán, hol 50 ezer lej ér tékii hamis 250 lejes volt felhalmozva. A: állambiztonsági hivatal őrizetbe vette a gya nusitottat. Az eljárás folyik. Pedig talán szebb hangja van, mint a teg­napi előadás hősének . . . Reggeli a tompa arany-vörös ebédlőterem­ben s aztán ki a Szent Márkus-térre, amely igy, nappal, torlaszok és rendőrkordon nélkül, csakugyan két percre van innen. A téren világossárga székek, rengeteg szék, amely eltakarja az ismert márványmintát. A zárt tér kőcsipke palotái, előttem a Már- kus-templom hihetetlen gazdagságában, bal­ra a Casa d'Orologio, az előreugró számok­kal s a két bronzalakkal, jobbra a Dozse- palota és a Canale Grande. Hunyady Sán­dor megjegyzése jut az eszembe, aki azt mondta: — Éltem Velencében. Azt mondják róla, giccs, nászutas-város, könyvből, filmből, ké­pekről legalább mindenki ismeri. S mégis a világ legegyedülállóbb, legérdekesebb, legis­tenibb városa. Az ember leül a Márkus-té­ren és csak nézi a teret — ez maga tiszta gyönyörűség . . . Megunhatatlan. Igen ,a Márkus-tér megunhatatlan. Még a sok kukoricaárus és a rengeteg fényképező turista is elviselhető ezen a tiszta, napfé­nyes reggelen. Csupa harmónia a tér, min­den épülete, minden köve, minden négyzet- métere. Bemegyek a Márkus-templomba. A közép­kori ajtónálló alabárdos fekete ruhájában izzadl homlokát törölgetve beszélget egy kö­OIcsó, kényelmes, kellemes Ulcso, kenvelmes, kdiemes ss NYARALJON EUROPA—ELLENZÉK PAUSÁL-KURAVAL SOVATA-FÜRDŐN I INDULNI LEHET BÁRMELY NAP! PAUSÁLKURA-ÁRAK Julius-aug. hónapokban: 14 nap 3.120 lei, 21 nap 4.390 lei, 30 nap 5ő95 lei Szeptember hónapban: 14 nap 2.580 lei, 21 nap 3.5S5 lei, 30 nap 4.740 lei 10 éven aluli gyermekek a pausál árakból 40 % engedményt élveznek ! ! @ 3e!entaéfi azonnal A pausál-árakban kővetke­zők foglaltatnak benn: La­kás (1-2 ágyas szobákban) a fürdő legjobb szállóiban, napi háromszori étkezés (Re­gina Maria, v. István király éttermekben, ebéd 4 fogásos, vacsora 3 fogásos) minden­napra fürdőjegy (szabadba, vagy kádfürdőbe), kurtaxák, zene-dijak, borravalók és adók. — Az állomásról a szállodába és elutazáskor a száilodábólaz állomásra való személy és podgyászszálli- tás. Jelentkezzen azonnal i Indulni lehet bármely nap, megrendelést azon* ban indulás előtt feltétle­nül 7 nappal előbb je­lenteni kell az Ellenzék könyvosztályában, vagy az Economia menetjegy­irodában, Piaţa Unirii 23. Felvilágosítással szolgá­lunk és vidéki érdeklő­dést is azonnal intézünk JsIentkBzzBk szonnsl

Next

/
Oldalképek
Tartalom