Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-30 / 174. szám

BEEENTfíK T+36 tattu» 30. RIPORT A LIDÓRÓL, a világ legdrágább tengeri strand­járól, ahol mégis lehet olcsón nyaralni VENEZlA-l.lDO. (Az Ellenzék tudósitójá. 161.) V világ legfurcsább társasága vun együtt az olasz Lidón. Amerikai milliomos. Nemet arisztokrata. Világhírű revtiesillag. IN pesti Teleki-téri árus neje, aki láb ‘.1(H) pengőért ti/ napra ide társasutazott. hogy hazamenve a „hol nyaraltál" kérdésre ina- gátólértetődö blazirtsággal válaszolja: — A Lidón. Már a velencei vaporetton látni a társa­dalmi rétegek feltűnő keveredését, a Velen­cében lakó és Lidón fürdő vendégek között. I liink a vaporetton. Velem szemben magas- rangú katonatiszt elegáns, finom, nagyvilági feleségével. A grande-dame mellett furcsa szerelmespár. A nőn rózsaszín térdigérő ru­ha s a ma divatos orrnélküli szandál. Kör­me vöröslakkos és piszkos. A férfi tagba­szakadt, lazzaroni típus, gyümölcs, vagy hal­árus lehet s olyan feltűnően udvarol, hogy a katonatisztté szemérmesen félrefordul. Mit sem törődnek vele, tovább folytatják kis játékaikat, amelynek a vége az, hogy a rózsaszinruhás gavallérja fekete arcára üt, s a gavallér magyarázókig azt mondja: — Hehe .. . Mindig igy szokott... Kis zavar, kis nevetés a fedélzeten. Csak egy kis kövér iskolásfiu tanulja szorgalma­san tovább az algebrát. Velencében most, júliusban vannak az iskolai vizsgák. A Lidón ... Elindul a vaporetto s rövid és gyors ut után kiköt a Lidón. Megi^k az a kísérteties ismerős érzés, hogy mci™,ire otthon va- gvok. Csak a zöld olasz villamost kellene sárgára festeni s olyan az ut, mint a Felső­erdősor Budapesten. Nem ülök villamosra, hogy megnézzem az árakat a fürdőcikk-üz- letek kirakataiban. Itt is drágább minden, mint tavaly. Aranyosak a vízbe való gum- miállatok, szépek a fürdőruhák, sapkák, ci­pők — de Lido-i az áruk is. Penziók, hotelek — hotelek, penziók. S a fürdővendégek hosszú sora — sok boldog nyaraló, shortban (öreg urak is) pizsamá­ban, nagy kalapokban. A hatalmas StabilLmento parkírozott bejá­ratán túl, most is ott van a rózsaolaj árus, aki fabódéjában ezredszer ismétli el: — Vegyen egy csepp rózsaolajat. Egy kis üveggel. Egész évben lesz parfőmje... Egész évben lesz . . . A sok nyitott üzletben csipke, bőráru, ja­pán váza, kézimunka. Vásárló alig akad. A bejáratnál tolongás, főleg a baloldali kasz- szánál. A plázs jobbfelén, az Excelsior-hotel irányában 5 lira a belépőjegy. Balra négy. S egy lira is pénz. Különben is bemegy a fürdővendég balra 4 lírával s átúszik, vagy átsétál jobbra az ötös oldalra, az előkelőbb homokpartra. Mert közönség szempontjából nem egy lira a különbség. Az lExcelsior ven­dégei jobboldalon fürödnek valamennyien. S maga az Excelsior, amint mindenki tudja, a vi­lág egyik legszebb luxus-hotelje, látvá­nyosság, ahol minden van, ami raffinált és ízléses és felesleges és fényűzés. De a part s a iLidó örök hullámai csak egy­formák azért a Stabilimento mindkét olda­lán. Aki pár napot tölt itt, nem tudja megér­teni, mi az, ami itt olyan szép és olyan hires és főleg olyan drága. Tenger van és remek homok — igen, de az mindenütt van, végig a parton. A sok kabana, a vizi felsze­relések, a tornaeszközök, a yachtok a csó­nakok olyanok, mint másutt. A lárma na­gyobb, a zsúfoltság is. Mi tette az egész világon fogalommá ezt a helyet? Benszülöt- tek azt felelik erre, hogy nem a Lidó a ma­ga hosszú egyformaságában a remek, ha­nem az itt folyó strandélet. Viz, napfény, sport, levegő reggeltől estig. Kabanákban élni. Mindenesetre ragyogóan rendezett és kulturált bely, de Velence után egyhangú, hiányzik belőle Abbázia festőisége, csak ég és víz és homok és egy strandolás többe kerül itt, mint Abbázia legszebb strandján, a Savoiaban ötszöri fürdés. Ami pedig a ka­graffoiogia banákbau való élést illeti — nem próbál­tam s igy lehet, hogy a bensziilőtteknek igaza van. A tenger olyan forró, minţim fel lenne melegítve. Minden második yacht neve: L! Duce vagy Benito Mussolini. Az ég felhőtlen. Sok a magános nő, akik leülnek vadonat­új fii nlötrikójtikban a selyem-homokra és várják azt « bizonyos magános férfit, aki beviszi őket a Stabiliiuenlo vendéglő­jébe és megkínálja őket egy san iPollegrlno orán- zsád-dnl, ami szerény rendelés, de az itteni árakat tekintetbe véve már gavalléria. Ma­gános lerliak ritkán akadnak, vagy ha akadnak, 10—15 évesek és a remek kagylók jobban érdeklik őket, mint a legszebb kis magános hölgy, inkább családok vannak, olyan megszámlálhatatlan sok tagú olasz család, meg elegáns külföldi párok és ren- geteg gyerek. Most már megértem azt az unatkozó kis pesti asszonyt, aki Abbáziá­ban nem találva partnert, sietve a Lidóra utazott és még jobban sietve utazott vissza az abbáziai hotelbe, mondván: Tudják mi volt a Lidón? Két dajka és öt gyért* . Azért szép itt a sok egészséges fekete test, a sok nevetés, hullámski, a dübörgő fehér­tarajos hullámok, a homok, a csigák. Megint ismerős arc. Hol láttam? Igen. iUray Tivadar. Aztán egy furcsa asszony, aki ötéves leánygyermekének stramloíás közben Tintorettot magyarázza. A fantasz­tikus anya olcsó társasnyaraló, akinek nem kell itt jegyet váltani s aki itt künn lakik egy penzióban. Mibe kerül a Lidó? Cs erről újra eszembe jut, hogy mit köl­töttem (ezt nem szabad — mondta valaki, utazás közben tilos pénzre gondolni) és bor­zasztó szomorú leszek, mert mit fogok még költeni és miből fogom? Ülök a homokon és számolok. Vaporetto Velencéből tour-re- tour: l.f>0 Lira. Villamos (visszafelé, ebben a hőségben) O.töO Lira. Belépőjegy 5 Lira. (Mert hátha találok valakit, aki érdekes és akit meg lehet interjúvolni). Lepedő (kö­nyörögtem, hogy ne adjanak, mert van tö­rülközőm, de ugylátszik kötelező) 50 cente- simo. Borravaló kabinosnénak 1.50 (legalább megköszönte, mert ha nincsenek megeléged­ve, nem köszönik meg.) A Stabilimento hatalmas, pálmákkal, ka­rosszékekkel tele termében összeadom: Ki­lenc lira és tiz centesimo. Mikor két lira üt- venért angyali cigarettatárcát lehet kapni valódi bőrből s mikor a tenger és a nap min­denütt egyforma. Abbázia komolyan sokkal szebb, mint a Lidó. Marton Lili. Nippon az úszómedence körül Ot perc az olimpiászra készülő japán vizisportolók között .fî£i-a c A modem ?-ik átdolgozott bővít tt kiadás, ábrával. Köny­nven érthető, tökéletes bevezető az írás- elemzés uj tudományába. — Ára 125 lei. LEPAGE -■iái* €iü| Postán utánvéttel. — Kérjen teljes ingyen P\NTHE0X JEGYZÉKET LEPAGETÓL BERLIN, jülius hó. (Berlini munkatár­sunktól. Szép kék az ég Berlin felett, csak it-t-ott tarkítja az azúrt egy-egy mosolygós bárányfelhő, mi-ntha csak maga is ide u Reichssportfeldre sandítana s örülne azok­nak a meleg napsugaraknak, melyeket a jó Isten küld le ajándékba a nagy világnak er­re a kis foltjára összegyűlt sportolóknak. Egyedül csak a délvidékiek dideregnek még itt is s nézegetik fejcsóválva szinte per­cenként a hőmérőt, melyet egy pajkos isko­lásgyermek (ki ne emlékeznék az iskolabe­tegség eme ősi, jól bevált receptjére?) kis híjjá, hogy zsebkendővel nem dörgölt „me­legre“. A Reichssportfeldre szakadatlanul jönnek a nagy szürke autóbuszok, melyek az olimpiai falu népét hozzák fáradhatatla­nul ki és be, de szinte beláthatatlan sora azoknak az autóbuszoknak, taxiknak, sőt — olvasó nevess és csodálkozz! — fiákkerek- nek, melyek a kiváncsi érdeklődők özönét zúdítják a védtelen s megrémült versenyzők nyakába. Tudtuk eddig, hogy <van Greta Gar­bo, Andre Maurois, Hubermann Broniszlav és G. B. Shaw autogrambőrze, de ha soha­sem tudtuk eddig, hogy létezik Dhyan Chand, Matsumoto, Dellacy, Borchmeyer és Gibson kézjegy vadász, ki vérbenforgó sze­mekkel gázol át mitsem sejtő békés újság­írók lábán, knocautolt uszótrénerek hasán, hogy egy-egy ilyen kincs birtokába jusson... igen: hát akkor most ezt is megtudtuk, élénk cáfolataként ama nagyképii mondásnak, hogy nincsen semmi uj a nap alatt . . . ! Vigyázat! Nem tinta! Mint már fentebb is leszögeztük: az ég szép kék tehát Berlin felett, most azonban menjünk tovább még egy fokkal, amikor megállapítjuk, hogy az úszómedencék kékje, melyben az ég is visszatükröződik, már a valószínűség fokán mozog s ha nem éviekéi­nek benne furcsa deszkákon úszó úriembe­rek, szinte szórakozottan lépnénk oda a már­vány széléhez, hogy töltőtollunkba egy kis ingyen tintát szippantsunk fel. A helyzet azonban korántsem ilyen kedve­ző. Ehelyett ilyen szavakat hallunk jobbra- balra mint: kárául, abstossz, csavar, vizta- posás és beütés. Körülöttünk mindenki lel­kesen liheg. Azt hisszük ez körülbelül az az állapot, amikor az újságok „élénk tetszés- nyilvánításról“ szoktak beszámolni. Vannak azonban élelmesek, kik rögtön ar­ra ragadják meg az alkalmat, hogy tanul­janak is valamit. Ez az emberfajta, ha. kell, hasra is fekszik, hogy jobban lássa a japán Matusava tréner pöttömnyi, de annál erőteljesebb mozdula­tait. Szeme szinte már kocsányon lóg ki a nagy figyeléstől, akkor azután hirtelen fel­ugrik, hogy ,,most már megvan/“ diadalor- ditással vágtasson el a — legközelebbi másik medencéig. így lehet névjegyet spórolni... Mind ez azonban csak alig zavarja az' úszókat, kik szép nyugodtan, egyenletes tem­pókkal hasítják a nedves elemet. Apró kis tutajokon hasalva úsznak, lábuk, kezük pe­dig mintha csak dróton rángatnák, csapkod hol jobbra, hol balra. A japán úszóknak még a nevük is rajta áll a deszkákon, mert hát rendnek kell lenni s e tekintetben még a körülöttünk sétálgató ■német ..Sportführer“, Tschammer und Osten is elismerően bólogat: richtig ez valami, ami még az alapos németeknél sincsen meg, pe­dig hát ami ezt a gyengéjüket illeti, ott bi­zony igazán kenterben vernek mindenkit. Kiyo Kawa ur közben egy kis százméteres hátuszást próbálgat, ami a stopperórák lázas elöráncigálását, a noteszek oldalnyálazását és a jóslatok lavináját indítja meg. Egyedül csak Mr. Haye, az ausztráliai rádió érdem­ben megöregedett riportere tanulmányozza legnagyobb hidegvérrel a sportfórumbeli ven­déglő menülapját, minek után az pedig nyil­ván kielégítette az napi kulináris elképzelé­seit, egy tömÖT yes-el nyugtázza, hogy ő is meg van elégedve Nippon fiának 1.9 perces idejével. Rövid idők — hosszú arcok Kawa barátunk lényegesen derültebb arc­cal, mint a medencébe való mászása előtt szalad azonban fel már is a medence lép­csőn. Helyét most Arai, Jusa és Makino, a legfáradhatatlanabhak foglalják el, Koike és Ito pedig a Kodakot előkapva inditják meg fényképdömpingüket, bizonyságául annak, hogy ennek semmiben sem kevésbé mesterei, mint a vízben való megélés magasiskolájá­nak. Szorga’masak azonban a japán vizi- pólózók is, kik az egész napot legszíveseb­ben vízben töltenék, nem kis örömére a tré­nernek, ki úgy jár-kel a gondjaira bizott sárgák között, mintha osak maga a fensé­ges Mikádó tartana cerclet a főudvarnagyi méltóságok között. Féltékeny arccal méregetik is a japánokat az uruguayiak, kik bár maguk is nagy ar­tistái a vizi labdának, mégis nem mulaszt­ják el az alkalmat, hogy a konkurrencia kis és nagy titkait ellessék. Arcuk egyre hosz- szabbra njnrlik azonban, ebben pedig a né­met Plath és Birr is szekundál nekik. „Da nutzt ka‘ wanen . . .“ halljuk hátunk mö­gött hamisítatlan bajor dialektusban, amit egy gutturális porosz hang még a „Morrrrrd- skerrrrle“ jelzővel told meg. Shopping day! Amott a japán hölgyek barátkoznak a ber­lini vízzel. Termetük pici, izmaik jóformán nem is látszanak, de Matusava asszony, a vezetőjük mégis arról biztosit, hogy szívósság és erő dolgában csak alig maradnak el a férfiak mögött, önagyságáék ma különösért jó formában vannak, ami nem kis mértékben a nagyszerűen sikerült délelőtti bevásárló körútnak, a shopping day-nak javára irható. Rossznyelvek szerint ma délelőtt a berlini áruházakban kö-kövön nem maradt. Az apró hölgj'ek olyan bevásárlást csaptak, hogy az olimpiász mind a 350 női résztvevője is el- bujhatik mögötte. Úgy látszik az ilyesmi jól hat azonban a lábikrákra meg a kezekre, leg­alább is erre vall a ferdeszemü sportladyk tempója, kik szinte az urakat megszégyenítő elevenséggel csapkodják fülük mögé a keklő habokat. Valaki ránéz a stopperra s leszegezi: 100 méteres gyorsuszás 1.09 perc. Megdöbbenés. Moraj ... a japánok gúnyosan mosolyog­nak. Valaki köhintett. Valaki megcsóválja a fejét. Valaki lemondóan intett. Voila tout! Ezt láttam ma délelőtt. Doros Ferenc. MiT IR A ROMÁN SAJTO T VIITORUL. A nemzeti parnsz.tpár t a kői Hiányt akurju f»■ 1«*I<»ss*- 1 *• f111i St• * 1 <■ *mi iiii'jţ gyilkolásáért. Lehetetlen próbáihoz a v Mo a Brancoveau-kórházhan történt súlyig <*v körül, mi érdeke lehetett volna a kormány nuk? Jóhiszemű emberek nem tételezhetnél fel ilyesmit. A közvélemény jól ismeri a li berális párt által követett épitő-nacionaliz must s tudja, hogy elitéljük a nacionaliz mus nevében elkövetett bűncselekményeket. Atnig más pártok kaJandokba l/ocsátkoztak, s kétszínűséggel wdlak vádolhatok, addig a liberális párt, a rend j>ártja volt s elitélte mindig az erőszakot, mely a román nép lel­kében nem tudott gyökeret verni. A liberá­lis párt ma is egészséges és bölcs naciona­lista irányvonalat követ, mely Vintila lira- tianu felvilágosult leikéből fakadt, ki ■Romá­nia gazdasági és pénzügyi fejlődését annyi­ra előmozdította. A liberális párt tehát el­itéli az erőszakosságokat s a nacionalizmus nevében elkövetett bűntényeket, melyeknek semmi közösségük nincs a nép gondolkozá­sával. A gyilkosok tettükért büntetési kap nak. Bizalommal várjuk a bíróság Ítéletét. EPOCA. Egy román képviselőt megütöt­tek Szófiában. Cradiun Serbanescu képvi­selő nem keresett ott politikai találkozót, magánügyben utazott a bulgár fővárosba, Nem vett részt népgyülésen, tüntetésben é' nem adott a lapoknak nyilatkozatot. Nem szerepelt a neve a Bulgária elleni támadá­sokban, csupán az a bűne lehetett, hogy ro mán képviselő. A bulgár kormány nyilatko zata szerint a támadó, beszámíthatatlan. Valószínű. A beszámíthatatlan egyén azon­ban támadó szervezet tagja s ne feledjük, hogy a közönség sorából senki sem kelt a képviselő védelmére. Nem szeretnénk, ha a botrányos eset után a román-bulgár viszony súlyosbodna, mert sohasem volt túlságosan kielégítő. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy a botrány a nyilt gyűlölet egyik bizo­nyítéka. A bulgárok szabadon taníthatják gyermekeiket arra, hogy az övék egy része Romániának. Minden nemzet úgy készíti elő a jövőt, amint legokosabbnak tartja. Majd megfizeti az árát hibáinak. Mégis tapintat­lannak tartjuk az ilyen támadást. midőn annyi Bulgár él Romániában. Nem lehet megalapozni igy a két szomszédos ország közötti barátságot. ROMANUL. (A fiatal liberálispárti képvi­selők lapja.) Abessziniát Anglia akarata el­lenére hódította meg Itália. Ebből némelyek azt következtetik, hogy semmit sem jelent ma már az angol világbirodalom. Mi már a háború elején rámutattuk Maffey jelentésé­re, aki leszögezte, hogy nem lehet az olasz hódítást megakadályozni, ha ezt nem végzi el maga Anglia. A nagyhatalmak, Japán és Németország kivételével, biztatásokat adtak a négusnak. így tesznek az angolok, akik Németország igényeit támogatják most észak és Közép-Európában. A németek egymás­után fogják elérni céljukat. A Rajna-vidék. Ausztria, Szilézia, Danzig, Schleswig s a többi, angol ellenzés nélkül fognak német kézre kerülni. A Rajna-ügyben magára- I hagyták Franciaországot. Az osztrák ügy­ben Chamberlain azt tanácsolta Bécsnek, egyezzenek meg Csehszlovákiával. Nem fo­gadták meg szavát, most Danzig sorsára jut­nak. Eden nem tesz semmit, a locarnói ér­tekezlet is elmarad. Ne csodálkozzunk, ha Belgium is Németországhoz csatlakozik egy szép napon. A belga—francia barátság nem tetszik az angoloknak. Ami pedig Olaszor­szágot illeti, Görögországban helyreállította a királyságot s nyélbe akarja ütni a szerb- bulgár barátságot. A szerb és bulgár ural­kodóház közeli viszonyban van az angol udvarral, igy eredménnyel járhat a kezde­ményezés. Anglia csupán Oroszországgal tö­rődik. Az orosz hadsereg ugyanis veszélyt jelenthet Európában és Ázsiában. A francia- orosz megegyezést, a kisantantot, Balkán­szövetséget, francia-lengyel szövetséget ezért nem szeretik Angliában. Budapest Ráday -u. Kálvin tér sarok FUZO-SZALON Késziti a legújabb eredeti párisi és amerikai fűző- és melltartó különle­gességeket. — A legújabb füző- és melltartó szabásminták is kaphatók ! ! — Füző-készitést a legrövidebb idő alatt tanít 1 VIDÉKIEKNEK a tanulás idejére lakást is adhat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom