Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-29 / 173. szám

T*3r* fitéinm Z*. BEEENZfiK mmmuBmammnm Revolvere* ieri családi tragédiája a bíróság előtt sikoltozva kiszaladt. Utána a íérjo ön- gyilkossági s záodé kból Egy családi BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Két hónappal ezelőtt a Kombach- utcában Ormos Imre sofför revolverével kétszer rálött kütönoáltan élő fele- séfjére, aztán maga ellen fordította a fegyvert. A golyók azonban ugv öt, mint a fele­seget csak könnyebben sebesitették meg. Az. ügyészség, házastárson elköve­tett emberölés kísérlete címén emelt a soflör ellen vádat, akinek ügyét ma tárgyalta a büntető törvényszék szüneti ta nácsa. A letartóztatásban lévő Ormos Imre azt adta elő, hogy felesége nem viselkedett vele szem­ben iigy, mint ahogy ezt feleségétől el lehet várni. Emiatt sokszor volt közöttük szóváltás és végül is különváltak. Bizonyos idő múlva azonban felkereste ismét felesé­gét, mert az volt a szándéka, bogy mégis folytatja vele a házaséletet. Ez a szándéka azonban a felesége magatar­tásán meghiúsult. — Amikor visszamentem feleségem­hez, — mondotta Ormos, — a sze­membe vágta, hogy nem hajlandó ve lem együttélni, mert nem vagyok neki megfelelő és más férfiakkal is akar érintkezni. Ezeket a szavakat is hasz­nálta: Engem nem egy sofför mellé teremtett az isten.“ Az eset alkalmával ittas voltam és ez a magyarázata an­nak, hogy rendkívül nagy felindulás fogott el és revolveremet előrántva, anélkül, hogy céloztam volna, vaktában reálőttem. — Honnan volt magának revolvere? — szakítja félbe a biró. — Adatok van­nak arra, hogy maga előre készült a bűncselekményekre és előzőleg azért ivott, hogy ezt majd a bíróság enyhítő körülménynek fogja tekinteni. — Dehogy kérem, — védekezett Or­mos. — Revolverem nekem már régen volt. Sofför vagyok, éjszaka is vezetnem kell kocsit és egy alkalommal már a re- | volver mentette meg az életemet. Az elnök most beszólitja a terembe Ormos Imréné, született Szénási Zsófiát, aki az elnök kérdésére kijelenti, hogy akar vallomást tenni. Határozottan ki­jelenti: nem felel meg a valóságnak, hogy hűt­len lett volna az urához. Részletesen elmondta az eset előzményeit és hangoztatta, hogy semmi okot nem szolgáltatott férjének arra, hogy revol­verével reája lőjjön. — Ez nem nagyon képzelhető el, — jegyzi meg az elnök. — Valami oka mégis csak lehetett az urának arra, hogy revolvert rántott. Igaz-e, hogy maga azt mondta: magának nem elég egy férfi? — Nem igy fejeztem ki magamat, — válaszolja az asszony. — Akkor mondja meg pontosan, hogy mit mondott, hiszen ez nagyon fontos a bűncselekmény elbírálása szem­pontjából. — Hát — vonogatja a vállát az asz­óiéi ttrfkai szony, — csak körülbelül mondtam ilyesfélét. Azt mondtam, hogy nem tu­dok vele élni, mire ö azt válaszolta, hogy biztosan azért, mert nekem más férfi kell. — És maga erre azt mondotta, hogy igen? — Lehetséges, kérem, — mondja az asszony. — Emlékezetem szerint, azt mondtam, hogy unatkozom mellette és nem tudok vele élni. A továbbiakban előadta, hogy az eset alkalmával ö ült, a férje pedig álló hely­zetben volt, mikor előkapta a revolverét. Az egyik golyó az arcán hatolt he és felülről lefelé, a bőr alatt, a nyakig fú­ródott. Innen vették ki az orvosok. A másik golyó a fejetetejét súrolta. Erre ő Mera. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az újjá­szerveződött Gazdasági (Egylet vasárnap jól sikerült Gazda-napot tartott Mera, Vista, Suciag, Bagara községek részére. Már a kora délelőtti órákban megkezdődött ennek a fe­ledhetetlen szépségű napnak a műsora és csak a késő esti órákban ért véget. Hogy ez a nap ilyen teljes siker jegyében folyhatott le, azért Simon Andrást illeti dicséret, ki kétségbeesett levéllel kereste fel az egyM vezetőségét s fáradságot nem ismerve járta be sorra a szomszédos falvakat, hogy a ta­nulni vágyó gazdákat összehozza erre a nap­ra. Az egylet részéről Szász Ferenc alelnök, Seifried Ferenc titkár és gróf Teleki Adám voltak jelen a gazda-napon. Az erény titokban dolgozik Ennek a vidéknek szokásához hiven, tem­plomozással kezdődött az ünnepség. Alig kondult meg a harang és már megindult a falu a templom felé. Feledhetetlen látvány volt a varrottasok- kal díszített padokat zsufoltan látni, ünne­pi szépségű ruhákkal, arcokkal. Az érzés pedig, amit a zsoltárok a kálvinis­ta lelkek mélyéről szállottak ki, felemelő és magasztos volt. Szabó Géza, az egyház köz­szeretetben álló lelkésze Máté: XVIII. 20. textusa alapján mondott megragadó, szépen felépített prédikációt. Különösen kedves ese­ménye volt ennek a napnak Horváth Ist­vánná, Tószegi Anna és Berki Györgyné, Berki Klára templomi ajándéka. Az egyház­nak ez a két buzgó hive hónapokon keresz­tül a szerénység és alázat legszebb titkával, gyönyörű térítőt kötöttek, illetve varrtak, amelyet a gazdanap kedves meglepetéséül, anélkül, hogy bárki is sejtette volna, kora reggel fehérítették a szószékre. A templomba érkező hívek a legnagyobb el­ismeréssel és hálával vettek tudomást erről a lélekből támadt drága ajándékról. Ifjúsági ünepély. — Táncverseny Templomozás után az ifjúság mutatta be, hogy mit tud. Az egész fiatalság kivonult a község határára, cigányzenével, énekelve, vidáman és bebizonyította, hogy a frissesé­get, rugalmasságot a nehéz munka végzése mellett is megtartotta testük. Az ifjúsági versenyen halántékon lőtte magát és clleriilt ;i földön. — Hahiátus ember volt a férje? — Azelőtt nem volt az. Az elnök megkérdezi a vádlottat, hogy megfclel-e az asszony vallomása a valóságnak. — Nem igy volt az kérem, ahogy el­mondtam. Mert egész jól veszekedtünk mi máskor is . . . Az elnök ekkor megkérdezte az asz szonyt, hogy kivánja-e férje megbünte­téséi, mire kijelentette, hogy nem kí­vánja. A védő arra való hivatkozással, hogy a lövések, bár közvetlen közelből történtek, mégis jelentéktelen sebesülé­sekéi okoztak, kérte fegyverszakértő meghallgatását arra vonatkozólag, hogy a revolver egy­általában alkalmas-e emberélet kioltá­sára. A törvényszék rövid tanácskozás után elrendelte úgy a fegyverszakértők, mint orvosszakértök meghallgatását és addig is a tárgyalást elnapolta. I síkfutás, magasugrás, kötélhúzás, stb. szá­mokkal szerepeltek a fiatalok. A 300 m. síkfutást Tótszegi Ferenc nyerte meg, ki az egyesület által osztott érmek kö­zül a bronzot kapta ezért. A 200, 100 m. futók pénzbeli jutalomban részesültek. A magasugrásban (130 cm.) Ko­vács Mihály Tóni vezetett, ki szintén bronz­érmet kapott. Tótszegi I. és Tömény könyv­jutalomban részesültek. A gyermek verseny­zők ugyancsak pénzt kaptak elsőségeikért. Különös szépséget jelentett az ifjúság táncversenye. Három falu: Mera, Vista, Su- ciag legjobb táncosai mérték össze ügyessé­güket ezen a napon. Az a temperamentum és vad szilajság; meg az a büszke előkelő­ség és finomság egyenesen ámulatba ejtette a nézőket. Egy rendes kalotaszegi tánc is ad dolgot a nézőnek, hogyne adna akkor egy ilyen ver­seny, amikor nagy éremért kell végigcsinál­ni a legényes figuráit. A bíráló bizottság, mely előtt lefolyt a táncverseny: Major Jó- zsefné, Szabó Anna, gróf Teleki Adám, De­meter Béla és Daróczi Miklósból állott. A verseny eredménye: Legényes tánc: 1. Kömös György Gazsi 51 éves Mera-i házas ember, kinek a biráló-bi- zottság egyhangúlag ítélte oda a nagyarany­érmet. 2. Csiszér József (Suciag) 100 lej ju­talom. 3. Nagy Marci János (Vista) 50 lej jutalom. Dicséretet- kapott Papp Bertalan. Csárdás: 1. Antal Márton—Bodor Erzsé­bet (Mera-i legény) nagyezüst-érem. 2. Nagy András—'Kurátor Rózsi (Suciag) könyvjutalom. Szerencsés és háládatos gondolata volt a rendezőségnek a táncverseny programba vé­tele. A gyönyörű látványosság mellett buzdí­tást is jelen a fiatalság között, hogy ne hagyja ősi táncait, szokásait, erényeit. Errg a megtartási erőre különösen szüksége van a fiatalságnak ma, amikor a városi áramla­tok egyre nagyobb erővel és pusztitóbb ha­tással érintik falvainkat. Megalakul a gazdakör Délután került a sor a gazdák tanácskozá­sára. Szász Ferenc az I. G. E. kiváló alelnö- ke a buza-gazdaságról beszélt. Részletesen ismertete a különböző buzaféléket, azok elő­nyeit és hátrányait. Feltárta a mai gazdasági * helyzeteket és kilátásokat. Tanácsokat adott és tájékoztatást nyújtott a Mera-i határ ter­mészetéről, valamint arról, milyen gazdasági életformát lehetne megvalósítani a kalotasze­gi vidéken. Végül pedig vetőmagot ajánlott fel az embereknek, kik természetesen a leg­nagyobb köszönettel fogadták el Szász alel­nök szives ajánlatát. Gróf Teleki Adám az egységbe tömörülést, a magyar kisgaz­dák közös összefogását hangoztatta, hang­súlyozván, hogy a mi megmaradásunk egyetlen biztos lehetősége az anyagi meg­erősödés. iDeernetr Béla az újjászerveződött G. E. tisztikarát és annak célkitűzéseit ismertette s figyelmébe ajánlta a Gazda c. népszerű szaklapot, amelyen keresztül a G. E. minden egyes kisgazdával szoros kapcsolatot kíván fenntartani. Végül pedig Szász Ferenc megalakította a Gazdakört. A különböző falukból összegyűlt emberek mindvégig a legnagyobb figyelem­mel hallgatták meg az előadókat és sajná­lattal látták be, hogy bizony sok mulasztás és helytelen gazdálkodási eljárást kell abban hagyniok, vagy bevezetniük. Kétségtelen do­log. hogy ez a gazdanap már a ,közel jövő­ben hoz valamelyes gyümölcsöt. (—s) Példátlanul olcsó társasutazás SZEGEDRE és BUDAPESTRE 1 \zs"ié% í3!»?g„ 2-á ?5?3 Mit kap Ön 1180 lej rész­vételi díjért? 1. Gyorsvonat! vasúti köMség Cluj-Szeged- Budapest-Cluj. 2. Vízum. 3. Jegy kát szabadtéri előadásra Indulás aug. 2-án reggel, érkezés Szegedre délután : este az Ember tragé­diájának megtekintése. Szegedről az előadás után indulás Pestre! BUDAPESTEI HAT IAPOS TARTÓZKODÁS!!! Augusztus hó 9-én indulás Budapestről Szegedre, ahol este a János vitéz szabadtéri előadásának a meg­tekintése. Hajnalban Szegedről indulás haza. Csak korlátolt számban vesznek fel jelentkezéseket. — Jelentkezéseket elfogad az „ELLENZÉK“ könyvosztálya is, Cluj, Piaţa Unirii Nr. 9. ■ ■—mg—BBBfiiSKKM—^ ■■1 Kitünően sikerüli gazdanapotf rendezett a Gazdasági Egyesület MIT IR A ROMÁN SAJTÓ ftirAnór. — Kénlé*. !>*■ közök- — Itália. Mull. AKGIJN: Nőim értjük, miért hin-sztellék <-l, hogy bősége» termésünk van. hímek ellen­kezőjét állítjuk. A jelenlegi termés :i molt évit semmiben túl nem szárnyalja. Nem mu­rád több kivitelre, mint 35 ezer vagon buza, urni még apadhat, amennyiben a szárazság a kukoricatermést csökkenti. Beutaztuk egyik végétől-másik végéig az. országot. Igaz, hogy Muuteniában és 01 ten iában szép termés van s ugyancsak jó benyomással távoztunk Ar- dealból és a Bánátból. — Ezzel szemben azonban Moldova, Basarabia és Dobrodgea termését nem lehet dicsérni. Olyan megyék vannak iMoldovaban, hol a vetőmagot sem látják mezőgazdáink. Durostor-megyében a a buza és rizstermés teljesen tönkrement. — Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagy a hiány a búzában a világpiacon. Eszakamerikában és Kanadában annyi buza sem termett, amennyi a belső fogyasztásra elég. Argentina termése csupán hat hónap múlva jöhet számításba. Oroszországban szép a termés, de sok kell a belső fogyasz­tásra, ami meghiúsítja befolyásukat a világ­piacon. Itália és (Franciaország búzatermése szintén alig elég a belső fogyasztás fedezé­sére. Szerbiának, Magyarországnak és Ro­mániának van csak feleslege. Hasznot fo­gunk-e huzni ebből a körülményből? Meg- tettek-e mindent, hogy a búzára ne tegyék rá kezüket azok, akik spekulálnak? A vi­lágtartalékok kiapadtak. A buza ára napról- napra jobban emelkedik. A mult hét folya­mán 45 ezer lej volt egy vagon buza s az ár szeptemberre a 60 ezer lejt is eléri. Lehet, hogy 70 ezer lesz az ára. Mi lesz a haszon ebből, ha a gazda a búzát most 30 ezer lej­ért prédálja? TARA NOASTRA: A belső lelki harc a de­mokrácia és nacionalizmus küzdelméből eredt. A kettő között mindenütt éles harcok folynak. Miért? Mert ahol demokrácia volt, főleg a háború óta, az emberek kiábrándul­tak. Nézzük például Portugáliát, hol a nép határozata folytán a jövő biztosítva van. — Vagy nézzük Itáliát, hol örök értékű refor­mokat alkottak. Menjünk ugyanakkor egy demokrata országba. Vegyük szemügyre Franciaországot, a demokrácia hazáját s gyöngeségét erkölcsi téren is megállapíthat­juk. Az országot nem született francia kor­mányozza, mert az igazi Franciaország nem Leon Blum országa. Mit teszünk mi ebben a harcban? Eltűrjük a jelenlegi hibás rend­szert, vagy diadalra visszük mi is a nacio­nalizmust? ADEVERUL: Londoni távirat a parlament 36 órás üléséről számol be. ,,Means Testi­ről volt szó, az „eszközök vizsgálatáról“. — Szociális téren vizsgálják, miből él egy mun­kanélküli családtagjaival. A munkanélküli­nek járó segélyt aszerint szabják meg, hány kenyérkereső van munkában a családban. A laburista-párt nem tartotta helyesnek ezt a megoldást, véleményét azonban nem méltat­ták figyelemre. A Times jelentése szerint a parlament a munkanélküliek helyzetét meg­javította. EPOCA: A londoni konferenciának külö­nös érdeme, hogy rövidre szabták. — Fran­ciaország nem akar addig egy asztalhoz ül­ni Németországgal, mig Berlin választ nem ad Anglia kérdőpontjaira. Ezért úgy hatá­roztak, hogy az öthatalmi tanácskozást a lehetőség szerint fogják egybehívni. A felté­tel tehát bizonytalan. Azt is megjegyzik, hogy az összes érdekelt hatalmak bevonásá­val határoznak minden olyan kérdésben, melynek megoldása fontossággal bir 'Euró­pára. Mussolini terveire akart ez válasz len­ni. Itália le akarja gyúrni a kisantantot. — Évek óta próbálja ezt elérni. Legutóbb 1935-ben tett erre kísérletet, mikor Románi­át ki akarta zárni a középeurópai tanácsko­zásokból azon a címen, hogy nem szomszéd­ja Ausztriának. Azóta a helyzet úgy válto­zott, hogy csoportosan adják az ütést a kis- antantnak. Itália érdeke, hogy7 Franciaorszá­got elválassza a kisantanttól. Egyelőre ezt a látszatot akarja kelteni. így könnyebb lesz a helyzete Dalmáciában. A londoni nyilatko­zat megmutatta, hogy hiába reménykedik Itália. ROMANIA NOUA (A Maniu-csoport lap­ja): Olvassátok el Manu állítólagos lelkész és teológiai tanár támadását iManiu ellen. — Maniunak akar leckét adni a hazafiságból, úgy látszik nem képes mérlegelni az esemé­nyeket. Manu lelkész különleges érdemeket akar szerezni és Maniu édesanyját azzal tá­madja: jobb lett volna, ha fiát több becsü­letre tanította vona. Nehéz nekünk leírni ezeket a szavakat. Azt mondják Vaida bará- ta; is megharagudtak és megtorolják a tá­madásokat. 'Egy hete várunk legalább Vaida szavaira, ki negyven éven át volt Maniu ba­rátja. Nem akarunk szemrehányást tenni, Maniunak nincs szüksége erkölcsi-bizonyit- vánvra. A magunk részéről nem helyesüljük Vaida programját, még sem ragadtatnánk magunkat soha ilyen támadásokra. A hatá­rokon túl ellenségeink örömtüzeket gymjta- nak. Barátaink elhagynak, ellenségeink kö­szörülik kardjaikat. Mi pedig paraszti mó­don szidjuk egymást s sárbatapossuk hatot- taink emlékét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom