Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-03 / 151. szám
< / 9 36 I ti 11 ii * 3. 4 ELLENZÉK ■Mil Világkonferencia, ahol nem polifizálnak Nagy fontosságú kérdéseket tárgyalt a Nemzetközi Munkaügyi tanácskozás GiPNF, július hó. Mint minden évben, a júniust Genf ben az idén is a munkaügyi konferencia töltötte ki. Erre az összejövetelre tudvalevőleg minden ország háromfajta képviselőt küld: a kormány, a munkaadók és a munkásszervezetek képviselőit. A szavazásnál minden kormánynak két szavazatra van joga, mig a munkaadók, illetve a munkások képviselőinek egy-egyre. Oroszország idén sem küldött teljes delegációt, mivel a szovjet szociális szervezetében nincsenek külön kormány és külön érdekképviseletek. A munkaügyi konferencia, tudva, hogy ezen az állapoton mit sem változtathat, keresztiil- siklott ezen a szabálytalanságon. A negyven őrás munkaidő Az összejövetel igen népes volt, de az elmúlt évekhez képest bizonyos lankadást lehetett észlelni az érdeklődésben, aminek alkalmasint az is az oka, hogy már negyedik éve tárgyalták a negyven órás munkaidőt, mint a napirenden szereplő kérdések legfontosabbikát, de végleges eredményt ma sem sikerült elérniük. Miután az elmúlt évben elvben elfogadták a negyven órás munkahét bevezetését, idén öt fontos iparágban kellett volna megszavazniok. Ezek közül csak az állami közmunkák részére sikerült a reformot megvalósítani. A szén, acél és vas, építő és textiliparban maradnak egyelőre az eddigi munkaórák. A konferencia mindössze annyit ért el, hogy megszavazta egy u. n. triparti, vagyis ugyancsak a kormányok, munkaadók és munkások képviselőiből álló konferenciának az összehívását a kérdés további tanulmányozása céljából. A kormányok részéről idén is Anglia ellenezie a leghatározottabban a munkaidő egyetemes rövidítését a már ismert érveléssel, hogy a mostani bérek mellett a reform a termelési költségek lényeges emelkedését vonná maga után. Ettől az aggodalomtól függetlenül Angliában tudvalevőleg több magánvállalkozó igen kielégítő eredménnyel már évek óta csak negyven órát dolgoztat. Az angol kormány ko- noksága a munkáskörökben nagy elégedetlenséget váltott ki. A franciaországi események, a Blum-kormány uralomrajutása, a sztrájk és annak a hírnek a hatása alatt, I hogy úgy’ Franciaországban, mint Belgiumban hivatalosan elfogadták a negyven órás munkahetet, a szakszervezeti vezetők fenyegetőzésektől sem riadtak vissza. Az amerikai delegátusok a negyven órát is sokalták, mivel az Egyesült-Államokban egyes iparágakban már csak harminchat óra a hivatalos munkaidő és pedig nem a csökkenőben lévő munkanélküliség, hanem elsősorban a technikai fejlődés következményeként, így a Munkaügyi Hivatalt két ellentétes szemrehányás érte. Egyfelől, hogy túlságosan sietteti a fejlődést, másfelől, hogy elmarad a világ folyása mögött. Ezek az ellentétek azt mutatják, hogy a gazdasági krizis mostani stádiumában igen nehéz ebben a kérdésben egyetemes nemzetközi törvényhozást elfogadtatni, mivel minden ország egyénien próbálja a válságot megoldani és a nehézségeket leküzdeni. De az elöl a tény elöl senki sem zárkózik el, hogy lényegében az amerikaiaknak van igazuk és líogy az egész fejlődés az emberi munkaerőnek miiül csökkenő igénybevételére törekszik. Ennek ellenére a francia kísérletet elhamarkodottnak tartják, tekintettel arra, hogy Franciaországban az árak mintegy 20 —25 százalékkal a világpiaci arak föiött állanak most is, a munkaidő rövidítése pedig legalább átmenetileg újabb áremelkedést, tehát bizonyos kiviteli nehézségeket is fog okoz.ni, ami viszont a termelést vcszé- hr-üietheti. Belgiumban más a helyzet. Részint, mert Belgium ma egyike a legolcsóbb országoknak, részint, mert Van Zedand miniszterelnök józan és gyakorlati politikájának már eddig is annyi tanú jelét adta és olyan kedvező gazdasági eredményeket ért el, hogy további intézkedései elé is nagy bizalommal tekintenek. Nagyon hiányzott éppen a negyven órás munkaidő kérdésének tárgyalásánál az olasz delegáció. Amint emlékezetes, az. egész, reformtervet Olaszország vetette volt fel és a négy éves harc alatt kitűnő és lelkes olasz szakértők szorgalmazták a legkitartóbban a reform megvalósítását. Németország és Egyiptom A konferencia alatt az a hir terjedt el, mintha Németország hajlandónak nyilatkozott volna ismét visszatérni a Munkaügyi Szervezetbe. Ez a hir azonban elhamarkodottnak bizonyult, bár kétségtelen, hogy Németország, mint nagy ipari állam, érzi a hátrányát a távolmaradásának. Vissza is jöhetne a Munkaügyi Hivatalba anélkül, h<*gy egyúttal a Népszövetségbe is vissza kellene térnie, amint bőgj- Amerika is csak a Munkaügyi Hivatalba lépett be, Japán és Brazilia pedig a Népszövetségből történt kilépésük után is tagja maradt. De Németország részére úgy látszik még nem érett meg a pillanat, hogy akárcsak ennek, a tisztán szociális jellegű nemzetközi szervezetnek a munkáiba is ismét bekapcsolódjék. Viszont Egyiptom rövidesen a tagok sorába lép. A hivatalos felszólítást a mostani konferencia küldte el a kairói kormánynak. Ehhez a lépéshez az angol kormány hozzájárult, hogy igy legalább részben eleget tegyen az egyiptomi kívánságoknak, ha már a Népszövetségbe való felvételét egyelőre ellenzi is. Egyéb kérdések a konferencián A konferencia napirendjének többi pontja közül a fizetéses szabadság kérdését sikerült olyanképen megoldani, hogy kivéve a mezőgazdasági munkásokat, minden munkás és tanonc részére évente legalább hat fizetett szünnapot biztosítsanak. 'Mig a Munkaügyi Szervezet eddigi konferenciáin jelentős időt szentelt a biztosítási kérdéseknek, a baleset, betegség, öregség elleni biztosításra vonatkozó egyezménytervezetek kidolgozása után idén újabb biztosítási kérdéssel nem foglalkozott. A magyar kormánykiküldött már tavaly is sürgette a családi biztosítás nemzetközi rendezését, idén pedig a lengyel kormánj’megbizottal í közös javaslatot nyújtott be a vándormunam Az ország legszerencsésebb sorsjegy FŐELÁRUS1T ÓJA: BflNCfl ROMÁNA DE COMERŢ BUCUREŞTI HELYI KÉPVISELET: ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYA! A junius hó 15-iki húzáson az alábbi főnyereményeket nyerték a tőlünk vásárolt sorsjegyek: 6,C00,000 lejt 18.409 szám, 1,000.000 lejt 204.027 szám (mellék-sorsjegy), 400.000 lejt 27.864 szám, 400.000 lejt 53.844 szám, — 200.000 lejt 39.056 szám, 100.000 lejt nyert a 39.075 szám Ezenkívül rengeteg 70.000, 30.000, 20.000, 10.000 és 7.000 lejes nyeremény keltűt kiűzetésre ! — Jól jegyezze meg ! ! Sorsjegyet csakis nálunk vegyin ! ! ! .sy.-é' A N, <£• A> .VbV/ HÚZÁS : JULIUS HÓ í5-ÉN húsok jogúinak a szabályozása céljából. A családi biztosítás kérdését a konfcrcnciu gazdasági okök!>ól későbbi időpontra halasztotta, a vándormtinkússág kérdését azonban a jövő évi konferencia napirendjére tü/lc. Addig is a Munkaügyi Hivatal megkezdi a vonatkozó anyag gyűjtéséi és feldolgozását. A magyar meghízott gondolatmenetének lé nyege az volt, hogy a külföldön sokszor hosszú évekig dolgozó munkás ma megfelelő törvényes védelemben nem részesül. Mig a menedékjog alapján a társadalomnak kevés hé kívánatos elemeit kiutasítani nem lehet, addig a bevándorló országok sokszor tízezrével utasítják ki a külföldi munkásokat, noha előzetesen nagyon is szívesen befogadták vagy egyenesen felszólították őket a bevándorlásra, hogy a nem kielégítő hazai munkaerői pótolni segítsenek. Az ilyen tömeges kiutasítások nemcsak a munkás egyéni és családi életét tehetik tönkre, de úgy gazdasági, mint munkanélküliségi szempontból súlyos gondot jelenthetnek a származási országnak is, ahova a kiutasítottak visszatérnek. A magyar delegátus elgondolása szerint olyan külföldi munkást, aki bizonyos számú évig hasznosan dolgozott külföldön és igy a bevándorló ország termelését növelte, nem szabadna azon a címen, hogy segélyre szorult, kiutasítani és szabályozni kellene a visszavándorlók szállítását, ellátását és családjuk visszaszállítását is. Az igazgató jelentése Végül, szintén a rendes szokás szerint, a teljes üléseken megvitatták a delegátusok az igazgató évi jelentését, amely l>ehaté>an foglalkozik a világ gazdasági és szociális helyzetével. Az igazgató méltaja azokat az újításokat és erőfeszítéseket, amelyekkel az egves országok a gazdasági válság kihatásai ellen védekeztek. Bizonyos méretű javulást feltétlenül észlel. Hátrányosnak tartja azonban a továbbra is megnyilvánuló, sőt erősbődő autarchikus törekvéseket és általában pesz- szimisztikusan ítéli meg a helyzetet. Szerinte a javulás még nem elég általános, nem elég szerves és «7. eddigi jelek még nem nyújtanak biztosítékot arra hogy a válság csak ugyan a vége felé közeledne. A/ <<k>»t hogy miért lábal ki a/ emberiség olyan nehezen a sulyos gazdasági helyzetből, elsősorban a politikai fesziiltséglM’n és a l>elole eredő bi zonytalanságbun, a költséges és veszedelmes verseny fegyverkezésben látja, Gazda ságpoli tikosok, akik az erkölcsi és politikai válság és feszültség veszélyeitől kevésbé tartanak, kedvezőbbnek látják a helyzetet mint Rutier igazgató. Félős, hogy megrázó végszavai, amelyekkel az államok vezetőit és a népeket is jo|>l> In-látásra akarja birni, nem találtak elég megértésre a konferencia sokfelé elfoglalt és egykedvű résztvevőinél. Mutier azonban bár egyéniségének megfelelően más eszközökkel, de mégis folytatja nagynevű elődjének, Albert Thomnsnak irányát. Mint Thomas, Rutier sem éri be azzal hogy a Munkaügyi Hivatal tisztára a végrehajtó közeg szerepét vigye a nemzetközi szociálpolitikai terén, hanem évi jelentéseiben szintetikus kepét adja a világ helyzetének és legjobb ereje és belátása szerint, iránvitólag is hatni kiván korára. A Munkaügyi Hivatal igazgatójának ezt a kezdeményező szerepét egyesek rossz néven veszik és hatalmi túlkapásnak hajlandók nyilvánítani. Mások szerint azonban helyesen fogja fel hivatását, amikor teljes érdektelenséggel és pártatlansággal igyekszik a politikai és szociálpolitikai, a gazdasági és lélektani összefüggésekre rámutatni és a mostaninál egészségesebb, önzetlenebb és egyben eredményesebb együttműködésre próbálja ösztökélni az államokat. Ebből a szempontból javára dől el az összehasonlítás a Népszövetség vezetőségével szemben, amely arra szorítkozik, hogy tökéletes hivatali munkát szolgáltasson, de minden politikai irányítástól tartózkodik és a népszövetségi gondolatok terjesztése körül sem mutathat fel olyan eredményt, mint a Munkaügyi Hivatal a szociálpolitikai fejlődés ismertetése és szükségességének hirdetése körül. Szekula Ágnes. Eltűnik a régi legendás Bécs Történelmi emlékek a csákány alatt BECS, július hó. A nyári hónapokban Bécs utcáin csákányok kezdtek ki sok régi épületet, hogy helyet csináljanak uj modern paloták magasba szökő falainak. A városok életében is vannak tavaszok, az újjászületés, a -megújhodás hónapjai. Bécsben ez a tavaszi hónap soká váratott magára. Itt is építettek sokat a háború után, talán többet is, mint máshol, de a régebbi szocialista városi vezetőség főleg munkások részére építtetett lakásokat hatalmas há-ztelepek formájában. Ezek az uj építkezések azonban mind a perifériákon vannak. A belvárosban alig épült valami. Az uj városi vezetőség azonban kénytelen volt a hatalmasan megnövekedett automobilforgalom nyomása alatt ezen a téren valamit lenni, nem legutolsó sorban azért, mert egy sereg régi épület mélyen benyúlt az utcákba és nagy forgalmi akadályokat alkotott. Elsősorban ezek az épületek kerülnek lebontásra és helyűikbe városi támogatással (Assenierungsfords-nak hívják ezt az alapot) uj modern törpe-felhőkarcolók épülnek. A Freihaus és a Bärenmühle Már több helyen bontják ezeket a régi épületeket, amely egy részének nagy történelmi múltja van és egész legendák fűződnek hozzájuk. Egyike e történelmi épületeknek a Freihaus a Wiedenen. Hatalmas épülettömb ez, amelyben már Mária Terézia idejében mintegy ezer ember lakott. Hat udvara és 31 lépcsőháza van a rozzant épülettömbnek, amelynek történele, mint egy 400 évre nyúlik vissza. Egykor ez a hely a régi Wien-folyónak egyik szigete volt. Mintegy 300 évivel ezelőtt került Star- liemberg Konrad Baltazar birodalmi gróf tulajdonába, amikor is minden tehertől mentesítették. Innen származik neve: Freihaus. Többször leégett és mindig újjáépült, mindig újabb darabokkal bővült. A Wiedener Hauptstrasse felé néző oldalán félkör alakú bemélyedése van, mert ezen a helyen volt a város szemétlerakó helye. A hatalmas épülettömbben volt egy kis színház is, amelyben Mozart darabjai kerültek l>emutatásra és amelyből később a Theater an der W7ien fejlődött ki. Most az épülettömb nagy résziét lebontják és a lebontott rész helyére uj utca, az Operngasse folytatása kerül. A Freihaus újjáépítése a bécsi építészek között, nagy vitára adott alkalmat, amely még mindig nincs eldöntve. A Freihaus mögött van egy másik régi épület, amely szintén el fog tűnni: a Bärenmühle (medvemalom). Erről a házról is legendák keringenek. W7achte!nak hívták egykor tulajdonosát, a molnárt, akiről azt mesélik, hogy nagyon szerelte a bort. Egy alkalommal boros állapotban hazatérve, megtámadta egy nagy medve, mert akkor még a Wien folyó partjához közel voltak az erdők és a medvék gyakori vendégei voltak ennek a vidéknek. WTachtelt az inasa mentette ki a medve karmai közül, amelyet azután együttes erővel megöltek. Azóta hivják ezt a há- bat Bärenmiihle-nek és a Freihausbeli vendéglőt, ahová Wahtel járt, ugyancsak igy. A belvárosban eltűnt egy régi ház a Le- urenzerberg-en, amelynek parkjait a régi időkben még a Duna vize mosta. Ez a régi ház már teljesen eltűnt, helyén nyolcemeletes modern bérház áll félig készen. Az utca ezáltal mintegy 7 méterrel lett ezen a részen szélesebb. Ugyancsak most kerül lebontásra a Singerstrasse 4. számú ház is, amely a Stefans-iplatzról jól látható. Ezt a házat „Lindwurm“-nak nevezték. Szintén egész sor legenda fűződik hozzá. Itt állt egykor Bécs várának a fala. Az Ungargasse sarkán eltűnt a régi ház, amely ,,Bretzelbaum'“ név alatt volt ismert. De nemcsak ezek az eltűnő házak és a helyükbe emelt hatalmas modern paloták változtatják meg Bécs város képét, hanem más építkezések is. Ezek között legelső helyen kell megemlíteni a Reichsbrücke újjáépítését. Mindenki, aki Budapest felől hajóval megy Becsbe, ismeri a régi kis Reichsbrückét, az egyetlen nagy közlekedési hidat a nagy Dunán a Fioridsdorfi hídon kívül, amely7 már 70 évvel ezelőtt épült és teljesen elégtelen volt a hatalmasan megnövekedett forgalom lebonyolítására. A parányi régi hid mellett már kibontakozik az uj hid is óriási arányaival. Ez az uj híd teljesen uj képet fog adni Bécsnek a dunai részről. Ezenkívül még számos más hid is épült, illetve épül újra a Duna-esatornán. Csák Máté emléke a Seilergasseban A régi belvárosi házak lebontása sok legendát elevenit fel. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az egyik, belvárosi házhoz érdekes történet fűződik Csák Máté személyével kapcsolatban. A Seilergasseban van egy régi épület, amelyben ma irodák vaunak. Ezt a házat Ma tsóhake rh of - n ak hivják. Régebben ebben a házban fogadó volt „Zur Sonne“ címmel. Csák Máté egyszer János fiával Becsbe jött, hogy a (fia számára Habsburg- hercegkisasszonyt kérjen feleségül és ebben a fogadóban lakott. Csák Máté hübérbirtokul Trencsén vármegyét kapta, amelyet az osztrákok Matschakerlandnak neveztek róla. így azután ez a szálloda is Matschaker-hof nevet kapta és rajta is maradt mind a mai napig. Biztosan lehetne még sok más magyar vonatkozást is találni az eltűnő régi bécsi házak: körül, hiszen a történelmi kapcsolatok elég bővek voltak. Főleg Mátyás király személyével kapcsolatban keletkezett sok legenda, amelyek régi épületekkel is vonatkozásban áünaic. (k.)
