Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-23 / 168. szám

/

beebjvtäjc

î*?6. tuti an 2 3.

!■!! ii—iiiiw ii f n

Az elcseréli ember regénye

ő az, de nem szabadul meg tőlem! — kiáltja Crcscenzi asszony. — Felfedezik a régi sebhelyef, — Háborús emlékek, — Két levél

(V. közlemény.)

\ kutatások folytán megállapítást nyert, hogy Mario linmen és barátnője mar 1923- han elhagytak Torino!. Illő/öl eg tízezer dollárt csaltak ki Anna Creseenzitöl, egv melegszívű, jótékony asszonytol, aki hosszú illőn at látta okét vendégül Bardonecehia-uti lakásán Bruneri nem eredeti névén, hanem a lóiékonv asszony egyik előkelő rokonának* Enrico Monatut nevén szerepelt s a pénzt azon a címen vette fel, hogy szépirodalmi lapot fog alapítani. Miután a pénzt lelvették, a legközelebbi vonattal Genovába utaztak.

Ott könnyű életet folytattak s a pénznek hamarosan nyakára hágtak De Bruneri nem vesztette el még életkedvét.

Uj nevet vett fel.

Baffaello La Pegna előkelő és tetszetős piemonti nemes olasz nevet s hozzáfogott, hogy mint szerkesztő és kiadó megvalósíthassa álmait. Hosszas tanulmányozás és vita után kiad egy folyóiratot a „Catppagna dela Superba“-t, melyben a maga irta művészeti, irodalmi, színházi, filozófiai, sport, film és divatsorozatokat. De csak egy szám jelent meg.

Azt mondják, hogy egyáltalán senki nem vásárolt ebből a lapból.

Ezzel az erőfeszítéssel aztán Bruneri kiadói munkássága ki is merült. A hamis La Pegna névre sem volt már többé szükség.

A szerelmesek

búcsút mondanak Genovának és átteszik székhelyüket Milanóba, ahol a via Eustachi 52. szám alatt kis szobában húzódnak meg. Bruneri lázas munkába merül Rászánja magát végre, hogy rég tervezett keresztényfilozófiai történeti és kritikai könyvét, mely nevét majd halhatatlanná fogja tenni, ösz- szeálliisa és megjelentesse. A könyv elkészül és a gondosan másolt kézirattal kiadótól kiadóig megy, de hiába. Egyetlen kiadó sem akad, aki a bizonytalan jövőjű Írásért pénzt adna.

A bukott kiadóból bukott szerző lesz. Csak hogy mig bukott kiadói mivoltát fölénnyel és gőggel viselte el, mint bukott szerző elérzékenyedik. elszomorodik és hamarosan elveszti ellenállóképességét. A sorozatos megaláztatások után komolyan kezd gondolni az öngyilkosságra.

Ebben az időlaen ismerkedett meg Luigi Re kanonokkal, aki megsajnálta és segíteni igyekezett rajta. De nem volt már segítség, ami a két szerencsétlent talpra állíthatta volna. Egyre rosszabbak és rosszabbak lettek a viszonyaik és Bruneri kikerüli az utcára, ahol havat lapátolt, hogy a betevő falatot megkereshesse. Akkor szánta rá magát arra, hogy Limoni barátja révén, családjával ösz- szeköttetést szerezzen, Camilla Ghidini vallomása szerint az öngyilkossági kísérlet nem volt játék. Bruneri

csakugyan a sinek közé vetette magát a közeledő vonat előtt és ha egy váltóőr nem veszi észre, Bruneri már nincs az élők sorában

és az újkor egyik legszenzációsabb pere, a tragédiák első aktusánál, kifejlődés nélkül, csendben és ismeretlenül kialszik.

Vissza Torinoba

Bruneri családja, mikor Eimoni az öngyilkossági kísérletről és Marro szerencsétlen helyzetéről jelentést tett, 300 lírát tett össze és ezt elküldték boldogtalan rokonuknak. És a szerelmesek igy visszatérhettek Torinoba.

1926 februárjában érkeztek meg. A nő azt hitte, hogy azonnal munkát talál. Valószínű, hogy alapjában véve jószándéku és becsületes asszony, aki csak a zavarosan nagyszabású Bruneri mellett vetemedett arra, hogy bűntárs legyen. Utoljára 1926 március 10-én reggel találkoztak a Duca di Genova körúton.

A nő örömmel értesítette barátját, hogy állást kapott: egy uriasszonynál házvezetőnő lesz, mikor elváltak azt mondta neki, hogy sietnie kell mert a temetőben van dolga. Elváltak, azóta nem találkozott vele s a temetőőrrel folytatott beszélgetése óta azt sem tudta, hogy mi van vele, mindaddig, amig Vítrotti révén az előbb jelzett levelet meg nem kapta.

Camilla Ghidini-nek jó emlékezőtehetsége volt. Csaknem napról-napra szemléltette azokat az eseményeket, melyeket Brunerivel együtt élt át, de mikor a rendőrség felszólította, hogy adja elő a leveleket, melyeket Collegnoból irt hozzá kedvese, megszeppent és azt mondta, hogy a leveleket megsemmisítette, mert félt, hogy az elmúlt zavaros esetek miatt bizonyságul szolgálnak újabb kellemetlenségek felmerülésére.

Érthető érdeklődéssel leste ezek után a nagyközönség, hogy mit szól a meglehetősen darabos és közönséges szerető felbukkanásaim/ a finom és érzékeny Canella nsz- s/ony? De a/ újabb események semmi rendkívüli fordulatot nem szolgáltattak. Cancllá- né el sem olvasta az újságokat és a rendőrség újabb leleplező ténykedése hidegen hagyta. Egyáltalán nem ütközött meg, mikor a sumnoru eseményeket közölték vele. Határozottan jelentette ki:

Na és Imi vannak a levelek? És miért hallgattak ezek az emberek akkor, mikor beszélniük kellett volna? Mi az oka annak, hogy most egyszerre jelentkeznek? Ez az egész lárma haszontalan dolog. Nem számit semmit. Én tudom, hogy Giulli'o az én Giul- , hóm, semmi egyéb nem számit.

Az. „ismeretlen“-!

’ az asszony határtalan hűsége még biztosabbá tette Keményebben és kitartóbban tudott védekezni a feltámadt viharban. S amikor március 15-én az elmegyógyintézet igazgatósági szobájában Canellánéval és Flórián ügyvéddel együtt volt és azok biztatták, hogy legyen erős és bátor, ég felé emelte szemeit, karját keresztbefonta mellén, majd át- , nyújtott az asszonynak egy levelet, melyet Ritinához és Beppinohoz irt. A levélben j ,,kedves kis gyermekeim“ megszólítást használ és elmondja, hogy szeretné együtt löl - 1 teni velük a József napot (Giuseppe, Beppi- ! no; József, Jóska), de sajnos arra van kény- ! szeritve, hogy távol legyen.

,,Ugy látszik, hogy a ti apátok és a ti ! anyátok, az én imádott feleségem és ti drága gyermekeim, az Isten rendelése alatt állunk ; és az ö kiválasztottjai vagyunk“.

„ő az!“

Ezalatt a szembesítések és a különböző oldalról történt felismerések egymást követHáborús

De ugyanazon a napon Natale Tosato pá- dovai tanácselnök lóhalálában rohan fel Renzo Canellához, Giulio bátyjához és elmeséli, hogy csak most értesült az ügyről és nagyon sajnálja, hogy adataival előbb nem állhatott a család rendelkezésére. 0, mikor 1917-ben fogságba esett és Meinburg- ba (Németország) fogolytáborba került, az ott lévő francia tisztek egyike elmesélte neki, hogy előzőleg csak franciák voltak ott, mindössze egy olasz tiszt van csak a körükben, akit Macedóniából hoztak.

— Én — mesélte Tosato — azonnal felkerestem és megkértem, segítsen, hogy értesíthessem a családomat, ö udvariasan rendelkezésemre állt és megadta nekem a fogolytábor pontos címét. Egyébre nem is volt szükség. Megkérdeztem, hogy hívják? De sem azt nem tudta megmondani, hogy mi a neve, sem azt, hogy hova való.

Egy napon hallom, hogy egy francia tiszt Canellának szólítja. Mindig irt. Hosszu-hosz- szu leveleket irt. Aztán széttépte a lapokaj és sirvafakadt és elpanaszolta, hogy nem emlékszik a címre, ahova el kellene ezeket küldeni. Előkelő külsejű ember volt. Gyakran és méltóságteljesen sétált, kezét hátra- téve. Szőke haja volt, enyhe hullámmal, szakálla vöröses árnyalatú, szeme kék, balszeme fölött sebhely. Mikor a napilapokban meglátta az ismeretlen arcképét, azonnal felismerte benne emlékezetétvesztett hadifogolytársát.

— Két hónapig voltunk együtt és ezalatt, amennyiben csak lehetett, gondját viseltem. Akkor bevagoninoztak minket és Magyar- ! országon át Bulgáriába vittek. Innen Románián keresztül, mintegy tizenöt napos gyaloglás után, hajóra tettek és Konstantiná- polyba irányítottak. Ott a legkeményebb munkára fogtak. Zsákokon aludtunk s négy napon át oly fizikai munkát kellett végeznünk, mely a leggyakorlottabb munkásokat is kimerítené. Canella nem bírta az iramot,

I hamarosan letört s mielőtt a beosztásunkat j megkaptuk volna s megfelelő tiszti táborba j kerültünk volna, beteg lett, Konstantinápolv- j ban maradt s nem folytathatta velünk az j utját. Azóta, hogy elváltunk, semmi hirt i nem hallottam felőle.

Mialatt a távolabbi mull a Canella azonos- I sága mellett tanúskodott, a Bruneri azonosságot újabb adatok támogatták.

Két levél

Március 19-én Palma és Finucci rendőrtiszteknek sikerült megszerezni két levelet, melyeket az ismeretlen irt az elmegyógyintézetből. Az első levél julius 4-éről van keltezve és azonos azzal, melyet Vitrottihoz irt s melyben megkéri, bogy kérjen számára Ghidini Camillától öt lírát.

A levél postán lett feladva. Előkelő papos tónusban irt levél, tele kenetteljes és kegyes kifejezésekkel, sűrűn fűszerezve latin idézetekkel. Az idézetek után zárójelben szerelék. Lehetetlen valamennyiről itt pontos képet nyújtani. Elégedjünk meg annyival, hogy kiragadunk néhányat a jelentősebbek közül.

A/ ismeretlent Castagna ügyvéd, Canella professzor volt osztálytársa felismerte, mint Canellát, hasonlóan Gandhit ismerte fel benne Da DairOglio ügyvéd, aki az esküvőm mint tanú szerepelt. Közben azonban jelentkezett Crescen/i asszony, akitől Bruneri a tízezer lilát kiesalta A póruljárt asszony indulatosan és fenyegetőleg kiáltott fel, mikor meglátta:

— ö az, de nem szabadul meg tőlem!

Néhány újabb részlettel is szolgált. Elmondta. hogy Bruneri minden reggel borotválkozott és nagy gonddal púderezett és va- zclinezett egy sebhelyet, amely a jobb arcán volt.

Az ismeretlent vizsgálat alá vették és Cres- cenzia asszony által jelzett helyen felfedezlek a régi seb nyomát.

' • 111io Canellát, két régi ismerői, Sorzano Giovanni professzor és Armando Lova to újságíró nem ismerték fel.

De újabb esemény történik, mely az ország közvéleményét villámgyorsan más hangulatra hangolja. Az ismeretlen és tisztázatlan mull: a háborús évek, valamint a fogságban eltöltött hányódtatások tisztázatlan periódusa világosodik meg. Ha nem is száz- százalékban, de elég erővel ahhoz, hogy a közvélemény, Canella pártja, a felhamozó- dott Bruneri bizonyítékok ellenére is. újra bízzék abban, hogv az ismeretlen mégis Ca- nellával azonos.

Március 18-án Collegnoban zenevizsga volt. Lessona ügyvéd és torinói zenekritikus zongorázott s abból a célból, hogy az ismeretlenben megkíséreljék zenei hangok által feltámasztani a holt emlékezetet, különböző darabokat játszott. Az ismeretlenben mély hatást keltett a muzsika, de a kívánt célt nem sikerült elérni. Mikor a királyi indulót játszotta el és megkérdezte, hogy mi volt ez, csak annyit felelt: ,,Egy induló“.

A háborús emlékek felidézésében az országszerte ismert mars, melyet minden olasz frontharcos végigfütyül, még ha álmából keltik is fel, semmi hatással nem volt a 44.170 számú betegre.

emlékek

pelt az olasz fordításban. Az ismeretlen számított arra, hogy betegtársa nem ismeri Cicero nyelvét. A levélben köszönetét mond a kórházban irányában kifejtett szolgálatokért, szeretettel fordul hozzá és kéri, hogy adjon hirt magáról. Végezetül megkéri, lrogy az öt lirán vegyen neki füzeteket, mert sok irnivalója van. Egyébként sokat olvas. Úgyszólván eszi a könyveket. Mint „Ismeretlen“ írja alá a levelet.

Ez a levél annakidején átesett a sárga ház igazgatói cenzúráján is, de semmi olyan anyagot nem találtak benne, mely az irás titkos jellegére vonatkozna. Megkerült azonban egy másik levélnek egy része is, mely Vitrottihoz Íródott, de sohase került el hozzá. Francesia asszony, aki a bolondokházában a levelet felülvizsgálta, nem engedte közvetíteni.

Ez a levél két lapra Íródhatott, de az a lap, amelyen az aláírás és a dátum szerepelt, eltűnt, igy hát csak az első lap szövege ismeretes. Palma rendőrkapitány összehasonlította a kézírást az előző levél kaligra- fiájával és megállapította, hogy ugyanaz, legalább is nagyon hasonló. A levelet Francesia asszony tartotta vissza. A megtalált lapon ez olvasható:

„Csak bátorság Vitrotti ur. Meglátja, hogy még jobb napok virradnak ránk. Csak türelem. Szeretném hinni, hogy nem történt semmi szerencsétlenség azzal a hölggyel. De ha mégis történt volna, nagyon kérem, értesítsen a valóságról mindenképen. Sokkid jobb. hogy ha értesít“.

„Biztassa, hogy legyen erős, gondoljon a mi szeretetiinkre és várja ki türelemmel a szabadulás pillanatát. Mondja meg, hogy én jól vagyok. Semmire sincs szükségem; kivéve az Ön heti híradásait. Hogyha lehetséges, értesítsen, hogy mikor irhát és tegye lehetővé, hogy Írhassak, bármi módon, mert képtelen vagyok a mostanihoz hasonló aggodalmakat elviselni. El tudom képzelni, hogy ő is szegény mennyit szenved, hogy nem irhát nekem. Hisz ismerem az ő szeretetét és az ő hűségét. Megkapta-e a levelet, melyet hivatalos utón juttattam Önhöz? És az a hölgy megkapta-e az én levelemet? Vagy Fran... úrasszony talált benne valami kivetnivalót? (Remélem, hogy nem. De ha igen, mondja meg nekem“.

A Fran... rövidítés alatt minden bizonynyal Francesiát kell értenünk.

MIT IR A ROMÁN SAJTÓ

Akadály lUrók Narloimllz rmi.s Spanyolorv/ág

ADEVEIUJL: Megírtuk, hogy az országú magyar párt kongresszusra készült ebben i hónapban. A SI t. Ghcorghe-be július 18 r. összehívott kongresszust a kormány betil tóttá. A határozatot Sergiu Dimitriu belügyi államtitkár közölte Wilier József képviselő ve], a parlamenti csojrort titkárával. A kor rnány azzal indokolja határozatát, hogy az állam belső biztonsága követeli most a tömegtüntetések megakadályozását. A rnagyai közvélemény megdöbbenése nagy az országban. A magyar párt csak kétévenként tart ilyen gyűlést, igy a kormány határozata megakadályozza, hogy szervezeti ügyeit letárgyalja s a parlamenti képviselők munkájáról szóló jelentést meghallgassa. Nincs alkalom a tisztujitásra s a költségvetés jóváhagyására. Azt hisszük, tévesen intézkedtek midőn ilyen megmozdulásra nem adtak alkalmat. A kongresszus a párt jövőbeli magatartását is több tekintetben tisztázta volna. Nyilvánvaló a kormány tévedése. A kongresszus nem háborította volna a köznvu- galmat. Nyíltan dolgozó pártokra van szüksége az országnak. Amig valamely párt demokratikus alapon és a törvények keretei között dolgozik, tiszteletben kell tartani.

DIMINEAŢA: Igazságszolgáltatásunk valóban tekintélynek örvend az ország lakói I előtt. A bírák lisztes társadalmi állását min- I den városkában észrevesszük. A román birá- I kát nem angol fonttal fizetik. Állandó sze- í génységben élnek, több tragédia keletkezett már ebből a sokgyermekes bíró családjá- ! ban. Van olyan biró, kinek nem jut dohány- I ra, feketére, vagy iskolai taksára. A bírónak fontos hivatása van a kisebbségek kö- I zött. Nemcsak a bíróság, de az állam tógáját is magán viseli. Egy ügyész ismerősünktől, ki jelenleg kisebbségek által lakott területen teljesít szolgálatot, hallottuk: 1922- ben egyetemi hallgató volt s numerus clau- sust kért a kisebbségek számára. Röviddel ezelőtt a szélsőséges jobboldaliak tüntetést akartak rendezni városában s tőle kértek engedélyt erre. Az ügyész lelkiismerete megmozdult s a kérelmet elutasította. Különös gonddal kell intézze az ügyeket a kisebbségek által lakott területen. Nem szabad legkisebb gyanúra sem alkalmat adjon. Ha nem igy történik, akkor a kisebbségek nem fordulnak bizalommal a bíróság tagjaihoz. Kiválasztják a legöregebbet maguk közül s ez dönti el patriarchális módon vitáikat.

VIITORUL: A liberális párt országos kongresszusán Dinu Bratianu pártelnök és Tătă- rescu miniszterelnök egyformán állást foglaltak azokkal a bizonyos politikai áramlatokkal szemben, melyek a nacionalista esz- j me monopolizálásában, vagy beteges tulhaj- I tásában találják meg létalapjukat. A minisz- i terelnök leszögezte, hogy ellen kell állni ! mindazon bal és jobboldali mozgalmaknak, melyek az állam egységét, az alkotmányos monaTchiát, a jelenlegi társadalmi rendet s a magántulajdont veszélyeztetik. Senkinek nincs joga arra, hogy a liberális pártot gyanúsítsa. A pártnak joga van megfékezni mindazon mozgalmakat, melyek beszennyezik a nacionalista gondolatot. Jogunk van rámutatni azokra a főbb alapelvekre, melyek egyedül irányíthatják a nacionalizmus nevében szón'okló politikusokat. A nacionalizmus mindenekelőtt rendet követel. Minden irányban és minden formában: rendet kell tehát követelni. Erkölcsi és anyagi téren egyformán. A román nacionalizmus sohasem hozott anarchiát magával. Békében a nacionalizmus munkát és fejlődést kell jelentsen. A nacionalista felfogás általános összeomlást nem okozhat.

EPOCA: Polgárháború dúl Spanyolországban. A szélsőbal erőszakkal vette volt kezébe a hatalmat s ugyanígy tesz most a jobboldal. Folyik a vér, égnek a házak. A tengeri és szárazföldi haderő két ellentétes táborra van oszolva. Senki sem tudhatja, njl lesz a vége a belső harcoknak. Amit évtizedek alatt építettek, néhány napon belül elpusztítják. Az őrületben semmi sem értékes, semmi sem szent a nép szemében. A spanyol események figyelmeztetést jelentenek mindenki számára. A történelem számos intő példát szolgáltat, anélkül, hogy arra a világ kellően felfigyelt volna. Azt hisszük, különleges helyzettel állunk szemben, mely nálunk elő nem fordulhat. A törvény mindenütt törvény, csak jelentéktelen különbségek vannak. A törvényes helyzet felborulása zavargásokat és bizonytalanságot okoz. Jól figyeljük meg a spanyol eseményeket. örüljünk, hogy fegyelem van had; seregünkben s őrizkedjünk attól, hogy a politika tifuszbacillusát vigyük be bármily formában soraikba.

Kováts József.

Nyaraljon Északolaszország legszebb fürdőhelyén, az Adria partján, Abbáziában ! A Pension Victoriában már napi 30 Lilától, a legkényesebb igényeknek is megfelelő teljes penzió, napi háromszori bőséges étkezéssel. Â ház gyönyörű pálmakertben, a tengerparton ál!. Vendégei számára külön, ingyen strand. Szobákban íőiyó- v z. A legjobb társaságok kellemes otthona. Pár hét a Pensione Victoriában felejthetetlen élmény. — Kérjen prospektust az Ellenzék könyvosztályától.