Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-03 / 151. szám

Szetrke«ztőség és ki adóid va-tai : Cluj, Calea'Moţilor 4 Fiókkiadó hivatal és könyv osztály; Piata Unirii 9 szám- — Tekfonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80, MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A ának: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente * Magyarországra: negyedévre 10, félévre zo, try rate 40 többi külföldi államokba csajt a portókülönbözettel több X-VXÍ. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM. PÉNTEK 1936 JULIUS 3. A Helikon íréi axa gyűlitek össze a lelkes és kitűnő Kemény János br. vendégszerető odrában és három napon keresztül fognak eszmét cseréim a Pásztortüz képviselőivel együtt a romániai magyar kisebbség irodalmának sarkalatos kérdéseiről. E szabad, ruganyos, összefogla­ló társulás valóságos fogalom lett, nemcsak a mi szőkébb kisebbségi életünkben, hanem Románia szellemi világának a tudatában is. Hire és jelentősége széles és meleg szárny­csapásokkal szállott át az egyetemes magyar­ság minden területére, sőt ismeri a nemzet­közi művelődés minden jelentősebb intéz­ménye. Büszkeséggel és elégtétellel tekint­sünk föl reá, mint keserves és hanyatló ki­sebbségi létünk tufán legjobban sikerült s legnagyobb hatással dolgozó intézményére, a bizton és nemes fegyverre, a jótékony és tiszta eszközre. A művelődés ilyen intézmé­nyei védhetik meg legtovább s legeredménye­sebben az egyházak erődítmény vonala között az Örök Akarattól ránkbizott hagyományo­kat; az ősanyák nyelvét és az ősapák lelki­ségét. Ez a fegyver csorbulhat, de nem tör­hetik össze és ennek az eszköznek védője az ország közi elkiismer ete, valamint a szellemi világköztársaság együttérzése. Ezért a Heli­kon több, mint puszta írói társulás, a sza­bad szólás s a: egyéni belső függetlenség jel­szavával. Kisebbségfönntartó intézmény és az emberiség jobb utakra való mai törekvésének tevékeny tényezője. Hatalmasabb kávékból épült, mint a százados vár, amelyben az ősi fák alatt végzett tanácskozások után pi­henőre vonulnak íróink. Nem elefántcsont- torony, nem gyűlölködő harc beton fedezé­ke, de a nemesen ragyogó szabad és tiszta lelki étet fészke, amelyben az eleven és örök­kévaló irodalom jogait és kötelezettségeit hirdeti. Félre kell tennünk most a bírálatot a hi­bák előtt, amelyeket minden emberi s még- inkább minden magyar intézmény ereden­dőkép magában hordoz. Félre kell dobni a kicsinyesség és elfogultság indulatait, melyek általánosak. Az óriás erények és a nagy si­kerek érdeke izgasson, összefogott kisebbségi együttességgel, ünnepi 1 tângui atban kell te­kinteni a Kemény-vár felé, amelyben a bá­mulatosan föllendült s egy pár örökkévaló kötetet szolgáltató irodalmunk munkásai, ki­válóságai, sőt egyik-másik alakján már az elévülhetetlenség jelei, országrészünk magyar irodalompolitikájának az elveit kovácsolják és csiszolják, uj érzések és gondolatok mag­vait vetik el, a történelmi szólamokat és igé­ket fenik és élesítik. A helikoni napok ez­úttal más tekintetben is jelképesek és hatá­rozók. Eddig a zárónapon szokás volt az érdekes falu és vidékének az egyszerű föl- dész-népét összegyűjteni és örülni csodálat­raméltó szellemi szomjúságának, amelyet ma sem tudunk kellőkép kielégítem, majd áldo­másra és vigalomra gyűlt össze a környék értelmiségének egy töredéke. Most a búcsú pillanatában, vasárnap előestéjén mindenkit szívesen látnak a várban és parkjában nyári mulatságra, melynek valószínűleg nagy kö­zönsége országrészünk különböző pontjairól érkező társadalmi kiválóságokkal együtt, ösz- szefoglalja népünk minden rétegét, rendjét, rangját és ezzel a közös érzülettel összegyűjti az anyagi eszközöket, amelyekkel a falusi nép szellemi szomját részben csillapíthatják. Így válik a helikoni tevékenység még telje­sebbé s egyre inkább a legmélyebb rétegekig szivárgó nemes munkálkodássá. Amit há­rom napon keresztül az irók és egy ragyogó éjszakán — valóságos János-napi szent fény és tüzek föllobbantásával — a közönség vé­gez, rokonszenves mindenkinek: államnak, minden népének s a mi kisebbségi különle­gességünknek, mert a munka, a béke, a sze­retet igazi föltétele: szellem és művelődés. Feltámad-e a háborús antant? Aggódik a világsajtó a titokzatos tárgyalások miatt.—Blum és Eden beszédeinek hatása Olaszország azonosítja magát a tüntető újságírókkal Á Népszövetség szerdán lefolytatott »lése a maga inkább elméleti fejtegetéseivel és a szin mögötti tárgyalásaival nem bírta eltüntetni a kedden lefolyt incidens kedvezőtlen hatását. A négus megjelenése a Népszövetség közgyűlésén és beszéde az any any elvén, majd az olasz újságírók fütyülésben s kiáltozásban nyilatkozó macskazenéje egyaránt hozzájárult a Népszövetség tekintélyének a folytatólagos kikezdéséhez. Az ahesszin csá­szár föllépése a végső kétségbeesésnek jele volt s a világ mai lelkiismereti helyzetében az általános relativitás bizonyítéka. Az ólasz újságírók magatartása, amely lelkes mél­tánylást kapott a netnhivatalos olasz közvéleménytől, elsősorban a sajtótól, amellett bizo­nyít, hogy ez a diadalmasan előtörő legfiatalabb nagyhatalom továbbra sem veszi komo­lyan a népek állítólagos aeropágját. Az olasz sajtó ezt az érdekes megállapítást rögzíti meg: „Olyan színházban, ahol tapsolni lehet, a fütyülés is szabad“. A Giornale d‘Italia felveti a hálátlanság vádját is. Azt írja, hogy kár volt Badoglio tábornagynak erőltetett menetekkel sietni az Addis-Abebában kétségbeeséssel harcoló idegen követségek kéré­sére, ha ilyen hamar elfelejtik a köteles viszonzás érzelmét. Azzal, hogy a Népszövetség megsemmisítette az olasz újságírók belépőjegyeit s a svájei közigazgatás a szokásos meg­torlásokat alkalmazta, amikor az idegen delegációk élet és cselekvési biztonsága veszély­ben forog, nem javitoú a helyzeten. A zavaros tudósítások szerint küUigyminiszterünk­nek is volt incidense, amelynek következtében külön kihallgatáson jelent meg Blumnél. Schuschnigg osztrák kancellár magatartása^ amely az olasz külpolitika habozás nélkül való követésének a jele, szintén súlyos csalódást jelent a népszövetségi rendszer igenlését képviselő nagyhatalmaknak. Természetesen a Népszövetség Blum és Eden hatalmasarányu beszédeinek a hatása alatt áll. Ezek a beszédek elsősorban időnyerés célját szolgálják és a függő kérdések közül csupán a megtorlásos politika elejtését akarják szolgálni. A német kérdést és Abesszínia annektálásáí igyekeznek jobb idők döntésére bizni és el akarják odázni a Népszövetség lényegbevágó megújításának a kérdését is. Blum beszédének, amelyet Briand postkumns szónoklatának is lehetne minősíteni, békepengetésének ellenére is Genfben az ^európai béke és biztonság ügye néhány árnyalattal rosszabbodott. Ismétel­nünk kell, hogy az egész nagyhatalmi politika láthatóan időnyerésre van berendezve. Anglia az olaszokkal való viszályt, Franciaország a Németországgal való feszültséget, ha csak a béke valamely csodája nem segit, a fegyveres felkészültség állapotában kí­vánja majd csak véglegesen rendezni. A világsajtó aggodalmasan mérlegeli, hogy az angol—francia—belga tanácskozások titokzatossága és folytonos ismétlődése a háborús antant formai és tárgyi visszaállitására törekszik. A legutolsó hírek megerősítik a világ­sajtónak ezt a gyanakvását és félelmét. Daladier, a hadügyi tárcák csoportjának a vezető minisztere a leghatározottabb formában kijelentette, hogy a szélsőbaloldal minden nyo­mása hiábavaló s a kormány hallani sem aliar a katonai szolgálat idejének bárminő jelentéktelen csökkentéséről. Az angol alsóházban Cramborne lord Henderson interpel­lációjára kijelentette, hogy az angol kormánynak nincs hivatalos tudomása, mintha az ujrafelfegyverzett rajnai övben a németek valóban komoly erődítési munkálatokat végez­nének, mindamellett megfontolandónak véli, ne kérdezzék meg határozott hangon Német­országot ebben a tekintetben. Ezek a nyilatkozatok nem alkalmasak, hogy derűlátásra késztessék a világ aggódó népeit. Ahesszin cáfolat LONDON. (Rador.) Barton, Anglia addisz- abebai volt követe tegnap megérkezett Lon­donba. A követ egyebek között kijelentette, hogy Abesszíniának csupán egy részét fog­lalták el az olasz csapatok, a birodalom töb­bi része még nem hódolt be. Olaszország közösséget vállal a tüntető újságírókkal GBNiF. (Rador.) A svájci szövetségi tanács határozatának megfelelően az egész éjjel fog­va tartott újságírókat tegnap áttették a ha­táron és kitiltották őket a genfi kantonból. A gyors eljárás hivatalos olasz közbelépésre történt. Mint Rómából jelentik, hivatalos helyről eredő kijelentés szerint, egész Olaszország közösséget vállal ezek­kel az újságírókkal, akik a négusnak a közgyűlésen való részvétele ellen tiltakoz­tak. Mint mondják, a tiltakozás az olaszok ön­kéntelen és természetes felháborodásának megnyilvánulása volt az ahesszin bordák ve­zérletük alatt álló bandák kegyetlenkedései­vel szemben. Rómában hangoztatják, hogy az olaszoknak joguk volt a tiltakozó fütyü­lésekhez, mert mások ugyanakkor éljeneztek. Kijelentik, hogy nem lehet egy népszövet­ségi kiküldött megsértéséről beszélni, mert a négns a valóságban senkit sem képvisel. Az uj locarnói értekezlet GENF. (Rador.) A francia, angol és belga külügyminiszter állítólag megállapodott ab­ban, hogy julius hó első felében Brüsszelbe értekezletre hivják össze a locarnói hatal­makat. Az értekezletre meghívják Olaszor­szágot, később pedig állítólag Németorszá­got is. Eltörlik a szankciókat GENF. (Az Ellenzék távirata.) Legújabb jelentések szerint a Népszövetség tegnapi illésén történt felszólalások és elhangzott be­szédek után az az általános vélemény, hogy a Népszövetség eltörLi az Olaszország elleni megtorló intézkedéseket. — Abesszíniának Olaszország által való bekebelezése feletti állásifoglalását, valamint laz alapokmányok megreformálását az őszi ülésre halasztják. GENF. (Az Ellenzék távirata.) A tegnapi nap folyamán a spanyol, holland, finn és svájci delegátusok közös kommünikét adtak ki arról, hogy álláspontjuk a Népszövetség reformjára nézve teljesen megegyezik. A aégtre beszéde és Anglia GENF. (Az Ellenzék távirata.) Amint a Reuter-iroda egyik híradása közli, a négus­nak a Népszövetségen elmondott beszédét azzal a véleménnyel fogadták, hogy az abesz- szin császár elhangzott szavai nagyon ide­alisztikusak voltak és egész beszéde nem tar­talmaz semmi konkrétumot. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A Daily Telegraph nagy cikket ir az olasz memoran­dumról és kifejti, hogy ebből a memoran­dumból nyíltan meg lehet állapítani, hogy Olaszország szeretne és akar is dolgozni a Népszövetséggel, majd azt a szenzációs meg­állapítást teszi, hogy a memorandum többek között leszögezi, hogy Olaszország a háborít ideje alatt két Ízben tárgyalt a négussal -•». béke megkötése érdekében. Schuschniggot támadja a francia sajtó PAlRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia lapok rosszalólag és megdöbbenve írnak ar­ról, hogy Schuschnigg osztrák kancellár nem teljesítette Delbos és Eden külügyminiszte­rek kérését és nem tett eleget genfi hívásuk­nak. A francia lapok megemlítik, hogy az osztrák kancellár „nagyarányú elfoglaltsága" mögött Mussolini áll, aki megkérte Schusch­niggot, hogy addig, mig Olaszország ellen a megtorlásokat nem szüntetik meg, ne vegyen részt a genfi tanácskozásokon. GENF. (Az Ellenzék távirata.) A Népszö­vetség közgyűlésének szerdai nagy nap járói a következő összefoglalást adjtik: Az első fölszólaló a délamerikai Columbia képviselő­je volt, aki tiltakozott 'Abesszínia annektálása ellen. Ezután Blum olvasta fel zsúfolt teremben és karzatok előtt a francia kormány népszö­vetségi expozéját. Mindenekelőtt tiltakozott az ellen, hogy Franciaország jelentősége megcsökkent volna és a sztrájkok a belső helyzetet elmérgesitették volna. Csak a békeszeretet folyománya volt. hogy a rajnai kérdés nem idézett elő háborút >' tévedés lenne, hogyha valaki remélné a francia határok büntetlen érintését. Franciaország a leghatalmasabb hive u nemzetközi békének és az ezt biztositó Nép- szövetségnek. Az alapokmány pusztán alaki módosítását el kell utasítani. A befejezett tények politikáját írem haj­landó tűrni s a tüzes, de nem önző fran­cia nép a béke törvényét s a nemzetközi erkölcsöt követeli. A békéhez egyformán van joga minden államnak, itt a belső rendszerek különbsége nem számit. A mostani helyzet rendkívül ag­gasztó. A titkos fegyverkezés verseny őrülete uralkodik. Tizennyolc év után most merül fel első- izben igazi komoly formában uj világhá­ború veszedelme. Ezt nem az alapokmány, hanem ennek ha­tározatlan és kétértelmű sora okozta. Meg kell barátkozni a ténnyel, hogy a népszövetségi államoknak együttes hábo ruba kell me-nidök a népszövetségi alapok­mány szellemében. {Folytatása a 10. oldaloa)

Next

/
Oldalképek
Tartalom