Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-18 / 164. szám

4 WEVNTÉK T9J6. fntta * 18. IGY IS Gl I'.l (A/ Ellenzék tudósítójától ' Most s akultum 11- Mádról, iiutI kergetett .i negv- \ t'llfokos linst';;, \/ aszfalt hiús ult. az embe­rek bizonytalanul lépkedtek, mindönki s/r- dűlésfélét érzett ős inő# akkor som csilla­podtak. ha a városi öntözökoesiklxM lusst kaptak. Kihirhatatlaimak láts/iott a helyzet, nőm kaptam megnyugtató biztatást afelől, hogy a hőmérő legalább HP re esik, igy kot lehetőség közül választhattam: szó nélkül tűröm és bevárom az. ülést, amit ilyenkor a gutától kapni szoktunk, vagy elhnreolkodom a hegvek közé. Akármilyen furcsán is hang­zik — utóbbit választottam és egy jól meg- termett autóbusszal errefelé vettem az irányt. Be kell vallanom, néhány elsőrangú szen- vedélvem csoportjában kitünően találja ma­gát az autózás is —- söl, igen gyakran az autóbuszozás is. A vonattal szemben előnye, szerénv véleményem szerint, hogy határo­zottan érdekesebbé, kedvesebbé, hogy úgy­mond jam szellemesebbé és vidámabbá teszi az utat, kedélybetegeknek és fogtájós lila- i soknak igen ajánlatos, természetkedvelük- j nők direkt lenyűgöző élmény, a minden i iránt közömböseknek pedig valami, ami meg j sem mindennapi s ha hazamennek, első doi- I gnk elheneegni, hogy: képzeljétek, elgázol- j tunk egy tyúkot, vagy egy libát, de úgy kell neki, miért nem szaladt el, a sofför nem tehet róla, tülkölt épp eleget, vagy egv le- j héncsorda miatt éppen busz percet késtünk, 1 ráfeküdtek az útra és nem akartak onnan felkelni és aztán, milyen érdekes, a bámész­kodó emberek közt elrobogni, a gyermekek integetnek, hol szépet, hol meg csúnyát, oly­kor óival, hogy majd elsüllyedek a szomszéd- nőm mosolya miatt és még ehhez hasonló- , kát és ennél különbeket is. Előfordul oly- ! kor egv kis motorhiha, vagy gumiban elő- i állott baj is. amit szakkifejezéssel defekt- I nek hívnak. Igen. előfordul ez is időnként, a mellettünk elszaladó vidámabb jármüvek utasainak nagy örömére, mert még nem lát­tam az ilven autókból kinéző arcok között egyetlenegyet sem. amelyik részvéttel tekin­tett volna a veszteglő utasokra, vagy szomo­rú lett volna amiatt, hogy most késnek és ki tudja mi mindent jelent ez nekik egyen­ként. miről késnek le, kit várakoztatnak meg. ellenben mindenkor ördögi, kaján ne­vetéssel széjjel húzódik a száj és felkacag a lélek: jól van, csak maradjatok. Ha ideg­orvos lennék, ráadásul olyan, amelyik ne csak az emberi idegrendszert, hanem a gé­pekét is épp olyan kitünően ismeri, a diag­nózist úgy állítanám fel, hogy a defektus nem a motorban, vagy gumiban van. hanem abban az utasban, aki vihogva tovább cipel- tette magát. Csoda a hegyek közi Mindegy, a lényeges az, hogy egy ilyet kifogtam, valahol a bucsai hegyek közt. Olyan szépen és olyan hirtelen jött ez a motorhiba, hogy nem lehetett rá haragudni. Igazán észrevétlenül, de nem alattomosan, valahogy ugv tűnt nekem, mintha csak pi­henne, amit nem is csodálnék, déli forró­ságban tüzel a nap és ntóvégre ő se kutya és rossznéven se veheti senki az ö érzékeny motor szivétől. Mondjuk, hogy igaza van és ezért rosszul esett, hogy a kocsivezető olyan világfájukról kezdett beszélni dühében, amelyeket tudomásom szerint ma sem tanítják az iskolákban. Ne bosszankodjék, mondom neki, de ő azért is bosszankodik és kijelenti, hogy ez vele ilyen helyen még nem történt meg, mire, hogy a vitát lezárjuk, kölcsönösen megálla­podtunk abban, hogy ez egy rendkívüli eset és nem más, mint csoda a hegyek közt. ő azt mondta, ne vicceljek, ez nem színház, mert ő tudja jól, hogy ott játszák Molnár Ferenc kitűnő szinjátékát, dehát az legenda, ez meg komoly való és az a mult században történt, mig ez sajnos, most, miglen egy egész irodalmi vita fejlődött ki, amibe az utasok is beleszóltak. Molnár összes szerep­lőivel, mert bizony volt öregasszony, fiatal- asszony, paraszt, orvos, falusi pap. tanitó, földesur és beleszóltak a ragyogó díszletek is, az erdők és a fák és a — és a — és a. Legyek között Már túl vagyok rajta, nyűgödtabban irha­tok az izgalmakról, meri lecsillapodtam. Egy légyraj lepett meg minket. Nem tudom miért: szándékosan-e? mert látta, hogy egy csoportban állunk és azt hitte, ránk törhet? vagy pedig kirándulni mentek, vagy tudom is én mit akartak, lehet, hogy valami lako­dalmas menet volt, amire abból következte­tek, hogy nagy dáridóval és zajjal jöttek, zizegéssel és zümmögéssel. És egy pillanat elég volt ahhoz, hogy ne csak minket, ha­nem az egész kocsi belsejét is megszállják. Nem vagyok ijedős, de igazán arra gondol­tam, mit is csinálnék, ha ezek a legyek most minden teketória nél­kül bemásznának az orromba, fülembe, számba, bebújnának a légzőcsövembe és elkezdenének lakmározni és anélkül, hogy védekezni tudnék, jóízűen felfalnának, még üzenni sem tudnék haza és lassan apadnék és fogynék, mint az égő faggyu­gvertyn, mind kevesebb és kevesebb Icmie belőlem. Hopp, megvan! megvan! — kiáltja az egyik utas és felszakitja Ikiröndjét, kiemel onnan egy nagy dobozt, legalább negyven légyfogópapirral kedveskedik, könnyű neki, légypapir utazó, teheti, de üzért kél lejt i kér egy darabért, amit természetesen gon­dolkozás nélkül kifizetünk, hiszen arról van szó, hogy védekeznünk kell a legyek hallatlan terrorja ellen. Néhányat kifeszitiink a kocsiban, aztán kiint ernyőkre és botokra és várjuk a fel­szabad i tó fejleményeket. Az utazó azt mondja, a legjobb légypapir, máské|X'n elképzelhetetlen, hogy ő képvisel­je. „Szinméznek és még valaminek a keve­réke, szenzációs dolog, nyugodtan fogyaszt­hatjuk. .ló, jó, de miért nem fogdossa össze a legyeket? Rászállnak, teloszivják magukat és jóllakottat), vígan továbbröpködnek. Mi van itt? Csoda a legyek közt? . . . Az utazó szakszerűen megmagyarázza, hogy a légypapir kimondottan olyan legyek részére készült, amelyek a lakásokban röp­ködnek, de ki számított arra, hogy a hegyek közt legyek lepik meg az embert, ha ő tudta volna, másvalamit is adagol látott volna hoz­zá és akkor az eredmény garantálva. Megfogtam egy ilyen legyei és hosszasan néztem. Nem tudom a rovartani nevét, nem is fontos, elkeresztelem én, mától kezdve szemtelenke. vagy bosszantóka, vagy még kedvesebb neve lesz, mert megérdemli. Majdnem úgy néz ki, mint a mi házilegyünk, csak nagyobb és hosszú, a testénél kétszer nagyobb szárnyakkal. Egyébként éppen olyan lehetetlen figura, mint amit általában ismerünk. A néma levente A kocsi rendbejött, indulhattunk tovább, a becsapódó levegő kizavarta a legyeket. Tőlem balra egy harminc év körüli férfi és mellette egy fiatal leány iilt. Egész utón be­szélgettek, meg nem pihentek egy percre sem. A férfi kezében egy könyv, Heltai ki­tűnő vigjátéka: a Néma levente volt s ez kapóra jött, mert részleteket olvashatott fel belőle szomszédnőjének. A leánynak ez meglehetősen kellemetlen volt. eh* a fiatal barátunk nyugtatta, hogy senki sem figyel oda s különben is, aki u hátuk mögött ül, az is egy néma levente, sőt süketnéma levente, ő ismeri, egyetlen kuk­kot sem hall és nem beszél, amiatt nyugod­tak lehetnek. De meg kell hallgatnia Heltai verselését, hisz olyan szép. Gondoljon arra, hogy maga Zilia Duca, nemes olasz, hölgy, inig én Agádi (Péter magyar vagyok, a sof- főr Beppó, a csatlósom, az a kopasz ur i>odig Piribi, az udvari bolond. Ne okoskodjék, mindjárt el kell válnunk, senki sem tudja, hogy itt ismerkedtünk össze, tehát, figyelje csak: Itt iPiemontban régi hagyomány Sok százados, ártatlan népszokás Ks megható és kedves szép szokás, Hogy amikor a vendég utrakel. Nagy útra, melyről többé vissza nem tér A ház úrnője, mintha volna testvér. Testvéri csókkal búcsúztatja el. Hát engem is utarnra igy eressz! Csókolj meg Zilia! Kérésein csak ez! — Nagyon szép ez a Heltai-darab! — mondja a leány — de ne olvasson többet, mindenki idefigyel, látja, az a férfi a háta- megett mosolyog is. — Melyik? Ez a néma levente? — kérdi foga közt — az a szürkeruhás, slipsznyak- kendös pasas? Hiszen ennek tapló van a fü­lében, nincs mitől tartania, egyébként is. Tragédia A következő szót már nem tudta kimon­dani: a slipsznyakkendő felemelkedett, egy jobbkar előrenyult, ügyesen megkerülte ba­rátunk fülét és mint valami katonazenekar réztányérja rácsapott a heveskedö és levente«» ur ar­cára. Hogy találóan fejezzem ki magam s némi kapcsolat legyen a beszéd tárgya és a történet közt: a néma levente. Volt szökdösés, ugrálás, majd megmuta- tomozás és hasonló teljesítési Ígéretek, ami­nek beváltásánál sajnos nem lehetek jelen, mert feltételes jövőben vsait megénekelve s nem volt komolyan megbeszélve az, hogy hol és mikor lesz lebonyolítva. Az autóbusz nemsokára megállt. A fiatal­ember kiszállt s csendben magával vitte könyvét és a pofont, amit irodalmi műkö­déséért kapott. Jenei József. Julius 20-ikátt indul el Görögországból az olimpiai fáklyás staiéía Hói országon kérésziül vezel a világ legnagyobb futóversenye.— Magyarországon julius 28-ikán és 29-ikén futnak kérésziül a 3000 hm.-es staféta résztvevői. — Az amerikai rádió a staféta­futás magyarországi részéről ad helyszíni közvetítést. — Az első modern olimpia maraíhoni bajnoka repülőgépen viszi az olimpia babérágát — Berlinbe RUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Olimpiai lázban! ég n világ... Egyetlen eddigi olimpia iránt sem nyil­vánul meg olyan széleskörű érdeklődés, mint a mostani, tizenegyedik olimpiai játékok iránt, amelynek rendezését és lebonyolításit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Berlinre bizta. A nagy érdeklődés érthető oka minde­nekelőtt az a körülmény, hogy Európában — Amsterdamban — nyolc esztendővel ezelőtt rendeztek utoljára olimpiát. Berlin centrális fekvése egyben könnyű megközelíthetőséget jent, aránylag kevés költségből meg lehet járni a német fővárost, elsősorban tehát ez a magyarázata annak, hogy a tizenegyedik i olimpiai játékokra — ötvenhárom ország re­kord no vezése futott be. * Augusztus elsején kezdődik a berlini olim­pia, amelynek grandiózus, érdekes cs újszerű nyitánya lesz az a fáklyás stafétafutás, mely Olymipiából, a régi, belén olimpiai játékok klasszikus földjéről indul Berlinbe, bogy a stadionban lángra lobbantsa az olimpiai tü­zel. Mi ez az olimpiai tűz? A modem olimpiai játékok ünnepi meg­nyitását teatraíis külsőségek kisérik. A meg­nyitó ünnepségeken húzzák fel a stadion ár­bocára az ötkarikás olimpiai fehér lobogót, j babérágat tűznek az olimpiai oltárra, a meg­nyitás pillanatában ezer és ezer fehér ga­lambot eresztenek fel és e keleti stadion fe­lett lángra lobbant jak az olimpiai tüze, mely lobogva ég az olimpiai játékok egész tartama alatt s az utolsó nap záróünnepségén! oltják ki, amikor bevonják az olimpiai lobogót is, hogy négy évvel később más városban, más stadionban s talán más világrészben gyűljön ki ismét az olimpiai láng és lobogjon az öt­karikás fehér zászló. Az eddigi olimpiai játékokon az olimpiai tüzet mindig sablonosán gyújtották meg: a berlini olimpia azonban ezzel kapcsolatban gyönyörű gondolatot vált valóra, amikor az ősi küzdelmek klasszikus földjéről hozatja el az olimpiai tüzet felrobbantó lángot Ber­linbe. Az olimpiai fáklya háromezer kilométeres j utján hét országon s mintegy négyezer ké- i zen keresztül jut el Berlinbe. Az útirány: Olympia, Athén, Delphi, Szaloniki, Szófia, Belgrád, Budapest, Bécs, Prága, Drezda és Berlin. A háromezer kilométeres futás tizenkét na­pig tart: az első futó julius 20-ikán indul Olympiából s az utolsó augusztus elsején délben tizenkét órakor érkezik meg Berlinbe. Egy-egv futó átlagban nyolcszáz méteren keresztül viszi az olimpiai fáklyát, amely rozsdamentes acélból készült s különleges készítési módja megakadályozza, hogy futás közben átmelegedjék, lángja pedig a legna­gyobb viharban, szélben vagy esőben sem alszik el. * A háromezer kilométeres olimpiai fáklyás staféta lebonyolításán óriási apparátus dolgo­zik. Érthető is, hiszen kétségtelenül ez lesz a világ eddigi legnagyobb sporteseménye. — Grandiózus futóverseny: négyezer résztvevő­vel, legalább kétezer rendezővel s a hét or­szágon keresztül milliók és milliók nézik az olimpiai futás egyes részleteit. Szinte szünet nélkül, éjjel-nappal futják le, tizenkét na­pon keresztül, négyezer kézben folyamato­san kézről-kézre vándorol a lobogó fáklya. A berlini olimpiai játékok rendezősége a világ legnagyobb stafétájának lebonyolításá­nál segítségül liivta az egyes országok sport­szövetségeit, igy Magyarországon az Orszá­gos Testnevelési Tanács és a Magyar Atlé­tikai Szövetség közös rendezésében bonyoló­dik le a nagy verseny magyar földre eső ■részlete s ennek a nagy munkának: Szere­lemhegyi Jenő dr., a Magyar Atlétikai Szö­vetség alelnöke a „vezérkari főnöke“. Ke­zében fut össze a szervezés minden szála, a munkát már szeptemberben megkezdték, több Ízben bejártaik az egész terepet, ahol a futók keresztülmennek, lemérték a távolsá­got, kijelölték a váltóhelyeket s ma már a futás egész útvonalán minden kilométerkö1- vön szerepel valami speciális jelzés, amely az ezen a részen menő futót jelenti. * A fáklyás staféta magyarországi részének lebonyolításáról Szerelemhegyi Jenő dr. a következő érdekességeket mondotta el: — Magyarország 386 kilométeres távol­sággal szerepel az olimpiai fáklyás staféta 3000 kilométerében s ezt a távolságot két nap alatt, julius 28 án hi 20-én teszik meg .i In lók, »zéim/érátt uikrtegy mgyszázaii. — Julim 28-án r»ígg<d uyole órakor ért* zik ;i magyar határia, Horg<»*-.ra i jugo zl:i vök utolsó futója, aki az olimpiai IákJyát átnyújtja az első magyar futónak. Hl egy kis ünnepség lesz, a horgos) vám ház előtt oliin piai oltárt emelünk, amely előtt eljátsszak a magyar és olimpiai lummi.szt, a rövid ünnep ség után IHídig a szeged ro-.zkei vonalon útnak indul az első magyar futó, aki minden valószínűség szerint Shvoy Kálmán volt •-,/<• tfedi dondárparancsnok lesz, mint a sze­gedi kerület országgyűlési képviselője, Shvoy Kálmán — éppen úgy, mint később egyes várorsokl/an a városi előkelőségek s a régi olimpiai bajnokok csak szimbólikus részt­vevője lesz a háromezer kilométeres (utas­nak, néhány lépést tesz a lobogó fáklyával, azután átnyújtja a fiatal generáció egyik gyorsilábu futójának. — Az olimpiai futás magyarországi első nagyobb állomása Szeged lesz, ahol a Szé­chényi-téren, a városháza előtt rendeznek rövid, tízperces ünnepséget, aztán máris uj kézilx* vándorol a 'fáklya és viszik tovább Kisteleken, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Lajosmizsén, Örkényen, Soroksáron keresz­tül Budapest felé. * — Budapest határában a főváros egyik vezetője varja az olimpiai staféát, amely u Bor áros-téren keresztül a Ferenc-köruton és Józ.sef-körúton luilnd, a Nemzeti Színháznál lefordul a Rákóczi-utra, majd a Thökölv- és az Aréna-utra és este fél kilenckor érke­zik a MilYii'unii-emlékhez, a Hősök Terére, ahol a .stafétafutás programjában másfél órás ünnepség szerepel. A beosztás szerint a Hősök Tere előtfi utolsó métereket a múlt egyik neves magyar olimpiai nagysága teszi meg. — A Hősök Terén tribünöket emc'n es ének- és zenekarok szerepelnek, Liszt egyik ünnepi szerzeményét játsszák, a fővá­ros részéröl Liber Endre alpolgármester vagy Felkay Ferenc tanácsnok, a Magyar Atléti­kai Szövetség nevében pedig Takách-Tolvay JÓ7_sef gróf, a szövetség társelnöke mond be­szédet. Az olimpiai fáklya mellett a régi ma­gyar olimpikonok állnak sorfalat s az ün­nepséget nemcsak a magyar rádió közvetíti, hanem közvetlen helyszíni közvetítést od az amerikai rádió is, amely az olimpiai staféta- futás budapesti ünnepségét választotta ki közvetítésre. — Este tiz órakor indul tovább a Hősök Teréről az olimpiai staféta, végigfutja az Andrássy-utaf, a Tisza Istvá-n-utcát, átmegy a Lánchídon, aztán a Fő-utcán, Zsigmond- téren, Lajos-utcán és Bécsi-uton keresztül a Bécs felé vezető országúton halad. A magyar földet az autóut határállomásánál, Honvát- járfalun- hagyja el, itt az utolsó futó Köhler Jenő dr., a székesfehérvári törvényszék el­nöke lesz, aki a magyar és az osztrák határ érintkezésénél adja át az olimpiai fáklyát Ausztria első futójának — dr. Theodor Schmidtnek. az osztrák testnevelési tanács elnökének. Ennek a váltásnak is meg van a pontos terminusa: julius 29-én délután fél négykor lesz s ettől kezdve osztrák terüle­ten viszik tovább az olimpiai lángot Berlin felé. * A berlini olimpia nemcsak az olimpiai tüzet hozatja el a hellén földről, hanem az olimpiai játékok klasszikus földjéről, Olym­pia szent ligetéből kerül Berlinbe taz a ba­bérág is, amely a győztesek szimbóluma. Az olimpiai tüzet négyezer futó viszi a német fővárosba, az olimpiai babérágat repülőgépen hozzák, de aki hozza, rendkívül érdekes sze­mélyiség: Spyros Louis, az 1896-ban Athén­ben, első ízben megrendezett modem olim­piai játékok görög hőse, az első marathoni futóverseny győztese. Negyven év előtt a hellén född ön nem volt népszerűbb ember Spyros Louisnál. A legen­dás görög katona emlékezetére — aki Ma- rathonból Athénbe futott, hogy a görögök­nek a perzsák fölött aratott nagy győzelmét hírül adja — a modem olimpiai játékok programjába felvették a marathoni futást is, amely azóta is minden olimpia egyik legna­gyobb érdeklődést keltő száma. A görögök 1896-ban nemzeti üg}'et csináltak abból, hogy ezt a versenyszámot görög atléta nyer­je, nagy jutalmat ígértek annak a görög ver­senyzőnek, aki ä negyvenkilométeres táv cél­jába elsőnek érkezik be. A görögök vágya teljesedett, a nagy ver­senyt az Athén melletti Marosi falu egyszerű pos-takiildönoe: Spyros Louis nyerte meg. Spyros Louis negyven év előtt daliás, fia­tal, szívós sportember volt — ma ráncos ar­cú, fáradt, öregedő ember, polgári foglalko­zására nézve szikvizgyáros Athéniben. Negyven év előtt körülötte vibarzott az athéni márványstadion lelkesedése, a legna­gyobb ünneplés feléje szállt, ahogy befutott a marathoni táiv céljába, az emberek a vál- lukra kaptáik és diadalmenetben hordozták körül. Negyven év után az első modern olimpiai játékok hőse repülőgépre ül és Olympia szent ligetéből tépett babérággal megjelenik Berliniben. A múlt hódol a jelen előtt. .. Pánczét Lajos*

Next

/
Oldalképek
Tartalom