Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-14 / 160. szám
A BLLBN TtiK 1936 fariam 14 Féltékenységi dráma a párisi alvilágban Az esküdlek felmentették a búrlutajdonosl, aki agyonlőtte felesége makacs udvarlójál MIT SZÓLNA SZÁZEZER LEIHEZ, ami csak úgy ar égből pottyan- P Keveset) egy milliónál, de ezt a pénzt könnyebb megszerezni. És pedig úgy, ha 200 leiért egy negyed sorsjegyet vásárol a DACIA nemzeti sorsjegyárudánál, amely számos milliós, de a legtöbb középnyereményt (50.000—500.000 lei) fizette ki. SORSJECYARUDA valamelyik székhelyén vagy irodájában és SZERENCSÉJE LESZ PARIS, julius hó. A Faubourg St. Martin látszólag Paris egyik legbékésebb vidéke. Cso- dáUitosképou: mégis ezen a környéken bújnak. meg » párisi alvilág legiliirliedtebb alakjai. Jelenlétükről egy-egy revolverlövés tanúskodik, amelynek eldördiilése után mindig valaki vértől elbontva vágódik el a kövezeten. 1 j történt február 18-áu este 9 óra tájban is. Mmmelli, az Artistic bar tulajdonosa revolve Növéssel IrtcriU'tte egyik törzsvendé'gét és földijét, Henri .Arru-L akit nz alvilágban Riri néven ismertek. Egy emberi élet kioltása mindig megdöbbentő esemény, de a tárgyilagosság kedvéért el is kell ismerni, hogy Arm hirtelen halála nem döntötte gyászba ismerőseit. Izgága legény volt, tikit már kilencszer i tél tok el, sőt, mint kiderült, Parisból örök időkre kitiltották. A gyilkosság ügye most került a párisi esküdtszék elé. Manuelli, oki 25 éves, vállas, római areélii, szénfekete hajú férfi, hosszasan ismertette az előzményeket. Azt vallja, hogy a felesége és családi békéje védclmé- l>en volt kénytelen megölni barátját. Pedig, ha hinni leivel neki, semmi kedvet sem érzett Othello szerepéhez. Henri Arm Manuelli fiatal, szemrevaló feleségének egy szép napon azt a meglepő ajánlatot tette, Ivogy ha akarja, boldoggá fogja tenni. Manuelldné a viselkedésével sohasem adott okol ilyen ajánlatra és első dolga volt, hogy sírva panaszolta el férjének, hogy Arm milyen vakmerő ajánlatot tett neki, Armt ekkor kiutasították a helyiségből. De nem olyan anyagból volt gyúrva, hogy egy egyszerű kiutasítás el tudta volna hallgattatni. Csak annál dacosabban állított CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Kezünkben az Ardito iTItalia című olasz újságnak az a nevezetes száma, amelynek nyomán az egész világsajtó megirta, hogy a négus a háború kellős közepén szőröstől-bö- röstöl hajlandó lett volna eladni Abesszíniát az olaszoknak. Érdekes és jellemző történelmi dokumentum, amely megérdemli, hogy közelebbről megismerkedjünk vele. Salvatore Farina, az ismert olasz publicista, azzal kezdi leleplező cikkét, hogy ez év februárjában alkalma volt Genfben találkozni Afeworkkal, Abesz- szinia volt római követével. Afework a négus nevében felszólította Farinát, hogy utazzék Dzsibutiba, mert szeretné szolgálatait Lgénybevenni a négus béke javaslata érdekében. A követ, — írja Farina — azt állította, hogy a négussal állandóan ösz- szeköttetésben áll. Hangoztatta, hogy a négus meggyőződése szerint Abesz- sziniának azok az igazi ellenségei, akik most legjobb barátainak mutatják magukat. Még ezt a kijelentést tette: „A négus tisztában van azzal, hogyha a dolgok még egy ideig igy folytatódnak, akkor az angolok a fegyver- és lőszerszállitá- sok zálogaképpen egész Abesszíniát hatalmukba kerítik és ők lesznek az igazi hódítók. — Hozzáteszem, — folytatja Farina, hogy benyomásom szerint Afeworknak sejtelme sem volt a katonai helyzetről és abban a hitben élt, hogy az abesz- szinek előre megállapított haditerv szerint vonulnak vissza. A négus igy vezette orránál fogva még legbensőbb bizalmi embereit is. Farina ezután leutazott Dzsibutiba^ ahol Afework valóban eléje terjesztette a négus békeajánlatát. __ Végeredményében — olvassuk Farina beszámolójában — a négus hajlandó volt birodalmából l>o nupról-napro a bárba és most inár a fArj előtt nyíltan ostromolta ajánlataival a meii yeo.sk ét. Akkor este is — mondja Manuelli — hét óra tájban Riri megint beállított. Bébi- volt egy kis szoliába, mert a/l mondta, hogy négyszemközt akar beszélni velem. A szobában, miközben jobb kezét állandóan a zsebébe süllyesztve tartotta, hetykén tudtomra adta, hogy telefonált a feleségemnek, de ez az asszony, ugylátszik, sehogysetu akarja elhinni, hogy csakugyan boldoggá tudná tenni. Aztán ezt mondotta: ,,miután te sem akarsz megérteni, nekem itt már nincs keresni valóm“. Érzel távozott, de kilenc órakor megint visszajött és durván felszólított, hogy motije.k ki vele az utcára. A jobb kezét most is felöltője zsebében tartotta, ahonnan revolver kandikált ki. Hirtelen előrelépett és az volt az érzésem, hogy előrántja revolverét. Én azonban megelőztem és lelőttem. A tárgyaláson felmerült az a gya<nu is. hogy talán nem is annyira az asszony, mint valami egészen más ok miatt támadt a két egykori jóhnrát között halálos ellenségeskedés. Gyermekem életére esküszöm — jelentette ki pátihosszal Manuelli —. hogy semmi más okom nem volt Arrurn haragudni. Manuelli né, a csinos, barna asszony elfo- gódottan áll a bíróság elé és vallomása minden tekintetben megerősíti férje védekezését. A perbeszédek után az esküdlek visszavonulnak és rövid tanácskozás után verdiktjükben kimondják, hogy Marius Manuelli nem bűnös. Ezen az alapon a bíróság a Faubourg Saint Martin Othellóját felmentette a gyilkosság vádja alól. hatalmas területeket átengedni Olaszországnak. Akszum szent városával együtt és abba is beleegyezett, hogy Szomáli és Eritrea közt közvetlen összeköttetés létesüljön. A négus kötelezte magát, hogy a minisztériumok és a közigazgatás különböző ágainak a megszervezésében olasz szakértők segítségét veszi igénybe. Sőt még hadserege szervezésében is hajlandó volt olasz segítséget elfogadni. Elgondolása szerint Abesszínia gazdasági kiaknázására kizárólagos joggal egy olasz-abesszin társaság kapott volna koncessziót. — Eddig egyetlen békepont ellen sem lehetett komoly kifogást emelni. Azt hihette az ember, hogy a négus menteni akarja, ami még megmenthető. De már a békejavaslat 6. és 7. pontjában kibújt a szög a zsákból. A 6. pont igy hangzik: ,,Olaszország a békeszerződés aláírásával egyidejűleg egymilliárd Urát fizet le őfelsége a császár saját kezébe.“ A 7. pontban ez áll: „Az abesszin birodalom gazdasági kiaknázására és fejlődésének előmozdítására alakult társaság részvényeinek fele Olaszország, másik fele pedig az abesszin császár személyes tulajdonába megy át.“ — A négus tehát — állapítja meg befejezésül Farina — hajlandó lett volna jópénzért eladni az országát és mivel sejtette, hogy árulása nyomán esetleg lázadás tör ki, még arról is gondoskodott, hogy a békejavaslat egyik pontja szerint „Olaszország kötelezettséget vállalt az abesszin hadsereg de- mobilizálása idején arra, hogy az ország belső rendje felett saját hadseregével fog őrködni“. Fontos könyvárleszállitás. Szekfii Gyula: Bethlen Gábor. Eddigi ára 420 lej volt, most rövid ideig az eredeti luxuskiadás 165 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel küldjük. „Botrány a szállóban“ Egy csikágói bűnügyi folyóirat egy nyu- galombavonult hírneves amerikai detektív emlékiratait közli. Az élmények közül alább ismertetjük egy érdekes nyomozás történetét. * Lakásomon a kereveten hevertem, amikor berontott hozzám egy izgatott fiatalember. Elegáns, harminc év körüli férfi volt. Kimerültén hanyatlott az egyik fotőjbe. — Az Astoria-szálló halijában ültem az imént, uram, újságot olvasva. A menyasz- szonyomra és az édesanyjára vártam . . . Amikor egyszerre csak egy feltűnő szépségű nő lépett a terembe. Az asztalomhoz lépett és hangosan, szikrázó szemmel kiáltott felém: — Hát mégis csak a nyomodra jutottam, te gazember! . . . Tönkretetted az életemet!... Elcsábítottál s most odahaza vár éhesen a porontyod, mert hónapok óta nem adtál nekünk egy centet sem . . . Tönkretetlél egy ilyen védtelen nőt! A tömeg fenyegetően mormogott. Egyszerre süvítő férfihang zudult felém: — Mit bámul? Adjon ennek a szegény, szemcséden teremtésnek pénzt, hogy ennivalót vásárolhasson a gyermekének!... Öklök emelkedtek a levegőbe. Egyre fenyegetőbb lett a helyzet s átadtam a nőnek kétszáz dollárt, aztán valósággal menekiilés- szerüen távoztam a haliból. Átmentem az utca másik oldalára s ekkor észrevettem, j hogy az ismeretlen védtelen nő azzal az úrral hagyta el a szállót, aki a pénzt követelte a számára. Szörnyű sejtés villant át az agyamon. De ugyanakkor észrevettem a menyasszonyomat is, amint zokogva támaszkodik édesanyja karjára, gépkocsiba ülnek és elrobognak. Fültanui voltak a történteknek!... Uram, ha nem segít rajtam, öngyilkos leszek!... * így hangzott a fiatalembernek, Landley Johnnak elbeszélése. Megállapítottam, hogy a csikágói előkelőbb szállókban már több hasonló eset fordult elő az utóbbi hetekben. A személyleirás elárulta, hogy mindig ugyanaz a leány a „védtelen nő“. És mindig akad a hallókban egy jólelkü férfi, aki a megtámadottnak felháborodásában az azonnali fizetést ajánlotta. Az egyik reggelen unatkozva böngésztem a lapokban, amikor megakadt a szemem egy hosszabb cikk címén: „Botrány egy szállóban“. „Innen és innen jelenti tudósítónk, hogy...“ , . A tudósítás a kliensem esetet irta le, csaknem szóról-szóra. Ahá! . . . Úgy látszik, a két jómadár átrepült a másik városba vendég- szereplésre. Rögtön vonatra ültem s estére már célhoz érkeztem. A szállóban, ahol a botrány történt, a portásnak eszébe jutott, hogy a botrány közben a nő kisbabája, akit magával vitt ezúttal, elvesztette a csörgőjét. Itt van valahol a fiókban. A csörgőn nem volt útbaigazító nyom. Kértem a menetrendet s mialatt azt böngésztem, női hang ütötte meg a fülemet: — Kérem, nem találtak itt tegnap egy csörgőt? A portás előtt csinos nő állott. A portás szemvillanása elárulta, hogy a tegnapi botrány hősnője. Amikor kiment a szállóból, követtem. Gépkocsi várakozott rá, benne egy szakállas férfi. Taxiban követtem őket. Előbb egy kis mellékutcába kanyarodtak, ahol már várt rájuk egy asszony. Annak átadták a csörgőt és máris robogtak tovább. Itt bérelték ki tehát a gyermeket! ... Közben megérkeztünk a pályaudvarra s másnap már ismét Csikágóban voltunk. Nyomon követtem a párt akkor is, amikor befordultak a 154-es utca 76-os számú házának kapuján. ♦ Most már csak a személyazonosságuk megállapítása volt hátra. Landleyt megkértem, legyen segítségemre a bűneset kinyomozásában. Álbajuszt ragasztottam az orra alá és lesbeálltunk a 154-es utcában. öt órakor délután megjelent a hölgy egy szakállas férfi társaságában. Gyermekkocsit toltak maguk előtt, kisbabával. — Ez az Astoria-hallbeli felháborodó! — mormogta mellettem Landley. Mögéjük surrantunk és hallottuk, amikor a férfi igy szól a nőhöz: — A Carlton-szállóba megyünk, drágám! Rögtön gépkocsiba ültünk, a Carlton-ba mentünk és helyet foglaltunk a hallban. Negyedóra sem telt el, belépett a zsaroló nő cinkosa s megállt a portás fülkéje előtt Gyorsan a portáshoz léptem. — Nem volt még itt a menyasszonyom^ — kérdeztem olyan hangosan, hogy a szakállas is hallja. — Nem — felelte a portás, mire visszaültem Landley mellé a hallban. A szakállas óvatosan a közelünkben foglalt helyet. Egyszerre csak megjelent a Miss a gyermekkocsival. Észrevettem, bogy a férfi a szemével jeleket ad le neki, mire a „védtelen nő“ felém tolva a gyermekkocsit, megállt előttem és rámripakodott: — Csakhogy megvagy, te betyár! Kiemelte a kisbabát a kocsiból és az orrom alá tartotta. Mielőtt még tovább folytathatta volna, közbevágtam: —- Édes kicsi gyermekem!. . . Kisbaba! . . * Gyere ide szépen a papikádhoz! . . . Alagamboz öleltem a gyermeket. Aztán karonragadva a „védtelen nő“-t, igy szóltam hozzá hangosan, hogy a szakállas is értse: — Most pedig megyünk egyenesen az anyakönyvvezető elé, hogy összeadhasson minket!... Elveszlek feleségül, édesem!, A hall közönsége éljenzett. Hatalmas tapsvihar tört ki. A „müfelbáborodó“ szakállast pedig felszólítottam, jöjjön velünk és legyen a tanúm. Egyenesen a rendőrségre mentünk. Huszrendbeli zsarolás miatt két-két évre Ítélte később a biróság a cinkostársakat, v Landley egy hónap múlva ismét beállított hozzám. Zavartan forgatta a kalapját és hosszú dadogás után kinyögte, hogy arra szeretne megkérni, hogy ... — Legyek a násznagya, ugy-e? — fejeztem be a mondatot. — Úgy van. Elvállalja? Minthogy vállalkozó szellemű ember vagyok, barátságosan csaptam bele Landley tenyerébe, (—yj Hogyan akarta a négus eladni országát az olaszoknak? Részletes jelentés a kalandos történelmi epizódról
