Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-12 / 159. szám
f* _____ ...........“I—mmm iii ■ iiwi i ■m—i m ! H>.' ? Soku.ii innuickl — iclrfnr u rixzlvise*&. Tcşgvap ancntek, topuupclAbt in. Jiriitw ötödiken kei csudád U’tu.'Jtk c^vs/xffrc a Iki- LitoikWv.. \l Mitéir onvlxrrk? — Bcnszülört hunit« és abbazim ottaftnok. v Kt szcnrtik a magyarokat. — Ex frázis! — iuomfcKtam Ixaugosan. M.tgasndxan azanlmn elismertem, hogy trxlán rem is egcwen trá. is. Miért ív lehetnének .1 népekben ugyanolyan vonzalmak, amil yeneket magánszemélyek crrvncik. egymás iránc. A tisztviNertő szemrehányónál nézett rám: — De -yen, kérem, itt szeretik a misgya- : okút. Meg u koszt is számit. A vákozatos■ lg ut;ini vágy. Azután fööt*» dolog az édes vi? Aqu« dolce. Solum vannak, akiknek a bére nem birja a sós tengerivezjot. Kimentem u boltból. Meg vokam liatva. Milyen bolond dolog, bogy történik vtulami csekélység é> az ember elveszítve minden nyugaknát, olyan honvágyat mer érezni Abbáziában, pedig ez a hely részleteiben nem más, mint egy kis pesti lerakat, amilyen nosztalgia egy angolt foghat cl, valamelyik távok gyonműitorL, a Kizárja után. Dolgozni kezddt bennem a bűntudat. Mi- err vagyok itt? É® miért nem vagyok odi? Majdnem elfelejtettem, hogy <«z a sós és jó- dos 4cvego, ;mkt ifefc beszivok, talán az életemet menti meg. A Balaton! Valami magyar. harci cdakulásnuk kezdtem képzelni a Balatont. Drukkon* im, hogy sikere 1 egyen., macit ahogy egy hiifcailcsapa'oért szokott a* ember drukkolni. Sétáltam a páimák és babérbokrok között és egész örömmel kívántam, hogy az idegenek, akik őrt nyarainak, szeressék meg a lágy, szóke, napsütött vázol. Szinte iáttam, hogy úszik a Balaton bon a tengerhez szokott olasz hogy csap végig arcán a hullám. Vegye észre, tessék neki, hogy csakugyan édes, nincsen benne só... Esteledik. A telepi vendéglő fölött megjelenik a vajban sülő fogas meleg parfömje. A teremtésit neki, hát az csak jó! Nincs a világnak az a tengeri Hala, amelyik versenyezhetne a balatoni foghassad. És a mngyiar gyiimödes! Szurkolok innen a távolbók hogy jól be Jegyen hütve, elég vékorryhéjju, nemesen zamatos legyen a hevesi sárgadinnye, amin, majd odatesznek az én csereolaszom elé. Járok-kekk, kutatok adatok után, hogy érzik magukat azok a kvamerói bensziMöt- tek, akik odamentek a Balatonhoz nyaralni.'' De csak másodkézből való hireket kapok. Mig végre tegnap délelőtt komoly dokumentum akadt » kezembe. Itt a part végig csupa villa és fürdő. Nem muszáj senkinek jegyet váltam, kabinban vetkezni. Az ember fdlveszi a szobájában a trikóját. És úgy, ahogy van, fürdődresz- ben, lemegy a partira. Sziklát, öblöt hódit magának, fürdik. Az egész sziklavoml csupa napsütött bőr, csillogó, egészséges mezítelenség. A szomszédomban, az egyik szikla cső por - tot egy olasz borkereskedő-csaflid tartja megszállva. Roppant vidám család, rigók és arkangyalok keresztezése. OpenarészJeteket énekelnek, fütyülnek, kacagva spriccelik egymást a vízzel. 1 wdonu hogy villájuk ott von közvetlenül a hátuk mögött elbújva egy pálmából, babérból és enciánból kombinált lugasban. Sót azt is tudom, hogy a famíliából az egyik fiti a Baltit orrnál nyaral a felesége miatt, akinek a bőre nem bírja a tengerviz maró erejét. Eél egykor a szobalány kijött a házból. Valami papírdarabot mutogatott a sziklán sütkérező család fdié. Távirat érkezett. A sok mezítelen ember aggódva összebújt a sürgöny fölött, aztán örömteli, nagy csicsergéssel magyarázni kezdtek valamit egymásnak. És a pletyka ősi postáján, végigfutott a szomszédok között a hír, hegy a fia táviratozott, aki a Balatonhoz utazott a feleségével, az „édes viz“ miatt. Majd eljutott hozzánk maga a távirat. Kézről-kézre adták az ismerősök. Elolvashattam én is. Ott adták föl a BojLaítonnál, megnéztem. Mm den olasz művész egy kicsit. Ez a sür- • göny is költői módon volt megfogalmazva: „confermo che veramente aqua dolce — Pietro“ Magyarul: ,,Bizonyítom, hogy ez a viz csakugyan édes — Pietro.“ Pietro tehát jól érzi magát nálunk. Ez az o kritikája. Az Adria mosolya a Balaton felé. Dagadt a mellem a büszkeségtől a vizes trikóban, mintha valami személyes sikert ■ arattam volna. Aztán elszégyeltem magam. Mi érdemem van abban, hogy az édesvizü, drága tó, ott van a Dunántúl halmai között, hazámnak földjén? , VLLBNZßK / 9.? 6 inti u t. I 2. tűzni ogy uj rcpabiikinus indulóm. Oly.-.i duJtta jy«idolok, amely a hwWiak győzöm« * itek d:i.lil-afYMu iqflj»en-.. vulnáló -győzehni fúmmisz-.. A poSfţânmestrr édparcnanr a helyéről: — Ipjenus, píd^á-rtán^tk, 'lelkcsufeő himnu'/1: akarok, omeiy az egész szunnyadó nem/' győzelenvvágyát fogja lángyaloblxiníani c ■ amelynek ikantnrr: bwdserrgerrsk szárnyat ' kapnak... Ez «lesz a Rajna* I kuKereg hábo rue> ónoké!... Mélységes csendben hallgatták a vendé gek a íedWkesük poHgánmcscent, aki Rougn de üslehez fordult é> majdnem a fülébe Főhelyek Bucureşti — Cluj. Elosztó irodák az egész or szágó an A Postahivatalok . ülőn szolgálata A Hivatalos SORSJEGY ÁRUDA és a POSTAHIVATALOK eddig tízmilliókat fizettek ki. Két egyenként egy milliós nyeremény és számtalan nagy nyeremény csak az utolsó húzás alkamával. SORSJEGYEK eloszlására a falvakban a falusi levélkor- dók által. ^— * A 11. Sorsjátékra, amely most kezdődik és az első osztály húzását július 15.-én tartja meg, aleg gyorsabb, legkomolyabb, legszerencsésebb sorsjegy árust szolgálatot nyújtja a HIVATALOS SORSJEGYARUOA Bucureşti—Cluj és az ország minden városában POSTAHIVATALOK az o-jsá,g minden falujában A „bajuszos induló“ évfordulója Hogyan irta egy névtelen francia műszaki tiszt a világ leghíresebb himnuszát, a Marseillaise-i? — Rouget de Liste kapitány csodálatos útja az ismeretlenség- böl a Marseillaise.n keresztül az elfetcdtetésig PARIS, (juláus). Franckiorszig Rouget de Lisle halálának századik évfordulóját ünnepli. A Marseillaise szerzőjének ünneplésében eltűnnek a pártellentétek. Talán csak a maroknyi royalista (tábor gondol gyűlölettel eme az fördöngős dalra“, amelynek ritmusai mellett királyi fejek hullottak. De maguk a royalisták sem felejthetik el, hogy Rouget de Lisle halhatatlan dallamát a „rajnai hadsereg hazafias ihletének serkentésére“ szánta és csak négy hónappal a megszületése után lett belőle a ,»Morsei!liaise , a forradalom dala — a szerző tudta nélkül. Ugyan ki emlékszik még erre a műszaki kapitányra, aki egy világrengető himnusz szerzője volt és oki 1836 junius 26-án elhagyatottan és a legnagyobb Ínségben Italt meg Paris mellett, Choisy-le-Roiban. Ki ez az ismeretlen katonatiszt, akinek 'leikében egy ihletett órában egy egész nemzet vágyai nyilatkoztak meg? 1792 április 24-én a francia köztarsasagi kormány megüzente a háborút Ausztriának és Poroszországnak. Mint a tűzvész terjedt el a hir Strassburgban. Fréderic de Dietrich, a város polgármestere és a helyi Republikánus Klub elnöke a következő plakátot ragasztotta ki a város falaira: aFegyverre, honfiak ! Fennen lobog a háború zászlaja ! Elhangzott a jel! Fegyverre, polgártársak ! Harcolnunk kell, győzni vagy meghalni ! Fegyverre polgártársak ! Ha el vagyunk lökéivé megőrizni szabadságunkat, Európa minden hatalmának baljóslatú összeesküoése kudarccal jog végződni. Rettegjenek hát ezek a koronázott despo- ták! A szabadság fénye végre mindenkinek világítani fog ! Legyetek a szabadság méltó gyermekei, előre a győzelemért, zúzzátok össze a despoták seregeit! Előre! Legyünk szabadok utolsó Ichelletün- kig és szivünk minden dobbanása a Haza és az emberiség boldogságáért szóljon I“ Strassburg polgárai tömegesen verődtek össze a nagy plakátok körül és fellelkesül, ten kommentálták a nagy eseményt. Egy fiatal tiszt Ugyanaznap egy fiatal, középtermetű, hosszuhaju, élénktekintetü katonatiszt kissé lomhán sétált a hevesen diskuráló csoportok előtt. Hirtelen egy éltes korú ur barátságosan vállonüti a fiatalembert: — Nos, Mester, mi történik? — kérdi a fiatal tiszt. — Hogyan, Monsieur de Lisle? Honnan pottyan ide? — A szobámból, Igance PLeyel kápolnamester! Tegnap egy barátomnál voltam, ahol a tortához sok schnicket iszogattunk, ettől aztán sokat aludtam és egy kissé elkésve megyek most szolgálatba... — ön, fiatal barátom, úgy látszik, nem veszi komolyan szolgálatát? Pedig kitört a háború! — Kitört a háború!? — Bizony! Gyerünk gyorsan a kiáltványt meghallgatni! De a nagy sokaság közepiette Pleyel mester és de Lisle csak néhány erősen harsogó foszlányt hallottak abból a kiáltványból, amelyet Frédéric de Dietrich polgármester felolvasott: „Fegyverre, polgártársak, előre... a lobogó... előre.., a Haza.-.“ Csak nagynehezen tudott magának utat törni a katonatiszt a nagy tömegen keresztül és kétségbeesetten kereste szemeivel Pleyel mestert, aki egy évvel ezelőtt szerzőtársa volt a „Szabadság: éneke“ cimü dallamában. De Lisle irta a szöveget, Pleyel mester a kótát. Dietrich polgármester, aki nagy zenekedvelő volt és szép tenorhanggal dicsekedhetett, énekelte először ezt a dallamot felesége zongorakisérete mellett. Rouget de Lisle azóta gyakori vendég volt a polgár- mester házában. Mégegyszer elolvasta a plakátot és hirtelen, önkénytelenül megszületett agyában a két verssor: j Előre honfiak! Polgárok és ifjak! Ettől a pillanattól fogva folyton ez a vers üldözte még akkor is, amikor irodájában rajzaival foglalatoskodott. Pályázat az uj indulóra A háború kitörésének estéjén a polgár- mester nagy vacsorát rendezett a katonai előkelőségek tiszteletére. Rouget de Lisle szintén hivatalos volt erre a fogadtatásra- Vig, ünnepélyes hangulatban fogytak a kitűnő elzászi ételek és bőségesen ömlött a p>ezsgő. Taktikáról, stratégiáról tartottak hosszú fejtegetéseket ia generálisok és az előző nap lefoly katonai parádét dicsérték. A polgármester hirtelen elkiáltotta magát: — Valami sehogysem megy a fejembe! A zene szüntelenül a ,,Ca ira“-t játssza, már pedig mégsem járja, hogy ez a rossz induló Jegyen az egyetlen republikánus dallam. Polgártársak én holnap páiyadijat fogok -kisogta: — Barátom, ön az istenek nyelvén beszé Orphóusz hárfáján játszik, próbálkozzál meg ezzel a feladattal! Éjfélre járt az idő, amikor a vendég? eltávoztak Dietrich polgármester vendéglátó házából. A műszaki kapitány úgy érezte, hogy a tészta, friss levegő jót tesz az agyá- nsi-k, de a p>ezsgő még mindig a fejében motoszkál. Felment a szobájába, ledobta magáról kabátját, egy sarokba hajította kalapját és ruhástul az ágyra akart hevered.-!. Ebben a pillanatban észrevette a hegedűjét. Magához kapta és szinte átszellemül ten pengetni kezdte. Maga sem tudta, hogy mit csinál. A szobába behangzott a régi katedráik harang ütése... Éjfél volt... Rouget de Lisle homlokáról sűrűn cseppegett le az ezüstös verejték. Megszállta az ihlet. Inspirálva volt... Egymásután születtek meg a strófák és a dallomfordulatok: Előre honfiak! Polgárok és ifjak! A fiatal költő kimerültén, majdnem öntudatlanul az ágyára dőlt. Mély álomba merült. A Marseillaise megszületett Ezen az éjszakán született meg a Marseillaise. Másnap reggel, amikor felkelt, erősen fájt a feje. Nem tudta, mi történt vele az éjszaka. Aztán észrevette az osz?i<al egyik sarkán a hegedűjét, a vonót a szekrény tetején és szerteszéjjel az egész szobában a hangjegyeket. Most már mindenre emlékezett, összeszedte a hangjegyeket és elrohant velük Masdet hadnagy barátjához, akinek bemutatta uj müvét. Néhány simítás után, amit közösen végeztek rajta, Rouget de Lisle berontott Dietrich polgármesterhez. — Hozom a Rajnai Hadsereg háborús énekét! Noha kora reggel volt, a polgármester felkeltette unokahugát és kérte, hogy kisérje a pianón. ö énekelte először a dalt, amely néhány hónappal később a nemzet himnusza letr. A gazdaasszonyhoz fordulva p>edig, így szólt Dietrich polgármester: — Ma estére hívd meg ugyanazokat a vendégeket, akik itt voltak tegnap. Meglepetést rejtegetek a számú kr»! 1792 április 26-án u$x$l nagy vacsora volt Dietrichnél. A polgármester nem szolt semmit, de a desszertnél, amikor megteltek a pezsgő-s poharak, csendet kért és kellemes hangján belekezdett a dal éneklésébe, amely később a világot forradalmasította. A vendégeket valami különös hazafias érzés ejtette hatalmába. A legközelebbi vasárnapon egy nagy ka. tonai parádé alkalmából először játszották a nép előtt Rouget de Lisle uj müvét. Egy közkatona elkiáltotta magát: — Ugyan, micsoda ördöngős dal ez? Mintha bajusza volna ennek az indulónak! Ez a mondás világhíressé lett. A dalt átkeresztelik Négy hónappal később, 1792 augusztus utolsó napjaiban egy szegényes öltözetű, bánatos tekintetű fiatalember sétálgatott magányosan Ribauvillé hegyes vidékén. Rouge de Lisile exkapitány volt ez a fiatalember, aki megszökött a hadseregből, mert gyűlölte a háborút. Hirtelen megállt. Egy fiatal he- gyilakó egy ismerős dalt kéz de; t el énekelni. Előre honfiak!... Rouget de Lisle hirtelen hozzálépett: — Mit énekelsz, komám? — A Marseillaise-t! Talán nem ismeri az ur? — De igen! Csakhogy ennek a dalnak nem Marseillaise a neve, mert Strassburg- ban készült és nem Marseille-ben! — Téved az ur! A marseilleiek hoztákezt a dalt Párásba, ahol minden színházban játsszák a zenekarok. Én tudom, mert Parisban voltam édesapámmal és hallottam énekelni... Ez a Marseillaise, uram! Égy tudta meg Rouget de Lisle müvének népszerű elnevezését. És így tudta meg, hogy a dal meghódította az országot.
