Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-02 / 150. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ARA 3 J yv Szerkesztősé g és ki adóhivatali Cluj, Cak» Macilor 4 'MAGYAR POLITIKAI NAPILAP^ Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 44°, évente Tí<Skkí adóhivatal és könyvosztily: Piaţa Unirii 9 , nr'M'To'a dadvha lurtrrAc 840 ^j. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 *r*cr. — TeldFonszám? 109; — Levélcím: Cluj, postafiók 80. ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS pengő. A többi külföldi államokba csak' a portókulönbözettel^öbb LVII, ÉVFOLYAM, 150. SZÁM. -CSÜ TÖRTÖK 1936 JULIUS 2. ■—M—Miidii—ww 1—m—MiiiimivwMwiiinTiWHiíinii iiiiiiSMsnMMiiiiiinBniisnmwinTawwnsMnasMMMMsris~annnwriiMSwnwiwrnMMmnPíTnnn(rTin íit -ţ n nn imrii» iwwiiinMimin—HiMMniniiniiMiaiiiiiaiiiiiinw Vásárhelyi Jánosi egyhangú lelkesedéssel yálaszioMálí református püspökké Lelkesen ünnepelje a közgyűlés CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Á református egyházkerület tegnap megválasz- tóttá uj püspökét. Kivételesen emlékezetessé avatja a püspökválasztó közgyűlést az az egyhangú lelkesedés, amely Vásárhelyi Jánost a reformátusok fő pásztorává emelte. Az egyházkerület képviselői kivétel nélkül Vásárhelyi Jánosra adták le szavazatukat, amire alig van példa titkos szavazásnál. Mindennél beszédesebb jele ez az eredmény annak a bizalomnak, amelyet a reformátusok Vásárhelyi Jánosba helyeztek. Nehéz időkben, nagy előd után vette át az uj püspök a református egyház kormányzását. Személye azon­ban biztosíték arra, hogy törhetetlen erővel fog harcolni egyházának érdekeiért és a református magyarság szebb jövőjéért. Imponáló és mindig emlékezetes marad a tegnapi közgyűlés. Az ősi református egy­ház vezetői tudták, hogy olyan emberre esik a választás, aki eddigi Icikészi munkájával és egyházi tevékenységével már bebizonyította, hogy egész életét a református közösség­nek szenteli. Ugyanakkor, amikor meghatott hangon vettek buesut dr. Makkai Sándortól, aki tiz évi kivételes értékű főpásztori munka után vonult vissza az egyházfői méltóság­ból, egyhangúlag ruházták rá a püspöki tisztséget eddigi helyettesére, hogy továbbvezesse a reformátusságot azon az utón, amelyen elődje már annyi szépet és jót alkotott. Nagy megelégedéssel és őszinte örömmel fogadják ezt a választást nemcsak a reformátusok, hanem az egész magyarság is, mert Vásárhelyi Jánossal olyan ember került a főpás» tori székbe, aki mindig a felefcezetközi Lékje híve és aki uj méltóságában is minden bizonnyal a keresztyén tanítások megvalósításáért fog munkálkodni. Gróf üámffy üilálés méltatása IsalíSáai püspökről A református egyházkerület tegnapi .köz­gyűlésén, mint azt már megírtuk, Vásárhelyi János olvasta fel Makkai püspök bucsuszóza- tát egyházához. Ezután gróf Bánffy Miklós emelkedett szólásra, aki az alábbi beszédet mondotta: Reám hárul az a megtisztelő, de fájdalmas feladat, hogy a Főtisztei etü és Méltóságos Közggülés színe előtt, mindnyájunk nevében, akik vezérként követtük, Isten-hozzádot mondjak az immár eltávozott Püspölcünknek. Talán azért hárul ez reám, mert engem is, mint annyi mást, az ö példája, prófétai aka­rata és buzdítása állított egyházunk cselekvő szolgálatába. Talán más okból is. Talán azért is, mert annál a belső barátságnál fogva, mely min­ket kezdettől összefűzött, én vagyok hites ta­núja annak a majdnem tragikus küzdelem­nek, amit hatalmas szelleme az ő gyönge szervezetével folytatott. Az Urnák keze erős volt rajta — de a teste gyönge. Mégis egyet­len pillanatig sem engedett magának nyugo- vást, tudva, hogy Izrael házának őrállóul adatott — miglen az egészsége megroppant a minden órát betöltő munkában. Az alig féléve tartott közgyűlésünk volt végső állomása ennek, midőn utolsó erejét összeszedve vitte végbe mindazt, amit kóte- lességtudása parancsolt reá — vitte végbe hiánytalanul és tökéletesen, miközben mi, akik ismertük állapotát, aggódva figyeltük, nem törik-e össze a ldlüzött cél előtt. Példaadás számunkra az ö munkája, de példaadás az is, amit levelében ir, hogy mi­kor a püspöki kötelességeinek betöltésére megkívánt erőt megfogyatkozottnak látja, nem igényli annak díszét és kiváltságait. Hi­szen gondoljuk meg: ő visszavonulva a mun­kától is püspökünk maradhatott volna, kö­rülvettük volna szeretetünkkel és hálánkkal, de inkább választotta a vándarbotot, mint­sem olyan helyet tartson meg magának, amely a mcű nehéz időkben egész embernek egész munkáját kívánja meg. Mondom: hálánkkal vettük volna körül. És valóban, ha visszatekintünk arra, amit tiz éven át Anyas zent egyházunkban megalkotott, igaz hálával kell reá gondolnunk. A lelkek ébredésének hősies korszaka ez a trz év. Az addig főleg intézményes egyházat o vezeti át a missziós munkába, az Evangé­lium lelkét újítja meg benne. Fölismeri, hogy I mindenütt az iskoláink, nevelőintézeteink, nyelvünk védelmében vívott harc között, a benső törekvés, a hívek eleven hite — ez az ami döntő, ez az a békés erő, mely a mai idők zűrzavaros és gyűlölködő világában a fundamentam, melyre munkánkat építenünk kell. Nem sorolom föl mindazt, amit alkotott, mindnyájan ismerjük ezt. És ne aggasszon az, hogy ebből sok nincsen még tető alá hoz­va. Hogy nem mondhatjuk: ez megvan; ez be van fejezve! — Az életben semmi sincs befejezve soha. Az élet mindig uj és uj kö­veteléssel lép elénk, annak újra és újra és lankadatlan meg kell felelni. De egy vau, amit látunk körülöttünk — ez a legnagyobb és ez Makkai Sándor müve — amaz uj szellem, mely közönségünket be­tölti és a tevékeny szeretet élő egyházává teszi, Lelkem mélyéig meghatva mondok köszö­netét a velem szemben megnyilatkozó biza­lomért. Egyházkerületi közgyűlésünk hatá­rozatában az életemmel rendelkező gond­viselő Isten hivó szavát hallom és úgy ér­zem, hogy e hivó szón keresztül hangzik felém a krisztusi parancs: Legeltesd az én bárányaimat. A hivó szóra alázatos szívvel válaszolok: Igen Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Itt van szivem, (Neked adom (Uram. Programot most természetesen nem adha­tok, mert ezt Anyaszentegyházunk helyes rendje szerint akkor szokta megadni a püs­pök, amikor őfelsége a király megerősítését elnyerve, hivatalának gyakorlásába beiktat- tatik. Ez ünnepi alkalommal csak arról te­szek bizonyságot, hogy milyen szellemben, az u| főpászrforl ÍAngatzertt egy házunk alkotmánya hasonla­tos a kebelyhez, mely az Űr-asztalán áll. Bár­milyen remekművű legyen is, bármilyen régi vagy pazar és gazdag — mégis csak csupán tárgy volna, emberi alkotás, ha meg nem töl­tetik a hitnek borával, a Megváltó jelképes vérével. És hogy ezt « gondolatot ő hozta közénk, ez soha el nem múló érdeme Makkai Sán­dornak. Moaţ pedig, midőn 6 Simeon szavával föl­kiált eképpen: — Uram, bocsásd el a Te szolgádat! — reánk csupán egy föladat há­rul, midőn lstenhozzádot mondunk neki és az Ur áldását kérjük további életére — de ez a föladat szent kötelesség: — tovább kell munkálnunk az ő munkáját, tovább dolgozni hangyaszorgalommal ugyanabban a szellem- ben, hogy az az ut, amire vezetett minket, az eljövendő nemzedékek számára az igazság és az élet útja legyen. Megválasztják az uj püspököt Bánffy Miklós gróf beszéde után Vásár­helyi János püspökbe!yettes elhagyta a gyü- léstennet, mert a választások következtek. Gróf Bethlen Bálint elnökletével megalakult a szavazó bizottság és rövid negyedóra alatt már össze is szedték a szavazatokat. Általános lelkesedés és éljenzés közben hirdették ki az eredményt: a reformátusok képviselői egyhangú bizalommal válasz­tották meg az uj püspököt Vásárhelyi Já­nos személyében. 182 szavazatot adtak le és minden szavazat Vásárhelyi Jánost kí­vánta a püspöki székbe ültetni. Ünnepük az uj püspököt A Választási eredmény kihirdetése után dr. Bene Ferenc egyházkerül-éti főgondnok veze­tésével küldöttség hívta meg a közgyűlésre Vásárhelyi Jánost a reformátusok immár megválasztott püspökét. Amikor az uj püs­pök belépett a terembe, a közgyűlés tagjai percekig tartó éljenzés­sel és tapsviharral fogadták. Az egyházkerületi közgyűlés nevében első­nek gróf Teleki Arotur elnök üdvözölte az uj püspököt. Az üdvözlő beszéd után Vásárhelyi János emelkedett szólásra és általános figye­lem közben mélyen meghatott hangon a kö­vetkezőket mondotta: milyen lélekkel kívánom betölteni a reátn- ruházott szent hivatal feladatait? AX uj püspök eéljal Amikor mint rendes lelkipásztor kezdet­tem meg szolgálatomat, beiktatásom alkal­mával ezt az igét választottam: Nem végez­tem, hogy egyébről tudjak ti közietek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint meg­feszítettről. Mostani elhivatásomat is úgy te­kintem, hogy egész Anyaszentegyházunk minden gyüle­kezete és minden gyermeke számára hivat­tam el az evangéliumi papi szolgálatra és azért most is úgy érzem, hogy ez az ige mutatja meg számomra a kötelességlclje- sitésnek egyedüli útját. Feladataim betöltésében nem akarok Ti köz­ietek semmi másról tudni, csak a Krisztus­ról. Csaknem negyedszázadra terjedő lelki- pásztori szolgálatom ideje alatt még jobban megtanultam, hogy nem csak egyházi, de politikai és társadalmi kérdéseket sem lehet áldásosán megoldani és szolgálni Krisztus nélkül. Úgy érzem, hogy az egész világnak élete a krisztusi ítéletnek súlya alatt vivő­dik: Nálam nélkül semmit sem cselekedhet­tek. 'Rátekintek az én Uramra a Krisztusra és úgy érzem, hogy ezer kérdés között vívó­dó szivem számára ő mutatja tisztán az utat. amelyen járnom kell, amikor elhivatásom kötelességeit az állammal, a különböző né­pek és egyházak gyermekeivel, saját népem és egyházam tagjaival szemben betöltenem kell. Hallom az apostol figyelmeztetését: „Nin­csen hatalmasság, hanem csak Istentől. A fejedelmek nem a jó, hanem a rossz csele­kedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pe­dig, hogy ne félj a hatalmasságtól, cseleked­ned a jót és dicséreted lesz attól“. így mu­tatja meg a Krisztus apostola az utat, ame­lyen járnom kell. Szent kötelességem és hűséges lélekkel igyekezni is fogok e kötelességem betöl­tésére, hogy tel jes raunkakészségem tatba - vetésével dolgozzam azért, hogy az evan­géliumi erők által megtartott, hősies önfel­áldozással, a hitnek és a szeretetnek erői­vel megszentelt magyar református né­pünkben felszínre hozzak és megőrizzük az állami élet szolgálatára és gazdagitásá- ra mindazt a jót, amely méltó arra, hogy ez a mi sokat szenvedett, de Isten színe előtt őszinte vallástétellel hirdetem, hű­séggel és jóakarattal teljes magyar refor­mátus népünk becsületes köteleaségicijesé- tése, építő munkája által, jót cselekedve dicséretet nyerjen a felsőbb hatalmasság­tól. méltó legyen arra, hogy az elismerés fénye hulljon gondterhelt arcára. Mi a püspök eihivatása? Hallom a Krisztus apostolának intelmét: „Az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hal­lottatok, hogy szeressük egymást*'. Krisztus minden szolgájához szól ez az üzenet. Úgy érzem, hogy szolgálatomban minden ember­rel szemben, tartozzék bármely nemzethez, vagy felekezethez, ennek az üzenetnek lol- mácsolója, szeretethordozója kell. hogy le­gyek. Mindenkivel szemben teljesítenünk kell az apostoli intelmet: „Kövessétek min­denki irányában a békességet és a szentsé­get, amely nélkül senki sem látja az Urat“. A mai időben, amikor olyan sok és nagy ellentét választja el egymástól az embere­ket, még nagyobb szükség van arra, hogy minden egyház világosan és határozottan, tisztán hirdesse ezt az üzenetet és ugv szol­gálja minden munkájával a Krisztus diada­lát. Hallom a Krisztus apostolának, oh bizo­nyára könnyes szemekkel leirt, forró vallás­tételét. „Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért, még ha ti. akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem“. Igen, a Krisztus apostolától kell megtanulnom, hogy még a lelkem üdvössége sem lehet drága, hogy megtartani igyekez­zem az én népemet, odavezérelni töreked­jem a Krisztushoz, akibe» egyedül találhat­ja meg a bűneiből való megújulás, a kétsé­geiből felemelő, megtartó, halál felett is győzedelmeskedő életnek szentséges erőit. Joggal mondották, hogy a reformátorok nyo­mában működő lelkimunkát a tisztánlátás, a magasabb eszmények öntudatos felismeré­se a Krisztus által megmutatott céloknak semmivel nem alkudozó önfeláldozó szolgá­lata jellemzi, az a szent kizárólagosság: Nem végeztem egyebet tudni, csak a Krisztust A Krisztus világosságában látni és meg­mutatni n fogyatkozásokat, a bűnöket az ő lelke által felismerni a mennyei Jeru­zsálem körvonalait és mindig és minden­ben csak ezért dolgozni: ime ebben áll népünk körében minden református lelki pásztornak a munkája és ebben áll főként a legnagyobb felelősséggel fölruházott lel­kipásztornak, a püspöknek munkája. F.zt a munkát kiváuont végezni népemmel és népemért (Folytatása a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom