Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-02 / 150. szám
TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ARA 3 J yv Szerkesztősé g és ki adóhivatali Cluj, Cak» Macilor 4 'MAGYAR POLITIKAI NAPILAP^ Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 44°, évente Tí<Skkí adóhivatal és könyvosztily: Piaţa Unirii 9 , nr'M'To'a dadvha lurtrrAc 840 ^j. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 *r*cr. — TeldFonszám? 109; — Levélcím: Cluj, postafiók 80. ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS pengő. A többi külföldi államokba csak' a portókulönbözettel^öbb LVII, ÉVFOLYAM, 150. SZÁM. -CSÜ TÖRTÖK 1936 JULIUS 2. ■—M—Miidii—ww 1—m—MiiiimivwMwiiinTiWHiíinii iiiiiiSMsnMMiiiiiinBniisnmwinTawwnsMnasMMMMsris~annnwriiMSwnwiwrnMMmnPíTnnn(rTin íit -ţ n nn imrii» iwwiiinMimin—HiMMniniiniiMiaiiiiiaiiiiiinw Vásárhelyi Jánosi egyhangú lelkesedéssel yálaszioMálí református püspökké Lelkesen ünnepelje a közgyűlés CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Á református egyházkerület tegnap megválasz- tóttá uj püspökét. Kivételesen emlékezetessé avatja a püspökválasztó közgyűlést az az egyhangú lelkesedés, amely Vásárhelyi Jánost a reformátusok fő pásztorává emelte. Az egyházkerület képviselői kivétel nélkül Vásárhelyi Jánosra adták le szavazatukat, amire alig van példa titkos szavazásnál. Mindennél beszédesebb jele ez az eredmény annak a bizalomnak, amelyet a reformátusok Vásárhelyi Jánosba helyeztek. Nehéz időkben, nagy előd után vette át az uj püspök a református egyház kormányzását. Személye azonban biztosíték arra, hogy törhetetlen erővel fog harcolni egyházának érdekeiért és a református magyarság szebb jövőjéért. Imponáló és mindig emlékezetes marad a tegnapi közgyűlés. Az ősi református egyház vezetői tudták, hogy olyan emberre esik a választás, aki eddigi Icikészi munkájával és egyházi tevékenységével már bebizonyította, hogy egész életét a református közösségnek szenteli. Ugyanakkor, amikor meghatott hangon vettek buesut dr. Makkai Sándortól, aki tiz évi kivételes értékű főpásztori munka után vonult vissza az egyházfői méltóságból, egyhangúlag ruházták rá a püspöki tisztséget eddigi helyettesére, hogy továbbvezesse a reformátusságot azon az utón, amelyen elődje már annyi szépet és jót alkotott. Nagy megelégedéssel és őszinte örömmel fogadják ezt a választást nemcsak a reformátusok, hanem az egész magyarság is, mert Vásárhelyi Jánossal olyan ember került a főpás» tori székbe, aki mindig a felefcezetközi Lékje híve és aki uj méltóságában is minden bizonnyal a keresztyén tanítások megvalósításáért fog munkálkodni. Gróf üámffy üilálés méltatása IsalíSáai püspökről A református egyházkerület tegnapi .közgyűlésén, mint azt már megírtuk, Vásárhelyi János olvasta fel Makkai püspök bucsuszóza- tát egyházához. Ezután gróf Bánffy Miklós emelkedett szólásra, aki az alábbi beszédet mondotta: Reám hárul az a megtisztelő, de fájdalmas feladat, hogy a Főtisztei etü és Méltóságos Közggülés színe előtt, mindnyájunk nevében, akik vezérként követtük, Isten-hozzádot mondjak az immár eltávozott Püspölcünknek. Talán azért hárul ez reám, mert engem is, mint annyi mást, az ö példája, prófétai akarata és buzdítása állított egyházunk cselekvő szolgálatába. Talán más okból is. Talán azért is, mert annál a belső barátságnál fogva, mely minket kezdettől összefűzött, én vagyok hites tanúja annak a majdnem tragikus küzdelemnek, amit hatalmas szelleme az ő gyönge szervezetével folytatott. Az Urnák keze erős volt rajta — de a teste gyönge. Mégis egyetlen pillanatig sem engedett magának nyugo- vást, tudva, hogy Izrael házának őrállóul adatott — miglen az egészsége megroppant a minden órát betöltő munkában. Az alig féléve tartott közgyűlésünk volt végső állomása ennek, midőn utolsó erejét összeszedve vitte végbe mindazt, amit kóte- lességtudása parancsolt reá — vitte végbe hiánytalanul és tökéletesen, miközben mi, akik ismertük állapotát, aggódva figyeltük, nem törik-e össze a ldlüzött cél előtt. Példaadás számunkra az ö munkája, de példaadás az is, amit levelében ir, hogy mikor a püspöki kötelességeinek betöltésére megkívánt erőt megfogyatkozottnak látja, nem igényli annak díszét és kiváltságait. Hiszen gondoljuk meg: ő visszavonulva a munkától is püspökünk maradhatott volna, körülvettük volna szeretetünkkel és hálánkkal, de inkább választotta a vándarbotot, mintsem olyan helyet tartson meg magának, amely a mcű nehéz időkben egész embernek egész munkáját kívánja meg. Mondom: hálánkkal vettük volna körül. És valóban, ha visszatekintünk arra, amit tiz éven át Anyas zent egyházunkban megalkotott, igaz hálával kell reá gondolnunk. A lelkek ébredésének hősies korszaka ez a trz év. Az addig főleg intézményes egyházat o vezeti át a missziós munkába, az Evangélium lelkét újítja meg benne. Fölismeri, hogy I mindenütt az iskoláink, nevelőintézeteink, nyelvünk védelmében vívott harc között, a benső törekvés, a hívek eleven hite — ez az ami döntő, ez az a békés erő, mely a mai idők zűrzavaros és gyűlölködő világában a fundamentam, melyre munkánkat építenünk kell. Nem sorolom föl mindazt, amit alkotott, mindnyájan ismerjük ezt. És ne aggasszon az, hogy ebből sok nincsen még tető alá hozva. Hogy nem mondhatjuk: ez megvan; ez be van fejezve! — Az életben semmi sincs befejezve soha. Az élet mindig uj és uj követeléssel lép elénk, annak újra és újra és lankadatlan meg kell felelni. De egy vau, amit látunk körülöttünk — ez a legnagyobb és ez Makkai Sándor müve — amaz uj szellem, mely közönségünket betölti és a tevékeny szeretet élő egyházává teszi, Lelkem mélyéig meghatva mondok köszönetét a velem szemben megnyilatkozó bizalomért. Egyházkerületi közgyűlésünk határozatában az életemmel rendelkező gondviselő Isten hivó szavát hallom és úgy érzem, hogy e hivó szón keresztül hangzik felém a krisztusi parancs: Legeltesd az én bárányaimat. A hivó szóra alázatos szívvel válaszolok: Igen Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Itt van szivem, (Neked adom (Uram. Programot most természetesen nem adhatok, mert ezt Anyaszentegyházunk helyes rendje szerint akkor szokta megadni a püspök, amikor őfelsége a király megerősítését elnyerve, hivatalának gyakorlásába beiktat- tatik. Ez ünnepi alkalommal csak arról teszek bizonyságot, hogy milyen szellemben, az u| főpászrforl ÍAngatzertt egy házunk alkotmánya hasonlatos a kebelyhez, mely az Űr-asztalán áll. Bármilyen remekművű legyen is, bármilyen régi vagy pazar és gazdag — mégis csak csupán tárgy volna, emberi alkotás, ha meg nem töltetik a hitnek borával, a Megváltó jelképes vérével. És hogy ezt « gondolatot ő hozta közénk, ez soha el nem múló érdeme Makkai Sándornak. Moaţ pedig, midőn 6 Simeon szavával fölkiált eképpen: — Uram, bocsásd el a Te szolgádat! — reánk csupán egy föladat hárul, midőn lstenhozzádot mondunk neki és az Ur áldását kérjük további életére — de ez a föladat szent kötelesség: — tovább kell munkálnunk az ő munkáját, tovább dolgozni hangyaszorgalommal ugyanabban a szellem- ben, hogy az az ut, amire vezetett minket, az eljövendő nemzedékek számára az igazság és az élet útja legyen. Megválasztják az uj püspököt Bánffy Miklós gróf beszéde után Vásárhelyi János püspökbe!yettes elhagyta a gyü- léstennet, mert a választások következtek. Gróf Bethlen Bálint elnökletével megalakult a szavazó bizottság és rövid negyedóra alatt már össze is szedték a szavazatokat. Általános lelkesedés és éljenzés közben hirdették ki az eredményt: a reformátusok képviselői egyhangú bizalommal választották meg az uj püspököt Vásárhelyi János személyében. 182 szavazatot adtak le és minden szavazat Vásárhelyi Jánost kívánta a püspöki székbe ültetni. Ünnepük az uj püspököt A Választási eredmény kihirdetése után dr. Bene Ferenc egyházkerül-éti főgondnok vezetésével küldöttség hívta meg a közgyűlésre Vásárhelyi Jánost a reformátusok immár megválasztott püspökét. Amikor az uj püspök belépett a terembe, a közgyűlés tagjai percekig tartó éljenzéssel és tapsviharral fogadták. Az egyházkerületi közgyűlés nevében elsőnek gróf Teleki Arotur elnök üdvözölte az uj püspököt. Az üdvözlő beszéd után Vásárhelyi János emelkedett szólásra és általános figyelem közben mélyen meghatott hangon a következőket mondotta: milyen lélekkel kívánom betölteni a reátn- ruházott szent hivatal feladatait? AX uj püspök eéljal Amikor mint rendes lelkipásztor kezdettem meg szolgálatomat, beiktatásom alkalmával ezt az igét választottam: Nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti közietek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. Mostani elhivatásomat is úgy tekintem, hogy egész Anyaszentegyházunk minden gyülekezete és minden gyermeke számára hivattam el az evangéliumi papi szolgálatra és azért most is úgy érzem, hogy ez az ige mutatja meg számomra a kötelességlclje- sitésnek egyedüli útját. Feladataim betöltésében nem akarok Ti közietek semmi másról tudni, csak a Krisztusról. Csaknem negyedszázadra terjedő lelki- pásztori szolgálatom ideje alatt még jobban megtanultam, hogy nem csak egyházi, de politikai és társadalmi kérdéseket sem lehet áldásosán megoldani és szolgálni Krisztus nélkül. Úgy érzem, hogy az egész világnak élete a krisztusi ítéletnek súlya alatt vivődik: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. 'Rátekintek az én Uramra a Krisztusra és úgy érzem, hogy ezer kérdés között vívódó szivem számára ő mutatja tisztán az utat. amelyen járnom kell, amikor elhivatásom kötelességeit az állammal, a különböző népek és egyházak gyermekeivel, saját népem és egyházam tagjaival szemben betöltenem kell. Hallom az apostol figyelmeztetését: „Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől. A fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól, cselekedned a jót és dicséreted lesz attól“. így mutatja meg a Krisztus apostola az utat, amelyen járnom kell. Szent kötelességem és hűséges lélekkel igyekezni is fogok e kötelességem betöltésére, hogy tel jes raunkakészségem tatba - vetésével dolgozzam azért, hogy az evangéliumi erők által megtartott, hősies önfeláldozással, a hitnek és a szeretetnek erőivel megszentelt magyar református népünkben felszínre hozzak és megőrizzük az állami élet szolgálatára és gazdagitásá- ra mindazt a jót, amely méltó arra, hogy ez a mi sokat szenvedett, de Isten színe előtt őszinte vallástétellel hirdetem, hűséggel és jóakarattal teljes magyar református népünk becsületes köteleaségicijesé- tése, építő munkája által, jót cselekedve dicséretet nyerjen a felsőbb hatalmasságtól. méltó legyen arra, hogy az elismerés fénye hulljon gondterhelt arcára. Mi a püspök eihivatása? Hallom a Krisztus apostolának intelmét: „Az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást*'. Krisztus minden szolgájához szól ez az üzenet. Úgy érzem, hogy szolgálatomban minden emberrel szemben, tartozzék bármely nemzethez, vagy felekezethez, ennek az üzenetnek lol- mácsolója, szeretethordozója kell. hogy legyek. Mindenkivel szemben teljesítenünk kell az apostoli intelmet: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja az Urat“. A mai időben, amikor olyan sok és nagy ellentét választja el egymástól az embereket, még nagyobb szükség van arra, hogy minden egyház világosan és határozottan, tisztán hirdesse ezt az üzenetet és ugv szolgálja minden munkájával a Krisztus diadalát. Hallom a Krisztus apostolának, oh bizonyára könnyes szemekkel leirt, forró vallástételét. „Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért, még ha ti. akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem“. Igen, a Krisztus apostolától kell megtanulnom, hogy még a lelkem üdvössége sem lehet drága, hogy megtartani igyekezzem az én népemet, odavezérelni törekedjem a Krisztushoz, akibe» egyedül találhatja meg a bűneiből való megújulás, a kétségeiből felemelő, megtartó, halál felett is győzedelmeskedő életnek szentséges erőit. Joggal mondották, hogy a reformátorok nyomában működő lelkimunkát a tisztánlátás, a magasabb eszmények öntudatos felismerése a Krisztus által megmutatott céloknak semmivel nem alkudozó önfeláldozó szolgálata jellemzi, az a szent kizárólagosság: Nem végeztem egyebet tudni, csak a Krisztust A Krisztus világosságában látni és megmutatni n fogyatkozásokat, a bűnöket az ő lelke által felismerni a mennyei Jeruzsálem körvonalait és mindig és mindenben csak ezért dolgozni: ime ebben áll népünk körében minden református lelki pásztornak a munkája és ebben áll főként a legnagyobb felelősséggel fölruházott lelkipásztornak, a püspöknek munkája. F.zt a munkát kiváuont végezni népemmel és népemért (Folytatása a 8. oldalon)
