Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-14 / 135. szám

ÁRA 5 9Mß TAXA POŞTALĂ BŰ5TM IN NUMERAR. No. 141.163/1929. S zertes ztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 F i ó ki i a d ó hi v a tál és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Tekfonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR. POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak; havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több L¥Í^ÉVf”0LYAM, 13 5. SZÁM. VASÁRNAP 1936 JUNIUS 14. Ä Népszövetség közgyűlésétől Londonban is a szankciók megszüntetését várják Chamherítsm pénzügyminiszter beszéde a szankciók el len. — Francia* ország tartózkodó álláspontjának okai. — Zavaros helyzet Kínában Túlnyomó többséggel fogadta el a francia kamara a negyvenórás munkahetet A népszövetségi tanácskozások közeledtével mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a londoni kormány készül föladni a szankciók ügyében eddig elfoglalt merev állás­pontját. Amig ezelőtt francia közbelépés is hiába késztette a londoni kormányt az ola­szokkal szembeni álláspontjának enyhítésére, addig most szinte magától érik ki a hely­zet, mely a szankciókkal kapcsolatban zsákutcába jutott angol külpolitikát eddigi irá­nyának megváltoztatásához elviszi. A francia diplomácia, úgy látszik, tisztában van ezzel és feltűnő passzivitása arra szolgál, hogy közbelépés nélkül hagyja a helyzetet a helyes megoldás útjára térni. Ezen nem változtat Haile Szelasszáé négus Angliába érke­zése sem. A négus szereplése ugyan rokonszenvi tüntetéseket vált ki néha, de Angliában is jól emlékeznek még arra, hogy annakidején Krüger délamerikai elnököt milyen rokonszenvi tüntetések fogadták Európában, anélkül, hogy ezek a tüntetések valamilyen eredményt értek volna el az angol kézbe jutott délamerikai búr köztársaság érdekében. A szankciókkal kapcsolatos angol külpolitikai irányváltozásnak legbiztosabb jele az a beszéd, melyei Neville Chamberlain kincstári kancellár tartott tegnap. Neville Cham­berlain eddig a kormánypártban vezetőszerepet játszó bátyjával, Austen Chamberlain volt külügyminiszterrel ellentétben, a szankciók hive volt. Utolsó beszéde azonban tel­jességgel föladja a szankciós politikát. Minthogy Hoare meghívása a kormányba arra mutat, hogy Baldwin miniszterelnök is ezen az állásponton van, ma már szinte teljes biztonsággal lehet arra várni, hogy a 30-án összeülő népszövetségi közgyűlés legfonto­sabb teendője a szankciók megszüntetésében fog állani. Anglia mindenesetre nem fogja ebben a kérdésben a kezdeményezést vállalni, ellenben a közgyűlésen résztvevő ötven­két nemzet határozata arra szolgálhat, hogy úgy az angol közvélemény, mint az afrikai bevégzett ténnyel szemben elégületlen világközvélemény előtt megossza a felelősséget a sikertelennek bizonyult megtorlások beszüntetéséért. Franciaországban tegnap 385 szavazattal 175 ellenében elfogadta a kamara a negy­venórás munkahétre vonatkozó kormányjavaslatot. Blum miniszterelnök az elfogadott javaslatot azonnal áttette a szenátusba, ahol a jövő hét folyamán előreláthatólag szintén többséget fog kapni. A kamarában elért nagy kormánytöbbség, mely jóval túlhaladja a népfront mandátumainak számát is, arra mutat, hogy az uj kormány egyelőre szilárdan áll a helyén. A nagy sztrájkválság és a meglepő gyorsasággal végrehajtott gazdasági át­alakulás azonban érthető izgalomban tartja az ország közvéleményét. A párisi sajtó, mely jórészben konzervatívabb irányzatú, nagy nyomatékkai hivja fel a figyelmet az átalakulással járó veszedelmekre. A tekintélyes „Temps“ szerint a kormány egyebet sem tesz, mint hogy a törvényhozással is elfogadtatja a munkás szakszervezetek által forra­dalmi lépések határán járó eszközökkel kikémyszeritett eredményeket. A nagy francia munkássztrájk különben még mindig tart. A sztrájkhelyzetről nehéz áttekintést kapni. Tegnap, hivatalos jelentés szerint, 190.000 sztrájkoló vette fel a mun­kát és 678 gyárüzem megszállását szüntették meg a munkásak. A kormány azt reméli, hogy hétfőre nagyjában befejeződik a sztrájk. Párisi lapok szerint azonban a munka- megkezdésekkel egyidejűleg folyton újabb üzemek munkásai lépnek sztrájkba. Nyilváh- vaióan ezek is ugyanolyan eredményeket igyekeznek elérni, mint amilyeneket az üze­mekbe visszatérő munkások már elértek. A kormány szerint a sztrájkolok közé idegen elemek is kerülnek, amelyek az „agent-provocateurt szerepét töltik be. Blum miniszter­elnök ezekkel szemben, épp úgy, mint a rendzavarokkal szemben, a kormány erélyes fel­lépését helyezte kilátásba. Egyelőre azonban ilyen erélyes fellépésre nem került sor és a forradalmi átalakulásokkal nem rokonszenvező francia polgári közvélemény legna­gyobb aggodalommal kiséri az eseményeket. Kínában még mindig rendkivül zavaros a helyzet. Legújabb jelentés szerint a Kantonban székelő délkinai kormány vezetője táviratot intézett a nankingi kormány­hoz, tudatva azt, hegy Dél-Kináiiak nincsenek háborús céljai Közép-Kina ellen, hanem tisztán csak arra törekszik, hogy veie együttesen szervezze meg az ellenállást a japán térfoglalással szemben. Egy másik hir viszont arról értesít, hogy Közép-Kina és Dél- Kina csapatai már harcban is állanak és ebben a harcban a középkinai csapatok kerül­tek fölénybe. Most az a kérdés, hogy a középkinai kormány, csapatainak sikere után, hajlaudó-e a déliek hirtelen támadt békés hajlandóságát készpénznek elfogadni. Anglia és Franc íaország kiilügyminiszierei egyelőre nem találkoznak Nyugalomra és békére vágyunk, ami majdnem ugyanaz. Szaruk 'lélekkel' várjuk a Népszövetség rend­kívüli közgyűlését, (amelynek föl kell számol­nia most már a keletafrikai háborút és fog­lalkoznia mélyrehatóan az alapokmány meg­újításával. Vájjon a Hoare visszatérésével át­alakult angol és az uj francia kormány csak­ugyan ráfanyalodik-e a megtorlásos politiká­ról és az ethióp föiségiségről váló lemondás­ra, mi ugylátszik most már rendíthetetlen föltétele, hogy Olaszország a Népszövetség­gel békét kössön. A fegyverkező Anglia s a szocializáló Franciaország engedni kénysze­rül. Vájjon vâtetszol-e Németország még te genfi összejövetel eéőtt az angol kérdőívre és nem egyezik-e meg előzőleg Olaszország­gal, amelynek a külügyi közigazgatásában lényeges személyi változás tört étit4! És mi lesz addig Ausztriával, amelyet az ellentétes áramlatok úgy dobnak ide-oda, mint a gaz­dátlan csónakot a viharvert hullámok ? JJgylátszik csak a kisantant államok tisztáz­ták véglegesen egymással legújabban fölfogá­sukat és bizonyéra külön jelentősége van, hogy királyunk és a cseh államfő a fővárosi katasztrófa után még hosszú ideig együtt ült és együtt hajózott szakadatlan külügyi ta­nácskozásokat folytatva. A dunai kérdés alig­hanem a Becs—Budapest—Róma és Prága— Bucureşti tengely körül fog a közel jövőben kristályosodni. Szóval beszélhetünk-e a ké­szülődések ily izgalmában bár valamiig szik- rányi kis nyugalomról is9 A béke pedig? Szép szerényen körül nézve im a különböző pontokon lyukasztgatják a fegyverek állandóan. Kínában már polgárhá­ború ropog és ennek a polgárháborúnak jő célja, hogy nagyobb nemzeti tömegeket in­dítson hadba Japán ellen, amely a legutóbbi forradalom következményeit még sínyli. Mi lesz ebből? Veszedelmes képe van az arab mozgolódásoknak az angol főhatalom ellen. Palesztinában a béke friss vére csorog. Nem oly „egyszerű“ sztrájkmozgaitom ez, mint amely Franciaországban még mindig nem tud elnyugodni, bár követelései győztek vagy győzni fognak. Nem társadalomügyi megmoz­dulás, nemcsak nemzetiségi villongás, hanem világpolitikai lépés is, amely mögött a szélső jobboldali forradalmakból létesült uj birodal- nták rendeznek drámát pénzükkel és bujto- gatásukkal. Itt Anglia föld közi-tengeri hatal­mát és ázsiai útvonalát fenyegetik, egyben a zsidóság nemzeti megújhodásának és világ- szereplésének állítanak spanyol-lovasokat és drót sövény eket. Ki tudja, nem csap-e át ez az arab szenvedély a vahabiták Pán-arábiá- jára és Egyiptomra:, hol a nemzeti wafd-párt került uralomra és valószínűleg többet fog követelni, mint a háború nyomában adott alkotmány visszaállítása, hiszen Anglia dip­lomáciai sebeit kénytelen kenegetni és a gyer­mekszultán helyett egy szenvedélyes gyám­tanács uralkodik? Persze, hogy London felé lobognak mindezek a lángok, az utolsó 3 év fővezére felé: a kínai kérdésben sem egyedül Oroszország és az Unió érdekelt. Érthető, ha most a világ hite szerint az angol kapukulcs, a gibraltári és szuezi nyugalom és a béke titkának a kulcsa és ezt a kulcsot a francia frakkra kell tűzni olykor, mint a kamarád méltóság jelvényét. Ezért figyel a világ tág- ranyitott szemmel az esedékes angol és fran­cia tárgyalásokra, nemkevésbé a demokrata államok arcvonalát kovácsoló titkos lépé­sekre. Miig elemezhetlen ez a szorongás és nyomás a telkünkön. Uram, Istenem, tán most nyúlik meg egy pár évre a látszólagos béke ? Nem keserű játék, hogy Budapes­ten most a világ törékeny és hiszékeny szel­lemei édesdedert fényesítik és élezik a szava­kra a humanista szellem szükségéről és jö­vendő diadaláról? Nyugalmat és békét cd- náljor, mindeaUU. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A világla­pokat Leon Blumnak és Del'bos külügymi­niszternek Eden angol külügyminiszterrel va­ló találkozása foglalkoztatja. A lapok talál­gatják, hogy a küszöbön álló találkozás hol fog lezajlani. Megemlítik, hogy Eden vona­kodik Franciaországba jönni, mivel1 a Hoare —Laval találkozás után a francia közvéle­mény neon fog rokonszenvvel viseltetni irán­ta. Viszont arra még gondolni sem lehet, hogy a jelenlegi állapotok mellett Leon Blum és Del-bos a közeli napokban elhagyják az or­szágot. Szó volt arról, hogy a tanácskozást a La Manche-csatorna midllett tartsák meg, de egyes lapok szerint ez a terv meghiúsult. így nem lehetetlen, hogy a találkozást nem tud­ják majd nyélbe ütni és a tárgyalásokat csak diplomáciai utón fogják lebonyolítani. PÁRIS. (Rador.) Hivatalos körökben cá- fogják, hogy a külügyminisztérium tervezetet kapott volna az angol kormánytól az olasz- ellenes szankciók felfüggesztésére és a nép- szövetségi alapokmány reformjára vonatko­zólag. Elfogadta a francia kamara a negy­venórás munkahétről szóló törvényt PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia kamara tegnap délutáni ülésén 384 szavazat­tal 155 ellen megszavazták a negyvenórás munkahét bevezetésére vonatkozó törvényja­vaslatot. A kormány a szakszervezetek veze­tőivel, karöltve nagy erőfeszítéseket tesz a sztrájk végleges megszüntetésére. Thoer kom­munista- vezér felhívást intézett a munkás­sághoz, hogy hagyják abba a sztrájkot és a vezetőkkel és munkaadókkal karöltve kezdjék meg á‘«fűnkét. Ez a felhívás azért vált szük­ségessé, -mivel a tegnapi nap folyamán, külö­nösen a fémipari gyárakban, a munkások több helyen elhatározták, hogy megkezdik a munkát, de a saját vezetésük alatt. Maveanu kommunista újságírót, a Humanité munka­társát elmozdították állásából, mert izgató cikket irt a sztrájkdók melllett. Amint a pártvezetőség azt hivatalos nyilatkozatban mondja, Maveanu elvtársat azért fosztották meg állásától, mert az ilyen természetű cik­kek nem szolgálják a munkásság érdekeit, sőt azoknak csak ártanak. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia sajtó hosszasan foglalkozik a Leon Blum és kormányának a sztrájk megszüntetésére irá­nyuló fáradozásával. Több lap hangoztatja, hogy a francia közvélemény nem sok re­ménységgel néz e fáradozások elé. A Temps kérdi, hogy hová lett és miben áll ma a kor­mányhatalom? A kormány, amely a rábe­szélés módszerével1 igyekszik célját elérni, pá­risi lapok szerint nem ura többé a helyzet­nek. Voltaképen nem tesz egyebet, mint, hogy elfogadtatta a parlamenttel a szakszer­veztek javaslatait. A közvélemény a radiká­lis párttól várja a helyzet megoldását, amely talán felül kerekedik és valami pozitiv ered­ményi: is fog elérni. Különben a radikális párt tegnap parla- I menti értekezletet tartott Daladier hadügy- miniszter elnökletével. Daladier a gyűlésen I bizalmat kért a párt tagjaitól s élesen kikelt ■ az ellen, hogy a sztrájkoíókkal szemben a karhatalmat vegyék igénybe. Marchandeau képviselő viszont a legerélyesebb lépések fo­ganatosítását követelte. Francia kormánykiáltvány a jó­zanság érdekében PÁRIS. (Rador.) A kormány kiáltványt bocsátott ki, mely a lakosság józanságára és hidegvérére apellál, hogy minden lépés elke­rülhető legyen, amely zavarólag hatna a sz t á j lem o zg a lom elfojtása érdekében folyta­tott tárgyalásokra, vagy a parlament munká­lataira. A francia kormány kijelenti, hogy minden intézkedést megtett az utcai inciden­sek megelőzésére. A fenti kiáltványt a Blum elnökletével dél­előtt tartott minisztertanács után adták ki, amely bizonyos idegen elemeknek a sztrájk­mozgalomba való beavatkozásával foglolko- zott. Dacárai a kormány ezen felhívásának, ma újabb sztrájkmozgaflmak kezdődtek, külö­nösen Páris környékén. A fémmunkások és munkaadóik közti tárgyalásikat hirtelen meg­szakították. Több munkás újból elfoglalta a I gyárakat. (Folytatása a 16. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom