Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-28 / 147. szám
> VELESZÉK 1936 Juntas 28. Látra szóló pénztárjegyeket bocsát ki a posta BUCUREŞTI, (Az Ellenzék tudósítójától.) A PostatJaikarékpénztár fejődése főleg olyan időszakra cs*k, amikor a magánbankok a konverzió által teremtett helyzetben önsza- náiássail voltak elfoglalva és igy minden korekurrenoia nélkül fejleszthette naggyá azokat az üzletágakat, amelyeknek normális időkben éles versenyt támasztott volna a bankóik évtizedes muiltu beszervezettsége. — Megkönnyítette a C. E. C. helyzetét az a körukrrény is, hogy a devizaiizletben any- nyina lekötött Banca Naţională számos olyan üzletág majdnem kizárólagos ápolását tette szamára (lehetővé, amely üzletágak fejlesztésében a magánbankok, a konjunktúra' éveiben akadályozva voltak. A Postacsekkpénztár sikerem felbuzdulva, a posta vezérigazgatósága is egyik banküzlet kultiválása általi1 akarja forgalmát növelni és az ebből remélt nagy jövedelemmel deficitjét csökkenteni. A postavezérigazgató- ság ugyanis egyik legutóbbi ülésén elhatározta, hogy bevezeti a postai bonforgalmat, vagyis a posta látraszóló, illetve bemutatáskor fizetendő pénztárjegyeket hoz forgalomba, amelyre vonatkozó szabályzatot néhány napon bedül elkészítik ás az uj rendszer életbe is lép A posta vezérigazgatósága ezt az újítást azzal indokolja, hogy a távirati átutalási forgalom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és « legtöbb államban sikeresen működik a postai gyorsutalvány-forgalom. A postai bonrendszer bevezetése tehát e két postai üzletág helyettesítését jelenti. Értesüléseink szerint aiposoa. által kibocsátott bonok kerek összegekre, de minimum 500 lejre szólnak, a leggyakoribb egységnek az ezer tejes címletet szánják, azonban a posta ennél nagyobb — kerek összegű — címletre is kibocsát bonokat egymillió lejes névértébig, A bonok szólhatnak egy vagy több fizetőhelyre, vagy bármelyik olyan nagyobb postahivatalira, amelyeket a posta vezérigazgatóság erre & rendszerre berendez. A bonok kiállításáért kétszázalékos illetéket kér a posta és a bonok harminc napig érvényesek. Amennyiben harminc napon túli mutatják be kifizetésre, úgy egyszázadét pótilLkcák fizetendő, egy bizonyos idő m-ulvai azonban a bon elveszti a forgalomképességét és csak a kibocsátó postahivatal váltja be. A tervezet szerint, a kisebb cimletü bonok e célra szolgál® egyszerű de váll el is küldheCLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Rövid idővel ezelőtt közöltük, hogy a, nemzetvédelmi minisztérium1 junius 6-án rendeletét tett közzé a Monitorul Oficial című hivatalos lapban a cégtáblák és reklámok után fizetendő repülőbélyeg illetékekről1. Mivel az illetékek lerovásával még mindig nincsenek tisztá!ban sokezrek, ezért rövidesen és világosan oltóbb közöljük az eljárást, amely szerint minden cégtulajdonos saját maga a legegyszerűbben róhat ja le üzletében, vagy irodájában a bélyegilletéket és ha ezt elvégezte; 'nyugodtan mutathatja meg az ellenőrző személyeknek azt az űrlapot, amelyre a repülőbélyegeket felragasztotta és azt szabályszerűen érvénytatenitette. Repülőbélyegeket kell leróni mindenféle cégtáblája, cégfelirás, vagy az üzletben, illetve irodában, kirakatban kifüggesztett reklámok, továbbá világító reklámok és feliratok után. Minden egyes cégtábla után minden évben külön repülőbéllyeget kell használni, úgy, ahogyan az alábbi leírás mutatja: A cégtábláink.jdonosok egy kimutatást (borderout), illetve űrlapot kell készítsenek, amelybe be kell vezetni a következő adatokat: i. A cégtáblatulajdonos nevét, székhelyét, vagy lakását. 2. A cégtáblák vagy feliratok számát. 3. A szöveget és azok terjedelmét. 4. A kifüggesztés időpontját. Erre tők és a címzett postahivatal a fél kiváltságára be is váltja1. Bár a bankok utján eszközök átutalások lényegesen olcsóbbak, mint a tervezett postai rendszer, a romániai bankhálózat jelenlegi helyzetében 'beválhat a postán bonrendszer, noha <xl a kétszázalékos illeték mellett olyan drága, mint sehol Eu répában. A tervezett postai bonrendszer csak az esetben tud megfelelni a hivatásának és a postavezérigazgatóság ií9 csak abban az esetben remélhet komolyabb jövedelmet az uj üzletágtól, ha a kifizetésre jogosított postákva- tartok mindegyikét állandóan akkora készpénzkészletekkel látja el, amelyek lehetővé teszik a nagyobb cimletü bonok azonnali kifizetését is. Kérdés, hogy a P. T. T. az ehhez szükséges komoly tőkét elő tudjite teremteni? a kimutatásra/ kell azután rámgasztani a repülőbélyeget és azt tintával! átírni, megjelölve az átír ássál az érvénytelenítés dátumát is. így történik a repülő bélyegek érvénytelenítése. A lerovandó bélyegek húsz deciméter terjedelemig 0.10 tej, 40 deciméterig 0.20 lej, i négyzetméterig 1 lej, 5 négyzetméterig 5 tej, 10 négyzetméterig 10 lej és ezenfelül 20 lej. Ezt a kimutatást minden évben el kell készíteni. A cégtáblatulajdonos magánál tartja a borderout és akkor mutatja fel1, ha az ellenőrző közegek azt tőile követelik. Nem kdl tehát sehová sem menni a repülőbélyegek lefizetéséért, semmi más dolga nincs a cégtáblatulajdo- nosnak, csak ezt a kimutatást elkészíteni és minden egyes cégtábla után a repülőbélyeget felragasztani, amelynek legmagasabb összege egy évben 20 lej. Amint ebből látjuk, ■em túlzott költséget, sem fáradtságot nem követel senkitől és az előírást könnyen teljesítheti A kifüggesztés időtartamául az első kimutatás elkészítésénél junius 15 -ét, a rendelet életbeléptetésének napját kell megjelölni Felllhivjuk olvasóink figyelmét arra is, hogy azok után a cégtáblák, vagy cégfeliratok után is le keli róni a repülőbélyeget, amelyeket a kereskedő nagykereskedő cégektől, Minden cég üzletében, vagy irodájában maga róhatja le a cégtáblák és reklámok repiilőbélyeg-illetékét 13 Ne takarékoskodj, mikor egészségedről van szó. Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmisem hasonlít a ,Primeros“ által nyújtott boldog biztonsághoz. Aki ismeri ; az / lőnyben részesít^ a csoda latos és bársonyos „Primeros“ gumit, mely óévig tarvtagy gyáraktól kapott, tehát amelyek tuilaj- donképpen nem is az ő reklámjai. Amilyen kevés fáradtsággal és kis költséggel jár a rendelet végrehajtása, olyan suilyos következményeket von maiga után annak be nem tartása. Az április i-én megjelent repü- Iőbélyegtörvény 9-ik artákulusa szerint ugyanis a/ következő cselekményeket tekintik kihágásnak: r. Kihágást követ el, aki az egyenes adótörvény szerint megkövetelt üzleti könyveket nem vezeti, vagy megtagadja az ellenőrzőszervek kérésére azoknak a könyveknek, okiratoknak, aktáknak, tárgyaknak és mindenféle más cikkeknek felmutatását, amelyeket a repülőbélyegtörvény szerint re- pülőbélyeg-illetékkel kell ellátni. 2. Aki nem fizeti le, vagy nem elegendő mennyiségben alkalmazza a törvény rendelkezései szerint a repülőbélyegeket, a jogi iratokra és a repüilőbélyeg alá eső tárgyakra, és cikkekre. 3. Aki a belyegtörvény előírásai szerint nem érvényteleníti megfelelően a bélyegeket. 4. Aki magasabb áron adja el a repülőbélyegeket, mint amilyen érték a bélyegekre van nyomtatva. A büntetések a következők: Az első pont esetében 200c—10.000 lejig terjedő pénzbüntetés, visszaesés esetében a birság kétszerese. A második pont esetében, tehát, ha nem rójja le a kereskedő a cégtábla, vagy cégfelirat utánii repülőbélyeget, a hiányzó repülőbélyeg összegének kétszeresét kelil megfizetni és azonkivül még 2000 lej bírságot. Visszaesés esetében a bírság-összeget megkétszerezik Ha pedig nem kellőképpen érvény tel e- nitik a bélyeget (3. pont), akkor ezt úgy tekintik, mintha egyáltalában nem tenne rajta bélyeg. Végül a 4-ik pont esetében a büntetés 1000—10.000 lejig terjedhető pénzbírság. Az ELLENZÉK a haladást szolgálta, A kisebbségi és emberi Jogok előhareosa» B. TRAVE 6. N fi KORDÉ Regény 1 FORDÍTOTTA: SZEGŐ ISTVÁN Ezen, az önmagában annyira nem szembetűnő, belső élmény folytán, amiben e néhány perc alatt része volt, hogy egy félelmetes szörny, — melyet a car- retero, kérkedvén, sokkal félelemkel többnek és ijedel- mesebbnek rajzolt le, mint aminő a valóságban volt, — értelmes valamivé zsugorodik össze, csak azért, mert nevét ismeri az ember és Írásjelekkel érthetővé és láthatóvá tudja tenni, szinte eglycsapásra fogta fel a fin a tanultság teljes értékét. Nem lett volna képes senki előtt sem világossá tenni; mi ment végbe benne, csak érezni tudta. És minél tovább és tovább gondolkodott rajta, annál világosabbá vált számára, annál világosabb lett körülötte és annál tisztább értelmet nyert egyszerre az egész világ. A szó, amit ismert, megmagyarázta és megtestesítette az egész dolgiot olyannyira, hogy többé már semmiféle titokzatosság nem volt benne. Fer- rocarril. Nagyon világos. Ferro annyi, mint vas, car- ro kocsi, riel vassín; tehát olyan vaskocsi, amely síneken szalad. Magában a szóban mindez egy kissé homályban volt, minden egyes szó rövidebb, hogy az egész túlságosan hosszú ne legyen. Ilyenformán arra gondolatra jutott, hogy valamennyi szónál ez az eset, azaz: minden egyes szó pontosan megmagyaráz egy-egy dolgot és egy-egy folyamatot és a tárgyak és folyamatok titokzatosságait egészen világosan fejti meg. Agyában néhány más szó után keresgélt. És valóban igy volt, hirtelen felvillanó gondolata szerint, valamennyi szónál. Ettől kezdve egészen más volt a felfogása a képzettségről. Nem gondolta többé azt, hogy a tanultság csak azért hasznos, hogy az üzleti ügyekben eredményesebben és gyorsabban lehessen eljárni. Érezte, hogy a tanulásnak és képzettségnek még további értéke van, ami esetleg nagyobb, mint puszta hasznossága az üzletben. Gondolatai továbbszökeltek. Úgy járt, mint az, aki az emberek gazdasági vagy szociális életének bizonyos élesen határolt vonatkozásaiból valami kis bölcseleti teóriát származtat le. Nincs tudatában annak, hogy ugyanazt az elméletet jóelőbb már ezer ember felállította és ezek között félszáz van, aki előtt annak a kis teóriának alapgondolata már ismeretes volt akkor, amikor Aristoteles még szandálszijakat árult Athén utcáin, hogy életét fenntarthassa. Mert már azidőtájt sem tudott megélni egy filozófus egyedül világfelforgató tanításaiból; szüksége volt valamilyen főfoglalkozásra, ami kenyerét és sóját biztosította, használati cikkekkel kellett kereskednie, a filozófiátlan minden napi éleiért. Andreu is úgy járt, ahogyan mindenki, aki azt hiszi, hogy egy uj eszmét csípett meg. Abban a hitben volt, hogy a tanultság lerombolhatja a bálványoknak, papoknak és a különféle babonák kisérteteinek, melyek az embereket megriasztják, fenyegető és félelemgerjesztő hatalmát. És azt gondolta, hogy ha a képzettség veszélytelenné tehet olyan ismeretlen szörnyeteget, mint aminőnek a vasút látszott, ha elűzhet bálványokat és fenyegető kísérteteket, akkor bizonyára arra is képes, hogy ayját és a finea összes peonját odahaza, megszabadíthassa az örök, súlyos szolgaságtól. Rendelkezett tanultsággal és szabad volt. Zavaros gondolataiba azonban belerobbant Lucio, a mule-hajcsár, akivel együtt másnap reggiel a portékát Tenejapába kellett szállítania. ,,Hol alszol, Andreu?“, kérdezte Lucio. ,,Itt a cabildo porticojában jól elalhatok“, mondta Andreu. Petateját már kiterítette, csak három lépésnyi távolságban az indián nőtől, aki egész éjszaka melegítette a különböző ételeket a hajcsárok és carre- terok részére. „Hadd azt“, mondta Lucio. „Gyere velem. Don Ambrosio kapubejáratában alszunk, ahol az áru van. A mulek a hátsó udvarban állnak rögtön kéznél. Korán, két órakor rakodunk. Négy óra körül már utón vagyunk.“ Ezek a szavak Andreut arra emlékeztették, hogy nem szabad, nem tehette azt, amit akart, még a por- ticoban sem alhatott, ahol egész éjszaka sürögtek az érkező és távozó lovasemberek, carreterok, hajcsárok, vándorló indián fazekasok és kosárkészitők, hol sok látni és hallani való volt. Kénytelen volt ott aludni, ahol Lucionak, a hajcsárnak a leggyorsabban a keze- iigfye alatt volt, keresgélés nélkül. Mert a holmik hazaszállítását Lncio irányította, akit ura felelőssé tett a szállítmányért. És Andreunak is volt gazdája, aki megparancsolta, hogy kísérje az árut, akár tetszett neki, akár nem. Mert az ur adta ennivalóját és engedte meg, hogy a takarót a ház egyik zugában kiterítse. Andreu vadul ide-oda zugó gondolatai közepette kiokoskodta azt, hogy a tanultság, amivel — hite szeript — rendelkezett, eloszlatja a szörnyektől és bálványoktól keltett félelmet. Mikor azonban Lucio, aki józanul és tárgyilagosan beszélt a napi munkáról, gazdájára emlékeztette, ismét megrémült. Tapasztalatból jól tudta, milyen dühös és bosszús tudott lenni Don Leonardo, ha hibát követtek el, vagy valami nem úgy ment, ahogyan kívánsága szerint mennie kellett. Tudta, hogy Don Leonardo habozás nélkül kapott fel egy deszkát, vastag dorongot, vagy valami ládának vaspántját, vagy ami éppen kéznél volt és a fiú fejéhez vágta, ha dühbe gurult. Mit segíthet rajta a képzettség, gondolta Andreu, amikor Lucioval a homályos utcákon Don Ambrosio házába baktatott. Hogy ő, Andreu, olvasni, irni és számolni tudott, csak urának, Don Leonardónak használt, nem saját magának. Maradt, aki volt, peon, kinek nincsen fizetése, aki engedelmeskedni tartozik mindenben, amit csak parancsolnak, akinek a nap huszonnégy óráján állandóan szolgálatra kellett állania, ha kiáltottak érte és ha szükség volt rá. De szabad volt. Mert tudatában volt annak, mi volt a szabadság. Szabad volt az a peon, akit nem dugtak be a piszkos lukba, melynek cârcel, fogház a neve. A gazda ebbe a lukba akkor küldhetett egy pe- ont, amikor akart. És szabadság volt az, ha vasárnapon nem kötötték hátra egyiknek kezét és lábát, mert hétközben lusta volt, vagy engedetlen, vagy mert egy borjú elszökött. Andreu nem mondhatta, liogy rab volt. Nem ült sem a fogházban, sem pedig megkötözötten nem feküdt a finea szerszámkamrájában. Szabad volt. Ha másnap a megrakott mulékkal elindult és balfelé az ut nagyon göröngyös, vagy nagyon sáros volt, szabadságában állott jobbra térnie, hogy a mulékat simán átvigye. És szabad volt a sárga műiére néhány kilóval többet felraknia, mint a szürkére. És az utón elszívhatott néhány cigarettát, feltéve, ha volt cigarettája. Miféle más szabadságot várt egy peon az élettől! Talán még azt, hogy megházasodolt, ha elérte az időt és egy másik peon a leányát feleségül adta hozzá. És végül megvolt az a nagy szabadsága, hogy jó sok gyermeket nemzzen és a patrontól juttatott kis föl- decskének terméséből nevelje nagyra és ilyenképpen a gazdát friss peonokkal lássa el. Megvolt mindaz a szabadága, amiről tudott. És ha megkérdezték volna, akkor fennhangon elgágogta volna azt, amit a gyermekeknek az iskolában, mint hittételt, tanítottak be: „Én egv független nemzet szabad polgára vagyok. Viva La Patria, Viva!“ __ És hitt volna abban, amit beszajkózott.
