Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-28 / 147. szám

ELLENZÉK 1 0 3 O I u // 1 u n 2 fi. ' 8 Távíró-pózna alatt Irta: TAPSON Y ENDRE. öszvégi délután volt. Szokatlanul szolid, langyos levegő- áramok húztak át a mező felett. A ber­zenkedő szél elült pihenni valamelyik hegyszakadékba. Nem kapdosott bele vásott suhancként, ahogy máskor szok­ta, a folyóparti fűzfák sárguló hajába, nem sodorgatta fodorba a halkan hala­dó vizet. Rezzenés nélkül várták a girbe-gurba kukoricaszárak, hogy letépjék időelőtt tiszáradt keblükről a kilátástalanul daj­kált cső-korcsokat. Vettettem. Fenn ültem a vasút töltésén s bámul­tam, mint szitál alá a vető ember ke­mény karjának ütemes, szertartásos, áldásthintő lendülésére a kenyér arany­ló magja a munkarágta marokból a ba- rázdasirokba. Meg-megcsillantak a szer­tehulló szemek a kurta nyárra kis kár­pótlást adott nap ki-kimosolygó fényes­ségében. Földszékemnek egy távirópózna volt a támlája, annak dőlve merültem el az eltemetett mag feltámadt életének ezer­szer elcsodált csodájába. De itt-ott elkalandozott szemem a messzebbségek kiütköző tárgyaiba. Ni, ott a hegyen a kiirtott erdőrész újra sarjadni kezdő törzsökcsontjai olyan hódoló félelemmel pillantgatnak fel a fenségében meghagyott egyetlen tölgyre, mint Gulliverre a törpék... Amott a legtávolabbi gerinc szeszélyes hullámvonala mintha csak azért volna, hogy a látóhatárra boruló égbolt szür­késkék függönyének alját szép cikca- kosra szegje be . . . A szomszéd falu megctti dombhát ha­talmas pokrócának fekete kockáin mint- befogott csigák másznak le s fel az eké­vel a tejelés és a járom kétbőrtnyuzó sorsába alázott, szomorú tehénkék: az igavonó állatok ős-örök „egyenjogusi- tás‘c-ának panasztalanul szenvedő nő- mártirjai. .. Közel s távol, elszórtan, emberhan­gyák serénykednek az életért... Megkergiilt, óriási bogárként zug el az országúton, porfelhő uszályát von­szolva, egy-egy autóbusz, vagy luxusko­csi ...------------Esteledett. Egyre szűkült a látóhaiár. Már oda­zsugorodott a falu mögé. De a magvető még mindig ott botorkált a barázdák között. Térül-főreiül. A hulló szemeket nem láttam már, csak a mindig egye- nestartásu alakot, a lendülő kart, a szer­tartásosan lépkedő lábakat. Aztán lehunytam a szemem. Álmodoztam. Jól esik az néha. Befelé folytatni a külső szemlélődést, végigné­zegetni az agyba- és lélekbeitatódott ké­peket, amiknek százát egyszerre — lát­hatóan, kiszélesítve, kiszínezve vetíti a képzelet varázsló mozivászna. A póznának támasztottam a fejemet is, hogy egészen átadjam magam az ál­modozásnak. És ime!. . . Orgonaszó zendül a fü­lembe ... A pózna drót húr jónak orgona hangja, amely zsongva lekuszott a fa­magasából s körüludvarolja a dobhár­tyámat. De, folyton az az ugyanegy hang. Mintha a játszó ujjak valamelyike a hangszer egy mélyebb billentyűjén meg­merevedett volna s nem tudna felvál­ni.. . Titkos ugyanegy hang. S rejtelmes egyhangúságában mégis millió jelentést hordozó. És azok a dróthuzalok ott fenn. Az Élet idegszálai, amelyeken lüktetve vág­tat az emberi sorsok váratlan és várt, remélt és félt, boldog és boldogtalan, szeszélyes változatú minősége. Vájjon mi nyargal most el azokon a jobbra-balra végtelenbe vesző húro­kon1?!... Kinek és mit muzsikál a rej­telmes örökegy hang zenéje?!. . . Kinek és mit visz keskeny drótmedrében a ti­tokzatos, kis, villamos folyam milliárd­nyi. apró betücsónakján?! . .. Élet nyargal ott fent most, vagy ha­lál?/ Az öröm muzsikál, vagy a bánat?! A boldogság hajói futnak, vagy u boldogtalanságé ? t Nckiiramodik a képzelet s ezerféle jelentés színes melódiáját hallja ki a monoton — ugyanegy hang rejtelmes zenéjéből: — Vizsgám sikerült; este érkezem. — Ottónak csak percei vannak, jöjje­nek azonnal! — Szerencséjéhez gratulálunk. — Amitől féltünk, bekövetkezett. — Ajánlatát elfogadjuk, kérjük még ma elindítani a szállítmányt. — Harminc százalék áresés, csak ezzel a kalkulációval vehetjük át a gyapjút. — A pert megnyerte. Üdv. — Rohanok, drágám; az éjjel — két- órásihoz, kérem a kocsit. Kézcsók. Aztán arcok jelennek meg: repeső örömre fényesedettek s kábulton ónszi- nüvé váltak. Szemek: a boldogság fel­csillant füzében égők s az őrület szom­szédságának tétovaságában mereaezők. Termetek: az életkedv váratlan ajándé­kára ujjászületően kiegyenesedök s le- I sújtva összeroggyanók. Lábak: a vi­dámság szaporázó ritmusában clsietök s levert karókként földbegyökerezők. Hangok törnek elő: hálálkodók és át­kozódók, ujjongók és keserűek, örömü­ket a világba kiáltok és fájdalmukat minden kiáltásnál hangosabban clsó- hajtók.------------Most már repülve jár a kép­zelet. óceánok mélyén kábelek szövedé­két látja: a világ szertehullt részeit egy­máshoz drótozó, hatalmas köteleket, amelyeken népek és fajok sorsa táncol önakaratából és kényszeredetten, hogy időnként véresen, vagy egészen összezú­zotton zuhanjon alá róluk egy-egy félre­nézett, vagy letaszított kötéltáncos, meglibbentve fennmaradt társainak is egyensúlyát.. . De mit: drótok! A teremtő erő örököse; az emberi ér­Bemard Shaw állapította meg nemrég Gorkij halála alkalmából, hogy rossz idők járnak az európai szellemi életre. Valami hasonló megállapítást tehetünk a magyar szellemi életre is. Súlyos betegségek tizedelik a magyar irodalom legelső sorának vezető egyéniségeit s az elmúlt héten meghalt Sura- nyi Miklós, akitől joggal várt még nagysza­bású és értékes müveket a magyar irodalom minden ismerője. Erőteljes férfi korában tűnt el, a kemény harc pillanatában egyik müvéért, melyről teljes alappal remélhette, hogy maradandó alkotás lesz. Ez a harc ta­lán hozzá is járult ahoz, hogy beteg szive a mai ideges idők rohamának nem tudott el­lenállni és müve, melyről meggyőződéssel hitte, hogy életének legértékesebb művészi munkája lesz, befejezetlen maradt. Az idén ősszel ünnepelték volna három­évtizedes irói jubileumát, amikor uj kiadás­ban készültek kiadni összegyűjtött munkáit. Ezek a munkák a magyar olvasóközönség legkeresettebb könyvei közé tartoznak. Még pedig a joggal keresettek közé, amelyek tel­jes erővel állják meg nemcsak a közönség, hanem a legszilárdabb kritika bírálatát is. Surányi Miklós, aki egyideig a magyar köz- igazgatás szolgálatában állott, mindjárt első regényének megjelenése után azok közé a magyar irók közé került, akik kenyerüket keresik az írásból. Akiket az olvasó közön­ség joggal jutalmaz meg érdeklődésével, mert vérbeli, igazi:, a szó jó értelmében vett hiva.. tásos irók. Regényei nem tömegmunkák voltak, hanem esztendők gondos munkájá­val, lelkiismerettel és tehetséggel fölépített művészi alkotások. Minden regényalakja élő, lélektanilag indokolt, a társadalom, amelyben mozog, az igazi társadalom képét adja vissza Surányi Miklós írásaiban mélyen rejtett lira izzik és regényalakjaiban gyakran lehet az iró férfias egyéniségének hol egyik, hol másik oldalára ráismerni. Eleven megje­lenítő erő, gazdag és csillogóan színes elő­adás, élő, sohasem lankadó elbeszélő készség teszik könyveit értékessé. És veleszületett irói adottságaihoz erős kultúra, -magy olva­sottság és meleg emberi és szociális érzés tár- ’ sült. telem megtalálta, hogy kötött utak he­lyett az éter milliárdnyi, láthatatlan vo­nalán kérdjen, feleljen üzenjen, muzsi­káljon, vigasztaljon és szomoritson, a világ egyik sarkától a másikig. Nincs gát és nincs határ a hangok száguldó térülő-forduló, örökmozgó élete előtt. Hang, hang mindenütt. Hallható és felfoghatatlan. Nekünk küldött, beszé­des és mellettünk máshoz-igyekvöen, ti­toktartó némasággal eliramló. Néha, minden ok nélkül, nehezet só­hajtunk, pedig senki se bántott, sem­mi bajunk sincs. Bizonyosan egy más­nak szóló bánattal rohanó, szeleburdi, néma hangstaféta ütődött a szivünkhöz, az önkéntelen, tudattalan, cimezetlen részvét lelkctszépitő, kis fájdalmát okozva ... Néha, semmi okunk sincs reá, s pil­lanatra felragyog az arcunk. A másnak vitt, túlontúl öröm láthatatlan levélpa­pírjáról egy betűt a szivünkbe ejtett a boldogság mellettünk elhaladó, tréfás kedvű, titkos postása ... Csoda! Csoda! Hangok csodája, moz­gás csodája Élet csodája! S az elkapatott és elfásult ember alig csodálkozott el rajta.------------Felrezzenek. Dani bácsi, a vető-emberem áll előt­tem mosolyogva. — Készen vagyok, instáloml El tet­szett szunnyadni. — Nem én, csak elgondolkoztam. Mi­lyen nagy dolog az: telefon, távíró, rá­diói!! — Hát igen — mondja. — De kivált a rádió! Fene egy boszorkányportéka! Hogy el tudja tanálni, az angyalát, hogy mikor lesz eső, mikor nem! Job­ban, mint a kalandárium! Holnap be- renálunk, oszt azután jól fogna egy kis permete, hogy ne hurcolná el a magot az egér. Sok van, a fene rágja meg! Rábámulok az emberemre ,., Egészen ébren vagyok. Utolsó regénye, az „Egyedül vagyunk“, mely Széchenyi István életregényét dolgoz­za fel, viharos támadások tüzóbe került. — Családi érzékenység és történelmi rövidlátás vezették ezeket a támadásokat, melyekkel szemben teljes mellel állott ki Surányi Mik­lós. A több kötetre tervezett műnek csak első része jelent meg. Surányi nagy lelkese­déssel készült a folytatásra, melyben most meggátolt®' a halál. Elesett, mielőtt csatá­ját nagy irodalmi müve befejezésével telje­sen megvívhatta volna. Halála az élő ma­gyar irodalom legsúlyosabb veszteségei kö­zé tartozik. Surányi Miklós Felsőmindszenten szüle­tett 1882-ben. Apja gazdatiszt volt, a fiú középiskolai tanulmányait a pécsi ciszterci­táknál végezte. Majd, mikor Budapestre ke­rült, a Holló Lajos szerkesztésében megjele­nő Magyarország című lapnak lett a munka­társa. Elvégezte jogi tanulmányait is. 1908- ban Sighet-re a megye levéltárosának neve­zik ki. Tíz évet töltött itten és 1916-ban megírta első regényét a „Trianoni páva“ címmel. Ez a regény azonnal ismertté tette nevét az egész országban. 1918-ban Buda­pestre költözött, azóta kizárólagosan az iro­dalomnak élt. Mintegy negyven kötete jelent meg, melyek szinte kivétel nélkül a jobb ma­gyar olvasóközönség kedvenc könyvei közé tartoznak. Irt színdarabokat is s a Nemzeti Színházban előadott „Aranybástya“ című da­rabját a Vojnits-díjjal tüntették 'ki. A férfigyengeség nem betegség, hanem hanyagság Megengedhetetlen az, hogy a férfi, aki ne­mi ereje hanyatlását észleli, ne folyamodjon olyan eszközhöz, amelyek az impotenciát megelőzik. Ezen tény annál nyilvánvalóbb, mert a „Reton“ tablettákban megtalálható a nemi képtelenség lehatásosabb óvszere. A „Reton“ kezelés nagyon egyszerű: napon­ta három tabletta bevétele után ív kezelés ha­tása három nap elteltével erősen érezhető. A „Reton“ tubus 25 darab pasztillát, azaz 8 napi kúrát tartalmaz. A „Reton“ tabletták leszállított 98 lejes ár következtében mindenki rendelkezésére áll­nak. Kapható minden gyógyszertárban és dro­gériában. ÁDÁM ZSIGMOND: VERSSOROK TÜDŐD, HOGY EIMEGYEK1 Szerelmem ajtója! tudod, hogy elmegyek? Ugy-e, ne csengessek? Mit érnék ma rekedt cserregésset? s kilincsed is sima nyugtalan kezemben. Ugy-e, ne menjek be? Mit keresnék itt még? S nézd: könnyű szavaim szárnyai tépettek. KÉRDÉSEK TOLLÁMHOZ. Engem sajnálsz, mert elszállt régi kedvem, vagy arra gondolsz, hogy kopni kezdtek gyermekszerelmesem játékszerei? Haragszol rá, mert felborzolta nyugodtsá- Vagy hiszel-e még benne? gom? Hiszel még versemben? OTTHON ÉR A NAPLEMENTE. Holnap már otthon ér a naplemente. Nyugodtabb leszek ezután: nem kelt szer­kesztőségbe s nyomdába szaladgálnom, I de vár otthon csendes, falusi egyszerűség. A lemenő nap sokmindent elfelejtet. Vesztett szerelmemre is ugg gondolok majd, mint húgomra, ki ott ported, a temetőben. Fontos fsáztorilási újdonság! A gondos háziasszony könyvei 100 recept a burgonya elkészítéséhez (ve- L. getáriánus konyha) — — — — 33 100 mód főzelékek és saláták elkészítésére (francia és vegetáriánus konyha — 33 100 rögtönzött étel (könnyű francia konyha) 33 100 francia tojésátel (vegetáriánus konyha) 33 100 mód gyümölcs elkészítésére (francia konyha, eddig nem ismert receptek) 33 100 sütemény, torta és desszert Milyen tésztát készítsünk (cukrász recsptek) 33 100 diétás recept és étrend (a budapesti diétás étterem vezető orvosának ösz- szeállitásában) — — — — — — 33 Kaphatók az Ellenzék kony vosziÉEyáüan, Cluj, Piaţa Unirii 9. szám. — Vidékre azonnal szállítjuk — utánvét mellett is kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT w VI. Po«Sanani€zky-u. #­Teljes kényeién* központi fűtés, ál­landó meleg-hideg folyóvíz, IS, tele­fonos szobák. Telefon 202-43,234-34 MÜVÉS*tt SU lÄMai MIKLÖS

Next

/
Oldalképek
Tartalom