Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-24 / 143. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAL. No. 141.163/19*9. ST ÁRA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Cale» Moţilor 4 Fíókkí adóhivatal é* k önyvosztály: Piaca Unhir 9 szám. — Tekfocszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So, MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA.* BARTH A MIKLÓS Előfizetési ánakr havonta 70, negyedévre 2x0, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, felévre 20, évente 40 pengő * A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több LVII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM. SZERDA 1936 JUNIUS 24 BBaanasaoBnasoBB Bőm lat, A Dardanellák megerősítésének török rüiiszcisfcl fői a üontrem-1 értekezleten Titulescu szerint,ha a tengerszorosokat Törökország szivének lehet tekinteni, akkor Románia tüdeiének is tekintendők. — Előkészületek a népszövetségi tanácsülésre m tarifa KOifigui programiKszftiet ai of francia Külügyminiszter A Moatreux-i értekeidet tegnap megkezdődött Az első ülésen a kiküldöttek elvi nyilatkozata hangzott el, hogy Törökország kívánságait rokonszenwei fogják megvizs­gálni. Az értekezleten résztvesz Szovjet-Oroszország is, melyet Litvinov külügyi népbiz­tos képvisel. Olaszország azonban nem küldte ei képviselőjét, mert ragaszkodik ahhoz, hegy a szankciók felfüggesztése előtt ilyen nemzetközi tárgyalásokban nem vesz részt A távolmaradást bejelentő olasz jegyzék azonban kilátásba helyezi, hogy a helyzet meg­változása esetén Róma is bele fog kapcsolódni az értekezlet munkájába. Minthogy pedig a helyzetnek Olaszország által várt megváltozása a Népszövetség jövőheti tanácskozá­sán meg fog történni, a Montreux-i értekezletnek a népszövetségi közgyűlés után tar­tandó második felében előreláthatólag részi fog venni Olaszország is. Angliát és Fran­ciaországot nem külügyminisztereik képviselik az értekezleten. Franciaország nevében Bouccur népszövetségi miniszter, Anglia nevében Lord Stanhope államtitkár tárgyal Monfcreuxben. Romániát Titulescu külügyminiszter, Törökországot Rüsdi-Aras külügy­miniszter képviselik. A tegnapi első ülésen Törökország külügyaünisztere ismertette a tengerszorosok kérdésében országa kívánságait, melyek között legjelentősebb a felhatal­mazás arra, hogy Törökország a szorosokat a katonai technika mai eszközeinek meg­felelően megerősíthesse. Utána, mint közvetlenül érdekelt, Titulescu szólalt föl, aki hangoztatta, hogy a kér­désben hozandó döntésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindaz, ami a szo­rosokkal kapcsolatban Törökország biztonságát érinti, érinti ugyanakkor Románia biz­tonságát is. Ha a tengerszorosok, amint Rüsdi-Aras mondta, Törökország szivét jelentik, ugyanakkor jelentik Románia tüdejét is. Titulescu ezután a békeszerződésnek a törökök kívánságának teljesítésével járó revízióját úgy magyarázta, hogy ez nem jelent területi revíziót, amit a maga részéről feltétlenül visszautasítana s a területváltozásoktól mentes revíziók fejezetét — tette hozzá kijelentéséhez — különben sem Törökország nyitotta meg. Lord Stanhope Anglia nevében feltűnő rokonszerawel nyilatkozott Törökország kívánságáról, melyet már azért is dicsért, mert a nemzetközi megegyezés eszközeivel igyekszik Ankara megvalósítani. Egy nemzetközi szerződésnek szemünk előtt a közel­múltban történt egyoldalú megsértése semmit sem javított az európai helyzeten, mondta Stanhope lord a rajnai német lépésre célozva. Franciaország nevében Paul Boncour és Litvinov hasonló értelemben szólaltak fel és miután a többi államok képviselői szintén hajlandóságukat nyilatkoztatták ki, hogy a török kívánságot jóindulattal vizsgálják meg, elhatározták, hogy zárt ülésen fogják megvitatni a török kívánságokat magában foglaló jegyzéket. Delbos francia külügyminiszter ma délután tartja külpolitikai expozéját a párisi kamarában. A beszéd elé politikai és diplomáciai körökben nagy érdeklődéssel néznek. Delbos, amint hivatalosan jelentik, nyilatkozni fog a szankciók kérdéséről is és meg­okolja, hegy miért tartja szükségesnek a francia kormány az Olaszország elleni szank­ciók gyors megszüntetését. A vita folyamán, melyre tizenkét külpolitikai interpelláció van bejelentve, valószínűleg felszólal Leon Blum miniszterelnök is. Az érdekes ülés, minthogy a francia kormány a vitát még a mai nap be akarja fejezni, előreláthatólag a késő éjjeli órákig húzódik el. A hétfőn kezdődő tanácsülés előtt egymást követik a kormánynyilatkozatok a szankciós politika feladásáról. Tegnap a belga kormány hozott ilyenirányú határozatot. Hir szerint a párisi és londoni kormány között megegyezés jött létre a népszövetségi közgyűlés elnökének személyére nézve is, minthogy Benes, akit az utolsó közgyűlésen erre a méltóságra megválasztottak, közben köztársasági elnök lett. A franciák és ango­lok Madariaga spanyol népszövetségi megbízottat jelölik az elnökségre, amit előrelát­hatólag a többi államok is elfogadnak. Hir szerint a népszövetségi reform ügyében is tárgyalások folynak az angol és francia kormányok között s Franciaország kormány- követei egy megoldási terv ügyében tapogatózó lépéseket tesznek a többi kormányok­nál. Az angol népszövetségi ligák tegnap felszólítást intéztek az angol kormányhoz, hogy a népszövetségi reform esetén az alapokmánynak ne a gyengítésére, hanem inkább a megerősítésére törekedjék. Mindenekelőtt pedig igyekezzék újra előtérbe helyezni a leszerelés kérdését. I nonfreex-i érfchciicí ha már nem is ború sötétíti a világ egét. De még messzi az idő, amikor derű érkezhet a borúra. Egyelőre csak a jégesős felhők sza­kadnak föl. Eden hires beszéde a múlt hét végén és az angol alsóház magtalan vihara után nyilvánvaló, hogy a megtorlások rend- szere dugába dőlt és Olaszország, ha nem is elismerten, de tényleg a szerencsés támadó fél s a meg-nem-büntethető győztes jogán birtokolhatja uj gyarmatbirodalmát. Lehet, hogy a megtóriási politika kudarcától szé­gyenkező nagyhatalmak ezúttal is vigaszt ke­resnek egy föltevésben: Ethiopia megbékí­tése és berendezése szörnyű feladat lesz hadi, politikai, gazdasági, pénzügyi tekintetben és a- éghajlati, valamint egészségügyi nehézsé­gek főkép a hires „nagy időszaki-tál támo­gatva majd a béke korszakában fognak hatni kedvezőtlenül s Olaszország bicskája végül is beletörik e nagy kalandba. Ámde az uj fölte­vés épp oly helytelen lehet, mint Eden be­szédének szörnyűi vallomása szerint valótla­nok voltak az országok vezérkarainak a szakjelentései és lám, nem több esztendőre, nem rendkívüli erőfeszítésekre, nem óriási áldozatokra volt szüksége a keletafrikai há­ború győztes elintézésének. Azonban most mindez mindegy már: holt ló megpatkolása, A nemsokára összeülő népszövetségi közgyű­lés ki fogja mondani a megtorlások eltör­lését és Olaszország nem fogja követelni ezek után, hogy a támadó fél bélyegét is ün­nepélyesen letöröljék a homlokáról, iga bent marad a Népszövetségben, amelynek átszer­vezése és megerősítése talán most măr lehe­tő lesz minden irányban, sőt egy esetleges uj nemzetközi tanácskozás a lázas rohamok­ban mostanság sűrűn gyöngélkedő békét is talpra állítja leszerelési és kisebbségvédelmi politikával egyéb között. Mindenesetre az uj hét legfontosabb ese­ménye, hogy az Unió megszüntette az elnök intézkedésére mindama rendelkezéseket, ame­lyek az olasz—abesszin háború folyamán az embargó ügyében szükségesek voltak, vagyis egyes középeurópai államok példájára eltö­rölte az ő amugyis kérdéses és eltakart meg­torlást politikáját. Most aztán fölmerül a kér­dés, vájjon a külpolitikai és gazdasági hely­zet ez az uj szakasza nem fogja-e túlságo­san fölélénkiteni a szélsőjobboldali rendsze­rek államait, Középeurópában e rendszerre vágyakozó pártokat? Hátha a francia és spa­nyol középbal uralma és Angliában a mes­terségesen biztosított konzervatív kormány­zás ellenére az erősebb belső rázkódtatások hiánya mellett is megerősödhetnek a jobbol­dali színezetű titkos vagy erőtlenül nyílt áramlatok? Ebben a gondolatkörben különös jelentőségű nekünk Argetoianu nyilatkozata, ki uj külpolitikai tájékozást sürget, vagyis a francia barátság fölmondását. Ez a szívós és rugékony politikus, aki már majd minden párt és világnézlet udvarán megfordult és legutóbb a Iorga-kormányban belügy- és pénzügyminiszter volt egy személyben, a né­met birodalom felé való tájékozás hívének bizonyult, most határozott hangon jelentette ki: csak a két végletnek van lehetősége és jogosultsága, a szélsőjobbnak és a szélsőbal­nak. — Ami természetesen az ő szelle­mében csak egyet jelenthet: a szélső jobb­hoz való csatlakozást, ami annál meggondol- koétatóbb, mert a közhit szerint nem célta­lanul és nem reménytelenül kezdte meg a kis pártok egymás felé hajlitásái és kezdte meg a szélsőjobboldali színezetű elemek kö- zelebbjuttatását a kormányhatalomhoz. Ami most a felelőtlen politika területén történik, igazolni látszik szimatját: a szélsőségek üt­köznek össze s az egyik szélsőség győzelmét akarják előkészíteni. Ez aligha más, mint, amelynek a kormány a mult évben, mint jó ellenzéknek ígérte az utódlást és a párt ve­zetőségével, az öregekkel való uj viszályban alighanem ismét a szivét adja. ^ (MONTREUX (junius 22). A tengerszoro­sok ügyében Montreuxba összehívott érte­kezlet tegnap délután 4 órakor megkezdő­dött. Az értekezlet résztvevőit a svájci kor­mány nevében Motta üdvözölte, majd Tevfik Rüsdi-Aras török külügyminiszter ismertet­te Törökország kívánságait, miközben kifej­tette, hogy a tengerszorosokra vonatkozó megegyezé­sek megkötése óta a helyzet lényegesen megváltozott, a megegyezéseket tehát mó­dosítani kell Törökország érdekeinek szem előtt tartásával. Vita a tőrök kérésről (Utána Titulescu külügyminiszter annak a nézetének adott kifejezést, hogy az értekez­let helyét valóban jól választották meg, mi­kor Svájcba hivták össze a konferenciát, mert itt folytak le csaknem az összes nagy­jelentőségű értekezletek, amelyek a nemze­tek közötti megértés megteremtésével a béke megszilárdítását szolgálták. A román külügyminiszter ezután rámuta­tott arra, hogy Törökország kívánságai­nak tanulmányozásánál mindenekelőtt te­kintetbe kell venni, hogy mindaz, ami Tö­rökország biztonságát érinti, érinti ugyan­akkor Románia biztonságát is. Ä tengerszorosokon át vezet Románia egyet­len útja a nyilt tenger felé. „Rusdi-Aras azt mondta, hogy Törökország legsebezhetőbb pontját a tengerszorosok képezik — foly­tatta Titulescu külügyminiszter. — És azt is mondta, hogy joga van védeni ezt a sebez­hető pontot s ebben a többieknek támogat­ni ok kell őt. Én azt mondom, hogy a ten­gerszorosok valóban Törökország szivét je­lentik, de ugyanakkor jelentik Románia tü­dejét is Románia és Törökország össze van kötve úgy földrajzi elhelyezése, mint a Bal­kán-egyezmény révén, amely ugyanakkor 'Görögországhoz és Jugoszláviához is fűzi őket. És a 'Balkán-szövetség államai szolidá­risak“. Törökország igénye — folytatta Titulescu — nem jelenthet veszedelmes példát, mert nem jelent területi revíziót. Különben is nem Törökország nyitotta meg a területváltozá­soktól mentes revízió fejezetét. Mindenkinek joga van arra, hogy teljes eréllyel védje ér­dekeit és Törökország, amely Európa jelen­legi területi fe’osztásában találta meg kül­politikájának alapjait, jogosan teszi ezt. Az angol kormány nevében Stanhope rá­mutatott arra, hogy a jelenlegi értekezlet egyenes következménye a leszerelési konfe­rencia sikertelenségének és a Népszövetség válságának. Törökország kérése nagyon ter­mészetes. Egy nemzetközi szerződésnek a kö- ze'multban szemünk előtt történt egyoldalú megsértése semmit sem javított az európai helyzeten. Anglia figyelmesen tanulmányozta Törökország indítványait. Francia részről Paul Boncour ugyancsak arról biztosította Törökországot, hogy indítványait a francia kormány a legnagyobb figyelemmel vizsgálta meg. Litvinov szovjetorosz külügyi népbiz­tos hasonló kijelentést tett, ugyanígy Japán, Görögország, Jugoszlávia és Bulgária képvi­selői is. Az értekezlet résztvevői ma záTt ülést tartanak, amelyen érdemben vitatják meg Törökország kívánságait. A népszövetségi ligák kérése LONDON. (Rador.) Lord Allen of Hurt- wood ma délelőtt a következő határozati ja­vaslatot terjesztette az angol népszövetségi ligák tanácsa elé, amit módosítás nélkül el­fogadtak: Elsőrendű fontosságú dolog, hogy az ösz- szes nemzetközi viták esetében a népszövet­ségi tanács alkalmazhassa a 11. szakaszban fog'alt intézkedéseket anélkül, hogy tekin­tetbe venné az érdekelt felek szavazatát. Ez­által ez az intézmény megmentheti a világ békéjét. Amikor tökéletes rendszere lesz az egyetemes biztonságnak és a kölcsönös se­gélynyújtásnak, akkor a regionális paktumok feleslegesekké vá’nak. Ezért kérjük az angol kormányt, erősítse meg és ne gyengítse a népszövetségi alapokmányt. Módozatokat -kell találni a háború megelőzésére és nem arra, hogy miután kitört, megszüntettessék. Ezért elsősorban az ellentétekre vezető feltéte'ek megszüntetése szükséges és azon helyzeteké, amelyek félelmet keltenek. Ha a siker útjára akarunk lépni, újból elő kell vennünk a le­szerelés problémáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom