Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-21 / 141. szám

f*3ÍT funia* ?/,

Több százmillió értékű kompenzációs engedélyt adott ki a kormány

Elárasztják a piacot kompenzációs pamutfonallal

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.)

A kormány — legyőzve a Bamea Naţionala ellenállását — rátért) ai kompenzációs üzlie- tek engedélyezésére. Az újabban nyilvánosságra jutott nagyobb engedélyek a következők: A Centrala Cooperativa de Import si Export 66o millió fej értékű kompenzációs exportot bonyolíthat le Angliába. A Chibriturile S. A. pentru Fabricarea Chibriturilor, amely a romániai gywfamonopólkim koncesszióját bérli', (amint ismeretes1, 28 millió lej értékű kompenzációs exportra kapott engedélyt devizabeszdlgáltatási kötelezettség nélkül. Az export ellenében a Chibriturile 5 millió lej értékig gépeket, 4 millió llej értékig pedig külföldi hitelezőinek követeléseit egyenlíthette ki. A Sargo 20.000 dollár értékben exportálhat naítaisavat Amerikába. A Mauthner Textilwerke 83 millió lej (20 millió cseh korona) értékig exportálhat de- vizabeszolgálítatási kötelezettség nélkül piti- tét Csehszlovákiâbaţ amelynek ellenében pamutot importálhat. Az összeg tiz százaléka erejéig befagyott csehszlovák 'követeléseket fizethet. A Gasa Generală de Comerţ 40 millió lej értékig exportálhat napraforgópogácsát, olajosmagvakat Svédországba és Norvégiába. Nicolae Dimitriu 10 millió értékig exportálhat Danzigba^ Dániába és Svédországba napraforgó-pogácsát, 40 százalékos devizaibeszolgálítatási kötelezettséggel. — Az Uleia S. A. Bucureşti, 40 millió iejes kompenzációs exportot bonyolíthat le Angliába és ugyanilyen összeg erejéig ai skandináv államokba. Az engedély napraforgóp-ogácsára és napraforgóra iszol. Uniunea Centrală Soc.

Consum, Sibiu, 12 millió lej értékig sózott szalbnnát exportálhat Németországba. Lazar Brecher, Cemăuti> 10 millió lej értékig Csehszlovákiába és Lengyelországba mangánércet exportálhat. A Cecopava (Centrala Cooperativa de Producţie, Aprovizionare si Valorificare Agricolă) 3.000 tonna olajpogácsát exportálhat 30 százalékos devizabeszolgálta- tási kötelezettséggel. A deviza előre befizetendő a Midland Bankhoz. A fennmaradó összeg erejéig bármilyen országiból -bármilyen árut importálhat kvótán felüli. Egyiptomba 24% millió lej értékig here magot, diót, élőállatot, petróleumterméket és fűrészárut exportálhat devizabeszollgálátási kötelezettség nélkül, ammek ellenében lenfomalat importálhat. Ugyancsak a Cecopiava kapott engedélyt 4—'5000 vagon kukorica kompenzációs exportjára. Az Intercontinentala S. A. engedélyt kapott arra, hogy 50 -millió drachma) értékig görög árut importáljon. Ez az összeg romániai exportőrök Görögországban befagyott követeléseit -képezi. A Carpatina S. A. Forestiera^ Lomási Erdőipar, Ardeaí-i Erdőipar (Swag), a Foresta Română és a bra- sovi Ofa -már régebben engedéiliyt kaptak 11 o ezer font sterling! értékig fűrészáru kompenzációs exportjára Angliába. A Ford Română, Leonida és Sarai au tóm obi Iválliallato k, amint -ismeretes, engedélyt kaptak autószerelő üzem felállítására’ és a szükséges alkatrészek ellenértékét kompenzációs export utján fizethetik. A Ford egy 168 milliós és egy 268 milliós,, a Leonida & Co. egy 112 milliós és egy 120 milliós, a Sarai pedig egy 70 milliós és egy 50 -milliós kompenzációs- engedélyt

kapott. A fenti három automobilvállalat kompenzációs engedélye 600 millió tejre szól, amelyből 240 millió lej értékű devizát kötelesek beszolgáltatni. A Compania Comercială Română 230.000 font sterling (ooai 173 müfflió lej) értékig buza és petróleum kivételével', bármilyen terméket exportálhat Egyiptomiba, Szíriába és Palesztináiba. — A Fructex 100 millió lllej értékig exportálhat hüvelyeseket erŐ9 devizájú államokba és fűrészárut Angliába és Délamerikába. — Az American Industrial Trading Co. 100 millió lej értékben exportálhat A. listán szereplő árukat. Az összeg fele amerikai befagyott követelések fizetésére fordítható.

Amint már jelentettük, egy nagybirtokosokból és külföldi tőkésekből álló csoport engedélyt kért, hegy kühöldi befagyott követelésék igénybevételiével üzemet álikson fel agrártermékek indusztrializálására és az így feldolgozott agrártermékeket exportálhassa főkép a régi követelések -kiegyenlítésére. A kormány az engedélyt megadta. Az engedély 230 millió lejről szól'. Az engedély értelmében a 230 millió millllió lejből 20 százalékot köteles devizában beszolgáltatni a Jegybanknak vallütaprémiummal, 100 millió lejt felhasználhat befagyott belga, holland, svájci, angol és amerikai -követelések kifizetésére, 30 millió lej erejéig pedig a B. listán szereplő árukat importáltat.

A Textíliái következő megjegyzést fűzi a kompenzációs engedélyek kiadásához:

— A kormány az utóbbi hónapok alatt százmillió lejekre rugó összegben adott ki kompenzációs behozatalra és kivitelre engedélyt. Nem áll módunkban pontosabban megállapítani, hogy a kompenzációs import árui milyen cikkekből fognak állam, azt azonban ‘látjuk, hogy ebben az importban a vezetőszerepet a textilipari nyersanyagok, főleg pedig a parasztszövőfonal já-tsza.

A kormány gazdasági albizottsága a kompenzációs utón -kivihető kukorica mennyiségét 20.000 vagonban állapította meg. Ennek a hatallimas tételnek ellenében

nagyobbrészt ptarasztfonalat kell behozni az országba.

15

Egészséget vesz akkor, amikor a legbiztosabb és a legjobbnak bizonyult „Primero6“ gyártmányt kéri. Mert ma semmi sem létezik jobb, mint a

Nem kell mondanunk, hogy az igy bejövő szövőfonialat

a belföldi szükséglet nem is fogja tudni- felvenni.

Természetesen ebben a kompenzációs üzletben elsősorban a szövetkezetek részesülnek. A magánkereskedelem, amely teljes mértékben átérzi azt a veszélyt, amelyet a szövetkezetek túlzott favorizálása rejt magában, a rendekezésére álló eszközökkel meg- pröbáilja felvenrml ta versenyt. így a panurtfo- nalimportőrök egyesülete oily javaslatot tett a kormánynak, hogy ha a magánkereskedelem számára a pianmrionolbehozatalnál1 megadják azokat a kedvezményeket, amelyben a szövetkezetek részesülnek, akkor -kötelezettséget vállaltnak, hogy a fonalat

tiz százalékkal olcsóbb árak mellett hozzák forgalomba, mint a szövetkezetek. Egyébként a magáncégeknek adott kompenzációs engedélyek alapján is jelentékeny mennyiségű textilipari' nyersanyag jön be az országba. így a Mauthner Textilwerke 20.000 cseh koronái értékig exportálhat Csehszlovákiába, melynek ellenében pamutot importálhat. A nagyobb faipari vállalatok 110.000 angol font értékben szállíthatnak az angol piacra faárut, ahonnan viszont nagyobbrészt pamutfonailat hoznak be. Hasonló engedélyt kapott 15 millió lej értékben a Fehér István cég és 40 millió lej értékben az ,,Orex“‘ rizs. hántoló.

9

Regény! FORDÍTOTTA: SZEGŐ ISTVÁN

I. FEJEZET.

Andreu Ugaldo tisztavérü indián volt. A tselta- lok nagy nemzetségéhez tartozott.

Lumbojvilből származott, Tsimajovel kerület egyik fincájából. Ennek a fincának teljes neve Santa Maria Dolorosa Lumbojvil.

Lumbojvil egy indián kommunának, azaz gazdasági közösségnek volt az ősi indián neve és annyit jelentett, mint megművelt föld. A spanyol hódítás után ez! a kommunát elvették az indiánoktól és a földet a főkormányzó, aki itt parancsolt, egy spanyol közkatonának adta vagy ajándékozta el, aki a kommunát fincává, uradalmi birtokká alakította át.

Az ősi birtokosok, az indiánok, falujukban maradtak, amely közösségi földjük kellős közepén feküdt, mert másfelé sehova sem költözhettek el. Itt. maradtak, részben, mert szentimentálisán ragaszkodtak a földhöz, amelyen születtek s részben, mert gyorsan elterjedt közöttük az a felismerés, hogy bárhová is mennének, pontosan ugyanaz a sors várna rájuk. Többé már nem voltak független parasztok a tulajdon földjükön, hanem a finquero, földjüknek uj ura utalt ki neki belátása és tetszése szerint szántóföldet, amelyen azokat a termékeket termelték, melyekre életüknek és csaüádjuk életének fenntartásában szükségük volt. Ez volt a bér a munkáért, mit az uj földesurnak kellett végezniök, akinek jobbágyai lettek.

A spanyolok, ha egy ilyen közösségi földet meghódítottak, meghagyták régi indián nevét, mert ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az indián nép, amely évszázadokon át a névhez hozzászokott volt, ismerhesse és tudhassa, hová tartozik. Azonban a spanyolok, hogy a maguk istenének oltalmában biztosak legyenek, az újonnan szerzett földön, az indián névhez egy jó jámbor nevet ragasztottak. Ebben az esetben a név: Fájdalmas Szent Mária.

Idők folyamán a finea örökösödés és eladás utján számtalan kézen ment keresztül. Ami azonban ezeknél a vásárlásoknál és eladásoknál sohasem változott, az maga a föld volt és őslakói. Ugyanazok a » családok laknak még ma is a fincán, akik ott laktak volt a spanyolok előtt. Hívek mlaradtak országukhoz és földjükhöz, nyugodtan és türelmesen várva a napot, amely megint visszaadja tulajdonukat.

A mosani birtokos Don Arnulfo Partida, spanyol eredetű mexikói. Spanyol származására nagyon büszke, noha már jóval több mexikói és indián vér folyt ereiben, mint spanyol,

2,

Ritka eset volt, hogy egy finea peonjának egyik hozzátartozója a fincából kiszabaduljon. Az apa peon, a fiú peon és a lány egy peonnak a felesége. Ez szinte törvény vcűt. És ha egy peon megugrott, hogy saját életét élje, a finquero öt pesot fizetett a kerületi municipalidad elöljárójának és az elöljáró a megszökött peont elfogatla a rendőrséggel és a fin- cára vitette vissza, ahol a peonnak az öt pesot le kellett szolgálnia, miután a szökésért járó külön büntetését elszenvedte. De a benső kötelékek, amik egy indiánt a családjával s véreivel és barátaival összekapcsolnak, igen ritkán juttattak egy peont arra a gondolatra, hogy a fincából, amelyhez tartozott, megszökjék.

Andreu Ugaldo elkerült a fincából anélkül, hogy szöknie kellett volna. Nem lehet állítani azt, hogy törzsökös fincájáról eltávozni, még ha az bizonyos rabszolgaságot is jelent, mindig szerencse a peonnak. Éppen olyan gyakran van személyes kárára, mint aminő sokszor előnyére lehet. Hogy előre tudja ezt vagy éppen ügyesen és sikeresen illessze életét egy uj környezethez, ahhoz hiányzik a peonból az intelligencia. S a finquero ennek fejlesztését gondosan elkerüli. És ha a peon intelligenciájának ezt a fejlődését éppen az állam indítja mqg, a finquero nyugtalan lesz, vagy bolseviki vagy lázongok vezetője, egészen mindegy mi, csakhogy ezt a veszedelmes állami gondoskodást peonjainak ezáltal megakadályozhassa.

3.

Don Arnulfo egyik lánya Tenejapába ment férjhez. Tenejapa csinos, tiszta városka, felében mexikói lakossággal, az úgynevezett ladinokkal és felében tiszta indián népességgel. Külön városnegyedben laknak az indiánok és egy másik városrészben laknak a ladinok. Azonban a piacon és minden üzletben indiánok és mexikóiak összekeverednek, amiként egy város lakossága különben is összevegyül mindenütt a földön. A mexikóiaknak polgármesterük van és az indiánoknak főnökük, fejedelmük, vagy kacikájuk, vagy ahogyan ők elnevezik.

Donna Emilia nem tudott alkalmas lányokat találni uj lakóhelyén, vagy nem volt képes megszoknia tenejapai indiánlányokat, vagy pedig meghitt arcokat akart látni maga körül vagy bármi is lehetett az ok, mindenesetre atyjához küldött levelet egiy indián suhanccal. Kérte apját, hogy küldjön el két leányt honi ranchojukról és rögtön meg is nevezte a lányokat, akiket kívánt, Oféliát és Paulinát. Mindkét lány már otthon szolgált volt atyja házában és sokáig voltak Donna Emilia körül a konyhában és a lakószobákban. Hogy egyúttal mindent egyszerre intézzen el, megkérte atyját, küldjön még egy fiút is, aki ügyes és akire fiatal férjének az üzletben nagy szüksége van, -- ~ ” — - - --- — •

Don Arnulfo semmit sem tudott lányától megtagadni, annál kevésbbé, mert körülirt szavakkal értésére adta, hogy a szabályos időre nagy atyává teszi és hogy ez a tény az elmúlt héten derült ki. Az apa erre sietve elküldte a lányokat és egyúttal a fiút is kiválasztotta, aki velük megy.

Ez a fiú Andreu volt. A lányok egyike, Ofélia volt a nagynénje. S mert nénjével mehetett, nem esett nagyon nehezére atyai jacalitójától, az agyagkunyhótól, amelyben született, megválnia.

Fiatal életében először történt meg, hogy elment hazulról. Anyja sirt, amikor posolját meggyurta. De apja egykedvű volt és igazi érzelmeit elrejtette. A fiú gyermeki ösztönével mégis felfogta a mély szeretetet és a válás fájdalmát, amik atyját megrázták, jóllehet az apa a legcsekélyebb arcrándulással sem árulta el, mit jelent néki az, hogy fiától el kell válnia. Az apa barnás-fekete szemében egy gyönge csillogás volt, figyelemreméltó csillogás, amilyent azelőtt a fiú még sohasem látott atyjánál. Ez azonban olyan mély szeretetet árult el, aminőt sohasem hitt volna és nem is gondolhatta, hogy atyja ennyire szereti. Mert Criseriö egyszerű ember volt, aki a világról és az életről nem tudott többet, mint amire darabka kukorica földje, Miipája, babföldje, néhány juha, földesurának szántóföldjei és nyájai tanították és taníthatták. Érzelmeit nem tudta sem szavakban, sem gesztusokban kifejezésre juttatni. Még a gondolata sem ötlött fel benne egyáltalában annak, hogy érzelmeinek kifejezést adjon.

Ez a csillogás apja szemében az otthontól vett búcsúnál volt az, ami az ifjú egész további életét döntően meghatározta. Ez volt a nagy fordulópont jellemében és a kezdet sorsa kialakításában.

Andreu akkor tizenegy éves volt.

4.

A két lányt lóra ültették és szegényes holmics- kájukat és hálótakaróikat gyékényekbe csomagolták s egy mulera rakták.

Andreu és a legény, akit kiséretnek velük küldtek és aki az állatokat visszavitte, gyalog mentek.

Három napig tartott az ut. A honvágy, a két lányé éppen úgy, mint a fiúé is, megicsillapodott, midőn Donna Emilia ismert arcát viszontlátták Tene- japában. Donna Emilia ugyanazon a földön született, mint ők, bárha a földesur házában is. Csak egy esztendővel volt idősebb Oféliánál és bárommal Paulinánál. Együtt nőttek fel, mert mind a két indián lány igen fiatalon került a házba szolgálatra. És itt a házban együtt gazdálkodtak a konyhában és a lakószobákban, együtt nevettek, együtt visongattak, együtt táncoltak, együtt térdeltek a finea kápolnájának szentképei előtt és kis titkaikat együtt őrizték. Donna Emilia az indián nyelvet éppen olyan folyékonyan beszélte, mint a lányok és a lányok eleget tudtak spanyolul ahhoz, hogy a mexikóiak között megállják a helyüket.

{.Folytatjuk.}