Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-14 / 135. szám

1936 Juntas í 4. EtLBNZÉK 9 HARSÁNY! ZSOLT: Pocok sántít BUDAPEST, (junius.) A múltkoriban nagy baj történt Pocok nevezetű puli­kutyámmal: elgázolta egy takszi. ügy történt a dolog, hogy éjfél tájban hazajövet a gyalogjáróról a Pocok le­merészkedett az úttestre. A következő pillanatban már menthetetlen volt a helyzet: a Széna-tér felől rettenetes iramban száguldott egy kései takszi. A sötétben nyilván nem is látta a kutyát, mindössze annyit látott, hogy ember nincs az úttesten. Pocok színe a puli­kutyához illő „avitf* fekete, szóval ép­pen olyan, amilyen leginkább bele tud olvadni az éjszakába. Nagyot üvöltött Pocok és ott ma­radt elnyúlva az úttesten. Nosza ret­tentő riadalom: él-e ez a kutya, vagy már nincs benne élet? Élt még, egész testében reszketett, felkelni nem tu­dott. Gyorsan, gyorsan takszival az ál­latorvosi akadémiára. Egész utón oda- érésig aggodalmas izgalom: odaér-e él­ve? Odaért. Nagynehezen lehetett csak felverni az ügyeletes állatorvost, de vé­gül elhangzott a diagnózis: a kutya életben marad. Baloldali lapockáját csapta meg, a kocsikerék nem is ment keresztül rajta. A válla csontjából le­hasadt valami kis szilánk, hetekig el­tart, mig az meggyógyul. Orvosság, ke­zelés, eféle mind nem szükséges, rá kell bízni az egészet a szívós kutyater­mészetre. Az ebcsont a szólásmondás szerint hamar forrod. De bizony nem nagyon hamar for- radt. Az első napokban nagyon rosszul is érezte magát Pocok. Az ilyen öreg- uraknál másképpen van ez, mint fiatal­embereknél, a kutyavilágban is. Pocok ugyanis már megette csirkecsontjai ja­vát, elmúlt tiz esztendős, tehát megfe­lel egy aféle hetven esztendő körüli öreg urnák. Rettenetesen haragudott. hogy fáj a törött válla. Különösen az­ért haragudott, hogy hivatalának gya­korlása közben zavarja a fájdalom, mert ha csengetett valaki az előszoba ajtajánál, azonnal elkezdett vadul ugat­ni, de az ugatás rázkódt áfását ól bele­nyilallott a fájdalom a vállába, ezért dühösen és méltatlanul felorditott s eb­ből valami olyan tragikomikuson ke­serves hang sült ki, hogy ennek párját soha sem hallottam. Pocok máskor is elvből haragudott minden csengetöre, még a ritkán jelentkező pénzes levél­hordóra is, most aztán kétszeresen dü­hös lett minden külvilágira, mert a csengetés most már nemcsak lelkileg zavarta, hanem testi fájdalmat is oko­zott neki. Lassanként aztán gyógyult a törött csont. Három lábon sántikált szegény, roppant türelmetlenül és nehézkesen, mígnem kitaláltuk, hogy ha jó feszesen átkötjük a vállát, a kötés szorosabban tartja a kárvallott csontot és a járása könnyebb. Javult napról-napra, már fájdalom nélkül tudott ugatni, amwel ,.ugyan élt“ is, hogy Balassa Bálint szavaival éljek: óvatosan már leteve- gette a negyedik lábát is, ha nem látta senki. Ha tudta, hogy látjuk, akkor még játszotta a szenvedő vértanút és feltűnően sántított tovább. Végre elérkezett az idő, mikor eleget lehetett tenni a hatóságok azon paran­cséinak, hogy Pocok veszettség ellen beoltandó. Pocok megkapta szijját és szájkosarát. Elmentünk az illetékes helyre, ahol Pocok megkapta az oltást. Gyalog mentünk oda és gyalog vág­tunk neki a visszajövetnek. Hát ez Pocoknak nem tetszett. Min­den módon kimutatta kedvetlenségét. Megállt és makacsul követelte, hogy őt vegyék ölbe. Ez nem történt meg. Mu­száj volt neki gyalog folytatni az utat. De tüntetőén jelezte, hogy ezt méltat­lanságnak találja. Akkorákat sántított, mint. . . nem találok találóbb hasonla­tot: mint a sánta kutya. Végre elérkezett Pocok a Szent Já- nos-téri kapuhoz. Bement nagy nehéz­kesen a kapualjba. Ott azonban nem vágott neki a lépcsőnek. Megállt a lift- cijtó előtt és harsányan, követelő han­gon elkezdett ugatni. Komolyan mondom, csodálkozom, hogy nem csengetett a házfelügyelő­nek. És igaza lett. Ki kellett neki csen­getni a liftet. Melynek padlóján azon­nal kéjesen lefeküdt. Most már alig sántít. Kutyabaja. ' ^éí)í „fogorvoshoz,keli mennie. kRzt f)i­raf szem, reumáját a rossz fogak okozzák, mondfa az orvosom A reuma és minden kellemetlen fo­lyományának oka tényleg igen gyak­ran a rossz, elhanyagolt fog. A fog élő szerv, amely a vérkeringéssel áll kapcsolatban. A rossz fog veszedel­mes forrása a hüléses betegségek — igy a félelmetes izületi reuma —- fer­tőző csiráinak. Rendszeres fogápolás tehát több egyszerű szépségápolás­nál; komoly kötelesség, amellyef egészségünknek tartozunk. GfiCorodonti a 'tudományos alapon nyugvó fogpaszta Ha fogait az első, kezeügyébe ke­rülő fogpasztával tisztítja, ugyan úgy jár el fogaival szemben, mint ahogy fémtárgyakat [tisztítanak. A fogakat gondosabban kell kezelni. Használ­jon ápolásukra olyan ' fogpasztát, amely — mint a ChlorcTdont — tudo­mányos alapon' nyugszik. A tisztitó alkatrészeken kivül Chlorodant hat­hatós oxigénsót is tartalmaz, amely a mentollal együtt a száj- és nyál­mirigyeket i fokozottabb tevékeny­ségre ösztönzi, miáltal gondoskodik a természetesr szájtisztitásról. sípolja fogait minden reg* gél és este, addor va(ó6an széped és éped maradnod, dfdenjen évente détszema fogorvoshoz is t Chlorodont MEGÓVJA^ FOGAIT £SÍ EGÉSZSÉG ÉTI  Isid éragé diáfa a lángban állé Spanyolországban MADRID, (junius.) Harmadszor vagyok Spanyolországiban, négy forradalmat ékem át, de ez az utolsó, ez. a legvéresebb, leg­borzalmasabb. Ha eddig, az izzó spanyol' vér diktált, most a moszkvai vörös rubel irá­ny itjia a forradaknárokiat, akiknek munkája nyomán '/érpatakok ömlenetk az utcaiköve - zetre és templomok lángja teszi rémületessé az éjszakát. Szobámban' ülök, a Puerta de S-oI-hotelben, amely valamikor a spanyol főváros elitjének központja volt. Az utcán vörös zászlók lobognak, vörös szalagok rep­kednek a taxiik hűtője fölött és a külvárosok söpredéke részegen ordítja a kommunista himnuszt. Átéltem. ,n vörös diktatúrát Ma­gyarországon és .azt hittem eddig, hogy elég­gé edzettek az idegeim. Még sem bírom ki tovább Madridban! Véres emlékek üldöz­Â nagyhi!rá®Í£<osok sa ftegrárre Castilia végtelen síkságán haladt keresztül a vonat. Kihaltnak látszott a fátlan puszta­ság. Egyszer aztán kicsiny állomáshoz ér­tünk. Száz főnyi tömeg álil némán az épü­let előtt. Rongyos emberek. Vézna gyerkő­cök futkostak a vonat mentén, felkapasz­kodtak a második osztályú kocsikra és fe­nyegetően nyújtották sapkájukat. Tipikus spanyol pueblo! Az egész fiain, amit puebló- nak neveznek, néhány nyomorúságos kuny­hóból állott az .állomás mögött. Egyik uti- társam felvilágosított, hogy földnélküli sze­génység lakja ezt a helyet, a terrateni entek egykori munkásai. Ez a kép gyakran megis­métlődött: mindenütt várakozó, rongyos tö­megek álltaik, mintha valami csodát remél­nének a madridi vonattól. Az egyik állomá­son aztán merészen a'bllakom alá ál8t egy öreg paraszt és megkérdezte tőlem; hogy földosztó mérnök vagyok-e. — Signor, hónapok óta várunk, hogy ki- osszák a fokiét; A terzmemmte nem ad nek, amelyeket ebben a városban végig él­tem és az ország más részeiben. Azzal az elhatározással, szálltam vonatra Madrid nyugati pályaudvarán, hogy egye­nesen Estramadurába megyek. Második osz­tályon utaztam, ami itt ujiabban nem a ktg- kellemesebb dolog. Mindenki gyanakodva néz az utasra, aki» magasabb kocsiosztályon utazik. Mindöissze hárman voltunk a fülké­ben. Két utitársaim meg se mert mukkan!. Gyanakodva nézegettük egymást. Végül mégis megindult a beszélgetés és amikor lát­ták, hogy külföldivel van dolguk, nyílton bevallották, hogy ők terratenienték, azaz földbirtokosok. — Tehát a. köztársaság aliens égéi, — mondtam mosolyogva. esni sfkastók Ihattam ímmwél munkát. Éhen kell vesznünk, éhen kell vesz­nünk! Végre — Merida! Ebben a kis estramadu- riai városkában töltöttem az éjjelit, hogy másnap, körútra induljak a környéken. A szállodában ültem, unatkozva vártami a va­csorára. Egy különös rendelet ugyanis előír­ja, hogy az éttermek féltiz előtt nem szol- gajlihatnak fel vacsorát. Kívülem még egy fiatalember várakozott, összeismerked tünk. Fiatal' egyetemi hallgató volt. Látom, signor, jóindulatú ember és nyugodtan beszélhetek. Én a mérsékeltekhez tartozom. Ez azt jelenti, hogy a vörösök el­lenségnek tekintenek. A terratenienték okai annak, hogy ennyire süllyedt az ország. Jól emlékszem arra a beszédre, amit a katoliku­sok vezére, Gil Roblles tartott ebben a vá­rosban. Felszólította a földbirtokosokat, hogy osszák fel földjeik egy részét a nincs­telenek között. Valóban ez vollit az egyetlen ut a megbékülés felé. De a nagybirtokosok hallani sem akarta róla. Meghallgatták Gil Roblesc, aztán visszamentek kastélyaikba és folytatták a terratenienték életét, amely év­századok óta alig változott valamit. Mosz­kva sohasem boríthatta volna lángba Spa­nyolországot, ha földesuraink megértőbbek Ä 5konyh< Másnap reggel a szakszervezet titkárával autón kimentem a városka határába. Gyö­nyörű júniusi ég kéklett felettünk, sötéten zöldelltek az olajfák, de a földekről hiány­zott a szorgos munka nyoma. A pu ebi ók­ban tétlenül ültek a férfiak. — Titkár elvtárs, mi lesz a földosztással? Már elmúlt a vetés ideje, de nincs, aki1 a föl­deket művelje. A yunterok barmai tétlenül legelésznek az utak mentén és a braserok éheznek. Adjatok legalább néhány fanaga (hold) földet minden családnak, különben éhenv eszünk. A puebló lakosai kivétel néfliküil yunterok voltak, tehát olyan parasztok, akiknek bar maik vannak, de földjük nincs. A teljesen nincsteleneket braseroknak hivják. A földes- ur mind a két fajta népségből alkalmazott munkaerőt birtokán, készpénzfizetésért, ter­ményért vagy részért. A mezei proletárok e két rétegje előtt azonban el volt zárva a le­hetősége annak, hogy földet szerezzenek, mert ^ terratenienték ragaszkodtak az osz­tatlan birtokhoz. — Hol van & terrateuiente? — kérdezte, a titkár. — Fogva tartjuk a kastélyban, — felelték a yunterok. A kastély ajtajában két vadász puskás pa­raszt állt őrt. A terrateniente bizalmatlanul fogadott bennünket. — Engedjenek szabadon bennünket! Itt a birtokom, kastélyom, vihetnek mindent. — Hadd menjünk Portugáliába, mert itt nem lehet élni tovább! — Csak nyugodtan, nyugodtan, — felelte a szakszervezeti titkár. — Előbb tessék pénzt adni! A yunterok földosztást követel­nek és ez meg is lesz, amint a mérnök meg,- ! érkezik Madridból. De aztán nálam fognak követelni pénzt, mert pénz nélkül gazdál­kodni nem lehet. Mit tegyek velük? — Átkutathatják a kastélyt, egyetlen pe­zetát sem fognak találni. Kell váltó? Szive­és a latifundiumok nem tartják ébren a nép ellenszenvét az urak iránt. Most aztán itt van a hijos de puta, az agrárreform, amibe belepusztulnak a földbirtokosok és a nincs­telenek egyaránt. ©ä is égni fognak sen adok, de nem lesz bank. amely leszúrni - toil!ja. Ha megfőzték a levest, egyék is meg. A földesúrinak igaza volt, — de a yunte- roknak is. Az egyik paraszt bejött a kastély­ba és ezt mondta: — Titkár elvtárs, a helyzetünk kétségbe­ejtő! Ha mi nem kapunk földet és pénzt, sem mi, sem az állataink nem dolgozhatnak. Ha mi nem dolgozunk, akkor nem adha­tunk munkát a braseroknak sem. Minden éjjel őrséget kell állnunk, mert attól tartunk, hogy azok a nincstelenek, a braserok elhajt­ják marháinkat, sőt talán még magunkat is kifosztanak. Felesleges hangsúlyoznom, hogy semmit se végeztünk a puehlón. De útközben meg­állították autónkat a braserok és pénzt kö­veteltek. — Titkár atvtárs, vigyázzanak! A yunte­rok házai és istállói éppen úgy égni fognak, mint a kastélyok és a templomok! Ez a helyzet Spanyolországban. —g —s fl©Yés3yvéíle!e:rs és SCepíésie.’ nagy nyári számánaik tartalma: Növényvédelmi hírszolgálat. A gutaütés kérdése. Gyapjastestü ezüst legyecskék. Mit tegyünk a sok áitelelt ro­varkártevőkkel? Körtefa á g varas oda :a_ A szőlő­tőke-visszaesés kérdéséről. A pincepenészről. Repce gyökéren élő gubacs-barkóról. Időjárás. Ta- njíciadó. Hozzászólások a gyümölcszacskózáshoz. Szailmavirágok. A gyümölcsfák termőrészeinek kezelése tavasszal és nyáron. Sunbeam ősziba­rackfajta. Zöldokás. Szőlészet, Gyümölcs-. Zöld ség-. Virág-kertészet. Egyes szám ára. 40.— lei, vidékre 45.— lej pénz, vtgv postabélyeg bekül­dése ellenében azonnal küldi » romániai főbizo- miínyo'.; Ellenzék könyvosztálya Cluj. Pun Unirii. Előfizetési árak: negyedévre 60. —, félévre aoo.—, egész évre 400.— lej. Mutatványszámot (régebbi számokból) 5 — lej postabélyeg cl ene- ben szívesen küldünk. NŐI DIVATSZALONOK divatlapjaikat leg­olcsóbban és legnagyobb választékból »a Ellenzék könyvosztályában. Cin], P. Unirii vásárolhatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom