Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-10 / 107. szám
O I 19?$m »5'T9. )T3 ţ'E'B tf'ZlBK mssM A selyemblúz egy valóságos költemény! Csak ne volna olyan kényes. Es mégis oíy egyszerű, hogy lágy és simulékony maradjon, — ha helyesen mossuk. Lux-a! mosva szép marad, a színek megtartják élénkségüket. GARA ERNŐ RIPORTSOROZAT Át w pp§f 1 fi  „Az Ur katonái hírei sisakban a gyűlölet mezején“ (FJekken c. Lap.) Ebben a városban a legerőteljesebb szin- házpártolással kezdődött az uj történelmi korszak. Bodor Pál 1919-ben megszervezte a szinpártoló intézményt, amely példamutató volt az uj iErdélyben. Az volt például a rendszer, hogy a vezető szinpártoló tagok vállalták egy-egy darab kiállítását. Gárdos József, Patrubány Miklós, dr. Drexler Béla, Büchler Arthur, Schwartz Antal: ez a névsor eléggé jellemzi azt, hogy a város társadalma a manapság olyan szomorúan divatos szétromboló szempontok nélkül összefogott a müvészetpártolás érdekében. Ettől a hősi korszaktól ma már ott tart a színház ügye, hogy amikor azt kérdezem, ,,milyen volt a színházi szezon“, általában azt a feleletet kapom, hogy nem is volt szezon az idén. Hogy mégis volt, azt a „(Flekken'1 cimü lapocskából tudom meg egy fellengősen megszerkesztett háromhasábos cim alatt: „Az Ur katonái harcisisakban ütköztek össze a gyűlölet mezején“. A kis lap, amely a jóhirü és jóízű itteni húsétel nevét viseli, ebben a „hadijelentésében“ a következőkről számol be: . a fanatikusan gyűlölni tudó Hegedűs, mikor megtudta, hogy Battyán Kiádmán Az Ur katonái bemutatására készül, nyomban elhaffiározta, hogy megelőzi ebben, nehogy keressen Battyán js valamit. A 25—40 oldalas szerepeket .pénteken osztották ki annak a pár színésznek, akik még a társulat tagjai, a hiányzó szereplőket pedig regioni mii. kedvelőkkel pótolta . .. Természetes, hogy a színészek a legnagyobb tájékozat- lansággal vergődtek a színpadon .. Ezzel szemben a Battyán Kálmán előadásáról ezt tudjuk meg a ,,Flekken“-ből: „ . .. Battyán Kálmán dicséretreméltó vállalkozása megérdemli a közönség pártfogását, mere a legkitűnőbb műkedvelők szereplésével hozza színre „Az Ur katonái“ c:m/ü darabot. . A „Flekken“ kétségtelenül Battyán-párti orgánum, amint látjuk. Ez rendben van, ebből nem csinál az ember országos ügyet Az ellenben sehogy sincsen rendben, hogy — amint éppen a Flekken-böl olvashatjuk, a „gyűlölködő“ Hegedűs is, a „dicséretreméltó“ Battyán is: egyaránt műkedvelőkből toborozzák az Ur katonáit. Megdöbbentő, hogy egy-két esztendő alatt, szinte észrevétlenül, anélkül, hogy bárkinek egy szava is lett volna hozzá, olyan mélyre sü- lyedt itt a színház ügye, hogy már egy falusi ripacstársulatol sem tudnak összetartani az elszántan marakodó „színigazgató“ urak műkedvelőkkel operálnak a „gyűlölet meze jén“ ... (Ebben a városban, ahol kitűnő tár sulatok működtek még csak három-négy évvel ezelőtt, ma gerilla színigazgatók portváz nak és a Méder vendéglőben tartják a bot rányos előadásaikat. Negyvenezer lakosú vá rosnak, íme ez a művészi élete: Hegedűs— Battyán konfliktusok — műkedvelőkkel. — Miért nem jön a Cluj-i színház? Azt kérdezi tőlem valaki azok közül a kevesek közül, akik még érdeklődnek, akik még tudnak aggódni a kulturális pusztulás romjain. Mert a legtöbben nem is érdeklődnek már: egyszerűen azt mondják, hogy „nincs színház", mert „kis hely ez kérem, le van rongyolődva“. .. Nem igaz: nem „kis hely“, hanem egy negyvenezer lakosú, erdélyi relációkban nagy város. És az sem igaz, hogy „le van rongyoíódva“, semmiesetre sincs jobban lerongyolódva, mint az erdélyi városok általában. És az a hiba például, hogy Molter Károly azt mondja: „Jó csendes kis utcában lakom, ki sem szeretek bújni a lakásomból...“ Jó csendes kis utcákban sokan ülnek otthon Molter Károllyal együtt, akiknek most a fórumon volna a helyük: akiknek kézbe kellene venni itt a kulturális irányítást. Egy kis seregszemle: Molter Károly — a legújabb regényét most. fejezte be, „Asszimilációs sors“ — ennyit mond a regénye témájáról és még annyit is elárul, hogy önéletrajz. A Frank- j lin társulat adja ki. i Antalffy Endre —> egy XVI. századbeli török tudósnak Moldováról szóló könyvét forditja most magyarra. Kabdebo Erna — novelláit gyakran látjuk erdélyi és pesti lapokban. Büchler Pál — észt nyelvészeti tanulmányokat folytat. iDonáth László, Szíjgyártó Gábor, M. Hegyi Ilona, S. Hajós Aliz: olyan értékes kis gárda ez, amelynek az itteni közéletbe való bekapcsolódása uj életet jelenthetne abból a nivó- alattiságból, abból a tespedt közönyből, amelyben itt az élet sínylődik. — Elefántcsont tornyaikban ülnek. Egyik angolul tanul, mert el akar menekülni innen, a másik egy régi század történelmébe ássa magát, mert feledni akarja a jelent. Ez rémes kérem! így kiált fel Gagyi László, egy fiatal tanító, az első ember, akivel találkoztam, aki még tud felkiáltani, tud még öklével az asztalra vágni, akiben van még hit és harci készség: Gagyi László, az „Ikések“ vezére... Gagyi László friss hangja — milyen jól- esően hat ebben az eltompult érdeklődésű környezetben, amibe itt belekerült az ember. (Ez a kávéház is: milyen szoritőan hat néhány lehorgasztott fejű, elhanyagolt öltözetű „vendégeivel": a félhomályos sarokban egy sakkparti csibukozó, könyöklő kibicek- kel ... és a pincér is, milyen csoszogva hozza a feketét, szinte vánszorog a rossz üzletmenet kálváriáján ... „Ez a két fekete már nem húz ki a sárból“ — ez a gond van a sápadt arcára felrajzolva.) ... és ebben a reménytelen miljőben felcsendül Gagyi László friss hangja: „ . . . Megsulyosodott bennünk az idő és mi megsiilvosodtunk az idővel... Megszámoltuk magunkat és azt láttuk, hogy gyorsan cselekedni kell a pusztulás előtt... Egyarcu nemzedék akarunk lenni „német- lászlói“ értelemben .. . Bennünk az a sötét tűz lobog, ami a Wagner „Bolygó zsidójá"- ban: vágy a felszabadulás után ...“ A friss szavak színét, izét higgadt tárgyilagosság hangja fűszerezi: «... Statisztikákat készítettünk a faluról, a városról, megdöbbentő a kép: a magyar szociális élet a menthetetlen lezüllés képét mutatja. Amikor a statisztikai adatok a kezünkben voltak már, pontosan megszerkesztettük a tennivalókat minden irányban . . ." Megállapítja, hogy nem könnyű a feladat, mert: — Nagy és egyre összefogóbb erővel állunk szemben. A kisebbség kiszorítása egyre erőteljesebben történik. Itt volt például a legutóbbi kongresszus a városunkban. Számunkra az volt a legfigyelmeztetőbb jelenség, hogy csaknem példás rend volt. Nagy fegyelem mutatkozott közöttük és ez nagy erőt jelent. Ez figyelmeztet arra, hogy nekünk sem szabad széthullva maradni, össze kell fogni a szociális és kulturális erőket. A munka igy történik: — Leveleket irtunk mindenfelé. (Rengeteg levelet. Mint valamikor Kazinczyéknak, a mi fegyverünk is a levél. Levelekből fontuk azt a drótsövényt, amely mögött védekezni fogunk az egzisztenciális és kulturális elnyomatás ellen... Színesek, fiatalosak és olyan lendületesek ezek a mondatok, hogy néhol frázisnak hatnak szinte. Pedig ez ellen ugyancsak: védekezik az ifjú előadó: — Mi nagyon is tárgyilagosan fogjuk fel a problémát. Mi nem akarunk mindenféle szólamok felé elkalandozni, hanem a legreálisabb célkitűzés felé tartunk. A teksztus: az itteni elhelyezkedésünk problémája, A tennivalók pedig: — Román nyelvkurzusokat tartottunk az elmúlt télen. Most készülünk fel egy népfőiskola felállítására, amely az iparosságot, a kispolgári osztályt lesz hivatva nevelni. Szövetkezetét alapítottunk, tervbevettük egy Magyar Kulturház felépítését. í, Lobogó haját hátraszoritja: — Rengeteg a tennivaló, el lehet merülni benne szinte . , IiKE: Ifjúsági Keresztény Egyesület: a mai mindenféle kurzusok idején azt kell kérdezni, hogy: hát hogy is mondjuk, kampós-e a kereszt? . .. Gagyi László élesen tiltakozik: — Hogyan is vállalhatnék mi a szélsőséges ideológiát akkor, amikor a népjogokért harcolunk? Amikor mi magunk vagyunk elsősorban áldozatai ezeknek a mindenféle szélsőséges szólamoknak. Hogyan tagadhatnánk meg a magyar kulturközösség bármely rétegével a közösséget? Mi azt valljuk: ki mit vállal — ez a mérvadó és nem azok a bizonyos faji analízisek. Ha nem ezt valla- nánk, megtagadnék ezzel Kossuthot, kitagadnánk ezzel Petőfit. Mosolyogva emlékezik rá, mint amin már túl van az ember, ami holmi „gyermekkori emlék" csupán: — Nem mondom, a megmozdulásunt elején volt valami ilyesmi. Az ifjúság elszánt hevével indultunk el, de aztán: beleszólt az élet. a szociális helyzet, a történelem, a haladás: egy-két esztendő alatt megtisztultunk a hamis szólamoktól ... A szomszédos sakkasztalnál felhangzik tompán: matt! Befejeződött a játszma. Itt most kezdődik — a mi asztalunknál: az ifjú Gagyi László most indul a parasztjaival . n Ä ían végéhez közeledik, ámde a jövő metggar vezérkarának még hosszú ideig terített asztalra van szüksége. Az Ellenzék gondoskodása e tekintetben fatartó és kiapadhatatlan mindamellett még nagy anyagi támasztékra van szüksége. Meleg fölhívással fordulunk Erdély kimeríthetetlen jóságu magyar közönségéhez: a tanulmányi év utolsó harmadában fe-, szvtsc meg annyifelé igénybe vett jóindulatát s adakozzék az Ellenzék menzája javára, Előrelátásból, a közösségi szellem ápolása érdekében is. Örömmel számolunk be a legutóbb befutott adományokról, özv. Eperjemy Dénesné, aki pontosan minden hó elején fölkeresi nagy adományával lapunkat, ezúttal 2.000 lejt adott a menza javára. Következetes áldozatkészsége követendő példakép kell, hogy ragyogjon társadalmunk módosabb emberei részére. A mi hálás köszönetünket méltón keretezné be Eperjessyné követőinek méltó magatartása. Legutolsó kimutatásunk óta a következő adományok érkeztek, amelyekért meleg köszönetét mondunk, özv. Eperjessy Dénesné 5000 Kisebb adományok 150 Csausz István, Toderfi L. koszorúmé gv. címén 100 1936. évi diákbál jövedelméből 1197 G. Jolán emlékére ___________________ 500 Eddigi gyűjtésünk: 46179 Románia uj autótérképe minden autóvezetőnek nélkülözhetetlen. 34 kitünően szine^ zett térkép és az ország 16 nagy városának külön térképe egy tartós vászontokba gyűjtve. A teljes gyűjtemény 250 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa k Unirii.
