Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-31 / 124. szám
CLUJ, PiATA UNIRIi CLUJ, PIATA UNIRII A háziasszony Hősi kü delem egy munkásháztartás vezetése körül CLUJ. {A: l\llen:ck tudósítójától.) I lünk ii ház elölt, ;i parányi kertben, n pádon. Melleltem ;i ház asszonya: négy sen év körüli, elfáradt, megviselt, egész t leltében sokat dolgozó ember. Beszél getiink. Délután van most pihen. Pihenése ez a sok szakadt fehérnemű, stoppolni való harisnya, foltozásra váró ágynemű-huzat. Most ül és csak varr Valóságos szórakozásszámba megy nála az ilyesmi. Hiszen miből áll az élete? Szakadatlan, örökös munkából. Főz, piacra mogy, takarít, mos, vasal, vizet hord, rendbe tartja a házat, az övéi hol miját — soha-soha nem fogy ki a munkából az ilyen asszony. Elnézem a kezét. Vastag, kékes erek húzódnak a kezelőjén, a csuklóján, az alsókarján. A körme letöredezett, ujjúiba belevésődtek a különböző nyomok: megtisztított zöldségfélék foltjai, sebhelyek a mosástól, mert a lúg szörnyen marja a bőrt. Fájósak ezek a szegény kezek. A lábán is kiduzzadnak az erek, nehezek, dagadtak a bokák. Négy emberre dolgozik, négy embernek cipeli haza reggel a lele kosarat a piacról, négy emberre mos. Segítség? A nagyobbik fiú derék, kitakarítja a cipőjét, megveti az ágyát, rend- inai tartja az udvart. A kicsi, az még tehetetlen. Az ura egész nap a műhelyben van. Nőrokon, az nincs. Talán szerencse. Azok szokták elrontani az ember békességét. Megkérdezem, hogyan élnek? Miből? Mik az igényeik, mennyi a kiadásuk, mennyi a jövedelmük? Felnéz egy sarok nélküli harisnyáról a háziasszony s azt feleli: — A jövedelmünk? Az uram 700 lejt keres hetenként — mikor van munkája. A kisfiam, a Feri, kifutófiu. Egy héten 80 lejt kap. — Ez körülbelül havi 3100 lej. — Igen. Ennyi — ha van munkája az uramnak. — És a kiadás? — Várjunk csak. Nem tudom én azt pontosan összeszámítani. De megpróbálom. Hát egyszer — házbér az nincs. Egv szoba, konyha van, az adók ugv I—500 lejt tesznek ki egy hónapra. Aztán bankteher is van hátrálékban. Galv- l át veszünk szekérszámra a piacról, mert az olcsóbb, igy is 180—300 lej szekererr ként — és anyi baj van vele... — A ház szóval sajátjuk? — Majdnem mindenki saját házában lakik a negyedben: Jobb időkben építettük az urammal. Fiatalok voltunk s reméltük, hogy még építhetünk hozzá és lassan-lassan egész szép lesz. — Most is kedves. — Igen, igen — mondja — tisztaság van, eleget is dolgozom, hogy minden rendben legyen. Virágos az udvar, igy nyáron úgy szeretem. Rózsánk van, orgonánk, még klemátiszunk is. Négy éve bevezettük a vizet az udvarra, azóta nem kell az utcáról cipelni. — És a koszt? — Mindjárt. Van még sok minden azonkívül. Szóda, szappan. Cipőtalpalás. Vizdij, villanyszámla. Néha, nag3rritkán részletre valami ruhanemű. Sóhajt, ahogy eszébe jut, milyen körmönfont stratégiai tudásra is van szüksége neki, aki beosztja azt a bizonytalan 3000 lejt. Mennyi gondba, számításba, álmatlan éjszakába .. . Aztán rátér a négytagú család élelmezési problémájára: — Naponta egy kiló kenyér. Ez 8 lej 50 bani. A gyermekeknek tej kell. Egy és fél liter tejet, egy kupát vesznek naponta. Ez 6—7 lej, 40—50 lej az ebéd naponta, vasárnap 70 lejbe is belekerül néha, bizony. Hiába, az ember szeret valami jobbat is enni, a gyermekeknek is kedvezni kell. Az uram is olyan, mint egy nagy gyermek. Olyan „kivánós“ természetű szegény. — Mit esznek? -----— Ebédre főzeléket hússal, vagy sült szalonnával, jó zaftosán. — Egy héten kétszer puliszkát tejjel. Rántott levest csinálok, meg főtt tésztát a főzelék-hússal, meg a puliszkával fölváltva. Vasárnap disznóhus van, meg köttes-tészta lekvárral. Bolondulnak érte a gyerekek. Délelőtt csak megéhezik a kicsi, nem tudja megvárni, míg elkészül az ebéd. Szilvaizes kenyeret adok neki. Vagy meg zsírozom neki a kenyerét, jól megsózom. megpapi ika/oni . .. Elhallgat, gondolkozik, kezel leejti az ölébe. Jaj, a kávét majdnem elfelejtettem mondja , az is kell néha. Inkább pótkávé, de kávé. Szégyenkezve teszi hozzá: Miattam, meg a kisebb miatt. Nem Indok meglenni nélküle. De nincs mindig. Egyszer lej, egyszer kávé. Szé pen beosszuk. V jsá g ? Sz óra k oz á s ? Nagy figyelemmel néz egy előtte lebegő pillangóra. Vasárnaponként vagy én megyek az egyik gyermekkel a moziba, az Edisonba. vagy a Munkás-moziba, vugy az apja megy a másikkal. Szép időben sétálni megyünk. A többiek kimennek néha a zöldbe. Én nem megyek. Fájnak a lábaim. — Ez minden? — Ez. Újság nem kell. Ideadja a másnaposat a szomszédasszony — rám A No meg heti mondja véleményét... főként azokban ,i kérdésekben, amelyek közvetlenül a női nemet érintik. Mert esakü ők Ismerik azt art. egész, közérzetre kiható súlyos nyomást, amelyet a menstruációs /.avarok okoznak. A menop.iu/a (változó évek) ide. jén fellépő súlyos testi és idegzavarokat, amelyek az egész szervezetet és lelki életet felforgatják, legeLsősorban .szintén u nők ismerik legjobban, habár az. ilyenkor lellépő állandó ingerlékenység bizony a közvetlen kör. nyezetet is megviseli. Az előrelátó okos nők azonban megtalálják a módját annak, Hogy megszabadítsák önmagukat n szenvedésektől és megkíméli lu környezetüket az idegességtől, meri a tudomány ina már rendelkezésükre boaúj'.ja f „Menoklin“ nevű gyógyszert, amely a lege -- ismertebb tudósok hosszam kísérletének eredménye és amely megszabadítja a nőket a ha d tisztulásnál fellépő görcsöktől, Kerülésektől,, migréntől, álmatlanságtól, valamint a menő. pauz.a idején fellépő mindennemű testi és lelki szenvedéstől. A „Menoklin“ visszafdia ; nyugalmát és egészségét. Lei 125 utánvéttel küldi: Császár E. gyógy- .szertára, Bucureşti, Calea Victoriei No. 124 néz — fáradt fényű szemével és a következő mondatban benne van egész élete — Másnap is elég megtudni azt a sok háborúi, rablást, gyilkosságot. Én csak akkor vagyok boldog, ha mind egészségesek, ha jókedvűen jönnek haza. Ha nincs semmi baj. Akkor szívesen dolgozok reggeltől — estig. Pedig érzem, hogy hamar fáradok. Öregszem. — Hány éves? — Harmincnyolc. Aztán sietősen lehajol a kis rongyos harisnya felé... Marton Lili. A Kemény Zstgmond Irodalmi Társa ság évzárója Május 17-én tartotta évzáró ülését a 1 ár- gu-Mures-i Kemény Zsigmond Társaság. Érdemes megáilanunk egy pillanatra ennek a különleges helyi nevezetességű, tudományos és irodalmi fórumnak évzárása mellett, mikor Tolnai Lajos, meg Petclei István testálták rá annak idején a mesterjegyet, a fejlődés lehetőségét, erre az irodalmi mentsvárra, aminek a munkásenergiája közel hat évtized óta se csúfolta meg ezeknek a dc.ső alapítóknak remekbe rögzitett emlékeit. Hogy végzi a tudomány és művelődés terjesztése körül vállalt feladatait a társaság, erre nézve csak annyi őszinte válaszunk: — ahogy az idő és az alkalom engedi programszerű tevékenységünk kifejtését. Könyv-, vagy folyóirat kiadással közismert szegénységünk miatt nem gyarapithatjuk irodalmiunk emelkedését. A Sényi László főtitkár szerkesztésében megjelent impozáns „Ünnepi könyv“ óta hivatalos kiadványunk sincsen, amely rendszeres tájékoztatást nyújtana kulturális problémáinkról. A társulat tagjainak áldozatos munkája azonban az idők változásában is megtalálja azokat a formákat és eszközöket, amikkel az alapítók szelleme értelmében folytathatja >a magyar Ízlés csiszolását, művelését, tudományban, (dr. Büchler, dr. Schmidt); irodalomban egyaránt. (Dr. Antalífy, Moher K., dr. Ziegler K., Csergő, Kabdebó E. stb.) A Társaság vezetőcége, báró Kemény János elnök, Sényi László és dr. Farczády Elek titkárok, elnöki tiszttársaikkal és a választmány tagjaival, hivatásuk tudatában fáradnak azon, hogy a legmagasabb rendű leleményességgel egyeztessék össze a magyarságot az európai ízléssel. Mert bizony a mai idők kérdéseihez, meg az ,,ezerszemü Caesar“ értelmiségéhez egyaránt találóan állítani össze egy felolvasó ülést, magától értetődően nem közönséges feladat, előadás-sorozatok látogatottságát biztosítani meg éppen kockázatos. Mindezek dacára ahány előadó-estélye csak volt ennek az érdemes irodalmi otthonnak, mind a kellő érdeklődés mellett folyt le, valóságos „táblás“ házak mellett. Minden elismerés illesse ezért a támogatásért magyar értelmiségünk minden rendű és rangú rétegét, ezért a folyton nagyobb lendületű munkára buzdításért, igy lehet valóban reményteljes a Társaság jövője is. Ilyen együttes bemutatója volt irodalomnak, művészetnek a záróülés is, ahol igazán messze kimagasló eseményként ott tisztelhettük irodalmunk egyik legszámottevőbb egyéniségének, Tamási Áronnak szereplését. Zeneművészetünk szintén hagyományosan magas színvonalával köszöntött ránk a Kozma Géza ,,magyar vonósnégyese“, a Nagy István, Müller Ferenc, Riemer Károly és Kozma Géza tökéletes előadásában. — A mindvégig magyaros hangzással, teli zenedarabot nagy élvezettel hallgatta zenekedvelő publikumunk. A műsor ezután egy értékes kultúrtörténeti értekezéssel .szineződött. Dr. gróf Teleki Domokos „Száz évvel ezelőtt“ címmel adta elő két részre tagolt rugyértékü tanulmányát, nemcsak szóban, írásban és vetített képekben hanem a valóságban is bemutatta értékes gyűjteményét mondanivalóinak élén - kitésére. __ Bizonyára' megfogja találni előadónk alkalmas utját-módját annak, hogy nagy történeti látókörben mozgó értekezése a nagv nyilvánosság elé is eljusson. A Biedermaje- korról szóló fejtegetésébe aztán belekapcsolta, megfelblő illusztrálással, városunk ekkor - beli építő kezdeményezését is, majd az ezekkel egy korban élt .székely ezermesterünk, a hire> Bodor Péter emlékét tárta elénk kellő alapossággal. Illő magasztal ássál értékelte ennek a megtévedt zseninek tragikus históriáját. Ott láttuk a valóságban nagy művészi elhivatottságában is Bodort. ahogy egy darab bikkfából mérnöki pontossággal faragta ki muzsikálós kútja tetejének tartó jón-osz- !op-fejét, olyan gyönyörű csigavonalakkal, amiknél küliönb ívelést márványba .se faragnak azóta szobrászok. A ritka érdeklődéssel kisért fejtegetés, mely az elnöki záró szavakat követő őszinte elismerés hangja, a hétköznapi vívódásokon messze felülemelkedő méltánylás megnyilvánulása volt, egyszersmind komoly ígéret arra nézve is, hogy ezutanra sem lesz közömbös e mi kisvárosi értelmiségünk, ha találkozóra szólítja Társaságunk meghívója. Gulyás Károly. Zkts gáe>httíiütgt|ífj * $e CagcSíaff Gründungsjahr 1874. Die politisch führende Stimme der Deutschen Volksgemeinschaft in. Rumänien Das beste Nachrichtenblatt und werbe- kräftigste Anzeigenorgan Zuschriften wegen Bezug und Anzeigen- Veröffentlichung an die Verwaltung des „Siebenbürgisch-Deutschen Tageblattes“ Sibiu, Königin Maria strasse 25. Bucureşti III., Bulev. Dacia Nr. 15. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiáltásban 24ü lejért kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.