Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-31 / 124. szám

CLUJ, PiATA UNIRIi CLUJ, PIATA UNIRII A háziasszony Hősi kü delem egy munkásháztartás vezetése körül CLUJ. {A: l\llen:ck tudósítójától.) I lünk ii ház elölt, ;i parányi kertben, n pádon. Melleltem ;i ház asszonya: négy sen év körüli, elfáradt, megviselt, egész t leltében sokat dolgozó ember. Beszél getiink. Délután van most pihen. Pi­henése ez a sok szakadt fehérnemű, stoppolni való harisnya, foltozásra váró ágynemű-huzat. Most ül és csak varr Valóságos szórakozásszámba megy nála az ilyesmi. Hiszen miből áll az élete? Szakadatlan, örökös munkából. Főz, piacra mogy, takarít, mos, vasal, vizet hord, rendbe tartja a házat, az övéi hol miját — soha-soha nem fogy ki a mun­kából az ilyen asszony. Elnézem a kezét. Vastag, kékes erek húzódnak a kezelőjén, a csuklóján, az alsókarján. A körme letöredezett, ujjúiba belevésődtek a különböző nyomok: meg­tisztított zöldségfélék foltjai, sebhelyek a mosástól, mert a lúg szörnyen marja a bőrt. Fájósak ezek a szegény kezek. A lábán is kiduzzadnak az erek, nehezek, dagadtak a bokák. Négy emberre dolgo­zik, négy embernek cipeli haza reggel a lele kosarat a piacról, négy emberre mos. Segítség? A nagyobbik fiú derék, kita­karítja a cipőjét, megveti az ágyát, rend- inai tartja az udvart. A kicsi, az még te­hetetlen. Az ura egész nap a műhelyben van. Nőrokon, az nincs. Talán szeren­cse. Azok szokták elrontani az ember békességét. Megkérdezem, hogyan élnek? Miből? Mik az igényeik, mennyi a kiadásuk, mennyi a jövedelmük? Felnéz egy sarok nélküli harisnyáról a háziasszony s azt feleli: — A jövedelmünk? Az uram 700 lejt keres hetenként — mikor van munkája. A kisfiam, a Feri, kifutófiu. Egy héten 80 lejt kap. — Ez körülbelül havi 3100 lej. — Igen. Ennyi — ha van munkája az uramnak. — És a kiadás? — Várjunk csak. Nem tudom én azt pontosan összeszámítani. De megpróbá­lom. Hát egyszer — házbér az nincs. Egv szoba, konyha van, az adók ugv I—500 lejt tesznek ki egy hónapra. Az­tán bankteher is van hátrálékban. Galv- l át veszünk szekérszámra a piacról, mert az olcsóbb, igy is 180—300 lej szekererr ként — és anyi baj van vele... — A ház szóval sajátjuk? — Majdnem mindenki saját házában lakik a negyedben: Jobb időkben épí­tettük az urammal. Fiatalok voltunk s reméltük, hogy még építhetünk hozzá és lassan-lassan egész szép lesz. — Most is kedves. — Igen, igen — mondja — tisztaság van, eleget is dolgozom, hogy minden rendben legyen. Virágos az udvar, igy nyáron úgy szeretem. Rózsánk van, or­gonánk, még klemátiszunk is. Négy éve bevezettük a vizet az udvarra, azóta nem kell az utcáról cipelni. — És a koszt? — Mindjárt. Van még sok minden azonkívül. Szóda, szappan. Cipőtalpalás. Vizdij, villanyszámla. Néha, nag3rritkán részletre valami ruhanemű. Sóhajt, ahogy eszébe jut, milyen kör­mönfont stratégiai tudásra is van szük­sége neki, aki beosztja azt a bizonytalan 3000 lejt. Mennyi gondba, számításba, álmatlan éjszakába .. . Aztán rátér a négytagú család élelme­zési problémájára: — Naponta egy kiló kenyér. Ez 8 lej 50 bani. A gyermekeknek tej kell. Egy és fél liter tejet, egy kupát vesznek na­ponta. Ez 6—7 lej, 40—50 lej az ebéd naponta, vasárnap 70 lejbe is belekerül néha, bizony. Hiába, az ember szeret valami jobbat is enni, a gyermekeknek is kedvezni kell. Az uram is olyan, mint egy nagy gyermek. Olyan „kivánós“ ter­mészetű szegény. — Mit esznek? -----­— Ebédre főzeléket hússal, vagy sült szalonnával, jó zaftosán. — Egy héten kétszer puliszkát tejjel. Rántott levest csinálok, meg főtt tésztát a főzelék-hús­sal, meg a puliszkával fölváltva. Vasár­nap disznóhus van, meg köttes-tészta lekvárral. Bolondulnak érte a gyerekek. Délelőtt csak megéhezik a kicsi, nem tudja megvárni, míg elkészül az ebéd. Szilvaizes kenyeret adok neki. Vagy meg zsírozom neki a kenyerét, jól megsó­zom. megpapi ika/oni . .. Elhallgat, gondolkozik, kezel leejti az ölébe. Jaj, a kávét majdnem elfelejtettem mondja , az is kell néha. Inkább pótkávé, de kávé. Szégyenkezve teszi hozzá: Miattam, meg a kisebb miatt. Nem Indok meglenni nélküle. De nincs mindig. Egyszer lej, egyszer kávé. Szé pen beosszuk. V jsá g ? Sz óra k oz á s ? Nagy figyelemmel néz egy előtte le­begő pillangóra. Vasárnaponként vagy én megyek az egyik gyermekkel a moziba, az Edi­sonba. vagy a Munkás-moziba, vugy az apja megy a másikkal. Szép időben sétálni megyünk. A többiek kimennek néha a zöldbe. Én nem megyek. Fáj­nak a lábaim. — Ez minden? — Ez. Újság nem kell. Ideadja a másnaposat a szomszédasszony — rám A No meg heti mondja véleményét... főként azokban ,i kérdésekben, amelyek köz­vetlenül a női nemet érintik. Mert esakü ők Ismerik azt art. egész, közérzetre kiható súlyos nyomást, amelyet a menstruációs /.avarok okoznak. A menop.iu/a (változó évek) ide. jén fellépő súlyos testi és idegzavarokat, ame­lyek az egész szervezetet és lelki életet fel­forgatják, legeLsősorban .szintén u nők isme­rik legjobban, habár az. ilyenkor lellépő ál­landó ingerlékenység bizony a közvetlen kör. nyezetet is megviseli. Az előrelátó okos nők azonban megtalál­ják a módját annak, Hogy megszabadítsák önmagukat n szenvedésektől és megkíméli lu környezetüket az idegességtől, meri a tudo­mány ina már rendelkezésükre boaúj'.ja f „Menoklin“ nevű gyógyszert, amely a lege -- ismertebb tudósok hosszam kísérletének ered­ménye és amely megszabadítja a nőket a ha d tisztulásnál fellépő görcsöktől, Kerülésektől,, migréntől, álmatlanságtól, valamint a menő. pauz.a idején fellépő mindennemű testi és lel­ki szenvedéstől. A „Menoklin“ visszafdia ; nyugalmát és egészségét. Lei 125 utánvéttel küldi: Császár E. gyógy- .szertára, Bucureşti, Calea Victoriei No. 124 néz — fáradt fényű szemével és a kö­vetkező mondatban benne van egész élete — Másnap is elég megtudni azt a sok háborúi, rablást, gyilkosságot. Én csak akkor vagyok boldog, ha mind egészségesek, ha jókedvűen jönnek haza. Ha nincs semmi baj. Akkor szí­vesen dolgozok reggeltől — estig. Pe­dig érzem, hogy hamar fáradok. Öreg­szem. — Hány éves? — Harmincnyolc. Aztán sietősen lehajol a kis rongyos harisnya felé... Marton Lili. A Kemény Zstgmond Irodalmi Társa ság évzárója Május 17-én tartotta évzáró ülését a 1 ár- gu-Mures-i Kemény Zsigmond Társaság. Ér­demes megáilanunk egy pillanatra ennek a különleges helyi nevezetességű, tudományos és irodalmi fórumnak évzárása mellett, mi­kor Tolnai Lajos, meg Petclei István testál­ták rá annak idején a mesterjegyet, a fejlő­dés lehetőségét, erre az irodalmi mentsvár­ra, aminek a munkásenergiája közel hat év­tized óta se csúfolta meg ezeknek a dc.ső alapítóknak remekbe rögzitett emlékeit. Hogy végzi a tudomány és művelődés terjesztése körül vállalt feladatait a társaság, erre nézve csak annyi őszinte válaszunk: — ahogy az idő és az alkalom engedi prog­ramszerű tevékenységünk kifejtését. Könyv-, vagy folyóirat kiadással közismert szegény­ségünk miatt nem gyarapithatjuk irodal­miunk emelkedését. A Sényi László főtitkár szerkesztésében megjelent impozáns „Ünne­pi könyv“ óta hivatalos kiadványunk sin­csen, amely rendszeres tájékoztatást nyúj­tana kulturális problémáinkról. A társulat tagjainak áldozatos munkája azonban az idők változásában is megtalálja azokat a formákat és eszközöket, amikkel az alapítók szelleme értelmében folytathatja >a magyar Ízlés csiszolását, művelését, tudományban, (dr. Büchler, dr. Schmidt); irodalomban egyaránt. (Dr. Antalífy, Moher K., dr. Ziegler K., Csergő, Kabdebó E. stb.) A Társaság vezetőcége, báró Kemény Já­nos elnök, Sényi László és dr. Farczády Elek titkárok, elnöki tiszttársaikkal és a választ­mány tagjaival, hivatásuk tudatában fárad­nak azon, hogy a legmagasabb rendű lele­ményességgel egyeztessék össze a magyarsá­got az európai ízléssel. Mert bizony a mai idők kérdéseihez, meg az ,,ezerszemü Cae­sar“ értelmiségéhez egyaránt találóan állítani össze egy felolvasó ülést, magától értetődő­en nem közönséges feladat, előadás-sorozatok látogatottságát biztosítani meg éppen kocká­zatos. Mindezek dacára ahány előadó-esté­lye csak volt ennek az érdemes irodalmi otthonnak, mind a kellő érdeklődés mellett folyt le, valóságos „táblás“ házak mellett. Minden elismerés illesse ezért a támoga­tásért magyar értelmiségünk minden rendű és rangú rétegét, ezért a folyton nagyobb lendületű munkára buzdításért, igy lehet va­lóban reményteljes a Társaság jövője is. Ilyen együttes bemutatója volt irodalom­nak, művészetnek a záróülés is, ahol igazán messze kimagasló eseményként ott tisztel­hettük irodalmunk egyik legszámottevőbb egyéniségének, Tamási Áronnak szereplését. Zeneművészetünk szintén hagyományo­san magas színvonalával köszöntött ránk a Kozma Géza ,,magyar vonósnégyese“, a Nagy István, Müller Ferenc, Riemer Károly és Kozma Géza tökéletes előadásában. — A mindvégig magyaros hangzással, teli zeneda­rabot nagy élvezettel hallgatta zenekedvelő publikumunk. A műsor ezután egy értékes kultúrtörté­neti értekezéssel .szineződött. Dr. gróf Tele­ki Domokos „Száz évvel ezelőtt“ címmel adta elő két részre tagolt rugyértékü tanul­mányát, nemcsak szóban, írásban és vetített képekben hanem a valóságban is bemutatta értékes gyűjteményét mondanivalóinak élén - kitésére. __ Bizonyára' megfogja találni előadónk al­kalmas utját-módját annak, hogy nagy tör­téneti látókörben mozgó értekezése a nagv nyilvánosság elé is eljusson. A Biedermaje- korról szóló fejtegetésébe aztán belekapcsol­ta, megfelblő illusztrálással, városunk ekkor - beli építő kezdeményezését is, majd az ezek­kel egy korban élt .székely ezermesterünk, a hire> Bodor Péter emlékét tárta elénk kellő alapossággal. Illő magasztal ássál értékelte en­nek a megtévedt zseninek tragikus históriá­ját. Ott láttuk a valóságban nagy művészi elhivatottságában is Bodort. ahogy egy da­rab bikkfából mérnöki pontossággal faragta ki muzsikálós kútja tetejének tartó jón-osz- !op-fejét, olyan gyönyörű csigavonalakkal, amiknél küliönb ívelést márványba .se farag­nak azóta szobrászok. A ritka érdeklődéssel kisért fejtegetés, mely az elnöki záró szavakat követő őszinte elismerés hangja, a hétköznapi vívódásokon messze felülemelkedő méltánylás megnyilvá­nulása volt, egyszersmind komoly ígéret arra nézve is, hogy ezutanra sem lesz közömbös e mi kisvárosi értelmiségünk, ha találkozó­ra szólítja Társaságunk meghívója. Gulyás Károly. Zkts gáe>httíiütgt|ífj * $e CagcSíaff Gründungsjahr 1874. Die politisch führende Stimme der Deut­schen Volksgemeinschaft in. Rumänien Das beste Nachrichtenblatt und werbe- kräftigste Anzeigenorgan Zuschriften wegen Bezug und Anzeigen- Veröffentlichung an die Verwaltung des „Siebenbürgisch-Deutschen Tageblattes“ Sibiu, Königin Maria strasse 25. Bucureşti III., Bulev. Dacia Nr. 15. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiál­tásban 24ü lejért kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom