Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-10 / 107. szám
ELLENZŐK 1 D 3 0 máin» 10. ahomwm gyerekkoromban eljöttem. I I«/.a nercem dolgozni. — Hogy Ízlett? ... ur a kezében levő aktatáskát: letöri. Neszen 'ide üreg, milyen muszklijaim vannak. Üssön ide, olyan kemény, mint sí kó! A fogház őr nvegnyomogatija <ut izanökat. — ühörn. — Dolgoztam, mmt egy átfAat. Reggelitől cvtig, a többi béresekkel. Régen dlkzoktani már « nehéz munkától, majd belenyavalyod- um tőle. De azután nuegszokitam. Mindent meg leltet szokni. Mindent... Tudja, elúszott ,i vagyonon!: megszoktam. Leültettek, akárhogy kapálóztam. Azt is megszoktam. A feleségem meg... mindent meg lehet szokni... Egész élet bölcs lett belőle A szenvedések okosisá teszik az embert, mert kénytelen gondolkodni. Ha akar, ha nem. Mi van a feleségével? — kérdi a fogház őr érdeklődéssel. Semmi. Él, mint az Isten Franciaországban. Azt hitte, hogy legalább is tiz évre lezárnak, vagy sohasem kerülök ki a börtönből. Már au ni kor letartóztattak, ottha- . \ ott. Fütyült rám. Mondtam volna neki, hogy őt is le kellene zárni, mint engem? Hogy ő verte el a pénzt, amiért én ültem? Menteni volna utána? Fenét. Hagytam, hogy menjen. Ha rúd menni, menjen. Csak megismertem...- Nem találkozott vele azóta? — Amikor kiszabadultam, élmentem hozzá. Nem tudott szóhoz jutni. „Jól tette Manci“, — mondtam neki és elmentem. Azóta is többször vissza akart jönni. Megrázza a fejét. — Ebben az életben nem engedem többé magamhoz. — No és asszony? Legyint. — Ugyan! Annyi van, mint u pelyva. Kijein kell értük nyújtani ű kezet. Hallgat egy ideig, majd lassan felemeli a tejét és így szól: — Nem mondom... ha jönne valaki... va- Jaki, aki hozzám illik... Aki nemcsak akkor van az ember mellett, amikor pénz. van, meg estélviraha, meg nyaralás . . . Fia lenne valaki . . . De nem töröm magam utána. — Nem is érdemes, — jegyzi meg tapasztalatok súlyával hangjában az őr A mellettünk ülő hölgy és ... ur tekint ele összevillan. Mindketten mosolyognak. * Közben a folyosón idegesen sétál egy magas, karcsú, szőkehaju nő. Nyomában három férfi, széles gesztusokkal magyaráznak egymásnak. Egy irattáskás ur csatlakozik hozzájuk. A nő tépdesi a kezében tevő kis selyemzsebkendőt. Egy magas, vállas férfit kbémek a vizsgálóbíró eílé. Két fogházőr vigyáz rá. Amikor meglátja eu nőt és a barátait, odiaint nekik. Mond is valamit, az őrök nem engedők beszélni, szinte dulakodnak, úgy cipelik be az előszobába. Leüítetik egy pádra. A társaság a szemben levő pádon helyezkedik el. A férfi, akit ketten kísértek fed, igyekszik fölényesnek látszani, viccelget az őrökkel. Az ügyvéd szól most a nőhöz: — Legyen nyugodt, nagyságos asszonyom, még ma szabadi ábrahelyezik a férjét. Nem iesz semmi haj... Az asszony oda sem haHggit. Sár. — Mit sir, mi?! — kiált oda a letartóztatott. — Mit izgull?! Nem hallja, hogy nem lesz semmi haj?! Elég durva ez a hang, cseppet scan mondható gyengédnek. A megnyugtató szavak azonban hamisan hangzanak, úgy látszik, ő maga nem nagyon hisz a szobadlábraheiye- zésben. Az egyik őr rámorelul: — Nem megmondtam, hogy taögassom?! Vagy azt akarja, hogy baja legyen? — Jó, jó, ne haragudjon, — mondja a letartóztatott és megveregeti, az őr vállát. Az őr leveszi a kezét a válláról!. — Maradjon nyugodtan. * Egy-kettő-három. Egy-kettő-három... Hirtelen elhallgatnak a lépészajok. A feikisért itt mellettünk megáülRánézek. Zsebkendőt kap dŐ és a homlokát töröl- geti. Egy sötétruhás, beesetoarcu nő jön felé. Oda akar lépni. — Ha beszélgetni káván, — kknént, hivatalos hangon mondja ezt az őr — forduljon az ügyész úrhoz engedélyért. Két perc múlva kinyílik az ajtó. — A beszélgetést megengedtem! És most futvia teszik meg azt a pár lépést egymás felé.« Mindnyájon elfordultunk. Nemi jó nézni. A lórii «nea eltorzul, nagy belső megmozdulás tükröződik rajta. Az a&tszotny nevét monmolgivtja. A felesége nem tud szólni. A férj csókodgatja az asszony kezét, majd sokáig néznek egymás könnyes szemébe. A férfi vastag szemüvegének peremén végig pereg egy könnycsepp. Azután u többi. Nem törli le. * — Ez a vizsgáflóbiró ur szobája? — Nem tud o'LVomu? — Nana. — Ez uz. Egy öreg, bicegő bácsika igyekszik a törvény elé. Amikor kijön a vizsgálóbíró szobájából, nekiiámiaszkodik a kályhának. Várja, hogy rákerüljön a sor. * Az öreg szóbaelegyedett valakivel. Ide ha)lIrt'l.szik a beszélgetésük. — Miért van itt, öreg? — A Maris miatt. — Mi van a Marissal? — Megcsaptam. — Megcsapta? Mivéf? — A sutlóddal. Éppen a kezembe vót és a fejére vágtam. Elesett tüde. És elkezdett óbégatni. Földszinten lakunk, kihallatszott, hogy „gyilkos, meg akar ölni“, — És? — Elgyütt a rendőr... ö is dienern vót... Én nem hagytam magam... — Aha, szóval ezért van itt. — Ezér. — No és mondja, ki az a Maris? A lánya? — Frászkarikál. A feleségem. — Nem szégyellj öreg, az élete párját megveri? — Kapott az máskor is. Megszokta, mint a kutya. •— Hát most baj van! — Megvakarja fejét. — Boj^ * Egy óra. Az utcát bearanyozza a nap. Szép tavasz van. Az iskolákból zsibongva tódulnak ki a gyermekek. A sarkon megjpilLantom a hölgyet, aki mellettem ült és az urat, akit elhagyott a felesége. Nevetve mennek egymás mellett, perecet esznek. Valami elindult. Sz. S. A KATONAZENE HANGJAIRA.. A KATONAI PARÁDÉ A SZERENCSE PARÁDÉJA ÖT NAP MÚLVA! Május 15yén lesz a Fundaţia Carolban az ÁLLAMI SORSJÁTÉK harmadik osztályának a húzása. Több, mint 1 1.000 nyeremény, több mint 30.000.000 lei értékben. Ne feledje el, Hogy meg kell újítania sorsjegyét. Vásároljon uj sorsjegyeket, hogy növelje esélyeit. Ne fusson el a szerencse utjából. Legyen Ön is az ALLAMI SORSJÁTÉK NYERTESEI között* A HARMADIK osztály a nagy lépés az utolsó húzás felé, a junius 15,-iki mülióeso ţelé. „Családi és szerelmi tanácsadás“ Beszélgetés egy nagy magyarországi folyóirat szerkesztői üzenete;: rovatának vezetőjével, arról, hogy milyen nehéz a mestersége CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) — Nem szeretek titokzatos riportokat Írni, ahol az interjút adó hősnő névtelen. sőt még azt a lapot sem nevezhetem meg, amelynél dolgozik . . . — Sajnálom. Nekem nem szabad elárulnom a nagy nyilvánosság előtt a nevemet, lapom rossz néven venné. S lapomról se beszélhetünk, mert hiszen a magyarországi neves folyóiratok közül éppen ez az, amelynek fő specialitása a családi és szerelmi tanácsadó rovat, s amelynek diszkréciójában legjobban megbíznak az olvasók százai. Tudnia kell, hogy nekem és kollégáimnak még gépirókisasszonyunk sincs nehogy avatatlan szem pillanthasson be az olvasó titkaiba, problémáiba, melyet tanácstalanságában kedvenc lapja rovatvezetője elé tár. Magam gépelem a sokszáz levélre a választ. Bizony nehéz, fáradságos, idegölő mesterség. Sóhajt a kis szerkesztőnő, akire az olvasók titkaikat bízzák, aki névtelenül és szeretettel válaszolja meg sokszor lehetetlen kérdéseiket. Mostan Erdélyben tölti szabadságát és nagyon fáradtnak látszik. Egészen kicsi és törékeny alakja van, szemüvege mögött okos, jóságos szem csillog, hajában itt-ott ősz csikók fehérlenek. ’^smmmaasBwamasmsss^’^ ! Bizony már nem fiatal, de nem is lehet fiatalon és tapasztalatok nélkül biztos és bölcs tanácsokat adni idegeneknek, akiknek bajaival egész éven át foglalkozik az ember. — Eredetileg angol- és amerikai találmány a szerkesztői üzeneteknek az a típusa, amelyet én csinálok— mondja a szerkesztőnő — ott Love editress-nek hívják a kollégáimat. Az Egyesült Államokban, amely önti a női folyóiratokat, van olyan lap, amely egy millió levélnél többet kap évente. De én sem pa- naszkodhatom. Jó nehéz postazsákom van. — Persze nők Írják a legtöbb levelet. — Természetesen. De ne gondolja, hogy férfiak nem Írnak. Tőlük származik a leveleim 20 százaléka. — Mit szoktak kérdezni a férfiolvasók? — Ó, ezek a férfi-olvasók többnyire nagyon if jak abhoz, hogy komoly férfiszámba vegyem őket. Legtöbben halálosan szerelmesek és szülői ellenkezés dacára nősülni akarnak — 18—20 éves fejjel és tüzön-vizen keresztül. A kicsit idősebb levélíró rendszerint már jegyes, J vagy fiatal házas és olyan problémái vannak, hosv például a lánvnnk, akit mm L PedsiuaiBicxifiy'Si. SL kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT b Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz liS, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-34 szeret, neki kellemetlen társasága van, s mivel nem akar szakítani az „undok“ társasággal, valószinüleg nem szereti őt. Erre leül, veszi a töltőtollát és kétségbeesett levelet ir, tanácsot kér. A levélre aztán legjobb tudása szerint válaszol valaki, a londoni Fleet streeten, New- yorkban, vagy a pesti . . . Szóval érti... — Értem. És most arra kérek választ, hogy* vannak-e komolyabb, érdekesebb levelek a napi postájában? — Ó, hogyne. Egyik-másik megható emberi dokumentum. Ezek elég ritkák. Legtöbb szerelmi probléma, de megtalálhatók a legkülönbözőbb és legfantasztikusabb kérdések, amibe bele lehet egy kicsit bolondulni: mit kell csinálni, hogy az ember ne féljen a pókoktól; hogy mondják a „szeretlek“ szót 10 különféle nyelven; hogy kapja vissza az ember a kölcsönadott pénzét, ha közben szakított a vőlegényével; milyen menüt adjon az ember egy ezüstlakodalmon, ahol 21 vendég lesz jelen; hogy kaphat valaki áilást női börtönben, mint felügyelőnő; hogy menjen férjhez egy zsidó lány egy keresztény í fiúhoz szülői beleegyezés nélkül; férjhez \ lehet-e menni egy taxisoftőrhöz, aki i soha sincs otthon? . . . I Hogyan lesz az ember szerelmi tanácsadónő? I — Rendszerint újságíróból, vagy iró- I hói, de sajátos adottságok kellenek I hozzá. Minden levél olvasásakor hozzá leéli képzebii az íróját. Mert ugyanazt a kérdést nem lehet egyformán megválaszolni, ha az együk levél írója vidéki i kislány, a másiké tapasztalt városi lény. : Mondjuk mindkettőtől dhidegiilt a I szerelme. Ilyenkor a tapasztalt városi- í nak esélye van, hogy visszahódítsa a i fiút a kis falusinak pedig azt izenem. j hogy legjobb lesz utódot keresni. Te- i hát: képzelő erő, vagy élettapasztalat, j pszihológiai tudás kell ehhez a mester- I ségliez. Csodálja hát, hogy beleőszül- \ tem? I — Nem, nem csodálom . . . CM. L.)
