Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-10 / 107. szám
6 ■SRK9 ELLENZ fi K I 9 3 O ni á Ju a I 0. * lain . iK'uesszaf.xssisuai^Eiu^ csak szerény. Nekem kell buzgólkod- nom Előhozakodom a vitustánccal, a tejoltásokkal, a: aiKiphilcrxiával össze- oissza kotyoyok mindent. l'gy latom, hogy a vörheny az utóbbi évtizedekben feltűnően enyhült. Micsoda félelmes, ragadozó betegség colt még a mi gyermekkorunkban. Most úgy megszelídült, mintha a tigris macskává változnék. El fog tilnni a föld színéről, akár a himlő, a lepra, a dögvész. Végül maguk a betegségek is megbetegszenek és elpusztulnak. — Igen — hagyja rám. Hu valamiről sokat tudunk, akkor hallgatunk. Csak a műkedvelők biztosak és bőbeszédűek. A teljes tudás — a külsőségben — fölöttébb hasonlít a teljes tudatlansághoz. Szégyenkezem, hogy eiuiyit elmés- kedtem és kotynyeleskedtem. Én is hallgatok. Aztán ezt kérdezem tőle: — Mit csinál Elzász? — Elzász? — ráncolgatja a homlokát. — Kicsoda is az? — Hát a mi közös barátunk. Elzász, a tanár Az orvostanár. — Olyat én nem ismerek — jelenfi ki. — Ismerek ugyan egy Elzászt. De az főfelügyelő a vasútnál. Hámeredek. Most az orratöve körül eyy vonást fedezek föl, egy éles kifejezést, egy kemény árnyalatot, valami roppantul idegent, ami még mindig roppantul emlékeztet ismerősömre, de azért tüstént megérteti velem, hogy nem ö az s én ezt az embert, akiről fogalmam J sincs, hogy kicsoda-micsoda, összetévesztettem a gyermekorvossal, akivel annakidején együtt vacsoráztam és nwltkor a kávéházban találkoztam. ö is rám mered. Lelkében hasonló folyamat mehet végbe, mert mély lélek- zetet vesz és elhúzódik tőlem. Kétségtelen, hogy ő is összetévesztett valakivel és neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. De vájjon minek nézhetett engem? Ebben a pillanatban egy világ omlik össze mindkettőnkben. Az űrben lényünk személytelenül, megfosztva egyéniségünktől, szinte megsemmisülve. így töprengek magamban: — Mi történt itten? Semmi olyasmi, ami csorbát ütne a világrendben. Én azt hittem, hogy ő, ő, ő pedig azt hitte, hogy én, én vagyok. Minthogy ez tévedésnek bizonyult, nem is mi találkoztunk, csak két ember, minden jelzet és név nélkül. De kiderült, hogy két ilyen ember is rokon és épp elég mondanivalója akad egymásnak Elbeszélgettünk, nem is nagyon unatkoztunk. Semmi okom sincs, hogy ezt az urat ezután lenézzem. — Na, szólok kedélyesen és megbocsát ólag — azt talán még se teszik. Hiszen tudják, mennyire el van foglalva, mennyit dolgozik. Igaz, igaz, — kacag — de ezek afféle régimódi, békebeli emberek, nem nyárspolgárok, csakhogy velük ám nem lehet . . . Nem fejezi be mondatát. Látja, hogy a föltételes megállóhoz közeledünk, föl- ugrik, mindjárt ki kell majd szállnia. Melegen kezet szőrit velem Szembe néz és ezt mondja: — lejen örültem. — En is — válaszolok s úgy érzem, hogy nem is nayyot hazudtam. Miéri szenved Hőbbet a nő, mini <a férfi ? Minden idők orvostudományának egyik legsúlyosabb problémája a nők#menstruációs zavarainak kérdéssé volt. Úgy a pubertás korában, mint később is, de légióként a k'li- maktériumbiin (változó évek) súlyos testi cs lelki rendellenességeket okoznak a menstrua- ción zavarok. Ezeknek leküzdésére «ok nagynevű orvostudós tett kísérletet kisebb-na- gyobb eredménnyel. A legutóbbi évek — ezen a téren elért — egyik legnagyobb eredménye a hossza évek tudományos kísérletei alapján a newyorki „Riwcrsidc" laboratóriumok által előállított „Menoklin" elnevezéssel forgalomba hozott Hufza, îiniibmza — humburd*uneia — bíQszehopsie, liikszehajtsze Különös riportf egy berlini zenetanárról, iii SBaríólí és liodSály zenéiére akarja a modern énelipe«sagógiáá megreformálni Ő is erre a végkövetkeztetésre juthatott, mert kirántja a zsebóráját, felém tartja és bizalmasan közli: — Elkéstem. Nagybátyámék mindig fél kilenckor vacsoráznak, nagyon pontosak. Ezek agyon fognak ütni. BERLIN. (Május hó.) (Berlini munkatársunktól). Előszóul: A reformok korát éljük . . , I. A kinyíló autón át először a Mester ke- rekrenytloct szemű, kiegyensúlyozottan gömbölyű, hátul némi — inkább csak szimbolikus - hajjal egységes képbe fogott derűs ábrázata tűnik fel. Ezt egy parcollányi, óriási kockákkal borított sárgás-barna öltöny, két csomagokkal teli kéz, végül egy félénken tétovázó lábpár követi. Azon néhány méter hátrahagyása közben, melyet különös látogatónk egy közbenső borszék óvatos kikerülésével az ajtótól o stílszerűen éppen művészi rendetlenségben elborított íróasztalig megtesz, amely időbei i- leg a lélektanilag kifejezve leginkább csak egy' lassított felvételű pillanathoz hasonlítható, a nagy kék szernek az anderseni mesekatona malomkövének méreteire növekednek, s az ailsó ajakra záruló száj felső része végre felnyílik s elhangzik az első mondat (ha akarjuk, ezt bemutatkozásnak is vehetjük): Rosebery d'Arguto. Mialatt kinyílnak a nagy csomagok, szét- szijazóíiik az aktatáska, kinyílik o nagykabát s előkerül a zsebből, noteszkönvből, levéltárcából a megszámlálhatatlanul nagy számú kritika, tanulmány és beszámoló, aközben megtudjuk a Mestertől, hogy Kodály és Bartók zenére tanít énekelni napnap után sok száz német gyereket, felnőttet egyaránt. Rosebery d'Arguto már vagy félszáz sajtónyilatkozatot adott eddig a néniét és sál ági a póknak, hol mindenütt o két nagy magyar zenész zenei eszméért szállott síkra és hirdette, hojy a magyar zenének a világon több figyelmet kellene szentelni. Baj van a negyedhangokkai. Miért akarja az orosz származású művész azonban éppen a magyar zenét népszerűsíteni? ö miaga válaszol erre: Körülbelül Bach ideje óta s mióta az instrumentális zene annyira tért hódított, a finomabb hangtonu- sok érzékeltetése egyre jobban elkopik. A hallás eldurvult s főleg éppen a legnépszerűbb hangszer a zongora vesztette e! az it. n. „negyedhangokat“, melynek klaviatúráján mint köztudomású ugyanaz a fekete billentyű szolgál két különböző hangnem számára. A mai hangrendszer nincsen tehát már birtokában valamennyi tiszta hangnak, sem tökéletes akkordnak. Ugyanakkor érdekes azonban, hogy a magyarok zenéjében (hiaüonló példa már csak igen kevés keleti népnél, mint pld. az indusoknál és araboknál található), kiknek kedvenc hangszere nem a zongora, hanem nagy mértekben a hegedű is, mennyire távol maradt ez a zc- nei-negiativum. A magyarok hegedű játékmodorában megmaradt felismerhetően a negyedhangok kijátszása is. A zenejáték tehát hiánytalan. Még a kis törthangrészek sem hiányoznak, ezért van az, hogy mihelyt egy magyar művész veszi a kezébe a vonót, legyen az Hu- bay, Vécsey vagy Szigeti, vagy akár egy magyar cigány is, hasonlitbatiadánul töké- tesebb élvezetet nyújt, mint bármelyik más Megemelte a sapkáját, megvakarta, a fejét s lenyelt valami merész gondolatol. A lobbit kibökte. — Ez már igen. Mégis csak van igazság a földön is... Noj de megyek is izibe, mert a bornyut újból csecs alá keli engedni. Lsilen- nek ajánlom. Paroláztunk. Elsietett. A kocka el van vetve. Én indám hol áll meg s kit hogyan talál meg. Sietve előkerestem „szabadjegyemet“ s gyalog neki indultam Glujnak. Nincs messzire- Mindössze 58 kilométer jó időben és jó utón. Most, hogy egy kis sár van, átlag ara- s'zos, alig 68. De szabad jeggyel legalább kellemes. Friss levegő, tágas helyek, szép kilátás mindenfelé, akárcsak tíz amerikai vonalok hátsó kocsijából. Lábbelimet a nagy tolongásban nem tapossák össze. Kofferek sem eshetnek a fejemre és ha. korán indulok, még napvilág megérkezem s összeütközés kizárva. Defekt vagy karambol szintén. Éts ha megfagyva bár, de összetörve igen, megérkezem, a kezemben lévő cédulán rajta lesz a cim; a mentők részére előre elkészítve. Minden értékes holmimat — szemüvegemet és ceruzámat — gondosain elrejtve utazóruhámba — a többi ruhámat Clujon tartom Kubanek szabónál — indulásra készen kiléptem az udvarra. Pont akkor lépett be a jegyzőné. Arcán a gyors mozgás által életre keltett halvány rózsák nyiladoztak, a szájával együtt. Ez utóbbi & nyüladozásban jóval túlszárnyalta az előbbieket. — Jónapot. Éppen most hallottam, hogy valami táviratot kapott. — Holott én nem mondtam senkinek. — A saját szemeimmel láttam. — Akkor igaz kell, hogy legyen. — Mi van abban a táviratban? — Az titok. — De én szeretném tudni. — Akkor már nem leime titok. — Nem fogom senkinek elmondani. — Én sem . — De ha szépen megkérem? — És ha úgy sem mondom meg? — Meg fogja mondani! Érti? Meg fogja mondani! Tudni akarom! — Miért olyan kiváncsi? — Mert úgy .hallottam, hogy — itt észbe kapott — jobban mondva úgy gondolom, hogy minket is érdekelhet ez a távirat. — Mint európai embereket az olasz— abesszin háború. — Nem úgy, hanem kizárólag személy szerint. — Akkor nem az én címemre küldték volna. — Nézzej legyen léiké, tudja, hogy én mindig jó voltam magúkhoz. Az uram is örökké segített az adókivetésnél. — Hogy több legyen az adóm — Nem igaz! Akárki mondja, nem igaz! Az őszön i-s küldtem a feleségének egy ital szőlőt s a nyáron egy jókosár ribizlk.... No, mondja már. Könyörgött, harcolt, vergődött az aisz- szony. Csaknem összeroppant a bizonytalanság súlya alatt. A szája két széle, hol egyik, hol a másik, 1 e-1 egörb üLl, mint a fáradt var- jumadár szárnya. A hangja el-elcsuklott-.. Kezdtem sajnálni. Gondoltam, elég lesz a leckéből a mai jelzőért, amit a postás előtt ránktestáit. Ennyit -azonban megérdemelt. — Végeredményében is ez a távirat nekem jött és nem a falunak. — Tudom, hogy nem a falunak jött és én se szeretném, hogy a falu megtudja- idő előtt, mert akkor nem lenne egy percig se nyugtunk a kárörvendőktői, meg a hitelezőktől. — De miért? Miért? Nincs abban semmi különös. — Magának az semmi, hogy az embert csak úgy, máról holnapra egyszerűen, kiteszik a megszokott helyéről s eldugják valahová istenh átiamögé egy moldovai faluba. — Nem értem, miről beszél? — Arról, a mi a táviratban van. — Honnan tudja, hogy mi van a táviratban? Az asszony sírni kezdett. — Nézze, megmondom őszintén, a postás mondta az előbb. — És ha a postiis nem mondott igazat? — Miért hazudott volna? Azért a pohár pálinkáért, amit cserébe kapott. — Igaz, hogy adtam egy pohárral azért, hogy megmondta és egyet azért, hogy ne kürtői je telle a falut. Még az uraimnak se szóltam, úgy siettem ide, hogy megtudjam a valót... No... Mutassa már. — Nem mondja el senkinek? — Vakuljak meg mindakét szememre, ha elmondom. A zsebkendőm után nyúltam. Párbeszédünk alatt bele csúsztattam a táviratot s most „véletlenül“ kihúztam vele. A tekintetes asszony mohón kapott utána... Én gyorsan. kiléptem a kapun és mini' egy oüimpiai távgyalogló, olyan gyors léptekkel igyekeztem ki a faluból. gyógyszer, amely a nő menstruációs zavaraidnak minden fázisában (fájdalmak, görooki, fejfájások, hcvülések stb., tőkéidet enyhül.. Jést nyújt. A klimaktérium idején fellépő u«|j lyo& testi, de főként lelki megrázkódtatásod: eseteiben ez a gyógyszer a legbiztosabb h*ti4 * sünök bizonyult. „Menoklin“ kezdéssel — a newyorki ét bécsi klinikákon — olyan nagyszerű eredményeket értek el, mint eddig semminemű1 - más gyógyszerrel sem. Megrendelhető a vczérképvi«clőnél: Csiszár gyógyszertár, Bucureşti, Calea Victoriei ' 124. Lei i2j uíánvéltel. világhírű hegedűsé. Jóformán ők tudják os.-kj. egyedül megérezni azokat a ithelletnyi eLkj-i lönbőző dús eket, melyek teóriája is már komplikált, hit még zenei érzékeltetése! 5Rcsebcry d'Arguto azt tűzte ki magának| / tehát célul, hogy éppen a magyar zene által bebizonyított tökéletes hangvisszaadisi \n lehetőségből kiindulva fogja a modern ének pedagógiát is megreformálni. Keze aílól eddig többezer német iskolás gyerek és felnőtt került már ki, kik mind Kodály és Bari tók, Liszt és Hu bay zenére tanultak, meg í hiánytalan technikával énekelni. S ugyanakkor, amikor ez a lelkes kis zenetudós — eddig már igen látható sikerrel! — a magyar zenéből akarja ujjáalkotni egy egész kukurváig népeinek modern énekét... ugyanakkor egy német művésznő Käthe vj Malotti már is magyar zenére komponálta azt az uj iskolai énekes mozgásiam, mely párhuzamosan alakulva d'Arguto elgondolásával, kép>ezi a legújabban kifejlődő német énekpedagógia alapját. Bibihohahahaaaa...! 6. Autóba ülünk, hogy meglátogassunk egy Malotti-d'Arguto iskolát. Valóban, magyar zenére tökéletes, el nem vesző fél és negyedhangokkal éneklik az apró germán nebulók a legfurcsább hiang- szimbó! u mókát. ,,Az apa késziti a csónakokat . . . ping, ping, ping — csike, pukk . . . “ Ütemesen csilingelnek a friss gyerekhangok, teljes érzékeltetéssel mozognak a kis testek. Valóban: szinte látjuk s, halljuk, mint készül a csónak. Az éneklő-mozgó kórus azonban már is uj dalba kezd. A karok egyre gyorsabban forognak, a csepp kezek a levegőt hasítják 6 a hozzá énekeit ilassu zümmögésből egyre erősebben aiakul ki az induló repülőgép érzékeltetése. Szinte érezni, mint örül ez a sok apróság ennek a lelket, szivetderitő „Abszolút énekének. Ének szavak nélkül csak hangokkal! Köröskörül hangzik a „Bibíhohahidiaaaa“, hol földszerű nehézséggel, majd légies köny- nyedséggel, vidáman, szomorua®, az emberi érzelmek (legszélesebb skáláján. Csupa erő s elegancia ez az ének s d'Arguto is közben egész tűzbe jön: dirigál. 7. Különös egyszerűséggel, minden toktusbot nélkül irányítja a csöppnyi gyerektorkokat tatárképü karmesterük. Felemeli kicsit kezét függőlegesen: forte; (laposan leereszti: piano; ferdén emeli: crescendo; összeszontja tenyerét: fortissimo; ismét lágyan szémyitja; pianissimo. Ha ez így megy tovább s ilyen egyszerű magyar zenére az ének, még maga az újságíró is rögtön énekelni kezd. S az ami benne uj. 8. Mi Rosebery d'Arguto művészetének ritka? Külön tudta választani az éneket a zene- kísérettől, visszavezette arra a ‘klasszikusan primitiv fokra, melyen a daü még nem ismer szöveget, hanem egyedül a tiszta hanggal is képes minden érzelmét vagy mondanivalóját kifejezni. Rosebery d'Arguto tehát levette a zenekiséret mankójáról az éneket, megoszt o- gatta, szépen újra rendbehozta s úgy adta vissza annak a sok apró s nagy énekesnek, kik uj és régi magyar zene példáján akoiava, akarnak örülni az életnek. Hallottunk dithyraanbokat, pizziccatot, melódrámát, fortét és pianót, énekeltek trillát, szmfoniár és staccatot, elmentünkben pedig eilőbb szerenádot kaptunk, majd exo- tikus vidám bu csudáiba fogott a gyereksereg. A „Nem vagy' legény Berci" dallamára fújta vagy száz ifjú gavallér és höügy, hogy aszongya: Húsza, túsza, fidibuuusza — humbund- sunda — hipszehooopsze . . . hikszehaaak- sze . . . 10. Epiye , , , de szép! D, F.
