Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-09 / 106. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1^29. J»s3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Caleta Motüotr 4 íöií Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 nub> «rém. —. Telefonszárn: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Előfizetési ának: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A töbhi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több ÍVkX,VH. ÉVFOLYAM, SZOMBAT 1936 MÁJUS 9.-------- »—nr. i-----­Cselekvési szabadság iefjes fenntartása a háfom kimntani-áítam érdekeinek védelmében. — Az együttműködés nyomatékos hangoz­tatásának okaL —- Kötelezettségek, melyek az európii helyzet oía­hatásából származhatnak a hisanfanf-államokra ..................... .................. .............— A francia kormány jövő elnöke fenntartás nélküli támogatásáról biztosítja Angliát síigái. A kisantant államok a kollektiv biz­tonság elvének laivei és készen á’lanak arra, hogy gyakorlatilag is résztvegyenek ennek az elvnek érvényesítésében. 7. A locarnói kérdéssel és e szerződés fel­mondásával kapcsolatban szeretnénk, hogy ha a looarnói hatalmak közötti előkészítő lárgya'ások az európai együttes biztonság bevezetésére minél hamarább befejezést nyer­nének, hogy a kisantant államok is résztve- hessenek Nyugat-, Közép- és Keleteurópa bé­kéjének konszolidálásában. A kisantant álla­mok, bár nem közvetlen aláírói a rajnai szer­ződésnek, figyelemmel kíséri a tárgyalások menetét, tudatában lévén annak, hogy mi­lyen következmények hárulhatnak rájuk egy esetleges viszály idején. 8. Hangsúlyozzák a St.-Germain-i, trianoni és Neuhy-i békeszerződések tLszteletbenta.rtá- sához fűződő létérdekeiket. Álláspontjukat e tekintetben már ismertették és magatartásuk ebben a kérdésben közismert. Miután a jelen­legi tanácskozásokon elhatározták a jövőbeli gyakorlati magatartásukat a három állam ér­dekeinek és jogainak teljesértékü megvédése érdekében, kijelentik, hogy ha elérkezik a pil'anat, minden szükségest elkövetnek ezen jogaiknak és létérdekeiknek tisztelefbentar- tása érdekében. Ezért teljes cselekvési sza­A tegnapi nap eseményeinek előterébe a belgrádi kisantaut-értekezletről kiadott hivatalos jelentés került, mely szokatlan terjedelmességével s a minden lehetőségre kész, közös fellépés erős hangoztatásával is arra mutat rá, hogy megszerkesztöi milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tizenegy pontba szedett határozatnak. A hivatalos jelentés több pontban és ismételten hangoztatja, hogy a kisantant-államokat létérdekeik épp úgy. mint a mult, a jelen és a jövő szü?»séglétéi arra késztetik, hogy „mindenkorra és elválaszthatatlanul összefűzve maradjanak“. Ez az BsszefüzŐdés, a jelentés szerint, egy­aránt vonatkozik a Népszövetséggel, Ausztria függetlenségével, a Habsburg-dinasztia visszatérésével, a jelenlegi határok tiszteletbentartásával és a katonai szerződések intéz­kedéseinek érvényesítésével kapcsolatos magatartásra. ,«A kisantant-államok — teszi hozzá még e megállapításokhoz a hivatalos kommüniké — azért tartják szükségesnek ezt kijelenteni, hogy úgy országukban, mint mindenütt máshol elkerüljék az esetleges félreértéseket, vágj7 tévedéseket'4. Az együttműködés iljren erélyes hangoztatására tehát kétségtelenül szükség lehetett a kisantant-külügyminiszterek érzése szerint Még pedig nem csak a külföld felé, hanem saját maguk irányában, a belföld felé is. Nehéz hely­zetekben egy csoportosulás részvevői mindig úgy érzik, hogy együttműködésüket erősít­hetik azzal, hogy ha összetartásukat saját maguknak is állandóan emlékezetébe idézik. A külpolitikai realitás viszont, mely az együttműködésnek ilyen erélyes hangoztatását szükségessé tette, kétségtelenül az lehetett, hogy a külföldön, sőt a kisantant-országok- han is az utóbbi idők jugoszláv külpolitikájával kapcsolatban az a benyomás keletke­zett, hegy Belgrád nem teljesen egyértelmű külpolitikát folytat a kisantant két másik fővárosának külpolitikájával. A belgrádi értekezletről kiadott jelentés ezt megcáfolja és a cáfolatot az ellenkező véleményen lévő külpolitikai körök is kénytelenek most tudo­másul venni. A jelentés többi pontjai hangoztatják a kisantant érdekeltségét a nagy európai kér­dések megoldásában, minthogy a három állam külügyminiszterei teljes tudatában van­nak annak, hogy „milyen következmények hárulhatnak rájuk egy esetleges viszály ide­jén“. Majd a dunai kérdésekre térve, különösen erélyes hangot ütnek meg a kisantant- külügyminiszterek. hangoztatva, hogy jogaiknak és létérdekeiknek e téren való tiszte- letbentartása érdekében minden szükséges lépésre készen állanak és fenntartják maguk­nak a teljes cselekvési szabadságot a kölcsönösen ellenjegyzett nemzetközi szerződések megvédése érdekében. Az erélyes kijelentések után a hivatalos jelentés 9-ik pontja eny­hébb hangon állapítja meg, hogy a fenti álláspont nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy fáradozásaikat teljes erővel folytassák tovább a dunai államok gazdasági együttműködése érdekében, aminek bizonyítékát adták és fogják adni úgy a római megegyezéssel, mint a Németországgal szembeni magatartásukkal. Kutató szem mindenesetre felismeri a hivatalos jelentés minden pontjában, hogy melyik kisantant-állam törekvéseit akarja szolgálni, vagy milyen árnyalati különbséget akar elenyésztetni a három állam külpoli­tikájában. Belgrádi politikai körökben ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a jelentésben is hangsúlyozott súlyos helyzetre való tekintette! kölcsönös engedékenység alapján teljes megegyezés jött létre valamennyi kérdésben. Az olasz—abesszin háborús válság kérdésében újabb diplomáciai esemény tegnap nem történt. Minden arra mutat, hogy Anglia és Olaszország között közvetlen diplo­máciai tárgyalások is folyamatban vannak. Római jelentéseek szerint a szombaton Ösz- szeülő fasiszta nagytanács Abesszínia annektálását fogja elhatározni. Ugyané jelentés tudni akarja, hogy a határozat létrejövetele után Anglia és Franciaország azonnal eré­lyes lépéseket tesznek érdekeik védelmére. London és Páris között különben a francia választások eredménye következtében szoros közeledés várható. Leon Blum, a jövő kor­mány valószínű elnöke, vagy a miniszereínökség el nem fogadása esetén is a kormány legnagyobb hatalmú irányítója, tegnap olyan nyilatkozatot adott egy londoni lapnak, hogy Anglia ezután fenntartás nélkül számíthat Franciaországra a népszövetségi politika érvényesítésében. A Németországgal szembeni magatartás kérdésében szintén olyan kije­lentéseket tett Leon Blam, melyek teljes együttműködést tehetnek lehetővé Páris és London között. Kétségtelenül ennek az együttműködésnek biztosítására érkezett tegnap Párisba Attlee őrnagy7, az angol munkáspárt parlamenti csoportjának elnöke is. A ber­lini angol nagykövet különben tegnap átnyújtotta Németország külügyminiszterének a régóta esedékes kérdőpontokat, melyekről azonban egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra. BELGRAD. (Rador.) A kisantant értekez­let befejeztévc' hivatalos közleményt adtak ki, mely a következő pontokban szögezi le a három állam közös politikájának irányelveit: 1. A kisantant államok 16 év óla a Nép- szövetség keretein belül a béke megvédését és a nemzetközi szerződések tiszteletbentar­érdekében fáradoznak. 2. A béke megvédésére mindig azoknak a nyugati hatalmaknak poHtikáját támogatták, amelyek Ausztria függetlenségét védték és éppen ezért erélyesen szembeszá'lott a jelen­legi határok megváltoztatására irányuló re­vizionista törekvésekkel, valamint annak az tása uralkodó családnak újra való trónrajutása ellen, amelynek jelenléte elkerülhetetlenül súlyos viszályokat idézne elő a Dunameden­cében. 3. Ünnepé’yesen kijelentik a kisantant ál­lamok,, hogy semmi okuk sincs változtatáso­kat eszközöilni az eddigi politikájukon, ugj’am- olyan folytatólagossággal, hűséggel és tán­toríthatatlan akarattal folytatják a megkez­dett utat, mint ahogy ez a múltban is tör­tént. 4. Ezért különös határozottsággal jelentik ki, hogy iétérdekeik, a tegnapi, jelenlegi és holnapi történelmi szükségletek arra készte­tik őket, hogy mindenkorra elválaszthatatla­nul összefűzve maradjanak. 5. Ugyanebből a szempontból hangsúlyoz­zák nemzetközi politikájuk mély és tökéletes egységét. Ez egyaránt vonatkozik a Népszö­vetséggel, Ausztria függetlenségével, a Habs­burg-dinasztia visszatértével, a jelenlegi ha­tárok tiszte'etfoentartásával, a katonai szer­ződések intézkedéseinek érvényesítésével és általában a nemzetközi szerződések általá­nos tiszteletbentartásával szembeni magatar­tásra. Külpolitikai irányvezetésünk ugyan­olyan elveken, érzéseken és közös érdekeken alapszik. A kisantant államok azért tartják szükségesnek ezt kijelenteni, hogy úgy orszá­gukban, mint mindenütt máshol, elkerüljék az esetleges félreértéseket vagy tévedéseket. A három kisantant állam magatartása, min­den európai országgal szemben mindig egy­séges marad és szolidáris. 6. A kisantant ál amok továbbra a legna*- gyobb hűséggel fogják követni népszövet­ségi politikát és bíznak abban,, hogy ez az intézmény hamarosan legyőzi a jelenlegi vál­PÁRIS. (Rador.) Leon Blum, a francia szo­cialista párt elnöke, aki valószínűleg a jövő kormány elnöke és esetleg külügyminiszter is llesz, cikket irt a Popolaire mai számában. Tragikus lenne — Írja Blum — és elszo­morító, ha Nagybritánnia hiányozna a nagy ügyek tárgyalásánál éppen abban a pillanat­ban, amikor Franciaország arra készül, hogy minden erejével támogassa. Mert a népfront kormánya hűen az áltaUánor szavazáson ki­fejtett akarathoz, poétikáját a népszövetségi alapokmány lojális tiszteletben tartására fog­ja alapozni. Nemcsak arra fog törekedni, hogy megmentse a megmenthetőt a nemzet­közi jogból az abesszin kérdésben és nem­csak a Népszövetség demokratikus fejlődésé­nek mcgvédelmezésére fog törekedni, de ma­gasabb célokat is követ. Minden erőfeszítést meg fog lenni az igazi biztonság, a leszerelés és béke létrehozására. A londoni Daily Herald szintén interjút közöl Leon Blummal, aki többek között eze­ket mondotta: A francia szocialista párt győzelme vitális fontosságú pillanatban következett be a béke, demokrácia és civilizáció szempontjából. Tra­gikus, hogy későn jöttünk annak megaka­badságot tartanak fenni maguknak egyszers- mindenkorra, megállapítva, hogy sohasem fogjálk beleegyezésüket adni egy olyan nem­zetközi szerződés megváltoztatásának törvé- nyesitésére, amelyet kölcsönösen ellenjegyez­tek, amennyiben ezeket a változtdtásokot nem vitatják meg először egymás között és nem jött létre közöttük a nemzetközi jogoknak megfelelő megegyezés. 9. Az érvényben levő szerződések tisztelet- bentartásáva! szemben elfoglalt ezen állás­pontjuk egyáltalán nem zárja ki azt a lehe­tőséget, hogy továbbra is folytassák a kísér­letezéseket a dunai államok gazdasági együtt­működése érdek/ében, ez álltai is bizonyíté­kát adva rendkívüli jóakaratuknak. A gaz­dasági együttműködés elvéhez való hozzájá­rulásuknak tanú je'ét egyébként már a római egyezménnyel szembeni magatartásukkal és a Németországgal kötött szerződésekkel is bizonyították. 10. A kisantant államok szükségesnek ta­lálják meg állapi tani, hogy a nemzetközi helyzet rendkívül komoly és hogy a Népszö­vetség alapitó államai szorosan ragaszkodnak a békéhez. Az 1914—18-i háborúban részi­vel! államok értékelni tudják a béke és a né­piek közötti egj’etértés jótéteményeit, ugyan­akkor azonban szükségesnek tartják az egye­nes politikai irány vezetést, amely valóban békés együttműködéshez vezet és hajlandók minden olyan' lépés megtételére, amely a béke éidekében megegyezéshez vezet. 11. Az e kérdésekben felmerülő tanácsko­zások következtében a három miniszter úgy a genfi tanácskozások, mint a szokásos dip­lomáciai megbeszélések ideje alatt szóró- kapcsolatokat tart fennt egymás között. dáOyozására, hogy Olaszország meghódítsa Abesszíniát. De, ha a árult nem is volt ke zeinkJben, a jövő ott lesz. A Népszövetséget fel kell éleszteni, frissíteni. Az európai ál­lamokat újból őszinte együttműködés kell, hogy egyesítse. Ezt csak a leszerelés alapján lehet megvalósítani. A szocialista párt bá­torság és bizalom bizonyítékát fogja szolgál­tatni annak a terhes munkának megvalósí­tásában, amit egy leszerelési konvenció létre hozatala jelent. Németországot fel kell kérni, hogy vegyen részt a konvenció elkészítésében. Ilyen meg­fogalmazású kérdést fogunk intézni hozzá: Hajlandó-e leszerelni velünk együtt? Ha Németország nem óhajt válaszolni vagy nem akar résztvenni a mi leszerelési mun­kánkban, meg kell kötnünk a megegyezés! nélküle. A konvenciónak ugyanolyan méltá­nyosnak kell majd lennie, mintha Németor­szág is közreműködött volna annak elkészí­tésénél. Londonnak, Moszkvának és Páris- nak együtt kell dolgoznia a többi népszövet­ségi állammal és magára ke’3 vállalnia a fe­lelősséget. amely ilyen politikából eredne. (Folytatása a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom