Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-08 / 105. szám

I •* i Î I ■ a I I 41113 ni-A kí&S ÄÄ IÖA ikh hoi k»b em Mz V« oA bn Í3 TA 01 w\ 61 is 5 od h\ yX n ­?.s ,iz a* I 31 >* 1Î >z 0 A n u 5 s a 1 \ [ \ ^ ÁRA j^TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ I IN NUMERAR No. 141.163/1929. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Cdeat Moţilor 4 Fiókkiadóhivaital és könyvosztály: Plata Unirii 9 jzám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LVII. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM. 1 MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS PÉNTEK Előfizetési áriak: havonta 70, negyedévre 2x0, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 19 3 6 MÁJUS 8. Edétsaz aizs©# fcíllpoMa slkertelessségéaek okát Genfre hédi&Si® ál. — Austen Chamberlain szerint a szankciós Polliik® i&^ábbi&lwtmiásateliesen céltalan volna ——» ————«■——------------­nassollni: „A fanatikusok iácfc letart, megegoezest kell kötni...“ Abesszíniában mind teljesebb mértékben helyezkednek cl az (Jászok. Badoglio mar­sall ünnepélyes bevonulása után Addis-Abebába, amit a marsall az olasz király nevében való birtokbavételnek nevezett, most délről Graziam tábornok is gyorsított menetekben balad Harrar és Diredaua felé, hogy Abesszínia egyetlen vasútvonalát elvágja. Ezzel a négus birodalmának olasz birtokbavétele katonai szempontból megtörténtnek tekinthető s a vitának, hogy nemzetközi jogi szempontból ezt a birtokbavételt már befejezett tény­nek kell-e tekinteni, inkább csak elméleti jellege van, bármilyen feszültségeket is okoz­zon a nagyhatalmak külügyminisztériumai között. A nyers tény, amint a londoni alsóház : tegnapi vitájában is megállapították, az, hogy Olaszország katonailag kezében tartja r Abesszíniát s ezt csak katonai eszközökkel lehet tőle elvenni. Katonai eszközök alkal­mazására azonban egyetlen hatalom sem hajlandó. Viszont a formaságok szempontjából ma már valamivel engedékenyebb kijelentések hangzanak Rómából, mint az előző napo­kon. A Reuter-ügynökség tudósítója előtt, nyilvánvalóan az angol közvélemény izgalmá­nak lecsillapítására, tegnap illetékes olasz k?iröL kijelentették, hogy Olaszország minden tekintetben tiszteletben akarja tartani a többi hatalmak Abesszíniában szerzett jogait, ha ezek viszont elismerik az ő szuveréoitását Abesszínia fölött. Azok a hírek, melyek szerint Olaszország Abesszínia annektálását már befejezett ténynek tekintené, koraiak. Mussolini nem akarja Európát befejezett tények elé állítani. Szerinte a fanatikusok ideje lejárt s a külpolitikai vitákban megegyezésekre van szükség, melyek minden jogosult érdeket kielégítenek. Olaszország elismeri Franciaországunk a Dzsibuti—Addis-Abeba-i vasútvonal fölötti jogát és ugyanúgy elismeri Angliának a Tana-tó vizének kihasználá­sával kapcsolatos jogait is. Ezek a jogok azonban, olasz felfogás szerint, nem tekinthe­tők területi jogoknak. Az olasz kijelentésnek az utolsó mondata nem nagyon alkalmas Anglia megnyugtatására, mert semmilyen jogelismerés nem változtat azon, hogy a Tana- tó partvidékének olasz birtokbavétele Egyiptom és Szudán életérdekeit érinti. A Reuter- jelentés lényege azonban mégis az, hogy Olaszország tárgyalásokra hajlandó és diplomá­ciai tárgyalásokban az angol külpolitikának mindig rendelkezésére állanak olyan ütő­kártyák is, melyeket ellenjátékosaival szemben sikerrel tud érvényesíteni. Anglia álláspontját Eden külügyminiszter tegnap hosszabb alsóházi beszédben fej­tette ki. A londoni kormány eddigi politikájához híven, ezúttal is ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy Abesszínia kérdésében nem Olaszország és Anglia között, hanem Olaszország és a Népszövetség között fejlődött ki ellentét és a háborút megakadályozni óhajtó törekvések sikertelensége nem Anglia, hanem a Népszövetség sikertelenségének tekintendő. Eden ezt a sikertelenséget egyenesen csődnek nevezte, ami a Népszövetséget védő, rendkívül érzékeny angliai hangulatra jellemzően azonnal Sir Archibald Sinclair, liberális vezéregyéniség tiltakozásához vezetett. Eden erre kijelentését úgy javította ki, hogy a csőd kifejezést csak Genfnek Abesszíniával kapcsolatos fáradozásaira értette. Az egész kérdésnek ez a diplomáciai ügyeskedéssel való áthelyezése Londonból Genfbe, lehetővé tette azt is Edén számára, hogy kitérjen az angol külpolitika jövő lépéseire vonatkozó kérdések elől, újra hangoztatva, hogy a londoni kormány a Géniben elhatá­rozandó kollektiv lépések elvéhez ragaszkodik s ezért a továbbiakban szabad kezet kér magának, annak hangoztatásával, hogy az alapokmánynak és a tanács határozatainak szellemében kivan eljárni. Eden után Austin Chamberlain hangoztatta, hogy az adottsá­gokkal most már számolni kell és úgy a szankciós politika továbbfolytatása, mint Olasz­ország esetleges elüldözése a Népszövetségből olyan céltalan és veszedelmes dolog volna, mely megoldás helyett csak a legnagyobb nehézségeket gördítené az angol külpolitika tervei elé. A vitát, melynek különböző mozzanatait kétségtelenül nagyon keserű szájíz­zel vették tudomásul az angol alsóház tagjai, szavazás nélkül zárták Ie. Eden úgy indul a hétfőn kezdődő népszövetségi tanácskozásra, hogy külpolitikájára vonatkozólag sem­mi tekintetben előzetes kötelezettséget nem vállalt. A Balkán-szövetség belgrádi értekezlete tegnap befejeződött. Az értekezletről kiadott hivatalos jelentés a teljes megegyezést hangoztatja és hozzáteszi ehhez, hogy tekintettel arra, hogy a Balkán-szövetség politikája a jelenlegi határok sérthetetlenségének elvén alapszik, a tanácskozás figyelemi>e vette a leghatékonyabb eszközöket is ennek a poli­tikának alkalmazására. A jugoszláv főváros politikai köreiben elterjedt hírek szerint a megegyezés bizonyos fenntartások érvényesítésével történt, amelyek görög részről főleg Albánia mai területi helyzetének garantálásával kapcsolatosak, Románia részéről pedig azzal, hogy Törökország a Dardanellák megerősítése esetén is minden körülmények között biztosítja a szabad kijáratot Románia kereskedelmi hajói számára. A Balkán-szö­vetség értekezletének befejezése után ma megkezdődik Belgrádban a kisantant-államok értekezlete is. Mussolini állásponttá Finita ia coméd. ez a veleje Mussolini nagy bejelentésének, amelyet a második teljes népmozgósitáson kinyilatkoztatatt. Óriási végnek, óriási befe­jezése. Majdnem trtáni volt ez a május 5.-i esték 9 ára. Összegyűjteni a népet és a lel­két elragadni, ezt odóban érti, mint ahogy a könyörtelen győzelmet és szép küllembe fog­lalását is. A diadalmas alakját a Venezia-pa­lota erkélyének nyitott ajtaján keresztül a dolgozószobából éles fényszórók borították ragyogásba. De a leikéből is ömlött a dicső­ség, alulról pedig a tömeg-boldogság tündök­lése sugárzott föl reá. Az ígéretek, a reméJ nyék, a jódat ok beteljesülése. Történelmi föl- szárnyalás. Talán P<tx Romana készülődik uj Imperium. Románomban, amely az egy­kori Idtimzátt fél-Európára kiterjeng. Hiszen Itália máris mérföldes csizmákkal foglalja el az egykori gyarmatokat vagy pótlékukat. Közvetlenül a világháború előtt elvette Tö­rökországtól és a szennusi törzstől Tripo- liszt, Kyrenaikát, Barkát, a háború után. 1924-ben angol egyezés szerint nagy sivatag­területet kapott a szomáli Jubaföldön, 1926- ban a iybied Kufra vidék 90 ezer liégyszög- ki lométer ét, mult év januárjában a Láváitól kötött római egyezményben ismét több, mint ■ 100.000 négyzetkilométernyi homokot kapd?, és utat a Csad-tó felé. Most már jóllakott a sivataggal s megindult Abesszínia, több mint egymillió négyzetkilométernyi dúsgazdag bi­rodalom ellen: birtokbavétele valóban emlé­keztet a régi gyár mai foglal ások romantikus méreteire, amikor egy puszta zászló kitűzé­sével óriás ország ok, sőt kontinensek jutottak a gyarmat ősit ók tulajdonába. Mit ér az ilyen lendülettel szemben a Cetivaiok, a máhdik, a négusok hősies ellenállási kezdete, dárdá­val és rozsdás fegyverekkel? Mussolini hatalmas beszédével kapcsolat­ban kijelentette, hogy Olaszország gyarmati éhsége kielégüU. Az 1915. évi londoni titkos szerződésben biztosított igényeit, amiknek a nagyhatalmak utólag fittyet hánytak, most fényes és sikeres öklével megvalósította és Ethiopia mdkté még két legyőz ötlet térdepel­tet, a Népszövetséget bedugult megtorlásai­val és Angliát súlyos külpolitikai tévedések­kel, amelyek előbb veszteglésre késztették Abesszíniát, mig „a támadó fél“ föl nem ké­szül és be nem tör házaiba, majd megbuk­tatták az ésszerű Laval—H oare-beket érv et. Ki hiszi, hogy ezekután Olaszország megáll n gyarmatszerzés területén, amikor most még hatalmasabban ölelheti és karolhatja át Egyiptomot, melyben több olasz lakik, mint angol és Szudánt, amikor a harmatozó Tana- tó a kezében van és fehér aranyának, a ha­talmas gyapotültetvénynek, a „cotton ist King“ eszméjének varázsa megejtette már a: uj Olaszországot2 És Tuniszt, ahol 80 ezer olasz néz petrkasszemet 60.000 franciá­val, felejtheti-e? Természetes, hogy Musso­lini állja hatalmas kijelentését, hogy a hábo­rúnak vége, hogy a békét helyreállította, mint amilyen megindultan és büszkén jelen­tette ki Adua elfoglalásakor: Adua örökre az olaszoké, most pedig: Abesszínia Olaszor­szágé. Hosszú békére van szüksége, de nem fogja-e látni Európában a földeket, melyek rómaiak voltak és rómaiak lettek? Ha sike­rült a világháborúban, ha sikerült a „béke“ idején megszereznie Trentót, Isztriát, a dalmát szigeteket, Zára gyámságát, majd Fiú­mét, Dodekanezoszt, az ellenséges Wilson elfürészelésével együtt, hátha ez a diadalmas, boldog, erős uj Napoleon most hozzáfog a Du- na-metosz megoldásához. Hiszen minden sike­red neki, amióta megcsinálta uj fasceseivel a sé­tautat Milánóból az örök városba, mely va­lamikor a föld királynéja volt. RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Mussolini tegnap kihallgatáson fogadta Ghambrun gróf római francia nagykövetet, akivel hosszasan értekezett az abesszin-kérdést illetőleg. Cham- brun gróf felemlítette a Dúcénak azt a nyugtalanságot, amely Franciaországban uralkodik az abesszin-kérdés megoldásával kapcsolatban, mire a Duce kijelentette, hogy nyugtalanságra annál kevésbé van ok, mert az abesszin-kérdés megoldottnak tekinthető. Chambrun később megbeszélést folytatott Sir Eric Drummond angol nagykövettel is. RÓMA. (Rador.) Illetékes körökben Mus­solini tegnapi beszédével kapcsolatban a kö­vetkezőket jelentették ki: „Mussolini annyira világosan beszélt, hogy ez nem szorulhat to* vábbi magyarázatra. Abesszínia olasz területté lett. Ami pedig az uj abessziniai államrendszert illeti, ez a kérdés semmi különösebb fontossággal nem bír. Olaszország békés utón kívánja megoldani az abesis'zin-kérdést, de visszautasít minden kis ér le tét, amely olyan tárgyalások ujrafel- vételét célozza, amelyek a tényeket eddig is tel jesen eRio m ál y ősi to ták. Olaszország ugyanakkor azonban elismeri a kívülálló államok szerzett jogait, igy Franciaországnak a Dzsibuti—Addis-Abe­ba-i vasútvonal fölötti jogát, valamint Ang­liának a Tana-tó vizének kihasználásával kapcsolatos jogait is. Edén nagy oeszéde LONiDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol álsóházban tegnap délután külpolitikai vita folyt az abesszin eseményekkel kapcsolatban. Eiden külügyminiszter ez alkalommal dicséretét fejezte ki az angoloknak Addis- Abebdban tanúsított hősies magatartása fö­lött. Rámutatott a felelősségre, amely a történ­tekért Angliát, mint a Népszövetség alapitó tagját terheli és hangsúlyozta a francia—an­gol1 szolidaritás fontosságát a kollektív biz­tonság érdekében. Ami a szankciókat illeti, nem lehetett másokat alkalmazni, mint ami­ket életbeléptettek, mert katonai szankciók" háborúra vezettek volna. A Népszövetség ta­nácsa május 11-én összeül és dönteni fog eb­ben a kérdés bem'. A helyzet — Folytatta Eden —, amelyet a Népszövetség összes tagállamai szempontjá­ból kell néznünk, súlyos és kiábrándító. Siet­ve ki kell jelentenem, hogy a mai helyzet pa- rancsolóan követeli: őszintém' számolnunk kell a tényekkel. Az ellenzék vádjaival szem­ben, hogy a kormány semmit sem tett az af­rikai viszály megelőzésére, hivatkozom az ualaualá esemény utáni addis-abebai angol lépésre. Be kell azonban ismernünk a Népszövetség csődjét és ki kelt fejeznünk Anglia csalódá­sát. Az események súlyos csapást jelentenek a Népszövetségre és az együttes biztonság gon­dolatára. Határozottan kell cselekednünk és határoznunk és ha döntésre jutottunk, ezt haladéktalanul meg kell mondanunk a világ­nak, mert nincs veszedelmesebb politika, mint az, amely nem a valóságokra épit. A közvetlen jövőt illetően a Népszövetség­nek folytatnia kell munkáját, mivel ez a mai helyzetben nélkülözhetetlen. A Népszövetségnek alaposan át kell tanul­mányoznia a helyzetet és alapos tanulságo­kat kell bevonni az elmúlt hét hónap esemé­nyeiből. Ha eljön az idő, Anglia is közölni fogja ebben a tekintetben álláspontját. Fi­gyelembe kelti vennünk, hogy a Népszövetség nem akadályozhatta meg a háború kitörését és nem tudott véget vél­ni annak, de kétségtelenül megnehezítette és megdrágította a folytatását. A hétfői népszövetségi tanácsülésen Anglia álláspontja az lesz, hogy a következő eljárás­nak együttesnek kell lennie és Anglia kész ebben kivenni a maga részét (Folytatása a lü, oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom